E nap közeledtével egyre türelmetlenebbül vártam a ma estét – nagyon hiányzott már Árpi személye és a hangja is! Ugyebár, a gazdasági válság a családi kasszát is elérte, aminek „köszönhetően” nem volt kivitelezhető a hetenkénti színházlátogatás az utóbbi hónapokban! :( Visszanéztem (szörnyű, már nem is emlékszem!), Árpit közel öt hónapja nem láttam színpadon és nem hallottam élőben énekelni! :( Hanghordozón persze, rendszerint velem volt, de mindannyian tudjuk, hogy az nem ugyanaz… Ezért is olvastam sűrűn a fórumát, azon aggódva, nehogy olyasmit olvassak, hogy az influenzajárvány kitartó bacijai bepróbálkoztak nála, vagy netán a házfelújítás közben valami baleset érte őt! No, de hogy is gondolhattam ilyen butaságokat, hiszen tudjuk, hogy Árpi fokozottan vigyáz magára és az egészségére! :)
A Pataky Művelődési Központ egy kisebb termében került sor e közönségtalálkozóra, amely szép lassan, de biztosan megtelt. A színpad helyes kis színes lufikkal volt díszítve, amely abszolút vidámságot sugárzott…és…és…abszolút illett Árpi vidám és bohókás természetéhez! :)
Egyre biztosabb jelek utaltak arra, hogy elkezdődik a program… Cili még megkérdezte tőlem, hogy szerintem, miként fog elkezdődni a műsor, mire én mondtam neki, hogy biztos elindul a zene és Árpi bejön énekelve… S ezt alighogy elmondtam, felcsendültek a Művész c. dal (Fame) bevezető sorai, nyílt az ajtó, Árpi belépett, Cili önkéntelenül érzelmet nyilvánított egy „de jól néz ki!” megjegyzéssel, majd a közönséggel együtt hatalmas tapsban és ovációban törtünk ki! :) Érdekes…ugye, említettem, hogy az elmúlt napokban Árpi dalait hallgattam…amikor meg nem, akkor rendszerint ez a dal jutott az eszembe és ezt dudorászgattam magamban (holott azelőtt ez a dal egyáltalán nem volt a „repertoáromon”)!... :) No, de térjünk vissza a lényegre! Árpi tényleg nagyon jól nézett ki – az imádott „mozartos” tincsek belőve + elegáns öltöny, de az ember(lányá)t még inkább attól a hangtól járta át a jóleső borzongás, ami a torkán kijött! Hihetetlenül jó érzés volt újra látni és hallani őt! Örültem, hogy bacitámadásnak még csak nyomát sem véltem felfedezni a hangján – kristálytisztán, erősen és lelket melengetően szólt! :) E fenti dal kapcsán Árpi elmesélte, hogy ez a dal azért fontos a számára, mert ezzel a dallal indult a pályafutása, amikor is felutazott Nyíregyházáról Budapestre Toldy Máriához, hogy énekelni szeretne, s ezt a dalt kellett először megtanulnia és elénekelni. Toldy Mária akkor még „Egérkémnek” hívta Árpit, olyan vékonyka volt a hangja, de Árpi megfűzte Mária nénit, hogy tekintse kihívásnak, miként ő is kihívásnak tekinti, hogy ebből az egérhangból falakat rengető, de még inkább színháztermeket betöltő hang legyen! Mindannyiunk örömére ez a lehető legtökéletesebben sikerült! :)
A Művész c. dalt egy másik – Árpi szavaival élve – lélekemelő dal követte, ez pedig, Benvolio szívszorító sorai, a Hogyan mondjam el?! (Rómeó és Júlia). Ennek a dalnak azért örültem nagyon :), mert az eddig látott előadások során az utolsó pillanatokban bekövetkezett szereposztás-változás miatt nem láttam még Árpit Benvolióként. :(
Megemlítette Árpi a náluk mostanság napirenden lévő házfelújítást – félreértések és más híresztelések elkerülése végett tisztázta, hogy „mindössze” egy 50 éves családi házat igyekeznek kissé csinosabbá tenni. Elmesélt egy-két sztorit is ezzel kapcsolatban, minthogy új és érdekes szóhasználatot kezd felvenni a házon dolgozó munkásemberektől, amikor is pl. szól neki Kálmán, hogy „Művészkém, két zsák meszetet kell venni, mert el fog fogyolni”, erre Árpi is úgy kéri a Tüzépen, hogy „Laci bátyám, két zsák meszetet kérek”! A másik – bár, kevésbé vicces sztori – amikor egy tégla Árpi homlokán „csak” karcolást okozott, de apósának pár öltéssel kellett ellátni a sérülését… :(
A házfelújítási beszámoló után Árpi felkonferálta kedves partnerét, kolleganőjét, de még inkább egyik legkedvesebb barátját, Siménfalvy Ágotát, és előadták a Mozart!-ból a Szeret mind, ki ismer c. dalt. Árpi csupa elismerőleg beszélt Ágóról, amit nem csodálok, hisz’ így távolról, illetve a színpadról ismerve őt, egy tündérien aranyos és tehetséges színésznőről van szó! Én köszönöm a Sorsnak, de még inkább talán, KERO-nak, hogy Ágotát láthattuk Árpival a Mozart!-ban! Nagyon-nagyon helyesek együtt! :)
Ágota is mesélt egy-két mondatot arról, hogy Árpival legelőször a West Side Storyban játszottak együtt, de miután nem volt közös jelenetük (Árpi „elvolt a fiúkkal”, merthogy jó pár táncos jelenete volt a jazzfiúkkal), ezért Árpira amolyan furcsa, csodabogárként tekintet. (Árpinak az „elvolt a fiúkkal” mondat kapcsán újabb házfelújítással kapcsolatos sztori jutott az eszébe – az építésvezető hívja őt: „Árpi, gyere már, mikor jössz? – Miért? – Mert itt vannak a melegburkolók!”)
Hanem, amikor az Operettszínház meghallgatást írt ki a Mozart!-ra, és Sz. Dóra és Ágota már biztosan kiválasztottak voltak Constanze szerepére, megkérték őket, hogy jöjjenek be a főszereplő, W. A. Mozart kiválasztására és legyenek segítségükre a jelentkezőknek a duettek eléneklésében. A meghallgatáson ott volt a musicalélet színe-java, legtöbbjüknek remegett keze-lába, majd egyszer csak beviharzott Árpi a maga lazaságával és jópofaságával, közölte, hogy ’nagyon sietnie kell, mert megy vissza a vonata Nyíregyházára, szóval, gyorsan elénekelné a kért dalokat, és már itt sincs’…és ugyebár, a vég-végeredményt ismerjük! Bár, e meghallgatás után mégsem úgy volt, ahogy, mert közben volt még Magócs Ottó, de ő később egy előadáson csúnyán eltörte a lábát, akkor felhívták Árpit…no és innen egyenes már a történet… :)
Ám, még mielőtt tovább mennénk az est programjának ismertetésében, egy számomra érdekes és meglepő információt tudtam meg Árpitól – jelentem, (ex) bulvár sztori következik – miszerint a West Side Story ideje alatt Ágó Szabó P. Szilveszterrel élt együtt!? :) No, de „mindez már a tavalyi hó”…a lényeg ebből annyi, hogy ez idő tájt Szilveszter valamiféle riválist látott Árpiban (Árpi nem is értette, miért?!), ezért kezdetben minden alkalmat megragadott, hogy egy-egy közös jelenet során Árpiba „csípjen, rúgjon, marjon”, amely mára már szinte elmaradhatatlan „rituáléja” a közös előadásoknak… :)
A műsor folytatásaként Ágota elénekelte Árpi, és szerintem, sokunk egyik kedvencét, a Momentán című dalt a Sweet Charity-ből. J Ezt követően Árpi hatásos belépője és előadása következett az I got life c. dallal (Hair) a széksorok mellett húzódó széles korláton való „táncolással”! :)
Árpi elmondta, hogy tetszik neki és szívesen nézi meg a Beugró című műsort a TV-ben, s ennek a műsornak a mintájára azt a jelenetet adták elő a Menyasszonytáncból, amikor András megszökik a katonaságtól, és felkeresi Rózsit, hogy bocsánatot kérjen tőle. A legaranyosabb helyzet az volt, amikor Árpi 70 éves öregember, Ágo 18 éves szexis, fiatal lány, s Árpi (azaz András) a következő mondatot mondja Ágónak (azaz Rózsinak): „Minden nap írtam neked egy levelet…hetven éven keresztül…, de a nyugdíjfolyósító nem engedte, hogy elküldjem...” :) Nagyon ügyesek, helyesek és jópofák voltak. Árpit nagyon szívesen megnézném egy abszolút prózai szerepben, és abban is inkább egy drámai darabban – a Mozart!-ból kiindulva tuti biztos vagyok benne, hogy a székbe szögezne az alakításával! Micsoda szerencsénk van, hogy annak idején a matekdolgozat elől egy színházi meghallgatásra „menekült”! Hihetetlen tehetséggel lenne szegényebb a színházi élet, és lennénk szegényebbek mi, színházba járók és musical rajongók! :) Természetesen, a "próza" után énekeltek is a Menyasszonytáncból – András és Rózsi duettjét, illetve Ágota elénekelte a szívhez szóló Rózsi dalát! :)
Ezután Árpi olasz vizekre evezett, és elénekelte (velünk!J) a Maestro di violino c. dalt (Anconai szerelmesek), majd poénfüzérek és „forró” ölelések közepette felköszöntötte a születésnaposokat. A 9 éves Zsombor kapcsán volt Árpinak egy nagyon jópofa megállapítása, miszerint „milyen furcsa, hogy amíg gyerekek vagyunk, el kell gondolkodnunk hány évesek is vagyunk, amikor pedig felnövünk, már nem gondolkodunk, illetve azon gondolkodunk, hogy mit mondjunk”! :)
Árpi egyik osztrák rajongója is eljött erre a találkozóra, aki azért megtanult magyarul, hogy Árpinak magyarul írhasson levelet, s legutóbb a következő mondatokat írta neki: „Már nagyon várlak a múltkori koncert. Biztosan nagyon érezzük majd egymást. Jó lesz bennetek.” Nagyon helyes és aranyos! :)
A születésnaposok köszöntése után arról esett szó, hogy minden színésznek megvan a maga „zizije” előadás előtt – Árpi imádkozik, Szilveszter csipkelődik vele, BeZo utálatos, nem lehet hozzászólni, Dolhai ¾ 7 után is még zuhanyozik, és megkérdezi milyen előadás lesz! :) No, hát, Árpi feltette Ágónak a kérdést, hogy van-e, és ha van, akkor mi az ő sajátja az előadások előtt, mire Ágó nagyon aranyosan felelte, hogy a „körömlakkozás”, merthogy rendszerint ezt a műveletet kell utoljára hagynia, hogy a frissen festett körömlakkba semmi és senki „ne rondítson bele”!... :)
Árpi ismét poénkodott egy sort, miközben felajánlotta, hogy a szünetben nyugodtan írjuk le a kívánságainkat, elsősorban, hogy miket szeretnénk hallani a műsor második felében, majd hozzátette, hogy „a kutyát nem érdekli amúgy”. Nos hát, ami ekkor poénnak tűnt, a műsor végére kiderült, hogy komolyan gondolta és mondta, mert mindössze talán, egy kívánságdal hangzott el!?… No, de ami tényleg jó poén volt! Ha Miller Zolival találkozik, akkor Zoli rendszerint valami „őrületeset” mond neki. Ez így volt tegnap is (Bognár Vivien koncertjén), amikor a következőket mondta Árpinak: „Hallom ezt az új darabot az Operettben, hogy játsszátok az Ágóval, ez a…mi is, mondjad már, na! – Hát, ez az Ibusár. – Az, az…tudod…el akartunk menni, el akartunk menni, de…de nem érdekel!” :)
Árpi újabb olasz dallal kedveskedett nekünk, először a Ritornero-val, amelynek vége felé belecsempészte a Lehetsz király kezdő sorait :), majd a Quando, Quando következett (mindkét dal az Anconai szerelmesek c. musicalből)! :)
A szünet után Ágó és Árpi egy operett-blokkal indított. Árpi egy olyan dalt adott elő, amit eddig soha nem hallhattunk tőle. Ennek kapcsán elmesélte, hogy a betegségét követően Nyíregyházán volt a rehabilitációja, ami alatt a városi Móricz Zsigmond Színházban dolgozott Verebes István igazgatása alatt. Árpi határozott célokkal és elképzelésekkel nézett a jövőbe, amelynek hangot adva mondogatta kollegáinak: „Majd meglátjátok, nemhogy belehalok én ebbe a betegségbe, én még Amerikába is fogok szerepelni!” Majd egy nap Verebes István felhívta Árpit, hogy lenne egy lehetőség Torontóban, ahol egy magyar színházban énekelhet. Az igaz ugyan, hogy az ott élő magyaroknak Árpi neve semmit nem mondott, de Árpi ott volt…azaz Amerikában volt! :) E történet közben, a „kimondott álmok” jegyében is hallhattunk tőle egy történetet, amikor is Veszprémben játszotta a Hair-t, és az utolsó (pamflet) előadáson az ’elmegyek Afrikába és az éhezőknek kenyeret adok…’ szöveg helyett azt mondta: „Én elmegyek a Budapesti Operettszínházba és sztár leszek!”… Pár hónap múlva csengett a telefon, s a vonal másik végén Kerényi Miklós Gábor mutatkozott be! :)
Folytatva az operett-blokkot – meghallgattuk a Hajmási Péter, Hajmási Pál és a Ringó vállú csengeri violám című dalt. Mindeközben egy kívánságot teljesítve Árpi elénekelt néhány sort a Csokiország című dalból, amiről megtudtam, hogy Németh Attila szerzeménye! :)
Az operett után Ágó egy tuti hangulatú ABBA-mix-szel tartott tovább életben minket – Dancing Queen, Mamma Mia, Thank you for the music... Fantasztikus volt! :) A pop után Árpival tovább pörögtünk a rock ’n’ roll műfajában – Tutti Frutti, Rock and Roll Party. Huhhh! :) Ezt követte a musicalestek elmaradhatatlan himnusza, a Fame címadó dala! :)
Azt est és a találkozó vészesen kezdett a végéhez közeledni. Ágó és Árpi kifejezve szeretetüket irántunk, és ezzel mi is kifejezve az irántuk érzett szeretetünket, elénekeltük közösen Máté Péter Azért vannak a jó barátok című gyönyörű dalát. :) Egy kis tapssal és ovációval visszacsaltuk Árpit a színpadra – elrepített minket egy éjszakára Bangkokba (Sakk), majd mindannyian közösen elénekeltük a Lehetsz király című (Rómeó és Júlia) – szintén örökérvényű – musicalslágert! :)
Sajnos, ezzel vissza(f)ordíthatatlanul véget ért számunkra az est… Már ami az éneklős, mesélős, bulizós részét illeti, merthogy… A MÁZS-rajongók magja egy meglepetéssel készült Árpi hétfői (azaz 23-i) születésnapját illetően! Persze, szükség volt titkos szervezkedésre, de a sikerességet bizonyítja, hogy Árpit váratlanul és abszolút sikerült meglepni – kellőképpen meg is hatódott! Sőt, a fincsinek tűnő „tűzijátékos” torta mellé, gyerekrajongók adtak elő egy Kriszta (az est szervezője) által írt, Árpi szerepeiről szóló nagyon helyes és kedves verset, amelynek utolsó sora így szólt: „Boldog születésnapot mindannyiunk MÁZS-a! :) Remélem, Kriszti nem haragszik meg, ha ezt a verset ide bemásolom! (Kedves Kriszti! Ha netán mégis lenne ellene kifogásod, kérlek, szólj, és azonnal "eltüntetem"!)
Köszöntő má(z)s-ként
Oly sokszor nevettünk, sírtunk miattad már,
Itt az ideje, hogy most Te figyelj mi ránk!
Estéről estére megújulsz a színpadon
S a végén szerényen, mosolyogva hallgatod a tapsot.
Az utazáson mi is veled tartunk,
Képzeletben már sok-sok helyen jártunk.
A bohóc, vidám Benvolio hisz a boldogságban,
De a végén osztozik az anyákkal a gyászban.
Az isteni Wolfgang gyönyörű zenéket írt,
Bár kicsit linkre, őrültre sikeredett szegény.
Gyenge a trónörökös, az udvar túl erős,
Nem is volt soha boldog ez a fiatal hős.
Ám jön a galiba, ki is ez a Rózsi?
A végére kiderül, s elcsattan a csók is.
Úgy elcsavarta szegény Jolán fejét,
Hogy az azóta se találja élete értelmét.
Hiába drukkoltunk a szerelmeseknek,
Ez a Feri csalárd, Ginát felültette.
New Yorkban Luke nem is kezdett nővel,
Csak belőtte magát egy injekciós tűvel.
Táncolt az öt srác, járta a rap-et
Közben meg számlálta a megtért lelkeket.
Megint jön a régmúlt, szalad már Nyegus,
Bármit kérnek tőle, intézi az írnok.
Utána jön Frosch, az állami fegyőr,
Igazán szép monológot adott nekünk elő.
A lemezeket is meg kell, hogy dicsérjük,
Nem is tudnánk már meglenni nélkülük.
Az utazás végén visszatérünk Pestre
S eljöttünk mindnyájan erre a szép estre.
Kívánunk Neked még nagyon sok szerepet,
Egészséget, boldogságot, tartalmas életet.
Hosszú volt a versünk, térjünk már a tárgyra
Boldog születésnapot, mindannyiunk MÁZS-a!!!!!
A születésnapi köszöntés után Ágónak és Árpinak még egy, ám annál fárasztóbb rohamot kellett kiállnia – nevezetesen a rajongók aláírási és fotókészítési igényeinek teljesítését! :) Én is szerettem volna tőlük dedikált képet és közös fotót, be is álltam a reménytelenül végeláthatatlan rajongók sorába, de…hm…szóval…feladtam, és a csodás est felejthetetlen képeivel és hangjaival a szívemben és a lelkemben vettem búcsút (gondolatban) kedvenceimtől! :) Millió köszönet a kedvességükért és a türelmükért, és millió köszönet Krisztának a profi szervezésért – csodálatos estében volt részünk! Reménykedünk a mihamarabbi folytatásban! :)