Andrea és Zoltán egy pár…boldog házasok közel 20(!!!) éve, és mindketten a kollegáim. A HIT Gyülekezete tagjai, ami semmi több mint puszta ténymegállapítás, úgy ahogyan az, hogy én világi ember vagyok, s ami a harmonikus kollegiális kapcsolatunkat abszolút nem befolyásolja. Zoli zenél is – hozzáértők szerint fantasztikusan gitározik (ráadásul bal kézzel!), de szintetizátoron is tökéletesen játszik. Többféle zenekarban volt/van benne, én a Cornerstone Club formációként hallottam őt/őket először. Emlékszem, Andrea azzal hívta fel a figyelmemet az egyik dalukra, hogy nagyon édes kis barikák szaladgálnak a videóban, s nem mellesleg Zoli énekel. Némi fenntartással néztem és hallgattam meg a videót, de az igazat megvallva, azonnal megtetszett, amit hallottam (s nem csak az aranyos báránykák miatt :)), s nem mellesleg Zoli hangja is nagyon megfogott. Azóta is ez a dal, azaz a Majdnem száz a kedvencem. Akkor még csak a honlapjukon volt alkalmam (látni és) hallgatni őket, de pár héttel később Andrea elárulta, hogy a Cornerstone Club CD-t tervez kiadni. Egy-két hónap elteltével Andrea újabb dalt hozott el megmutatni – ez volt a Több ezer éves szó –, amely ugyancsak elnyerte a tetszésemet. Ezt ugyan már nem Zoli énekelte, viszont a zenéjét ennek is ő írta. Ezt követően egyre nagyobb érdeklődéssel vártam a CD megjelenését, amely kitartó türelem után végre megszületett és létrejött. :)
Mint „ősrajongó” kaptam belőle egy tiszteletpéldányt. Ekkor már mindenféle fenntartás nélkül tettem be a lemezt a lejátszóba, és hallgattam egymás után a dalokat. Úgy gondolom, ha elvonatkoztatunk attól, hogy alapvetően egy keresztény rockzenekar lemezét hallgatjuk, a néhol vallási témát érintő dalok nagyon is figyelemreméltó, komoly mondanivalóval szolgálnak, amelyeken világiként is érdemes lenne olykor elgondolkodni (Hé, fiatalok; Nevet az ég; Száguldás blues). Élvezettel hallgattam a lemezt, mert nagyon jó hangulatú, változatos stílusú, jó hangszerelésű dalokat vonultat fel. Némelyik dalban (ha nem mindegyikben :)) olyan virtuóz gitárbetéteket/gitárszólókat lehet hallani, hogy az csak, na! Olyan dal nincs a lemezen, amelyik nem vagy csak kevésbé tetszik, maximum kedvencségi sorrendet tudnék felállítani! :) A fentebb említett két dalon kívül például az Idő-Rohanó évek című érzelmileg nagyon megérintett – akárhányszor hallgatom, könnybe lábad a szemem. Az Ugye emlékszel?, a Megérkeztem már, a Film és a Csodakorszak című dalok hangulata is nagyon megfogott, míg a Született férjek és a Jobb lesz, jobless! igen jó humorral megírt dalok! :)
Ahogyan azt a szösszenetem elején írtam, vallás nélküli, de a hittel teli emberek életét élem, s úgy gondoltam, ha rám ilyen jó hatással volt ez a lemez, s ennyire bejött nekem, akkor ennek visszhangot is adok itt a blogomban, hátha mások is osztják majd a véleményem, és szívesen hallgatják ezeket a dalokat (is)! :)
