A helyünk ezúttal is a földszinten már jól bevált baloldalon volt a 3. sorban. Előttünk az egymásra nagyon hasonlító lánytestvérpár ült – szinte minden előadáson ott vannak, és szinte minden vámpíros „bulin” ott vannak, de a nevüket még mindig nem tudom! :( Ha esetleg olvassák e sorokat, írják már meg a nevüket, vagy szóljanak rám, ha látnak – persze, feltéve, ha ők tudják, én ki vagyok!? :)
Úgy voltam vele, hogy a még nagyobb élvezhetőség kedvéért nem hallgattam meg a lemezt napok, sőt, hetek óta! Szerettem volna, ha újra és ismét hatalmába kerít az a mindent elsöprő érzés, amikor elsötétedik a nézőtér, Dávid Ervin (a Produkció tolmácsa) hangja köszönt minket „az év legfontosabb eseményén, a Vámpírok bálján”, majd felcsendülnek az előadás hangjai, s mi a pillanatok törtrésze alatt egy „álomvilágban” érezhetjük magunkat! :)
Ez a báli szezon több új szereplőt vonultatott fel előadásról előadásra, akiket részben ismerhettünk innen-onnan, hallhattuk őket itt-ott. A pénteki nappal (június 5.) kezdődő nyári előadássorozat szereposztása meglehetősen megosztotta a közönség véleményét, hiszen a legtöbben a maguk által már látott és kedvelt művésszel kívánták megnézni a darabot, amikor is a Produkció 2-3 nappal az előadás előtt megváltoztatta a szereposztást, aminek következtében a nyitó előadás szinte felerészben az új szereplők közreműködésével ment le. A gyakorlott színházba járók hiába tudják betéve, hogy a színház – esetünkben a Produkció – „a szereplők változtatásának jogát fenntartja”, egy ilyen magas színvonalat kívánó, nem éppen alacsony jegyárakkal működő darabnál – érzésem szerint – nem kellene visszaélni a közönség bizalmával. :( Persze, ugyanakkor megértem a Produkciót is, hogy a már „jól bevált” és kedvelt művészek miatt megtelt előadásra „beállít” néhány új szereplőt, hiszen őket is meg kell ismernie a nagyközönségnek, és ki tudja, hogy a következő előadáson nem az ő szereplésük és játékuk eredményez-e telt házat! :)
Kissé (nagyon) elkalandoztam a ma esti előadástól, de még csak annyit, hogy a fórumokon csupa jót és kedveset olvastam a darabba újonnan bekerült művészekről. Érthető módon legtöbbjük esetében még nem beszélhetünk rutinos előadásról, de többek véleménye az, hogy ügyesek, tehetségesek, és szavazzunk részükre még több bizalmat, hogy ezzel inspirálva őket, mihamarabb a „nagyok” követőivé váljanak – némelyikük akár saját rajongótábort is gyűjtve maga köré! :)
Van két művész a szereplőgárdában, akik nem újak a csapatban, csak éppen új szerepkörben (is) láthattuk/láthatjuk őket! Stróbel Dórára és Bot Gáborra gondolok. Dórát korábban Magda szerepében, míg Gábort Chagal és a Nightmare szerepében láthattuk. A mostani nyitó előadáson Dóra Sarah-ként lépett színpadra. Aki ekkor látta és hallotta őt, azon a véleményen volt, hogy ehhez a szerephez túl erős és karakteres hangja van. Sarah-ként ugyan nem láttam, de hallottam már Dórát énekelni, s az igazat megvallva, én sem tudom őt elképzelni hangilag, hogy Sarah dalait énekli, míg Magdának teljes mértékben tökéletes! :) Gáborral kapcsolatban, aki mostanában Krolock grófként (is) varázsol el bennünket, csak egyetlen mondat! Az áprilisi MusicalPluszon Gézával elénekelték az El nem múló vágy-at… Az szinte magától értetődő, hogy fantasztikusak voltak együtt, de hogy amikor Gábor el kezdte énekelni a dalt, az első két-három sort hallva azt hittem, Géza énekel, majd rá kellett döbbennem, hogy akit én Gézának hallottam, az bizony Gábor volt!... Hát, szóval, ez azért jelent valamit… S talán, nem feltétlenül azt, hogy rossz a fülem és a hallásom! :)
No, és akkor végre essék szó a ma esti előadásról is! Ahogyan azt már az elején említettem, nagyon ki voltunk éhezve az előadásra, a látványra, a színészekre és a táncosokra! Az előadás-választásunk szereposztás tekintetében szerencsés volt – igaz, ezt nagyban meghatározta Cili születésnapja, amely ma volt, és amely alkalomból e színházjeggyel leptem meg! :) Már a születésnapjára való tekintettel is úgy „dukált”, hogy kedvenceivel ünnepelhessen e jeles eseményen – élen Gézával, Jegercsik Csabával, Timivel és Gábriellel.
2009. jún. 12. 19.00
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Kovács Nikolett
Alfred: Héger Tibor
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Kecskés Tímea
Rebecca: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Pirgel Dávid
Nm I: Bot Gábor
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs
Piros csizmák - Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán
Fekete vámpír: Nagy Csaba Fehér vámpír: Nagy Tibor
Ahogyan maga az előadás, úgy a színészek és a táncosok is egytől egyig ügyesek, tehetségesek és szeretnivalók voltak! :)
Gézával kapcsolatban több fórumon is olvastam, hogy ha lehet, még szebben énekel, mint valaha! Gondolom, azáltal, hogy vannak „váltótársai”, nincs úgy leterhelve ő sem, a hangja sem, s így az általa „főszerepelt” előadások alkalmával szabadjára eresztheti csodálatos hangját. Olvasva a vele kapcsolatos elismerő véleményeket, no meg egyáltalán, úgy éreztem, engem már nem érhet meglepetés vele kapcsolatban… Hát, de, igenis érhet! Volt szerencsém jó néhány előadást látni vele, de amikor ma este belekezdett az „Isten meghalt” dallamaiba… Fantasztikus hanggal rendelkezik ez az ember, s miután a rajongásom és az elfogultságom határtalan iránta, ezzel be is fejezem a magasztalását… :)
Lotti kellemes meglepetést szerzett a hangjával. Tavaly júliusban láttam őt Sarah-ként, s akkor akadt némi zűr az előadásában, de ma este tökéletes volt. Magabiztosan énekelt és amennyire laikusként meg tudtam állapítani, a hangok is a helyükön voltak. Nagyon tetszett Lotti hangszíne is, amit a tavalyi előadás alkalmával észre sem vettem! Sőt, egy-egy jelenet megoldása sokkal jobban tetszett tőle, mint pl. Zsakitól! :)
Tibi icipici csalódást okozott számomra ma este. Annak ellenére, hogy ő is köztük volt a németországi vendégszereplők között, tehát, alapvetően jól játssza Alfréd szerepét, nekem hiányzott a figura játékossága, esetlensége, félénksége az előadásából. Nem is nagyon értem, mert láttam már vele is a darabot, s akkor ez nem tűnt fel ennyire…
Timi hangja és játéka továbbra is kifogástalan – hihetetlen erő és tehetség van mindkettőben. :) Jegercsik Csaba és Pavletits Béla a tőlük szintén megszokott tökéletességgel hozták a szerepeiket, sőt… Csabánál láthattunk már egy-egy sajátos gesztust, mimikát, hallhattunk egy-egy egyéni mondatocskát, de Bélánál most figyeltem fel először ilyesmire. Például, nagyon helyes az, amikor a „Hogyha szép egy lány az mindig áldás…” dal végén hosszasabban eltűnődik, hogy valóban áldás-e, hogyha szép egy lány?! :)
Dávid változatlanul aranyosan játssza Herbertet! Édes, ahogy rebegteti a pilláját Alfrédra, miközben sikerült utolérnie és rátalálnia a könyvtári kergetőzés után! Dávidot is már többedszer láttam ebben a darabban, mégis, ma este figyeltem fel arra, hogy milyen szép tónusa van a hangjának! Amikor első színre lépésekor belekezdett a „Végre lesz majd egy társ…” sorba, jóleső borzongás futott végig rajtam a kellemes hangszínétől! :) Azt azért nem mondom, hogy ezek után Victor már nem is hiányzott, mert igenis jó lett volna őt színpadon látni, de talán, erre is mielőbb lesz majd lehetőségünk, ha nem is feltétlenül a Vámpírok báljában! :)
Új táncosok is bekerültek a társulatba, akiknek a nevét és arcát egyelőre tanulnunk és szoknunk kell, de abból, amit ma este tőlük láttam, arra következtetek, hogy a következő előadássorozatban már régi, kedves/kedvenc ismerősként köszöntjük őket a színpadon! A fórumon azt olvastam velük kapcsolatban, hogy még kissé hiányzik az a rutin és profizmus az előadásaikból, amit kezdetben Ákos, Rákász Dani, Baranya Dávid, később pedig, Barczi Laci, Túri Lajos és a többiek képviseltek, de szerintem, ezzel nincs semmi gond, elérik ők is azt a szintet és alaposan belerázódnak majd néhány előadás után! Miután e véleményekkel a fejemben ültem be az előadásra, még inkább fürkészve és kritikusabban néztem őket, de én szinte semmi különbséget nem vettem észre a teljesítményükön! Oké, Dani a Vörös csizmákban, avagy Ákos és Dávid kettőse a Carpe Noctem-ben örökre feledhetetlen, de látva az új táncosokat ma este, méltó követőket láttam bennük! :)
A közönséggel nem feltétlenül voltam megelégedve! Többek véleménye az, hogy sok első bálozó jön el az előadásokra, ami persze, szuper jó, de olyan mintha hatás- és érzelemmentesen néznék végig a darabot, mert nem jön tőlük szinte semmiféle reakció a sokszor bátortalan tapson kívül!? Nem tetszene nekik a látvány, uram bocsá’, unatkoznak a látottakon… Ezt még feltételezni is képtelenség! :( No, azért a végére csak összehoztuk” az álló tapsot – köszönhetően egy az első sorban felpattanó hölgynek –, de valahogy mostanság ritkák azok az igazán „ereszd el a hajam” visítások és tapsorkánok, amelyek tavaly még igencsak jellemzőek voltak! :(
Szerencsére, a közönség néminemű passzivitása rendszerint nem befolyásolja a művészek élvezetes előadását, így most is tökéletesre sikeredett a „vérfrissítés”! :)
A hírek szerint, a nyári szezon után, a téli külföldi vendégszereplés miatt már csak 2010 nyarán találkozhatunk újra vámpírjainkkal! Ez borzasztóan hosszú idő! Hogy fogjuk kibírni addig?!... :(
