Időben kiértünk Pakonyba, a cuccok elpakolására is volt idő, majd 1/2 6 körül útnak indultunk a pár száz méterre lévő Református Templomba, hogy meghallgassuk Fekete Nándor orgonaművész Adventi hangversenyét.
A templomba lépve már igencsak megtelt padsorokat láttunk, de azért még sikerült helyet találnunk a jobb oldal egyik középső padjában. Talán, most még többen jöttek el, mint két évvel ezelőtt, ugyanis pillanatok alatt megteltek a padsorok, s bizony, pótszékekre volt szükség. :)
Az idő elérkeztével a helyi lelkész üdvözölte néhány mondattal a megjelenteket, majd Nándoré lett a főszerep. A fiatal művész ezúttal is az orgonairodalom legszebb darabjait hozta el nekünk. A teljesség igénye nélkül terítéken volt Bach Air című műve a D-dúr szvitből, és az elmaradhatatlan (kötelező orgonakoncerti darab) D-moll toccata és fúga. Albinoni Adagio-ja a szívünkig és a lelkünkig hatolt - Cili el is pityeregte magát, s én is csak nyeltem a könnyeimet!
Drága Mamácska! Drága Mamuci! Emléketek szívünkben örökké él!
Nándor mindenképpen szeretett volna eljátszani egy magyar zeneszerző művét is - Liszt Ferencre esett a választása. A koncert témáját tekintve Nándor műsorra tűzött egy karácsonyi éneket is, amelynek első részét orgona, a második részét fuvola, a harmadik részét pedig, harang kísérettel orgonálta el. Csodálatosan szólt Schubert Ave Maria-ja! A koncert végén együtt közösen elénekeltük a Csendej éj című karácsonyi dalt. A végső ráadás előtt Nándor békés karácsonyt kívánt mindannyiunknak, majd Bach H-moll szvitjével búcsúzott. :)
A másfél órás koncert kellemesen, de sajnos, hamar eltelt. Tetszett, hogy Nándor ezúttal is mondott néhány mondatot az éppen soron következő műről, amelyek hol szakmai tartalmúak voltak, de volt, hogy érdekességekkel szolgált. :)
Kifelé sétálva a templomból Nándortól még egy baráti kézfogásban is részesültünk, a lelkész úrtól pedig, kaptunk egy-egy igét tartalmazó kártyát. Én ezt kaptam: