A blogomban számomra fontos eseményeket, történéseket osztanék meg azokkal, akik szívesen olvassák soraimat. Akinek pedig, még mondanivalója is lenne a leírtakkal kapcsolatban, nagyon szívesen fogadnám, ha megírná gondolatait! :)
sade márki:
Ha esetleg valakinek megvolna az egész estés felvétele erről az estéről,akkor szeretettel fogadnám... (2021.12.23. 16:43)VI. TOTAL DANCE FESTIVAL 1999. – SCOOTER
GreenEyes:
Kedves 26 ló!
Megtaláltam az említett kiadványt, de... Ez a "kiadvány" a koncert napján a Magyar H... (2018.07.04. 17:12)Jean Michel Jarre - Oxygene 7-13 Tour
fenytunder:
Szia!
Véletlenül találtam a blogodra, és nagy örömmel olvastam az ExperiDance-ről szóló írásaidat... (2015.11.10. 05:07)ExperiDance - Én, Leonardo-A fény születése
CsokisSzuflé:
Szia! Már egy ideje nyomon követem a blogodat, sőt az én oldalam is hasonló, kicsit kritikai portá... (2012.02.19. 21:28)Monte Cristo grófja (musical)
Bár, a soron következő nyári bálozásunkat Gabi von Krolock-kal illett volna megejtenünk, ám több szempontot is figyelembe véve, végül is a ma estire esett a választásunk, amikor is Géza von Krolock főszereplésével báloztunk a vámpírokkal. :) A hétvégén tomboló kánikula ellenére épségben elpihegtünk a Magyar Színházba, ahol is már kellemesebb és elviselhetőbb hőmérsékletben volt részünk. A jól bevált 3. sor bal széléről kitűnően láttuk az előadás minden apró részletét és mozzanatát. :)
Június 12. 19.00 Krolock: Egyházi Géza Sarah: Simon Panna Alfred: Pásztor Ádám Professzor: Jegercsik Csaba Chagal: Pavletits Béla Magda: Sári Éva Rebecca: Kokas Piroska Koukol: Umbráth László Herbert: Szemenyei János Nightmare I.: Mező Márió Nightmare II.: Táborosi Márk Piros csizmák: Makár István, Horváth Zita Fekete vámpír: Túri Lajos* Fehér vámpír: Baranya Dávid
Minden bizonnyal nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy kitűnő előadást láttunk! A szereplők mindegyike csodálatos volt! Géza hangja örökre és visszavonhatatlanul gyönyörű! Tudom, naivság lenne azt gondolni, hogy olvassa e blog bejegyzéseit, mégis... örülök, hogy a báli megnyitóban azt a bizonyos sort úgy énekelte, ahogy! ;) Panna ezúttal is meggyőzött bennünket hangjával és színészi játékával - nagyon tetszett; a legjobb Sarah-k egyike! :) Jani további apró mozdulattal, gesztussal bővítette az általa megformált Herbertet - maximálisan "szemenyeis" lett! :) Márió és Márk, szerintem, változatlanul az eddigi legjobb Nightmare-ek - tökéletes hang, tökéletes játék! :) István és Zitaszenzációsan táncoltak, ahogyan Lajos és Dávid is! Élmény nézni minden mozdulatukat! :) Úgy vélem, a közönségre sem lehetett panasz! Igaz, kezdetben a visszafogottabb és bátortalanabb taps volt a jellemző, de az előadás végére nagyon jól belejöttünk a tetszésnyilvánításba! :) A ráadás tapsrendnél nem fogtuk vissza magunkat, Cilivel azonnal felpattantunk a székünkből, hogy állótapssal is kifejezzük, mennyire szeretjük ezt a produkciót! :) A többségében "első bálozók"-ból álló közönség néhány másodpercig talán, nem értette, hova és miért ez az "ugribugri", de nagyon hamar vették a lapot és követték a példánkat! :) Ha előbb nem is, a téli szezonban ismét találkozunk kedvenc vámpírjainkkal! :) Persze, még az is lehet, hogy előbb is, csak éppen, kicsit más "szerepkörben"! ;)
Emlékeim szerint, amikor Cilivel meghallottuk a hírt, hogy a OneRepublic fellép Budapesten, különösebben nem sokat gondolkodtunk, hogy elmenjünk-e a koncertjükre. A zenekart mindösszesen a rádiókban játszott dalaik - Counting Stars, Love Runs Out, I Lived - alapján ismertük, de ez a három, igencsak jól sikerült dal elég volt a döntéshez, így hát, tavaly december elején meg is vettük a fél évvel későbbi koncertre szóló jegyeket. S ha már így tettünk, hogy mégse üljünk be felkészületlenül és tudatlanul ennek az amerikai zenekarnak a bulijára, sorban meghallgattuk az ezidáig megjelent három albumukat (Dreaming Out Loud - 2007, Waking Up - 2009, Native - 2013). Nos, én ekkor tettem az első nagy felfedezést, miszerint a kb. 8 évvel ezelőtt meghallott és azonnal kedvenccé vált Apologize című dalt is ők jegyzik! :)
Elszállt ez a röpke hat hónap, elérkezett a várva várt a nap, mi pedig, izgatottan vártuk az estét. Indulás előtt felnéztem a Netre, minden rendben van-e koncert körül, nehogy a helyszínen érjen bennünket meglepetés. Jól tettük, mert pl. megtudtuk, hogy a program nem a OneRepublic-kal indul, hanem egy osztrák pop-rock trió, a The Makemakes lép fel előzenekarként, akik az idei Eurovíziós Dalfesztiválon képviselték hazájukat.
Megérkezve a Budapest Arénába, hamar átjutottunk a jegyellenőrzésen és a helyünket is sikeresen megtaláltuk a színpaddal szemközti szektorok egyikében. 8 óra körül épphogy elhelyezkedtünk, amikor a The Makemakes máris a húrok közé csapott. A Dominic Muhrerből, Markus Christből és Florian Meindlből álló zenekar 2012-ben alakult, nevét a Makemake törpebolygóról kapta, amelyet 2005-ben, Húsvét idején fedeztek fel és a Húsvét-sziget őslakosainak teremtőjéről, Makemake-ről neveztek el. Kb. fél órát zenéltek, s bár, a stílusuk kevésbé jött be nekünk, hálásak voltak a pozitív és lelkes fogadtatásért az amúgy OneRepublicra hangolódott közönségtől. :)
A színpad technikai átrendezését követően, szinte pontban 9 órakor felcsendültek az első zenei hangok a OneRepublic hangszereinek háza tájáról. A kezdeti percekben mindössze egy hatalmas fehér függönyön keresztül láttuk a zenekar tagjainak sziluettjét, majd ezen függöny lehullása után végre élőben is felfedték magukat, s az Aréna közönségét már semmi sem tartotta vissza, hogy közel két óra hosszára "EgyKöztársaság"-gá váljon ezzel az öt coloradói fiatalemberrel (Ryan Tedder - ének, zongora; Zach Filkins – gitár; Drew Brown – ritmusgitár; Eddie Fisher – dobok; Brent Kutzle – *****usgitár). :)
A koncerten elsősorban a turné névadó albumának (Native) dalai hangzottak el - a már jól ismertCounting Stars,Love Runs Out és If I Lose Myself, az esetleg kevésbé ismert Something I Need, Feel Again, I Lived, Au revoir, vagy Preacher, de nem hiányoztak a régebbi kedvencek sem, mint a nagysikerű Apologize, Secret, vagy éppen a Good Life. :)
Ahogyan azt már fentebb írtam, nem vagyok vérbeli OneRepublic-rajongó, igazán csak a rádióban halott dalaikat ismerem, de azok már az éteren keresztül is olyan hatással bírtak, hogy úgy éreztem, ezt a bulit vétek lenne kihagyni. Ezt az érzést az élő koncert hangulata csak megerősítette - a fiúk minden megmozdulásából, gesztusából áradt (még ha az netán, profi módon felépített hatásvadászat is volt), hogy egy maradandó élményt nyújtó bulival szeretnének szolgálni. :)
Hallgatva egyik dalt a másik után, döbbentem rá, hogy Ryan Tedder szenzációs hangja, valamint senkivel sem összetéveszthető hangszíne az, amiért (is) hatottak rám ezek a dalok! :) (Azt a Neten olvasott információkból tudtam meg, hogy Ryan a zeneiparban nem csak elismert énekes és producer, hanem elismert dalszövegíró is. Többek között írt dalt Adele-nek, Beyoncé-nak, Jennifer Lopeznek, Kelly Clarksonnak, Leona Lewisnak, de még Whitney Houstonnak is, sőt mi több, nagy kedvencem, Adam Lambert Sleepwalker című dalát is ő írta! :)) Elképesztő milyen kifinomult módon, kristálytisztán játszik a hangjával, mindezt úgy, hogy közben energiabombaként ugrál egyik hangfalról le, a másikra fel, vagy éppen pörög-forog ide-oda a színpad egyik szélétől a másikig! :) Az egyik dal közben úgy nekiiramodott a legközelebbi oldalsó szektornak, hogy a biztonsági emberek is alig bírtak lépést tartani vele. ;)
Az is végtelenül szimpatikus volt, hogy Ryan minden tette és mozdulata őszintének tűnt. Látható és több méter távolságból is érezhető volt, hogy a közönség öröme az ő öröme is - legyen szó egy (kéz)érintésről, egy közös fotóról, vagy egy olyan apró, mégis szívet melengető figyelmességről, mint a "jó estét", a "köszönöm" vagy a "Budapest" (ráadásul s-sel és nem sz-szel kiejtve) szavak többszöri elhangzása a koncert közben! :))
S ezzel még nem ért véget a közönséget megnyerő és magával ragadó gesztusok sora! Az már szinte megszokott és természetes, hogy a külföldi előadó által megtanult egy-két magyar szó elhangzik a műsor közben, ám az egyáltalán nem gyakori, hogy a külföldi előadó dalának (jelen esetben a Good Life című dal) aláfestő videójában a város (jelen esetben Budapest) nevezetességeiről forgatott timelapse (időben felgyorsított) képeket vetítenek a háttérben, a dal szövegében megemlítik kishazánkat, a dal végén pedig, a magyar trikolor tölti ki az óriáskivetítőt. :)
És ha valaki azt gondolná, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, nos, kérem szépen, téved, mert igenis lehet, méghozzá úgy, hogy az előadó elénekli (a közönséget is bevonva a végére) az angol énekes és dalszerző, George Ezra Budapest című dalát OneRepublic-os feldolgozásban, mely egyébként Ryan kedvenc dala is egyben. :) Jó érzés volt hallani tőle (még ha néhanapján néhányan nem így érezzük ;) ), hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy ebben a gyönyörű városban élhetünk. :) (Amúgy, azt olvastam a Neten, hogy Ryan gyerekkorában már járt Budapesten, csodálatos városként él az emlékeiben. :) Gyakran utaztak Csehszlovákiába, mert a felmenői onnan származnak, de Magyarországra csak egyszer hozták át a szülei.)
Végül, de semmiképpen sem utolsósorban említem meg azt a szerencsés leányzót, Orsit, akit Ryan a koncert vége felé (egész pontosan a ráadásban) felhívott a színpadra, hogy a kezébe adott iPad-del néhány perc erejéig élőben közvetítse a koncertet a világhálón keresztül! Meglepő módon, Ryan elénekelte Louis Armstrong What a Wonderful World című örök klasszikusát, talán ezzel is kifejezve a zenekar világról alkotott filozófiáját, majd visszatérve a saját dalokhoz, az If I Lose Myself-fel folytatódott az interkontinentális közvetítés, melyet egy karneváli hangulatot idéző dob kavalkád zárt, aranyszínű konfetti zápor kíséretében! :) Azt gondolom, többen szívesen lettünk volna Orsi helyében, hogy mi is közvetlen közelről tapasztalhassuk meg a OneRepublic-feelinget! :)
Remélhetőleg e "röpke" beszámolóból (is) kiderült, hogy fergeteges koncertben volt részünk! Mindezen élménnyel a lelkemben, nagyon-nagyon bántam volna, ha kihagyom ezt a bulit! :)
Jó érzés volt olvasni a srácok Instagram oldalán, hogy hasonló élményekben volt részük, s alig várják, hogy az új albummal visszatérhessenek hozzánk: onerepublic - Took this just now from Budapest Castle. Speechless. This city is nuts #Budapest #Hungary. Last night's show was incredible - we LOVE it here cannot wait to return with a new album.No aztán, valóban úgy legyen ám, mert mi is alig várjuk vissza őket! :)
Ezen eseményről bár, kissé megkésve - kb. egy hónappal ezelőtt - értesültem Szabó P. Szilveszter Facebook oldalán, de szerencsére, még sikerült rá jegyet vennem! A fellépők (kedvenceink) névsora - Janza Kata, Peller Anna, Bot Gábor, Csengeri Attila, Dolhai Attila, Egyházi Géza, Nagy Sándor, Peller Károly, Serbán Attila és Szabó P. Szilveszter - igencsak csábítónak tűnt, így más programunk nem lévén, majdhogynem magától értetődő volt, hogy ezen (is) ott a helyünk. ;) Amint az a szórólapon is olvasható, kedvenceink egy Jótékonysági Musical és Operett Gála keretében léptek fel, mely (mint azt megtudtuk) idén ötödik alkalommal került megrendezésre. A jótékonyság aGyógyító Energia Alapítvány támogatására történt, amikor is a Budapesti Operettszínház és a Madách Színház legnépszerűbb musical- és operett énekesei álltak a jó ügy mellé, mi nézők és hallgatók pedig, a gálára megvásárolt jegy árával járultunk hozzá az Alapítvány megsegítéséhez. :) A Gála helyszínéül a lenyűgöző Pesti Vigadó szolgált. Pollack Mihály tervei alapján 1833-ban nyílt meg a klasszicista stílusú Redoute, a mai Vigadó elődje. A Redoute az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban is kiemelt szerepet kapott. 1849 májusában Hentzi osztrák generális Budáról szétlövette az épületet. Feszl Frigyes 1859-ben kapott tervezői megbízást, majd 1860 tavaszán építési engedélyt, így július 25-én megkezdődtek a bontási műveletek, majd szeptembertől az alapozás. Ünnepi bál keretében 1865. január 15-én avatták fel a romantikus stílusban újjáépült Pesti Vigadót.
A műsorban - mint azt a rendezvény címe is sejtetni engedte - ismert és kedvelt musical és operett dalok hangzottak el olyan darabokból, mint József (Börtöndal-Serbi), Az Operaház Fantomja 2. (Míg hangod újra fel nem zeng-Gabi), Rebecca (Rebecca-Anna/Kata), Notre Dame de Paris (Belle-Gabi/Géza/Csengusz; Katedrális-Géza), Jekyll & Hyde (Így fogadj el!-Géza/Kata), Mozart! (Árnyékdal-Serbi; Egyszerű út-Serbi/Szilveszter), Anna Karenina (Miért?-Szilveszter/Anna), Nyomorultak (Csillagok-Géza), Jézus Krisztus Szupersztár (Szupersztár-Serbi), Valahol Európában (A zene az kell-Csengusz); illetve Hegedűs a háztetőn (Ha én gazdag lennék-Sanyi), Koldusopera (Ha a cápa szája tátva-Csengusz), Marica grófnő (Hej, cigány!-Atuska; Ringó vállú-Karcsi/Kata), Csárdáskirálynő (Te rongyos élet-Sanyi/Anna; Jaj, cica!-Karcsi), Csókos asszony (Éjjel az omnibusz tetején-Karcsi/Anna); valamint egyéb dalok olyan legendás előadóktól, mint Cserháti Zsuzsa (Édes kisfiam-Kata) és Máté Péter(Egyszer véget ér-Csengusz), és olyan hírességektől, mint Josh Groban (Per Te-Gabi) és Jacques Brel(Kérlek, ne menj el-Szilveszter). Nagyon jó volt hallani ezeket a dalokat kedvenceinktől :) - gondolok itt elsősorban például,Szilveszterre, akit előadáson kívüli rendezvényen csak nagy ritkán láthatunk és hallhatunk, s hát, mióta hanyagoljuk az Operettszínház előadásait, az ő személyétől és játékától is megfosztjuk magunkat. :(Anna, Kata, Géza,Gabi, Serbi és Csengusz hozták a formájukat - szuperek voltak, mint mindig! :)Sanyi is változatlanul édes és aranyos - tervezzük őt további prózai szerepekben megnézni! ;) Karcsit eddig leginkább csak a TV-ből ismertem, de örültem, hogy ezúttal élőben is hallhattam őt. Az operettért annyira nem vagyok oda, de tőle (is) szívesen hallgatok operettet. Atuska totálisan meglepett a hangjával! :) Azt, hogy az elmúlt években ezért ő tett-e valami pluszt a rendszeres képzésen és gyakorláson túl, nem tudom, de egy beérett hangot hallottam, tele erővel és energiával, amelyet ezelőtt hallva, az én fülem nem tapasztalt! ;) A fellépők között volt olvasható Abbe Lewisneve is. Abbe öt éve jött Magyarországra Amerikából, dalszerzéssel és énekléssel foglalkozik. Kicsit tartott ugyan, a tehetségkutatóktól, mégis jelentkezett az egyikbe, s így a Rising Starból ismerhettük meg őt és zenei világát egy kicsit közelebbről. :)
Eltelt két hónap, ami a kulturális programjainkat tekintve azt jelenti, hogy ismét sor került egy újabb Musical Pluszra, sorrendben a 48.-ra. Mint mindig, most is kedvelt és szívesen látott fellépők jöttek el, de ezúttal MÁZS részvétele külön öröm volt számomra. Egyrészről, mert 2008. február óta, amióta MP-ra járunk, Árpi nem lépett fel a műsorban, másrészről pedig, amióta nem járunk Mozart!-ra ;), illetve az Operettszínházba, azóta nem sűrűn láttuk-hallottuk őt. Legutóbb a tavalyi április 25-i születésnapi koncertjén élvezhettük a hangját és a személyét. Szóval, számomra ő most csemege volt! ;) A Mozart! dalokat élvezet volt tőle hallani, ahogyan András dalát a Menyasszonytáncból, vagy a Katedrálist A párizsi Notre Dame-ból. :) A további fellépők között volt Andrádi Zsanett, Mahó Andrea, Bot Gábor, Hanczár György, Pásztor Ádám és Veréb Tamás. Bot Gabi nagy-nagy örömünkre újra énekelt operát (Bajazzo), és aranyos volt tőle (és egyáltalán nem önlejárató!) az Alul semmi c. musical Csődörének dala. :) Gyuri ismét szenzációsakat énekelt! A Himnusz a Sakk-ból, Maria a West Side Storyból, vagy a Time to say goodbye-duett Mahócskával - egyszerűen elképesztő, amit Gyuri a hangjával művel! :) Ádám 2009-ben már volt MP-on, amikor is azt írtam róla, hogy fiatal kora ellenére hangja már komoly erők birtokában van. Nos, ezt a véleményemet csak megerősíthetem, sőt... Alfrédként (Vámpírok bálja) mindig is éreztem azt a bizonyos erőt és magabiztosságot a hangjában, de igazából most eszméltem rá, mennyire jól énekel! Sárdy János Rózsalevél c. örökzöldje gyönyörűen szólt tőle, az Ördögi tánc Zsakival pedig nagyon ördögi lett! ;) Tomi visszatérő fellépője a MP-nak, ha úgy tetszik, előttünk (is) nőtt fel, vált érett énekessé és színésszé. Bár, mi még nem láttuk őt egész estés darabban játszani, de a ma délután elénekelt dalokon keresztül is meg-megcsillant személyében, a hangjában és a színészi játékában rejlő tehetség! 2010-től William (Robin Hood), Kálmán (Szegény gazdagok), Ashley (Elfújta a szél) és Rómeó (Rómeó és Júlia) után Mozart (Mozart!) és Chris (Miss Saigon) - azt gondolom, ez a szerepnévsor önmagáért beszél! :)
1. MÁZS: Művész (Fame) 2. Ádám: Bíró dala (Sakk) 3. Tomi: She's out of my life (Michael Jackson) 4. Mahócska: Who wants to live forever (Queen) 5. Zsaki-Gabi: Szeret mind, ki ismer (Mozart!) 6. Gyuri: Himnusz (Sakk) 7. MÁZS: Katedrális (Notre Dame de Paris) 8. Ádám: Fezziwig dala (Isten pénze) 9. Mahócska-Tomi: Szóló szaxofon (Jekyll & Hyde) 10. Gabi: ??? (Alul semmi) 11. Gyuri: Maria (West Side Story) 12. MÁZS-Tomi: A zene az vagyok én (Mozart!) 13. Ádám: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak) 14. Mahócska-Gyuri: Time to say goodbye (Sarah Brightman - Andrea Bocelli) 15. Gabi: Vesti la giubba (Bajazzo) 16. Zsaki: Az már nem én lennék (Elisabeth) 1. Zsaki-Ádám: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde) 2. Mahócska-Gabi: Tonight (West Side Story) 3. Tomi: Miért nem fogadsz el engem? (Mozart!) 4. MÁZS: András dala (Menyasszonytánc) 5. Ádám: Rózsalevél (Sárdy János) 6. Gabi: Ima (A Vörös Pimpernel) 7. Zsaki-MÁZS: Értem születtél (Rudolf) 8. Mahócska: Hijo de la Luna (Sarah Brightman) 9. Gyuri: Távol a cél (Herkules) 10. Gabi: Vándor (saját dal) 11. Zsaki-Tomi: ??? (Robin Hood) 12. Mahócska: Várj még (saját dal) 13. Gyuri: Going home (Anthony Dvořak) 14. MÁZS: Táncolj! (saját dal) 15. Ádám: Jajj, cica (Csárdáskirálynő) 16. Zsaki: Forog a tánc (Mozart!) 17. MÁZS-Tomi: Nincs más út, csak az Isten útja (István, a király) 18. Finálé: A holnap hídja (Rudolf)
A következő, június 21-én sorra kerülő Musical Pluszra már a szünetben megvettük a jegyeket, hogy biztosítsuk helyünket az ugyancsak kedvenceket felsorakoztató délutánra: Serbán Attila :), Egyházi Géza :), Posta Victor :), Janza Kata, Vágó Bernadett, Polyák Lilla.
Mindig is érdekelt a szinkronkészítés - úgy technikailag, mint színészileg. Fogékony, de még inkább érzékeny vagyok a szinkronhangokra - elsősorban a férfi szinkronhangokra. Örök nagy kedvencem, Selmeczi Roland hangját ma már inkább csak az égiek élvezhetik.:( Számomra nagyon fontos, ha úgy tetszik, alapvető szempont, hogy az ismert külföldi színésznek szinkronhangot kölcsönző magyar hang, ha már egyszer megszoktam, lehetőség szerint, ne változzon, és igenis, erre figyeljenek oda a szinkronrendezők, és amikor csak lehet, kövessenek el mindent, hogy pl. Jennifer Anistont Kökényessy Ági, Pierce Brosnant Kautzky Armand, George Clooney-t Szabó Sipos Barnabás, Bruce Willist Dörner György, Nicholas Cage-t Józsa Imre, Leonardo di Capriót Hevér Gábor stb. szinkronizáljon, mert igenis "illúzió romboló", ha nem a megszokott magyar hangján szólaltatják meg őket. :( A magyar szinkron idén ünnepli 80. születésnapját, ami szerintem, elismerésre méltó, mert úgy gondolom, szenzációsan jó színészeink vannak, akik kiválóan szinkronizálnak, sőt, többünk véleménye szerint, élvezetesebb film a szinkronhanggal, mint az eredeti nyelven megszólaló színésszel!? Mindezek ellenére szomorúan olvastam, hogy "bajban van a magyar hang"?! Bizonyára a "hangok" iránti érdeklődésem is magyarázata annak, hogy azonnal felfigyeltem a Port.hu színházi ajánlójában egyik nagyon kedvelt és nagy népszerűségnek örvendő kiváló magyar színészünk, Kautzky Armand rendezésében színpadra állítottHangemberek című keserédes film-színházra, melyet az ugyancsak ismert és kedvelt színész és szinkronhang, Imre István ötlete nyomán Albert Péter kortárs szerző és színművész írt, aki maga is több mint 300 filmben szinkronizált az elmúlt két évtizedben. Amint az a színház honlapján olvasható, "a Hangemberek a szinkronstúdiók édesbús, kulisszatitkos, sok humorral, (ön)iróniával és anomáliákkal egyaránt tarkított, rendszerváltás utáni világát tárja a bennfentessé avatott nagyérdemű elé, szívbemarkoló tanulságokkal és társadalomkritikai áthallásokkal". A témát elolvasva én máris kedvet éreztem e darab megnézéséhez, Kautzky Armand rendezése és szereplése ugyancsak vonzó szempont volt, amely elhatározásomban a további szereplők is csak megerősítettek. Cilivel konzultálva és egyeztetve gyors elhatározásra jutottunk, s azonnal intézkedtem jegyvásárlás ügyben. Bár, már hivatalosan a tavasz évszakába léptünk, az egyelőre nehezen távozó tél ezt mintha nem igazán akarná tudomásul venni, s még próbára teszi a türelmünket, ennek ellenére egész tűrhető időjárásban volt részünk. Az előadás az Újszínház Bubik István Stúdiószínpadán került bemutatásra, amelynek megtalálása némi gondot okozott, de egy rövid bolyongás után rátaláltunk a stúdiószínpad bejáratára. A helyfoglalás érkezési sorrendben történt, s bár, mi az utolsók között léptünk a nézőtérre, jó helyre sikerült leülnünk, ahonnan kiválóan láttunk mindent a színpadon történtekből. :) Amint azt már fentebb is írtam, a darab egy történeten keresztül meséli el a magyar szinkronstúdiók világának elmúlt 25 évét, annak minden örömével és keserűségével. A bajban lévő magyar szinkronról korábban olvasott cikk mondatai szinte mindegyike visszaköszönt a színpadi dialógusokból. Nagyon tisztán és világosan nyomon lehetett követni a "változások szelét". :) Azt gondolom, a darab hitelességéhez nagyban hozzájárult, hogy maguktól a "szinkron sztárok"-tól, azaz a méltán népszerű és kedvelt (szinkron)színészeink - Kautzky Armand, Kökényessy Ági, Lux Ádám, Mihályi Győző, Szabó Sipos Barnabás - szájából hangzottak el azon mondatok, amelyek - adott esetben - napjainkban is elhangzanak a különböző szinkronstúdiókban. :( Mindkettőnknek nagyon tetszett az előadás! Magamat tekintve, ugyan, nem tudtam, mire számítsak a darab kapcsán, de miután a téma nagyon érdekel, így biztos voltam benne, hogy nagy csalódás nem fog érni; Cilit tekintve pedig, örültem, hogy ugyancsak élvezte az előadást, annak ellenére, hogy alapvetően nem annyira érzékeny a (szinkron)hangokra, illetve a magyar szinkronra, mint ügyre. :)
Azt gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy nagyon-nagyon vártuk a délután 4 órakor kezdődő Egyházi Géza Plusz - Valentin napi élőzenés koncertet! :) Én konkrétan a 2011. január 20-i elmaradt koncert óta vártam, hogy valamilyen szervezés keretében mindez pótlásra, illetve megrendezésre kerüljön. Örülök, hogy Mary megtette ezt a lépést - úgy érzem, sokunk nagy-nagy örömére! :) Cilivel a Kőrösi felé menet találkoztunk, szerencsére, a legnagyobb rendben és időben érkezett meg a vonattal. A viszonylag késői jegyvásárlás ellenére kitűnő helyre (a 11.sor közepére) sikerült jegyet váltanunk - tökéletes rálátásunk volt a színpadra. :) A program kezdeti perceiben megtudtuk Gézától, hogy a kezdési időpontot nagyon gondosan, mértani pontossággal helyezték el a napban, merthogy tulajdonképpen a szervezetünk étkezés utáni emésztésre fordított energiájából fakadó álmosság érzet ilyenkor már elmúlóban van, a normális esti lefekvés előtti fáradtság okozta álmosság érzet pedig még nincs jelen. Ennek értelmében tehát, Géza senkit sem szeretett volna meglátni szuszókálni, hiszen, drága pénzért jegyeket vásároltunk, aludni pedig, otthon is lehet... arról nem beszélve, hogy milyen híre lenne annak, hogy Egyházi Géza koncertjén tömeges alvások voltak!? ;) Nos, hát, hasonló humorral kellőképpen átitatott és fűszerezett műsorlevezetésben volt részünk, amely abszolút nem áll távol Gézától, sőt mi több, Krolock grófunk kreatív eszperente nyelvtudását ;) is megcsillantotta! :) A műsorpalettán szerepeltek dalok nagy klasszikusoktól (pl. Tom Jones, Máté Péter, Elvis Presley), mai kedvencektől (pl. Josh Groban), kedvelt musicalekből (pl. El nem múló vágy - Vámpírok bálja,Katedrális - Notre Dame de Paris), Géza saját (Infinity) lemezéről, s természetesen, Valentin nap kapcsán, a szerelmes dalok sem hiányozhattak (pl. Zeffirelli: Rómeó és Júlia c. film főcímdala, Igazából szerelem c. film betétdala). :) Ahogyan az a szórólapon is olvasható volt, két vendégfellépő - Janza Kata és Szomor György - színesítette a műsort. Kata elárulta, hogy két olyan zenész kollégája van, akiknek szívesen mond igent a koncertmeghívásukra - az egyikük Egyházi Géza! :) Kata elénekelte Cserháti Zsuzsa Kicsi, gyere velem rózsát szedni című slágerét, majd (ugyancsak) hatalmas sikerrel duetteztek Gézával a Hogyha kell egy tánc (Elisabeth), a Belehalok (Grease) és a Holnap hajnalig (Szép nyári nap) című dalokkal! :) Gyuriszereplésének nagyon örültem - egyrészt, mert már nagyon régen láttam és hallottam őt, másrészt, mert nagyon szeretem a hangját! :) Sajnos, Gyuri mindössze csak két dalt hozott el nekünk (Szeretned kell, míg élek / Love of my life - Queen, Elmegyek - Máté Péter), de azokat szenzációsan adta elő. :) Miután Gézától megtudtuk, hogy Gyuri főszerepet játszik a Győri Nemzeti Színház Jézus Krisztus Szupersztár musicaljében, Cilivel elgondolkod(t)unk, hogy egy hosszú hétvége keretében elutazunk és megnézzük Gyurit Jézusként! :) Még egy vendégfellépője volt a műsornak, akinek a neve sem a szórólapon, sem a plakátokon nem szerepelt, mert vendégszereplése csak később realizálódott; de Géza, amikor csak teheti, meghívja és favorizálja őt, mert nagyon tehetségesnek tartja - ő pedig nem más, mint Szemerédi Bernadett, akivel közösen elénekelték Géza lemezéről a Holnapután című dalt. :) Amint azt fentebb említettem, élőzenés koncertben volt részünk, s az Ötödik elem névre hallgató zenekar szolgáltatta a zenét. A zenekart két vokalista lány - Ambrus Rita és Farkas Zsófi - egészítette ki, akik önállóan is énekeltek nekünk, mégpedig Whitney Houston & Mariah Carey When you believe című dalát. :) Nagyszerűen éreztük magunkat ezen a délutáni koncerten, kiválóan szórakoztunk, mégis... ha őszinte akarok lenni, akkor nekem sokkal jobban bejönnek Géza nagyívű, igazán magas színvonalú hangot igénylő éneklései, mint az ún. könnyedebb műfajú dalok. Igaz, Géza humora sem mindennapi, amelyre mindenkor és mindenhol abszolút vevő vagyok! :) A szünetben sikerült jegyet vennünk a következő - április 12-i - MusicalPlusz 48.-ra, így biztosítva helyünket az ugyancsak csábító fellépőket felsorakoztató élményteli musical délutánra - többek között - Bot Gabi, Hanczár György és MÁZs társaságában! :) Tudom, elfogult vagyok, de MÁZs-nak különösen örülök! ;)
Amikor tavaly márciusban megnéztük azExperiDance Szenvedélyem, Velencecímű produkcióját, tudtam, hogy én ezt mihamarabb újra látni szeretném. December elején megnéztem a RaM Colosseum honlapjána lehetőségeket, s örömmel láttam, hogy január 9-én ez a produkció lesz műsoron. Tovább kattintva a jegyvásárlásra, valamiféle jelnek tekintettem, hogy a már csak egy-egy elszórt üres helyen kívül, mindössze egyetlen két, egymás mellé szóló hely kínálta magát! Mintha csak ránk várt volna ez a két szék a nézőtér 3. sorának (szinte) közepén! :) S ha már várt, mi éltünk a lehetőséggel, mentünk és újra megnéztük ezt a hihetetlenül látványos, szenzációs előadást! Olyannyira magával ragadó a produkció minden egyes pillanata, hogy csak akkor eszmélsz fel, hogy véget ért az előadás, amikor a táncosok meghajolnak és a közönség hosszasan tapsolni kezd. :) Már-már gyanúsan az volt az érzésünk, hogy egy-két jelenet kimaradt, olyan hamar eltelt az idő! :( Eddig minden látott ExperiDance-produkció nagyon-nagyon tetszett, de ez a Szenvedélyem, Velencenálam mindent visz! Ahogyan azt amárciusi előadás kapcsán írtam: fülbemászó zenék, ötletes díszletek a rávetített képekkel és fényekkel kombinálva, csodaszép jelmezek, és hát, lenyűgözően ügyes táncosok! :) Abból a szempontból nagyon jó volt a 3. sor, hogy még közelebbről láttuk a táncosok arcát, gesztusait és mozdulatait, de szerintem, a totális összkép kicsit távolabbról még egységesebb, még látványosabb! :) Az előadás Tamburino színre lépésével kezdődik, aki a nézőtérről "keveredik fel" a színpadra, csak előtte "átpasszírozza" magát a nézőtér egyik oldaláról a másikra, miközben felállít egy (hölgy)nézőt, hogy a helyére ülhessen, hogy ott pár pillanatig megpihenhessen! Nos, azért is ültünk jó helyen, mert pl. ez a jelenet pontosan előttünk zajlott le! :) Azt is kiszúrtam, hogy kedvenc táncosom, Újszászi András, levágatta a haját... jól nézett ki! ;) Amárciusi beszámolómhozképest csak ismételni tudom magam... Nagyon jó volt látni a táncosok arcán a mosolyt, függetlenül attól, hogy "könnyedebb" avagy nagy koncentrálást kívánó, akrobatikus mozdulatokkal kápráztattak el minket! :) A lenyűgözés ezúttal sem maradt el! Úgy érzem, nem most láttam utoljára ezt a produkciót! ;)
Az új esztendei kulturális "évadunkat" egy csodás januári bálozással indítottuk. Az előzetesen közölt szereposztáshoz képest volt némi változás, de természetesen, így is nagyszerű előadásban volt részünk. :) Géza hangja most is gyönyörű volt, a színészi játéka lenyűgöző :), csak A bál utolsó sorának éneklésekor ne változtatna a dallamon, főleg, hogy nem is jöttek ki úgy a hangok... és szerintem, nem is szól szépen úgy a dal! :( Zsazsa énekhangját legutóbb anovemberi MusicalPluszon, illetve1,5 évvel ezelőtt Sarahkéntcsodálhattuk meg - mind a színészi játéka, mind az énekhangja ezúttal is maximálisan elnyerte a tetszésünket, a Produkció vele is nagyon jól választott. :) Makár Istvánt előszörtavaly nyáron láttuk táncolnia Vámpírok báljában. Már akkor is nagyon tetszett a mozgása, de ma este újfent megállapítottam e tényt, s nem csak a Piros csizmákban nyújtott produktuma alapján (bár, a gyakori bálozók pontosan tudják, hogy a Piros csizmák férfi táncosának milyen követelményeknek is kell megfelelnie)! :) Dávid szereplése Fehér vámpírként örömteli meglepetés volt (a honlapon feltüntetett szereposztás szerint nem ő lett volna). Táncmozgását látva egyetlen szó jut csak az eszembe vele kapcsolatban, amely magába is foglal minden pozitívumot: profizmus. :) Márió és Márk ezúttal is minden tekintetben tökéletes Nightmare-ek voltak! :) Akivel azonban továbbra sem sikerült megbarátkoznom, az a Herbertet alakító Jenei Gábor. Hangilag abszolút rendben van, de az alakítása... hm... valahogy nem jön be. :( A többi szereplőt nem emeltem ki név szerint, de mindenki nagyszerű volt! :)
Január 3. szombat 19.30 Krolock: Egyházi Géza Sarah: Réthy Zsazsa Alfred: Pásztor Ádám Professzor: Jegercsik Csaba Chagal: Pavletits Béla Magda: Sári Éva Rebecca: Kokas Piroska Koukol: Umbráth László Herbert: Jenei Gábor Nightmare I.: Mező Márió Nightmare II.: Táborosi Márk Piros csizmák: Makár István, Varga Kinga Fekete vámpír: Túri Lajos * Fehér vámpír: Baranya Dávid
Nos, ha eljő a december, akkor már nem csak a Mikulás, a Karácsony és a Szilveszter jut az eszünkbe, hanem a soron következő HAVASI Symphonic Aréna Show is! ;) Az elmúlt két év fergeteges zenei élményének köszönhetően az idei - harmadik - felvonást az idő közeledtével egyre felfokozottabb hangulatban vártuk, amelyre bizony, már áprilisban megvettük a jegyeket! Az érdeklődés pedig olyannyira nagy volt, hogy a ma délutáni és esti teltházas koncerten kívül még két előadásra töltötték meg az érdeklődők a Budapest Arénát! :) Megérkezve kicsit hiányoltuk - az elmúlt két évhez hasonlóan - a székekre helyezett gyönyörű kivitelű programfüzetet, amely felsorolta volna az elhangzó műveket, olvashattunk volna a sztárvendégekről és a show alkotóiról, de ezen hiányérzetünket pótoltuk a szünetben az idei show műsorát tartalmazó CD megvásárlásával. :) Megkeresve helyünket a lelátón, kényelembe helyeztük magunkat, majd izgatottan vártuk a kezdést. Ezúttal is kitűnő helyről csodáltuk végig a showt - mindent tökéletesen láttunk, mindent tökéletesen hallottunk. :) A show ezúttal is saját zongoratémákból, zenei ötletekből épült fel. Pejtsik Péternek, Havasi Balázs kreatív alkotótársának köszönhetően, több hónapi közös munka gyümölcse, hogy a szóló zongoradarabok újabb és újabb monumentális művekké formálódtak, melyeket meghallva szinte azonnal ráismerünk a HAVASI Symphonic sajátos zenei világára. A koncert során több dallam is ismerősen szólt, de természetesen, hallottunk új szerzeményeket, és láttunk új produkciókat is. :)
A nagyon hatásos és látványos bevezető nyitány (Prelude - Age of Heroes) után az Ad Martemmostanra már igencsak jól ismert dallamai csendültek fel, hiszen, a koncertet hirdető reklámszöveg alatt e zene hallható. :) Ezután egy soha élőben még el nem játszott új tételt, a Miami Fever-t hallgattuk meg, amely egy nagyon vidám hangulatú, lendületes, mai modern hangzású szerzemény. :) Balázs tavasszal egy olyan etűdsorozatot kíván megjelentetni (CD és kotta formájában), melynek segítségével könnyebben küzdhetők le a zenetanulás technikai nehézségei, mert az általa komponált etűdök zeneileg hallgathatóak és közel áll a mai zenei ízléshez. Ebből a készülő sorozatból kaptunk ízelítőt négy mű erejéig - kettőt a koncert első (Etude No. 1 és Etude No. 2) és kettőt a második felében (Etude No. 8 és Etude No. 9). :) Ismét jól ismert dallamok következtek. Az Ecset és Zongora projektből a Poros út, az Egy magyar Párizsban és a Krisztus-trilógia hangzott el. E szerzeményeket Havasi Balázs a Munkácsy-festmények hatására komponálta, mely festményeket láthattuk közben a hatalmas LED falon. :) "Az emberiség nagy történetei úgy kezdődnek: volt egy férfi és egy nő, de vannak történetek, amelyek kezdetén két férfi áll... És van egy történet a világon, egyetlen egy, amelyik így kezdődik: volt egy zongora és volt egy dob..." - ez Havasi Balázs és Endi története! Ki tudja, miért, a Drum & Piano projekt változatlanul hatalmas sikernek örvendett ;), pedig már szinte minden pillanata nyomon követhető a közösségi oldalakra feltöltött videókon... Hiába, a produkció látványa élőben sokkal hatásosabb és lenyűgözőbb! :) A koncert első részének záró akkordjaként Balázs egy közös játékra kért bennünket. Endi mutatott egy egyszerű ritmusképletet, amelyet az elhangzó zenére kellett tapsolnunk, s miután magabiztosan felvettük a ritmust, elindult az új szerzemény, a You Can’t Stop Us. Talán, valamilyen formában eljutott Balázshoz a jó kis zúzos rockkal vegyített zongorajáték kívánságom, mert ez bizony a klasszikus zene és a rock találkozása volt, sőt, további meglepetésként Endi mellett a teljes Hooligans legénysége is színpadra lépett! (Csipának micsoda hangja van! Elképesztő! :))
A show második része ugyancsak látványosan kezdődött az Oh, Saint Stephen és a The Chaseművekkel. Ez utóbbiban a több hangszeren is játszó és a legtöbb zenei stílusban otthon lévő Pejtsik Péter a vezénylésen túl a hegedű tudását is megmutatta. :) Ez évben is bekerült a műsorba Balázs Voices of Change című szerzeménye, amelyet Radics Gigi aHarlem Gospel Kórussal adott elő. :) Az idei harmadik felvonás repertoárjában helyet kapott Liszt Ferenc Szerelmi álmok című zongoradarabja. Semmihez sem fogható érzés volt, ahogy Balázs "csupasz" zongorajátéka "beszőtte" az aréna hatalmas nézőterét. :) No, és végre, a show sztárvendége, a Grammy-díjas Lebo M. is színpadra lépett, és élőben is felhangzott a jellegzetes kiáltás, azaz az Oroszlánkirály hangja! A világhírű producer nemcsak előadója a Circle of Life című dalnak, hanem társszerzője is. Elsöprő sikert aratott "az élet körforgása", amelyet a zeneszerző egy afrikai kórus kíséretében adott elő. :) Lebo M. egy dalpremierrel is kedveskedett nekünk, amikor is a Bruce Willis főszereplésével nagy sikert aratott, A Nap könnyei című filmdráma eddig csak lemezre felénekelt betétdalát, most először élőben is előadta. :)
A show olyan ismert és kedvelt művekkel zárult, mint a Generali, az Infinity, a Storm és a Spring Wind (Tavaszi szél). :) Furcsa módon, ráadás, mint olyan nem volt, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen, 2014 decemberének estéjén is világszínvonalú, látvánnyal teli, giga-mega produkció részesei lehettünk, s a HAVASI Symphonic-esszenciával ismét hónapokra feltöltődtünk! :) Az est zárásaként név szerint is bemutatásra kerültek a show fellépői és alkotói, akik közül sokukat a 2012-es és 2013-as HAVASI Symphonic Arena Show kapcsán már megismerhettünk. :) Talán, kicsit mostoha módon, a beszámoló vége felé említem meg őket, de annál nagyobb szeretettel, örömmel és lelkesedéssel írom, hogy a shownak nagyon fontos szereplője és közreműködője volt az ExperiDance társulata is. Tökéletesen tették kerekké a HAVASI Symphonic zenei művészetét a mozgás művészetével. A távolság ellenére egy-két ismerős arcot is sikerült felfedeznem a táncosok között. :)
Még mielőtt bárki is reklamálná, nem, nem feledkeztem meg a show főszereplőjéről, mindössze keres(t)em a szavakat, mivel is tudnám a leginkább megköszönni neki, hogy ismét mert nagyot álmodni, és az álmok megvalósításában ezúttal is fantasztikus társakra talált. Köszönöm Havasi Balázsnak, hogy az évtizedeken át tartó gyakorlások, asztalfiókoknak történő komponálások ellenére hitt magában, hitt az érzéseinek, gondolatainak kifejezéseként választott hangszerben, a zongorában, s még azon lemezkiadók sem szegték kedvét, akiknek demo lemezét megküldve évekkel ezelőtt azzal utasították el, hogy (nem pontosan idézve): Tisztelt Havasi úr! Gratulálunk a szerzeményeihez, de jelen pillanatban ez a zene Magyarországon eladhatatlan. (?!?!) :( Nos, talán, nem tévednék nagyot, ha azt gondolnám, hogy e lemezkiadók (ha léteznek még egyáltalán) ma már bizonyára másképpen vélekednének! ;) Balázs szüleinek is hatalmas köszönetet szeretnék mondani, akik mérnökként és közgazdászként hagyták, hogy gyermekük zenét tanuljon, s ha kicsit sokat is váratott magára, de közel négy éve meghozta gyümölcsét a kitartó munka és lelkesedés Balázs számára, s a kezdetben 600 fős zeneakadémiai közönség mára már akár négy alkalommal is teltházas Arénát produkáló rajongótáborrá duzzadt! :) Adatokkal és számokkal nem szívesen untatnám magunkat, de a 450 fős háttércsapat(!!!) mellett meg kell említenem az elképesztő látványvilág létrehozásában szerepet játszó különleges, majd' 300 m2-es tű éles LED falat a színpad hátterében. Talán, mondanom sem kell, hogy e falon megjelenő képek pontosan tükrözték a zene hangulatát, lüktetését és mondanivalóját! Az élettel teli, valósághű képeknek köszönhetően, hol egy hatalmas léghajóban utazva érezhettük magunkat, amelynek mintha ablakán kinézve tárult volna elénk a csodálatos látvány; hol kézzel érinthető közelségben érezhettük a hegytetőről alázuhanó vízesést; hol pedig versenyt futhattunk a fel-felszálló madárrajjal. Szenzációs volt! :)
A beszámolóm legvégére egy amolyan kérésféle azoknak címezve, akik szponzor cégek munkatársaként kaptak tiszteletjegyet, eljöttek az előadásra, de talán fogalmuk sem volt, hogy mire is ülnek be pontosan, merthogy a program iránti érdeklődésük mintha odahaza maradt volna. Történt ugyanis, hogy a szünetben egy tőlünk nem messze ülő néző hangot adva felháborodásának teljesen kibukott egy társaságra, akik a koncert első része alatt iszogattak, csörömpöltek a poharakkal és dumáltak!? Kicsit megijedtünk, mert a második rész elején mögénk is valami hasonló társaság, hasonló mentalitással telepedett le, de valaminek köszönhetően, néhány perc után már nem hallottuk őket. Cili ugyan kiszúrta, amint egy biztonsági ember hosszú percekig figyelte eme társaságot, s remélhetőleg, ennek eredményeképpen visszavonulót fújtak! Szóval, kérdezem én (csak úgy, költőien), minek jön el az olyan, akinek fogalma sincs, mire ül be, s a viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy nem is nagyon érdekli, ami a színpadon történik; az pedig végképp nem érdekli, hogy más néző súlyos ezreket fizetett az előadásért, s a pénzéért nem bosszankodni szeretne az ilyenek miatt!? :(
Sajnos, az eddig kíméletesnek mondható novemberi ősz mára kissé bekeményített, s érezhetően téliesebbre fordult az időjárás. Ennek köszönhetően Cili sem bízta a MÁV-ra az esetleges vonatkimaradást, s inkább a tervezettnél egy órával korábbi vonattal jött el. Rendben meg is érkezett, így időben és kényelmesen átsétáltunk a 47. Musical Pluszra a Kőbányai Kulturális Központba. Elfoglalva helyünket a nézőtéren, a műsor kezdetére várva, Cili először Póka Balázst, majd Simon Editet (PS Produkció) és két leányunokájukat fedeztük fel a kettővel előttünk lévő sorban. :) A soron következő MPlusz nem viselt különösebb jelzőt, de a műsor levezetőjétől, Szemerédi Bernadettől megtudtuk, hogy a délutáni program Advent első vasárnapjának jegyében telt el. A fellépők között láthattuk és hallhattuk Réthy Zsazsát, Szemerédi Bernadettet, Csengeri Attilát, Egyházi Gézát, Kamarás Mátét, Serbán Attilát, Tóth Attilát és Vastag Tamást. Zsazsa itt az MPluszon először lépett fel, de láttuk már őt Sarahként a Vámpírok báljában (meggyőző alakítást nyújtott), és megtudtuk, hogy Eponinét is játssza a Nyomorultakban. :) Bernadett-tel már találkoztunk MPluszon, de az mindenképpen feltűnt, hogy előzetesen nem szerepelt a mai MP-szórólapon, s a délután folyamán is mindössze egy dalt énekelt?! Csengusz közel két éve volt MP-on, ami bizony, nem tegnap volt - jó volt őt újra látni és hallgatni! A Hallelujah nagyon tetszett tőle, különösen, hogy magyar szöveggel énekelte! :) Gézáról mit is írhatnék - csodás hang, kitűnő humor, édes és aranyos személyiség! ;) Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Mary egy egész délutánt szentel neki... pontosabban nekünk, rajongóknak jövő év február 15-én! :) A mai program szünetében magától a művész úrtól lehetett az Egyházi Géza Pluszra jegyet venni dedikálással megkoronázva! :) Mi ugyan nem éltünk eme lehetőséggel, de hogy ott leszünk a Valentin napi élőzenés koncerten, az biztos! Az előzetes hírek szerinti vendégfellépők neve is csábító - Janza Kata és Szomor Gyuri! :) Máté - ha úgy tetszik - hozta a (mostanság) rá jellemző, sajátos formáját. ;) Az énekhangjával kapcsolatos véleményem továbbra sem változott :(, de a Most múlik pontosan című Quimby-dalt nagyon szépen énekelte el! :) Azt viszont nagy meglepetéssel hallottam tőle, hogy Japán őt választotta meg jószolgálati nagykövetének. Őszinte elismerésem, és további hasonlóan szép sikereket kívánok a terveihez és az elképzeléseihez - legyen az kiállítás Japánban, rendezés Németországban, vagy koncertezés Ausztriában! :) Serbi jó hangulatban volt, jókat énekelt fantasztikusan - csak úgy és annyit, amennyit kellett! ;) Attilának nagyon-nagyon örültem, s úgy érzékeltem, a közönség is nagyon kedveli őt - nem beszélve a dalokról, amiket énekel, és ahogyan énekli azokat. Elképesztő hangja van! :) Az Edda-dalokat hallgatva arra jöttem rá, hogy a hangszíne valamelyest hasonlít Pataki Attiláéra. Azt nem tudom, ő ezt elismerésnek vagy sértésnek veszi-e, de miután Pataki Attila énekhangja számomra etalon, én abszolút elismerésként állapítottam ezt meg. :) Tominak nagyon jól állnak a swinges stílusú dalok, mégis, számomra a Róma és a Groban-dal volt a nyerő! :)