Nagyon jól odaértem a Lurdy-házba, és a Renegade Pub-ot is hamar megtaláltam. Szép kis tömeg gyűlt már össze, és rövid időn belül belépőjegyet is tudtam váltani Timinél, a szervezőnél. (Itt jegyzem meg, hogy akár ingyen is be tudtam volna menni, mert Timi jegyet nem adott, és a bejáratnál a kutya sem ellenőrizte azt - no, de ne legyünk sunyik, pláne, hogy részemről a két fiú teljesítménye és produkciója megérte a 2.500,-Ft-os állójegyet! :) Igaz, a drágább jegyet vásárlók már kissé más véleményen voltak, de erről majd később.)
Volt kb. fél óra csúszás a találkozó kezdésével, ami részben azért volt, mert a fiúk elmentek ebédelni, részben pedig, azért, mert az ülőhelyek számozatlanok voltak, és ez nem kis kavarodást, félreértést és vitát eredményezett. Én - a lehetőségekhez képest - a színpadtól jobb oldalra, közvetlenül a széksorok mögé álltam, ahonnan nagyon jó rálátásom volt a színpadra (mindvégig)! :)
½ 4 körül kezdetét vette a műsor - a fiúk tutira "belecsaptak a lecsóba"! Annyiban kissé rendhagyó volt a közönségtalálkozó, hogy inkább hasonlított koncertre, mint beszélgetésre - no igen, ennek az volt az oka, hogy kérdések nem igazán záporoztak a fiúk felé, inkább a spontán jött sztorizás volt a jellemző. Az igazat megvallva, én nem is bántam, mert így a majd' kétórás műsoridőt végig énekelték!
Érdekességként Árpitól megtudtuk a Mozart!-ba 1 hét múlva történő bekerülésének pontos és hiteles történetét, miszerint ő is ugyanúgy elment a meghallgatásra, mint mindenki más, aki erre a szerepre pályázott, és ahonnan azzal az információval jött el, hogy megkapta a szerepet! Több se kellett Árpinak, ezt azonnal világgá is kürtölte - leginkább szűk kis hazájában, Nyíregyházán, majd amikor ismét feljött Budapestre az Operettszínházba, döbbenten olvasta a szerepkiírást Mozartra: Dolhai Attila és Magócs Ottó. Meglehetősen kényelmetlenül érintette a hír, főleg a fentebb írtak miatt, de nem volt mit tenni... Történt azonban, hogy az első előadások egyikén Magócs Ottó olyan szerencsétlenül lépett/ugrott, hogy igen komolyan megsérült - a szerepet nem játszhatta tovább. No, ekkor jött a képbe MÁZS, akinek egy hete volt arra, hogy megtanulja a szerepet! Ami pedig, már ezidáig is több alkalommal bebizonyosodott, hogy a Sors a legjobb döntést hozta, mert szerintem, Árpi formálja meg a leghűbben és a legnagyobb átéléssel a "csodálatos Mozart"-ot! :)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jócskán akadtak negatív vélemények is a találkozóval kapcsolatban, amelyek elsősorban a szervezést és hangosítást illették. Miután én ezt nem éltem meg tragikusan, sőt, ha nem olvasom ezeket a hozzászólásokat a fórumon, eszembe sem jutott volna szóvá tenni, ezért ezekből a véleményekből nem másolok ide be. Többen kritizálták Veronikát, Árpi asszisztensét (aki egyébként megegyezik azzal a Ronival, aki BeZo szülinapi partyján is asszisztált), hogy állandóan az időre figyelmeztette Árpiékat, és hajtotta őket, mert Árpinak este 8-ra Nyíregyházán kellett lennie, ugyanakkor arra nem figyelt, hogy törölközőt adjon a két fiúnak, akikről néhány dal után már szakadt a víz (Árpi a közönségtől kért papírzsepit)!?... No, dióhéjban ennyi a negatív hozzászólásokról!...
Ahogyan azt már írtam, engem különösebben nem zavart az ültetéssel kapcsolatos szervezetlenség, végül is előbb-utóbb, aki ülni akart, az ült. Kezdetben éreztem, hogy üvölt a zene, amely valóban próbára tette a dobhártyánkat, de a fiúk szóltak, intézkedtek és még időben ez is megoldódott. Veronika asszisztens (mások szerinti) túlbuzgósága engem ugyancsak nem zavart - végül is Árpinak kellett időre mennie, ha őt nem idegesítette, hogy Veronika minden szám után az időt jelzi neki, akkor nem értem, hogy többeket miért zavart!?
Én nagyon örültem, hogy rászántam magam, eljöttem erre a találkozóra és befértem! Az elmúlt hónapok alatt mindkét fiút maximálisan a szívembe zártam, így vétek lett volna kihagyni ezt a "dupla dózist"! :) Azt is szívesebben vettem, hogy inkább énekeltek, mint beszéltek - főleg, hogy Árpihoz még nem volt szerencsém ebben a szerepkörben! Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy itt még nagyobb erővel és energiával szóltak, pl. a Mozart-dalok, mint az előadásokon! :)
A "Miért nem fogadsz el engem?" dalnál Árpi nem tagadta meg "szexis énjét", és amikor a szövegben ahhoz a részhez ért, amikor a szerep szerint le kell vetkőznie, a rajongók legnagyobb örömére (ugyanakkor Serbi legnagyobb döbbenetére), el kezdte kikapcsolni az övét, majd a gombját a nadrágján... No, igen, ennél tovább nem is jutottunk, de ezzel kapcsolatban elmesélte Árpi, hogy ennél a jelenetnél még a takarító néniknek is hirtelen a takarás mögött akad tennivalójuk, hátha látnak valami érdekeset, de leginkább izgalmasat! :)
Ismét megállapítottam, hogy Árpinak félelmetesen dögös hangja van, sőt, egy-egy dalnál, ahol visszafogottabban kell énekelni, kifejezetten szép, bársonyos és lelket simogató :), mint például, amilyen Serbinek a Börtöndal eléneklésekor! :) Serbivel kapcsolatban azonban egy aprócska negatív észrevétel, miszerint néha már kissé túlzásba viszi a "sikítást". Tisztában vagyok vele, hogy eszméletlenül jó hangja van, de bepörög, nem érzékeli a határt, és már nem a csodálat fülével hallgatom, hanem a "hmm, a kevesebb picit több lenne" érzéssel... (Árpi is szereti kiereszteni a hangját, de ő nagyon jól megtalálja az egyensúlyt!) Persze, Serbit ettől függetlenül imádom, mert egy tündéri aranyos srác, és ma délután is csodálatosan elénekelte a Börtöndalt! :)
Szóval, csak megerősíteni tudom, hogy én nagyon jól éreztem magam a fiúkkal, és köszönöm nekik a sok dalt, amit elénekeltek! :)
