A moziba nagyon jól és hamar odaértem, Cili már az egyik asztalnál ülve várt. Nem mondtam el neki, miket hallottam a filmmel kapcsolatban, hátha nem vesz észre semmit, ha meg igen, akkor a film után amúgy is megbeszéljük…
Én azért felkészültem az esetleges csalódásra a negatív vélemények hallatán, melyek elsősorban a 3D technikát bírálták. Állítólag utólag konvertálták át a filmet 3D-re, amelynek „köszönhetően” jóformán nem is lehet érzékelni a 3D-s hatást, ráadásul a mitológia alakok és a történet is kissé zavaros a filmben. Mindemellett a Neten olvasgatva a kritikákat úgy láttam, azért igencsak megoszlanak a vélemények. Hát, lehet, hogy kidobott pénz lesz, mert minket sem nyűgöz le a film – gondoltam – de ki tudja, hátha élvezhető moziban lesz részünk!?
Ami a történetet illeti…
A hatalomért folytatott harc során, mióta világ a világ, emberek királyokkal, királyok pedig istenekkel mérik össze erejüket. Az istenek közötti küzdelem azonban elpusztíthatja az egész világot. Zeusz (Liam Neeson), Poszeidón (Danny Huston) és Hádész (Ralph Fiennes) átvette az irányítást az Olümposz felett. Zeusz lett a nagyfőnök, Poszeidón a tengerek ura lett, Hadész pedig az alvilágot tudhatja magáénak és nyugtalanul várja, hogy eljöjjön az a pillanat, hogy fivéreit legyűrhesse. Az idő közeleg, nincs már messze a hőn áhított cél…
A bevezető mondatok után hirtelen egy kis halászhajón találjuk magunkat, ahol egy halász díszes koporsót fog ki a tengerből. A koporsóban egy élő csecsemőt talál halott anyja keblén, és ezzel kezdetét veszi Perszeusz (Sam Worthington) története, akit ugyan isten nemzett, de ember nevelt fel.
Évekkel később Perszeusz és családja éppen halásznak, amikor szemtanúi lesznek, hogy egy csapat argoszi katona elpusztítja Zeusz szobrát, mint egy hadüzenetet küldve ezzel az isteneknek. Ekkor Hadész megjelenik és parancsot ad a katonák lemészárlására, előtte azonban ő maga sújt le Perszeusz családjának halászhajójára. A fiú megpróbálja megmenteni a családját, de mindhiába.
Perszeusz visszakerül Argoszba, s miután veszteni valója már nincs, így vállalja, hogy egy csapat mindenre elszánt harcost a pokol ura ellen vezet. Hadész azzal fenyegetőzik, hogy ha Andromeda hercegnőt nem áldozzák fel Krakennek, Argosz városa tíz nap múlva elpusztul. Perszeusz elindul megszerezni a Medúza fejét (a kígyótestű Medúza a tekintetével kővé dermeszt minden lényt), hogy azzal ölhesse meg a tengeri szörnyet. A fejért azonban le kell mennie az alvilágba… Veszedelmes útjuk során tiltott világokon verekszik keresztül magukat, olyan tájakra jutnak el, ahova ember még nem tette be a lábát, ahol démonokkal és ismeretlen fenevadakkal veszik fel a harcot. Perszeusz egyetlen esélye a túlélésre, ha elfogadja a benne rejlő isteni hatalmat, és képes sorsa fölé emelkedni, rátalálva saját végzetére.
Időközben Zeusz és Hadész is konfliktusba keveredik egymással, s maga Zeusz is harcba indul Hadész ellen, hogy megmentse családját. A tét azonban ennél is több: ha elbukik, Hadész letaszítja őt a trónról, és megnyitja a Pokol kapuját a Földre…
Tekintettel női mivoltomra, azt gondolom, nem lepő, hogy a filmet nem a kalandos fantasy és/vagy a 3D miatt, hanem a főszereplő, Sam Worthington miatt néztük meg. Sam hatásosat alakított az AVATAR-ban, amely hatás alól valószínűleg még nem sikerült szabadulnom (nem mintha akartam volna J), ezért is gondoltam úgy, ha a film cselekménye és mondanivalója nem is nyűgöz le, Samet jó lesz újra a vásznon látni. Az pedig amolyan „hab a tortán” érzetét keltette bennem, hogy olyan sztárok is szerepet vállaltak a filmben, mint Liam Neeson és Ralph Fiennes!
Ám, hogy őszinte legyek, önmagában e két kedvencem sem bírt volna rá, hogy jegyet váltsak a filmre, miután az előzeteseket megnézve egy csepp ingerenciám sem volt a megnézésére! (Azt csak zárójelben jegyzem meg, és teszem fel csendben a kérdést, hogy két ilyen jó nevű színész, miért, illetve milyen meggondolásból vállal el egy ilyen filmbeli szereplést, merthogy a tartalom és a mondanivaló mellett különösebb elmélyedésre nem volt szükség e karakterek megformálásában?! A NLC oldalán található cikk írója megcsillant egy lehetséges választ, miszerint Liam Neeson azért vállalta el Zeusz szerepét, mert a gyermekei odáig vannak az ógörög mitológiáért. Ralph Fiennes pedig James Woods elől happolta el Hadész szerepét. :)) Hiányos történelmi ismereteim miatt a film történeti/történelmi vonalvezetésének valóságát nem tudom megítélni, de hozzáértők szerint a film cselekménye nem követi hűen a görög mitológiát…
Összességében a film nem varázsolt el, leszámítva Samet, akinek a karaktere – némi túlzással – szinte alig volt eltérő Jake Sullyétól, mindössze a cselekmény és a történelmi kor (ezúttal nem a jövő, hanem a múlt) volt a különbség. Azon fórumozóknak osztom a véleményét, akik szerint Perszeusz figurája még hitelesebb lett volna az akkori kornak megfelelő hajviselettel, ugyanakkor annak örülök, hogy semmiféle arcszőrzettel nem „csúfították” el az arcát! Ja, és ami még nagyon lényeges volt számomra, az Széles Tamás szinkronhangja, aki ezúttal is tökéletes volt! Köszönet neki, és köszönet az illetékes(ek)nek ezért a figyelmességért! :)
Liam Neeson és Ralph Fiennes játéka teljesen rendben volt, bár, azt gondolom, különösebb nehézséget nem okozott számukra Zeusz, illetve Hadész karakterét eljátszani! Fiennes feketés-perzselős-füstölős „belépője” nagyon hatásos volt, bár, igaz, valamiért rendszerint Voldemort alakját juttatta eszembe! Vajon miért?! :)
A 3D technikát tekintve rosszabbat vártam. Talán az elmarasztaló kritikák eredményezték, hogy a film nézése közben azt mondhattam, hogy ez nem is annyira gáz, mint ahogy mondják! Oké, az már önmagában jelent valamit, hogy kb. harmincan, ha ültünk a terembe (azaz teljesen felesleges foglalni a jegyet, mert úgyis odaülhetsz, ahova akarsz, vagy film közben átülhetsz máshova, mert mögötted már halálra unták magukat, és dumálnak vagy fészkelődnek)! :( Visszatérve azonban a titánokra – többé-kevésbé érzékelhető volt a 3D a film nézése során, de az tény, hogy nem olyan látványosan és hatásosan, mint pl. az AVATAR-nál. A harci jelenetek, főleg a közeliek, elmosódottak, sokszor kivehetetlenek voltak; nem volt meg a mélysége egy-egy jelenetnek, mert a közelről mutatott szereplő(k) mögötti kép teljes homályba borult; a térben előttünk hajladozó páfrányokra semmiféle hatással nem volt(ak) a közöttük gyalogló szereplő(k), merthogy a növények utólag lettek „rávarázsolva” a képre!? Véletlenül arra is ráeszméltem – miközben teszteltem a különbséget a szemüvegen keresztül látott, illetve az anélküli kép között – hogy nem elég, hogy amúgy is meglehetősen sötét tónusú a film, ezen még a szemüveg is csak sötétített! Valamikor a vége felé kellett rádöbbennem, hogy az ókori görögöknél is előfordult szikrázó napsütés, amikor is az istenek haragja éppen nem tombolt, csakhogy a szemüvegen át az is borongósnak tűnt!? :)
Jó szívvel sajnos, nem tudom ajánlani a filmet, vagy legalábbis akciós napot kell választani, hogy annyira azért ne bánjuk a mozijegyre kiadott pénzt... :(
