Emlékmorzsák

Első rész
Johann Sebastian Bach - Gounoud: Ave Maria
Johann Sebastian Bach - Magnificat: Deposuit Potentes
Georg Friedrich Handel - Xerses: Ombra Mai Fu
Edvard Grieg: Szeretlek / Ich liebe dich
Edvard Grieg: Hattyú / Ein Schwan
Sir Landon Ronald: Tépd le a rózsaszálat
Hugo Wolf: Verbogenheit
Gabriel Fauré: Álom után
Claude Debussy: Románc
Pjotr Iljics Csajkovszkij: A bálesti zajban
Pjotr Iljics Csajkovszkij: Csak kit a vágy emészt

Liszt Ferenc: Magyar Rapszódia No.6 (Vida Mónika Ruth) - Amint azt már fentebb is írtam, elképesztően tehetséges ez a fiatal leányzó. Szenzációsan zongorázta el ezt a tételt, s ha jól láttam, kotta nélkül! :) A koncert után összefutottunk vele a folyóson - Cili gratulált az előadásához és minden jót kívánt neki a jövőben. Mónika végtelenül szerényen fogadta a kedves szavakat, de láthatóan nagyon jólesett neki! :)

Vesti La Giubba-Leoncavallo - Bajazzo: Recitar
Erkel Ferenc - Bánk bán: Hazám, hazám
Gabi ugyan már megörvendeztetett bennünket a fenti operaáriákkal egy-egy Musical Pluszon, de azt gondolom, az ilyen csodásan szóló előadásokkal sohasem lehet betelni. Hihetetlenül gyönyörűen énekelte el most is ezeket a műveket. :) Nagyon érdekelne - puszta kíváncsiságból -, hogy vajon szakmai füllel is ilyen tökéletes és operaszínpadra való volt e két dal előadása?! Laikusként maximálisan ezt gondolom! :)

Kálmán Imre - A Monmartre-i ibolya: Ma önről álmodtam megint (Egyházi Géza)
Kálmán Imre - Csárdás királynő: A jányok, a jányok (ft. Egyházi Géza)
Kálmán Imre - Csárdás királynő: Emlékszel még (ft. Debrei Zsuzsanna)
Kálmán Imre - Marica grófnő: Hej, cigány
Kálmán Imre - Csárdás királynő: Te rongyos élet (ft. Debrei Zsuzsanna & Egyházi Géza) - Gabi úgy konferálta fel a dalt, hogy "a mai magyar valóság"! :D


Második rész
Josh Groban-Walter Afanasieff-Marco Marinangeli: Per Te
Andrew Lloyd Webber - Az Operaház Fantomja II.: Míg hangod újra fel nem zenq / 'Til I Hear You Sing
Andrew Lloyd Webber - Az Operaház Fantomja: Christine - Raoul duett / All I Ask of You (ft. Végvári Eszter)
Richard Cocciante - Notre Dame de Paris: Katedrális
Sylvester Levay-Michael Kunze - Elisabeth: Nagyot nőtt az árnyék (ft. Egyházi Géza)
David Foster: Nézz rám, Istenem / The Prayer (ft. Végvári Eszter)
Jacques Brel: Kérlek, ne menj el / Ne Me Quitte Pas
Presser Gábor: Legyen ünnep (Végvári Eszter)
John Moriss-Erich Bulling - Dirty Dancing: Time of My Life (Végvári Eszter & Egyházi Géza)
Frank Wildhorn - A Vörös Pimpernel: Elfeledném
Josh Groban-Richard Marx & Linda Thompson: Fent viqyázol rám / To Where You Are
IVAN OZHOGIN - Jézus Krisztus Szupersztár: Júdás dala - Kicsit furcsa volt orosz nyelven hallani a dalt, de Ivan szenzációsan énekelte el, hatalmas élmény volt! Hálás köszönet neki, amiért vállalta a fellépést és megmutatta kiváló énekhangját, és nagy-nagy köszönet Gabinak, amiért erre felkérte őt és lehetőséget biztosított számára! :) A dal eléneklése után Ivan is hálás köszönetét fejezte ki Gábornak, amiért részt vehetett a koncertjén, s boldoggá tette őt, hogy van egy olyan ember, aki tökéletesen műveli a zenét - legyen az akár klasszikus, akár könnyűzene! :) A maximálisan egyetértő vastaps ezúttal sem maradt el! :)

Benny Andersson-Tim Rice-Björn Ulvaeus - SAKK (Chess): Himnusz / Anthem (Egyházi Géza)
Czomba Imre: Vándor - Ez a felvétel nem a koncerten készült, mégis van kapcsolata a koncerttel! ;)
Schönberg e Boublil-Johan de Meij - Miss Saigon: Bui-doi (ft. Jazz & More)
David Foster-Rolf Lovland-Brendan Graham: Adj nekem erőt / You raise me up - Ez a videó (sajnos) nem a koncerten készült, de (így is) gyönyörű! :)
Andrew Lloyd Webber-Jim Steinman - The Vaults of Heaven: Kulcs az égi kincshez - Ez volt a ráadás dal, ami olyan finálé dalnak is beillett, mert az est összes (énekes) fellépője együtt énekelt... igen, igen, még Ivan is magyarul tolta a dalt... tessék csak jól megnézni a videón! :)

Azt gondolom, mindannyiunknak, akik részesei lehettünk ennek az élménynek, nagy-nagy öröm, hogy a Művészetpártoló Alapítvány jóvoltából létrejöhetett ez a koncert. Ennél szebben nem is kezdődhetett Advent ünnepe! Óriási köszönet érte! :)

Siettünk haza a délutáni színházi előadásról, hogy megvacsorázva üljünk le X-Faktort nézni. Azért sem ártott a jó időzítés, mert legnagyobb meglepetésemre, a hat versenyzőből Oláh Gergő ezúttal harmadikként lépett színpadra. Amit már többen vártunk tőle, nevezetesen, hogy magyarul is énekeljen nekünk, a Piramis együttes híres dalával ez most megtörtént. Gergő a Szállj fel magasra sorainak nemcsak a színpadon tett eleget, hanem a verseny előtt mindezt megalapozta egy repüléssel is Nádas Tamás világbajnok versenypilóta vezényletével. Bár, Gergő kissé módosított a dal előadásán, amelyet egy gospel kórussal színesített, többünk véleménye szerint, így sokkal jobban szólt, mint az eredeti, mégis megtartva ezzel annak üzenetét és mondanivalóját. :)

Miután a versenyzők száma a felére csökkent, így a verseny is egyre szorosabb az énekesek között, no meg a műsoridőt is ki kell tölteni :), ezért az egyéni produkciók mellett duettben is bizonyítaniuk kellett a legjobb hat közé jutottnak. Icipici csalódást éreztem, amikor meghallottam, hogy Csobot Adél lesz Gergő párja, de a produkció után meggyőzve éreztem magam. Gergő teljesítményét tekintve semmiféle fenntartásaim nem voltak, de attól tartottam, hogy Adél bohókás stílusa rontani fog a produkción. Nos, nagyon is tévedtem... Adél olyan profi módon volt méltó partnere Gergőnek, hogy a bennük tomboló energiatöltet csak még inkább inspirálta a másikat, és szó szerint vibrált a levegő kettejük között Michael Jackson és Britney Spears The Way You Make Me Feel című dalának éneklése közben! Érthető módon, taroltak ezzel az elképesztően jó produkcióval! :)

A közös produkció most sem maradt el, amely számomra mindig fénypontja ennek a versenysorozatnak. Ezekben a dalokban rendszerint nagyon jól szólnak együtt az énekesek. Még az is előfordul, hogy az addig nem feltétlenül kedvelt dalt is megszerettetik velem, mert valahogy egészen más értelmezést nyer az ő előadásuk által! Nos, a most előadott Ez még csak a kezdet című dallal nincs ilyen problémám, hiszen, nagy-nagy kedvencem, és tökéletesen szól Tolvai Reni és Rácz Gergő előadásában, így a még versenyben lévő hat énekes is fergeteges együtténeklést prezentált ezzel a dallal a színpadon! :)

Ahogyan azt fentebb írtam már, egyre szorosabbá válik a verseny, ezért dupla, ha nem tripla örömmel fogadtam Gergő továbbjutását a Legjobb 5 közé! :)

S ha már itt tartunk... A múlt szombaton pampogtam valamiről a beszámolóm végén, amelyhez most is fűznék egy mondatot. Röviden csak annyit, hogy kikerült az a bizonyos porszem a gépezetből. Bővebben pedig csak annyit, hogy nem arról van szó, hogy a közönség utál egy adott versenyzőt, hiszen az esetek többségében szinte semmit sem tudnak az illetőről, hanem inkább arról van szó, hogy így fejezik ki véleményüket a mentor döntése, vagy éppen az adott versenyző teljesítménye iránt, amely - nincs mit szépíteni - messze elmarad a többiekétől. Továbbá így adnak hangot értetlenségüknek és felháborodásuknak, amiért egy arra alkalmasabb versenyzőtől veszi el a helyet, illetve egy jobb képességű énekest küldenek haza helyette a versenyből. :(

Amikor idén nyár elején először megláttuk Cilivel a Kramer kontra Kramer plakátját Szabó Patríciával és Nagy Ervinnel a főszerepben, azonnal tudtuk, hogy ezt a darabot látnunk kell. Elmúlt a nyár, vele együtt az ősz is, majd október közepén csak elkövetkezett a pillanat, hogy végre jegyet is váltottunk az előadásra. Nagy örömömre Andrea is csatlakozott hozzánk, ami azért is volt jó, mert így nem csak e-mailen, hanem személyesen is találkozhattunk és beszélgethettünk egymással! :) Nagyon halvány emlékeink voltak Avery Corman regényének történetéről, ahogyan a regényből készült 1979-es filmről is. Annak idején hatalmas sikernek örvendett az öt Oscar-díjat nyert alkotás Meryl Streeppel és Dustin Hoffmannal a főszerepben. Így tehát, mindössze a 33 évvel ezelőtti film két főszereplőjének személye, illetve a színház honlapján olvasott rövidke tartalom volt minden információnk, amivel szombat délután beültünk e regény színpadi adaptációjára a Belvárosi Színházba. Kiváló helyre sikerült jegyet foglalnunk - a 3. sor közepéről tökéletes rálátásunk volt a színpadra.
A történet fő motívuma Ted és Joanna házasságának zátonyra futása, akiknek van már egy gyermekük is, Billy. Joanna egyszerűen nem bírja tovább a "csupán" házimunkából és gyereknevelésből álló életét, miután sem segítségre, sem társra nem számíthat a kizárólag csak a munkájával törődő Tedtől. Újra dolgozni és kiteljesedni szeretne, ezért összecsomagol és a távozás mezejére lép. Elhagyja férjét és az éppen hat éves fiát, hogy levegőhöz jusson és megvalósítsa önmagát. Idővel mindössze a válóperes papírokat küldi meg férjének, kisfiának pedig egy szeretettel teli levelet ír, de ezen túl a kapcsolattartás bármely egyéb formája elmarad. A kezdetben kétségbeeső és gyakorlatlan apa és a kezdetben anyját hiányoló kisfiú hamar megtalálja az egymáshoz vezető utat, mely során kialakul új, közös életük. Az anya kb. egy évvel a válás kimondása után jelenik meg újra, amikor is finoman közli volt férjével, hogy sikerült megtalálnia önmagát, tervekkel és munkával telve visszaköltözött a városba, ezért elérkezett az ideje, hogy magához (vissza)vegye kisfiát. A közben felelősségteljessé vált és az apaságba kellőképpen beletanuló Ted hallani sem akar minderről, de miután Joanna is elszánt ez ügyben, Ted kénytelen ügyvédhez fordulni. A tárgyalás végén a bíró (azt is hozzátehetnénk, hogy érthetetlen okokból) az anya javára ítéli a gyermeket, s bár a kisfiú felteszi a kérdést, hogy miért nem döntheti el a gyermek, melyik szülőjével szeretne élni, a történetnek itt még koránt sincs vége...
A házaspárt alakító Szabó Patrícia (Joanna) és Nagy Ervin (Ted) tökéletes választásnak bizonyult - részemről legfőképpen azért, mert nagyon-nagyon kedvelem mindkettőjüket. Igaz, Patríciát ez idáig csak filmekben, Ervint azonban a filmeken kívül egy alkalommal már színpadon is (Csókol Anyád!) láttam.
Szabó Patríciát emberként és színésznőként is kedvelem, még ha ezen érzéseimet abból az egy-két filmből szűrtem le, amit láttam vele. Az alakításai mindig meggyőztek... ezúttal sem történt másként. Egy interjúban olvastam, hogy miután nincs gyermeke, az édesanyját hívta segítségül (átvitt értelemben) a szerep megformálásához. A dolog tökéletesen működött. Annyira élethűen formálta meg a szürke és kilátástalannak érzett életébe belefáradt nőt, feleséget és anyát, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok házas és gyermekem sincs, átéreztem a fuldoklását, és mint egy barátnő, a legszívesebben a segítségére siettem volna. Döntése ellenére nem éreztem Joannát rossz anyának, inkább azt gondoltam, hogy amivel látszólag rosszat tett, azzal tett jót - magának, a férjének, és talán, képtelenül hangzik, de a gyermekének is. Látványos volt a különbség a kissé lepukkantan megjelenő nőiességét vesztett nő, szerelmét vesztett feleség és türelmét vesztett anya, illetve az önmagát és hivatását megtaláló, gyönyörűen és magabiztosan visszatérő nő között. :)
Nagy Ervint nagyon tehetséges színésznek gondolom, amely véleményemet már 2000 környékén filmforgalmazói pályafutásom alatt megfogalmaztam, amikor is láttam őt a Nincsen vágyam nekem semmi című Mundruczó Kornél által rendezett filmben. Nem tagadom, helyes pofija is kellőképpen hatott rám, de színészi alakítása még inkább megfogott és lenyűgözött. Ted Kramer szerepében azért is volt érdekes és jó érzés látni őt, mert e szerep egyfajta bepillantást enged Nagy Ervin életébe és gondolataiba is, még úgy is, hogy a két ember (élet)története teljes mértékben eltér egymástól. Ervin "még csak" kb. 2,5 éve élvezi az apai örömöket, tehát, a szülői hivatásnak az elején tart, mégis olyan hihető és tapasztalt reakciói, mozdulatai, gesztusai és pillantásai voltak a különböző váratlan és nehéz helyzetekre, mintha több éve gyakorlott apa lenne. A történések által komoly fejlődésen megy keresztül Ted, amely során láthatjuk, mint apa, hogyan "nő fel" saját gyermekéhez. Tanulságos volt látni, miként ismerik meg egymást és csiszolódnak össze, illetve miként alakul ki egy elválaszthatatlan kötelék "a kis majom és a nagy majom" között. Tündérien vicces és utánozhatatlan jelenete a darabnak, ahogyan Ervin (vagyis hát, Ted) majmosat játszik Billyvel, s Ted (vagyis hát, Ervin) tökéletesen leutánozza egy gorilla mozgását! :) Tanulságos és megható, ahogyan az apa hol a küzdelmekkel és harcokkal teli, hol pedig a gyermekien vicces énjét mutatta meg. :)
A gyermek (Billy) szerepében Házi Zsombort láttuk. Amellett, hogy Zsombor tündérien helyes kisfiú, nagyon tehetséges is. Igazán ígéretes reménysége a felnövekvő színésznemzedéknek. Nagyon ügyesen alakította Billyt. :)
Cseh Judit neve ez idáig ismeretlen volt a számomra. Thelmát, Kramerék szomszédasszonyát alakítja. Joanna távozása után ő segít be Tednek a gyereknevelésbe, s ha egy alkalommal ennél több is lesz kettejük között, kapcsolatuk megmarad a jó szomszédi viszonynál. Színre lépésének első perceiben valamiért nem volt szimpatikus, de később nagyon is azzá vált - ahogyan a karakter, úgy maga a színésznő is. Megkedveltem, és szívesen megnézném őt más előadásban is. :)
E darab további szereplői tekintetében az az érdekes helyzet állt elő, hogy egy ember több karaktert is megformált. Egri Márta hangja ismerősebb volt, mint az arca, de örültem, hogy a kedvelt hanghoz végre az arcot is megismerhettem. Anyát és anyóst játszik, de leginkább az ügyvédnő alakításával nyerte el a tetszésemet. :) Ficzere Béla inkább a TV-ből volt ismerős, mint a színházból. Ted haverját, majd főnökét alakítja, valamint ő a bíró a gyermek-elhelyezési tárgyaláson. Nagyon "édesen" alakít egy osztályvezetőt Ted leendő új munkahelyén lila ingben és néhány "kecses" mozdulattal megfűszerezve. :)
Nagyon tetszett a színpad azon megoldása, hogy helyszínként, hol egy lakást, hol egy irodát, hol egy tárgyalótermet látunk éppen úgy, hogy a berendezések helye közben nem változik. Ennek értelmében a díszletek egyike-másika is több funkciót tölt be - az ebédlőasztalból a következő jelenetben egy bárpult, majd azt követően bírói pulpitus lesz. Mindezen átmenetek olyan gördülékenyen és természetes módon történnek, hogy egyáltalán nem zavaróak, ahogyan az sem, ha két ember, bár, egymástól több száz kilométerre vannak, mégis a nappali díványán ülve beszélnek egymással telefonon.
Az utóbbi években egyre gyakrabban halljuk, hogy a válások száma növekszik, míg a gyermekszületések száma csökken. Még ha e történet felnőtt szereplői nem is javítanak a válási statisztikán, azt gondolom, mindenképpen érdemes megnézni ezt a darabot. Azoknak is, akik hasonló cipőben járnak, mert kialakult vagy kialakulni látszódó helyzetükre talán még idejekorán megoldást találnak, és azoknak is, akik házasság vagy gyermekvállalás előtt vannak, mert tanulhatnak és okulhatnak belőle Ted, Joanna vagy éppen Billy gondolatai révén. :)
Ízelítőül és kedvcsinálónak következzék egy kis werkfilm az előadás létrejöttéről:

No, hát, ismét eltelt egy újabb hét, elérkezett a szombat, s vele együtt az X-Faktor újabb megmérettetése. Az elmúlt adások menete alapján borítékoltam magamban, hogy kedvencemet a verseny vége felé látom majd. Nem tévedtem, Gergő utolsóként lépett színpadra. Kíváncsian vártam, milyen dallal rukkol elő, főleg tegnap óta, amikor is azt írta a Fb-on, hogy 'robbanást szeretne és reméli összejön'... Nos, szerény véleményem szerint, ez ismételten maximálisan sikerült. Nem mondom, hogy amikor Gergő robbanásról írt, akkor én (feltétlenül) egy ilyen stílusú dalra gondoltam, de vitathatatlan, hogy Stevie Wonder nem oly' ismert dalát (vagy csak számomra nem - I Wish) elképesztően laza eleganciával prezentálta - úgy énekhangban, mint tánctudásban! Imádom Gergő mozgását, épp ezért, külön csemege volt számomra, hogy most még aktívabban volt részese a koreográfiának! :) Ildi Mentor megjegyezte, ha rockot is hallana Gergőtől, az végképp meggyőzné őt arról, hogy bármit el tud énekelni. Hmmm, igen, valóban a rock még hiányzik a palettáról, és arra én is szintén nagyon kíváncsi lennék! Na, nem mintha egy pillanatig is kételkednék abban, hogy ez esetleg nehézséget okozna Gergőnek! Reméljük, jövő héten meghalljuk és meglátjuk! :)

Így a műsor felénél járva, úgy érzem meg kell említenem még egy versenyzőt a mezőnyből, aki hasonlóan tehetséges, mint Gergő, aki hétről hétre egyre jobban teljesít, aki szintén esélyes lehet a győzelemre, és aki ma este többeknek könnyeket csalt a szemébe az előadásával... Nos, ő nem más, mint Malek Miki mentoráltja, Antal Timi. Eddigi versenydalai egytől-egyig tetszettek, s bár, a mai Over the rainbow dalt (Leona Lewis) újraértelmezve (értsd: nagyon kell fülelned, hogy felismerd) énekelte el, hatott a közönségre. Ezt a hatást természetesen, Timi kiváló hangja és előadása váltotta ki, még ha a dal feldolgozása valóban érdekesre sikeredett. Kedves jelenet volt, amikor Malek Miki székéből felpattanva odasietett Timihez egy ölelésre, megköszönve ezzel az érzelmekkel teli fantasztikus produkciót! :)

Szót érdemel a még versenyben lévők által előadott közös produkció! Egyrészt, mert legnagyobb örömömre most végre ez is volt, másrészt mert egyik kedvenc dalomat énekelték el (Daniel Merriweather - Change), harmadszor, mert helyesek így együtt és jól szólnak! :)

S ha már így belejöttem... Nagyon tetszettek az extra produkciók is, amelyből kettő is jutott a 6. élő showba. Elsőként a 2010-es X-Faktor győztese, Vastag Csaba mutatta be legújabb dalát: Ugye, érzed! Hát, én aztán éreztem - ez a dal nagyon bejött Csabától! :)

A másik extra produkciót a NEO együttes prezentálta. A zenei műfajukat elektronikus könnyűzenének határozzák meg, s többeknek a The Pink Panther Theme című szám, illetve az Antal Nimród rendezte Kontroll című filmhez írt zene kapcsán lehetnek ismerősek. A most előadott We Are All Heroes című daluk nagy-nagy kedvencem, így örültem, hogy ezt hozták el a műsorba! :)

Befejezésképpen... és szintén így a műsor felénél járva... kicsit örülök, hogy kezdettől fogva nem terveztem részletesebben írni az idei versenyzőkről és magáról a műsorról sem, mert attól tartok, komoly indulatok, de még inkább nagyfokú értetlenség kívánkozott volna ki belőlem. Márpedig én, mint kedvelője a tehetségkutató műsoroknak, jobbnál jobb tehetségekről akarok írogatni, akiket időről időre megismerünk, megkedvelünk és megszeretünk, nem pedig indulatokról és értetlenségről. Csak éppen nehéz elmenni szó nélkül azon történések mellett, amelyek indulatokat vált ki az emberből és értetlenül áll a dolgok előtt. Nehéz, én mégis erőt veszek magamon, és nem engedem felszínre a gondolataimat e téren... legalábbis ezen a fórumon nem. Megelégszem azzal, hogy a nézők nagy többségével egy a véleményünk. Aki nézi a műsort, az tudja, miről beszélek, aki pedig nem, azt úgysem érdekli! :(

Délelőtt felhívott Cilike, és sajnos, azzal a nem jó hírrel fogadott, amire számítottam, miszerint a náthája, ha lehet, még olyanabb, és sajnos, nem tud jönni velem este a színházba. :(
A fentiekből következően egymagam indultam útnak, a színházba pedig rendben megérkeztem. A darabról semmit sem tudtam, de miután korán megérkeztem a színházba, az ott szerzett szórólapon olvasott információktól már kissé okosabb lettem. Ray Cooney akár már a Madách Színház házi szerzője is lehetne, hiszen a Páratlan páros 1-2. és a Ne most, Drágám! darabok után a magyar alkotók színpadra vitték az 1x3 néha 4 avagy egyszerháromnéhanégy (One for the Pot) című prózai vígjátékot. A történetről röviden annyit, hogy egy fiatalember, Billy Hickory Wood (Nagy Sándor) érkezik a vidéki angol házba, ahol (mellesleg) a tulajdonos lánya, Cynthia (Balla Eszter) a születésnapját készül ünnepelni. Billy azonban nem a mulatságra jött (bár, bőven lesz benne része :)), hanem, hogy átvegye szép summájú örökségét. A dúsgazdag üzletember, Jonathan Hardcastle (Székhelyi József) ugyanis tízezer fontot (igaz, a darabban százezer font hangzik el, no, de "kicsire" nem adunk :)) szándékozik ajándékozni a fiatalembernek, amit azonban csak akkor kaphat meg, ha minden kétséget kizáróan ő az egyetlen örökös. Amint azt már írtam, egy vígjátékról van szó, tehát előre borítékolhatjuk, hogy nem ő lesz az egyetlen örökös. Épp ezért (+ no meg némi haszon reményében) Billy álügyvédje, Charlie, aki amúgy "civilben" szobafestő (Szerednyey Béla) és a ház inasa, Jugg, aki villámsebesen "kifüleli" a turpisságot (Magyar Attila), összeszövetkezve minden lehetséges eszközzel megpróbálják azt a látszatot kelteni, hogy igenis Billy az egyetlen örökös. Sejthetjük, hogy ezzel megindul a félreértések sorozata, tele áthallásokkal, amelyek viccesebbnél viccesebb helyzetet és szituációt teremtenek. No, nem is folytatom tovább a tartalmi leírást, hiszen sem a poénokat, sem a vége csattanót nem szeretném lelőni! Ezen információk begyűjtése végett szívből ajánlom az előadás megtekintését - garantáltan minden másodpercéért megéri! :)
A szereplők mindegyike nagyon helyes volt, ám Nagy Sanyi alakítása egyszerűen fergeteges - úgy fizikailag, mint színészileg! Igen, igen, fizikailag... és itt nem Sanyi kondiját akarom firtatni, bár, köztünk legyen szólva, e mozgásmennyiséghez bizonyára kellett edzenie! No, szóval, arról van szó, hogy színész tán nem jött-ment annyit a színpadon, bújt el szinte a lehető összes színpadi díszlet és kellék mögé, öltözött át a gondolat idejének töredéke alatt, mint ő! Színészileg pedig, az általa alakított figurát, illetve figurákat... öööhhh... szóval, elképesztő tehetséggel játssza el, s az ő szerepe lesz némiképpen megoldás a darab címének képletére. No, de nem is írok többet... egyszerűen látni kell őt! Prózai (színész)oldalának a Volt egyszer egy csapat megnézése óta vagyok szerelmese, amely érzést a Csoportterápia és az Ördöglakat előadás csak még jobban fokozott! :)
Szerednyey Bélát amióta ismerem, kedvelem, ahogyan a humorát is, legalábbis az általam eddig látott szerepei alapján. Kedvelem, mert mindig megtalálja azt a határt, amikor még kellemesen és szerethetően vicces az adott karakterben. Nem volt ez most se másként. Különösen aranyos jelenet a darabban, amikor a cél érdekében Amyről, Mr. Hardcastle húgáról portrét festenek együtt Billyvel! Már ezért az egy-két percért is érdemes megnézni az előadást! :)
Magyar Attilát is kedvelem, bár, legjobb emlékezetem szerint, színpadon még nem volt alkalmam látni őt. Benne is az tetszik, hogy ha kellőképpen is viccesnek kell lennie, mégsem lesz sok a szerepében. Szerednyey Bélával igazán tökéletesen teszik kerekké a kettős jeleneteiket! :)
Oroszlán Szonja igencsak szokatlan, de nagyon jópofa volt Winnie, azaz Billy feleségének szerepében. Édesen nyávogta és visítozta végig e végtelenül egyszerű vidéki lány figuráját. :)
Sándor Dávidnak kisebb, ám annál mókásabb szerepe volt. Igazán cukin alakította Cynthia udvarlóját, Cliftont - szenzációs mozdulatai, gesztusai és beszédstílusa egyedi és utánozhatatlan volt. Igaz, a történet szerint egy komoly, határozott és mindenre elszánt udvarló, ám e mozdulatok és mimika láttán és hallatán minden más(!) hihető lett volna róla, csak a belevaló férfi jelző nem! :)
A darab rendezőjeként - meglepetésemre - a színészként, társzerzőként és műsorvezetőként már ismert, kedvelt és szeretett Szente Vajk nevét jegyezhetjük. A meglepetésem a következő pillanatban már el is múlt, hiszen, aki valamennyire ismeri Vajk munkásságát, az tudja róla, hogy hihetetlenül sokoldalú művész! Ő az az ember, aki ha belefog valamibe, abból csak siker lehet, mégis... amennyire könnyed nézni egy vígjátékot, olyannyira nehéz lehet megrendezni takra pontosan ezt a műfajt... azaz pontos mozdulatokra, gesztusokra és poénokra! Vajknak ez maximálisan sikerült, amit a közönség folyamatos reakciója hivatott bizonyítani, hol önfeledt nevetés, hol közbe taps, hol mindkettő formájában. :) A történetet kellőképpen segítették az ötletes díszletek és kellékek - pl. az ajtónyílások, amelyek érdekes titkokat rejtenek; az íróasztal fiókja, amely (varázs)ütésre kinyílik; vagy éppen Mr. Hardcastle kerekesszéke, amelynek szinte minden alkatrészéből brandy folyik! :) A szövegfordítás is briliánsra sikeredett, mert nagyon-nagyon helyükön voltak a frappánsan fordított poénok. Az előbbi Horesnyi Balázs, míg az utóbbi Hamvai Kornél munkáját dicséri. :)
Nagyon-nagyon jól szórakoztam, s az előadás minden percét élveztem. Egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, vagy kalandoztak el a gondolataim. Köszönet az önfeledt vidámságért és nevetésért az alkotóknak és a szereplőknek! Szívből ajánlom mindenkinek a szürke hétköznapokon hangulatjavító és jobb kedvre derítő hatása miatt! A hatása pedig garantáltan sokáig tart, mert a darab (alapos) megnézése után elég csak felidézni magunkban egy-egy jelenetet, poént vagy mimikát, s máris mosolyra görbül a szánk! :)

A hétvégén ellátogattunk a Gyerekekhez. A héten olyan információk érkeztek, hogy végre bevezettették az Internetet és a Kábel TV-t, aminek azért is nagyon örültem, mert így egyenes adásban (és nem utólag videón) nézhettem este az X-Faktort! :) Nem árulok el nagy titkot, hogy nagyon vártam Oláh Gergő produkcióját, és azzal sem okozok meglepetést, hogy ma este is az utolsó blokkban, egész pontosan utolsó előtti versenyzőként lépett színpadra. Amúgy, gondolkodtam rajta, hogy ennek lehet-e valami oka, s jelentem, megtaláltam a választ... azaz, hogy legalább addig biztosan nézik a műsort, mert a legtöbben Gergőre kíváncsiak, és semmiképpen sem szeretnék elmulasztani az előadását!? :) Oké, az elfogultság beszél belőlem... de egyszerűen, más elfogadható magyarázatot nem találtam! :) Gergő ma este is meglepett bennünket a brit énekes, Alex Clare Too Close című dalával. Hasonló dolgokat tudnék írni, mint egy héttel ezelőtt, miszerint ez a zenei stílus sem áll éppen közel hozzám, de ahogyan a múlt héten, úgy most is, általa megkedvelem ezeket a stílusokat, mert egyszerűen élvezet tőle minden hang és minden mozdulat! E mellett persze, nagyon örültem is, mert Gergő ismét megmutatta, még milyen rejtett tartalékok leleddzenek abban a bizonyos tehetség-tarsolyban! :) A Mentorok vélemény-nyilvánítását azért nem tudtam 100%-ig komolyan venni és mérvadónak tekinteni, mert már a műsor elején elhangzott tőlük, hogy dicsérni szeretnének ma este, és nem földbe döngölni. No, nem mintha Gergőnek bármiféle súlyos kritikától kellett volna tartania, csak, hogy a Mentorok többé-kevésbé a pozitívumokat emelték ki a versenyzők produkciójából, így Gergő előadásának minősítése nem tűnt ki olyan mértékben. No, persze, Keresztes Mentor szavaiban ott a hatalmas lényeg, miszerint Gergő előadása alatt nyugodtan hátra lehet dőlni és élvezni a műsort, mert elképesztően jó amit és ahogyan csinálja! S, ha már itt tartunk, a Mentorok hozzáállását is meg lehet érteni, hiszen egyre kevesebb énekes van versenyben, s mindegyik Mentor félti a maga mentoráltját Gergőtől! Persze, a közönség mindig őszinte, és kiharcolja magának a szabad tetszésnyilvánítást... Gergő esetében a szűnni nem akaró, hatalmas ovációval fűszerezett vastapsot, amellyel maximálisan egyetértettem, s amelyet az eddigi adások során a többiek produkciója után ilyen intenzíven egyszer sem hallottam! Elképesztő vagy Gergő! Teljes szívemből kívánom Neked, hogy nagyon sokra vidd a zenei pályán, mert megérdemled! :)

A hétvége közeledtével egyre jobban vártam az X-Faktor soron következő adását. Végre elérkezett a szombat este, amikor is "az élet szép" jelmondat jegyében kezdetét vette a műsor. Gergőre ismét várnom kellett, merthogy ezúttal is az utolsó blokkban lépett színpadra, de már szinte kezdem megszokni. Meglepett a dalválasztása, még annak ellenére is, hogy a válogatás során énekelt hasonló stílusú dalt, ami akkor egyből bejött nekem. Tény, hogy én is inkább azok közé tartozom, akitől picit távol áll ez a műfaj, ezért igyekeztem úgy felfogni és értelmezni, hogy Gergő egy új, egy másik oldalát mutatta meg, s miután a múlt szombaton megtudtuk, hogy Gergő nem tud hibázni :) (amely véleményt amúgy, magam is osztok, még ha esetleg, az elfogultság is beszél belőlem), így hát, nem okozok meglepetést azzal, ha azt írom, a The Script Hall of Fame című dal prezentálása maximálisan rendben volt. Igaz, a mentorok felállva tapsolása ezúttal elmaradt, de a meglepő dalválasztáson túl különösebb negatív kritikával nem illették Gergő produkcióját. Talán, valamiféle megszeppentséget véltem felfedezni Gergő arcán a mentorok bírálata közben, de Nóri kérdésére adott válasza megnyugtatott, hogy minden mentori észrevételt köszönettel fogad, mert igyekszik tanulni belőlük. Úgy gondolom, néha olyan produkcióra is szükség van, amely néhány embert elbizonytalanít, mert nem tudja eldönteni, hogy nem tetszett neki, vagy csak szokatlan volt számára, amit az előadótól látott/hallott?! Azt is gondolom, valahol ez is része Gergő tehetségének, mármint, hogy a legkülönfélébb zenei műfajban is ki tud teljesedni, s úgy prezentálni a dalt, hogy azt el is tudom hinni neki. :) Malek Miki szavai jutottak eszembe, miszerint azon aggódott, hogy a még versenyben lévő mentoráltjaival (Timivel és Adéllal) olyan magasra tették a mércét a múlt héten, hogy esetleg azt nehéz lesz felülmúlni... Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet mindig 100%-osan, tökéletesen és úgy teljesíteni, hogy az mindig, mindenkor, mindenkinek tetsszen! Mégis - és azt gondolom, ez vitathatatlan - Gergő ezt a dalt (is) profi módon adta elő, ami csak még inkább megerősít engem abban, hogy számomra, továbbra is ő a 2012-es X-győztes! :)

Kíváncsi várakozással sétáltunk át a Halloween Musical Plusz helyszínére. Valamivel korábban indultunk el, hogy még az előadás előtt átvegyük a december 2-ra szóló jegyeket Bot Gabi önálló koncertjére. Gabi nagyon kedves videómeghívását be is illesztem ide, bár, aki nem (volt) elég gyors, az bizony, lemarad(t) erről a nem mindennapi eseményről, ugyanis a jegyek (szerencsére) nagyon jól fogynak/fogytak! :)

1. Molnár Laci: Örök éjjel (Jekyll és Hyde)
2. Conformity-Borbély Ricsi: Álarc (Jekyll és Hyde)
3. Victor: Halál (???)
4. Szemenyei Jani: Az út vár (Drakula)
5. Molnár Laci: A laboratóriumban (Jekyll és Hyde)
6. Borbély Ricsi: Eljött a perc (Jekyll és Hyde)
7. Mahó Andi: Én érted adnám életem (Miss Saigon)
8. Janza Kata: Rebecca (Rebecca)
9. Molnár Laci: Van válasz rá (Jekyll és Hyde)
10. Szemenyei Jani: Quo vadis (Báthory Erzsébet)
11. Mahó Andi-Victor: A fantom (Az Operaház fantomja)
12. Bot Gabi: Míg hangod... (Love Never Dies)
13. Molnár Wiki-Janza Kata: Mrs de Winter itt áll (Rebecca)
14. Molnár Laci: Élek! (Jekyll és Hyde)
15. Victor-Szemenyei Jani: Monster of the Wood (Démonológia)
16. Mahó Andi: Zöld pinty és tengelic (Sweeney Tood)
17. Bot Gabi: Haláltánc (Elisabeth) - Őszintén... ki tudna ilyen haláli hangnak ellenállni?! :)
18. Conformity: Russian roulette (Rihanna)
19. Janza Kata-Mihálka Gyuri: Vihar (Szentivánéji álom)
20. Borbély Ricsi: Árnyékdal (Mozart!)

1. Conformity-Táncosok (sajnos, a nevüket nem értettem): Billie Jean (Michael Jackson) - No hát, az "ijesztő" sminkben és jelmezben botladozó fiúk és lányok, e produkció táncosai voltak, akik nagyon ügyesen mozogtak a színpadon :)
2. Janza Kata-Mihálka Gyuri: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
Bot Gabi, mint sztárvendég bejött a színpadra egy nagy partvissal, hogy a thriller-táncosok által "szétmarcangolt" darabokat összesöpörje!? Helyes jelenet volt! :)
3. Molnár Laci-Janza Kata: Így fogadj el! (Jekyll és Hyde)
4. Mahó Andi: Látjuk-e még egymást (Az Operaház fantomja)
5. Victor-Mihálka Gyuri: Ha szeret a szíved / Herbert keringő (Vámpírok bálja)
6. Janza Kata-Molnár Laci: Ördögi tánc (Jekyll és Hyde)
7. Mahó Andi-Mihálka Gyuri: Teljes a sötét / Szerelmi duett (Vámpírok bálja)
8. Szemenyei Jani: Őérte (Vámpírok bálja)
9. Borbély Ricsi: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)
10. Janza Kata: Mégis él tovább (Rebecca)
11. Conformity: Wicked-medley (Wicked)
12. Szemenyei Jani: Isten útja más (Drakula)
13. Molnár Laci: Párbaj (Jekyll és Hyde) - Nagyon szívesen hallgatok Lacitól Jekyll és Hyde dalokat, úgy gondolom, sokunkban eggyé forrt a neve ezzel a musicallal... Szóval, nagyon örültem, hogy ma délutánra (is) jutott belőle bőven :)
14. Victor: Thomas Mann üdvözlése (Én, József Attila) - Victor ezzel a produkciójával némiképpen feledtette a műsor eleji közjátékot - szép volt tőle ez a dal :)
15. Mahó Andi: A lány és a csavargó (Bródy János)
16. Conformity-Borbély Ricsi: Időugrató (Rocky Horror Picture Show)
17. Finálé: Ghostbusters (Ray Parker Jr)

A hétvégén feljöttek a Gyerekek Budapestre. Az esti órákban érkeztek meg, épp az X-Faktor kezdete után nem sokkal, így kisebb-nagyobb megszakításokkal tudtam csak figyelemmel kísérni a műsort, de a lényeget, azaz Oláh Gergő produkcióját láttam az első pillanattól az utolsóig! Igaz, a szerkesztők ezúttal is megvárattak, mert Gergő a versenyzők utolsó blokkjában lépett színpadra, de a kárpótlás nem maradt el! Egyszerűen tehetséges ez a srác, mégpedig olyan mértékben (és ezt ki merem jelenteni), hogy nemcsak a magyar X-Faktor történetében, de ez idáig egyik magyar tehetségkutató műsorban sem volt erre példa! Némi túlzással, el nem tudom képzelni, milyen tanulással és gyakorlással telhetnek Gergő hétköznapjai, ugyanis meg vagyok győződve róla, hogy Gergő egyszer meghallgatja a soron következő versenydalt, s az egyszerűen bekúszik a zsigereibe és pillanatok alatt eggyé válik vele! Esetleg egy-egy dal szövegét kell megtanulnia, de a produkcióit elnézve, már-már azt kell gondoljam, hogy a dalszövegek is ott csörgedeznek az ereiben! Tudom, hogy írtam már, de totálisan lenyűgöz az a tökéletes harmónia, ami a lénye, a hangja, a mozgása és a kisugárzása között van! Ismét nem kerülve a túlzásokat, ezek után már nem csodálkozom, hogy a mentorok mindegyike (szerintem, már ösztönösen is) felállva tapsolják meg az előadását! Tudom, ezt is írtam, de egyszerűen nem tudok más versenyzőt elképzelni a 2012-es X-Faktor győzteseként, mint Gergőt! Maximálisan megérdemelné! Ahogy Keresztes Ildikó mondta valamelyik versenyzőnek, úgy én Gergőnek üzenem, hogy bérletet váltottam a jövőbeni koncertjeire, merthogy nagyon-nagyon remélem, hogy lesznek! Élvezet hallgatni őt és nézni minden mozdulatát! Kicsit hosszú is az idő egyik szombattól a másikig, de kárpótol, hogy a produkciókat vissza lehet nézni! Így például, a most szombatit is, amikor is James Bond filmekkel kapcsolatos dalokat énekeltek a versenyzők. Gergő Tom Jones If I only knew című dalát adta elő :)

A mai este extra produkciója valóban nem kis meglepetéssel szolgált. Stohl András előadásában láttuk és hallottuk a Take That Rule the world című dalát. Önmagában ez még nem késztetett volna rá, hogy a Gergőről szóló posztban említést tegyek róla, de az a nagy helyzet, hogy Stohl Buci nemcsak hogy tökéletesen énekelte el ezt a dalt, hanem meghatóan szépen és szívhez szólóan is! Élmény volt hallgatni! :)