A ma esti koncertre a véletlennek köszönhetően jutottunk el. Kezdődött azzal, hogy a SPAR-ban történő vásárláskor kaptunk egy kedvezményre jogosító kupont a jegy.hu oldal által kínált programokhoz. Mostanság a hétvégeinket betöltő felújítási munkálatok közepette szinte az utolsó pillanatban néztünk utána, mire is tudnák felhasználni ezt a kupont, amikor is rábukkantunk az egy héttel később, vasárnap este a Városmajori Szabadtéri Színpadon megrendezésre kerülő Rákász Gergely: Lords of the organ című koncertjére. Amióta a Vámpírok bálja musical Fehér vámpírjaként megismertük Rákász Dániel táncművészt, onnantól van tudomásunk Gergőről, az orgonaművészről is, merthogy ő Dani bátyja. :) Szóval, kb. 2009-től a programlistán szerepelt egy orgonakoncert Rákász Gergővel, amely a fentebb írtak szerint e nyárderekai júliusi estén valóra vált. :)
Szabadtéri színpad lévén (valamint nem ismertük e színház adottságait) felkészültünk pokróccal és ülőpárnával, de hála, a nézőteret körülvevő „sátor”-nak, mind a hűvös, mind az eső ellen védve voltunk. (Utóbbiról szerencsére, szó sem volt! ;))
Rákász Gergely 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként adta első hangversenyét. 2005-ig az Egyesült Államokban tanult és koncertezett, mindezidáig több mint ezer fellépése volt Magyarország, Európa és Amerika nagyvárosaiban. Egyedi látásmódja fiatalos lendülettel tölti meg a komolyzenét. Látványkoncertjeivel új műfajt teremtett, melyben képzőművészet, tánc, és színészi játék segítségével tízezrekhez közelítette a műfajt és a hangszert.
Utólag, meglepve olvastam az origo.hu Társalgó vendégeként 2000 novemberében kérdezett Varnus Xavertól, hogy Gergő a tanítványa volt (ezt nem tudtam), véleménye Gergőről azonban már nem lepett meg, miszerint „csak jókat mondhatok el a játékáról … művészetének őszintesége megfog”. Így már az is érthető, hogy a koncert menete miért is hasonlított annyira Xaver koncertjeire… ugyanis Gergő is „mesélt” az elhangzó művekről és azok szerzőiről. Ezt én nagyon szeretem, mert így nem csak a dallamokkal ismerkedhetünk meg, hanem a komponálójáról és a komponálás körülményeiről is megtudhatunk ezt-azt. :)
Amit pedig a programismertetőben olvashattunk eme orgonaestről: A kiváló magyar orgonaművész, Rákász Gergely a hangszer legnagyobb szerzőit és örökéletű műalkotásaikat hozta el nekünk nyáresti koncertjére, mely egyszerre kínált jól ismert klasszikus muzsikákat, új érdekességeket, és meglepő élményeket a hangszerek királyának udvartartásából. A kötet természetesen kinyílt Bachnál, illetve lapozgattunk ismert és kevésbé ismert mesterművek között, valamint a bravúros orgonaátiratok új és nem új orgonaszerzőt emeltek a Lordok közé.
A műsorban elhangzó darabokat Papp Norbert grafikusművész digitális élő rajzai (igaz, csak felvételről) színesítették.
További érdekesség pedig, hogy Gergő már nem papírkottából játszott, hanem lapmonitoron „csalogatta elő” a hangjegyeket. Nagyon kellemes orgonaestben volt részünk, örültünk, hogy részesei lehettünk. :)
Műsor:
Charles Marie Widor: V. Szimfónia (Nyitány) – érdekesség: Widor huszonévesen lett a párizsi Szent Szulpicius templom orgonistája, amely a legelőkelőbb pozíció volt a francia orgonisták számára. Épp ezért, no meg a nagyon fiatal kora miatt úgy volt, hogy csak ideiglenesen töltheti be ezt az állást, ám végül, 64 éven át orgonált „próbaidőn”. Nagyon szigorú tanár hírében állt, aki magas követelményeket támasztott és erős kritikákkal illette a tanítványokat, mégis, ha elcsüggedni látszottak, és épp feladni készültek orgonatanulmányaikat, ugyancsak ő volt az, aki a leginkább bíztatta folytatásra a diákokat.
Kodály Zoltán: Epigrammák (3 tétel) – érdekesség: Amikor Kodály Zoltán megkapta a Kossuth-díjat, Rákosi odament hozzá gratulálni, majd hozzátette, hogy ’az utóbbi időben nem sok jót hallott a tanár úrról’, mire Kodály megköszönte a bókot, majd ő is hozzátette, hogy ’az utóbbi időben ő se sok jót hallott a főtitkár úrról’. ;) Ismerve az akkori idők politikai helyzetét, bátor „beszólás” volt ez a magyar zeneszerzőtől, aki 50 éve távozott közülünk.
Johann Sebastian Bach: Dór Toccata és Fúga – Egyik kedvenc darabja lehetett a mesternek, hiszen orgonaavatók és orgonahangversenyek alkalmával – igazolhatóan – többször játszotta, mint más kompozícióját. A címben szereplő melléknév eredete valószínűleg az, hogy – jóllehet a mű szabályos moll, és nem dór hangnemben íródott – az előjegyzést Bach a mű elején nem írta ki, csupán minden egyes esetben alkalmanként írta oda a módosító jeleket a megfelelő hangokhoz. Így történhetett, hogy valakinek a felületes elnézése alapján – aki a hangnemet az előjegyzés nélküli dór hangnemmel tévesztette össze – ez az elnevezés (a megkülönböztetés kedvéért) megmaradt. A toccata párbeszédes formában íródott, míg a későbbiekben felhangzó fúga a nagy vokális fúgák hangulatát idézi. (Forrás: Orgona kalauz)
Wilhelm Middelschulte: Toccata – érdekesség: A német orgonista és zeneszerző már az 1900-as évek elején írt olyan zenét, amelyben a ritmikus, ismétlődő zenei ívet, időről időre dallamokkal díszítettek. E stílus napjaink zenei világából is visszaköszön, ami nem más, mint a ’80-as években hódító útjára indult House. ;) Middelschulte Toccatája Luther Márton Erős vár a mi Istenünk kezdetű egyházi énekének dallamával dolgozik. (Idén ünnepeljük a Reformáció 500. évfordulóját - október 31-én lesz ötszáz éve, hogy Luther Márton közzétette tanait Wittenbergben.)
Cesar Franck: A-moll Korálfantázia – érdekesség: A belga-német orgonaművész-zeneszerző nagy szülői nyomásnak „örvendett”, apja ugyanis, koncertzongoristaként szerette volna viszontlátni a zenei pályán, Franck azonban az oktatást választotta. A-moll korálja utolsó szerzeményeinek egyike, amit úgy írt meg, hogy tudta, lovasbalesetéből már nem fog felgyógyulni. Műve, mely egy elképzelt ima, 3 tételből áll – 1. tagadás (a bensőséges dallamot egy viharos bevezető előzi meg, majd ezek váltogatják egymást az első részben, mintha viharban imádkoznánk), 2. remény (a középső rész a gyönyörű reményhez hasonlatos), 3. 1-2. tétel érzéseinek keveréke (a harmadik részben a korábban egymást váltó ima és vihar összecsapnak, birkózva egymás felett-alatt szólnak). Küzdelmes művét dúrban fejezi be, reményteljesen. (Forrás: Rákász Gergely - César Franck - a-moll Korálfantázia)
A koncert, e darab után, tulajdonképpen véget ért, bár igaz, Ravel Bolerója még a repertoáron szerepelt. Gergő úgy gondolkodott, hogy miután a Bolerót - mind zeneileg, mind hangulatilag - nagyon nehéz fokozni, ezért ez a közkedvelt zenei mű a ráadás produkciót képezte a mai esti orgonakoncerten. :)
Maurice Ravel: Bolero – érdekesség: Ravel eredetileg nem orgonaszerző, de miután alkalmas arra, hogy a művészete megszólaljon orgonán, halálának 80. évfordulója alkalmából Rákász Gergely őt is beválasztotta az esti műsor programjába, és saját átiratában szólaltatta meg a művet. Ravel a magánéletben szétszórt és rendetlen, műveiben azonban pontos és precíz volt. A remekmű keletkezése mögött álló múzsa, az orosz származású Ida Rubinstein táncosnő volt. A darab bemutatóját követően, Ravel kissé önironikusan nyilatkozott a műről, miszerint „egész életemben egyetlen mesterművet írtam… ez a Boleró… abban viszont nincs zene”… ;) Ravel Bolero c. művére Matuza Adrienn, a Győri Balett művésze táncolt (igaz, ő is csak felvételről). :)