Ha már Queen, legyen színes! – gondoltam a jól ismert közmondás mintájára, és a 2019. májusi hírlevélben kínált QUEEN Rock and Symphonic Show-ra is jegyet váltottunk. Amint azt az ismertető is írta, a Queen napjainkban reneszánszát éli, a banda zenei hagyatékát sokan, sokféleképpen dolgozták fel különböző produkciókkal – Queen + Adam Lambert, Bohemian Rhapsody film, Killer Queen – Queen Show from London, és most a Queen Rock and Symphonic Show!
Tovább olvasva az ismertetőt azt is megtudtuk, hogy a rendkívül látványos produkció 19 éve indult hódító útjára. A show különleges szimfonikus hangulatáért az Óbudai Danubia Zenekar, az intenzitásért egy komplett rock-formáció, az énekért pedig a WEST END musical világszínvonalú énekesei – Jenna-Lee James, Jon Boydon, Peter Eldridge és Rachael Wooding – felelnek. Bár Freddie Mercury hangja vitán felül utánozhatatlan, és a világ legnevesebb színházaiban is bizonyított énekesek méltóan keltették életre a legendás sorokat, számomra pici csalódás volt ez a koncert. Minden bizonnyal velem van a baj, hogy nem olvastam el figyelmesen a leírást! Merthogy én egy szimfonikus kísérettel megszelídített rockzenére, de még inkább egy rockzenével fűszerezett szimfonikus zenei showra számítottam! S mindezt olyannyira, hogy nekem az ének egyáltalán nem hiányzott… engem kifejezetten zavart, hogy az énekhang elnyomta, s ezáltal agyoncsapta a szimfonikus zene élvezetét! :(
A bevezető 4 és fél perc szenzációs volt, ahogyan a szimfonikus melódiára egyszer csak rárobbant a rockzenét fémjelző hangszerek kavalkádja, s bár, dalszöveg nem volt, mégis így alkotott egy kerek egészet! :) Innentől kezdve pedig - legnagyobb bánatomra – az „olyan jó hallgatni” dallamok énekkel párosultak, amely – ahogy azt már fentebb írtam – nekem nagyon nem jött be! :( Ezen még az a kedves gesztus sem segített, hogy a csapat – ahogyan Freddie 1986-ban – magyarul elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalt. Ettől eltekintve, azt gondolom, a Queen világslágeréinek többsége elhangzott ma este: I Want To Break Free, Radio Ga Ga, Bicycle Race, I Want It All, One Vision, Innuendo, Who Wants To Live Forever, A Kind Of Magic, The Show Must Go On, Don’t Stop Me Now, Another One Bites The Dust, Somebody to Love, Bohemian Rhapsody, We Will Rock You, We Are The Champions, Killer Queen… s még amit most véletlenül kihagytam…
S a végére egy, a közösségi rendezvényeken, úgy gondolom, elvárható kulturált nézői viselkedéssel kapcsolatos megjegyzés! :( Akikből hiányzik az az alapvető intelligencia, hogy nem az előadásra jegyet váltó néző feje felett táborozik le dumálni (persze, túlkiabálva a pár száz watton dübörgő zenét), azok, ha egy mód van rá, maradjanak otthon, vagy üljenek be egy kávézóba, mert bármennyire is furcsán hangzik, a koncertre beülők nem az ő hasfájásukat/nyomorukat akarják hallgatni, hanem urambocsá’ a színpadon zajló eseményeket! :(