Május 29. Szombat
Stuttgartba, a menetrendtől eltérően picivel előbb érkeztünk meg. Az ideiglenes állomásnak nevezett P+R parkoló némileg ismerős volt a Netről. Letáboroztunk egy félreeső, ám mégis jól látható helyen, és vártuk a FAN-ok érkezését. Kb. ½ 10 felé járt az idő, amikor a Csipet Csapat befutott. Nórika éppen ébredés után volt, ezért pár perces morci után, amikor is szerintem, a kisagya beazonosított minket, a már jól ismert mosolygós, vidám Nóri baba nézett vissza ránk. Adrika és Feri san is jó hangulatban fogadott minket.
Miután az időjárás abszolút kegyes volt hozzánk, vállalkoztunk az eredeti terv szerinti rövid városnézésre Stuttgartban, ha már ott vagyunk. Az ötlet, ha nem is közvetlenül, de tőlem származik, ugyanis, amikor még a Gyerekek otthon voltak, és csak elméletben beszéltünk a kilátogatásunkról, tettem egy ártatlan célzást, miszerint – személy szerint – nem bánnám, ha Stuttgartba is eljutnék, mert esetleg választ kapnék, hogy a Scooter miért szentelhetett egy dalt a városnak!? :) Szóval, ily módon a lehetőség adott volt, de azt nem tudtuk előre felmérni, hogy egy közel 14 órás éjszakai utazás után mennyire lesz kedvünk és erőnk a városnézésre. Nem gondolnám, hogy különösebb erőfeszítésünkbe telt vállalkozni a programra, de az biztos, hogy vétek lett volna kihagyni! :) Gyönyörű ez a város – nagyon szép épületekkel és csodaszép parkokkal, szökőkutakkal! :)
Május 30. Vasárnap
Nagyon jót aludtam, még ha esett is az eső egész éjjel. Reggel 9 óra körül, amikor is mindannyian felébredtünk, ugyan már nem esett, de az ég semmi jóval nem biztatott. Kicsit szomorkásan ültünk le reggelizni, hogy az időjárás miatt esetleg sehova sem tudunk kimozdulni, de az idő előre haladtával mégiscsak felcsillanni látszott a remény. A falatozás vége felé ugyan kisütött a napocska; de a produktuma még nem volt túl meggyőző! Összekészülődtünk, majd autóval útnak indultunk egy a közelben megrendezésre kerülő repülőgépmodell-napra. Az érdeklődés nagy volt, de sajnos, úgy tűnt, az időjárás nem kedvez ennek a programeseménynek. Szinte vízben állt az erre a célra kijelölt füves terület, valamint az erős szélmozgás sem tette lehetővé, hogy a drága modelleket kitegyék az esetleges sérülések veszélyének. Nem tehettünk egyebet, mint új program után néztünk. Ekkor a 
Gyerekek elvittek minket a Fekete-erdő egyik gyönyörű szép helyére, Wiedenfelsen-re, ahonnan csodaszép látvány terült elénk a kilátóról szemlélve. Hihetetlenül meseszép volt magam előtt látni az elterülő gyönyörű fenyőkből álló erdőt. Sejtelmes volt, ahogyan itt-ott beleakadt egy-egy pamacsfelhő, majd, hogy szabaduljon a fogságából, elindult felfelé, ahol csatlakozva a többi hatalmas felhőtömeghez, akadálytalanul kúszhatott tovább az égen. :)
Innen – szintén erdei úton – tovább sétáltunk a Gertelbach vízeséshez (Gertelbach Wasserfall), ami ugyancsak lélegzetelállítóan szép volt! Akárcsak odahaza a Mátrában! :) Az első fából készült kishídig mind együtt mentünk, majd Adrika azt javasolta, hogy ők Nórikával és Cilivel visszasétálnak az autóhoz, de ha van kedvem és vállalkozom rá, én sétáljak tovább Feri sannal a vízesés mentén, mert bár, sziklás és vizes, de a látványt kár lenne kihagyni! Nem kellett nagyon bíztatni, amúgy is imádom a túrázást és a hegymászást; pláne, ilyen fantasztikus természeti környezetben! Szóval, két irányban indultunk tovább, és nagyon örültem, hogy részese lehettem ennek az élménynek, mert valóban vétek lett volna kihagyni! A gyaloglást pedig, semmiképpen sem lehetett veszélyesnek és megerőltetőnek nevezni. Időközben az időjárás is kicsit összeszedte magát – volt, hogy a napocska át-átsütött a végtelen magasnak tűnő fenyőfák között. A hűvös idő miatti kezdeti borzongást hamar el is felejthettem, olyannyira átmelegített a kisebb-nagyobb sziklák közti ügyeskedés. Nagyon örültem, hogy Feri sannak volt kedve a „nehezebb” utat végigjárni, s én is gazdagabb lettem egy Fekete-erdőbeli élménnyel! :) Ezt követően hazafelé vettük az irányt…
Hazaérve megebédeltünk, majd az egységesen elrendelt és igényelt csendes pihenőnek tettünk eleget. Én ezt az időt a naplóm írására fordítottam, mely során az alábbiakat tudtam meg a FAN-ok jelenlegi szűkebb kis hazájáról, Baden-Württemberg tartományról:
Baden-Württemberg a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi tartománya. A Németország kertjének is nevezett tartomány mind területi mind lakossági sorrendben a tartományok között a harmadik helyet foglalja el. A Rajna felső folyása mentén fekszik, délről Svájc, nyugatról pedig Elzász Franciaországhoz tartozó része határolja. A délnyugati részén egy
Május 31. Hétfő
Jól telt az éjszaka, úgy érzékeltem, hogy az eső sem esett már. Szépen megreggeliztünk, összekészülődtünk, autóba ültünk, és elindultunk kirándulni.
Adrika a közelben lévő Burg Windech (Windech vára)-hez vitt el bennünket, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk a Fekete-erdő néhány településére. Ezután, hogy Nórikának is legyen valami érdekes, elsétáltunk a pár lépésre lévő játszótérre. Hát, igen, ez játszótér volt a javából – hinta, homokozó, csúszdák, mászókák és egyéb megnevezhetetlen játszóeszközök, illetve építmények. Az időjárás sajnos, ma sem volt szép. Az eső ugyan nem esett, de borongós volt az ég és kellemetlenül fújt a szél.
