Megérkezve a színházba, elfoglaltuk helyünket az erkély 2. sorának közepén. Az előadás kezdetéig kicsit aggódtunk, hogyan is fogjuk látni a színpadot, de minden a legnagyobb rendben volt! A zene első taktusainak felcsendülése után elfogott az a különös érzés, amelyet januárban, illetve az egy héttel ezelőtti „előbálozás” során tapasztaltam… Géza bevonulásának láttán, majd meghallván bársonyos, meleg hangját végképp elvesztem, amellyel kezdetét is vette a virtuális vérátömlesztés! Az előadás végén pedig, a közönség, hát, valami csúcs volt! Én kezdetben arra figyeltem fel, hogy a meghajlás alatt a földszinti első sorból vörös rózsaszálak repülnek be a színpadra…azután pedig…mind a földszinten, mind az erkélyen ülő nézők felpattantak, és sikítva, őrjöngve tapsoltuk a produkciót! Fantasztikus élmény volt! Hihetetlen jó volt a közönség (is)! Még a lámpák felkapcsolása sem tántorított el senkit a helyéről, tovább zúgott a taps, így a művészek újabb meghajlásra voltak kénytelenek kijönni! Csodálatos vámpíros este volt! :)
Miután kissé eltájoltuk magunkat az idővel, a taps is hosszabbra sikeredett a szokásosnál, ráadásul arra sem gondoltuk, hogy ½ 8-kor kezdődött az előadás…nos, ennek az lett az eredménye, hogy az összes normál időben közlekedő közlekedési járatot lekéstünk! :( „Ezer éve” nem közlekedtem éjszakai járattal, sőt, azóta meg is változott ezeknek a rendje, így fogalmam sem volt, merre is kellene elindulnunk. Egy szolgálati járatra kaptunk engedélyt felszállni, de az csak a Kálvária térig volt nekünk jó, ott meg kellett várnunk az első éjszakai járatot, amely éjfélkor indult a Deák térről! Ilyeténképpen kissé kalandosra sikeredett a bálozás utáni hazamenetel, de harapás nélkül megúsztuk! :))))