A Nagyitól karácsonyra kapott Madách-bérlet harmadik és egyben utolsó előadása a József musical volt. E téren biztosak voltunk benne, hogy nem ér minket csalódás, hiszen láttuk már a darabot jó néhányszor! A történet tökéletesen ismert volt előttünk, s amikor a pontos napi szereposztás is megszületett, egy pillanatig sem voltak kétségeink, hogy tökéletes előadást fogunk látni! :)
Serbi édes volt és aranyos, amilyen mindig is! A dalok szépen szóltak tőle, de kicsit mintha visszafogottan, amolyan papírforma szerint énekelt és játszott volna. Olyat nem akarok írni, hogy érzésem szerint lélekben nem volt 100%-ig a színpadon, mert ha ezt olvasná, biztosan nagyon rosszul esne neki, és azt egyáltalán nem szeretném! Az tény, hogy többségében olyan előadást láttam vele, amikor csak úgy pezsgett és vibrált körülötte a levegő, de az is igaz, hogy ha most valamivel szolidabb is volt a pezsgés és a vibrálás, azért mégiscsak megnyerő volt a játéka! Amúgy nem is értem, mit kukacoskodom itt, hiszen még a Börtöndal végi utolsó hangot is csak annyira énekelte magasan, ahogyan az az én fülemnek kellemes! Bocsi, ez az én rögeszmém, amivel rendszerint bajom van, ha Serbiről van! :)
Gáspár Laci újdonság volt számunkra, mert őt még nem volt alkalmunk látni Fáraóként. Kedvelem őt, a hangját is szeretem, ezért örültem, hogy ezen az előadáson létrejöhetett ez a találkozás – nagyon kíváncsi voltam, miként birkózik meg a feladattal?! A hangi adottságait illetően nem voltak fenntartásaim, de színészileg nem tudtam felmérni, mennyire tudja hitelesen átadni a kívánt figurát?! Fórumokon többnyire csak pozitív véleményeket olvastam, akiknek táborát én is csak erősíteni tudom, mert Laci tökéletesen hozta a szerepét! Hangilag teljesen rendben volt, ahogyan a színészi játéka is igazán megnyerő volt. Egyénien formázta meg Fáraót, s miközben őt néztem és hallgattam, egy pillanatra sem éreztem hasonlóságot más Fáraót játszó színészek játékával – egyszóval, abszolút „gáspárlacis” volt a szerepformálás! :)
Lillát, Palit, Vajkot, Robit és a többieket nem emelem ki külön – úgyis csak csupa jót tudnék írni róluk! :) Ádok Zolit is először láttam színpadon, amióta intenzívebben jelen van a (musical)színházi életben. Örülök, hogy Ernőhöz hasonlóan ő is legalább olyan jól énekel, mint ahogyan táncol! (Remélem, hogy a kiírt szereposztás szerint április 16-án este őt látjuk Heródesként a JKSZ-ban!) :)
Ha már Ernőt említettem… Eddig úgy gondoltam, hogy őt bárhol, bármikor, bármilyen távolságból felismerem a színpadon, de ezúttal igencsak elbizonytalanodtam… ugyanis szerintem, nem őt láttam Dán szerepében… vagy ezúttal mégsem ismertem volna fel?! :)
Hasonló gondjaim voltak a Putifárnét alakító Eugeniával… A honlapon az ő neve szerepelt, de miután őt még nem ismerem, csak gondolom, hogy ő játszotta a szerepet ma este, és nem Ladinek Judit, akit azért kicsit jobban ismerek, és akinek a neve ki volt írva a színház előcsarnokában… minden bizonnyal helytelenül, ugye?!
József és a színes szélesvásznú álomkabát
2011.03.17. csütörtök
József Serbán Attila
Narrátor Polyák Lilla
Fáraó Gáspár Laci
Jákob Koltai János
Putifárné Vaszilenko Eugenia
Ruben/Putifár Ömböli Pál
Juda Szente Vajk
Simeon Weil Róbert
Levi / Pék Ádok Zoltán
Naftali/Pohárnok Barabás
Iszakar Ködmen Krisztián
Dán Kiss Ernő Zsolt
Aser Kasuba Gábor
Zebulon Radványi Attila
Gád Jencski Zoltán
Benjamin Lakatos Tamás
Vezényel Kocsák Tibor
Ahogyan azt a beszámolóm elején már írtam, nagyon jó kis előadást láttunk! Igaz, a bérletes előadásra jellemző visszafogottabb közönségi reakciók érzékelhetők voltak, de az előadás végi Finálé azért megtette a hatását! Ha nem is volt állótaps, az biztos, hogy mind a nézőtéren ülők, mind a színpadon játszó művészek jó érzéssel a szívükben léptek ki a színház kapuján… :)