Egyfelől a Bohemian Rhapsody című mozifilm januári megnézése óta, vagy még visszább nyúlva az időben, Adam Lambert Queennel közös 2017. novemberi koncertje óta, minden olyan programra rákattan(t)unk, ami a Queennel, még pontosabban a zenéjükkel kapcsolatos. Így történt, hogy egy májusi hírlevélből értesültem a Killer Queen – Queen Show from London címet viselő produkcióról. Rákerestem a YouTube-on, a látottak és a hallottak felkeltették az érdeklődésemet, s miután Cili is kíváncsi lett rájuk, megvettem a jegyeket.
Az esemény napjának közeledtével utánanéztem az együttesnek a Neten, és nagy meglepetéssel olvastam, hogy a Killer Queen már 1993. júniusa óta létezik. Legelőször a Londoni Egyetemen léptek fel, pontosan azon a napon, amikor az eredeti Queen, csak éppen 21 évvel később. ;) Gyors népszerűségüket az is igazolja, hogy az 1995-ös londoni Strand Színházbeli fellépésüket már a BBC is közvetítette, sőt, 1999-ben a Leicester téri díjátadón átvehették a legjobb emlékzenekarért járó díjat. Az ezt követő éveket a sikeres fellépések és elismerések jellemezték egészen napjainkig.
Megérkezve a MOM Kulturális Központba, hamarosan elfoglalhattuk helyünket a már jól bevált bal oldali karzat 7. sorának 1-2. székén. Ismeretlen okok miatt, de a 19.00 órási kezdést jócskán túlhaladva vette kezdetét a show…
Patrick Myers, a Killer Queen frontembere nagyon hamar magával ragadta a MOM színháztermének párszázas közönségét 3 és fél oktávos tenorhangjával! Mind megjelenésben, mind hangban tökéletesen imitálta a Queen énekesét, Freddie Mercury-t, ahogyan Brian May imitátora is élethűre sikeredett, mégis… számomra nem volt teljesen gömbölyű ez a produkció!?
Az első észrevételem inkább a szervezőknek szól, akik bizonyára jól ismerve a formációt hívták meg a csapatot Magyarországra. Úgy gondolom, hogy egy ilyen energikus, „ereszdelahajamat” hangulatot csináló showt nem lett volna szabad egy ülőhelyes színházterembe szervezni, hiszen, amint beindult a zene, többen is felpattantak helyükről, és állva tapsolva/tombolva énekelték együtt a dalokat a zenekarral! Mindezt csak fokozták Patrick Myers invitáló és bíztató gesztusai/mozdulatai, ami azt eredményezte, hogy a nézőközönség nagy része állva tombolta végig a koncertet, eltakarva a színpadot azok elől, akik esetleg ülve kívánták volna végig nézni és élvezni a produkciót az amúgy nem kevés pénzért váltott helyükről! :(
Ami a Killer Queent illeti… Kb. a koncert közepéig minden rendben volt, a banda nyomta sorban a jobbnál jobb dalokat, ám a show második felére mintha inkább a közönség énekeltetése, megmozgatása volt a jellemző… Valahol talán, a koncert közepe felé járhattunk, amikor a karzat jobb oldali sorának egyikéből ketten-hárman, jól érthetően kinyilvánítva véleményüket felpattantak, mondván: „na, ebből ennyi is elég volt”!?
Nem mondom, hogy rosszul éreztük magunkat, mert azért erről nincs szó, de a magas jegyárat tekintve, kissé csalódottan távoztunk a show végén! :(