Este ½ 7-re az Arany János utcai metrómegállónál beszéltem meg találkozót Cilivel, aki a héten már nem dolgozott, de az esti karácsonyi ajándéknak szánt Edvin Marton koncertre „kénytelen” volt bejönni a városba. Miután Feri san is mától szabadságolta magát, ő is odajött e randi helyszínére, amelynek elsődleges oka az volt, hogy a Mamucinak szánt ajándék (Queen-válogatás) kísérő kártyáját Cili is és én is aláírjuk. Így legalább vele is megejthettünk egy röpke találkozást. :)
Ami azonban a koncertet illeti!... Ugye a terv az volt - mindaddig titokban tartani a ma esti programot, amíg csak fény nem derül rá. Nos, mindaddig a pillanatig sikerült is mindez, amíg be nem léptünk a Thália Színház termébe, és el nem foglaltuk helyünket. Ekkor ugyanis a színpad függönyére - elég el nem rejthető módon - lézerfeliratok hirdették Edvin Marton nevét, amelyből egyértelmű volt a következtetés. Nem volt mit tenni, lehullt a lepel, ami után Cili, ha lehet, még izgatottabban várta a koncertet, ami kb. fél óra késéssel, de végre elkezdődött!
Azt gondolom, mindannyiunknak emlékezetes és élvezetes estét szereztek a színpadon játszó művészek, Edvin Martonnal az élen. Az is nagyon kedvező volt, hogy Edvin karácsonyi koncertjeként vezette fel a ma estét, egyfajta ajándékként átadva az est alatt elhangzó csodálatos zeneszámokat. A koncert fűszerezve volt fantasztikus táncosokkal, a látványt lézerfény fokozta, valamint Zsédenyi Adrienn vendégfellépése is emelte az est fényét. A legélvezetesebb talán az volt, amikor Edvin Marton, az őt körülvevő kicsiny kamarazenekarával, élőben, abszolút elektronikamentesen, kizárólag csak vonósokkal szórakoztatott bennünket, csodálatosabbnál csodálatosabb zeneszerzők műveinek tolmácsolásával. Nem is lehetett Edvint egykönnyen elengedni, de végül csak meg kellett tennünk, de azt gondolom, a ma este kapott zenei élmény még nagyon sokáig bennünk fog élni! :)