Megérkezve ¾ 4-re a Magyar Színház elé kicsit megijedtünk, mert bár, várakoztak már néhányan, de a szervezők közül – pl. Ember Judit – még nem voltak ott. Nem kellett azonban sokáig aggódnunk, mert pár perc múlva befutott Judit, a segítőivel egyetemben. Hamar túlestünk az adminisztráción, és már meg is kezdhettük felfedező utunkat a Vámpírok bálja kulisszái között…
Utunkat ezúttal is a színészbejárónál kezdtük, ahol legelőször a Professzor megfagyott alakjával szembesültünk. Közelről láthattunk néhány jelmezt, így egy öröklétruhát, Alfréd, Herbert és Krolock jelmezét, valamint Sarah gyönyörű piros ruháját. Most is megcsodálhattuk a ruhák kézzel varrt, fantasztikus kidolgozását...
Az első emeleten, ahol is a színészi büfé található, teljesen nyugodt és csöndes volt, a második emeleten pedig – egy vállalkozó szellemű leányzón – bemutatták a vámpír smink készítését…
Visszamentünk a földszintre, ahonnan a színpadhoz vezető folyosón egy-egy színpadi kelléket közelebbről is „megvizsgálhattunk” – mint például a reggeliző kocsit a rajta lévő tálcával, tányérral és bögrével, vagy a (műanyag) foghagymával teli ládát. Rálépve a „világot jelentő deszkákra”, azaz a színpadra, furcsa érzés kerített hatalmába – pontosan nem tudnám leírni, de nagyon jó és izgalmas érzés volt. A júniusi kulisszajáráson látott díszleteken (a fogadó kisebbik fele, a könyvtár egy részlete, a vámpírkastély vaskapuja) kívül megcsodálhattuk a temető egy részét (mindössze az első sor látszódott ki a Swarovski kristályokkal díszített esti „égbolt” felhajtott része mögül); egyenként majdnem hogy kipróbálhattuk a Carpe Noctem jelenetből az ágyat, amelyben a Professzor és Alfréd alszanak; belekukkanthattunk Magda és Chagal (nyersfa) vámpírkoporsójába, és megnézhettük a Professzor táskájának tartalmát is, benne a karót és a kalapácsot, valamint a szivacsot és a báli parókát…
Sajnos, ez alkalommal le volt engedve a (fa vagy fém?)függöny, így nem nézhettünk le a színpadról a nézőtérre, ami pedig, ugyancsak furcsa érzéssel töltheti el azokat, akiknek még nem volt részük ilyesmiben. Utunk a színpadról a nézőtérre, egész pontosan az erkélyre vezetett, ahol mindannyian már inkább előfordultunk, és ahol a hangosítással kapcsolatos kérdéseinket tehettük fel az éppen ott tevékenykedő hangmérnök kollegának…
Innen a színház előterébe sétáltunk át, ahol néhány közös fotóval tettük emlékezetessé a délutáni kulisszajárást. :)
Örültem, hogy eljöttünk, mert most is nagyszerű élmény volt, akárcsak első alkalommal! Annak is örültem, hogy Cili nagyon jól érezte magát – áldott engem, hogy rábeszéltem! Aranyos volt, mert amikor a szervezők kitalálták, hogy egyenként lehet fotózkodni a vámpírkastély ágyánál, ő volt az első, aki jelentkezett és odaült az ágy szélére! :)
Szóval, nem bántam meg, hogy újra jelentkeztem, és azt gondolom, ha legközelebb is szerveznek ilyet, azt sem fogom kihagyni! :)
A délutánra az tette fel a koronát, hogy eljövet a színházból Tihanyi Ákos jött velünk szemben. Alig ismertem meg (de azért mégis J), úgy „elrejtette” arcát egy nagyon csinos, piros szemellenzős sapka mögé! :)
Megérkezve ¾ 4-re a Magyar Színház elé kicsit megijedtünk, mert bár, várakoztak már néhányan, de a szervezők közül – pl. Ember Judit – még nem voltak ott. Nem kellett azonban sokáig aggódnunk, mert pár perc múlva befutott Judit, a segítőivel egyetemben. Hamar túlestünk az adminisztráción, és már meg is kezdhettük felfedező utunkat a Vámpírok bálja kulisszái között…
Utunkat ezúttal is a színészbejárónál kezdtük, ahol legelőször a Professzor megfagyott alakjával szembesültünk. Közelről láthattunk néhány jelmezt, így egy öröklétruhát, Alfréd, Herbert és Krolock jelmezét, valamint Sarah gyönyörű piros ruháját. Most is megcsodálhattuk a ruhák kézzel varrt, fantasztikus kidolgozását...
Az első emeleten, ahol is a színészi büfé található, teljesen nyugodt és csöndes volt, a második emeleten pedig – egy vállalkozó szellemű leányzón – bemutatták a vámpír smink készítését…
Visszamentünk a földszintre, ahonnan a színpadhoz vezető folyosón egy-egy színpadi kelléket közelebbről is „megvizsgálhattunk” – mint például a reggeliző kocsit a rajta lévő tálcával, tányérral és bögrével, vagy a (műanyag) foghagymával teli ládát. Rálépve a „világot jelentő deszkákra”, azaz a színpadra, furcsa érzés kerített hatalmába – pontosan nem tudnám leírni, de nagyon jó és izgalmas érzés volt. A júniusi kulisszajáráson látott díszleteken (a fogadó kisebbik fele, a könyvtár egy részlete, a vámpírkastély vaskapuja) kívül megcsodálhattuk a temető egy részét (mindössze az első sor látszódott ki a Swarovski kristályokkal díszített esti „égbolt” felhajtott része mögül); egyenként majdnem hogy kipróbálhattuk a Carpe Noctem jelenetből az ágyat, amelyben a Professzor és Alfréd alszanak; belekukkanthattunk Magda és Chagal (nyersfa) vámpírkoporsójába, és megnézhettük a Professzor táskájának tartalmát is, benne a karót és a kalapácsot, valamint a szivacsot és a báli parókát…
Sajnos, ez alkalommal le volt engedve a (fa vagy fém?)függöny, így nem nézhettünk le a színpadról a nézőtérre, ami pedig, ugyancsak furcsa érzéssel töltheti el azokat, akiknek még nem volt részük ilyesmiben. Utunk a színpadról a nézőtérre, egész pontosan az erkélyre vezetett, ahol mindannyian már inkább előfordultunk, és ahol a hangosítással kapcsolatos kérdéseinket tehettük fel az éppen ott tevékenykedő hangmérnök kollegának…
Innen a színház előterébe sétáltunk át, ahol néhány közös fotóval tettük emlékezetessé a délutáni kulisszajárást. :)
Örültem, hogy eljöttünk, mert most is nagyszerű élmény volt, akárcsak első alkalommal! Annak is örültem, hogy Cili nagyon jól érezte magát – áldott engem, hogy rábeszéltem! Aranyos volt, mert amikor a szervezők kitalálták, hogy egyenként lehet fotózkodni a vámpírkastély ágyánál, ő volt az első, aki jelentkezett és odaült az ágy szélére! :)
Szóval, nem bántam meg, hogy újra jelentkeztem, és azt gondolom, ha legközelebb is szerveznek ilyet, azt sem fogom kihagyni! J
A délutánra az tette fel a koronát, hogy eljövet a színházból Tihanyi Ákos jött velünk szemben. Alig ismertem meg (de azért mégis J), úgy „elrejtette” arcát egy nagyon csinos, piros szemellenzős sapka mögé! :)