Emlékmorzsák

Az otthonról történő kissé korai elindulásnak köszönhetően elsők között érkeztünk meg a Magyar Színházba. Kb. negyedórát várakoztunk az előtérben, amikor is beengedtek minket a ruhatárakhoz, majd egy újabb félórát, amikor is a nézőtérre beülhettünk. Elfoglalva helyünket a földszint bal 6. sor széle felé, örömmel nyugtáztam, hogy ezúttal is kiváló helyekre vettünk jegyet – tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Mind az előadás előtt, mind alatta megállapítható volt, hogy ezúttal is sok első bálozó tette tiszteletét a téli szezon utolsó Vámpírok bálján. Az előadás kezdeti szakaszában úgy tűnt, a közönség összetétele amolyan szolidabb és visszafogottabb, ám azonban az első felvonás vége felé közeledve egyre többeknek jött meg a bátorsága a tapshoz, vagy éppen a huhogáshoz! A mellettem ülő fiatal leányzó minden valószínűség szerint első báljára merészkedett el, mert a legtöbb hangosabb zeneszónál, hangnál vagy nevetésnél ijedten riadt össze, ellenben olyan elánnal fejezte ki tetszését a produkció iránt, hogy nekem mindössze csak szélesen kellett mosolyognom, ha egy-egy színész odakapta a tekintetét... a hangos tetszésnyilvánítás maximálisan biztosítva volt! :)
A visszafogott közönséggel párhuzamosan a színészek játéka is takaréklángon indult. Ezt nem feltétlenül írom negatívumként, sőt, az előadás előre haladtával így még inkább érzékelhető volt a közönség felpörgése mellett az egyre inkább fokozódó színpadi hangulat is. :)
Amikor felhangzottak az első dallamok, fogtam fel, hogy mennyire is hiányzott ez a világ – mind az előadás, mind pedig a színészek és a táncosok. :)
Nem térnék ki egyenként a művészekre, mert egytől egyig mind szenzációsan játszottak ma este (is). Géza hangja változatlanul csodálatos, de most valami elképesztően gyönyörűen szólt. Olyan szinten játszott a hangjával, hogy még fokozottabban lehetett érezni belőle a fájdalmat, az elmerengést, a tépelődést, a szomorúságot, a megvetést. :) Zsanett is brillírozott, bár, ő hangilag minden előadáson magabiztos, ám a színészi játéka neki is könnyed volt és légies, amit Gyuriról ugyancsak el lehet mondani. :) Dávid professzora is mostanra sokkal élettelibb és vidámabb lett, mint volt még a kezdet kezdetén, ahogyan Janó is megalkotta a maga „kvazimódóját”. :) Pirgi már túl van egy-két Herberten, de egyszerűen megunhatatlan és édes, ráadásul néha újításokkal is megörvendeztet bennünket! :) Gabit a pénteki előadáson ugyan nem néztük meg Krolockként (hosszas őrlődések közepette végül is nem vettünk jegyet :(), ezért őt még nagyobb figyelemmel néztem a színpadon. Rendszerint kiszúrtam, hogy éppen melyik jelmez takarja őt! Volt egy aranyos jelenet, amikor az Öröklét után a színpadról levonulva kissé ráijesztett az első sor bal szélén ülő hölgynézőre! :) A Finálé alatt figyeltem őt – hihetetlenül jól áll neki az a fekete szerelés… hogy a mozgásáról már ne is beszéljek! (Kíváncsian várom már a január 21-iki esti Fantomot, ahol Rault fog játszani!) :) A táncosokról is csak csupa jót tudok írni – élvezet nézni minden mozdulatukat, káprázatosan ügyesek! :)

2011. Január 8. 19.30
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfréd: Mihálka György
Professzor: Sándor Dávid
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebeka: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Balog János
Herbert: Pirgel Dávid
Nightmare I: Bot Gábor
Nightmare II: Szentirmai Zsolt
Piros csizmák szóló: Varga Kinga, Faragó Csaba
Fekete vámpír: Zsíros Gábor Fehér vámpír: Ködmen Krisztián

Ahogyan a beszámolóm elején írtam, amilyen visszafogottan kezdett a közönség, úgy jöttünk bele az előadás közbeni intenzív tapsolásba és huhogásba, amelynek végső kirobbanó pontja az első tapsrend után következett be, amikor is szinte egyszerre pattantunk fel a helyünkről, s az egész nézőtér álló tapssal fejezte ki határtalan szeretetét az előadás és a művészek iránt. Nagyon jó érzés volt látni a mosolyt az arcukon, amellyel viszonozták a köszönetet és üzenték vele az irántunk érzett szeretetüket! Nagyon-nagyon jólesett ez a vérfrissítés, s még ha szűken is, de egy félévre ismét sikerült feltöltődnünk! :)

Az újév első napján – amúgy a hagyományokkal ellentétben ;) – azoknak szeretnék köszönetet mondani, akik az elmúlt évben a maguk módján kedvesek, segítőkészek, udvariasak és legfőképpen emberségesek voltak hozzám:

• - az áramszolgáltató illetékeseinek, akik a vezeték biztonságos szabadon hagyása céljából gallyazás címén „lefejelték”, azaz derékba vágták a ház előtt álló fenyőfát;
• - mindazon járókelőnek, aki olthatatlan vágyat érez, hogy a kiürült cigis és üdítős dobozt, chipses zacskót, használt papírzsebkendőt az utcán, illetve a magánház előtt rendben tartott árokba dobta el;
• - az élelmiszerbolti pénztárosnak, aki rendszerint versenyt rendez velem, hogy ő olvassa le gyorsabban a kódleolvasóval a vásároltakat, vagy én rakosgatom be utána gyorsabban a kosaramba, ahelyett, hogy a kódleolvasás után egyenesen a kézi kosaramba tenné;
• - a használtruha üzlet pénztárosának, aki végtelen unalommal az arcán csak még inkább kedvet csinált egy esetleges későbbi vásárláshoz;
• - az előzékeny és udvarias autósnak, aki a gyalogosoknak szóló zöld jelzés ellenére majdnem elütött a zebrán;
• - a villamosvezetőnek, aki az imént történtek után még jól rám is csörömpölt, mert az autósnak történő „köszönetnyilvánításom” miatt akkor merészeltem átmenni előtte, amikor ő időközben már szabadjelzést kapott… ja és persze, hogy még csak véletlenül sem várt meg;
• - az „ízeket varázsló” ételszállító cégnek, akik alkalmazásában újonnan odakerülő futár vagy meghozta az ebédemet az adott napon, vagy nem, mindenesetre aznap éhen maradtam. A futár ugyan állította, hogy letette a szokásos helyre az ebédemet és még beszélt is a portással, a portás azonban, elmondása szerint, még csak nem is látta az embert! Érdekes módon, az előtte heteken át szállító futárral semmi ilyen jellegű probléma nem volt?! Mindezek után az ételszállító cég pitiánerségéről is tanúbizonyságot tett, amikor is reklamációmra úgy reagáltak, még ha nem is szó szerint, hogy „hát, így jártam”! Nem is rendeltem többet tőlük!
• - a felsorolás tetszés szerint folytatható...

Szóval, még egyszer köszönöm mindannyiuknak, hogy ilyen emlékezetessé tették számomra az elmúlt évet! Nem is viszonozhatnám méltóbbképpen, minthogy teljes szívemből kívánjak nekik hasonlóan kedves, segítőkész, udvarias és legfőképpen emberséges szolgáltatókat, járókelőket, pénztárosokat, eladókat, járművezetőket, ételszállítókat… s valószínűleg a végtelenségig sorolhatnám még… akik széppé varázsolják a napjukat, a hetüket, a hónapukat, sőt, akár az egész évüket is! :(

Az amerikai X-Faktort nem követtem nyomon olyan lelkiismeretesen, mint a hazait, de azért igyekeztem valamelyest figyelemmel kísérni, illetve informálódni a verseny hivatalos honlapjáról is.
Akik az első adásban elnyerték a tetszésemet, azok közül LeRoy Bell, a 30 felettiek kategóriájából (60 éves a Seattle-i versenyző!!!), sajnos, a verseny első szakaszában kiesett, a Legjobb 9-ből már nem jutott tovább. :(
A másik favoritom, Rachel Crow (mindössze 13 éves), a lányok csoportjából – legnagyobb meglepetésre – a nézők szavazatai alapján a Legjobb 5 adása után búcsúzott el a versenytől. Rachelt ugyan nagyon megviselte a kiesés, de túlélte (legalábbis Simon Cowell, a mentora erről számolt be a következő adásban)! :)
Egyéni énekhangja miatt Drew is tetszett (kissé hihetetlen, de az adatok szerint 14 éves), ám a Legjobb 7 után ő is búcsúzásra kényszerült Simon Cowell szárnyai alól. :(
Említésre méltónak találtam Josh Krajcik hangját, aki Nicole Scherzinger mentoráltjaként bejutott a Legjobb 3 közé, s végül a második helyen végzett! :) Josh-t látva, de még inkább hallva, a mi Tarány Tomink jutott az eszembe… csak éppen a mi Tomink sokkal helyesebb, és sokkal jobb hangja is van! :)
Az a versenyző azonban, aki mindenki előtt megérintett a hangjával, a 19 éves Melanie Amaro volt. Magam is meglepődtem, hogy a bejutott 12 produkció közül épp egy női hangról mondom azt, hogy elképesztő. Tudott rólam ugyanis, hogy a női énekesekkel sokkalta kritikusabb vagyok (nincs is sok kedvencem közöttük), de aki első hallásra megtetszik, az már sínen van nálam! :) Melanie is Simon Cowell mentoráltja volt, s bár, a válogatás során Simon nem volt éppen szívélyes a floridai lányhoz, a verseny előrehaladtával méltán lehetett rá büszke. Azt nem tudom, hogy Melanie párbajozott-e a verseny során, de mindegyik szereplését visszanéztem, s ha magával a dallal nem is voltam kibékülve, azt éreztem, hogy ez a hang még messzire juthat! El is jutott a Fináléba, ahol Josh hangjával kellett „megvívnia”… nos, rajtam kívül több millió amerikai szintén úgy gondolta, hogy Melanie Amaro a legjobb, így hát, a legtöbb szavazatot ő kapta, s ezzel megnyerte a 2011-es első amerikai X-Faktort! :)

A műsorból megtudtuk, hogy Melanie nagy-nagy kedvence és példaképe Mariah Carey… nos, kimerem jelenteni, hogy Melanie -nak messze-messze jobb (erősebb és magabiztosabb) hangja van, mint az említett énekesnőnek! :) Paula Abdul használta azt a kifejezést Melanie hangjával kapcsolatban, hogy ’erőlködésmentes’… nos, ez az, ami engem meggyőz egy hangról, hogy az igenis szenzációs! Épp ezért is szerettem bele Tarány Tomi, majd Kocsis Tibó hangjába :), s épp ennek az ellenkezője volt a bajom pl. Muri Enikőt hallgatva :(. S végül, dalválasztás és éneklés tekintetében következzék az abszolút kedvencem Melanie előadásai közül :)

Simon Cowell-re visszatérve egy mondat erejéig… azt gondolom, abszolút sikeresen könyvelheti el az oly régóta dédelgetett és megvalósult álmot az USA-ban megrendezett első X-Faktorról, amelyen az is bebizonyosodott, hogy Simon nemcsak jól kitalálta ezt a tehetségkutató versenyt, de a célba vezető út módjáról is van némi fogalma, hiszen a mentorok versenyében ő lett a győztes! :)

A legnagyobb izgalmak közepette vártuk, hogy végre kezdetét vegye az X-Faktor végső döntője. Már csak két versenyző maradt – Muri Enikő és Kocsis Tibor –, de csak egyikük lehetett a verseny (fő)győztese. Mindkettejük történetére igaz, éppen ezért érdekes is, hogy így alakult, ugyanakkor talán, nem véletlen... nevezetesen, hogy mindketten elbuktak egy korábbi megmérettetésen, de erejük és kitartásuk volt felállni és újra próbát tettek, ami meghozta gyümölcsét, hiszen több ezer jelentkező közül eljutottak a végső döntőbe! :)

Nóri megnyitotta a műsort, s miután csinos személye mellett az esti show további elengedhetetlen „kellékei” is megvoltak – füst, tűzijáték, csilivili karácsonyfa, a négy mentor és természetesen, a két főszereplő, Enikő és Tibor – azonnal kezdetét vehette a zenei vetélkedés. :)


Enci és Tibó elsőként közösön arról énekelt Takács Nikolas dalában, hogy A zene kísér majd az úton. Enci nagyon dögösen, míg Tibó szívtipróan festett… ja, az előadott dal tökéletesen szólt együtt. Azt már a duett dalnál megállapítottam, hogy nagyon kellemesen harmonizál a hangjuk, jó volt hallgatni őket! :)


Természetesen, a két versenyző ma este is kapott erősítést és bíztatást saját városától, lakóhelyétől. Nyíregyházán összefogott az egész város a pékektől a mentősökig, hogy szavazataikkal Enikőt erősítsék. Lajosmizse újra elhívta a tegnap nagy sikert aratott tevét az élő tévéshowba, ami innentől kezdve már teveshowként folytatódott tovább, valamint két kedvelt korábbi tehetségkutatóban feltűnt művész – Janicsák Veca és Szabó Ádám – is erősítette Tibó rajongótáborát. Igazán ötletes szavazatgyűjtési módot talált ki az egyik Tibó-szurkoló, mégpedig, hogy sms-ért cserébe adta a lélekmelegítő forralt bort! :)

A két finalista a verseny alatti kedvenc dalukkal folytatta a műsort.
Enikő Beyoncé dalát választotta, melyet bármennyire is nem akartam, de majd’ mindvégig hamisnak hallottam. Bizonyára az én fülemmel van a baj, mert a mentoroktól csak dicséretet kapott az előadása… no persze, így a döntőben csak nem mondanak rosszakat!?
Tibó választása iránt elfogult vagyok, mert imádom a Feeling Good című számot, s Tibó előadásában a Michael Boublé verziót is! Nagyon köszönöm Neked, Tibó ezt a dalt, még ha magad miatt választottad is, és rajtam kívül millióknak is énekelted! Most is nagyon-nagyon jól éreztem magam, miközben hallgattam! A mentorok Tibó előadásáról is pozitívan vélekedtek – Miki Mentor tartott attól, hogy 2x nem fog akkorát durranni ez a dal, de ha lehet, most még nagyobbat szólt, úgyhogy Feró joggal féltheti tőle Enikőt! :)

Ahogyan tegnap is, úgy a tizenkét döntős ma is megörvendeztetett bennünket egy közösen előadott dallal. Puskás Peti kifejezetten a részükre írt, A szeretet mindenkié című karácsonyi dalával ajándékoztak meg bennünket. Szép volt a dal, a döntősök pedig nagyon helyesek és aranyosak. :)


A következő fordulóban egy-egy karácsonyi dalt énekeltek el a versenyzők.
Enikő bizonyára meg kellett volna, hogy hasson a Faith Hill Where Are You Christmas című dalával, de a „szenvedően szomorú” magas hangok inkább kizökkentettek a karácsonyi áhítatból. Megint velem lehetett a probléma, mert a mentorok megdicsérték Enci előadását. :(
Tibó dalválasztása icipicit megijesztett, mert a Silent Night / Csendes éj nagyon ismert és kedvelt karácsonyi dal, mégis épp ezért tartottam attól, hogy nem éri majd el a kívánt hatást, hanem épp ellenkezőleg… Nos, minden fenntartásom szertefoszlott Tibó előadását hallgatva. Egyszerű volt, de épp ezért csodálatos is! Ildi Mentor hasonlóan vélekedett, Feró Mentor meglátása szerint, Tibó új értéket adott a dalhoz, Geszti Mentor ugyan, a giccs határát említette, de véleménye szerint is, a dal megmaradt az emlékezetes előadásnál, Miki Mentor pedig, megköszönte, hogy ilyen tehetséges emberrel dolgozhatott együtt. :)

A verseny hajrájában, amolyan feszültségoldásként Nóri érdeklődött Miki Mentornál fekvőtámasz-ügyben, merthogy a tegnapi műsorban könnyelműen kijelentette, ha Tibóval bejutnak a Döntőbe, akkor lenyom 100 fekvőtámaszt!? Nos, Miki Mentor nem volt rest, felpattant mentori székéből, s (kamerák előtt) elkezdte a száz fekvőtámaszt… Sajnos, nem tudjuk meddig jutott, mert a hírek e tekintetben megoszlanak – vannak, akik szerint félbehagyta, mások azonban, látni vélték, mind a százat… igaz, nem feltétlenül egyhuzamban, hanem több részletben!? :)

A harmadik fordulóban mindketten az idei év győztes dalát énekelték el magyarul – ebben az évben Josh Groban You rise me up / Mit ér egy hang? című gyönyörű dalára esett a választás.
Enikő nagyon szépen énekelte el ezt a dalt, a dicséretek terén én is maximálisan egyetértettem a mentorokkal. Encit hallgatva nem éreztem semmiféle „nyakbehúzást”, tisztán énekelt és a magas hangok mindvégig nagyon szépen kijöttek és nyitottak maradtak! :)
Tibó egyszerűen csodálatosan énekelte el a dalt! Szép pillanat volt, amikor Tibó a „szóljon hát, most minden hangból hálám, hogy a semmiből így felrepítettél” sorokat láthatóan Miklósnak címezte! A mentorokra is nagy hatással lehetett Tibó hangja, mert a dal végén (Feró kivételével) mindegyikük állva tapsolt! Ildi Mentort kirázta a hideg Tibó előadásától; Geszti Mentort igaz, csak idővel győzte meg a dal, de úgy vélte, van szeretet abban, ahogy Tibó énekel; Feró Mentortól szép gesztus volt, amikor azt mondta, ha netán Tibó nyeri meg a versenyt, akkor sem lesz szomorú; Miki Mentor pedig örült, hogy ilyen barátra tett szert Tibó személyében! :)


A show első extra produkciójának nagyon-nagyon örültem, mert a Vastag Testvérek (Tamás és Csaba) Őrizd az álmod című dalát nagyon szeretem… nagyon-nagyon tetszik ez a dal! A fiúk mellett több ismert személyiség is képviseltette magát e dal közben! :)


Olyannyira mostoha voltam az X-Faktor klipverseny szekciójához, hogy kezdettől egy sort sem írtam róluk. Most ezt pótolom, miszerint a Standby Gravity Kár minden szó című videója lett a klipverseny győztese! A készítők egyike, Nagy Viktor, a Mihaszna Film képviseletében vette át a díjat – 500 ezer forintot és egy Toshiba notebookot! :)


A 2011-es X-Faktor döntősei egy közös dallal búcsúztak a showtól és tőlünk. Nehéz megválni ezektől a szimpatikus emberkéktől, de bizonyára találkozunk még velük… ha máshol nem, hát, „együtt a végtelenbe és tovább”! :)

A műsor szerkesztői összeírták az emlékezetes pillanatok sorrendjét:
10. Ikrek tréfája (egy lány, két hang)
09. könnyek tengere
08. bokatörés (Bagosi Alexa)
07. legnagyobb szakítás (Lil C)
06. párbajrekorderek (Rocktenors)
05. Nóri feje
04. az ijesztő versenyző (Oltyán Attila)
03. Malek Miklós könnyei
02. Keresztes Ildikó összeomlása
01.Vera és Gergő duója („Őrlángon égtünk mind a ketten, hogy ne tudjuk megégetni egymást!”)

Az esti show még két extra produkciót tartogatott számunkra. Elsőként a legendás Omega együttes zenélt nekünk egy kicsit (Child in Your Arms). Kóbor János a dal után elmondta, hogy koncertekre készülnek, s esetleg egy új lemezre is! :)
Őket követően Keresztes Ildikó énekelt egy vadonatúj dalt (Egészen, mert félig nem tudok) nemrég megjelent lemezéről. Klassz kis dal volt… igazán tetszett! :)


No, és ezennel nem maradt más hátra, mint a 2011-es X-Faktor győztesének kihirdetése… Nóri ezúttal is az idők végezetéig kivárt, mire a legtöbb szavazatot kapott énekes nevét kimondta, vagyis, aki „a szavazatok értelmében kiérdemelte a fődíjat, akire egy izgalmas utazás vár, aki ma este beénekelte magát a nézők szívébe, aki a 2011-es X-Faktor győztese lett:

KOCSIS TIBOR ** KOCSIS TIBOR ** KOCSIS TIBOR ** KOCSIS TIBOR ** KOCSIS TIBOR ** KOCSIS TIBOR **

A győztes dalát most már teljes mértékben jogos tulajdonosként énekelhette el újra Tibó, amely ugyan a kibuggyanó könnyek torlódása közben nem ment egyszerűen, de Enci a segítségére sietett, ahogyan a többi versenyző is hamar körbevette az első helyezettet! :)


Kimondhatatlanul örültem Tibó győzelmének, nagyon-nagyon szurkoltam neki! Abszolút megérdemelte… maximálisan megtett mindent a győzelemért! Teljes szívemből gratulálok neki! :)
Encinek sincs oka a szomorkodásra, hiszen, a legjobb női előadó lett ezen a 2011-es megmérettetésen! :)

S végül, de nem utolsósorban, a műsor készítőinek is hatalmas gratula és köszönet az elképesztő színpadi showkért, a kisfilmek fantasztikus háttérzenéiért, a megható bejátszásokért és pillanatokért, a lelket megérintő meglepetésekért és ötletekért, amelyekben szombatról szombatra részünk volt! :)

Tibó értékelése magáról az egész versenyről megfontolandó mindazoknak, akik valami nehéz fába kívánják vágni a fejszéjüket, miszerint, senki ne adja fel az álmait, mert ő az élő példa, hogy ha valaki nagyon erősen hisz az álmaiban, az valóra válhat! Tudta, hogy ez a mai nap – a végeredménytől függetlenül – fordulópont lesz az életében, és holnaptól egy új élet kezdődik, merthogy mindenképpen az énekléssel szeretne foglalkozni, de a győzelem még emlékezetesebbé teszi ezt a napot az életében! :)
Miki Mentor leginkább azt emelte ki Tibóval kapcsolatban, hogy a „sztárráválás” mellett megmaradt annak a szerény (és szeretnivaló – ezt már én teszem hozzá :)) embernek, aki volt! :)
Érdekesség, hogy Gyurcsík Tibi miután kiesett a versenyből, elmondta Encinek a kívánságát, miszerint őt női előadóként, Tibót pedig férfi előadóként szeretné látni a fináléban! Hát, Tibi… ez a kívánság tökéletesen bejött! :)
Szösszenetemet Geszti Mentor kedvenc mondásával zárom (amely amúgy Kierkegaard dán filozófustól és teológustól származik): Az életet csak visszafelé lehet megérteni, de csak előrefelé lehet élni. :)

Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megemlíteni Király L. Norbit, a 2010-es X-Faktor 3. helyezettjét, aki az idei versenysorozat idejére az X-Faktor 2011 hivatalos weboldalának házigazdája lett, mikrofont ragadott, és megannyi kis háttérriportot készített a versenyzőkkel, a mentorokkal, fodrászokkal, stylistokkal! Riportjainak segítségével kulisszatitkokat leshettünk meg, illetve olyan kérdésekre kereste meg nekünk a választ, amelyeket mi is feltettünk volna X-kedvenceinknek! Eme X-Faktor Napon is nagyon ügyesen kérdezgette az éppen soron lévő riportalanyait – kimondottan jól állt neki a mikrofon ebben a formában is, s ami a lényeg, hogy nagyon jól is csinálta ezt a riporterséget! Müller Attila műsorvezető(After X) is elismerően nyilatkozott Norbi teljesítményét és rátermettségét illetően, de maga Norbi is pozitívan értékelte a mai napra jutott kb. 5 és fél órát, miszerint a feszített tempó ellenére élvezte a ténykedést, és a jövőben is szívesen vállalna hasonló feladatokat. :)

Hajaj, vészesen közeledünk a verseny végéhez – egy-két óra, s megtudjuk, kié lesz a 2011-es X-Faktor bronz fokozata, holnap este pedig az ezüst és az arany fokozat tulajdonosára derül fény. Mindkét napon kizárólag a nézői, azaz az sms-szavazatok döntenek, a mentorok csupán a véleményüket mondhatják el, de a verseny állásába érdemben nem lesz beleszólásuk.
Nóri csinosan, mint mindig, megnyitotta a műsort, a mentorok is elfoglalták helyüket, valamint a három finalista lakóhelyéről bejelentkezett az oda kirendelt munkatárs, és az ott összegyűlt rajongótáborral együtt hangot adtak szurkolói erejüknek. Baricz Gergő lakóhelyéről, Gyergyóalfaluról Valkó Eszter; Muri Enikő lakóhelyéről, Nyíregyházáról Istenes Bence; Kocsis Tibor lakóhelyéről, Lajosmizséről pedig Barabás Évi köszöntött bennünket.

A műsor első számaként, felidézve a kb. két hónappal ezelőtt elindult versenyt, mind a tizenkét döntős énekelt egy közös dalt. A Flashdance című film What a Feeling sikerszámába beleszőtték a három finalista egy, a verseny alatt korábban már énekelt dalát (Nem adom fel, Március végétől, A szívemet dobom eléd), amely nagyon jópofára sikeredett.


Nóri, hogy máris egy meglepetéssel fokozza a jól indult estét, bejelentette, hogy ezennel a három döntős első önálló CD-vel büszkélkedhet, amit nyomban kézhez is kaptak! Gratula nekik! :)


A mentorok is felszabadultan néztek az este elé, hiszen, ahogyan azt már írtam, csak elmondhatták a véleményüket, de szavazattal nem tudták befolyásolni az eredményt; ugyanakkor hármuknak akadt izgulnivalójuk, hogy mentoráltjuk minél jobb helyen végezzen. Miki Mentor tökéletesen meg volt elégedve Tibóval elért eddigi eredménnyel, de azt nagy bátran bevállalta, ha Tibó bejut a legjobb kettő közé, kamerák előtt lenyom 100 fekvőtámaszt!? Huha, Miki, remélem, jó formában vagy, mert szerintem, nem kérdés, hogy Tibó ott lesz a Fináléban!? Feró Mentor is magabiztosan várta az estét, mondván, Enci megerősödött és nem izgul. Ildi Mentor boldog, hogy Gergő idáig jutott, míg Geszti Mentor az esélytelenek legnagyobb nyugalmával ült be a mentori székbe! :)

Az elkövetkezendőkben a versenyzők három dalt adtak elő a kedvenc dal, a duett és az első válogatón énekelt dal kategóriájában.
Kedvenc dal:
Gergő – Are You Gonna Be My Girl (JET): A hatodik showban is lehengerlő volt Gergő e dal előadásával, s most is nagyon jól szórakoztunk! A mentorok is csak dicsérni tudták őt, amitől elmondása szerint meg is hatódott. KifejezteIldikó iránti tiszteletét, miszerint nélküle nem jutott volna el idáig. Nos, bizonyára ebben is van igazság, de az ő szerethető személye is kellett ahhoz, hogy a legjobbak között legyen. :)
Enikő – Játssz még (Katona Klári): Enci szépen elénekelte a dalt, de ezt a profi előadást vártuk tőle. Feró szépen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy Enci a zene, az ének és a lélek kapcsolatát személyesíti meg. :)
Tibor – Somebody to Love (Queen): Tibó ezzel a dallal már a második showban is nagyot énekelt… és szerintem, ezt a kört is messze ő nyerte! :)
Duett:
Gergő a KFT zenekarral együtt énekelte el az Afrika című slágerüket.


Enikő a musicalek világába vitt el bennünket Dolhai Attila, az Operettszínház kedvelt művészének társaságában. A Valahol Európában című musicalből A zene az kell című dalt énekelték el.


Tibor a mindig gyönyörű Zsédával énekelte el a Mindhalálig mellettem című dalt.


Az első válogatón énekelt dal:
Gergő egy szál gitárral sétált be a válogatóra, ahol Chris Isaac mélabús dalával (Wicked Game) egy életre beírta magát sokunk emlékezetébe. Ha jól emlékszem, Ildikó mondta a mostani előadás után, hogy teljesen más lett a dal, mégis ugyanaz… hát igen, akkor egy versenyen induló jelentkezőtől, most pedig a legjobb három közé bejutott döntőstől hallottuk a dalt! :)
Enikő penészzöld harisnyában előadott Christina Aguilera száma (Hurt) meggyőzte a mentorokat a válogatón, s úgy tűnt, negatívumot egyik mentor sem mond ma este, ez azonban mégis megesett… nem voltak elbűvölve Enci produkciójától. :(
Tibor elképesztő profizmussal énekelte el Robbie Williams dalát (Will Talk and Hollywood Will Listen)! Geszti Mentor szerint, nincs még egy ember Magyarországon, aki ilyen jól elénekli ezt a dalt! :) Ildi Mentor ismét kinyitotta a nem létező bicskát a zsebemben, miután azt merte mondani, hogy Tibó előadásában nem volt annyi szenvedély, mint lehetett volna… persze, miután többen felhördültek körülötte, akképpen szépített, hogy a válogatói előadáshoz képest! :(

A versenydalok után egy újabb közös produkció következett… mindannyian elénekelték John Lennon: Szervusz, karácsony (Happy Christmas) című dalát magyarul és angolul is.

A mentorok összességében pozitívan értékelték az idei versenyt. Geszti Mentor volt, amit élvezett, volt, amit unt, volt, amiben benne volt az X-faktor, de akadt faktortalan produkció is. Ildi Mentor szerint, a három legjobb megérdemelten jutott el idáig. (Én azért +1 ráadásként Tarány Tomit is szívesen köztük láttam volna! :)) Miki Mentor érdekes és felejthetetlen pillanatokat kapott a versenytől és a versenyzőktől. Feró Mentor is szerette a műsort, mert szerinte, olyan, mint amilyen az élet is – sírás, nevetés, öröm és bánat, jó és rossz…

A műsor vége felé újra bejelentkeztek a kihelyezett műsorvezetők a helyszínekről, s nagy-nagy örömmel láttuk, hogy Tarány Tomi anyukája Lajosmizsén szurkolt Tibónak! :)

Természetesen, a mai műsorból sem hiányozhatott az extra produkció. Nagy-nagy kedvenceim, a Magna Cum Laude adta elő legújabb, Túl későn című dalukat. Mező Misi nagyon-nagyon jól nézett ki – irtó jó fazonra vágták le a haját, s a stylistnak is jár a dicséret! Ja, természetesen a dal is tuti volt! :)


Ahogyan azt az elmúlt kilenc szombat este már megtapasztaltuk, a vidám, önfeledt szórakozás után elkövetkeztek az izgalmak percei, azaz az eredményhirdetés. Nóri első továbbjutóként Muri Enikő nevét mondta ki, míg a második elhangzott név Kocsis Tiboré volt. Kimondhatatlanul örültem Tibó döntőbe kerülésének! :) Remélem, holnap… :)

Nos, tehát, a 2011-es X-Faktor harmadik helyén Baricz Gergő végzett, amelyhez teljes szívemből gratulálok! Némi fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, amikor a válogatón először láttam és hallottam őt, de felé már sokkal nyitottabban indítottam, mint tavaly Király L. Norbi esetében. Azóta persze, Norbit is nagyon megkedveltem, s így volt ez Gergővel is. Hatalmas egyéniség, s nem csak zenei téren… emberileg is érdemes rá odafigyelni, s a mondandója is meghallgatnivaló! Elmondása szerint, jól érezte magát a verseny alatt, s ezzel a harmadik hellyel messze túlteljesítette a saját maga által megcélzott hatodik helyet! Gergő, ezúton is kívánok további sok sikert életed során! :)

A nagy karácsonyi vásárlás némileg veszélyeztette az esti X-Faktor nyomon követését, de szerencsére, ezúttal sem maradtunk le semmi fontosról! :)
A mai verseny témája a kedvenc dalok volt, amelyből kettővel is készülniük kellett a versenyzőknek – egy dal, amelyik a versenyző kedvence, és egy dal a mentor kedvencei közül.
Ülök a laptop előtt és azon gondolkodom, érdemes-e egyenként végigvenni a mai négy versenyzőt. Elvégre, aki idáig eljutott, annak a mentorokon kívül nagyobb részt a közönséget kellett meggyőznie, hogy igenis, itt a helye. Márpedig, ha hangjával, előadásával, vagy éppen a személyiségével meggyőzte őket, akkor az némiképp azt is jelenti, hogy jó hangja van, lenyűgöző előadó, vagy éppen megnyerő személyiség! Oké, tudom, én is tisztában vagyok vele, hogy ez a három ismérv nem feltétlenül egyesül egyetlen versenyzőben… pontosabban nem mind a négyben… azt persze, mindenki maga döntse el, hogy számára melyik versenyzőben egyesül mindhárom jelző, vagy éppen hiányzik valamelyik. :)
Szóval ülök és elmélkedek, merthogy mind a négy énekes nagyon jól énekelte mindkét dalát… még ha nem is teljesen tökéletesen. Mindegyik dalban azt éreztem, hogy nagyon meg akarják mutatni magukat, meg akarják mutatni a bennük lévő érzéseket, érzelmeket és gondolatokat. Ez természetesen, legjobban a saját kedvenc dal előadásánál sikerült, hiszen e dalok által önkéntelenül is a versenyző érzelmeibe, gondolataiba és lelki világába kaptunk betekintést, míg a mentorok kedvenc dalainak előadása a közös munkából, a mentor és a versenyző összehangolódásából, illetve a versenyző által az adott mentor érzéseiből, érzelmeiből és lelki világából nyújtott ízelítőt. :)

Tarány Tomi két dala közül a Lehetek én is a Vad Fruttik nevű panel -undeground zenekartól nagyon-nagyon tetszett (a zenekarról már hallottam, de a munkásságukat nem ismertem)… úgy a dal, mint Tomi előadása… hihetetlen torka van a srácnak! A betűk pötyörészése közben is meghallgattam a dalt… lúdbőrzöm oda-vissza… fantasztikusan jó ez a szám, Tomi hangja pedig egyszerűen brutál jó! :) Óriási pozitívuma van, ha az ember nem ismeri a dalt, mert így akaratlanul sem hasonlítgatja az eredetihez. Ráadásul, ha ez a dal tökéletesen hiteles az előadótól (esetünkben Tomitól), mert minden szavával és mondatával azonosítani tudja a hallgató (és néző), akkor sokkal maradandóbb lesz a produkció, s még egy jó dallal is gazdagabb lesz! :) Miki Mentor kedvencét, a Cryin’-t az Aerosmith-től szintén szenzációsan jól énekelte el! Többedszerre hallgatva (és nézve) már azt is megkockáztatom, hogy még Adam Lambert (American Idol) előadásánál is jobb… márpedig aki igazán ismer engem, az tudja, hogy Adam nálam etalon… szóval, Tomi, ez szuper volt! :)


Baricz Gergő (versenydalt megelőző) kisfilmje mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Végtelenül helyesek voltak Verocskával, ahogyan kézen fogva, egymást ölelgetve, puszit adva egymásnak bóklásztak a karácsonyi vásárban. Gergőnek volt egy gyönyörű szép mondata az X-Faktorbeli közös időszakukra vonatkozóan, miszerint (valószínűleg nem pontosan idézem őt) „őrlángon égtünk mind a ketten, nehogy megégessük egymást”… hiába, ilyen mondatok is csak Gergő száját hagyják el! :)
Ildi Mentor kedvence a Hard To Handle a The Black Crowes nevű amerikai hippizenekartól teljesen ismeretlen volt a számomra, de Gergőnek jól állt ez a kissé őrült dal. Ebben a dalban a showman Gergőt láttuk, míg saját kedvencében, Zorán Apám hitte című dalában megmutatkozott az érzelmeiben és lelkivilágában gazdag, mély mondanivalókkal bíró Gergő. Lehet Gergőt szeretni vagy nem szeretni, kritizálni az énekhangja miatt, de az előadói képességeihez nem fér kétség… hatással van az emberekre… és szerény véleményem szerint, általában pozitív hatással. :)

Muri Enikő sem a saját, sem mentora kedvenc dalával nem nyűgözött le. Saját kedvence, a Venus Kockahas című slágere hangilag tökéletesen rendben volt, de semmi hatással nem volt rám. :( Még jó, hogy a két gyönyörű kocka hasú táncos srác lekötötték a figyelmemet! :) Feró Mentor kedvence, Kelly Clarkson Because of You című dala sem varázsolt el, bár tény, hogy a dal kezdő sorai szépen szóltak Encitől. :) Azt gondolom, végre sikerült rájönnöm, mi a bajom Enikővel! Oké, hogy kijönnek azok a magas hangok, de közel sem olyan lazán és magabiztosan, mint pl. Tominál vagy Tibónál. Enci éneklése olyan, mintha egy drótkötélen egyensúlyozna egyik ponttól a másikig, s őt nézve félő, hogy leesik onnan. Bizonyos hangmagasság felett füllel érezhető, hogy komoly erőfeszítésekbe telik neki kiénekelni a hangokat, egyúttal úgy „lavírozik” a hangja ezekben a magasságokban, hogy félő, egyszer csak nem bírja tovább erővel, s kisiklik a hangja! :(


Kocsis Tibó dalaival csak részben voltam elégedett. Miki Mentor kedvence általam is kedvelt dal, de úgy vélem, Bruno Mars Just the Way You Are című dalában Tibó csak a refrén részben tudta igazán megmutatni képességeit, mert hangját csak ezekben a részekben tudta szabadjára engedni… no, de ott aztán űrbéli magasságokban szárnyalt! :) Tibó kedvenc dalától tartottam kissé, mert Katona Klári Legyen ünnep című dala nem tartozik a kedvenceim közé (bocsi :(). Szóval, nagy levegőt vettem, amikor elkezdődött a dal, de pár pillanat múlva azon vettem észre magam, hogy Tibó előadása és hangja a szívemig hatol, és a lelkemet érinti meg a dal. Mennyit számít egy előadó kisugárzása… no és persze, a hangja! :)


A versenyzők dalai után következhetett egy kis könnyed szórakozás, azaz az extra és a közös produkciók. Az első extra fellépőn kissé meglepődtem, mert amikor kedvenc dalok a téma, nem biztos, hogy az Anti Fitness Club névre hallgató punk-rock stílusú zenekar jutott volna az eszembe, még ha tudom is, hogy népszerűek a fiatalok körében. S ami azt illeti, nem csak a fellépésük lepett meg, hanem az előadott dalegyveleg, merthogy nagyon jóra sikerült. Két előadó dalát, a Maroon 5 Moves like Jagger és a Rolling Stones Satisfaction című dalát mixelték össze, mely csak első látásra és hallásra tűnik úgy, hogy közük sincs egymáshoz, ám ha jobban belemélyülünk a részletekbe, azonnal rájövünk az összefüggésre és a két dal kapcsolatára!? No, szóval ezt a mixet adta elő a fent nevezett Anti Fitness Club Pásztor Anna közreműködésével. Kifejezetten tetszett a produkció, ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy az AFC énekesének, Molnár Tamásnak nagyon jó hangja van! :) Elnézést kérek, de a saját dalaikból ez nem feltétlenül derült ki számomra! :(


Ezt követően a közös éneklés során a négy versenyző a Magna Cum Laude egyik sikerdalát, a Vidéki sanzont adta elő. Imádom Mező Misiéket, imádom ezt a dalt, így imádtam a produkciót is! :)


A másik extra produkció is nagyon-nagyon jóra sikeredett. Szabó Ádám, a Csillag születik 3. tangóharmonikán játszó versenyzője adta elő a Magyarország című „pophimnuszt” a Jazz and More énekegyüttes közreműködésével. A Jazz and More-t kedves ismerősként üdvözölhettük, miután az októberi Halloween Musical Pluszon már alkalmunk volt hallani őket! :)


A felhőtlen szórakozás ezennel véget ért, amelyet felváltott az izgatottság érzése. Négy versenyző lévén évezredekig tartott, mire Nóri kimondta a két továbbjutók nevét. Először Baricz Gergő neve hangzott el, amely némi meglepetéssel szolgált számomra, ugyanis valamiért úgy gondoltam, Gergő ma este biztos párbajozó lesz!? Enci, Tibó és Tomi… vajon, melyikük társul pillanatokon belül Gergő mellé? Nagyon tartottam attól, hogy a két fiú, Tibó és Tomi párbajozik egymással, de egyszer csak Nóri száját Kocsis Tibor neve hagyta el! Ennek végtelenül örültem, de Tomiért tovább izgulhattam, akinek Enikővel kellett a képzeletbeli pástra lépni! :(
Tomi kezdte a párbajt Cserháti Zsuzsa dalával... ismét szenzációs éneklést produkált ez a szeretnivaló mackóember! Kit érdekelt, hogy rontott a szövegben, amikor az előadásától olyan érzelmi hurrikán söpört végig a színpadon és a nézőtéren, hogy annak örülhettünk, ha nem ázott el a ruhánk a potyogó könnyeinktől! Azt gondolom, az mindent elmond, hogy a dal végén Miki Mentor mellett Geszti Mentor is állva tapsolt ennek a fantasztikus hanggal megáldott fiatalembernek! :)
Encit hallhatólag megviselte a párbaj, mert saját belső hangja igencsak cserbenhagyta Christina Aguilera azonos című dalának éneklésekor. Mindvégig hamiskásan és nagyon-nagyon bizonytalanul szólt a dal, ami a magasabb hangtartományokban csak még rosszabb volt. Úgy gondolom, még ha el is ismerem, hogy Enikőnek jó hangja van, ez a dal kissé meghaladta a képességeit. Meglátásom szerint, nagy bátorság volt Aguilerától választani párbajdalt! :(

Miki Mentor mindkét versenyzőt tehetségesnek tartja, s úgy vélte, hogy Tomival mindent megtettek a sikeres szereplés érdekében, de értelemszerűen, Enikőt küldte haza.
Feró Mentornak is bejött Tomi bakija, mégis úgy érezte, Enci előadásával a líra győzött a rock felett, így érthető módon Tomit küldte haza.
Ildi Mentor véleményezésén nagyon-nagyon meglepődtem. Kezdte azzal, hogy egyik párbajdal sem tetszett neki… nos, hogy Encitől nem ájult el, azt megértem, no de, hogy Tomi előadása sem volt rá hatással, miközben a közönségtől a zsűrin át könnyeket csalt a szemekbe ez a srác… szóval, ezt nem akarom elhinni! A folytatásban azt taglalta, hogy aki holnapra kész egy produkcióval, az Enci, ezért Tomit küldte haza!? Mi van?!?!?!? Ildikó, kedves, a 2011-es X-Faktor döntőinek indulása óta azt hallottuk Tőled, hogy mióta várod, hogy az a bizonyos (Tomi)torok megszülessen, s akkor egy jól irányzott döféssel Enikőt érzed a jövő énekhangjának?! Hát, tudod… ne is haragudj, de erre nem találok szavakat! No, igen, Cilinek lehet igaza, aki szerint, azért küldted haza Tomit, mert félted tőle Gergő esélyeit! Végül is, meg tudom érteni! Pedig én is szeretem Gergőt!
Geszti Mentort is szíven találta Tomi előadása, s bár, Encit tapasztaltabb versenyzőnek tartja, Tomit szeretetreméltóbbnak, ezért Enikőt küldte haza.

A Mentorok 2-2 szavazata következtében ismét borítéknyitásra került a sor. Nóri pattanásig feszítette azt a bizonyos ideghúrt, mire legnagyobb szomorúságomra Tarány Tomi nevét mondta ki, aki részére véget ért az X-Faktor. :(
Miután pár nappal a verseny után írtam meg az én kis beszámolómat, ez idő alatt örömmel olvastam és hallottam Tomitól-Tomiról, hogy lelkileg minden rendben van vele, egyáltalán nincs elkeseredve, tele van ötletekkel, hiszen, minden most kezdődik el! :)

A mai szoros program miatt kicsit aggódtam, hogy időben érkezünk-e a Patakyba (nekem már csak Pataky marad :)), de még a kabátunkat is kényelmesen be tudtuk tenni a ruhatárba, amikor megszólalt a csengő, és elfoglalhattuk helyünket a 6. sor közepén. Rövid idő alatt megtelt a színházterem, s nemsokára kezdetét vette a Mikulásnapi Musical Plusz.
Még a függöny felgördülése előtt megcsodálhattuk a szép és stílusos dekorációt – először a színpadon kívül, majd a színpadon is, amely - mint a Halloween MPluszon – úgy most is Posztós Fruzsina kreativitását és keze munkáját dicsérte. :)
A fellépő kedvencek – Bot Gábor, Egyházi Géza, Janza Kata, Koós Réka, Mihálka György és Molnár László – újabb felejthetetlen délutánban részesítettek bennünket. Katának és Rékának külön örültünk, mert őket, picit ritkábban láthatjuk a MP színpadán! :) Új fellépőt is üdvözölhettünk a műsor keretében Mohácsi Dorina személyében. Dorina tánciskolában tanult, majd megismerkedett a musical műfajával, s jelenleg éneklést tanul a Petőfi Musical Stúdióban.
A műsor levezetése Gyurira várt, aki rutinosan végezte ez irányú feladatát, még ha tőle szokatlanul csipkelődő és beszólogató formában is tette mindezt. Minden sóhajra, nevetésre, felhördülésre volt valami csípős megjegyzése! Persze, lehet, hogy mindezt viccnek szánta, csak én nem tudtam hova tenni a dolgot!? Erről az oldaláról még nem ismertem őt! No, de mindez nem is lényeges, mert Gyurit így is - úgy is nagyon kedvelem és szeretem! :)

Mint azt már említettem, Katának és Rékának nagyon örültünk, akik szebbnél szebb dalokat hoztak el nekünk. Újfent megállapítottuk, mennyire aranyos és jó hangú énekesnő mindkettő! Réka gyönyörűen énekelte az Álmodtam egy álmot című dalt a Nyomorultakból, amelyen az elakadt CD sem tudott csorbítani! :)
Ahogyan a Halloween MPluszon Serbike nyűgözött le, úgy most Gabi tette ezt! Azontúl, hogy minden dal csodálatosan szólt tőle, hozott újra operát, amit a múltkor hiányoltam! A Tosca-ária előtt említette Gabi, hogy izgul egy-egy ilyen dal előtt, de nem is értem igazán, hogy miért? Maximum a szöveget felejtheti el, merthogy elképesztően énekel operát is, az tuti! Esti fellépése miatt Gézának el kellett mennie a szünetben, így Gabi úgy gondolta, hogy ő énekli el az El nem múló vágyat. Talán, mondanom sem kell, milyen fantasztikus volt! Ám, amivel még inkább lenyűgözött, az a JKSz–ból a Gethsemane. Annak ellenére, hogy picit másképpen énekelte el, mint Tóth Attila vagy Feke Pali, egyszerűen elképesztő volt! Azok a kitartott magas hangok… totálisan a székbe szögezett az előadása! Szó esett egy élőzenekaros koncerttervezettről is, amely beharangozójának a Groban-dalt szánta. Egy szál zongorával szerette volna előadni, de az most nem jött össze, ezért elénekelte alappal, de így is csodálatos volt! Úgy vélem, végtelenül nehéz lesz kivárni ama bizonyos koncertnek a napját! :)
Géza, mint mindig, aranyos volt és szeretnivaló… lenyűgöző természet varázslatos hanggal! No, és imádnivaló humorral, amely ezúttal egy nagyon jó kiállású Télapó megformálásában tetőzött! Mint azt Molnár Laci elmesélte, Géza már a legelső dalnál megcsillantotta briliáns humorát, amikor is nem szólt a mikrofonja, ezért kiment a takarásba, hogy újra bejöjjön, s azt mondta odakint a többieknek, hogy „egy darab hangja sincs”! Mindehhez képest csak a színházterem nem létező csillárjai remegtek bele a hangjába… nagyon szépen énekelt ezúttal is! A szünet előtti utolsó dalt csinos Mikulásruhába öltözve adta elő, kis zsákjával a kezében, amelyből szaloncukrokat dobált nekünk… hát, egyszerűen tündéri volt! Egy kedves néző mondhatott valamit Gézának, mire Géza… akarom mondani, a Télapó csak ennyit válaszolt: „nem tudom, milyen Gézáról tetszik beszélni, én a Télapó vagyok”! :)
Gyuri csipkelődős hangulata ellenére óriásikat énekelt! Honnan jön ez az elképesztő hangerő ebből a vékony fiatalemberből?! A Valahol Európában Hosszú dala és a Rent-dal különösen nagyon tetszett! :)
Molnár Laci és Jekyll és Hyde összetartozó fogalmak! Ezért is remélem, hogy jól értettük, amikor Laci olyan titkot árult el az Ördögi tánc kapcsán, miszerint jövőre J&H-előadást terveznek a szegedi Dóm téren!? Nagyon remélem, hogy nem értettünk semmit sem félre! Azt gondolom, ez sok musicalrajongó nagy-nagy örömére szolgálna! Én nagyon kíváncsi lennék a darabra! Laci megnyugtatott minket, hogy a részletekről idővel pontos infókat kapunk! :)
Dorina ugyancsak kedvelt dalokat hozott nekünk… duettje Rékával nagyon szép volt! Ígéretes tehetség, akivel bizonyára találkozunk még! Miután táncolni is tanult, legközelebb ilyen jellegű produkciót is szívesen látnék tőle… akár kombinálva az énekkel! :)

Egyházi Géza: Katedrális (Notre Dame-i toronyőr)
Molnár László: Eljött az óra (Jekyll és Hyde)
Bot Gábor: Fent vigyázol rám (Josh Groban)
Koós Réka: No Good Deed (Wicked)
Egyházi Géza: Himnusz (Sakk)
Janza Kata és Molnár László: Ördögi tánc (Jekyll és Hyde)
Mohácsi Dorina: ?????? (Sakk)
Egyházi Géza és Molnár László: Hol a lány? (A Vörös Pimpernel)
Mihálka György: Miért van? – Hosszú dala (Valahol Európában)
Bot Gábor: Ajándék (Piramis)
Egyházi Géza: Ima (A Vörös Pimpernel)
Mihálka György: Egy dal dicsősége (Rent)
Molnár László: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)
Janza Kata és Egyházi Géza: Időugrató (Rocky Horror Picture Show)
Koós Réka és Mohácsi Dorina: Csillagok idején (Jekyll és Hyde)
Bot Gábor: Recondita Armonia (Tosca)
Janza Kata és Mihálka György: Holnap hídja (Rudolf)
Egyházi Géza: Jingle Bells + White Christmas

SZÜNET

Koós Réka: Kabaré (Kabaré)
Janza Kata: Mosolyogni kell (Mary Poppins)
Bot Gábor: El nem múló vágy (Vámpírok Bálja)
Mihálka György: Bírnom kell a célig (Hercules)
Janza Kata: Pár lépés a végtelen (Kasza Tibor)
Koós Réka: Álmodtam egy álmot (Nyomorultak)
Bot Gábor: Kisfiú (Légy jó mindhalálig)
Mihálka György: Legyen ünnep (Katona Klári)
Janza Kata és Molnár László: Így fogadj el (Jekyll és Hyde)
Mohácsi Dorina: Ulla dala (Producerek)
Bot Gábor: Gethsemane (Jézus Krisztus Szupersztár)
Koós Réka: Defying Gravity (Wicked)
Mihálka György: We Are The Champions (Queen)
Finálé: Ha elmúlik karácsony (Neoton)

Az X-Faktor soron következő adásának versenytémája amerikai és magyar csillagok dalai volt. Az énekeseknek egy amerikai és egy magyar dallal kellett készülniük, azaz két produkcióval kellett meggyőzni a mentorokat és a közönséget a továbbjuttatásukról.
Miután a Rocktenors múlt heti párbaja után Geszti Péter mindhárom csapata kiesett a versenyből, ettől az adástól kezdve a zsűri objektív mentorává lett, s elfogulatlan és talán, még kritikusabb szemmel és füllel hallgathatta és bírálhatta az előadásokat.

Kováts Vera lépett elsőként színpadra, akinek kisfilmjéből megtudtuk, hogy kissé elege lett a ráaggasztott „cuki” jelzőből, ezért megmutatta Nánási Pál kamerája előtt, hogy ha kell, tud a végzet asszonya… vagyis inkább a végzett tinédzsere is lenni! Hát, nekem sokkal jobban tetszik, ha ő csak egyszerűen cuki… a 16 évéhez (+ egyébként is) ez a jelző sokkal jobban illik! Cukiság ide, végzett asszonya oda – Verocs egyik előadása sem tetszett igazán. A magyar dal kategóriában Verocs olyan lazán, szavakat elharapva énekelte el Rúzsa Magdi Hip-Hop dalát, hogy szinte érthetetlen volt a szöveg, míg az amerikai dal kategóriában igencsak unalmasra sikeredett Taylor Swift Mine című dala! :(

Tarány Tamásnak a múlt héten a legjobb barátaival, a Rocktenors-szal kellett párbajoznia, ami lelkileg kissé megviselte, ugyanakkor a legjobbat hozta ki belőle, amely a továbbjutását is eredményezte. A verseny után visszatérve a Corvin sétányra ’mintha mi sem történt volna’ hangulatban telt az idő a Rock Tenorjaival. Nem ismertem Tomi amerikai – Closer To The Edge című – dalát a 30 Seconds To Mars nevű Los Angeles-i alternatív rock együttestől, mégis a tolmácsolás szenzációs volt. Rendszerint hihetetlenül jól sikerül a dalválasztás Miki Mentorral, mert mindig kihozzák Tomiból a legtöbbet, azaz hangjának erősségét. :) A magyar dal – Kimnowak–Gyémánt – annak ellenére, hogy szerintem is egy kicsit harsányra sikeredett, Mikivel egyetértve, ugyanakkor ’taránytomis’ is lett. :)


Muri Enikő egyik régi nagy álma teljesült, amikor Szirtes Tamás a Madách Színház igazgatója felkérte az Én, József Attila című musical női főszerepének (Vágó Márta, a költő szerelme) eljátszására. :) Beyoncé dala, a Sweet Dreams számomra kicsit unalmasnak hatott Enci előadásában, ráadásul hangilag sem volt minden tökéletes. Geszti Mentor szerint, az R&B dalok esetében nehéz olyan jól, netán még jobban énekelni, mint az eredeti előadók. :( Ám a magyar dal kategóriában Enci fantasztikusan énekelte el Tompos Kátya Magányos csónak című dalát. Pálvölgyi Géza és Duba Gábor szerzeményét (a Valami Amerika 2 betétdala) lelket megérintően énekelte el… meg is könnyeztem a dalt! :) Ja, és Enci ezúttal is nagyon jól nézett ki! :)


Baricz Gergő X-Faktorbeli barátjával, Demes Tomival azt gondolták ki, hogy forró teával lepik meg a ház előtt várakozó (és fagyoskodó) rajongókat. Nagyon kedves gesztus volt tőlük, amit a rajongók is értékeltek. Ami azonban Gergő ma estére előirányzott feladata volt, hogy újabb ’bariczgergős’ jegyeket hozzon ki magából. Úgy gondolom, ez részben sikerült is, bár Péterfy Bori Hajolj bele a hajamba című dala nem igazán tetszett Gergő előadásában. Ha mindezt egy vidám, szórakoztató műsor keretében látom, akkor oké, de miután ez elsősorban egy énekverseny… nos, hát, Gergő nem igazán győzött meg a hangi képességeiről. Tény és való, ha félreteszem elfogultságomat Gergő iránt, akkor Miki Mentorral kell egyetértenem, miszerint, ha becsukja a szemét, nem tetszik a fülének, amit hall, mert akadnak sokkal jobb hangú versenyzők, ám ha az előadásával együtt nézi és hallgatja, akkor Baricz Gergő egy élvezhető produkciót nyújtó versenyző. Nos, hasonló volt a véleményem az amerikai dal – Jace Everett - Bad things (True Blood főcímzene) – esetében is, bár, ez a Baricz Gergő már sokkal jobban tetszett. :)


Kocsis Tibor egy kis magánnyal készült feltöltődni az estére saját lakásában, de nem várt meglepetésként becsengetett hozzá a családja. A körükben eltöltött idő még nagyobb dózissal segített a feltöltődésben, amely Tibó mindkét produkcióján érezhető is volt. Az amerikai dalválasztás – Michael Bublé - Feeling Good – minden szempontból telitalálat volt, Tibó tökéleteset énekelt… amúgy is imádom ezt a dalt (köszönet érte Adam Lambert-nek :))! Az energia nemhogy csökkent volna Tibó magyar dalánál, hanem az előbbi pozitív hangulatra rátett még egy lapáttal, és maximálisan elhittem neki az LGT dalát hallva, hogy bárhogyan is alakuljon életének dolgai, ő sohasem adja fel! :)


Az eddigi extra produkciók közül a 7 kiesett versenyző által előadott dalt igazán kedves gesztusnak és nagyon jó ötletnek találtam. Egyfelől a szándék miatt, másfelől, hogy újra az X-Faktor színpadán láthattam kedvenceimet, akik George Michael - Careless Whisper című dalával kívántak jobbulást a bécsi kórházban gyógyulgató művésznek. Jó érzés volt látni és hallani az Apollo23-at… legnagyobb bánatomra csak keveset énekeltek, bár az is igaz, hogy René betegeskedett :( (ezúton is gyógypuszik millióit küldöm neki :)). Gyurcsík Tibinek is nagyon örültem, s azt a néhány sort is ámulattal hallgattam tőle, és állapítottam meg, hogy mennyire jó hangja van! :) Szívből sajnálom, hogy nem hallhattam és láthattam őt többször az X-Faktor színpadán, s őt hallgatva újra elfogott az értetlenség elsőként történő kiesése miatt. :(


Drága Ötösfogat! Arról lehet szó, hogy ha majd elkezditek az X-Faktoron túli életeteket és zenei munkásságotokat, akkor részesei, szereplői és közreműködői legyetek egymás lemezén, videoklipjében és koncertjén? Legalább egy-egy dal erejéig mindenképpen meg kell ennek történnie! :)


A közös produkció most is szeretnivaló volt. Gáspár Laci általam is nagyon kedvelt Sose vagy egyedül című dalát énekelték el a még versenyben lévők. Nagyon helyesek voltak a dal koreográfiájaként duettbe állított párosok – Enci és Tibó, illetve Verocs és Gergő, de még aranyosabb volt, amikor Tomi a dal végén, mint egy nagymackó átölelte a négy kismackót. :)


A másik extra produkciót Takács Nikolas és Aurea duettje szolgáltatta részünkre, s elénekelték nemrég felvett első közös dalukat Where is the love címmel. Valószínűleg ünneprontó leszek, de számomra nagyon nem harmonizál kettejük hangja. Nem tudom, ki gondolta úgy, hogy jól szólnak majd együtt, mert hát, Aurea hangja jóval erőteljesebb, míg Nikolasé inkább lágyabb. Nikolast, mint embert nagyon kedvelem, de a hangja valamiért nem lopta be magát a szívembe, a hangrezegtetésével pedig sajnos, a világból ki tudna kergetni. :( No, de mindentől függetlenül helyesek és aranyosak voltak! :)


Ezúttal is elkövetkezett a nehéz pillanatok ideje, s majdhogynem örökkévalóságnak tűnt, amíg Nóri kimondta a biztos továbbjutók nevét. Felugrottam örömömben, amikor elsőként Tarány Tomi és Kocsis Tibó neve hangzott el. Hárman álltak még egymás mellett – Muri Enikő, Kovács Vera és Baricz Gergő –, s azonnal átfutott az agyamon, hogy Verocs és Gergő fognak párbajozni!? Hát, így is lett…
Még színpadra lépésük előtt megfordult a fejemben, hogy vajon, bármelyikük is bevállalja azt, hogy direkt rosszabbul teljesít a másik továbbjutása érdekében, de ezt a gondolatot azonnal el is vetettem, mert sokkal céltudatosabbnak ismertem meg őket az elmúlt adások alatt, minthogy ilyen butaságot csináljanak. Nos, talán komolyan meg sem fordult a fejükben ilyesmi, ám az tény, hogy minden eddiginél rosszabbul énekeltek. Verocs talán nem tette túl magát a párbaj okozta sokkon, Gergőt pedig lelkileg megzavarta, hogy Veroccsal kellett párbajoznia, de ha nem tudnám, hogy a Legjobb 4-be történő továbbjutásért énekelnek, akkor valamiféle válogatónak gondolnám, ahol két gyengébb teljesítményű versenyző méri össze a tudását. Miután azonban pontosan tudtam, hogy mi a tétje az éneklésüknek, igyekeztem meglátni és meghallani benne mindazt, amivel idáig eljutottak. Verocskánál nagyon nehéz volt, mert szinte végig hamisan énekelte Miley Cirus dalát, amin a kissé megtört és bizonytalan előadás csak még inkább rontott. Gergő is hasonló módon bajban volt a színpadon, de az ő (hang)ereje valahogy megjött az Aerosmith-dal éneklése közben, s még ha nem is nyűgözött le többünket hangilag, az előadásmódja elvitte a dalt…
Keresztes Ildikó és Nagy Feró döntése érthető módon saját mentoráltjuk továbbjuttatását szolgálta. Malek Miki az alapján döntött, hogy zeneszerzőként és producerként kivel tudná elképzelni a közös munkát, s miután ez Verocs, ezért Gergőt küldte haza. Geszti Péter Feróval értett egyet, miszerint két gyenge produkciót láttunk, de miután a párbajdalban Gergő győzte őt meg jobban, ezért Verocst küldte haza. Ezzel az állás egyenlő lett, így hát borítéknyitásra került a sor…
A nézők Kováts Verára szavaztak a legkevesebben, így neki kellett búcsúznia a versenytől.