Emlékmorzsák

Egész évben nagyon vártuk Havasi Balázs idei Aréna-koncertjét, ugyanakkor mindez azt a sajnálatos tényt is jelentette, hogy egy újabb évet tudhatunk magunk mögött. :(
Az Arénába érkezve rendben átjutottunk az ellenőrzéseken, majd hamarosan el is foglalhattuk helyünket a lelátón. Miután a 113-as szektor kapui ekkor még rejtélyes okok miatt zárva maradtak, a szomszédos bejárat felől voltunk kénytelenek megközelíteni a helyünket. A(z esetleges) rejtélyre a koncert második felében fény derült! ;)
A zongoraművész-zeneszerző nevével fémjelzett HAVASI Symphonic az elmúlt években összesen 9 alkalommal töltötte meg a Budapest Sportarénát, több mint 100 000 néző volt kíváncsi a modern klasszikus zeneszerző koncertjeire. A produkció tavaly hatalmas sikerrel debütált New York-ban, a Carnegie Hall nagyszínpadán.
Ott voltunk 2012-ben az első HAVASI Symphonic-nál, jelen voltunk az utána követő három évben is, s ha netán kételkedtünk volna (ami persze, eszünkbe sem jutott ;)) Balázs megújulásában a műsort és a látványt illetően, hát, jelentem, 2016-ban is lenyűgöző és pazar volt a produkció! :) Felcsendültek a korábbi koncertekről már jól ismert dallamok (Prelude - Age of Heroes,  Ad Martem, Miami Fever), és megismerhettünk néhány új szerzeményt is Balázs legújabb albumáról, a Hypnoticról. A koncert mindjárt erről az albumról választott Az út című szerzeménnyel kezdődött - Kihívások, próbák, feladatok. Maga az élet. A mozdulatlanság felőröl, mozogni fárasztó. A döntés benned születik. Elindulsz, vagy megrekedsz. A siker ott hever előtted, csak észre kell venned. Kövesd az utat... A címadó Hypnotic igencsak izgalmasra sikeredett, amely Balázs elmondása szerint, az összes mű közül technikailag talán, ez zongorázható el a legnehezebben.

Szintén az új lemezen jegyzett Above the Mountains című szerzeményt - mint azt megtudtuk -, a Mont Blanc éjszakai fényei ihlették. :) A Daisy's Secret című tétel meghallgatása után nemcsak hogy megtudtuk, ki az a Daisy, de még a legbensőbb érzéseit is megismertük. ;)
A zenei közreműködők között kedves ismerősként láttuk és hallottuk viszont a Budafoki Dohnányi Zenekart, Pejtsik Péter karmestert, Szirtes Edina "Mókus" és Andrejszki Judit énekest, ahogyan kedves ismerősként táncoltak viszont az ExperiDance Produkció táncművészei és az ExperiDance Táncakadémia növendékei Román Sándor koreográfiájával. Nagyon látványos volt az önállóan előadott Sarkantyús, de különleges volt Balázs és Sándor közös produkciója, amelyben Balázs zongorajátékára Sándor szólót táncolt. :)

A 2016-os Havasi Symphonic sztárvendége Leona Lewis volt. A brit pop- és R&B énekesnő és dalszerző az angol X Factor győzteseként tett szert világhírnévre, amelyet követően Simon Cowel lemezkiadó cége kötött vele lemezszerződést. Debütáló albuma világrekordot állított be: több mint ötvenezren vásárolták meg fél óra leforgása alatt. Bleeding Love című dallal az angol közönség után az egész világot meghódította. A tízszeres platina album az amerikai Billboard Top 200 album toplista első helyére került, 20 év óta Leona Lewis lett az első brit énekesnő, aki ilyen hatalmas sikert aratott a tengerentúlon is. Amerikán kívül további 30 országban vezette az album toplistát: Új Zéland, Franciaország, Ausztrália, Németország mellett Magyarországon is. A Bleeding Love után Leona tempót váltott és a Fire Under My Feet c. sikerdalával pezsdítette fel a közönséget. A koncert második részében az Avatar c. film (I See You) dalával aratott hatalmas sikert. :)
Balázsra nem jellemző, hogy médiaszereplést vállal, de a Kismenők c. tehetségkutató műsorral, illetve annak "dobos" versenyzőjével, Balogh Somával kivételt tett. Vállalta vele a duettet a műsorban, ma este pedig, meg is hívta Somát a koncertre, s közösen előadták a Freedom c. szerzeményt. :)
Természetesen, a nem mindennapi formában előadott Endivel közös produkció, a The Duel  sem maradhatott el, sőt... Endi talán, most még merészebb módon forgott dobolás közben a levegőbe emelt színpadra erősítve! :)
Pejtsik Péter és egy másik zenész megörvendeztetett bennünket egy kis csellópárbajjal! :)
Balázs ezúttal is meghívta a tavalyi koncerten bemutatott Airtist formációt, s a Trinity River-t adták elő közösen. :)
A magyar népzene népszerűsítésének jegyében a Coming Home (Hazatérés) c. szerzeményt dolgozták ki közösen Pál István "Szalonna" és bandájával. :)
A szavakkal nehezen kifejezhető emlékek, élmények átadása a zene nyelvén ihlette és született meg Balázs Szülőföldem című szerzeménye, amelyet Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének sorai, Kőszegi Ákos tolmácsolásában tettek még teljesebbé. :)
Amint azt már fentebb említettem, a koncert második felében választ kaptunk, hogy miért is volt zárva a 113-as szektor - legalábbis, én ennek tulajdonítottam. Balázs, az Aréna küzdőterének hátsó felében a "mennyezetről" leengedett színpadra állított zongorán játszott el egy szerzeményt, mondván, nem csak az első sorokban, hanem az Aréna hátsó felében is a barátai ülnek, s ezzel a közelséggel kívánt kedvezni nekünk, akik az Aréna ezen részében váltottunk jegyet! :) Személyes történet is fűződött az itt előadott szerzeményhez... Kb. 13 évvel ezelőtt volt egy írott CD a fiókjában, melyre az volt ráírva: Balázs szerzeményei. Akkoriban ezek a szerzemények nem igazán érdekeltek senkit, de megismert egy nagyon szép és vidám fiatal lányt, aki elkezdte hallgatni az írott CD-t az autójában... Később e lány lett a felesége! :)
A show fináléjában elhangzott az elmaradhatatlan The storm, és a Tavaszi szél vizet áraszt nélkül sem térhettünk haza! :)
Kulisszatitokként megtudtuk, hogy 518 ember dolgozott, hogy a produkció minden egyes momentuma, pillanata tökéletes legyen; valamint már most értesültünk, hogy Isztambul, Berlin, Bécs és Sydney mellett 2017. december 9-én ismét lesz HAVASI Symphonic a Budapest Sportarénában! :)
A koncert után megvettük a legújabb HAVASI (Hypnotic) albumot, amely dupla album, ugyanis tartalmazza a 2016-os koncert show programját. :) Sőt, a 2017-es koncert showra is megváltottuk a belépőnket ! ;)

 
Végül pedig, az elhangzott dalok:
 
1. Réka-Péter: It's a kind of magic (We will rock you)
2. Csaba: This is the moment (Jekyll & Hyde) - zongorán kísért: Somodari Tamás
3. Géza-Ádám: Beindul a pofonofon (A dzsungel könyve)
4. Balázs: Az út vár (Drakula)
5. Réka: Sie ergibt sich nicht (Rebecca)
6. Péter: Csak egy út van (A dzsungel könyve)
7. Géza: Nincs e szépség e földön (A Szépség és a Szörnyeteg)
8. Ádám-Balázs: Csoportterápia
9. Réka: Elfelejtett dal (Cserháti Zsuzsa)
10. Péter: Dream on (Aerosmith)
11. Csaba: Sandy (Grease)
12. Géza: Ha én gazdag lennék (Hegedűs a háztetőn)
13. Réka-Balázs: Hogyan mondjam el (Képzelt riport...)
14. Ádám: A lányok, a lányok... (Csárdáskirálynő)
15. Géza-Péter: Az egyszerű út (Mozart!)
- szünet -
1. Csaba: Őrült éjjel (saját)
2. Ádám: Megőrjít (Fame)
3. Géza: Az éj zenéje (Az Operaház Fantomja)
4. Péter: Útvesztő minden út (Elisabeth)
5. Csaba: Most élsz (Máté Péter)
6. Balázs: ???
7. Géza: Egy rózsaszál szebben beszél (János Vitéz)
8. Réka: Gyöngyhajú lány balladája (Omega musical)
9. Balázs-Ádám: Meseautó
10. Péter-Csaba: Jégszív (V'Moto-Rock)
11. Réka: Kell még egy szó (Honfoglalás)
12. Balázs: Képeslap (saját)
13. Csaba: Őrizd az álmod (saját)
14. Csaba: What a wonderful world (Louis Armstrong)
15. Ádám: Csókkirály (Hungária)
16. Finálé: Zene nélkül mit érek én (Máté Péter)

Tavasszal találtam rá a Madách Színház honlapján az - általunk amúgy, kedvelt - emeletre szóló jegyekre, a Les Misérables A nyomorultak című musical eme előadására. Persze, akkor még nyoma sem volt a majdani szereposztásnak, ezért csak reménykedni és bizakodni tudtam, hogy ha a kedvenc hármasunk - Tóth Attila-Egyházi Géza-Sándor Péter - nem is, legalább egyikük szerepelni fog ma este!
Az igazat megvallva, ha iskolás koromban kötelező/ajánlott olvasmány is volt a Nyomorultak, szerintem, én akkor nem olvastam el, sőt, még évekkel később, felnőtt koromban sem. Filmen sem hiszem, hogy láttam, így - szép, nem szép - nem sok fogalmam volt a történetről. :( Terveztem persze, hogy az előadás napját megelőzően, valamicskét utánanézek Victor Hugo irodalmi remekművének, de hát... Kicsit tartottam is tőle, miként fogom megérteni a történéseket, de olyan tökéletes volt a rendezés (Szirtes Tamás), a cselekmény végigvezetése, valamint a darabban szereplő művészek kifejező és érthető színészi játéka, hogy nem okozott problémát e műveltségi hiányosságom miatti megértés. :)
A főhős Jean Valjean, a családjáért lopni kényszerült favágó, rabsága letöltése után a jószívű püspök jóindulatából megtér és új személyazonosság alatt meggazdagszik. Ezután mindenét pénzzé téve Párizsba menekül fogadott lányával, Cosette-tel. Az 1832-es párizsi felkelésben Jean Valjean a felkelőkhöz csatlakozik. A felkelők között titkosrendőrként kémkedő Javert kiléte kiderül, a rendőr fogságba esik, de Jean Valjean a felkelők bizalmát hősiességével és okosságával kiérdemelve titokban szabadon engedi őt. Később Javert szeretné kötelességének megfelelően a volt fegyencet azonnal a rendőrségre vinni, de meghasonlik önmagával, és saját hivatástudata és felébredt tisztelete, csodálata Jean Valjean iránt rettentő dilemmába kényszeríti...
Ugyan, nem az álomszereposztással, de nagyszerű előadást láttunk. Jean Valjeant Zöld Csaba formálta meg, akit egy 2010. szeptemberi MusicalPluszon hallottunk-láttunk először. Érdekes módon, a fegyenc Jean Valjean valamiért nem tetszett tőle, de a rejtélyes és gazdag iparos Madeleine úrként álcázva már annál inkább - úgy a hangja, mint a színészi jétéka. :) Javert-t Feke Pali alakította nagyszerűen. :) Enjolrast, azon csapat ifjú vezetőjét, akik a felkelés során harcba bocsátkoztak a katonasággal, a Margitszigeten látott Jézus Krisztus Szupersztárban először látott, de azonnal kedvencé vált Sándor Péter személyesítette meg. Bár, ez a szerep nem feltétlenül ad lehetőséget nagy ívű éneklésekre, színészi játékra, de miután tavaly júliusban Júdásként, októberben MusicalPluszon, illetve idén júliusban Che Guevaraként láttuk/hallottuk, hogy mit tud és mire képes, élmény volt e szerepben is látni és hallani őt. :) Nagy-nagy örömömre szolgál, hogy az októberi MusicalPlusz fellépői között ismét viszontláthatjuk és hallhatjuk... már alig várom! :) Másik nagy kedvencünk, Nagy Sanyi is szerepelt e darabban, mégpedig, nem éppen pozitív és tetszetős szerepben. Thénardier és felesége egy kétszínű és kapzsi kocsmáros házaspár, akik Cosette-et nevelték kicsi korában. A kocsmáros figurája nem csak belülről volt "romlott", hanem külsejét még Quasimodo, vagy éppen Koukol is megirigyelhette volna, de Sanyi szenzációs alakítást nyújtott! Thénardier feleségének szerepében pedig, azt a Sáfár Mónikát láttuk, aki tavaly októberben vezetett le egy kulturális talk show-t Egyházi Gézával. :) Mindenképpen említésre méltó Marius Pontmercy szerepében látható Borbély Ricsi. Marius forradalmár, akit politikai nézetei miatt kitagadtak családjából, és aki Párizsban szerelmes lesz a csodaszép lánnyá cseperedett Cosette-be. Nem gondolnám, hogy Ricsi elolvasta az éneklési stílusáról írt korábbi véleményemet, mindenesetre nagyon jó volt hall(g)a(t)ni szépen tagolt énekét, szövegkiejtését. :) További kedves ismerős szereplőként fedeztük fel a jelenetekben Baranyai Annamáriát, Foki Veronikát, Simon Boglárkát, Vikidál Gyulát, Pál Danit, Ekanem Bálintot, Kiss Ernő Zsoltot, Mező Zoltánt, Sándor Dávidot és Sánta Lacit! :)
A színpadi látványt Kentaur díszletei, Rományi Nóra jelmezei, Tihanyi Ákos koreográfiája, Vízvárdi András animációi és Madarász "Madár" János világítása tette tökéletesen kerekké. :)
Ahogyan mi is, úgy a körülöttünk helyet foglaló japán csoport is láthatóan és hallhatóan végig nagyon élvezte ezt a nagyszerű előadást! :)
Igaz, egy Tóth Attila - Egyházi Géza - Sándor Péter szereposztásban szívesen megnézném újra a darabot! ;)

Áprilisban eme előadásra elsősorban a csábító szereposztás - Sándor Péter, Egyházi Géza, Bot Gábor - miatt esett a választásunk. Géza és Gabi jól ismert és kedvelt színészi játéka mellett, a tavaly Júdásként magával ragadóan játszó, e darabban Che Guevarát alakító Sándor Péterre voltunk nagyon kíváncsiak. :)
Evita történetével először a 20 évvel ezelőtti életrajzi filmben találkoztam, amelyben Madonna alakította Evitát, Antonio Banderas pedig, Che Guevarát, s amelynek jeleneteit az argentin környezetet idéző pesti utcákon forgatták. :)
Visszatérve azonban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon este 8 órakor bemutatott Evitára... kíváncsian ültünk be az előadásra. Az argentin elnökfeleség páratlan személyiségét és megindító történetét feldolgozó musicalt Juronics Tamás rendező-koreográfus, Andrew Lloyd Webber (zene) és Tim Rice (szöveg) eredeti szándékához igazodva, az opera műfajának megfelelően állította színpadra. Egy argentin kis faluból, a nyomorból érkező lány 15 évesen a fővárosba, Buenos Airesbe kerül és tíz évvel később már nagyon komoly ismertségre tesz szert, mint színésznő, rádiós, filmes személyiség, majd Juan Perón párjaként már 26 évesen first lady lesz. A rendező szerint 1952-ben, 33 éves korában bekövetkezett haláláig, Eva Perón élete csodálatos ívet járt be. Mint fogalmazott: „Rendkívül megosztó, karizmatikus személyiség és remek szónok volt. Nagyon nagy hatással volt az argentin népre, amely istenítette, csodálta őt.”
Fodor Viola díszlete, a hármas tagolású, klasszicizáló argentin elnöki palota a (híres) erkéllyel és zsalugáteres ajtajaival igazán nagyon ötletesen és kifejezően funkcionált a színpadon, amely hol előre, hol hátra mozdult aszerint, hogy köztéren vagy a Peron-rezidencián zajlottak-e az események. A nagyszerű szereposztást - Eva Perónt Radnay Csilla, Che Guevarát Sándor Péter, Juan Perónt Egyházi Géza, Magaldit Bot Gábor, az elhagyott szeretőt Török Anna alakítja - tökéletesen kerekké tette a közel 60 fős énekes-táncos csapat - a Szegedi Nemzeti Színház énekkara, tánckara, a Szegedi Kortárs Balett és a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészei. Eva Perón szerepét alakító Radnay Csillát az Alföldi Róbert által rendezett I.K.3.0. előadásban láttuk elöszőr. Akkor Gizellaként tetszett, s bár, a Szabad Tér Színház kiadványa szerint "korosztályának egyik legjobbja", engem most Evitaként nem ragadott magával sem a hangja, sem a színészi játéka. Nem úgy, Sándor Péter jelenléte a színpadon és hangja a térben, amely e szerepben is szenzációs volt! :) (Ha a kiírt szereposztás is úgy akarja, szeptember 16-án őt látjuk Enjolras szerepében A nyomorultak c. musicalben! :))
Az igazat megvallva, a mű legismertebb és kedvelt betétdalán (Ne sírj értem, Argentína/Don't cry for me Argentina) kívül nem sok mindenre emlékeztem - sem a történetből, sem a dalokból. Mindennek valószínűleg az az oka - és így éreztem az előadás után is -, hogy ez a musical, sem a 20 évvel ezelőtti filmet látva, sem most az előadást nézve, nem igazán nyerte el a tetszésemet. :( Maga az előadás, természetesen, kiváló volt, a színpadra lépők nagyszerű alakítást nyújtottak :), de ez a musical nem kerül be a kedvenceim közé. :(

 
1. Serbi-Máté: A zene, az vagyok én (Mozart!)
2. Géza-Dénes: Katedrális (Notre Dame de Paris)
3. Zsuzsi: Vakon a fényben (Marie Antoinette)
4. Gabi: Kisfiú (Légy jó mindhalálig)
5. Zsaki-Serbi: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde)
6. Dénes-Zsuzsi: Nézz rám! (Valahol Európában)
7. Máté: Egy csipetnyi ész (Mozart!)
8. Géza: Csillagok (A nyomorultak)
9. Dénes: Árnyékdal (Mozart!)
10. Zsuzsi-Gabi: Érted élek (Rudolf)
11. Zsaki: Szavakat keresek (A dzsungel könyve)
12. Zsuzsi: Szimpla 1x1 (Rudolf)
13. Serbi: Miért van? (Valahol Európában)
14. Gabi-Géza-Dénes: Belle (Notre Dame de Paris)
15. Zsuzsi-Zsaki: Legyen hó (Jégvarázs)
16. Máté: Don Quijote (Szép nyári nap)
 
1. Máté-Dénes: Ha bármi bánt (Godspell)
2. Serbi: Emberek, jöjjetek (Elfújta a szél)
3. Máté-Zsuzsi: Ez most más (Rudolf)
4. Géza-Dénes: Hazám, hazám (Bánk bán)
5. Zsuzsi: Forog a tánc (Mozart!)
6. Dénes: Puccos taliga (Szentivánéji álom)
7. Gabi-Zsaki: Randi (Ájlávjú)
8. Géza: Londonban, hej! (Bob herceg)
9. Zsaki: ??? (Robin Hood)
10. Gabi: Üres szék, üres asztal (A nyomorultak)
11. Serbi: Hétköznapi hős/Csak szállj (Rudolf)
12. Géza-Zsaki: Jöjj, szörnyű az éj (Rebecca)
13. Gabi: Hangokba zárba (Josh Groban)
14. Serbi: The show must go on (We will rock you)
15. Finálé: Santa Maria (Szép nyári nap)

1. nap
Ahogyan azt a márciusi összefoglalómban említettem, Cilivel a pünkösdi hétvégét Prágában töltöttük. Az időjárás sajnos, nem sok jót sejtetett, az eső egész éjjel esett, de reggelre, vagy inkább hajnalra, szerencsére, elállt. Alapvetően nem volt hűvös. Reggel 4 órakor volt az ébresztő, rendben elkészültem, f6 körül pedig, már a Népligetnél voltam. Ciliék a tervezettnél később indultak el Pakonyból, így kicsit késve is érkeztek meg. A busz hátsó felében kaptunk helyet, szám szerint mi voltunk a 31-es és a 32-es számú utas.
Hegyeshalomnál léptük át a magyar-osztrák határt, átutaztunk Ausztrián, majd Linznél észak felé haladva léptünk cseh földre. Igaz, a tervezett 12 óra helyett 14 órakor érkeztünk első látnivaló helyszínünkre, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján fekvő dél-csehországi mesebeli kisvárosba, Český Krumlovba.

Itt csatlakozott hozzánk Gita Kruková, akinek idegenvezetésével megnéztük e városka nevezetességeit. Az idegenvezetés vége felé leszakadtunk a csoporttól, hogy visszasétálva fotókat készítsünk, mert a kissé gyors tempót diktáló nézelődésben erre már nem igazán volt lehetőségünk, legfőképpen, ha nem akartunk lemaradni - sem a csoporttól, sem a Gita által mondottakról. Sajnos, ekkorra már az időjárás ismét kimutatta foga fehérjét, és az eső masszívan és kitartóan esni kezdett. :(
Estére érkeztünk meg Prágába, még pontosabban a Balkán Hotelba, amely otthonunkul szolgált 3 éjszakára. Kiosztásra kerültek a szobák - mi egy 3. emeleti szobát kaptunk. Lepakoltunk, kicsit rendbe szedtük magunkat, majd csoportostul megvacsoráztunk a hotel éttermében. Vendéglátóink jóvoltából megkóstolhattuk (vadasan készült hússal) az egyik legnevezetesebb cseh köretet, a knédlit, azaz a kéreg nélküli kenyeret, amely nem sütőben, hanem gőzben nő nagyra, lesz levegős, könnyed. Nekem nagyon ízlett - jellegében hasonlított a mi zsemlegombócunkra, amit szintén nagyon szeretek! :) A vacsinál egy asztalnál ültünk Attilával, Tündével és Józsival, akik egy társasághoz tartoztak. A beszélgetés során Attila jó szívvel ajánlotta a Jó barátok nevű vendéglőt Pakonyban, amelyet mindenképpen ki fogunk majd próbálni. :)
Vacsi után Cilivel lesétáltuk a teli pocakot a szálloda környékén. Picit belekavarodtunk a prágai utcák forgatagába, de végül, ügyesen hazataláltunk. :) Ezután más nem várt ránk, mint egy fincsi zuhany és egy fincsi alvás. :)
 
2. nap
Reggel f8-kor pompázatos svédasztalos reggelit kaptunk - vaj, dzsem, méz, felvágottak (legfőképpen sonka), sajtok, főtt virsli, püspökkenyérhez hasonló (nagyon finom) kalács, fonott péksütemény, teljes kiőrlésű kenyérszelet, kávé, tea.
Pocakunk megtöltése után f9-kor indultunk útnak prágai hétvégénk következő állomására, Csehország legnagyobb gyógyfürdőhelyére, Karlovy Varyba. Az időjárásra ezúttal nem lehetett panaszunk, igazán szép időnk volt. :)

A városnézés nagy részében itt is élveztük Gita történeteit, de a vége felé ismét leszakadtunk a csoporttól, hogy visszasétálva délutáni találkozási pontunkhoz, újabb nagyszerű fotókat készítsünk. :) Mindeközben megkóstoltuk a hagyományos cseh édességet, az ostyát, melynek története 1856-ra nyúlik vissza, amikor Karel Reitenberger elkezdte nagyüzemi gyártásukat. Az ízük és a formájuk azóta sem változott. Az egyedi előállítás része, hogy kézzel szórják meg mogyoró, vanília, fahéj és cukor keverékével az ostyákat. Az utcán több helyen is kínálták e csemegét, sőt, ott helyben választhattuk ki, milyen ízesítésűt kérünk. :)
A városnézés záró akkordjaként ellátogattunk a Jan Becher (Becherovka) Múzeumba. A Becherplatz ad helyet a Jan Becher Múzeum számára, ahol megtekinthetjük a gyógylikőr keletkezésének idején használt tárgyakat, a korabeli üvegeket, a családi relikviákat, de megismerkedhetünk a termelés folyamatával és a pince mélyén rejlő eredeti hordókkal is. A hangulatos tárlatvezetés és nézelődés végén magyar nyelvű kisfilm ismertet meg bennünket a Becher család és a Becherovka történetével, miközben nem kisebb élményben lehet részünk, mint a Becherovka likőr klasszikus és újonnan kifejlesztett ízeinek megkóstolása. A híres gyógynövénylikőr három fajtáját ízlelhettük meg - a huszonegy gyógynövény kivonatát tartalmazó Original (1807) mellett, a leheletnyi frissítő citrusféle hozzáadásával készült Lemond (2010), illetve a chilis Ice&Fire (2015) névre hallgató változatot. Hmm, ez utóbbi már "rákényszerített" a hátizsákban lapuló szendvicsből történő falatozásra. ;) Az egyik utcai árustól, és a múzeum shopjában is vásároltunk egy négy fajtából (Original, Lemond, Cordial, KV14) álló kollekciót. :)

Az esti órákban érkeztünk vissza Prágába, amikor is csoportostul beültünk vacsorázni a Novoměstský Pivovar étterembe. Itt elsősorban a csülökkóstolás lett volna műsoron, de a "hatalmassága" miatt nem vállalkoztunk rá Cilivel. Inkább a képes ajánlatból választottunk egy hamburger-sült krumpli-saláta összeállítást, de erre sem lehetett rámondani, hogy könnyű, esti vacsi - hatalmas adag, amit nem is bírtunk mind megenni! :(

A vacsora után gyalog indultunk városnézésre, hogy az esti fényben pompázó Prágát is megcsodáljuk. Sajnos, egyszer csak vészjósló felhők gyűltek össze az égen, amely inkább arra ösztökélt minket, hogy mihamarabb visszatérjünk a hotelba. Átsétálva a Károly hídon - nem tudni, milyen alkalomból -, de csodálatos tűzijátékban volt részünk! :)
 
3. nap
A mai - ugyancsak - fincsi reggeli után 9 órakor indultunk mai programunkra - Prága nevezetességeinek felfedezésére. Sajnos, az időjárás nagyon cudar volt - hűvös, szeles és esős, így kb. du. 1 óra körül jeleztük Marikának, hogy mi leválnánk a csoporttól - addigra már nagyon fáztunk, és nagyon elegünk volt az esőből. :( Még szerencse, hogy reggel Gitától kaptunk egy várostérképet, amelynek segítségével és használatával nagyon ügyesen hazakeveredtünk a hotelba. :)
Ebben a barátinak egyáltalán nem nevezhető időben szinte se kedvünk, se türelmünk nem volt nézelődni, amelyből adódóan Gita idegenvezetésére sem igazán tudtunk koncentrálni. Nem is emlékszem kristálytisztán a látottakra, de egy Prágával foglalkozó blogjellegű honlap a segítségemre lett. Sőt... fentebb ugyan azt írtam, hogy a "leválást" követően ügyesen hazakeveredtünk, de a teljes igazság az, hogy az Óváros kesze-kusza utcácskáiba kissé belebonyolódtunk, de ahogyan az imént említett oldal is írja: Az sem baj, ha eltévedsz, hisz az Óváros, a Kisoldal kanyargós, pókhálószerűen egymásba fonódó kis utcáin ez egyáltalán nem nehéz, de néha hagyni kell magunkat eltévedni… csak hagyni, hogy vigyen a város arra, amerre akar! :)
No de, amíg a csoporttal tartottunk... Városnéző sétánkat Prága Vyšehrad nevű városrészében kezdtük, ahol is három kapun - a Tábori kapun (Táborská brána), a Špička kapu maradványain, illetve a barokk stílusban épült Leopold kapun (Leopoldova brána) - áthaladva jutottunk el a ma számos híres cseh írónak, énekesnek, zenésznek, művésznek, sportolónak, festőnek végső nyughelyéül szolgáló Vyšehrádi temető területére (Vyšehradský hřbitov). A temető szomszédságában tornyosul a Szent Péter és Pál katedrális (Kapitulní chrám sv. Petra a Pavla).
Ezt követően átbuszoztunk a Moldva folyón Prága Hradzsin (Hradčany) nevű történelmi negyedébe, amelynek középpontjában a prágai vár áll. A vár első udvarának bejárata előtt, a Hradzsin téren (Hradčanské náměstí) várakozva, pontban déli 12 órakor szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak.

Miután az érdeklődő tömeg szétoszlott, a kovácsoltvas kapun beléptünk az I. várudvarba. Tovább haladva a barokk stílusú Mátyás kapun (Matyášova brána) a II. várudvarba jutunk el, ahol a Szent Kereszt kápolna áll. Az udvart két kút is díszíti - középen a 17. századi barokk Kohl szökőkút (Kohlova kašna), és mellette a kovácsoltvas kerítéssel díszített 18. századi kút. A második udvarból árkádok alatt sétáltunk át az L-alakú III. várudvarba, ahol váratlanul tornyosul fölénk a Szent Vitus székesegyház. Sajnos, egy éppen zajló mise miatt nem mehettünk be, csak az ablakon át csodálhattuk meg a belsőt. :) Itt az udvart egy Obeliszk és Szent György szobra díszíti, míg átlósan szemben a Régi Királyi Palota (Starý královský palác) található. Elhagyva a harmadik udvart, tovább sétálva a Szent György téren, megtekinthettük a - szintén Szent György nevét viselő - Bazilikát és kolostort (Bazilika a klášter svatého Jiří). A Bazilika oldalán, a Jiřská utca elvezet az ún. Arany utcácskához (Zlatá ulička u Daliborky), amely pici, színes házaival nagyon hangulatos, mesebeli látványt nyújt. A legenda szerint ezeket a házikókat II. Rudolf aranycsinálói lakták. A várat a Keleti kapun (Východní brána) keresztül hagytuk el, hogy a régi királyi lépcsőn (Staré zámecké schody) lesétálva, visszatérjünk Prága belvárosába.
Nohát, itt következett be az, hogy leváltunk a csoporttól - természetesen, Marika tudtával és beleegyezésével. Ahogyan azt már fentebb írtam, térképpel a kezünkben, végül is, sikeresen hazajutottunk a hotelba. Pár perc pihenő után erőt vettünk magunkon, és elsétáltunk a közeli "shopping negyedbe". Hamar rátaláltunk "az igazira", azaz, bevetettük magunkat egy jó kis Tescóba! Vettünk különböző ízesítésű ostyát, amilyet Karlovy Varyban kóstoltunk, egy üveg Lemond Beherovkát, mert Cilinek ez ízlett a legjobban, valamint vacsorára valót.
Délután 5 óra körül értünk vissza a hotelba - megvacsiztunk, beszélgettünk, pancsiztunk, majd este 10 óra körül bedobtuk a szundit.
 
4. nap
Ma reggel is részünk volt a fincsi reggeliben. Ezt követően visszatértünk a szobába, összeszedtük a már összecsomagolt cuccainkat, kulcsunkat leadva a recepción búcsút intettünk a Balkán Hotelnak, elsétáltunk a csoporttal a buszunkhoz, majd h9 körül útnak indultunk.
Brnoban megálltunk egy Tescós vásárlásra, de miután mindössze egy órát kaptunk, nagyon dicsértük magunkat, hogy tegnap nyugiban megvettük az ostyákat és a Beherovkát. :)
Utunkat folytatva megálltunk egy kis időtöltésre, hogy megcsodáljuk a lednice–valticei kultúrtáj részeként világörökséggé nyilvánított Lednice-kastélyt (kívülről) és az őt körülölelő francia kertet (pontosabban egy kis részét). A kastély a 13. században gótikus vár volt, majd a 16. században átépítették reneszánsz stílusú kastéllyá, a 17. században barokkizálták és francia kerttel vették körül, végül pedig, a 19. században lebontották és neogótikus stílusban emelték fel ismét. A kastély bal oldala mellett az egzotikus növények százait bemutató, öntöttvas szerkezetes, hatalmas üvegfelületekkel rendelkező, romantikus pálmaház található. A mesebeli kastélyt övező óriási kiterjedésű, arborétum jellegű, álomszép francia- és angolpark fafajták százait rejti magában.

E gyönyörű látványosság után, délután 3 óra körül hazaindultunk Magyarországra…

Március közepén az egyik hírlevélben bukkantam rá a Budafoki Dohnányi Zenekar John Williams Filharmonikusok címet viselő filmzenei koncertjére. Mint azt a programismertetőben olvastam, a Zenekar az elmúlt években több alkalommal is hatalmas sikert aratott a világ legismertebb filmzenéinek előadásával; valamint 2011. évtől jól ismerjük a BDZ-t a HAVASI Symphonic produkciókból is, így nagyon hamar a jegyvásárlás mellett döntöttünk.
John Williams - amerikai zeneszerző és karmester - számos világhírű filmzene szerzője, mégis talán, a legismertebb és a legkedveltebb műve a Csillagok háborúja zenéje. A koncert második részében a Star Wars filmzenék kapták a főszerepet, de e dallamok mellett felhangzott többek között az E.T., a földönkívüli; a Reszkessetek betörők; a Harry Potter; az Egy gésa emlékiratai; a Kapj el, ha tudsz; a Jurassic Park; az Indiana Jones és az Amistad (Africa) című filmek zenéi is.
Eme népszerű filmzenéket hallgatni már önmagukban is hatalmas élmény, nem beszélve, ha mindezt, egy több száz tagból álló szimfonikus zenekar és kórus tolmácsolásában élvezheti az ember! Az pedig szenzációsan jó ötlet volt, hogy egy-egy mű alatt az adott filmből összeállított videót vetítettek a háttérben, megadva a lehetőségét annak, hogy a zene mellett a képi világ is tökéletesen magával ragadjon bennünket. Amikor pedig, nem a filmből láthattunk részleteket, akkor légtornászok (Takács Andrea, Takács Noémi) és táncosok (Quantum XXL, Adol Mozgásművészeti Stúdió) színesítették a műsort, sőt, a koncert közben még az 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének tagjai is feltűntek - Darth Vader pár taktus erejéig vezényelte a zenekart, majd megjelent R2-DK, és behozta a karmester pálcát a karmesternek! :)
Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar karnagya és művészeti vezetője dirigálta a látványelemekkel és számos meglepetéssel fűszerezett műsort.

 
1. Gyuri: Trombitás Frédi (Gyöngyhajú lány musical)
2. GAMáté-Lilla: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
3. Betti-Csengusz: Száguldás, Porsche, Szerelem (Cserháti Zsuzsa & Charlie)
4. KMMáté: Itt a tükör
5. Gyuri: Egy árny (Monte Cristo grófja)
6. Lilla: A díva panasza (Spamalot)
7. KMMáté-GAMáté: Macska duett (Hofi Géza & Koós János)
8. Betti-Gyuri: Minden sajtok ura (Diótörő és Egérkirály)
9. Csengusz: Donna (Hair)
10. Lilla: Puszi nyuszi (Postássy Juli)
11. Betti-KMMáté: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
12. GAMáté: Heródes király dala (JKSz)
13. Csengusz: O sole mio (Pavarotti)
14. Betti-KMMáté-Lilla: Mesemix
 
1. Gyuri: ???
2. KMMáté-Lilla: Miért? (Anna Karenina)
3. GAMáté-Csengusz: ???
4. KMMáté: ???
5. GAMáté-Lilla: Szóban forgó dal (Spamalot)
6. Betti: A zene az vagyok én (Mozart!)
7. Csengusz: Musical paródia (Szemenyei János dala)
8. GAMáté: Ha mindenki láthatná (Mulan c. film betétdala)
9. Betti-KMMáté: Ha szombat este táncol (Szép nyári nap)
10. Gyuri: Én vagyok a király (Diótörő és Egérkirály)
11. Lilla-Betti: Bűnöm az (Marie Antoinette)
12. Csengusz: Livin' La Vida Loca (Ricky Martin)
13. KMMáté-Betti: Belehalok (Grease)
14. Gyuri-KMMáté: Angyalbőrben (Moho Sapiens)
15. Finálé: Legyen valami (Hooligans)