Emlékmorzsák

Pályacsúcs! - Különleges tudakozó Tompos Kátyával és Szemenyei Jánossal

Pályacsúcs! - Különleges tudakozó Feke Pállal és Nagy Sándorral

A livestream események keretében ma este egy újabb online előadást vállaltunk be, amelyre Nagy Sanyi nevét olvasva esett a választásunk. A Fehér nyuszi, vörös nyuszi című előadást online, de élőben közvetítette az Átrium. A helyszínen mindössze tizenegynéhány néző vett részt, a közönség többsége a képernyő előtt követhette a művész és a Nyuszi egyszeri találkozását.

Az ismertető szerint, ma, azaz március 13-án, a koronavírus-pandémia okozta lezárások egyéves évfordulója alkalmából egy világméretű Nyuszi-hálózatba kapcsolódtunk, ugyanis a világ számos pontján este 8-tól volt látható Nassim Soleimanpour különleges darabja.

Az iráni szerző nemzetközi sikert aratott darabjának érdekessége, hogy nem előzi meg hosszas próbafolyamat, nem készül külön díszlet, ahogyan jelmezre sincs szükség. Minden egyes este megismételhetetlen alkalom, ugyanis az előadó színész előzőleg nem tudhat semmit a történetről, mindebből adódóan életében csak egyetlenegyszer adhatja elő. A darab szövegét ott, helyben, a színpadon kapja meg, tehát ő sem tudja, mi fog történni. Bár a megírt szöveget fel kell olvasnia, a darab szerzője lehetőséget ad a színésznek az improvizálásra, hogy a saját gondolataival, elképzeléseivel színesítse az amúgy kötött történetet. Ezáltal rendezőre sincs szükség, hiszen az előadó és a közönség kölcsönös interakciója rendezi végig az előadást.

Többet magáról az előadásról, illetve a színpadon történtekről nem írhatok, mert esetleg megfosztanám a darab érdekességétől, izgalmától, netán feszültségétől azokat, akik vállalkoznak a megnézésére...

…

Az alábbi kivonat a kék logós mobilszolgáltatótól történő új SIM kártya igénylésének kronológiáját tartalmazza. Elöljáróban annyi információt megosztok, hogy az új kártyaigénylés feltételeinek megfeleltem, és úgy gondoltam, hogy a járványhelyzetre való tekintettel + kényelmesebb és biztonságosabb + a 21. században élve akkor cselekszem jól, ha mindezt online intézem…

2021.01.02. Szombat

Készülékcsere miatt új SIM kártyát igényeltem online a Szolgáltatótól.

2021.02.02. Kedd

„Csontra” a 30. napon hívtak fel. Egyeztettük a személyi igazolvány számomat, s miután eltért a nyilvántartásban lévőtől (időközben új személyim lett), az ügyintéző átvezette a változást a rendszerükben. A kártya kiszállításával kapcsolatban kértem, hogy egy általam megadott címre küldjék ki a kártyát, mire az ügyintéző közölte, hogy csak arra a címre tudja kiküldetni a kártyát, amelyik szerepel a rendszerükben!? Megegyeztünk a 2021.02.05. pénteki napban a kiszállítást illetően, de azt sajnálattal közölte az ügyintéző, hogy időintervallumot sem tud jelezni a futár felé, merthogy erre nincs lehetőség!?

Összegzés: Kiküldik a kártyát a megbeszélt napon a rendszerben szereplő (lakás)címre. Én vegyek ki szabadságot, ha netán épp aznap dolgoznék, és várjam egész nap a futárt, aki két egymást követő napon próbálkozik a kézbesítéssel. Ha a kézbesítés sikertelenül záródik, kezdhetem elölről az ügyintézést!?

Megjegyzés: Anyukám is készülékcsere miatt igényelt új SIM kártyát. Amikor felhívták a kiszállítással kapcsolatban, a személyi igazolvány számának egyeztetése során kiderült, hogy neki sem egyezik a nyilvántartásban lévőtől, ezért őt az ügyintéző - a további ügyintézés érdekében - a személyes ügyfélszolgálatra irányította!? Mit volt mit tenni, felkereste a szolgáltatót, s ha már így alakult, akkor személyesen igényelt (volna) új SIM-kártyát, csakhogy az ügyintéző kérte tőle az új készüléket, mondván, majd ők beleteszik az új kártyát, mert annak igénylése csak így lehetséges!? Persze, hogy nem adta oda az új készület, hiszen, nem is vitte magával, miért is vitte volna?! És különben is, az új kártya aktiválása is jó esetben 24 óra, és ha mégsem?! A régi kártyát meg abban a pillanatban letiltják, amikor kilép az üzletből! Addig legyen telefonos elérhetőség nélkül?! Agyrém!

2021.02.05. Péntek

Délelőtt fél 10-kor hívott a futár, de miután nem voltam a rendszerben szereplő (lakás)címen (urambocsá’ dolgoztam), és hétfőn sem akartam a szabadságom terhére a rendszerben szereplő (lakás)címen maradni, a futár visszaadta a csomagot a Feladónak!?

2021.02.10. Szerda

Gondoltam egyet és azzal hívtam fel a szolgáltatót, hogy egy szállítási (munkahely)címet rögzítessek a rendszerben, és ismét kértem, hogy arra a címre kézbesítsék a csomagot. Az ügyintéző nyugtázta a kérésemet, bár, az igényelt kártyával kapcsolatban semmi információt nem látott!?

2021.02.12. Péntek

2021.02.05. óta semmiféle (vissza)jelzés nem érkezett a szolgáltatótól, ezért ismét érdeklődtem telefonon a kiszállítással kapcsolatban. Meglepődtem, amikor az ügyintéző tájékoztatott, hogy 2021.02.15. napra elő van jegyezve egy kiszállítás!? Az azonban már bosszúsággal töltött el, hogy a 2021.02.10. napon rögzíttetett szállítási (munkahely)címet nem látta, ezért újra megkértem annak rögzítésére!?

Összegzés: Letéve a telefont két kérdés merült fel bennem: 1. miért ennyire bonyolult egy másik szállítási cím rögzítése? 2. ha én nem hívom fel a szolgáltatót, akkor honnan tudom meg a 2021.02.15. napi kiszállítást?!

2021.02.15. Hétfő

Úgy alakult, hogy ma otthon dolgoztam, azaz a rendszerben szereplő (lakás)címen tartózkodtam egész nap, ezért kissé izgatottan vártam, miként alakul a másfél hónapja megrendelt kártya kézbesítése? Az mindenképpen bíztató volt, amikor délelőtt csomag érkezéséről szóló sms-t kaptam, ám az már inkább gyanús, hogy a kollégáim nem hívtak, hogy csomagom érkezett!? Nos, érthető, hogy egy kolléga sem hívott, ugyanis délután 5 óra körül a rendszerben szereplő (lakás)címre érkezett meg a futár a csomaggal!? Ennek a dilettáns módon intézett ügyre az tette fel a koronát, hogy a szállítólevélen nem a 2021.02.02. napon egyeztetett és a rendszerben rögzített igazolványszámom szerepelt, hanem feltehetőleg még a régi!?

Összegzés: Az én szempontomból jól alakult ez az egész SIM kártya kiszállítás, de nem röhejes a szolgáltató ügyintézési módja?! Egyáltalán, miért futárral kell kiküldetni bármit is, ami sokkal több kötöttséggel jár? „Postán maradó” csomagként például akkor menne el érte a címzett, amikor neki a legalkalmasabb!? Ez ilyen egyszerű! Ráadásul ügyfélbarátabb és költségtakarékosabb!

Azonnal megakadt a szemem a jegy.hu hírlevelében Peter Shaffer: Rövidzárlat (Black Comedy) című darabján a Veres 1 Színház bemutatásában. Elolvasva az ismertetőt, majd látva a szereplőket (leginkább Csonka Picire és Nagy Balura gondolva), no meg a rendezőre, Nagy Sanyira, úgy határoztunk Cilivel, hogy jegyet váltunk egy újabb online színházi szórakozásra. Tekintve a darab „könnyedségét”, este kb. n11 óra körül ültünk a képernyő elé…
A hazájában sikeres brit drámaírónak a Black Comedy (1965) hozta meg a világhírt. Amint azt az ismertetőben olvashattuk: váratlan fordulatok, tragikomikus, groteszk helyzetek építik fel a darabot, mely egy rövidzárlat okozta áramszünet alatt játszódik egy szobrász műtermében. Mi, nézők mindent láttunk, amit ők nem… A közvetítés kihívása, egyben a darab zseniális trükkje az volt, hogy míg a szereplők az első néhány percben a vaksötétben tapogatóznak, addig a közönség mindvégig „fényesen” mulat...

(Az előadás teljes sötétségben kezdődik.)

A fiatal szobrász, Brindsley Miller és menyasszonya, Carol Melkett drága régiségeket lopnak el a hétvégére elutazott szomszédjuktól, Harold Gorringe-tól, hogy lenyűgözzék Carol apját és egy gazdag műkereskedőt, George Bambergert. A vendégek megérkezése előtt azonban a pincében egy biztosíték rövidre zár és áramszünetet okoz…

(Ekkor a színpad kivilágosodik.)

Miközben Brindsley és Carol próbálják megtalálni az áramszünet okát, megcsörren a telefon. Brindsley egykori szeretője, Clea van a vonalban, aki most tért vissza Finnországból, és találkozni akar Brindsley-vel, aki azonban nem hajlandó találkozni Cleával…

Furnival kisasszony, az emeleti lakó a sötétségtől való félelmében Brindsley-éknél keres menedéket.

Felhívják a londoni áramszolgáltatót, de a villanyszerelő érkezése csak késő estére várható.

Időközben megérkezik Carol apja, Melkett ezredes. Szinte azonnal ellenszenvet érez Brindsley iránt, és Brindsley szobrai sem nyűgözik le.

Még tart az áramszünet, amikor Harold Gorringe váratlanul korábban tér vissza a hétvégéről. Brindsley azonnal beinvitálja Haroldot a lakásába, nehogy a sajátjába lépve felfedezze a tolvajlást, a sötétben pedig nem veszi észre, hogy a szoba tele van a saját dolgaival…

A zűrzavart fokozva, Clea váratlanul megjelenik. Brindsley-nek sikerül fellopóznia vele az emeleti szobába, de idővel Clea felfedi magát…

Végre megérkezik a villanyszerelő, Schuppanzigh, csakhogy összetévesztik a műgyűjtő Bambergerrel…

Amikor Harold felfedezi szobája állapotát, feldúltan tér vissza Brindsley lakásába…

Végül Georg Bamberger is megérkezik, de a sötétben ezúttal őt tévesztik össze a villanyszerelővel…

Amint azt a fenti mondatokból sejteni és következtetni lehet… egymás után érték a félreértésekből adódó viccesebbnél viccesebb helyzetek…

Szereposztás: Brindsley Miller - Nagy Balázs * Carol Melkett - Csáki Edina * Miss Furnival - Zorgel Enikő * Melkett ezredes - Kerekes József * Harold Gorringe - Csonka András * Clea - Molnár Gyöngyi * Schuppanzigh - Janik László * George Bamberger - Krajnik-Balogh Gábor

A végére pedig egy személyes észrevétel… Nem akarok álszent lenni - tény, hogy mérgemben, vagy ha felbosszantanak, én is megeresztek egy-két szaftos káromkodást, de azt is inkább csak úgy, hogy más ne nagyon hallja. Azt is elfogadom, hogy adott esetben – könyvben, mozifilmben, színházi darabban – „szükség van” egy-egy jólirányzott csúnya szóra, mondván, „ez kell, ez odaillik”. Megjegyzem, pl. a szuperhősös filmekben (THOR, Bosszúállók stb.) egyetlen káromkodás sem hangzik el, mégis érthető a történet és élvezhető a cselekmény is. Azt azonban nem értem, hogy egy könnyed, szórakoztató darab, amit könnyed-szórakoztató jellegénél fogva, akár 10 év körüli gyermek is nézhet, mi a jó fenének kell teletűzdelni válogatott káromkodásokkal?!?! Igen-igen, tudom, az író valószínűleg így írta meg a darabot! Na és… Amúgy is olyan „mocskos kötőszavakkal” fűszerezett párbeszédet hall az ember úton útfélen, a fiatalok cizellált társalgásáról már nem is beszélve! Miért kell egy szórakoztatónak ígérkező könnyed darabot is megfertőzni és elrontani ezzel!?!?

Örömmel tettünk eleget a Budapesti Operettszínház hírlevélben olvasott felhívásának, miszerint Búcsúztassuk együtt 2020-at! Újévköszöntő (online) Gálaműsorukban nagyon jó volt hallani a legnépszerűbb operett és musical részleteket és a fellépő művészekkel szívesen köszöntöttük az Újévet! A műsor végén virtuálisan koccintottunk annak reményében, hogy a 2021-es év mindenkinek sokkal könnyebb lesz! :)

A gálán fellépő művészek:

Koreográfus: Lénárt Gábor
Karmester: Pfeiffer Gyula
Rendező: Somogyi Szilárd

HAVASI — SILENCE

2020 legmegragadóbb koncertje

2020-ban minden megváltozott. Ötven HAVASI-koncertet kellett lemondani. Egyetlen show maradt, amelyet december 29-én több mint 80 országban kísértek figyelemmel. Az üres sportaréna hatalmas színpaddá alakult, és bár a helyszínen nem lehetett jelen közönség, HAVASI és művésztársai a szívüket és lelküket is beleadták abba, amihez a legjobban értenek: a zenélésbe.

De ezúttal, életükben először, a legvirtuózabb tételek előadását nem követte sem tapsvihar, sem üdvrivalgás – csak az egész arénát betöltő mély csend…

Szeptember vége felé, amikorra kissé enyhültek a szabályok, úgy határoztunk Cilivel, ha maszkban is, de bevállalunk egy kis színháznézést, mert már nagyon hiányzott a szórakozásnak e formája. Hírlevelekből, TV műsorokból, innen-onnan folyamatosan értesültünk, tájékozódtunk a lehetőségekről, így esett a választásunk az Isteni végjáték című előadásra. Az ízelítő, amit a darabból láttunk, kellemes kikapcsolódást ígért, Alföldi Róbert Isten szerepében pedig, garantálta a jó szórakozást.

Egy este a Mindenhatóval – olvasható az alcím az ismertetőn, majd így folytatódik: Isten eljön hozzánk, mert nagyon sok mondanivalója van. Megosztja gondolatait az elmúlt néhány tízezer év történéseiről és tapasztalatairól, válaszol az időközben felmerült kérdésekre és bemutatja a projekt fejlesztésének további lépcsőit. Nagyon röviden összefoglalva tényleg ennyi a történet, no, de nézzük egy icipicit bővebben…

A tizenháromszoros Emmy-díjas szövegíró, producer és forgatókönyvíró, David Javerbaum darabjának segítségével a Mindenható ma este Budapesten, az Átrium Színház színpadán, Alföldi Róbert személyében és alakjában jelent meg azzal a céllal, hogy egy igazi show keretében bemutassa nekünk az új tízparancsolatot, vagy, ahogy Ő elnevezte, a „javított kiadást”. Sorban végig haladva a „régiúj” parancsolatokon, a legfontosabb bibliai történeteket és tanulságokat is átvettük. Első kézből kaptunk magyarázatot egy-két, kissé vagy éppen nagyon félreértelmezett parancsolat kapcsán. Volt parancsolat, amely az Úr ismertetésében más értelmet kapott, illetve a javított kiadásban teljesen újra lett értelmezve!

Az ismertető vége felé a Mindenható némely tekintetben még önkritikát is gyakorolt! Végül pedig, nagy-nagy örömmel jelentette be az Univerzum 2.0 névre keresztelt új projekt indulását, amely érinti majd pl. a globális felmelegedés helyzetét, csak igazságos és egészséges dolgokat ígér, és azt, hogy senki sem lesz halálos beteg, sőt, sőt, sőt... No, de ez maradjon titok, hátha a kíváncsiság még inkább kedvet hoz a darab megnézéséhez! :)

Semmi kétség, David Javerbaum író megírta ezt a darabot, értelemszerűen az elhangzottak fő gerincét az általa írottak adják, de az előadás interaktív jegyeinek köszönhetően egy-egy néző feltehetett kérdést az Úrnak, valamint „előkerültek” az éppen aktuális témák (pl. SZFE-ügy) és események (pl. koronavírus) is. ;)

Két segítőjét is magával hozta, Gábriel (Ivanics Tamás) és Mihály (Varga Ádám) arkangyalt, akik nagyon otthonosan mozogtak az emberi világban, ugyanis az előadás kezdete előtt pl. kikapcsoltatták velünk mobiltelefonunkat, figyelmeztettek a kézfertőtlenítésre és a helyes maszkhordásra. ;)

Egyszóval, igazán remekül szórakoztunk! Alföldi Robi színészi képességei iránt nem voltak kétségeink, de le a kalappal, hogy majd’ másfél órán keresztül „ébren tartotta” az érdeklődést. Színes előadása tele volt humorral, fűszerezve volt (ön)iróniával, s olykor-olykor komoly és érzelmes gondolatokat is megosztott velünk… mármint a Mindenható az ő alakjába bújva… ;)

Az előadás után nem siettük el a szedelőzködést és az öltözködést, így szemtanúi lehettünk, amint „az Úr távozik a színházból”! ;) Első pillanatban a mellettünk „elviharzott” kutyus tűnt ismerősnek, mintha Rozi lett volna, majd pár másodperc után követte őt Alföldi Róbert is! ;) A színház előtt csatlakozott egy pár főből álló társasághoz, így, amikor mi is kiléptünk a színházból, Cili nem állta meg, hogy ne lépjen oda hozzá és köszönje meg a nagyszerű előadást! :)

A Gyerekek karácsonyi meglepetésének köszönhetően voltunk részesei a Barushka – A jéghercegnő (Barouchka – Princesse de glace) című nagyon látványos énekes-táncos, varázslatokkal és mutatványokkal teli, revüs-cirkuszos shownak. Az amúgy gyermekeknek szóló karácsonyi látványosságnak a francia Kirrwiller városának Királyi Palotája adott otthont.

Az elzászi vidék közepette fészkelő Royal Palace-t méltán tekintik Franciaország egyik legnagyobb zenei csarnokának, amelyben minden évben vadonatúj - a nagy párizsi revükhöz hasonló - showkat mutatnak be. Az épület kívül-belül rendkívül impozáns, varázslatos hangulatú építészeti remekmű.

A Royal Palace honlapját böngészve megtudjuk a hely történetét, miszerint a „Királyi Palota” egy falusi étteremből nőtte ki magát, amely 1948 óta megőrizte a vidéki táncok hagyományát. 1980-ban Pierre Meyer feleségével, Cathy-vel vette át az étterem vezetését, és úgy döntöttek, hogy felállítanak egy kis színpadot a családi étterem főtermében. Kezdetben a Párizsból vásárolt műsorokat csak hétvégente lehetett látni. 1989-ben 1,5 millió euró befektetésével egy hidraulikus emelővel felszerelt 200 m²-es színpad építésébe fogtak, és a kész műsorok vásárlása helyett elkezdtek saját előadásokat kidolgozni. A siker azonnal lemérhető volt - a Zeneterem napi 600 vendéget vonzott! 1996-ban az épület teljes átalakításra került, amikor is egy új, 800 m²-es komplexum készült, amelyet Royal Palace-nak neveztek el! :)

Ha már Queen, legyen színes! – gondoltam a jól ismert közmondás mintájára, és a 2019. májusi hírlevélben kínált QUEEN Rock and Symphonic Show-ra is jegyet váltottunk. Amint azt az ismertető is írta, a Queen napjainkban reneszánszát éli, a banda zenei hagyatékát sokan, sokféleképpen dolgozták fel különböző produkciókkal – Queen + Adam Lambert, Bohemian Rhapsody film, Killer Queen – Queen Show from London, és most a Queen Rock and Symphonic Show!

Tovább olvasva az ismertetőt azt is megtudtuk, hogy a rendkívül látványos produkció 19 éve indult hódító útjára. A show különleges szimfonikus hangulatáért az Óbudai Danubia Zenekar, az intenzitásért egy komplett rock-formáció, az énekért pedig a WEST END musical világszínvonalú énekesei – Jenna-Lee James, Jon Boydon, Peter Eldridge és Rachael Wooding – felelnek. Bár Freddie Mercury hangja vitán felül utánozhatatlan, és a világ legnevesebb színházaiban is bizonyított énekesek méltóan keltették életre a legendás sorokat, számomra pici csalódás volt ez a koncert. Minden bizonnyal velem van a baj, hogy nem olvastam el figyelmesen a leírást! Merthogy én egy szimfonikus kísérettel megszelídített rockzenére, de még inkább egy rockzenével fűszerezett szimfonikus zenei showra számítottam! S mindezt olyannyira, hogy nekem az ének egyáltalán nem hiányzott… engem kifejezetten zavart, hogy az énekhang elnyomta, s ezáltal agyoncsapta a szimfonikus zene élvezetét! :(

A bevezető 4 és fél perc szenzációs volt, ahogyan a szimfonikus melódiára egyszer csak rárobbant a rockzenét fémjelző hangszerek kavalkádja, s bár, dalszöveg nem volt, mégis így alkotott egy kerek egészet! :) Innentől kezdve pedig - legnagyobb bánatomra – az „olyan jó hallgatni” dallamok énekkel párosultak, amely – ahogy azt már fentebb írtam – nekem nagyon nem jött be! :( Ezen még az a kedves gesztus sem segített, hogy a csapat – ahogyan Freddie 1986-ban – magyarul elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalt. Ettől eltekintve, azt gondolom, a Queen világslágeréinek többsége elhangzott ma este: I Want To Break Free, Radio Ga Ga, Bicycle Race, I Want It All, One Vision, Innuendo, Who Wants To Live Forever, A Kind Of Magic, The Show Must Go On, Don’t Stop Me Now, Another One Bites The Dust, Somebody to Love, Bohemian Rhapsody, We Will Rock You, We Are The Champions, Killer Queen… s még amit most véletlenül kihagytam…

S a végére egy, a közösségi rendezvényeken, úgy gondolom, elvárható kulturált nézői viselkedéssel kapcsolatos megjegyzés! :( Akikből hiányzik az az alapvető intelligencia, hogy nem az előadásra jegyet váltó néző feje felett táborozik le dumálni (persze, túlkiabálva a pár száz watton dübörgő zenét), azok, ha egy mód van rá, maradjanak otthon, vagy üljenek be egy kávézóba, mert bármennyire is furcsán hangzik, a koncertre beülők nem az ő hasfájásukat/nyomorukat akarják hallgatni, hanem urambocsá’ a színpadon zajló eseményeket! :(