Emlékmorzsák

Ezúttal Cili volt szemfüles és vette észre David Garrett Fb-oldalán, hogy 2025-ben Millennium Symphony World Tour címmel turnéra indul, és az európai állomások között Budapest is a listára került! Hurrá! Amint megnyitották a jegyvásárlás lehetőségét (2024. októberben), bebiztosítottuk részvételünket a kihagyhatatlan eseményre!

A koncert – a számunkra még teljesen ismeretlen – MVM Dome-ban került megrendezésre. Kissé meglepődtünk, amikor 2 nappal a koncert előtt átültetésről szóló e-mailt kaptunk a következő szöveggel: Ahogy egyre közeledik a koncert, úgy kerültek pontosításra a különböző produkciós részletek, a hangzással kapcsolatos felszerelések pontos helyzete. Az ezt követő minőségellenőrzési eljárás során úgy találtuk, hogy a hely, amelyre a jegye eredetileg kiállításra került, nem feltétlenül nyújtja azt az élményt, amelyet Ön a vásárláskor elvárt. Annak érdekében, hogy a belépőjegye maximálisan tükrözze azt a minőséget, amelyet a választott árkategóriája nyújt, a Rendezvényszervező kérésére új belépőjegyet állítottunk ki Önnek olyan helyre, amely az adott kategórián belül a legmagasabb látogatói élményt nyújtja. Nem volt mit tennünk, hiába váltottunk jegyet a választott szektor általunk preferált utolsó sorába, oda ültünk, ahova (át)szólt a jegyünk.

2018-ban voltunk már David Garrett koncerten, így nagy várakozással voltunk e koncert iránt is. Az MVM Dome-hoz nagyon ügyesen eljutottunk, a bejutás is megtörtént egy rövid várakozást követően, és a helyünket is pillanatok alatt megtaláltuk. Kicsit előre szaladva az időben, kiderült, hogy az új helyről, valóban „magas látogatói élmény”-ben volt részünk, de erről majd kicsit később.

A koncert időben elkezdődött. A bevezető dal elhangzása után David köszöntötte a közönséget. Elmondta, hogy számára a Millennium Symphony több mint egy koncert: egy szenvedélyes projekt, melynek során az elmúlt 25 év legemlékezetesebb dalait egy kis klasszikus hangszereléssel újraalkothatta őket. Külön öröm volt számára, hogy újra Budapesten lehetett, és őszinte hálával köszöntött bennünket.

A koncert közben elárulta, hogy egy kicsit beteg, de mindent megtett, hogy mi ebből mit se vegyünk észre, és csak remélte, hogy jól érezzük magunkat.

David Garrett magyar rajongói oldalán megjelent a koncert dallistája. David az elhangzó dalokat felvezette néhány mondattal. Sajnos, nem mindent értettem pontosan, de talán, nem írok majd nagyon vad dolgokat:

1. Seven Nation Army (The White Stripes átirat) - A koncert a Seven Nation Army energikus átiratával kezdődött, ami már az első percektől elmélyítette a közönség figyelmét a rendkívüli zenei látványra.
2. Naughty Girl (Beyoncé átirat) – a Naughty Girl-ben az orientális hangzásvilág került előtérbe. Egy olyan élményt élhettünk át, mintha egy ismeretlen, de mégis vonzó zenei univerzumba csöppentünk volna.
3. Moves Like Jagger (Maroon 5 átirat) - A Moves Like Jagger lendületes ritmusai felpezsdítették a levegőt.
4. Señorita (Shawn Mendes & Camila Cabello átirat) - A Señorita kapcsán David megosztotta a New York-i Juilliard School of Music legendás oktatójának, Ichák Perlmannak a bölcsességét, miszerint a dinamika nem csupán a játékban, hanem a műsor kialakításában is kulcsfontosságú.
5. As It Was (Harry Styles átirat) - Az As It Was darabban a visszatérő motívumok és a rondószerű alakzatok emlékeztették Davidet a klasszikus mester, Mozart stílusára, mégis megőrizve Harry Styles modern lendületét. Ez az elegáns összefonódás egyszerre volt tisztelgés a múlt előtt és új utakat nyitó kísérlet a jelenben.
6. Dance Monkey (Tones and I átirat) - A Dance Monkey átirata kapcsán David megismertetett bennünket a programzene fogalmával, amely azt jelenti, hogy zenével újraalkotnak egy érzelmet vagy akár egy helyzetet. A fogalommal a klasszikus zenei világban találkozhatunk, mindenki által ismert példák: Vivalditól A Négy Évszak, A hattyúk tava Csajkovszkijtól, vagy Az Állatok farsangja Camille Saint-Saëns-tól...
7. Take Me to Church (Hozier átirat) - A Take Me to Church elképesztő előadása során a templomi orgona mély, szinte misztikus hangjai vették körül a hegedűt, így egy igazi érzelmi katedrálist hozott létre a színpadon.
8. Wake Me Up (Avicii átirat) - A klasszikus zenei világ túl korán vesztette el Mozartot, a pop-rock zene Prince-t, Amy Winehouse-t, Jimi Hendrixet. Néha nagy nyomás nehezedik a művészekre, és nehéz művésznek lenni, mert a sikerhez mindig a legjobbat kell kihozniuk magukból.
9. The Joker and the Queen (Ed Sheeran átirat) – David óriási rajongója az orosz zeneszerzőnek, Szergej Rahmanyinovnak. Számára Rahmanyinov zenéje melegséget áraszt. Rahmanyinov világát idézve akarta újraalkotni ezt a gyönyörű darabot.
10. Despacito (Luis Fonsi átirat) – David szerint, ezt a könnyedebb hangulatú folklorisztikus darabot Paganini nagyon élvezte volna átírni hegedűre, ugyanis Paganini nemcsak egy fenomenális hegedűművész volt, hanem nagyszerű klasszikus gitáros is.
11. Mein Herz brennt (Rammstein átirat) - A klasszikus zenei világban, ha tragikus és drámai zenéről van szó, egyetlen nagyszerű zeneszerző jut eszünkbe: Ludwig van Beethoven. A Mein Herz brennt átirata a tragikus, drámai hangzás az egykori Beethoven ihlette változatokkal keveredve teremtett egy igazi érzelmi hullámvasutat, amikor a „csöndből brutális fortissimóba” vált.
12. Shape of You (Ed Sheeran átirat) – A Shape of You átirata hozta el a modern technológia és a kreatív kísérletezés csúcspontját, merthogy most lett szerepe annak a bizonyos B színpadnak, amely a szektorunk előtt lett felállítva. David a B színpad felé irányította a közönség figyelmét, majd egy kicsit beavatott minket, mi is fog történni ezen a bizonyos B színpadon. Egy looper segítségével felvett néhány loopot, létrehozva ezzel az átirathoz szükséges zenei háttérsávot, amelyhez a színpadon tőle jobbra elhelyezett lábdobbal adta az ütemet, így ötvözve a hegedű klasszikus hangzását a kortárs zenei innovációval.

- szünet -

13. Blinding Lights (The Weeknd átirat) – A zene már elindult a színpadon, amikor David a csarnok szemközti felében tűnt fel hegedűjével és sétált el a színpadig. Amúgy ez a dal nekem nagy kedvencem.
14. Russian Roulette (Rihanna átirat) – Rihanna orosz rulettjének egy nagyon drámai változatával folytatódott a koncert, a misztikum és dráma világába kalauzolt el bennünket.
15. Survivor (Destiny's Child átirat) – David úgy véli, sok-sok gyakorlással elérhető, hogy a színpadon minden könnyednek és játékosnak tűnjön, függetlenül attól, hogy mennyire nehéz. Vannak könnyű darabok, és vannak kihívást jelentők. Ez a dal például egy nagy kihívás volt számára.
16. The Loneliest (Måneskin átirat) – David szerint, a hegedű tökéletes kiegészítője a zongora. A zongora és a hegedű duettje adott egy bensőséges, lírai hangulatot a Måneskin átiratnak. A két hangszer tökéletes összhangba került, egyaránt kiemelve a hegedű érzelmi mélységét és a zongora melegségét, létrehozva így egy intim, személyes zenei beszélgetést a színpadon. És hamar előkerültek a telefonok is, több ezer fény(ecske) ringott a dallamokra.
17. Medley: Nirvana - Smells Like Teen Spirit / Aerosmith - Walk This Way / Michael Jackson - Smooth Criminal / Beethoven - The 5th / Klaus Badelt/Hans Zimmer - He's a Pirate - A Karib-tenger kalózai – Ez a medley volt az est egyik leglátványosabb pillanata. A rock és pop klasszikusok összeolvadása dinamikus, gyors váltásokkal és improvizatív szólókkal tette lehetővé, hogy a zenekar minden tagja „szóhoz” jusson. Sőt, nem csak a dalok és a dinamikus előadások keltették életre az est varázsát, hanem David privát archívumából válogatott videók is, melyek kedves pillanatokkal szolgáltak.
18. Flowers (Miley Cyrus átirat) - A „Flowers” átirata lágy, érzelmes hangulatával egy pillanatra megállította a tempót, mintha egy virágzó kert rejtett szépsége nyílt volna ki. David finom játéka érzelmi árnyalatokkal ruházta fel a dallamot, így az előadás egyszerre volt frissítő és elgondolkodtató.
19. Titanium (David Guetta, Sia átirat) - A Titanium előadása közben lement a nézők közé, meglátott egy kislányt, és pár másodpercig csak neki hegedült, néha pedig megállt egy közös szelfire.
20. Shake It Off (Taylor Swift átirat) - Az este végére a könnyedség került előtérbe a Taylor Swift slágerének lendületes, játékos átiratában. A Shake It Off felszabadult ritmusa és a hegedű virtuóz, energikus játékstílusa egy olyan sejtelmes táncos örömvilágot teremtett, ahol minden gondot el lehetett mosni a zene hullámain. E szám közben is meglátogatta a közönséget, egy-egy szelfi ezúttal is belefért.

- ráadás –

21. Welcome to the Black Parade (My Chemical Romance átirat) – David egyik kedvenceként vezette fel ezt a darabot, ami egészen a New York-i Juilliard School of Music-ig nyúlik vissza, de nem untatott bennünket a hosszú történettel.
22. Viva La Vida (Coldplay átirat) - Az est záróakkordjaként, a számomra is nagy-nagy kedvenc, a Viva La Vida hangzott el, amely méltóképpen tette kerekké ezt a fantasztikus estét. 

Itt jegyzem meg azt is, hogy a symphony jelzőt olvasva a koncert címében, eleinte hiányoltam a szimfonikus zenekart a színpadról, később azonban észrevettem, hogy a háttérben a LED-falra vannak (csak) kivetítve. Hm… Persze, ettől még nagyszerű koncertben volt részünk! David a mosolyával, a jókedvével és a játékával mindent megtett, hogy élményteli estét szerezzen nekünk (totálisan elfeledtette velünk, hogy nincs teljesen jól)! Az élő zenekar is nagyon szuper volt, aranyosak voltak, és úgy érzékeltem, ők is nagyon jól érezték magukat!

David egy későbbi posztjából az derült ki, hogy ő is jól érezte magát nálunk!

… kényelmesen átértünk a Madách Színházból a Kispesti Evangélikus Templomba Rákász Gergely Lords of the Organ IX. orgonakoncertjére.

Ezúttal Cili hívta fel a figyelmem Gergely ma esti koncertjére. Természetesen, nem volt kérdés, hogy ott a helyünk.

Korai érkezésünknek köszönhetően elsők között ülhettünk be a templom padsoraiba, így a legjobb helyek egyikéből élvezhettük végig az esti történéseket.

A koncertet megelőzően Deák László esperes mesélt egy történetet, amely az életünkbe egyedül békességet hozni képes Jézusról szólt, befejezésül pedig, mondott egy imát a koncertért. Gergő szerint rá is fért az imádság, no, nem azért, mert nem tanulta volna meg az eljátszandó darabokat, hanem mert az első koncertet adta ezzel a műsorral.

Az első kis összeállításban Georges Bizet Carmen című operájából hangzott el három ikonikus dallam: a Nyitány, a Habanera (Carmen áriája) és a Torreádor-dal. Bizet életének utolsó alkotása volt a Carmen, amelytől valódi sikert remélt, ám ez életében nem adatott meg számára. Halála után azonban a későbbi előadások hatalmas sikert arattak, a darab pedig közönség kedvenccé vált, és máig az egyik legismertebb, leggyakrabban játszott opera.

A következő zenemű Johann Pachelbel Ünnepi (D-dúr) kánonja volt. Pachelbelt gyakran nevezik a popzene „nem hivatalos keresztapjának”. Kánonjának nyolc hangból álló basszusmenete különösen népszerű, és a popzenészek előszeretettel „kölcsönzik” saját szerzeményeikhez.

A folytatásban Gergely az operák világába kalauzolt el bennünket, előtte azonban megosztotta velünk egy személyes, magánéleti tapasztalását. Tekintve, hogy otthon a klasszikus zene mellett tragikus operákat hallgatva nőtt fel, így fiatalkorában nehezen értette meg, hogy az éppen aktuális hölgy, akinek udvarolt, miért tekinti a legnagyobb tragédiának, hogy nem hívta fel őt időben. Ebből kiindulva, a „női szamárság” jegyében Vincenzo Bellini olasz zeneszerző Norma című operájából hangzott el Norma áriája, a Casta diva. Ám, hogy a „férfi szamárság” se maradjon ki, eljátszotta Richard Wagner Tannhäuser című operájából Wolfram áriáját, a Dal az Esthajnalcsillaghoz. Ez utóbbit, a korábbi koncertekről már jól ismert Dénes Dorottya csellóművésszel (a Rákász Gergely Alapítvány tehetségével) közösen szólaltatták meg.

A következő zenemű ugyan nem szerepel Gergely Classic Love on the Organ című legújabb lemezén, de azóta szerette volna eljátszani, hogy 1995-ben először meghallotta a Változások kora című film nézése során. Ez nem volt más, mint a La Folia. Ez a zenei téma egy akkordfűzés, amely a legősibb feljegyzett európai zene és évszázadok óta a kultúránk része.  A portugál reneszánszkori színházban jelent meg először, és azóta több mint 150 zeneszerző (Vivaldi, Händel, Bach, Liszt, Beethoven) dolgozta fel, ahogyan napjaink ismert és kedvelt (pop/rock)zenészei is. Gergely ma este Nagy Gábor orgonaművész átiratát adta elő, összegyűjtve a legjobb variációkat. Belekerült a Britney Spears-féle Oops I did it again verzió is, amelynek játszása közben Gergely önfeledt orgonálásba merült. Az ezzel előidézett vicces jelenetnek Dorottya vetett véget, amikor is csellójának vonójával –figyelmeztetésképpen- Gergelyt finoman oldalba bökte.

Ezután Claude Debussy Suite bergamasque című zongoraszvitjének a harmadik és talán legismertebb tételét, a Holdfényt (Clair de lune) hallgattuk meg, amelyet egy beteljesületlen szerelem ihletett.

Bach g-moll fantázia és fúga című művét nem véletlenül illetik a „nagy” jelzővel, azon túl, hogy megkülönböztesse a korábbi, rövidebb g-moll kis fúgától. Bach e műnek a terjedelmével és szerkezetével megerősítette hírnevét. A fantázia teljesen szabad improvizációként indul. Az ezt követő virtuóz fúga témája egy vidám holland dalból, az „Ik ben gegroet van”-ból származik, amely az Oude en Nieuwe Hollantse Boeren Lieties gyűjteményből származik. A darab által megkövetelt fürge lábmunka a pedálokon pedig, komoly kihívás a művet eljátszó orgonaművésznek. (E Bach-mű hallgatása közben azon gondolkodtam el, hogy Bach 20 nemzett gyermekéből ugyan csak 9-10 érte meg a felnőtt kort, de én nem hallottam olyan leszármazottról, aki örökölte volna ezt a tehetséget. Utánanézve az interneten rábukkantam Kálmán Gábor márciusi cikkére, amelyből kiderült, hogy hat fia közül csak egy nem lett hivatásos zenész - ki több, ki kevesebb sikerrel büszkélkedhetett. Igaz, nem vagyok egy nagy „zenetudós”, de ezidáig egyik leszármazott szerzeményével sem volt szerencsém találkozni.)

Közeledve a koncert végéhez, két „táncot” hallgattunk meg. Az egyiket Bach komponálta, a másik tánc zeneszerzője úgy vélekedett munkásságáról, hogy „csupán egyetlen mesterművet alkottam, sajnos ebben nincs zene”. Nos, ez volt Maurice Ravel francia zeneszerző Bolero című mesterműve. (Ravel megbízást kapott egy táncjáték megírására. A megrendelő Ida Rubinstein, a sokoldalú, művelt táncművésznő volt. A darab pedig Ravel legnépszerűbb műve lett.)

Amiért nagyon szépen és lelkesen visszatapsoltuk Gergelyt a koncert végén, ráadásként egy közös tapsolással kiegészülve Marc-Antoine Charpentier: Marche en Rondeau ritmusaival vettünk búcsút egymástól. (Amúgy jellemzően Xaver koncertjein is ezzel köszönünk el egymástól.)

Gergely lenyűgöző orgonajátékát ezúttal is Papp Norbert festőművész és grafikus alkotásai illusztrálták, így téve azt teljesebbé és még élményszerűbbé.

Ahogyan általában, ezúttal is Hírlevélnek köszönhetően esett a választás a mai Jézus Krisztus Szupersztár előadásra, egész pontosan Tóth Attila és Száraz Tamás párosa miatt. (Jó)pár évvel ezelőtt (2011-ben) úgy volt, hogy a főszerepben e kettőssel nézzük meg az előadást, de sajnos betegség miatt akkor nem tudtunk elmenni.

Amikor a Madách Színház áprilisi értesítőjében megláttam, hogy újra műsorra került a Jézus Krisztus Szupersztár, először csak arra voltam kíváncsi, hogy Tóth Attila – a 2019-es stroke-ja után – még mindig játszik-e a darabban. Örömmel láttam, hogy igen, ráadásul inspiráló jelnek tekintettem, hogy a ma délutáni előadáson Száraz Tomi alakítja Júdást. Izgatottságom egyre fokozódott, és reméltem, hogy Cilinek sem lesz túl sok a programokból, mert este f8-ra már egy másik esemény volt betervezve. Miután egyeztettem vele, ő is örömmel csatlakozott, és mintha csak nekünk tartották volna fenn a helyeket, a színpaddal szemközti emeleti sorokban pont két üres hely várt ránk.

Az előadás napjáig már csak azon aggódtam, nehogy a színház vagy a színészek részéről bármi közbejöjjön, és végül más szereposztás legyen, de belépve a Madách Színház előcsarnokába, rápillantva a szereposztásra, megnyugtató örömmel láttam e két nevet a táblán! Így ezt az előadást az én utó-Húsvéti ajándékomnak tekintettem!

Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár ősbemutatóját 1971-ben tartották a New York-i Mark Hellinger Theater-ben, a Madách Színházban 2009-ben került bemutatásra. A rockopera Jézus utolsó hét napjának történetét dolgozza fel, még pontosabban, Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig.

Tóth Attila színészi játéka és énekhangja magával ragadó volt. Érezhető volt, de a kisfilmben is elmondja, hogy a vele történt események mélyen áthatják a színpadon elhangzó szavait. Azok, akik (jól)ismerték Attila énekhangját még a betegségét megelőző időkből, talán egyetértenek abban, hogy volt/van hajszálnyi különbség, de alig érzékelhető. Rendkívüli öröm számomra, hogy kitartásának köszönhetően teljesen felépült, és hálás vagyok a döntéshozóknak, amiért lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen a színpadra. Biztos vagyok benne, hogy ez a visszatérés nagyban hozzájárult a gyógyulásához.

Júdás szerepében Száraz Tamás tökéletes volt. Nem csupán eljátszotta a karaktert, hanem teljes lényével átérezte és megélte azt. A szerep és ő szinte eggyé váltak – mintha Júdás lelke ott lakozott volna benne, és minden egyes gesztusával és hangsúlyával átélhetővé tette a karakter összetettségét és tragikumát.

Gallusz Nikolett is kitűnő választás, akinek nemcsak a zenei teljesítménye érdemel figyelmet, mert nemcsak énekel, hanem a teljes lényével mesél és hatással van a közönségre.

Sasvári Sándor igazán erőteljesen és hitelesen hozta Pilátus szerepét a színpadra. Tekintélyt parancsoló jelenléte és kifinomult színészi játéka árnyaltan mutatta be a karakter belső vívódását, így minden gesztusában érezhető volt a döntés súlya.

Ekanem Bálint igazán kellemes meglepetés volt. Heródes király szerepében ugyan csak egyetlen dala van a darabban, de az rendkívül ütős, és ő ezt magabiztosan, könnyed eleganciával, felszabadult mozgással és karakteres énekhanggal adta elő. Nemcsak az éneklésben brillírozott, hanem a színpadi jelenléte és kisugárzása is magával ragadta a nézőket. Igazi élményt nyújtott, egy szórakoztató és emlékezetes pillanatot teremtve.

Csórics Balázs mély, erőteljes énekhangja lenyűgöző hatással volt Kajafás szerepében, tökéletesen illeszkedve a karakter tekintélyt sugárzó jelenlétéhez. Hangja nemcsak erőt és méltóságot közvetített, hanem árnyalta a főpap belső világát is. Jelmezével együtt még inkább kiemelte Kajafás királyi méltóságát, hozzájárulva ahhoz, hogy a karakter egyszerre tiszteletet parancsoló és emlékezetes maradjon.

Sánta László Simonja magával ragadó és energikus volt, teljes beleéléssel hozta a karaktert. Azok, akik régóta ismerik, pontosan tudják, hogy ez nem véletlen – Laci mindig is lenyűgöző énekhanggal és dinamikus mozgással tette emlékezetessé alakításait. Ezúttal sem volt másként: a színpadon magabiztosan uralta a teret, minden gesztusa és hangja tökéletes összhangban volt a szerep érzelmi intenzitásával.

Kedves ismerősként említeném meg Barát Attilát (Péter) és Mező Zoltánt (Annás). Attilát több sikeres Madách-produkcióban láttunk már, Zoltánt pedig a Rocktenors formációból ismerjük. Mindketten magabiztos hanggal és színészi játékkal erősítették a fenti csapatot.

Az alkotók közül külön kiemelném a díszlettervezőt, jelmeztervezőt és koreográfust, akik egyedülálló látványvilágot és dinamikát adtak a produkciónak. Rózsa István díszletei bár végtelenül egyszerűek, éppen ebben rejlik zsenialitásuk – ötletességükkel és beszédes vizuális elemeikkel tökéletesen támogatják a történet atmoszféráját. Rományi Nóra csodálatos jelmezeket alkotott, melyek nemcsak esztétikai szempontból lenyűgözőek, hanem a karakterek személyiségét és érzelmi mélységeit is tükrözik. Tihanyi Ákos koreográfiája mesterien követi a történet ritmusát és érzelmi ívét, amelyet a táncosok magával ragadó energiával és kivételes technikai tudással keltenek életre.

Kiváló helyünk volt, tökéletes rálátással a színpadra, és nagyszerű előadásban volt részünk.

Az előadás után átmetróztunk/villamosoztunk a Kispesti Evangélikus Templomba Rákász Gergely esti orgonakoncertjére…

Amikor a 2024. július havi hírlevélben olvastam az AVATAR, Az Utolsó Léghajlító (The Last Airbender) produkcióról, nem voltam teljesen tisztában, mire is számíthatunk ezen a koncerten, de bevállaltuk, és megváltottuk az idei márciusi koncertre a jegyeket. Február közepén kaptunk egy e-mailt a jegyirodától, hogy (amúgy nem tudni, mi okból), de a korábban megvásárolt jegyeinket módosították és az e-mail csatolmányaként küldték meg az új, érvényes jegyeinket. Furcsálltuk a dolgot, de miután sikeresen bejutottunk és elfoglaltuk helyünket az Arénában, eloszlottak kétségeink, sőt, az eredeti ülőhelyhez képest még jobb helyre „ültettek át” minket.

Amint azt a produkcióról írt ismertetőből megtudtuk: Az előadás - az anime kultúrán belül - az Avatar: The Last Airbender sorozat kultuszához kapcsolódik. Ezt a látványos koncertet Jeremy Zuckerman, a műsor eredeti zenéjének ötletgazdája komponálta és hangszerelte. A koncerten egy speciálisan összeállított 14 tagú zenekar „kelti életre” a show ikonikus partitúráját, tökéletes összhangban a sorozat legfeledhetetlenebb pillanataival. A Nickelodeon kultikus produkciója, az Avatar: The Last Airbender In Concert egyedülálló lehetőséget kínál a rajongóknak és a zenerajongóknak, hogy teljesen elmerüljenek Aang, Katara, Toph, Sokka, Zuko és még sok más hős elbűvölő világában.

A koncert – szünettel – kb. két és fél órán át tartott (az első rész 1 óra 25 perc, majd a szünet után egy 45 perces második rész következett). Ahogy az fentebb olvasható volt, élő zenekari együttes játszotta a zenét, miközben a sorozat válogatott felvételei egy nagy képernyőn voltak láthatók. A szokásos nyugati zenekari hangszereken kívül hallottunk taiko dobokat és az erhu-t (középkori eredetű távol-keleti kéthúros vonós hangszer), hogy tükrözze a sorozat ázsiai ihletésű zenei elemeit, valamint a képernyőn megjelenő konkrét pillanatokhoz szinkronizált fényeffektusokat.

A zenekart David Lynn vezényelte, aki a koncert megkezdése előtt „Good evening, Budapest!” felkiáltással köszöntött bennünket. Minderre a közönség tapssal és némileg visszafogott ovációval reagált. Ám, amikor a karmester úr mindezt tört magyarsággal („Jo estet, Budapest!”) tette, az Aréna közönsége tapsorkánba és hatalmas ovációba tört ki! Ez a reakció már inkább tetszett Lynn úrnak, és bíztatott bennünket, hogy „olyan hangosak lehetünk, amennyire csak tudunk, szurkolhatunk, kiabálhatunk, sikíthatunk, nevethetünk, sőt sírhatunk is, amikor a kedvenc karaktereink felbukkannak a vásznon – egyszóval: (a színpadon lévő zenészek) hallani akarják, hogy jól érezzük magunkat”.

Nos, miután a sorozatot nem láttuk (az igazat megvallva, ezidáig nem is hallottunk róla), a produkciót, mint zenerajongók hallgattuk (és néztük) végig. A történetből nem sokat értettünk, és ebben a bejátszott videórészletek sem segítettek. Az egyes karakterekről sem tudtunk semmit, de alapvetően jól éreztük magunkat, hiszen, valóban jó zenét hallgattunk kiváló zenészek tolmácsolásában.

Bár, nem az én korom zenéje, de amint egy júliusi hírlevélben olvastam a The Bootleg BEATLES formáció koncertjéről, benne a szervezők ajánlóját, konzultáltam Cilivel és a jegyvásárlás mellett döntöttünk.

Meggyőző volt George Martin, a BEATLES producerének véleménye, aki egész egyszerűen lenyűgözőnek („the terrific show”) nevezte a produkciót. A neves Daily Telegraph magazin egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a BEATLES reinkarnálódott! Az együttes az angol királynő jubileumi születésnapján is fellépett, ahol maga Paul McCartney is jelen volt és közölte, hogy Ő biztosan elmegy egy koncertjükre!

Nos, hát, mi is elmentünk az Erkel Színházba szervezett koncertre, amit egyáltalán nem bántunk meg, mert nagyon jó hangulatú estében volt részünk. Bár, az információk szerint a The Bootleg BEATLES számtalan díjjal, elismeréssel és világhírrel büszkélkedhet, mi előtte nem hallottunk róluk, pedig 1980 óta létezik ez az angol tribute banda (10 évre rá alakultak, hogy 1970-ben feloszlott a The Beatles).

A koncert felépítése kronológia szerint történt. A különböző időszakokban íródott dalokat korabeli felvételek vetítésével fűszerezte a zenekar. Két felvonás volt, közte szünet. Az első részben számomra több volt az általam is ismert dalok száma, mint a második részben. A négy fő tag zenei játékát kiegészítette egy billentyűs, fúvós, vonós és ütőhangszerekből álló zenekar is. Amellett, hogy hangilag tökéletesen hozták a Beatles-feelinget, a megtévesztésig „levették” az eredeti tagok gesztusait, mimikáját és mozdulatait is. Szenzációsak voltak a fiúk!

Annak ellenére, hogy a színház nézőteréből adódóan ült a közönség, majd’ minden dal előtt próbáltak rávenni bennünket, ha ismerjük a dal szövegét, csatlakozzunk és énekeljünk velük. Eleinte kicsit bátortalanok voltunk, de végül szerintem, nagyon jól belejöttünk, igazán meg lehettek velünk elégedve, pláne, amikor folyamatos tapssal is hozzájárultunk a hangulathoz. A csúcs az volt, amikor invitálásukra, táncra is perdültünk.

Az is nagyon közvetlenné tette a hangulatot, hogy több magyar szót/mondatot megtanultak (Jó estét! Köszönöm! Tapsoljatok! Táncoljatok!). Ez igazán kedves gesztus volt tőlük! Nem tudom, mennyi idejük volt városnézésre, de természetesen, gyönyörű helynek tartják Budapestet!

A koncert végén további kedves mondatokkal búcsúztak tőlünk: Nagyon örülünk, hogy Budapestre jöhettünk és lehetőségünk volt fellépni. Nagyon szépen köszönjük. Nagyon jól éreztük magunkat. Jó éjszakát! Szeretünk benneteket!

Jelenlegi tagok

• Paul Canning (John Lennon) – gitár, ének, billentyűs hangszerek, szájharmonika (2024-től napjainkig)
• Steve White (Paul McCartney) – basszusgitár, ének, billentyűs hangszerek (2012-től napjainkig)
• Stephen Hill (George Harrison) – gitár, ének (2014-től napjainkig)
• Gordon Elsmore (Ringo Starr) – dob, ütőhangszerek, ének (2016-tól napjainkig)

Zenekar és más zenészek

• Max Langley – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
• Matt Grocutt – trombita, piccolo trombita, ütőhangszerek
• Vanessa King – kürt, fuvola, ének, ütőhangszerek
• Harriet Baker – fuvola, szaxofon
• Chris Cole – harsona
• Tom Bott – hegedű, swarmandal
• Sarah Chapman – brácsa
• Sheila Holdsworth – brácsa
• Robert Woollard – cselló, tűzoltóharang

Rákász Gergely hírleveléből értesültünk a ma késő délután kezdődő BUDAPEST – TÉL címet viselő koncertről, amely ezúttal is a Pozsonyi úti Református templomban került megrendezésre. Bár a jegyek vásárlásának időpontjában már tudtuk, hogy előző nap este is koncertre megyünk, úgy voltunk vele, halmozzuk az élvezeteket!

A helyszín már ismerős volt, az elsők között érkeztünk meg, így még bőven válogathattunk, hova is szeretnénk ülni. A pontos érkezés egyben a művész úr kérése is volt, Gergely is pontosan 17 órakor kezdte a koncertet, tekintettel arra, hogy a délutáni koncertet, követte egy esti is, és így volt kényelmesen biztosított a „helycserés támadás”.

A koncert egy űrutazással indult, pontosabban a 150 éve született angol szerző Gustav Holst Bolygók szvit című zenéjével, amely a Csillagok háborúja és a Gladiátor zenéjét is ihlette. Holst naprendszerének bolygói közül megszólalt a római főisten, az égi férfi és vezérlő csillagunk, Jupiter, illetve a szerelem és szépség istennője, az égi nő, Vénusz dallamai. Kettősük a teremtett világ két arcát mutatja, amely mindannyiunkban jelen van.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy a zene közben, valahonnan hátulról megszólalt egy mobiltelefon, amelyet Gergely diszkréten szóvá is tett a művek elhangzása után, sőt, elmesélte, hogy emiatt az egyik koncertjéről hazaküldött valakit.)

A bolygók közti kirándulást a közelgő karácsonyi ünnep csillogása váltotta fel, amelynek fényeit Johann Pachelbel: Ünnepi (D-dúr) kánonjának (ez a mű, nem mellesleg, három évszázaddal később is az egyik legnépszerűbb esküvői bevonulási zene), Bach: Pásztorjátékának, majd a 147. kantáta betétdalának, Jézus marad az én örömöm koráljának dallamai gyújtották meg lelkünkben.

Amint azt már Gergely koncertjein megszokhattuk, egy-egy műsorszám erejéig bemutatja alapítványa egy-egy mentoráltját (az áprilisi koncerten mi már találkoztunk velük) – Szigeti Bence (akusztikus gitár) és Dénes Dorottya (cselló) lépett színpadra. Elsőként Franz Schubert (1797-1828) osztrák zeneszerző 1826-ban íródott Szerenád című művét adták elő, majd - miután nagy sikernek örvendtek a fiatal tehetségek - eljátszottak egy kis részletet P. I. Csajkovszkij (1840-1893) orosz zeneszerző egyik legismertebb darabjából, A hattyúk tavából.

Gergely a koncert zárásaként eljátszotta a koncert „címadó” művét, Vivaldi A Négy Évszak  művének Tél tételét. Amint azt a műsorismertetőben olvashattuk: Vivaldinál minden több rétegben értelmezhető. A Négy Évszak TÉL koncertjében gyönyörűen sziporkázó hófödte táj felszíne alatt ott húzódik az emberi időskor metaforikus mélyrétege, amely a kandalló mellől derűsen mosolyog ránk, időtlen tanácsaival 300 év távlatából. A zene is, az üzenet is kibomlik a koncerten, és felemeli a hallgatót – mindez Gergely nagyszerű orgonajátékának, és Papp Norbert festőművész, grafikus csodás képi megjelenítésének köszönhetően.

Befejezés ráadásként a Szentséges éj című karácsonyi dalt hallgathattuk meg, amellyel Gergely békés ünnepeket kívánt mindannyiunknak. Az O Holy Night (franciául Cantique de Noël) zenéjét Adolphe Adam francia romantikus zeneszerző szerezte 1847-ben a Minuit, chrétiens című francia vers megzenésítéseként. A verset Placide Cappeau francia költő írta egy pap kérésére.

Nagyon kellemes koncertben volt részünk! Köszönjük Gergely!

Ahogyan azt az elmúlt években is tettük, most is már a tavalyi koncert utáni napokban megvettük a következő, azaz az idei évre szóló jegyünket a HAVASI Symphonic koncertshowra.

Rendben átjutottunk az ellenőrzésen, és amint beléptünk az Arénába, megszólított bennünket egy fiatalember, a Hírlevélből már tudomásunkra jutott limitált CD-t kínálva. Ha már így „házhoz jött” az amúgy megvásárolni kívánt CD, azonnal éltünk a lehetőséggel. A korlátozott példányszámban megjelenő dupla CD a Budapest Sportarénában volt kapható először, és olyan, eddig meg nem jelentetett tételeket is tartalmaz, amelyeket a ma esti 2024-es HAVASI Aréna Show-n hallhattunk először.

Ügyesen megtaláltuk helyünket - ezúttal két szektorral arrébb, de innen is tökéletes rálátásunk volt a színpadra. A látvány innen is magával ragadó volt, és ezúttal is hihetetlen zenei utazásban volt részünk.

(Az alábbi linkeket én csak „kölcsönvettem”, a felvételeket Voenkor-TV Daily Stream készítette.)

A már jól ismert és kedvelt dallamok - Ó, Szent István; Hypnotic; Drum & Piano; Szülőföldem; Magyar szimfónia; Let Your Voice Be Heard; Metamorphosis-Part2-The Force; Metamorphosis-Part3-The Waves; Storm; Duel; You Can’t Stop Us - mellett természetesen újdonságokban is volt részünk.

Balázs felvezetője szerint a Soaring (Szárnyalás) című szerzemény olyan magasságokba és dimenziókba emeli a lelkünket, amelyeket a mindennapok során ritkán tapasztalunk meg.

A The Golden String (Az aranyfonál) című zenemű kapcsán azon gondolatokat osztotta meg velünk, hogy az aranyfonál szimbolizálhatja a zongorahúrokat, de az életünket vezető belső hangot is, amely különleges kapcsolódásokat teremt az angyalokkal, a felsőbb világgal, valamint az emberek közötti láthatatlan hálóval. Ezért szeretünk zenei koncertekre járni, mert ilyenkor érezzük leginkább az összetartozást.

A Why című műben olyan különleges hangszer hangját hallhatjuk, mint az erhu (kínai hegedű).

Balázs elmesélte, hogy egy-egy szerzeménye akár évekig is formálódhat. Így volt ez a „Little Balerina” című művel is, amelynek alapdallamai akkor „szólaltak meg” Balázs fejében, amikor egy alkalommal ő vitte táncóra 10 éves kislányát. Később, miközben otthon csiszolgatta a dallamot, Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona című meséje jutott az eszébe. Bár a mese vége szomorú, Balázs felesége, aki meseterápiával foglalkozik, új megvilágításba helyezte a történetet, mondván, a táncosnőnek és az ólomkatonának semmi esélye, hogy a fizikai létben találkozzanak, ám mindketten a tűzben elégve az örökké valóban (talán) egyesülhettek.

A koncert második részének közepe táján egy meglepetés-előadásban is részünk volt. Elhangzott egy Chopin-mű a színpadon, ezután Balázs hátul a takarásban leszaladt a színpadról, majd az Aréna színpaddal szemközti felében tűnt fel (egész pontosan futott be) ismét, amikor is egy, a magasból leengedett miniszínpadra helyezett zongorához ült oda, és felemelve őt adta elő a Spirit of Christmas Eve című művet. Kiegészítő showelemként egy szintén a levegőbe emelt gömbvázon két hölgy, míg a Balázzsal levegőbe emelt kisszínpad alatt táncosok táncoltak.

(Egy észrevétel e produkcióval kapcsolatban. Elismerem a Havasi Symphonic profizmusát, ám a meglepetés előadás előkészületei kissé furcsára sikeredtek. Amíg Balázs átért a főszínpadról, hosszú másodpercekig csend volt az Arénában, és a technikai átállást is végig kellett néznünk.

Én úgy oldottam volna meg, hogy amíg Balázs a főszínpadról átér a miniszínpadig, addig – elterelve/lefoglalva a nézők figyelmét - miközben a LED-falon egy nappali kandallójának tüze lobog, Kőszegi Ákos tolmácsolásában elhangzik Juhász Gyula Karácsony felé című verse. Ez idő alatt az Aréna másik felében, teljes sötétben, leengedik a miniszínpadot. A vers elhangzása után kigyúlnak a fények a miniszínpad közelében álló fenyőfán. Balázs megkezdi zongorajátékát, közben a fények már őt is megvilágítják. A miniszínpad lassan a levegőbe emelkedik, a miniszínpad alatt pedig megjelennek a táncosok.)

Jó társaságban repül az idő! Így volt ez most is. Balázs Boldog Karácsonyt kívánt, és ezúttal is örömmel vettük a jó hírt, hogy mától már meg lehet vásárolni a jövő évi koncertshowra a jegyeket!

A fináléban a Miami Fever dallamai alatt név szerint is megismerhettük azon közreműködőket, akik nélkül a produkció nem jöhetett volna létre: cselló és basszusgitár – Simkó-Várnagy Mihály + akusztikus és elektromos gitár - Horváth András Ádám + billentyűk és hangszerelés – Grósz Arthur + VoiceStation kórus és a Budapest Art Orchestra + ütősök - Dzhanda Vitaliy és Varga Zoltán + dob és gyerekkori jóbarát – Kiss Endre Endi + a fény- és hangpult mögötti technikai stáb + hegedű, ének és zeneszerzés - Szirtes Edina Mókus + Show Dance Company

A Havasi Symphonic az elmaradhatatlan Tavaszi széllel búcsúzott tőlünk.

Egy év múlva találkozunk!

Az alábbiakban Varnus Xaver december 1-jére tervezett, és érthetetlen módon elmaradt orgonakoncertjének kronológiája olvasható. Felháborító, döbbenet és mélységesen szomorú, hogy ilyen ma megtörténhet Magyarországon! Az pedig szégyen, hogy egy patináns, jó hírnévvel bíró magyar zenei intézmény riadt vad módjára megfutamodik! :(

2024. november 15. A Zeneakadémia közleménye

Elmarad Varnus Xavér december 1-jei Orgonakoncertje és Orgonaestje a Zeneakadémián

A Zeneakadémia számára kiemelten fontos a közönség biztonsága, a magas színvonalú koncertek zavartalan élvezetének biztosítása, s az intézmény kulturális küldetésének védelme, mindez a koncert idejére bejelentett tüntetés miatt nem volt garantálható.

A 2024. december 1-jére – a tegnapi napon a rendőrség által is megerősítetten – a Zeneakadémia épülete elé bejelentett demonstráció, és az intézményhez azzal összefüggésben a szervezőktől érkezett jelzések alapján a Zeneakadémia nem tartja garantálhatónak a közönség biztonságát, az épület, a zeneszeretet, az előadás és a műsorszámok méltóságának megőrizhetőségét, ezért a tüntetés várható következményeit mérlegelve az egyetlen lehetséges felelős döntést hozta:

a 2024. december 1-jén, Advent első vasárnapján 11 órára meghirdetett Orgonakoncertet és a 19 órára tervezett Orgonaestet lemondja.

A demonstrációt aznapra 10.00 órától 23.00 óráig, aggregátoros hangosítással és 2-3 méteres színpaddal jelentették be a hatóságoknak, a napirendje felszólalások, zene és röplaposztás. 

Álláspontunk szerint az épület megközelítését és koncert zavartalanságát a tervezett demonstráció, a felállítani tervezett színpad és az ott tervezett események hanghatása, valamint a két koncertre érkezők és onnan távozók esetleges verbális zavarása olyan helyzetet teremthetett volna, amely méltatlan az intézményhez, s amelynek ezért nem kívántuk kitenni közönségünket.

Figyelemmel arra, hogy a koncert szervezője (és így a jegyek értékesítője) nem a Zeneakadémia, a már megvásárolt jegyek visszaváltásának módjáról a koncert szervezője ad tájékoztatást, amelyet természetesen a Zeneakadémia honlapján is közzéteszünk. Ezzel kapcsolatos további információkért kérjük figyeljék weboldalunkat és hivatalos közösségimédia-oldalunkat.

Tisztelt Közönségünktől a koncertek lemondásával okozott kellemetlenségekért elnézést kérünk, egyben bízunk a felelős döntésünkkel kapcsolatos megértésükben!

2024. november 18. Varnus Xaver Facebook közleménye

Dúró Dóra, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője nyilvános Facebook posztjában súlyosan rágalmazott, amikor “ped:ofil ragadozónak” nevezett. A ped:ofíliát, amely súlyos bűncselekmény, mélyen elítélem, mint minden normális ember a világon. Hatvan évem alatt soha, semmiféle ped:ofil bűncselekményt nem követtem el, ennek vádjával soha nem jelentett fel engem senki, és semmiféle, ped:ofíliával kapcsolatos hatósági eljárás nem zajlott, és tudtommal nem is zajlik ellenem, sehol a világon. Dúró Dóra a Mi Hazánk propagandistájának, Füssy Angélának hazug cikke nyomán rágalmazott meg, noha Füssy a cikke megjelenése után azt nyilatkozta a Telexnek, hogy tisztában volt vele, hogy semmiféle bűncselekményt nem követtem el. Ezért Dúró Dórát, Füssy Angélát, Bánsági Andort és az ő rágalmaikat terjesztőket a mai napon feljelentettem aljas indokból, nagy nyilvánosság előtti, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazásért. Remélem, Dúró Dóra nem tud majd mentelmi joga mögé bújni, és onnan folytatni rágalmazó lájk- és szavazatvadászatát.

A politikai karaktergyilkossági kísérlet most szintet lépett. Magukat újságíróknak kiadó személyek keresik meg ismerőseimet, rokonságomat, és pénzt ajánlanak, ha engem besároznak, akár kitalált történetekkel is. A Magyar Jelen ordas hazugságait tökéletes bizonyítékokkal tudom a bíróság előtt megcáfolni. Nyomatékosan megkérek tehát minden ok nélkül nyomozót, hogy a magánéletemmel kapcsolatos kérdésekkel és tisztességtelen ajánlatokkal ne zaklassák családomat és ismerőseimet. Hivatalos megkeresésre ügyvédem, Dr. Litresits András tud tájékoztatást adni, bűncselekmény hiányában magánéletem védelme pedig a minden ember veleszületett méltóságából eredő alapvető, törvény által biztosított jogom, amelynek tiszteletben tartására a sajtó munkatársait is szépen kérem.

Végezetül: a Debreceni Zsidó Hitközség a szélsőjobbos Füssy Angéla nevemet meghurcoló, minden igazolt vádat vagy bizonyítékot nélkülöző cikke nyomán lemondta novemberi, jótékonysági koncertemet. Vagyis tette mindezt annak az újnáci jellegű pártnak a nyomására, amelynek szellemi elődei a Dunába lőtték egykor a pesti zsidóságot. Nagy szomorúsággal tölt el, hogy három napja a szélsőjobb megfélemlítésének hatására a Zeneakadémia is lemondta decemberi, teltházas koncertjeimet, hatalmas anyagi és presztízsveszteséget okozva ezzel önmagának, és csalódást a zeneszerető nagyközönségnek.

Borzalmas, hogy a szélsőjobb gátlástalan nyomulása és lelki terrorja a legrosszabb vészkorszakot idézheti 2024-ben Magyarországon. Amit csinálnak, annak köze nincsen a gyermekvé:delemhez, csupán az erőszakpolitika eszközei, hogy néhány tízezernyi szélsőséges gyűlöletével újra elérhessék a parlamentbe jutás küszöbét, és a magyarországi LMBTQ és zsidó kisebbséget újra rettegésbe taszítsák. Akár annak árán is, hogy visszataszító módon összemossák a ho:mosze:xualitást a pe:dofíliával, hogy köztiszteletben álló embereket hurcolnak meg alaptalan vádakkal, életművekbe és magánéletekbe rondítanak bele. Thomas Mann a 30-as években az “Achtung, Europa!” (“Európa, vigyázz!) című kiáltványával hívta fel a figyelmet a pestisként terjedő nácizmus hatalmas veszélyére. A figyelmeztetés soha nem volt időszerűbb, mint 2024-ben: Magyarország, vigyázz!

A közlemény csakis változtatás nélküli, teljes terjedelmében idézhető.

2024. november 27. Levél a Jegyirodától

Tisztelt Ügyfelünk!
Szeretnénk tájékoztatni, hogy új, és közeli időpontra változik Varnus Xaver eredetileg december 1-jei 11 órára meghirdetett Orgonakoncertje és a 19 órára tervezett Orgonaestje.
A koncertet szervező cég legkésőbb december 5-ig tájékoztatást küld általunk minden jegyvásárlónak a koncertek új időpontjáról, illetve, a jegyvisszaváltás, illetve becserélés lehetőségeiről.
Cégünk a jegyek értékesítési folyamatában közvetítő szerepet tölt be, a jegyek fölött nem rendelkezünk.  A rendezvény szervezésében, illetve lebonyolításában nem veszünk részt. 
Szíves türelmét és megértését köszönjük!

Üdvözlettel:

interticket | jegy.hu

1139 Budapest, Váci út 99.

2024. december 5. Levél a közönségnek // Varnus Xaver

Kedves Közönségünk!

A Zeneakadémia vezetésével való tárgyalásokat követően sajnálattal kell értesítsük Önöket, hogy a 2024. december 1-re meghirdetett, és a Zeneakadémia jogellenes szerződéstől való elállása okán elmaradt koncertjeim jegyeit a mai naptól visszaváltja a jegy.hu, vagyis az InterTicket Kft. Az elmúlt napok egyeztetései során a Zeneakadémia nem tudott szabad koncertdátumot garantálni negyed éven belül.

Bár az elmúlt napokban nagyon sok lehetőség felmerült, sőt, még Dr. Frölich Róbert országos főrabbi úr is felajánlotta szolidaritásból a csudaszép Dohány utcai zsinagógát, hogy ott tartsuk meg az elmaradt koncerteket, tudomásul kellett vennünk, hogy télvíz idején sehol nem tudnánk Önök számára sem azt a hőmérsékletet, sem pedig azt a kényelmet biztosítani, amely a hideg hónapokban csakis a koncerttermek sajátja. 

Sokak mellett számomra is végtelenül szomorú és szimbolikus jelentőségű az, hogy a magyar szélsőjobb hazánk zenei fellegvárát, a Zeneakadémiát is térdre tudta kényszeríteni mindenfajta ellenem koholt hamis váddal és rágalmakkal. De látván a mostani közéleti tendenciákat, sok függetlenül gondolkodó, másságát nyilvánosan felvállaló közszereplőt is hasonlóképpen támadnak, akik nem tartoznak soraikba. Lelkük rajta. Az elkövetőkkel szemben minden hamis váddal és rágalommal kapcsolatban feljelentést tettem, innentől fogva a jog és az igazságszolgáltatás teszi a maga dolgát.

Két érdekes párhuzam: amikor 1935-ben a Szép Szó szerkesztősége felolvasóestet rendezett a Zeneakadémián az akkor már Hitler miatt emigrációba vonult Thomas Mann-nak, az est folyamán fiatal nyilasok lopakodtak fel a karzatra, és náci szórólapokat dobáltak hangos ordibálás közepette a közönség közé. Ezt látva a jelen levő rendőrkapitány be akarta rekeszteni az estet, ám a közönség között ülő Peyer Károly szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő odament a nyilas suhancokhoz, kettőt fülön fogott, odavitte a rendőrkapitányhoz, és azt mondta: “Ezt kell velük csinálni! Ki kell dobni őket az épületből, és folytatni a felolvasóestet!” És így is lett! Szeretett Zeneakadémiánk vezetősége ezt a határozott lépést nem merte most, 90 esztendővel később meglépni. Ám, még ha jogellenesen álltak is el a szerződéstől, nem tudok igazán haragudni reájuk. Mindenkinek, aki ott dolgozik, a művészet a hivatása, és nyilván félelemmel töltötte el őket, hogy szélsőjobbos csőcselék fenyegette rendzavarással a nagy hírű intézményt. Ám a történelem ugyanott szolgáltatott igazságot is: a népbíróság a Zeneakadémia színpadán ítélte halálra 10 esztendővel később Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezetőt, aki az ítélethirdetéskor pont azon a négyzetméternyi területen állt, ahol most a csodálatos nagyorgona játékasztala van.

Biztos vagyok benne, hogy a rágalmazók elnyerik méltó büntetésüket, mi pedig Bach lenyűgöző muzsikája köré gyűlve csodálhatjuk majd a jövőben is a Génusz teremtő erejét. Legközelebb pedig 2025. június 10-én, amikor a páratlan Rhoda Scott-tal adok közös koncertet a Dohány utcai zsinagógában.

Még egyszer: szomorú vagyok a történtek miatt, és sajnálom nagyon a politika ocsmánysága miatt elmaradt koncerteket, s azt, hogy a Zeneakadémia behódolt a szélsőjobb nyomásának. Közhely, de a felhők mögött is süt a Nap, és a végén mindig ő győz.

Boldog és békésebb ünnepeket kíván Önöknek

Varnus Xaver

Egy szeptemberi hírlevélből értesültünk a Madách Színház novemberi 20 ÉV! Örömkoncertjéről, amely a 20 éve zenés színházzá vált Madách Színházat ünnepli. Szinte magától értetődő volt, hogy ott a helyünk ezen a koncerten. Egyfelől örömmel vártuk a már jól ismert és általunk nagyon kedvelt musicalek dalait újra hallani (Macskák, Az Operaház Fantomja, Volt egyszer egy csapat, József, Jézus Krisztus Szupersztár), másfelől kíváncsian fogadtuk az általunk még nem látott, nem hallott musicalek (Mamma Mia!, Aranyoskám, Pretty Woman, SIX) bemutatott dalait.

2004-ben, Szirtes Tamás igazgató kinevezésének évében vált zenés színházzá a Madách Színház. Az elmúlt húsz év páratlan sikereket hozott, és 25 világhírű és magyar musical, illetve zenés játék került a repertoárra. Ezt koronázta meg az Örömkoncert, ahol az elmúlt húsz év legjelentősebb musicalsikerei csendültek fel generációkon átívelő, megújult szereposztással.

Az estet a Macskák egyik legnépszerűbb dala, az Emlék nyitotta, amelynek kezdő dallamait a színház talán legfiatalabbja, majd a darab egyik legemblematikusabb művésznője, Bencze Ilona énekelte. Ezt követően Szirtes Tamás tanár urat üdvözölhettük a színpadon, aki a következő gondolatokat osztotta meg velünk:

1983. március 25. - sorsdöntő dátum volt a Madách Színház életében. Ezen a napon volt a Macskák premierje, amelynek sikere minden várakozást felülmúlt. A Macskák Madách színházi előadása szinte mindenben eltért az addig megszokott magyar színházi működési formától. Új nézőpontot, friss megoldásokat, a zenés színház felszabadult, önfeledt, mégis nagyon fegyelmezett szemléletét hozta magával. Mindannyian érezték, hogy ezen a napon valami nagyon jelentős dolog történt a Színház életében, de azt, hogy ennek a sikernek a nyomán egyszer új színház születik, akkor még nem sejtették.

Éppen húsz évvel a Macskák bemutatója után ismét valami gyökeresen új, és a magyar színházi életben ismeretlen dolog történt: bemutatták Az Operaház Fantomját, a világon először non-replica formában. A Madách Színház átalakulása ezzel a bemutatóval és Szirtes Tamás rendező, 2004-es igazgatói kinevezésével és művészi irányításával vette kezdetét.

Nagyszerű érzés volt eme ünnepi koncerten elhangzott dalok szárnyán megtenni ezt a csodálatos zenei utazást. Örömmel hallottuk a régi nagy kedvenceket (Gallusz Nikit, Victort, Serbit), és fedeztünk fel magunknak új, fiatal tehetségeket (Cseh Dávid Péter). A színpadkép is nagyon ötletes és látványos volt!

Az alábbi videó szolgáltat némi ízelítőt az estéről, amelyet a Madách Színház Youtube-csatornájáról kölcsönöztem. (Remélem, nem sértek vele jogot!?)

Az Örömkoncert közreműködői: Arany Tímea, Baranyai Annamária, Borbély Richárd, Cseh Dávid Péter, Gadó Anita, Gallusz Nikolett, Jenővári Miklós, Kardffy Aisha, Mahó Andrea, Muri Enikő, Peller Anna, Posta Victor, Sánta László, Sasvári Sándor, Serbán Attila, Simon Boglárka, Solti Ádám, Szaszák Zsolt, Szemenyei János, Zámbó Brigitta, valamint a Madách Színház Zenekara, Tánckara és Kórusa.

Alkotók: Díszlet- és animációtervező-Vízvárdi András; Stylist-Horányi Juli; Zenei supervisor-Kocsák Tibor; Zenei vezető-Zádori László; Karmester-Oberfrank Péter, Zádori László; Koreográfus-Tihanyi Ákos; Világítástervező-Madarász János; Hangtervező-Farsang Áron; Szcenikus-Szűcsborus János; Koreográfus asszisztens-Balázs Dávid; Rendezőasszisztens-Balog Tímea; Rendező-Molnár Ferenc; Művészeti vezető-Szirtes Tamás

Bár, követem Sándor Petit a közösségi médiában, mégis Marynek (a MusicalPluszok szervezőjének) köszönhetően értesültem ÚTON című saját előadásáról. Az információk szerint a zenés önéletrajzot a magyarországi Szent Jakab zarándokút ihlette, amely önreflektív humorral és mélyre nyúló lelki utazással próbál számot vetni életének állomásain.

Az előadás helyszíne is tökéletes választás volt, merthogy csak átsétáltunk a Kőrösibe. Beülve a nézőtérre, látván a színpadon felállított zongorát, megerősítette sejtésemet, hogy Kovács Adrián közreműködésével megy le majd a műsor. Icipicit tartottam tőle, hogy „egyszál” zongorával nem lesznek olyan hatásosak a dalok, de Peti hangja fantasztikus erővel bírt - tele volt tűzzel és érzelemmel.

Nagyon jól megszerkesztett, érdekesen összeállított életutat ismertünk meg. Tökéletes egységet alkotott a nagyszerű humorral átszőtt szöveg az elhangzott dalokkal (a legtöbbje nagy-nagy kedvenc), és amelyek egyben a keretét is adták az előadásnak.  Amennyire visszafogott, zárkózott természetűnek ismertem meg Petit, mégis olyannyira sokat kaptunk és tudtunk meg róla. Örülök, és nagyon köszönöm neki, hogy közel másfél órára szinte nyitott könyvvé vált az élete. Olvastam egy vele készült interjút a kultúra.hu oldalon, amelyből ugyancsak sok mindent megtudunk róla. Én pl. olvasva a sorokat értettem meg és kaptam választ, hogy bizonyos helyzetekben Peti miért is reagált úgy, ahogy – pl. egy-két MP műsoron, amelyen ő is fellépett, miért is bánt oly’ csínján a mosolyokkal.

Mary (ajánló)levelének utolsó sora így hangzott: Várunk Mindenkit szeretettel, mert a szeretet inspirálta az előadás létrejöttét is! Elsőre talán csak egy kedves mondatnak tűnik, amely felett könnyen átsiklunk. Azonban Peti előadását végignézve, és az előadás végén elhangzó gondolatait meghallva, ez a mondat különös mélységet nyert.
Az előadás előtt nem is sejtjük, milyen jelentőséggel bír – hiszen ez a szeretet az, ami miatt Petike, sokunk nagy-nagy örömére, továbbra is ÚTON van!

Peti, kedves! Sikerekben gazdag, örömökkel és szeretettel teli hosszú UTAT kívánok Neked! És persze, nekünk, rajongóknak is, hogy még több általad közvetített élményben részesülhessünk! Köszönjük!!!