Az Operettszínház Rebecca című legújabb musicaljére még valamikor júniusban váltottam jegyet. Olvastam Daphne du Maurier, a darab alapjául szolgáló regényét, láttam egy kevésbé jól sikerült olasz TV-film feldolgozást, így hát, kíváncsian vártam a musicalt. Miután ismert lett a benne szereplő színészek névsora, ahogyan az lenni szokott, bennem is megindult a vágy a kívánt szereposztás után. A könyvet olvasva, Maxim de Winter szerepében kizárólag Szabó P. Szilvesztert tudtam elképzelni, ezért nagyon szerettem volna vele látni a darabot. Kicsit el is szomorodtam, amikor az adott napi szereposztásban nem az ő nevét olvastam. Amikor azonban meghallgattam a musical dalaiból készült CD-t (amelyen Bereczki Zoltán Maxim de Winter), majd Zoli a júliusi jótékonysági koncerten elvarázsolt a Groban-dallal, már nagyon örültem a dolgok ekképpeni alakulásának, és nagyon vártam az előadást! :)
Némi útbaigazítást követően elfoglaltuk helyünket az erkély jobb oldalán. A nézőtér szép lassan megtelt. Az előadást egy számunkra új, de nagyon szimpatikus, mosolygós fiatalember, Balassa Krisztián vezényelte.
A történetet a musicalben is a főszereplő naiv fiatal nő, "Én" elmesélésében ismerhetjük meg. Egy Côte d'Azur-i szállodában ismerkedik meg Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, mely az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. Mr. De Winter, de főképp a házvezetőnő, Mrs. Danvers (Judith Anderson), fürkészve lesik a szép fiatalasszony minden gondolatát, az asszonyra mégis nyomasztóan nehezedik az első Mrs. de Winter emléke, aki mintha a ház minden tárgyában, szegletében és az ott élők minden gondolatában folyamatosan jelen lenne. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Mrs. de Winter a házvezetőnővel szemben alárendelt, bűntudatos viselkedést vesz fel, mely Mrs. Danvers uralmát tovább növeli, és a férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit. Maxim de Winter korábban már a feleségeként azonosított egy holttestet, ezért most gyilkosság gyanújába keveredik. Új felesége az egyetlen, akinek elmondja az igazságot (és most először kerülnek igazán közel egymáshoz): valóban jelen volt az első Mrs. de Winter halálkor, de az egy véletlen balesetnek és nem az ő közreműködésének köszönhető. Maxim azt is bevallja, hogy ő maga gyűlölte a mindenki által körülrajongott, de valójában szívtelen asszonyt. A látszólag kilátástalan helyzet végül mégis megoldódik: Mrs. Danvers a kastélyban kitört tűzben meghal, és kiderül, hogy Rebecca rákos volt, ezért a rendőrség öngyilkosságként zárja le a rejtélyes haláleseteket.
Az előadás minden tekintetben magával ragadó volt, a színészek pedig lenyűgözőek! Szinetár Dórát először láttam színpadon (darabban), de remélem, sokszor lesz még alkalmam élvezni a játékát! Nagyon tetszett, ahogyan megformálta a névtelen főhőst, „Én”-t, s hangilag is tökéletesen megoldotta a szerepet. Nem tudnám megmagyarázni miért, de Dórival nem szimpatizáltam eleinte – sem emberileg, sem színészileg. Azután kezdtem őt megkedvelni, hogy Bereczki Zolival való kapcsolata napvilágra került, és többször szerepelt különböző műsorokban, amelyből kicsit jobban meg lehetett őt ismerni. Ma már egy végtelenül kedves, aranyos, és legfőképpen tehetséges művész a számomra, Zolival pedig, igazán helyes és szeretnivaló párt alkotnak! :)
Zolival folytatva… Több darabban is volt alkalmam őt látni, mindig maximálisan meg voltam elégedve az alakításaival, de amit ma este Maxim de Winter szerepében nyújtott, az valami szenzációs volt! Az régóta nem kérdés, hogy Zolinak nagyon jó hangja van, de a Groban-dal után a Jégmosolyt látni és hallani tőle, egyszerűen felemelő érzés volt. Látatlanban – ugyanakkor ismerve Szilveszter hangját – meg merem kockáztatni, hogy Zoli ezzel a szereppel Szil tehetségét is magasan túlszárnyalta! Persze, Szilveszterrel is mindenképpen szeretném látni a darabot – akkor még korrektebbül tudok nyilatkozni kedvenceimről! :)
Jack Fawell szerepében szerettem volna Árpit látni, de Bálint Ádámnak is mindig nagyon örülök! Első pillanattól kezdve (amikor abban a bizonyos tehetségkutató műsorban feltűnt) kedvelem őt, majd látva őt egy-két szerepben a szimpátiám csak fokozódott iránta. Meglátásom szerint, kiváló hangja mellett a színészi tehetsége is említésre méltó. Furcsa, mert így utólag, hogy már láttam a darabot, úgy érzem, hogy míg Ádám a figurát a kívánt határokon belül játszotta el, addig Árpit képzelve a szerepbe az volt az érzésem, hogy ő esetleg túljátszaná a figurát, s néhol a ripacskodás jeleit véltem volna felfedezni!? Természetesen, mindez csak érzet, amely a darab újra megnézésével (amelyben Árpi alakítja Fawell-t :)) eloszlathatom a kétségeimet, majd nyugtázhatom, hogy fenntartásaim alaptalanok voltak! :)
Náray Erika Mrs. Van Hopper szerepében tökéletes volt. Pontosan azt a figurát jelenítette meg, amelyet a könyv elolvasásakor elképzeltem magamban! Tündérien idegesítő volt! :)
Nádasi Veronika meglepetés volt Mrs. Denvers szerepében, mert Katára vagy Lillára számítottunk, de Verocs alakítása semmi esetre sem okozott csalódást! Habitusában abszolút meggyőző volt (gondoljunk csak a gonosz Zsófia főhercegnőre az Elisabeth-ben, amelyet szintén tökéletes formált meg), ahogyan hangilag is nagyszerű választás volt! :)
Füredi Niki hangját és színészi játékát egyaránt kedvelem, de Beatrice szerepében tetszett is + nem is. Maxim nővérét tökéletesen játszotta el, mégis valahogy úgy éreztem, ez nem igazán az ő világa. Meglehet, hogy mindössze annyi volt a gondom, hogy ezúttal „kevésbé csillogó” szerepet osztottak rá!? :)
Pirgel Dávid szép fokozatosan lopta be magát a szívembe, ezért is örültem, hogy őt láthatjuk Ben szerepében. :) A figura megformálása alapjában véve tetszett, bár, néhol picit „túl bolondnak” éreztem a szerepét, mert bár, valóban rettegett az intézetbe zárástól, de azért nem csak erre korlátozódtak a gondolatai…
A kedvelt és már bizonyított szerzőpáros, Lévay Szilveszter és Michael Kunze, ezúttal is fantasztikus musicalt hoztak össze. Fülbemászó dallamokkal és szívhez szóló szövegekkel! :)
A szórólapot böngészve az pedig + hab volt a tortán, hogy koreográfusként Tihanyi Ákos neve olvasható! :)
