Múlt héten kifelé jövet a pékségből láttam meg a plakátot, miszerint Egyházi Géza lesz a vendége a Tehetséggel Sáfárkodók című kulturális talk show-nak Sáfár Anikó színművésznő vezetésével. Konzultáltam Cilivel, s megbeszéltük, hogy részt veszünk e programon.
Cili bejött a 6 órási vonattal, majd átsétáltunk a Kőrösibe. Belépve a művelődési központ ajtaján igencsak nagy csend fogadott bennünket, már-már elbizonytalanodtunk, hogy esetleg elmaradna a program?! Mindezt persze, nem gondoltuk komolyan, ezért javaslatomra elsétáltunk az oldalsó különterem irányába, hátha ott lesz a rendezvény? Nos, a megérzésem helyes volt… Már szép számban összegyűltek az érdeklődők, így hát, mi is gyorsan helyet foglaltunk (elvégre már csak pár perc volt 7 óráig), s hamarosan kezdetét is vette a beszélgetés.
Sáfár Anikó, a Madách Színház művésze, 2010-ben indította ezt a beszélgetős sorozatát, mely több helyszínt is megélt, s rövid kényszerszünet után jelenleg a kőbányai Kőrösi Művelődési Központ ad otthont e programnak. Anikó az Ahogy lesz, úgy lesz című dallal nyitotta meg a műsort, majd felkonferálta Gézát, és elkezdődött a művészúr faggatása.
A nagyjából egyórás beszélgetés érintette Géza megszületésétől az iskolás évekig tartó időszakot, a pályájának napjainkig történő alakulását, illetve egyéb Gézával kapcsolatos témákat.
Géza a IX. kerületben született, de Pomázon nőtt fel, és jelenleg is ott él. A nyarakat (fiú)testvérével együtt a nagyszülőknél, a Rába folyó menti községben, a Veszprém megyei Kemenesszentpéteren töltötték. Talán kissé meglepően hangzik, de elmondása szerint, gyerekkorában nem volt egy mókamester. Híres ember akart lenni, pl. futballsztár, ezért komolyan focizott is. Amikor azonban 8. osztály környékén elérkezett a pályaválasztás ideje, hosszas elmélkedést követően a vendéglátóipari iskolát jelölte meg, mert ahhoz érzett leginkább kedvet, sőt, már új célt tűzött ki maga elé, nevezetesen, hogy szállodaigazgató lesz. E cél mostanra kissé átformálódott, méghozzá egy kávézó megnyitásának képében. :)
Szintén meglepő volt tőle hallani, hogy a hivatásszerű éneklés nem igazán szerepelt a tervei között, leginkább a környezete nyaggatta, nyüstölte, bíztatta ez irányba. A Belcanto étterembeli munka kapcsán kapott innen-onnan fellépési meghívásokat, melyek száma idővel nőtt, de a szélesebb körű ismertséget és népszerűséget a Vámpírok bálja főszerepének eléneklése, illetve eljátszása hozta meg számára. Elmondása szerint, nála nagyobb kétkedő nincs, s ugyan mostanság színész-énekesként keresi a kenyerét, véleménye az, hogy amíg a rendszerváltás előtt garantált(abb) volt az anyagi biztonság, napjainkban ez közel sincs így, pláne, hogy a fellépések és a színházi munkák sem mindig egyformán garantáltak. :( Az éneklés nyújtotta szabadság tetszik neki, de pl. az ezzel járó munkaidő már nem annyira, hiszen, az emberek nagy része hétvégén vagy ünnepnapokon megy szórakozni, amikor is neki, előadóként dolgoznia kell. Anikó elárulta, hogy Géza több jótékonysági fellépést és felkérést is elvállal, így pl. rendszeresen beöltözik Télapónak, és ebbéli minőségében visszajár családokhoz, házakhoz. :) Ennek kapcsán Géza beszélt arról, hogy a rajongókkal való kapcsolattartást fontosnak és szükségesnek tartja – még ha olykor-olykor fárasztó is számára, igyekszik nem megbántani senkit sem egy esetleges negatív reakcióval. A Vámpírok bálja főszerepének nagysikerű alakítása révén a magyar rajongókon kívül stabil külföldi rajongótábort tudhat magáénak. :) Géza számára amúgy, Elvis Presley volt az etalon. Meglátása szerint, nálunk nem létezik sztárság, s nincsenek is sztárjaink a szó valódi és pozitív értelmében.
Anikó felvetésére, miszerint, ha kezdetben nem is, de később nem gondolt arra, hogy managert fogad magának, Géza elmondta, hogy ő nem lenne képes folyamatosan kapcsolatban lenni egy ilyen személlyel, aki ráadásul rendszerint irányítaná őt. Ebből következően színházi társulathoz sem kíván tartozni, de nagyon szívesen vállal szerepet új színháznál és ismer meg új társulatot. Kulisszatitokként elárulta, hogy iszonyú meló összeegyeztetni pl. egy olvasópróba időpontját az anyaszínházzal és az egyéb fellépésekkel. :(
Anikót érdekelte, így hát, rá is kérdezett Gézánál, miként érintette, hogy nem ő kapta Jean Valjean szerepét a Madách Színházban műsorra kerülő Nyomorultak c. musicalben? (Tudvalevő, hogy a Kecskeméti Katona József Színház előadásában Géza játszotta Jean Valjeant.) Az esélyt megadta magának - válaszolta Géza -, elment a castingra, hogy utólag ne rágódjon emiatt; s bár, Jean Valjean karaktere és hangneme abszolút Gézáé, Szirtes tanár úr Javert szerepére választotta ki. Ennek kapcsán majdhogynem adódott a kérdés, hogy volt-e, van-e szerepálma, melyre Géza elmondta, hogy a Spamalot c. musicalben volt egy bolondos/félnótás lovag szerepe, akit szeretett volna eljátszani, de mint azt tudjuk, e szerepet sem rá osztották. :(
A több témát is érintő beszélgetés során Géza magánélete is szóba került, mely kapcsán őszintén elmondta, hogy véleménye szerint, nem létezik halálunkig tartó boldog házasság, inkább a jó és működő házasságban hisz. :)
S, hogy mit produkál velünk az élet, s miként formál bennünket az idő múlásával... A beszélgetés elején Géza azt mesélte magáról, hogy gyerekkorában nem volt egy mókamester... Anikó megkérdezte Géza lányától, Boritól, mi az, ami elsőként eszébe jut az édesapjáról, mire Bori egyből rávágta: "dilis". :) Nos, eltelvén kb. 4x 10 év, a mai Gézát és humorát ismerve, maximálisan (meg)értjük a szó mögötti jelentést! ;)
A talk show záró mondataiban Géza arról beszélt, hogy szeretne megtanulni jól, tökéletes technikával énekelni, ami többünk arcára mosolyt csalt, hiszen, mi, rajongók és Géza-kedvelők már úgy ismertük őt meg, mint a legszebb hanggal bíró (musical)énekes. :)
Talk show ide, beszélgetés oda, természetesen, Géza nem menekülhetett meg az énekléstől sem. Három dallal ajándékozott meg bennünket a műsor során. Először a Várj, míg felkel majd a nap hangzott el, majd elénekelte a Vámpírok bálja fődalát, az El nem múló vágyat, mely kapcsán elmondta, hogy egyéb fellépéseken kissé nehezen szánja rá magát e dal eléneklésére, mert szerinte, az igazi átéléshez szükség van az előadás adta feeling-re, de persze, hogy így is csodálatos volt! :) A talk show záró dala stílusosan és nagyon helyesen az Engem nem lehet elfelejteni című sláger volt, melynek kapcsán őszintén megígérhetjük, hogy ez egyhamar nem fog bekövetkezni! ;)
