Délután igyekeznem kellett az ügyek intézésével, mert este 7 órára jegyünk volt a frankfurti The Beatles Revival Band koncertjére a Budapest Sportcsarnokban.
Amint Cili és Imre is megérkezett, útnak indultunk…
Hát, a helyünk nem a legjobb volt, mert igencsak messze ültünk a színpadtól, de idővel ezt az akadályt is megoldottuk.
Egy műsorvezető elmondta az est menetét. E szerint a Sport együttes előadott két Beatles számot, majd három illető emlékbeszédet mondott, s John Lennon tiszteletére egy perces néma felállással emlékeztünk meg.
És végre színpadra léptek az est főszereplői! Tisztára úgy szóltak, mint az eredeti! Többen a közönség soraiból nem is nagyon bírták tovább a helyükön ülve, így közelebb merészkedtek a színpadhoz. Én is kértem Cilit, hogy engedjen oda, de nem engedett. Hiába, innen a „túlsó végről” nem lehetett olyan igazán élvezni a koncertet! :(
Az első részt 15 perc szünet követett, amely idő alatt sikerült meggyőznöm Cilit, hogy leengedjen a tömegbe.
Végre ismét kijöttek! Nagyon helyesek! Ezt a csarnok másik feléből nem is láttam igazán! Nagyon jól játszottak! Az elején tapasztalatlan voltam, de azután belejöttem a tombolásba: TAPS – UGRÁLÁS – TAPS – TÁNC – UGRÁLÁS – TÁNC – TAPS STB.
A koncert végének közeledtével egyáltalán nem akartuk elengedni őket. Mindenki lábdobogással vegyítve kiabálta: Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Amíg vissza nem jöttek! Hatalmas sikongatások, sikítások! És újra felhangzott a Beatles! És újra indult a TAPS – TÁNC – UGRÁLÁS – TÁNC – TAPS – TÁNC – UGRÁLÁS! Ekkor már együtt énekeltünk a zenekarral! Sőt, ők játszottak, mi énekeltünk! Szuper volt! Nagyon-nagyon jól éreztem magam! :)
Ismét elköszöntek, de a közönség nem hagyta annyiban. Újra csak azt lehetett hallani: Vissza! Vissza! Vissza!
És ismét visszajöttek, és zenéltek – énekeltek! A közönség pedig újra táncolt, ugrált és tapsolt! Nagyon jó volt!
A legvégén olyan is volt, aki még sírt is, annyira átszellemült a hangulattól! Nagyon klassz volt! :)
Amint Cili és Imre is megérkezett, útnak indultunk…
Hát, a helyünk nem a legjobb volt, mert igencsak messze ültünk a színpadtól, de idővel ezt az akadályt is megoldottuk.
Egy műsorvezető elmondta az est menetét. E szerint a Sport együttes előadott két Beatles számot, majd három illető emlékbeszédet mondott, s John Lennon tiszteletére egy perces néma felállással emlékeztünk meg.
És végre színpadra léptek az est főszereplői! Tisztára úgy szóltak, mint az eredeti! Többen a közönség soraiból nem is nagyon bírták tovább a helyükön ülve, így közelebb merészkedtek a színpadhoz. Én is kértem Cilit, hogy engedjen oda, de nem engedett. Hiába, innen a „túlsó végről” nem lehetett olyan igazán élvezni a koncertet! :(
Az első részt 15 perc szünet követett, amely idő alatt sikerült meggyőznöm Cilit, hogy leengedjen a tömegbe.
Végre ismét kijöttek! Nagyon helyesek! Ezt a csarnok másik feléből nem is láttam igazán! Nagyon jól játszottak! Az elején tapasztalatlan voltam, de azután belejöttem a tombolásba: TAPS – UGRÁLÁS – TAPS – TÁNC – UGRÁLÁS – TÁNC – TAPS STB.
A koncert végének közeledtével egyáltalán nem akartuk elengedni őket. Mindenki lábdobogással vegyítve kiabálta: Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Vissza! Amíg vissza nem jöttek! Hatalmas sikongatások, sikítások! És újra felhangzott a Beatles! És újra indult a TAPS – TÁNC – UGRÁLÁS – TÁNC – TAPS – TÁNC – UGRÁLÁS! Ekkor már együtt énekeltünk a zenekarral! Sőt, ők játszottak, mi énekeltünk! Szuper volt! Nagyon-nagyon jól éreztem magam! :)
Ismét elköszöntek, de a közönség nem hagyta annyiban. Újra csak azt lehetett hallani: Vissza! Vissza! Vissza!
És ismét visszajöttek, és zenéltek – énekeltek! A közönség pedig újra táncolt, ugrált és tapsolt! Nagyon jó volt!
A legvégén olyan is volt, aki még sírt is, annyira átszellemült a hangulattól! Nagyon klassz volt! :)