2010. március 4. Csütörtök
Hát, a mai nap iszonyúan indult! 10-15 perc várakozás után sem jött személyvonat, ugyanakkor a gyorsvonatok egymás után vágtattak el, a hangos bemondóba meg szartak bármit is bemondani. Többen igencsak ingerültek voltunk, nekem sikerült is a pénztárosnővel jól összevitatkozni, amikor igazolást kértem a késésről, miközben ő halálnyugalommal azt válaszolta, hogy nem az ő dolguk bemondani a késéseket, ha problémám van, megkaphatom a panaszkönyvet! Hát, csak egy cseppet robbantam fel az idegtől! :( Olyan felpaprikázott hangulatban értem be az irodába, hogy azt mondtam magamban, addig nem nyugszom, amíg valamilyen illetékes fórumra be nem írom a felháborodásomat! Több fórumra is rábukkantam, ahol sok hasonló esettel találkoztam, de alapvetően elment a kedvem a levélírástól, mert a legtöbb panasztevőnek sablonos, semmitmondó, elnézést kérő válaszlevelet írtak, és semmivel sem voltak előrébb, csak újra jól felbosszantották magukat. Találtam egy kb. egy évvel ezelőtti cikket a Neten a MÁV-val kapcsolatos problémákról - elkeserítő, hogy mit sem változott azóta a helyzet, sőt... Hazafelé is akadt egy jó kis eset, bár az a vonat szerencsére, nem érintette az én hazamenetelemet... Először a hangosbemondó azt mondta be, hogy a Keleti pu.-ról Miskolcon, Debrecenen és Nyíregyházán át Nyugati pu.-ra közlekedő vonat előreláthatólag 60(!!!) percet késik, majd fél percre rá már azt mondta be, hogy a mai napon nem közlekedik, amiért az utazni vágyók szíves elnézését kérik... Szép, mi?! Hihetetlen, amit a MÁV művel!
2010. augusztus 7. Szombat
Az esti előadásra időben elindultunk – részben a MÁV, részben a BKV kiszámíthatatlansága miatt. Nos, a két cég közül végül a BKV lett a nyerő, akiknek köszönhetően nem egész 50 perc alatt eljutottunk Kőbányáról a Margitszigeti Szabadtéri Színpadhoz! Azért, hogy ne kelljen átutaznunk a fél várost, vonattal terveztünk beutazni a Nyugatiba, csakhogy a MÁV… no, de hagyjuk is, mert a monitor úgysem tűrné, amilyen jelzőkkel illetni tudnám őket! Katasztrofális egy társaság! :( Nagyim részére regisztrációs jegyet kellett vennem a pénztárban. A pénztárosnő, bár, szólásra mozduló szája információközlést sejtetett engedni, csak nem mondott semmit, mígnem a peronon töltött 25 perc felesleges várakozás után a hangszórókból egy síron túli hang elnyekegte, hogy KöKi és a Nyugati pu. között pályafelújítás miatt nem közlekednek a vonatok! Ó, hogy az a… És ezt 25 perccel korábban még nem tudták volna közölni?! Mondjuk, az a „nagyon kedves és segítőkész” pénztárosnő, aki szerény következtetésem szerint a MÁV-alkalmazottja, s feltehetőleg tájékoztatták őt minderről?! Bár, ki tudja?! Amilyen jól és szervezetten működnek a dolgok a vasúttársaságnál!?... :( Dicsérhetjük is magunkat, amiért minden eshetőséggel számolva, majd két órával korábban indultunk el az esti programunkra, különben az iménti „utazóközönség-barát” MÁV-mentalitás könnyen meghiúsította volna a nyugodt hangulatban történő érkezést az előadásra! No, és hogy ezzel még ne fejezzem be a MÁV mindig, mindenkor a helyzet magaslatán történetét, megtoldom egy pluszpoénnal, ugyanis lightos puffogásunk közepette a buszon ülve mit láttunk? Azt, hogy befutott az állomásra az a vonat, amire félórája vártunk, felvette a hangosbemondó (félre)tájékoztatása után érkezett utasokat, és elindult, hogy folytassa útját a Nyugatiba… A dühtől délibábot láttunk volna?! Hát, hiszen bemondták, hogy „a vonatok pályafelújítás miatt nem közlekednek”!?!? :( Ja, hogy épp végeztek a felújítással – 10 perccel a bejelentés után! Hát, nem hinném!… :(
Teljesen felesleges bármiféle levelet írni a MÁV illetékeseinek a töketlenségeik miatt, mert lepereg róluk, mint vizes falról a vakolat, és az sem téríti őket észhez, hogy pl. a METRÓ újság már szinte 3-4 naponta közli az őket bíráló olvasói leveleket, ezért én ezt a fórumot ragadom meg, hogy világgá kürtöljem a sérelmeimet e rakás szerencsétlen bagázs iránt! És itt elsősorban nem a kalauzokra, a vonatvezetőkre és más MÁV-os „kisemberekre” gondolok, hanem a vezetőbeosztásban, íróasztal mögött üldögélő, nagyon okos emberekre, akik ha csak egyetlen napon kellene vonattal közlekedniük, ott pusztulnának meg valamelyik állomáson a kosz, a bűz, a balkáni állapot, no és persze, a vonatra várakozás infóhiányos, idegtépő perceiben! :) Remélem, a tükörbe nézve nap, mint nap kellőképpen megdicsérik önmagukat, mert azt ugye, balgaság lenne gondolnom, hogy negatív véleményt nyilvánítanak önmaguk felé, hiszen akkor sűrűn kellene tükröt tisztítaniuk…
Zárszóként még csak annyit, hogy hosszú éveken át a BKV sem tartozott a közkedvelt tömegközlekedési cégek közé, de ha szívünkre tesszük a kezünket, elmondhatjuk, hogy ahhoz az időkhöz képest pozitív irányban történt változás. Tudom, mindez nézőpont kérdése, mert aki megrögzött bliccelő volt a járatokon, az most megszívja a sűrű ellenőrzések miatt… Én azonban, aki (igaz, a cégem által fizetett) bérlettel utazom, értékelem, hogy pl. a szélsőséges időjárás miatt leállt villamosjáratot belátható időn belül buszokkal helyettesítették, vagy, hogy egy késő esti programról az éjszakai járatok kedvezőbb és rugalmasabb menetrendjének köszönhetően hamar hazaérek…
Mindezzel nem a BKV-nak akarok reklámot csinálni, érdekem sem fűződik hozzá, inkább csak valamiféle figyelemfelkeltésnek szántam a MÁV áldatlan állapotára… Egyszerűen nem hiszem el, hogy akiken múlik a cég jelenlegi és jövőbeni helyzete és állapota, az ne szégyellje, hogy az irányítása alatt ilyen szerencsétlenül működik (pontosabban nem működik) ez a társaság. Komolyan, csak sajnálni tudom a MÁV-alkalmazottakat, hogy ilyen munkahelyen, ilyen körülmények között kell dolgozniuk… :(
2010. augusztus 8. Vasárnap
Este a ½ 7-es vonattal terveztem hazajönni. Ezt terveztem én, a MÁV azonban másképp… Ők 7 órakor gondolták elérkezettnek az időt, merthogy ekkor csattogott be az állomásra a vonat! Ekkor sem voltam éppen nyugodt, de hogy a kalauz szemrebbenés nélkül belibbent a kocsiba, hogy új felszállók menetjegyét kérje ellenőrzésre, csak még inkább felnyomta bennem a pumpát! „A késés miatt akkor most Öntől kapom vissza a jegy árát?” – tettem fel a költői kérdést a kalauznak, amire persze, pontosan tudtam a sablonválaszt, miszerint nála nem, de a Nyugatiban vissza tudom igényelni a pénzem, csakhogy ez engem nem érdekelt! Késtek, nem teljesítették a pénzemért megvásárolt szolgáltatást, tehát, jogosan járt volna vissza nekem ez az összeg, de még én szaladgáljak utána! Egyáltalán, a MÁV milyen alapon kéri szíves megértésemet és türelmemet a sorozatos késések miatt; ők miért nem ajánlják fel pl. a kalauzokon keresztül, hogy a 40 perces késés miatt visszafizetik a már megváltott jegy árát – abszolút megértően és türelmesen fogadnám ezt a gesztust!...
S akkor a késések még mind semmi… Ugyanezen az estén, ugyanezen a késett vonaton, egyetlen ajtó sem volt jó és működőképes azon a kocsin, amelyiken utaztam. Leszálláshoz készülődve láttam én, hogy résnyire nyitva van az ajtó, de álmomban sem mertem volna gondolni, hogy a kocsin lévő összes ajtó rossz! Egyiket sem lehetett a jelzőgombbal kinyitni! Reklamálásomra egy fiatal utastárs próbált segítségemre sietni, miszerint kézzel kell elhúzni az ajtót… Meg is mutatta hogyan, csakhogy ekkor már kiindult a vonat az állomásról, amelyről életem kockáztatása árán éppenséggel leugorhattam volna, de ekkora őrült nem vagyok! Persze, bosszankodtam tovább, hogy a becsületesen megváltott jegyemért egy késett, rossz ajtókkal bíró vonaton még egy bónusz megállót kaphatok, de én ezt nem akartam!... Egy másik fiatal utas azt ajánlotta, húzzam meg a vészféket… Az meg hol van? – kérdeztem, mire az előbbi fiatal srác felmutatott… Én egy pillanatig sem gondolkodtam tovább, meghúztam a kart! A vonat azonnal megállt, én pedig leszálltam róla… Tán, száz méterre hagytuk el az állomást, így nem kellett sokat visszasétálnom! Mondanom sem kell, a düh totálisan elborította az agyamat! Úgy voltam vele, ha valaki bármit is szólni mer, amiért megállítottam a vonatot, nem állok jót magamért…
Nos, ha szólt is valaki valamit, én nem hallottam. Gondolom, az utasok tájékoztatták a mozdonyvezetőt + a kalauzt, hogy mi történhetett, mert pár perc múlva a vonat továbbindult – hála az égnek, nélkülem…
2010. augusztus 11. Szerda
Szomszédunk dolgozni indult, nem telt bele 10-15 perc, jön vissza, mondván: "ma ennyit a munkáról". A vonat jött ugyan, de üresen és meg sem állt. A mozdonyvezető, vagy bárki MÁV-fia/lánya, aki esetleg még a vonaton tartózkodott, egyetlen hanggal sem volt képes odavakkantani a vonatra várakozóknak, hogy mi a túróért húz el megállás nélkül!? Miután ezen az állomáson nincs állomásépület, senkitől sem lehetett információt kérni… :( Mindenki oldhatta meg magának a célállomásra történő eljutást, ahogyan tudta, vagy tehetett egy újabb kísérletet a következő – jelen esetben a 1,5 óra múlva jövő – vonattal!?... :(
