Este ¾ 6-kor indultunk el az Operettszínházba Szilveszter pódiumbeszélgetésére. Mint azt a színház honlapjáról megtudtam, a ma esti programmal kezdődik meg a színház Csillártermi Előadássorozata!
Megérkezve a színházhoz, szokás szerint, a főbejáraton mentünk be, de a jegykezelő kishölgy – látva a jegyünket – tájékoztatott minket, hogy a Csillártermet a Mozsár utcai bejárat felől tudjuk megközelíteni. Átsétáltunk hát a Mozsár utcába, ahol már kisebb „rajongócsapat” várt bebocsájtásra. Alighogy mi is odaértünk, beengedtek minket az előtérbe, ahol mégiscsak barátságosabb időjárási körülmények között várakozhattunk, mint kint a hidegben. Az előttünk álldogáló kiscsapat között felfedeztük azt a hölgyet, akivel az Előkarácsonyi Est helyszínének keresése közben „futottunk össze”. Poénból mondtam Cilinek, lehet, hogy ő t.agi a fórumról, akinek részben köszönhetjük, hogy itt lehetünk, és lám, a hozzánk eljutó beszélgetés foszlányaiból kiderült, hogy valóban ő az! :)
Meg kellett várnunk, amíg az esti előadásra (Rómeó és Júlia) érkező vendégek beülnek a nézőtérre, és elkezdődik az előadás, majd ezután mehettünk csak be. A terembe történő bejutás során volt némi kis harc a jobb helyekért (merthogy nem helyre szóltak a jegyek), de Cilivel nagyon ügyesen a második sor bal szélére sikerült leülnünk – tökéletes rálátással a pódiumra. :)
A beszélgetést Böhm György dramaturg és Arató András vezették – nagyon helyesen és nagyon profi módon. Jól kérdeztek, a kérdések is jól követték egymást, nem fojtottak Szilveszterbe semmi fontos mondanivalót (legalábbis én így láttam) – igyekeztek együtt gondolkodni vele, és lereagálni minden szavát, mondatát és rezdülését.
A beszélgetés Szilveszter színészi szárnypróbálgatásaival kezdődött, amely elvezetett egészen a közeli illetve távoli jövőbeli elképzelésekig. Láthattunk videofelvételeket egy-egy korai előadásából, felolvasott egy általa írt novellát, és részleteket láthattunk a Révész című kisfilmjéből, amely több díjat is nyert már azóta.
Élmény volt hallgatni minden szavát – igaz, egy-egy gyönyörű körmondatának megértése erős összpontosítást kívánt, de e „labirintusi” mondatok már eggyé váltak Szilveszterrel, nélkülük hatalmas hiányérzetünk lenne.
A teljesség igénye nélkül az alábbiakat tudtuk meg vele kapcsolatban:
- nevében a P betű Péter jelent; a gimnáziumban volt egy másik Szabó Péter nevű diák is, mindketten az orvosira készültek, ezért Szil eldöntötte, hogy akkor ő inkább novellákat ír, majd ehhez illő, jól hangzó „művésznevet” választva a második keresztnevét kezdte el használni, s lett belőle Szabó P. Szilveszter;
- a névválasztásnak megfelelően Szil december 31-én tartja a névnapját, és mint azt megtudtuk, rá 20 percre, január 1-én ünnepli a születésnapját;
- annak ellenére, hogy Gór Nagy Mária színi tanodájában „évet kellett ismételnie, mert nem ütötte meg a szintet”, idővel szépen kapta a kisebb-nagyobb szerepeket, egyiket a másik után;
- azt vallja, hogy a zenés színház alapja a próza, ezért nagyon örül, hogy a színi tanodában, majd később a színművészeti egyetemen olyan tanárai voltak, akiktől valóban megtanulta a színészetet a szép beszéddel együtt;
- legnagyobb sajnálatomra, dohányzik (18 éves kora óta!!! :();
- Zsófia, a felesége és Panna Hanna (alias Bogyó), a kislánya nagyon erős, biztos háttér a mindennapokban;
- a Halál szerepe az Elisabeth-ben volt az első igazi nagy szerep, amely nagyon jókor talált rá, mert ki volt éhezve a szereplésre;
- a Halál mozgását úgy alakította ki magának, hogy abban születési rendellenessége (csípőficam) se tűnjön fel a nézőnek;
- úgy gondolja, hogy a tapsrend kezdetével véget ér az adott előadás adott szerepének megformálása, onnan ő is ugyanolyan „hétköznapi” ember, mint pl. aki a nézőtéren ül;
- mostanában a szakma másik oldala, azaz a rendezés foglalkoztatja;
Azt gondoltam, amennyiben Szil énekelni is fog, akkor azt kész alapokra fogja tenni, de legnagyobb örömömre a beszélgetést színesítő dalokat zongorakísérettel adta elő (nagyon kedves és szimpatikus volt a zongorista is), amely még inkább hangulatosabbá és közvetlenebbé tette az estet. Külön érdekesség volt, hogy Szilveszter elénekelte az Elisabeth-ből a Semmi, de semmi című dalt, amely ugyebár Sisi dala. :)
A beszélgetés vége felé haladva egy meglepetésvendéget is köszönthettünk – azt gondolom, nem meglepő, sőt, magától értetődő, hogy ez Janza Kata volt. Kata aranyos volt, mint mindig. Énekeltek együtt Szilveszterrel, kicsit mesélt Szilveszterrel történő találkozásáról, kapcsolatáról, melyről ezúttal sem derült ki „egyértelműen”, hogy több-e egyszerű munkakapcsolatnál!? :) Ahogyan Kata megpróbálta magát „kivágni” e kérdésre adott válasznál, elmondta, hogy ő folyamatosan szerelmes a partnerébe, így tud „működni” köztük is az a bizonyos harmónia, amitől hitelessé válnak a nézők szemében – „e nélkül nem ér az egész egy lyukas garast sem”! Mindez ugyanígy történt az Elisabeth-nél is, melyről úgy véli, ez az ő közös szerelmük – az Elisabeth ők maguk, amely egy szerencsés találkozás nagyszerű eredménye lett! Az tuti biztos, hogy nagyon szeretik egymást, és tündéri párost alkotnak ketten a színpadon, ez is tiszta sor! :) Az pedig, külön „hab a tortán”, hogy ez a „szerelmes kettős” azonnal megadatott számukra, és a közönség is együtt ismerte meg őket! Kata elmesélése szerint, ő már a GNM színi tanodájában felfigyelt Szilveszterre, csakhogy Szil általában tudomást sem vett róla; ha netán mégis visszaköszönt, akkor Katának aznap jó napja volt! Aranyos jelenet lehetett, amikor Kata elsomfordált Szilveszter mellett, csakhogy köszönhessen neki („Szia, Szilveszter!” – hangzott Katától aléltan), mire Szilveszter komoly mély hangon odavetett egy „Szevasz!”-t (fogalma sem volt róla, hogy Kata kicsoda)! :) Az a történet pedig, egy cseppet sem hazudtolta meg Szilvesztert, amikor bicskával a zsebében ment a próbára – ha már egyszer a Halált fogja alakítani (igaz, mátészalkai gyerek lévén ez magától értetődő volt), majd a jelenet eljátszásakor minden zokszó nélkül elő is vette, mint kelléket – ha már egyszer a Halált alakítja! :) Kata búcsúzóul egy szép dalt énekelt el nekünk (és Szilveszternek) a Jövőre, veled, itt! című musicalből… :)
Az első pillanattól az utolsóig úgy láttam és úgy éreztem, Szilveszter szívesen jött el erre a beszélgetésre, és örömmel osztotta meg velünk érzéseit és gondolatait. :)