Hazaérve gyorsan megebédeltünk, majd indulnunk is kellett a Miskolci Egyetem aulájába, ahol is délután 5 órakor Adagio koncertben részesültünk. A késői érkezés már-már azt veszélyeztette, hogy egyáltalán le tudunk-e majd ülni, de az esélytelenek nyugalmával végül is nagyon klassz helyet találtunk! Igaz ugyan, hogy a színpaddal egy vonalban ültünk a karzaton, de kiváló rálátásunk volt a színpadra - sem emberfejek, sem oszlopok nem takarták a kilátást! :)
Az oldalülés miatt, amelynek következtében a hangszórók mögött ültünk, a hang kissé torz volt, de mint azt Adrika lecsekkolta, az aula akusztikája máshol is hibádzott. :(
Különösképpen sosem csigázott fel bennünket egy-egy Adagio koncert híre, de azért örültünk, hogy e közös program keretében most ennek is részesei lehetünk - már csak Nagy Sanyi miatt is, aki mint tudjuk, a Volt egyszer egy csapat Johnny-jával belopta magát a szívünkbe! :)
Az előadott - többé-kevésbé ismert - dalok különösebben nem érintettek meg - a feldolgozásuk nem annyira tetszett. A három fiú - Balczó Péter, Homonnay Zsolt, Nagy Sándor - közül, megállapításunk szerint a kevésbé ismert B. Péternek van a legjobb hangja! H. Zsolt valamiért nem igazán szimpatikus, a stílusában van valami, ami nem jön be nekem; N. Sanyit pedig, nem értem, miért és hogyan került a csapatba - egyrészről neki volt a leggyengébb hangja, másrészről ő maga is hangoztatja, hogy a zenés műfaj nem feltétlenül az erőssége, míg a próza annál inkább!? :)
A koncert után megteáztunk a Zöld Sárkányban, ahol ezúttal is nagyon finom teákat ittunk és kellemesen eltöltöttük az időt... :)
