Emlékmorzsák

Több év kihagyása után tértünk vissza a MusicalPlusz nézői/látogatói közé, miután Mary (szervező) hírlevelében olvastuk a fellépők névsorát, közülük is elsősorban Egyházi Gézáét és Posta Victorét, akiket rég láttunk színpadon.

Az elmúlt években megkedveltük az utolsó sorok adta előnyöket, például, hogy nem kell elviselnünk a mögöttünk ülő(k) ficergését, ezért nagyon örültünk, hogy még akadt 2 db jegy a leghátsó sorba… ráadásul, az eseménynek (már több éve) helyet adó  Kőrösi Kulturális Központ nézőterének leghátsó sorából tökéletes a rálátás a színpadra!

Amint az a fenti képen is látható, a MusicalPlusz 106. fellépői (balról jobbra): Egyházi Géza, Vágó Bernadett, Vágó Zsuzsi és Posta Victor.

Detti vállalta az elhangzott dalok felkonferálását, pontosabban Géza sebtében rátestálta ezt a feladatot, bizonyára nem volt betéve a kontaktlencséje, és a szemüvege sem volt kéznél. Mindezt tetézte azzal, hogy Detti bemutatásakor Bettit mondott, de Detti megkérte, hogy sose hívja őt így, mert nem szereti (amúgy Detti szerint a Bettina becézése a Betti).

Azt reméltem, ha már a fellépők száma kevesebb, akkor talán több dalt hallhatunk ma délután, de sajnos, nem így volt, merthogy a fellépők inkább „szöveges” szórakoztatással töltötték ki a dalok közti műsoridőt. Annak viszont nagyon örültem, hogy Victor elmesélt néhány kulisszatitkot az előadott dalok kapcsán, aminek humorossága némiképp ellensúlyozta, hogy a mai repertoárjában többségében öngyilkos jelöltek (József Attila, Javert felügyelő, Vronszkij gróf) dalait adta elő.  Igazán helyes történet fűződött Harry Bright (Mamma Mia! musical) szerepének elnyeréséhez is. A 2008-as Vámpírok bálja bemutató óta -, ahol Victor a meleg Herbert herceget játszotta -, az a megtiszteltetés érte 17 év után, hogy megkapta Colin Firth szerepét a Mamma Mia!-ban. Elmondása szerint, valószínűleg ő volt az egyetlen ember a világon, aki nem látta a filmet, mindössze annyit tudott róla, hogy Pierce Brosnan borzalmasan énekelt benne. Colin Firth neve jól csengett, így csettintett egy nagyot képzeletben, mondván az már valami, hogy egy ilyen kaliberű színész szerepét osszák rá. S ha már megkapta ezt a „komoly” szerepet, gondolta, megnézi a filmet is… Nos, hát, akkor szembesült a Colin Firth által alakított Harry Bright szerepével. 😉 Amúgy Géza tökéletesen jellemezte Victort, amikor a legintellektuálisabb előadónak nevezte, ugyanakkor e kis történetek kapcsán újra kiderült, hogy a komoly intellektus mögött egy nagyszerű humorú személyiség rejlik. Bár ezen oldalát ritkábban láthatjuk, már korábban is megtapasztalhattuk, hogy e téren is remekül brillírozik. Szóval, e kettősség jellemezte Victor mai szereplését. Bár, az Én, József Attila című musicalt 11 évig játszotta a Madách Színházban, nem láttuk a darabot, amit lehet, hogy sajnálhatunk, mert a ma elhangzott válogatás alapján nagyon tetszett. Az is nagy öröm, amikor Victor a fellépők között szerepel, hogy garantáltan zongora is felkerül a színpadra (ezúttal Marynek és Dettinek köszönhetően), és így a zongorajátékát (is) élvezhetjük. 😊

S ha már a humor fogalma szóba került, úgy gondolom, Géza személye is mindig abszolút garancia az önfeledt szórakozásra, merthogy kiváló sziporkái által okozott nevetéstől szem nem marad szárazon. Rég hallottuk őt is élőben énekelni, de hangjának fénye mit sem kopott azóta. 😊

Detti konferálásából azt is megtudtuk, hogy Zsuzsi a napokban ünnepelte a születésnapját, akit ezúton is sok szeretettel köszöntünk! 😊

Detti elbüszkélkedett, hogy Szente Vajk rendező felkérésére főszerepet játszik a Sisiről szóló Elisabeth musicalben, amely 2025 októberétől az Erkel Színházban lesz látható. Biztosak vagyunk benne, hogy Detti csodálatos Sisi lesz, hiszen már 2008-ban is lenyűgözött minket, amikor az Operettszínházban Kamarás Mátéval (Halál szerepében) együtt játszott főszerepet. 😊

Ma délután a következő dalok hangzottak el:

1. Vágó Detti-Egyházi Géza: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde)
2. Vágó Zsuzsi: Férfi kell (Jekyll & Hyde)
3. Posta Victor: Egyveleg (Én, József Attila)
4. Vágó Detti-Egyházi Géza: Holnapután (Varga Bálint szerzeménye egy el nem töltött éjszakáról szól, amely nem következett be - ez Géza olvasata, míg Detti szerint, a dal egy egyéjszakás kalandról szól. Nos, mindenki döntse el magában, hogy a két megállapítás ugyanazt jelenti-e vagy sem…)
5. Posta Victor: Root beer reg (Billy Joel) – nagy kedvencem Victortól
6. Vágó Zsuzsi-Vágó Detti: For good (Wicked) – közös barátjuk írt rá magyar szöveget
7. Egyházi Géza-Posta Victor: Konfrontáció (Nyomorultak) – Victor elmesélte, hogy Gézától örökölte meg Javert felügyelő szerepét a Nyomorultak musicalben a Madách Színházban, a mostani kettősben azonban Géza Jean Valjeant alakította
8. Posta Victor: Javert halála (Nyomorultak)
9. Vágó Zsuzsi: Rebecca (Rebecca)
10. Egyházi Géza: Egy rózsaszál (János vitéz)
11. Vágó Detti: Más út nincs (Jégvarázs 2.)
12. Vágó Zsuzsi-Egyházi Géza: Ringó vállú csengeri violám

-szünet-

1. Egyházi Géza-Vágó Zsuzsi: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
2. Posta Victor-Vágó Detti: Miért (Anna Karenina)
3. Egyház Géza: Vidd haza (Nyomorultak)
4. Vágó Detti: Palackba zárt idő (Rebecca)
5. Vágó Zsuzsi: Ez a csönd úgy fáj (Elfújta a szél)
6. Egyházi Géza-Vágó Detti: The prayer
7. Posta Victor: Álmot küldj, halálos éjt (Anna Karenina)
8. Vágó Detti-Vágó Zsuzsi: Vágyom rád (Jekyll & Hyde)
9. Egyházi Géza: Mondd, miért szeretsz te mást? (Máté Péter)
10. Posta Victor: Volt egy régi nyár (Mamma Mia!)

Ezt követően egy nagyon ügyes és meglepetésszerű átvezetéssel, illetve Victor vezetésével és irányításával köszöntöttük Maryt (is) a születésnapja alkalmából, annak ellenére, hogy a fellépők lelkére kötötte, hogy nehogy megpróbálják. Nos, megpróbálták, és a köszöntő a Halász Judittól ismert Boldog szülinapot dal volt Victor átiratában némileg újragondolva! 😊

11. Finálé: Fame/Hírnév

Amúgy, mi is jubiláltunk, ugyanis az 50. MusicalPluszunk volt, amelyen részt vettünk. 😊

Június 11-én érkezett Rákász Gergely levele, miszerint csapatával szeretne hozzájárulni a székelyföldi árvíz katasztrófa áldozatainak megsegítéséhez, és ezért - azon túl, hogy minden nyári koncertjére eladott jegyből 100 Ft-ot erre a célra fordít -, kitűzött egy jótékonysági koncertet, amelynek bevétele szintén ezt a célt támogatja.

Ezzel a Kispesti evangélikus Templomba ma estére szervezett Barocco koncerten történő részvételünkkel, Gergellyel közösen segíthettünk és „még szebb lett az együtt töltött idő”.

A meleg nyári napokból még ekkor is bőven kijutott, de azért épségben megérkeztünk a koncert helyszínére. Bíztunk a templom hűvösségének frissítő erejében, de sajnos, itt is gyakran kellett kezünkbe venni legyezésre alkalmas eszközt.

A jótékonysági koncertet Deák László esperes nyitotta meg – mindenekelőtt köszöntött bennünket, majd néhány gondolattal felvezette a ma esti koncert miértjét.

Ezt követően a szavak által megfogalmazott gondolatokat a zene által sugallt érzések váltották fel. Gergő megosztotta velünk, hogy a barokk a kedvenc zenei korszaka, és megállapításaival röviden jellemezte ennek az időszaknak az ismérveit.

A műsor programját egy találós kérdéssel kezdte, miszerint, ki a szerzője az elhangzott műnek. A zene hangulata alapján, én Händelre tippeltem, ami csak részben volt jó, merthogy sokáig valóban az ő darabjának tartották, de idővel kiderült, hogy nem ő a szerző. Gergő még úgy tanulta, hogy Henry Purcell angol barokk zeneszerző trombitafanfárja, de mára tudjuk, hogy a „népszerű billentyűs darab” szerzője Jeremiah Clarke, amely A dán herceg indulója címet viseli. A szintén angol barokk zeneszerzőről nem igazán halhattunk, ugyanis halálosan szerelmes volt egy hölgybe, aki nem lehetett az övé, ezért 33 évesen szíven lőtte magát. Szóval, a zenemű „fanfáros” stílusa miatt volt, aki Georg Friedrich Händel (köztük én is), volt, aki Henry Purcell munkája közé sorolta. 300 év múlva azonban kiderült az igazság.

S ha már Händel neve szóba került… A folytatásban a német zeneszerző 1749-ben íródott Tűzijáték-zenéjének két tétele - Nyitány és Örömzene  - hangzott el. A Tűzijáték-zene megírásának hátterében az áll, hogy György király nagyszabású ünnepséget kívánt rendezni az aacheni béke megünneplésére - tűzijátékkal, zenével. Az alkalmat kísérő zene megírására Händelt kérte fel. A zene el is készült, azonban eljátszásához zenekarra is szükség volt. A király áldását/jóváhagyását adta erre, Händel pedig így szerzett munkát több állás nélküli zenész barátjának. Mind a mű, mind a tűzijátékos ünnepség nagy sikert aratott. Georg Friedrich Händel alapvetően boldog ember volt, aki szerette az életet, és ez hallatszik is a zenéjén.

Még az ünneplésnél maradva… Gergely korábbi koncertjein megismert Johann Pachelbel Ünnepi (d-dúr) kánonja következett. A D-dúr kánon váza nyolc akkordból áll, amely változatos dallammal és különböző ritmussal fűszerezve bár hányszor eljátszható egymás után, így nem válik unalmassá. Gergely ma este 27 variációban orgonálta el nekünk - számoltam, tényleg annyi volt. Thurzó Zoltán zongoraművész Facebook oldalán olvastam a következő érdekességet: Johann Pachelbel korának egyik legjobb orgonistája volt. Sokan Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintik. Pachelbel művei nagyon népszerűek voltak. 1677-ben meghívást kapott Eisenach város vezetőjétől, hogy dolgozzon ott. Ekkor találkozott és lettek közeli barátok Johann Ambrosius Bach városi zenésszel, Johann Sebastian Bach édesapjával. Barátságuk olyan mély volt, hogy J. A. Bach felkérte Pachelbeltet lánya keresztapjának, majd rábízta fia, Johann Sebastian zenei nevelését is. Az Ünnepi kánon elhangzott Johann Christoph Bach (J. S. Bach kilencedik gyermeke) esküvőjén, amelyre természetesen, Pachelbel is meghívást kapott - meglehet az esküvőre írta ezt a művet, amolyan ajándékképpen. Mindez magyarázatot adna arra is, miért ez a legnépszerűbb esküvői bevonulási zene.

Ezt követően Bach és Vivaldi szólt egyszerre… Hogyan is kell ezt érteni? Nos… Amikor Bach visszatért Weimarba, zenei körökben mindenki Vivaldiról beszélt. Bach, hogy jobban megismerje Vivaldi munkásságát, kottákat szerzett be tőle, amelyek tanulmányozása közben rájött, hogy az olasz zeneszerző valóban kiváló zenéket írt. Bár, Vivaldi munkássága hatással volt Bachra, mégis, feljegyzések szerint, Bachnak köszönhetően fedezték fel Vivaldit a zeneműveiből készített átiratok nyomán. Ma este egy concertot hallgattunk meg.

A folytatásban Johann Sebastian Bach munkásságának és az orgonairodalom egyik legismertebb műve, az orgonára komponált d-moll toccata és fúga következett.

Sajnos, elérkezett a koncert vége, amely Marc-Antoine Charpentier: Marche en Rondeau dallamaival zárult a már jól bevált közös tapsolással kiegészülve.

Ráadásként Gergely eljátszotta nekünk Bach d-dúr szvitjének áriáját (Air). Érdekesség, hogy a művet a szerző életében nem adták elő, a kéziratot Mendelssohn fedezte fel, közel száz évvel később.

Ezúttal is nagyszerű koncertben volt részünk – a fantasztikus műveket Gergely érdekes történetekkel fűszerezte, a csodálatos orgonamuzsikát pedig ezúttal is Papp Norbert festőművész alkotásai tették kerek egésszé.

Miután értesültem az előadásról + láttam, hogy Sándor Peti játssza a főszerepet, konzultáltam Cilivel, és már meg is váltottam a jegyet a július 3-ai előadásra.

Mozgalmas volt a hét, hisz’ csak egy napja, hogy hazajöttünk a Gyerekektől, ma pedig már mentem dolgozni. E hét szombatig sajnos, még tartott a vonatpótló buszozás + tombolt a kánikula, de azért Cilivel egész ügyesen és rendben megérkeztünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadhoz.

El is foglalhattuk helyünket a nézőtéren. Bár, a Tribün jobb II. szektor utolsó sorába szólt a jegyünk, tökéletes rálátásunk volt a színpadra.

Maga a darab nem volt ismeretlen a számunkra, hiszen az Operettszínházban láttuk már korábban. Ezúttal a Margitszigeti Színház és a Győri Nemzeti Színház közös együttműködésében néztük meg a történelmi ihletésű musicalt, Bakos-Kiss Gábor rendezésében. A produkció a margitszigeti szabadtéri bemutatót követően a Győri Nemzeti Színház repertoárját gazdagítja majd.

A két amerikai szerző, Frank Wildhorn (zene) és Jack Murphy (forgatókönyv és dalszövegek – fordította: Zöldi Gergely) műve Rudolf koronaherceg/trónörökös és Vetsera Mária szerelmi történetét, valamint Rudolf lázadását apja, Ferenc József császár ellen, a hatalom és a szabadságvágy témakörében dolgozza fel. A darab bemutatja Rudolf boldogtalan házasságát, a politikai ellentéteket és besúgókkal való megfigyelését, valamint a Taaffe miniszterelnök által manipulált helyzetét, ami a szerelmesek tragikus végzetéhez vezet.

Sándor Peti – mind színészileg, mind hangilag – nagyszerű volt. Jenes Kitti új volt számunkra, alakítása – leginkább a hangszíne – nagyon tetszett. Nagy Balut ugyancsak ismerősként üdvözöltük a színpadon – hangja és színészi játéka változatlanul tökéletes. A szereplők többsége sajnos, ismeretlen volt számunkra, de mindegyikük kiváló alakítást nyújtott, és reméljük, hogy valamikor, valahol újra találkozunk majd velük.

A lenyűgöző díszlet és a csodálatos jelmezek Árva Nóra munkáját dicsérik. A díszlettel kapcsolatban olvastam egy nyilatkozatában, hogy a szabadtéri helyszín komoly kihívást jelentett, mivel nincsenek felülről mozgatható díszletelemek, mint pl. egy kőszínházban. Emiatt a díszletet úgy kellett felépíteni a forgószínpadra, hogy az előadás során történő helyszínváltások gördülékenyek legyenek, vagyis gyorsan változtatható díszletelemeket kellett kitalálniuk. Nos, szerény meglátásom szerint, mindez kitűnően sikerült. Így visszagondolva, a jelenetek közti helyszínváltások tökéletes átmenettel történtek meg, egyszer sem akasztották meg az előadás lendületét.

Rudolf (trónörökös): SÁNDOR PÉTER m.v.
Vetsera Mária: JENES KITTI m.v.
Taaffee gróf (miniszterelnök): NAGY BALÁZS
Larisch grófnő (Mária barátnője): MÓZES ANITA
Ferencz József (császár): MOLNÁR ERIK
Stefánia (Rudolf felesége): MOLNÁR ÁGNES
Pfeiffer (bábjátékos): BRÓDY NORBERT
Szeps (újságíró): VINCZE GÁBOR PÉTER
Bratfisch (Rudolf kocsisa): JÁGER ANDRÁS
Wiligut (Taaffee ügynöke): KALIVODA IMRE e.h.
Károlyi István (magyar nemes): HAJDU TIBOR
Andrássy Gyula (magyar nemes): GYIMESI ÁDÁM e.h.
Lónyai Elemér (magyar nemes): MACZKY-KŐ BÁLINT e.h.
Edward (walesi herceg): PÖRNECZI ATTILA
Braganza hercege: RAJNAI LÁZÁR e.h.
II. Vilmos (német császár): VISI ÁGOSTON
Mitzi: BUVÁRI LILLA e.h.
Sophie: SZENTIVÁNYI NIKOLETT e.h.
Kathrin: KOVÁCS ANNA BOGLÁRKA e.h.
Meisner (Willigut embere): TÖRÖK ANDRÁS
Helga (ápolónő): SASHALMI ÁGNES

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara és tánckara

Díszlet-jelmez: ÁRVA NÓRA
Koreográfus: SZŐLLŐSI KRISZTINA
Karigazgató: BALOGH ESZTER
Tánckarvezető: FEKETE MIKLÓS
Súgó: JAKAB ANITA
Ügyelő: KARÁCSONY SZILVESZTER

Zenei vezető: SILLÓ ISTVÁN
Karmester: SILLÓ ISTVÁN- MEDVECZKY SZABOLCS
Rendezőasszisztens: MOLNÁR VIRGÍNIA
Rendező: BAKOS-KISS GÁBOR

Az előadás – szünettel – kb. 23h után ért véget. Az utolsó metrót még sikerült elérnünk a Nyugati pu.-nál, amivel eljutottunk KöKiig, onnan azonban Cili taxival ment haza, én pedig az éjszakai járattal. Vicces, mert Cili hamarabb tette meg a cca. tripla távolságra lévő utat, mint én, aki 15-20 percre lakom, merthogy az éjszakai járat „bejárta Tolnát-Baranyát”…

A végére egy érdekesség, amiről tudtam is meg nem is. Miközben az előadással kapcsolatban böngésztem a neten, a következő infókra bukkantam: 2024 februárjában a Budapesti Operettszínház szerződést bontott Sándor Péterrel, arra hivatkozva, hogy a színházon belüli megnyilvánulásainak tartalma és hangneme elfogadhatatlan volt. A döntés után nézői petíció indult mellette, amelyet több ezren írtak alá. Később Peti arról beszélt, hogy a történtek lelkileg megviselték, de a közönség összefogása erőt adott neki. Július elején bejelentette, hogy a következő évadban visszatér, legtöbb szerepét visszaveszi, és szeptembertől ismét a Nagymező utcai színpadon látható.

Nos, nem illendő módon viselkedni a munkaadómmal/partneremmel, valóban helytelen dolog; annak azonban szívből örülök, hogy a két félnek sikerült tisztáznia a helyzetet, és Petit újra színpadon láthatjuk. Igazán nagyon tehetséges művész, akinek élvezetes a színészi játéka és magával ragadó a hangja. Élmény volt vele a Jekyll és Hyde (is)!

Azt, hogy a ma esti Jean-Michel Jarre koncertre mégiscsak elmegyünk, kb. 1 hónappal a koncert előtt döntöttük el. Ebbéli döntésünkben az RTL Fókusz című műsorától kaptunk megerősítést a francia zeneszerzőről készült riport megnézését követően. Nagyon látványosnak ígérkezett a show, és azt is mérlegelnünk kellett, hogy a 76. évében járó művész, vajon, fog-e még (nálunk) koncertet adni?! Természetesen, nem az volt a dilemma tárgya, hogy elmenjünk-e egyáltalán, hiszen nagyon kedveljük J.M.J. munkásságát, hanem hogy másnap utaztunk a Gyerekekhez, és nem szerettük volna lekésni a repülőgépet. Mérlegelve az eshetőségeket, végül engedtünk a csábításnak, és jegyet váltottunk eme produkcióra. Persze, az élet némiképpen átírta a forgatókönyvet, de ezúttal szerencsésen, a mi javunkra.

Az előző napi bejegyzésben már említett karbantartási munkák miatti vonatpótló autóbuszos közlekedés + a tomboló hőség ellenére rendben megérkeztünk f8 körül a Papp László Budapest Sportarénába, amikor is a Szervezők által küldött hírlevélben jelzett Barabás Lőrinc ekkor már javában zenélt a színpadon.

Barabás Lőrincet nem ismertük – eddig… Ő „melegítette be” a közönséget Jean-Michel Jarre koncertje előtt. A magyar trombitás és zeneszerző egyedi módon ötvözte az akusztikus hangszereket az elektronikus eszközökkel. Lőrinc ugyan nem először lépett fel nagy nemzetközi nevek előtt, de úgy gondolom, J.M.J. előzenekaraként való szereplése egyfajta elismerés is, hiszen nem mindennapi lehetőség egy ilyen ikonikus előadó előtt színpadra állni. Miközben figyeltem őt a színpadon, óhatatlanul feltűnt, hogy nem teljes a jobb karja. Később utánanéztem és kiderült, hogy végtaghiánnyal született, de amint azt egy interjúban elmondta, számára természetes ez az állapot. Nos, ezt erősítették meg a ma este elhangzott produkciók, amikor is looperekkel, effektekkel, billentyűs hangszerekkel kísért trombitajátéka olyan komplex hangképet hozott létre, amit sokan két kézzel sem tudnának.

Lőrinc közel egyórás műsora után, egy rövid technikai átállást követően részünkről kezdődhetett is volna J.M.J. produkciója, csakhogy a művész úr röpke félórás csúszással megvárakoztatott bennünket. Ezt hol türelmesen, hol türelmetlenül fogadta az Aréna közönsége.

Este f9-kor azonban végre elindult a visszaszámlálás és beléptünk a Jarre-univerzumba, amely egy este erejéig Budapestre költözött. A koncert valóban látványos és technikailag lenyűgöző volt. Lézersugarak cikáztak a térben, miközben a vizuális effektek és a futurisztikus színpadkép tökéletesen kiegészítette a zenét.

A koncerthangzás sem volt a „szokásos”. Jarre térhatású hangrendszert használt, amely lehetővé tette, hogy minden irányból érkeztek a hangok, mintha egy futurisztikus zenei kapszulában ültünk volna.

Zenéit nem csak egyszerűen előadta, hanem ott és akkor szerkesztette, szintetizátorok, effekteszközök és digitális kontrollerek használatával. Az utóbbi években VR-ral és metaverzummal is kísérletezik, és ezek elemei már ezen a koncerten is megjelentek.

Az igazat megvallva J.M.J. szerzeményeiből leginkább a nagy sikert elért klasszikusokat ismer(j)tük. A show azonban nemcsak nosztalgiát kínált, sőt… Az Oxygène, az Equinoxe és a Magnetic Fields jól ismert dallamai ugyan új köntöst kaptak, ugyanakkor Jarre legfrissebb zenei kísérletei is helyet kaptak a repertoárban. Ezek némelyike meglehetősen érdekesre sikeredtek, amolyan zajszerű művek… nos, ezek kevésbé jöttek be nekem.

Amúgy ezt megelőzően 1997-ben voltam J.M.J. koncerten, és meg is lepődtem, amikor kiderült, hogy már hat alkalommal adott koncertet Magyarországon.

Mi, azaz a közönség nemcsak hallgatói, hanem résztvevői is voltunk az eseménynek, ugyanis Jarre folyamatos interakcióban volt velünk és vont be bennünket az egyes produkciókba.

Az nagyon érdekes volt, amikor Jarre meghívott bennünket és bepillantást engedett „zenei konyhájába” (ha jól értettem, így fogalmazott), és a mellkasára felszerelt kamera segítségével az Oxigène 2 mű játszása közben végignézhettük, miként és hogyan csalogatja ki a dallamokat/effekteket az őt körülvevő technikai szerkezetekből.

Jarre mindvégig érzékelte a közönség reakcióit, és ennek megfelelően játszott. Információk szerint, a budapesti hangulat őt is magával ragadt, és miután nem használ fix zenelistát, bizonyos számokat a közönségre szabva alakít.

A szervezői hírlevélből azt is megtudtuk, hogy J.M.J. fontosnak tartja a kreatív, kulturális és környezetvédelmi üzenetek közvetítését, ezzel is maradandó hatást gyakorolva a zenei és kulturális világra. Az Oxygène nemcsak egy ikonikus zenei alkotás, hanem egyfajta figyelemfelhívás is a környezetvédelemre. A koncert vizuális világa is utalt erre: természeti képek, légköri ábrák és bolygónk szépsége emlékeztetett bennünket arra, miért érdemes törődni vele.

Fontos gondolatokat fogalmazott meg például a mesterséges intelligenciával kapcsolatban is. Véleménye szerint, megfelelő mértékben használva egy nagyszerű lehetőség – még a művészeknek is, hiszen tágíthatják vele képzeletüket. Megemlítette Szauder Dávid nevét, mint a mesterséges intelligencia művészét, aki több vizuális elem létrehozásában is közreműködött ma este. Szemtanúi lehettünk, hogy a technológia, az emberi kreativitás és az érzelem nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve teremt(h)ettek valami különlegeset.

Érdekességként említem meg, hogy a produkció előkészületei napokkal a koncert előtt kezdődtek. A helyszínen 40+ főből álló stáb dolgozott azon, hogy minden kábelt, fényforrást és hangfalat a megfelelő helyre illesszenek.

Amúgy elképesztő volt J.M.J. energiája és karizmája, amely a koncert végéig kitartott. Lenyűgöző, hogy 76 évesen is képes megújulni és ilyen szinten szórakoztatni. Ez a koncert nem csak szórakozás volt, hanem egy különleges, élményteli utazás a zene világában.

Amiért pedig az élet javunkra írta át a forgatókönyvet, hogy Feri san a héten üzleti úton volt Magyarországon, a koncert után eljött értünk autóval, hazamentünk Pakonyba, majd másnap együtt mentünk ki a reptérre és utaztunk a Fekete-erdőbe.

Örömmel olvastam a februári hírlevélben, hogy az IL DIVO 2025-ben visszatér Magyarországra. Egy villámgyors egyeztetés Cilivel, és már meg is vásároltuk a jegyeket – különösen, hogy a tavaly szeptemberi koncert sajnos elmaradt!

A június 17-ei átültetésről szóló e-mailen már nem is lepődtem meg, mely arról tájékoztatott, hogy nem a teljes MVM DOME kapacitás lesz használatban, így a második emeleti (202-211-es) szektorok lezárásra kerültek, ezért jegyeinket jobb elhelyezkedésű, első emeleti szektorba cserélték; mondván, innen még jobb rálátásunk lesz az előadásra… Őszintén? Nem bántuk.

A karbantartási munkák miatti vonatpótló autóbuszok közlekedése és a tomboló hőség ellenére épségben megérkeztünk az MVM Dome-ba. Átjutva a jegyellenőrzésen, hamar megtaláltuk (új) helyünket a lelátón, ahol helyet foglalva és élvezve a Dome hűs klímáját, türelmesen vártuk a kezdést.

A szervezők korábbi tájékoztatása szerint a koncert első 25 percében a Virtuózok 10. jubileumi évadának három különdíjasa - Raphael Bleuse–16 éves hegedűművész (Franciaország), Amelie Jade Knapp–16 éves hárfaművész (Ausztria), Dylan Russell–12 éves csellista (Hawaii) - egy különleges nyitóelőadással alapozta meg az estét. A fellépést Kiss Márton korrepetitor, a Virtuózok egykori versenyzőjének zongorajátéka tette teljessé.

Ezután egy rövid technikai átállást követően végre színpadra lépett a várva várt IL DIVO.

A Simon Cowell által alapított formáció több mint 30 millió albumot adott el világszerte. Egyedi stílusukkal és rendkívüli vokális képességeikkel ötvözik az operát és a popzenét. Fennállásuk 20. évfordulóját ünnepelve a négy énekes – Urs Bühler (tenor, Svájc), Sébastien Izambard (tenor, Franciaország), David Miller (tenor, USA) és Steven LaBrie (bariton, USA – Carlos Marín halála után csatlakozott) – 2024-ben XX címmel jubileumi albumot adott ki. A koncerten elhangzottak jól ismert slágerek a két évtizedes életműből, valamint új dalok is a jubileumi albumról.

A koncertet az Unbreak my heart (Toni Braxton) című dallal nyitották meg.

Ezután kedvesen köszöntöttek bennünket, megosztották gondolataikat az elmúlt 20 év csodálatos, hihetetlen és érzelmekkel teli zenei utazásáról, és hálásan megköszönték, hogy eljöttünk.

A régebbi dalok közül a teljesség igénye nélkül – elhangzott a 2005-ben megjelent Ancora CD-ről a Ghost című film betétdala (Unchained Melody), az Isabel, az All By Myself; valamint a 2015-ben megjelent Amor & Pasión CD-ről a Quizas, Quizas, Quizas és a Besame Mucho. A 2024-ben megjelent XX albumról hallhattuk többek között a Crazy (Gnarls Barkley), a The Power of Love (Jennifer Rush) és a Despertar Sin Ti című dalokat.

A koncert vége felé egy különleges meglepetésben volt részünk. Bár a szervezők ezt már jelezték egy korábbi hírlevélben, nem voltam biztos benne, hogy valóban megtörténik. A kvartett egyik kedvenc dalát, az Adagio-t a svájci csellóművésszel, JODOKCELLO-val közösen adták elő. Őt azóta követem, amióta rátaláltam az Instagramon. (Egyébként 2025. november 23-án önálló koncertet ad a Budapesti Kongresszusi Központban – természetesen már meg is vettük a jegyeket!)

Az este gyorsan elszállt, és közeledett a búcsú. Az IL DIVO tagjai többször is kifejezték hálájukat, és megköszönték az elmúlt 20 év szeretetét és támogatását.

A fináléban felcsendült a My Way (Frank Sinatra) és az I Have Nothing (Whitney Houston) is.

Nagyon kedvesek voltak a fiúk, nem győzték hangsúlyozni, mennyire csodálatos közönség vagyunk. Bár a koncert gyorsan eltelt, szívesen fognak visszaemlékezni erre az estére. Remélik, hogy még sokszor visszatérhetnek Budapestre – a világ egyik legszebb városába. Ez az este ismét felejthetetlenné vált számukra.

A közönség dicsérete mellett külön tapsot kértek a zenészeknek, akik végig kísérték őket, valamint a színfalak mögött dolgozó technikai stábnak is, akik a hangzásért és a látványért feleltek.

A koncert vége felé megható pillanatként emlékeztek meg szeretett barátjukról és elhunyt testvérükről, Carlos Marínról. Húsz év együtt, ebből tizenhét Carlos-szal; az elmúlt két év pedig új barátjukkal és „kistestvérükkel”, Steven LaBrie-vel telt.

A koncertet stílusosan a Time to Say Goodbye zárta – és ez valóban az utolsó dal volt. Nem is lehetett volna más.

Az IL DIVO koncertje több volt, mint egy egyszerű zenei előadás – látványos színpadi elemek, monumentális hangszerelés és érzelmekkel teli produkciók tették felejthetetlenné az estét. Egy különleges élmény részesei lehettünk.

Amint tudomásunkra jutott Varnus Xaver & Rhoda Scott 2025. júniusi közös koncertje, nem volt kérdés, hogy megyünk-e, így már 2024 októberében megvettük a jegyeket.

A koncert helyszínére kissé korán, de rendben megérkeztünk. Letáboroztunk a bejárathoz közel, de hamar felfigyeltünk arra, hogy - talán a kinti magas hőmérsékletnek (is) köszönhetően - folyamatosan engedik be a koncertre érkezőket. Egy gyors (táska)ellenőrzésen átjutva át is léphettük a gyönyörű budapesti Dohány utcai Zsinagóga kapuját.

Némi segítséggel eljutottunk az ülőhelyünkig, amivel azonban nem kis probléma akadt, ugyanis az ülőhelyünk lábrészét elfoglalta egy reflektorokat tartó állvány, magyarán – némi túlzással – lábunkat a nyakunkba rakva kellett volna végigülni a koncertet?! Az ülőhelyünkre kísérő személy elmondta, hogy e problémával kapcsolatban a szervező cégnél tudunk panaszt tenni – e-mailben?! Amikor pedig észrevételeztem, hogy nem is oda szól a jegyünk, ahova odakísért, jelezte a segítő, hogy a szervező cég átszámozta az ülőhelyeket, és a mi 1.-2. székünk a 7.-8. széknek felel meg (lábunknál az állvánnyal). No, ezt én nem voltam hajlandó elfogadni, és hála a korai érkezésünknek, leültünk az adott sor (még üres) 1.-2. székére. Eleinte arra gondoltunk, hogy nem adták el azt a két helyet, de idővel megérkezett a 7-es és 8-as szék „gazdája” is. Természetesen, ők is hangot adtak felháborodásuknak, de a segítő személyzettől már nem értek el senkit. Megjegyzem, ebből az átszámozásból amúgy más sorokban is adódtak félreértések. A mi szempontunkból azonban az volt a lényeg, hogy a jegyünkön feltüntetett 1.-2. széken ülve néztük és hallgattuk végig a koncertet!

Xaver nyitotta meg a koncertet Bach magasztos hangulatú Esz-dúr prelúdium és fúgájával, amelyre Rhoda dzsesszimrovizációval válaszolt. A nyitó zenemű elhangzása után Xaver köszöntött bennünket, elmesélt egy-két érdekességet a Zsinagógáról, a zsinagóga orgonájáról, majd megosztott velünk néhány gondolatot Rhodához fűződő kapcsolatáról, illetve barátságukról.

A koncert alcímére, miszerint A két élő legenda zenei búcsúja, a koncertajánló is ad némi választ, de Xaver is elmondta: ő és a 87 esztendős Rhoda utoljára állnak közösen színpadra, hogy egy lenyűgöző és felejthetetlen koncerten könnyes zenei búcsút vegyenek egymástól Bach szellemében és muzsikája által.

Ennek értelmében a folytatásban még két Bach-mű hangzott el. Xaver orgonajátékára ezúttal is Rhoda imrovizációval válaszolt, amely mind dallamvilágban, mind hangulatában tökéletesen összhangban volt az eredeti művel. Elsőként Bach Arioso című művét hallgattuk meg (érdekesség, hogy a középrészben a zsinagóga hátsó falán lévő sípok is megszólaltak), majd a d-moll toccata és fúga lenyűgöző dallamai csendültek fel. Rhoda játékát egy nagyszerű dobos egészítette ki, még inkább megadva ezzel a dzsesszes hangulatot, sőt, a d-moll toccata és fúga válaszimprovizációjában egy pár perces nagyszerű, parádés dobszólóban is részünk lehetett.

A koncert végére Xaver hozott egy meglepetésműsort is. A két virtuóz, amolyan zenei párviadal keretében improvizált a Szól a kakas már című legismertebb magyar zsidó népdalra, beleszőve a Tavaszi szél című magyar népdal dallamait. A vége felé, adott jelzésre mi is bekapcsolódtunk a produkcióba a Tavaszi szél eléneklésével.

Még nem említettem, de Rhoda korát tekintve elképesztő micsoda energiával bírta a koncertet, még ha kissé el is fáradt egy-egy darab után! Hihetetlen virtuozitással játszott Hammond-orgonáján!

Ezt követően meghallgattuk, sőt, aktív részesei lettünk a Xaver által orgonára áthangszerelt Ravel Bolerójának, kiegészülve Herboly László dobon történő közreműködésével, amelynek a vége felé – szintén jelzésre – ütemes tapssal mi is bekapcsolódtunk.

Búcsúzóul Xaver arról tájékoztatott bennünket, hogy másfél évig egyáltalán nem ad koncertet, megvárja, amíg nyugalom és béke lesz. Pontosan értettük miről beszél, üdvözítő tapssal biztosítottuk és adtuk tudtára, hogy nagyon várjuk majd azt a pillanatot!

A végső búcsúdal ezúttal sem maradt el. Amint azt Xaver koncertjein megszokhattuk, Marc-Antoine Charpentier: Marche en Rondeau ritmusaival és közös tapssal vettünk búcsút egymástól.

Nehezen engedtük el Xavert… Visszaülve az orgonához, az Elindultam szép hazámból című magyar népdal dallamát kezdte játszani… halkan, szomorúan… Xaver, kedves, mihamarabb várunk vissza!!!

A hetvenes években Rhoda Scott volt „a nép orgonistája” Magyarországon. Tőle vette át harminc esztendeje ezt a szimbolikus stafétabotot Varnus Xaver, aki negyvenmilliós YouTube-nézettségével, és földkerekség szerte teltházas koncertjeivel ma a világ három legismertebb orgonaművésze közé tartozik. A két zenei ikon és egyben jóbarát, a most 60 esztendős Xaver és a 87 esztendős Rhoda utoljára állnak közösen színpadra 2025 nyarán, hogy egy lenyűgöző-felejthetetlen koncerten könnyes zenei búcsút vegyenek egymástól, Bach szellemében és muzsikája által. A Dohány utcai zsinagóga legendás, hatalmas sípos orgonájából, és a Hammond-orgona varázsából fakadó mágikus hangok utolsó alkalommal szólalnak meg együtt a két zseni által. Zenetörténeti esemény ez a javából, amelyhez aligha lehetett volna méltóbb helyszínt találni, mint a Dohány utcai zsinagógát, amely nem csak Magyarország egyik legszebb és legimpozánsabb temploma, de Európa legnagyobb zsinagógája is, a maga lenyűgöző szépségével és egzotikus hangulatával.

Varnus Xaver, akit a Mark Wigmore, a kanadai New Classical FM zenekritikusa “a XXI. század egyik legnagyobb hatású orgonaművészének” nevezett, a világ szinte összes jelentős orgonáján koncertezett már. Pályafutása során olyan ikonikus helyszíneken lépett fel, mint Bach lipcsei Tamás-temploma, a washingtoni és a Canterbury-i székesegyház, Párizs három főtemploma: a Notre-Dame, a St-Sulpice és a St-Eustache. De hangversenyezett már a világ második legnagyobb hangszerén, a híres philadelphiai Wanamaker orgonán is. Művészi pályája során a koncertezésen felül íróként és médiaszemélyiségként is rengeteget tett az orgonazene népszerűsítéséért. Több mint háromezerszer állt színpadra, és több mint hat millióan vettek jegyet a koncertjeire. 53 hanglemeze, hatvan koncertfilmje és öt könyve jelent meg, a SONY által kiadott, négyszeres platinalemezes „From Ravel to Vangelis” című albuma pedig a valaha legnagyobb példányszámban eladott orgonalemezzé lett. 40 milliós nézettségű YouTube-csatornájának ékköve 2013-as Bach-koncertje a Berlini Dómban, amely hivatalosan is minden idők legnézettebb orgonakoncert filmje lett a maga több mint 17 milliós megtekintésével. A magyar állam által adható két legmagasabb kitüntetésnek, a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjének és a Magyar Érdemrend Parancsnoki Keresztjének birtokosa. 58-dik születésnapján Arthur Joseph LeBlanc, II. Erzsébet angol királynő kanadai kormányzója pedig átadta neki az uralkodó hetvenedik koronázási évfordulója alkalmából alapított kitüntetést. Varnus Xaver néhány esztendeje az Atlanti-óceán kanadai partján megvásárolt egy XIX. századi, viktoriánus templomot, amelyet Varnus Hall néven koncertteremmé alakított, s megépíttette Kanada egyik legszebb hangú koncertorgonáját. Három esztendővel később megvásárolta a dunántúli Mezőlak elhagyatott, XIX. századi evangélikus templomát, elhunyt testvére emlékére koncertteremként nyitotta meg, és létrehozta benne a Bach és Shakespeare Fesztivált. Kanada nemzeti napilapja, a Globe and Mail neves kritikusa, Robert Everett-Green így fogalmazott: „Varnus elképesztő tehetség, minden részletében oly izgató és eredeti, mint Glenn Gould volt egykoron.”

Rhoda Scott, a Hammond-orgona világszerte elismert királynője, az, akinek zenei világát a gospel, a jazz és a klasszikus zene elemei formálják. Rhoda magyar zene iránti rajongása mélyen gyökerezik a Kodály-módszerben és Bartók Béla népdalgyűjtéseinek hatásában. Ezen tanulmányok segítettek neki abban, hogy a magyar zene egyedülálló, népi gyökerekből táplálkozó dallamvilágát is magáévá tegye, és így nem csupán az amerikai, hanem a nemzetközi zenei világ szerves részévé váljon. Az évtizedek során Scott „Mezítlábas grófnő” néven vált ismertté, ami nem csupán egyedi stílusára utal, hanem arra is, hogy mindig mezítláb játszik a Hammond-orgonán, így még közvetlenebb kapcsolatot teremt a hangszerrel. Zenei karrierje folyamatosan a kísérletezésről, az új művészi kihívások kereséséről szólt. A szabad improvizáció mestere, aki a gospel zene egyik legautentikusabb képviselőjeként a spirituálé mély érzelmi tartalmait ötvözi a jazz szabadságával és dinamikájával. Pályafutása egy harlemi klubban indult, ahol először mutatta meg különleges tehetségét, amely azonnal felfigyeltette magára a jazz világ nagyságait. 1962-ben megalapította saját trióját, majd a Manhattani Zeneiskolában diplomázott zeneelméletből. Nem sokkal később Count Basie, a híres jazz zenész figyelt fel Scott tehetségére, és meghívta saját harlemi klubjába. Itt olyan legendákkal lépett fel, mint Louis Armstrong, Ella Fitzgerald és Ray Charles. Ezzel a lépéssel végérvényesen beírta magát a jazz történetébe, és hamarosan az egyik legnagyobb Hammond-orgona művészként tartották számon. Rhoda Scott zenei látásmódját és pályafutását jelentősen befolyásolta Nadia Boulanger, a legendás párizsi zenepedagógus, aki többek között olyan híres zenészek mestere volt, mint Quincy Jones, Astor Piazzolla és Michel Legrand. Különleges tehetsége és kifinomult zenei érzéke révén ma már a világ legnagyobb koncerttermeiben játszik, és generációk számára jelent inspirációt. Az évtizedek során Rhoda Scott művészi pályája töretlen sikert aratott, és továbbra is meghatározó alakja a nemzetközi zenei életnek. Egyedi hangzásvilága és virtuozitása továbbra is lenyűgözi a közönséget.

2025 januárjában figyeltem fel Szabó P. Szilveszter SzPSz 50+ című zenekaros koncertjére. Mivel nagyon kedveljük őt, hiszen számos ikonikus szerep kötődik a nevéhez az Operettszínház sikerdarabjaiból (Elisabeth, Rómeó és Júlia, Mozart, Szentivánéji álom, Elfújta a szél), és tudjuk róla, hogy színházi előadásokon kívül ritkán lép fel, örömmel váltottunk jegyet az eseményre. A 2008. decemberi zenés pódiumbeszélgetés is nagyon kellemes élmény volt, így bizakodva vártuk ezt az alkalmat.

Utólag, a koncertajánló elolvasása után szembesültem vele, hogy Szilveszter ezen az estén inkább a saját zenei ízlését mutatta be, olyan műveket előadva, amelyeket még nem, vagy csak nagyon ritkán hallhattunk tőle. A címben szereplő 50+ szám számomra félrevezető volt, mert azt gondoltam, hogy a koncert Szilveszter életútját mutatja be, és ennek keretében hallunk majd néhány emblematikus dalt a fent említett musicalekből. Bár néhány musicalsláger felcsendült (Elisabeth – Útvesztő minden út, Mozart – A győzedelmes zeneszó, Nyomorultak – Csillagok, Rebecca – Jégmosoly; Menyasszonytánc – Ég a tűz; Isten pénze – Marley dala az elhibázott életről; Abigél – Tiszta jellem), a műsor gerincét más előadók dalai alkották (Berki Tamás - Legyen egy dal; Sárosi Katalin – Különös éjszaka volt; Apostol – Nehéz a boldogságtól búcsút venni, Akkor is fénylenek majd csillagok; Kovács Kati – Túl hamar; Zorán – Gyémánt és arany, Az ünnep; Kulka János – Ne menj el; Fonográf – Az első villamos; Korál – Ez a csönd éve volt; Kern András – Annyira mégse rossz; Cserháti Zsuzsa – Különös szilveszter).

A koncertajánló Szilveszter fanyar humorára is kitért, ami azonban számomra kevésbé volt szimpatikus – pedig korábbi benyomásaim alapján úgy él(t) bennem, mint kifejezetten jó humorú ember. A zenekar – zongora, gitár, ütős és fúvós hangszerek kíséretében – kedves és szimpatikus volt, Szilveszter többször is hangsúlyozta a velük való barátságot és a hatékony közös munkát, mégis olykor nyersnek és udvariatlannak hatott a zenészekkel való kommunikációja.

A háttérben a koncert során különböző előadásain készült fotókat láthattunk, amelyekhez szívesen hallottam volna néhány gondolatot vagy emlékezetes történetet – esetleg időrendi sorrendben bemutatva őket. Volt olyan rész, amit nem is értettünk, mert híján voltunk az információknak, és így nem tudtuk, mire utal Szilveszter. Számomra összeszedettebb lett volna az este, ha az elhangzó dalokat részletesebben felvezeti, és megosztja, miért esett a választása ezekre a művekre, hogyan kötődik hozzájuk.

Összességében Szabó P. Szilveszter SzPSz 50+ koncertje egy különleges és egyedi estét kínált, amelyben valóban egy új oldalát mutatta meg, és bár a műsor felépítése és hangulata eltért a várakozásaimtól, érdekes és ritkán hallott dalokkal gazdagodhattunk.

Ezúttal Cili volt szemfüles és vette észre David Garrett Fb-oldalán, hogy 2025-ben Millennium Symphony World Tour címmel turnéra indul, és az európai állomások között Budapest is a listára került! Hurrá! Amint megnyitották a jegyvásárlás lehetőségét (2024. októberben), bebiztosítottuk részvételünket a kihagyhatatlan eseményre!

A koncert – a számunkra még teljesen ismeretlen – MVM Dome-ban került megrendezésre. Kissé meglepődtünk, amikor 2 nappal a koncert előtt átültetésről szóló e-mailt kaptunk a következő szöveggel: Ahogy egyre közeledik a koncert, úgy kerültek pontosításra a különböző produkciós részletek, a hangzással kapcsolatos felszerelések pontos helyzete. Az ezt követő minőségellenőrzési eljárás során úgy találtuk, hogy a hely, amelyre a jegye eredetileg kiállításra került, nem feltétlenül nyújtja azt az élményt, amelyet Ön a vásárláskor elvárt. Annak érdekében, hogy a belépőjegye maximálisan tükrözze azt a minőséget, amelyet a választott árkategóriája nyújt, a Rendezvényszervező kérésére új belépőjegyet állítottunk ki Önnek olyan helyre, amely az adott kategórián belül a legmagasabb látogatói élményt nyújtja. Nem volt mit tennünk, hiába váltottunk jegyet a választott szektor általunk preferált utolsó sorába, oda ültünk, ahova (át)szólt a jegyünk.

2018-ban voltunk már David Garrett koncerten, így nagy várakozással voltunk e koncert iránt is. Az MVM Dome-hoz nagyon ügyesen eljutottunk, a bejutás is megtörtént egy rövid várakozást követően, és a helyünket is pillanatok alatt megtaláltuk. Kicsit előre szaladva az időben, kiderült, hogy az új helyről, valóban „magas látogatói élmény”-ben volt részünk, de erről majd kicsit később.

A koncert időben elkezdődött. A bevezető dal elhangzása után David köszöntötte a közönséget. Elmondta, hogy számára a Millennium Symphony több mint egy koncert: egy szenvedélyes projekt, melynek során az elmúlt 25 év legemlékezetesebb dalait egy kis klasszikus hangszereléssel újraalkothatta őket. Külön öröm volt számára, hogy újra Budapesten lehetett, és őszinte hálával köszöntött bennünket.

A koncert közben elárulta, hogy egy kicsit beteg, de mindent megtett, hogy mi ebből mit se vegyünk észre, és csak remélte, hogy jól érezzük magunkat.

David Garrett magyar rajongói oldalán megjelent a koncert dallistája. David az elhangzó dalokat felvezette néhány mondattal. Sajnos, nem mindent értettem pontosan, de talán, nem írok majd nagyon vad dolgokat:

1. Seven Nation Army (The White Stripes átirat) - A koncert a Seven Nation Army energikus átiratával kezdődött, ami már az első percektől elmélyítette a közönség figyelmét a rendkívüli zenei látványra.
2. Naughty Girl (Beyoncé átirat) – a Naughty Girl-ben az orientális hangzásvilág került előtérbe. Egy olyan élményt élhettünk át, mintha egy ismeretlen, de mégis vonzó zenei univerzumba csöppentünk volna.
3. Moves Like Jagger (Maroon 5 átirat) - A Moves Like Jagger lendületes ritmusai felpezsdítették a levegőt.
4. Señorita (Shawn Mendes & Camila Cabello átirat) - A Señorita kapcsán David megosztotta a New York-i Juilliard School of Music legendás oktatójának, Ichák Perlmannak a bölcsességét, miszerint a dinamika nem csupán a játékban, hanem a műsor kialakításában is kulcsfontosságú.
5. As It Was (Harry Styles átirat) - Az As It Was darabban a visszatérő motívumok és a rondószerű alakzatok emlékeztették Davidet a klasszikus mester, Mozart stílusára, mégis megőrizve Harry Styles modern lendületét. Ez az elegáns összefonódás egyszerre volt tisztelgés a múlt előtt és új utakat nyitó kísérlet a jelenben.
6. Dance Monkey (Tones and I átirat) - A Dance Monkey átirata kapcsán David megismertetett bennünket a programzene fogalmával, amely azt jelenti, hogy zenével újraalkotnak egy érzelmet vagy akár egy helyzetet. A fogalommal a klasszikus zenei világban találkozhatunk, mindenki által ismert példák: Vivalditól A Négy Évszak, A hattyúk tava Csajkovszkijtól, vagy Az Állatok farsangja Camille Saint-Saëns-tól...
7. Take Me to Church (Hozier átirat) - A Take Me to Church elképesztő előadása során a templomi orgona mély, szinte misztikus hangjai vették körül a hegedűt, így egy igazi érzelmi katedrálist hozott létre a színpadon.
8. Wake Me Up (Avicii átirat) - A klasszikus zenei világ túl korán vesztette el Mozartot, a pop-rock zene Prince-t, Amy Winehouse-t, Jimi Hendrixet. Néha nagy nyomás nehezedik a művészekre, és nehéz művésznek lenni, mert a sikerhez mindig a legjobbat kell kihozniuk magukból.
9. The Joker and the Queen (Ed Sheeran átirat) – David óriási rajongója az orosz zeneszerzőnek, Szergej Rahmanyinovnak. Számára Rahmanyinov zenéje melegséget áraszt. Rahmanyinov világát idézve akarta újraalkotni ezt a gyönyörű darabot.
10. Despacito (Luis Fonsi átirat) – David szerint, ezt a könnyedebb hangulatú folklorisztikus darabot Paganini nagyon élvezte volna átírni hegedűre, ugyanis Paganini nemcsak egy fenomenális hegedűművész volt, hanem nagyszerű klasszikus gitáros is.
11. Mein Herz brennt (Rammstein átirat) - A klasszikus zenei világban, ha tragikus és drámai zenéről van szó, egyetlen nagyszerű zeneszerző jut eszünkbe: Ludwig van Beethoven. A Mein Herz brennt átirata a tragikus, drámai hangzás az egykori Beethoven ihlette változatokkal keveredve teremtett egy igazi érzelmi hullámvasutat, amikor a „csöndből brutális fortissimóba” vált.
12. Shape of You (Ed Sheeran átirat) – A Shape of You átirata hozta el a modern technológia és a kreatív kísérletezés csúcspontját, merthogy most lett szerepe annak a bizonyos B színpadnak, amely a szektorunk előtt lett felállítva. David a B színpad felé irányította a közönség figyelmét, majd egy kicsit beavatott minket, mi is fog történni ezen a bizonyos B színpadon. Egy looper segítségével felvett néhány loopot, létrehozva ezzel az átirathoz szükséges zenei háttérsávot, amelyhez a színpadon tőle jobbra elhelyezett lábdobbal adta az ütemet, így ötvözve a hegedű klasszikus hangzását a kortárs zenei innovációval.

- szünet -

13. Blinding Lights (The Weeknd átirat) – A zene már elindult a színpadon, amikor David a csarnok szemközti felében tűnt fel hegedűjével és sétált el a színpadig. Amúgy ez a dal nekem nagy kedvencem.
14. Russian Roulette (Rihanna átirat) – Rihanna orosz rulettjének egy nagyon drámai változatával folytatódott a koncert, a misztikum és dráma világába kalauzolt el bennünket.
15. Survivor (Destiny's Child átirat) – David úgy véli, sok-sok gyakorlással elérhető, hogy a színpadon minden könnyednek és játékosnak tűnjön, függetlenül attól, hogy mennyire nehéz. Vannak könnyű darabok, és vannak kihívást jelentők. Ez a dal például egy nagy kihívás volt számára.
16. The Loneliest (Måneskin átirat) – David szerint, a hegedű tökéletes kiegészítője a zongora. A zongora és a hegedű duettje adott egy bensőséges, lírai hangulatot a Måneskin átiratnak. A két hangszer tökéletes összhangba került, egyaránt kiemelve a hegedű érzelmi mélységét és a zongora melegségét, létrehozva így egy intim, személyes zenei beszélgetést a színpadon. És hamar előkerültek a telefonok is, több ezer fény(ecske) ringott a dallamokra.
17. Medley: Nirvana - Smells Like Teen Spirit / Aerosmith - Walk This Way / Michael Jackson - Smooth Criminal / Beethoven - The 5th / Klaus Badelt/Hans Zimmer - He's a Pirate - A Karib-tenger kalózai – Ez a medley volt az est egyik leglátványosabb pillanata. A rock és pop klasszikusok összeolvadása dinamikus, gyors váltásokkal és improvizatív szólókkal tette lehetővé, hogy a zenekar minden tagja „szóhoz” jusson. Sőt, nem csak a dalok és a dinamikus előadások keltették életre az est varázsát, hanem David privát archívumából válogatott videók is, melyek kedves pillanatokkal szolgáltak.
18. Flowers (Miley Cyrus átirat) - A „Flowers” átirata lágy, érzelmes hangulatával egy pillanatra megállította a tempót, mintha egy virágzó kert rejtett szépsége nyílt volna ki. David finom játéka érzelmi árnyalatokkal ruházta fel a dallamot, így az előadás egyszerre volt frissítő és elgondolkodtató.
19. Titanium (David Guetta, Sia átirat) - A Titanium előadása közben lement a nézők közé, meglátott egy kislányt, és pár másodpercig csak neki hegedült, néha pedig megállt egy közös szelfire.
20. Shake It Off (Taylor Swift átirat) - Az este végére a könnyedség került előtérbe a Taylor Swift slágerének lendületes, játékos átiratában. A Shake It Off felszabadult ritmusa és a hegedű virtuóz, energikus játékstílusa egy olyan sejtelmes táncos örömvilágot teremtett, ahol minden gondot el lehetett mosni a zene hullámain. E szám közben is meglátogatta a közönséget, egy-egy szelfi ezúttal is belefért.

- ráadás –

21. Welcome to the Black Parade (My Chemical Romance átirat) – David egyik kedvenceként vezette fel ezt a darabot, ami egészen a New York-i Juilliard School of Music-ig nyúlik vissza, de nem untatott bennünket a hosszú történettel.
22. Viva La Vida (Coldplay átirat) - Az est záróakkordjaként, a számomra is nagy-nagy kedvenc, a Viva La Vida hangzott el, amely méltóképpen tette kerekké ezt a fantasztikus estét. 

Itt jegyzem meg azt is, hogy a symphony jelzőt olvasva a koncert címében, eleinte hiányoltam a szimfonikus zenekart a színpadról, később azonban észrevettem, hogy a háttérben a LED-falra vannak (csak) kivetítve. Hm… Persze, ettől még nagyszerű koncertben volt részünk! David a mosolyával, a jókedvével és a játékával mindent megtett, hogy élményteli estét szerezzen nekünk (totálisan elfeledtette velünk, hogy nincs teljesen jól)! Az élő zenekar is nagyon szuper volt, aranyosak voltak, és úgy érzékeltem, ők is nagyon jól érezték magukat!

David egy későbbi posztjából az derült ki, hogy ő is jól érezte magát nálunk!

… kényelmesen átértünk a Madách Színházból a Kispesti Evangélikus Templomba Rákász Gergely Lords of the Organ IX. orgonakoncertjére.

Ezúttal Cili hívta fel a figyelmem Gergely ma esti koncertjére. Természetesen, nem volt kérdés, hogy ott a helyünk.

Korai érkezésünknek köszönhetően elsők között ülhettünk be a templom padsoraiba, így a legjobb helyek egyikéből élvezhettük végig az esti történéseket.

A koncertet megelőzően Deák László esperes mesélt egy történetet, amely az életünkbe egyedül békességet hozni képes Jézusról szólt, befejezésül pedig, mondott egy imát a koncertért. Gergő szerint rá is fért az imádság, no, nem azért, mert nem tanulta volna meg az eljátszandó darabokat, hanem mert az első koncertet adta ezzel a műsorral.

Az első kis összeállításban Georges Bizet Carmen című operájából hangzott el három ikonikus dallam: a Nyitány, a Habanera (Carmen áriája) és a Torreádor-dal. Bizet életének utolsó alkotása volt a Carmen, amelytől valódi sikert remélt, ám ez életében nem adatott meg számára. Halála után azonban a későbbi előadások hatalmas sikert arattak, a darab pedig közönség kedvenccé vált, és máig az egyik legismertebb, leggyakrabban játszott opera.

A következő zenemű Johann Pachelbel Ünnepi (D-dúr) kánonja volt. Pachelbelt gyakran nevezik a popzene „nem hivatalos keresztapjának”. Kánonjának nyolc hangból álló basszusmenete különösen népszerű, és a popzenészek előszeretettel „kölcsönzik” saját szerzeményeikhez.

A folytatásban Gergely az operák világába kalauzolt el bennünket, előtte azonban megosztotta velünk egy személyes, magánéleti tapasztalását. Tekintve, hogy otthon a klasszikus zene mellett tragikus operákat hallgatva nőtt fel, így fiatalkorában nehezen értette meg, hogy az éppen aktuális hölgy, akinek udvarolt, miért tekinti a legnagyobb tragédiának, hogy nem hívta fel őt időben. Ebből kiindulva, a „női szamárság” jegyében Vincenzo Bellini olasz zeneszerző Norma című operájából hangzott el Norma áriája, a Casta diva. Ám, hogy a „férfi szamárság” se maradjon ki, eljátszotta Richard Wagner Tannhäuser című operájából Wolfram áriáját, a Dal az Esthajnalcsillaghoz. Ez utóbbit, a korábbi koncertekről már jól ismert Dénes Dorottya csellóművésszel (a Rákász Gergely Alapítvány tehetségével) közösen szólaltatták meg.

A következő zenemű ugyan nem szerepel Gergely Classic Love on the Organ című legújabb lemezén, de azóta szerette volna eljátszani, hogy 1995-ben először meghallotta a Változások kora című film nézése során. Ez nem volt más, mint a La Folia. Ez a zenei téma egy akkordfűzés, amely a legősibb feljegyzett európai zene és évszázadok óta a kultúránk része.  A portugál reneszánszkori színházban jelent meg először, és azóta több mint 150 zeneszerző (Vivaldi, Händel, Bach, Liszt, Beethoven) dolgozta fel, ahogyan napjaink ismert és kedvelt (pop/rock)zenészei is. Gergely ma este Nagy Gábor orgonaművész átiratát adta elő, összegyűjtve a legjobb variációkat. Belekerült a Britney Spears-féle Oops I did it again verzió is, amelynek játszása közben Gergely önfeledt orgonálásba merült. Az ezzel előidézett vicces jelenetnek Dorottya vetett véget, amikor is csellójának vonójával –figyelmeztetésképpen- Gergelyt finoman oldalba bökte.

Ezután Claude Debussy Suite bergamasque című zongoraszvitjének a harmadik és talán legismertebb tételét, a Holdfényt (Clair de lune) hallgattuk meg, amelyet egy beteljesületlen szerelem ihletett.

Bach g-moll fantázia és fúga című művét nem véletlenül illetik a „nagy” jelzővel, azon túl, hogy megkülönböztesse a korábbi, rövidebb g-moll kis fúgától. Bach e műnek a terjedelmével és szerkezetével megerősítette hírnevét. A fantázia teljesen szabad improvizációként indul. Az ezt követő virtuóz fúga témája egy vidám holland dalból, az „Ik ben gegroet van”-ból származik, amely az Oude en Nieuwe Hollantse Boeren Lieties gyűjteményből származik. A darab által megkövetelt fürge lábmunka a pedálokon pedig, komoly kihívás a művet eljátszó orgonaművésznek. (E Bach-mű hallgatása közben azon gondolkodtam el, hogy Bach 20 nemzett gyermekéből ugyan csak 9-10 érte meg a felnőtt kort, de én nem hallottam olyan leszármazottról, aki örökölte volna ezt a tehetséget. Utánanézve az interneten rábukkantam Kálmán Gábor márciusi cikkére, amelyből kiderült, hogy hat fia közül csak egy nem lett hivatásos zenész - ki több, ki kevesebb sikerrel büszkélkedhetett. Igaz, nem vagyok egy nagy „zenetudós”, de ezidáig egyik leszármazott szerzeményével sem volt szerencsém találkozni.)

Közeledve a koncert végéhez, két „táncot” hallgattunk meg. Az egyiket Bach komponálta, a másik tánc zeneszerzője úgy vélekedett munkásságáról, hogy „csupán egyetlen mesterművet alkottam, sajnos ebben nincs zene”. Nos, ez volt Maurice Ravel francia zeneszerző Bolero című mesterműve. (Ravel megbízást kapott egy táncjáték megírására. A megrendelő Ida Rubinstein, a sokoldalú, művelt táncművésznő volt. A darab pedig Ravel legnépszerűbb műve lett.)

Amiért nagyon szépen és lelkesen visszatapsoltuk Gergelyt a koncert végén, ráadásként egy közös tapsolással kiegészülve Marc-Antoine Charpentier: Marche en Rondeau ritmusaival vettünk búcsút egymástól. (Amúgy jellemzően Xaver koncertjein is ezzel köszönünk el egymástól.)

Gergely lenyűgöző orgonajátékát ezúttal is Papp Norbert festőművész és grafikus alkotásai illusztrálták, így téve azt teljesebbé és még élményszerűbbé.

Ahogyan általában, ezúttal is Hírlevélnek köszönhetően esett a választás a mai Jézus Krisztus Szupersztár előadásra, egész pontosan Tóth Attila és Száraz Tamás párosa miatt. (Jó)pár évvel ezelőtt (2011-ben) úgy volt, hogy a főszerepben e kettőssel nézzük meg az előadást, de sajnos betegség miatt akkor nem tudtunk elmenni.

Amikor a Madách Színház áprilisi értesítőjében megláttam, hogy újra műsorra került a Jézus Krisztus Szupersztár, először csak arra voltam kíváncsi, hogy Tóth Attila – a 2019-es stroke-ja után – még mindig játszik-e a darabban. Örömmel láttam, hogy igen, ráadásul inspiráló jelnek tekintettem, hogy a ma délutáni előadáson Száraz Tomi alakítja Júdást. Izgatottságom egyre fokozódott, és reméltem, hogy Cilinek sem lesz túl sok a programokból, mert este f8-ra már egy másik esemény volt betervezve. Miután egyeztettem vele, ő is örömmel csatlakozott, és mintha csak nekünk tartották volna fenn a helyeket, a színpaddal szemközti emeleti sorokban pont két üres hely várt ránk.

Az előadás napjáig már csak azon aggódtam, nehogy a színház vagy a színészek részéről bármi közbejöjjön, és végül más szereposztás legyen, de belépve a Madách Színház előcsarnokába, rápillantva a szereposztásra, megnyugtató örömmel láttam e két nevet a táblán! Így ezt az előadást az én utó-Húsvéti ajándékomnak tekintettem!

Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár ősbemutatóját 1971-ben tartották a New York-i Mark Hellinger Theater-ben, a Madách Színházban 2009-ben került bemutatásra. A rockopera Jézus utolsó hét napjának történetét dolgozza fel, még pontosabban, Jézus és híveinek jeruzsálemi bevonulásától a keresztre feszítésig.

Tóth Attila színészi játéka és énekhangja magával ragadó volt. Érezhető volt, de a kisfilmben is elmondja, hogy a vele történt események mélyen áthatják a színpadon elhangzó szavait. Azok, akik (jól)ismerték Attila énekhangját még a betegségét megelőző időkből, talán egyetértenek abban, hogy volt/van hajszálnyi különbség, de alig érzékelhető. Rendkívüli öröm számomra, hogy kitartásának köszönhetően teljesen felépült, és hálás vagyok a döntéshozóknak, amiért lehetőséget kapott arra, hogy visszatérjen a színpadra. Biztos vagyok benne, hogy ez a visszatérés nagyban hozzájárult a gyógyulásához.

Júdás szerepében Száraz Tamás tökéletes volt. Nem csupán eljátszotta a karaktert, hanem teljes lényével átérezte és megélte azt. A szerep és ő szinte eggyé váltak – mintha Júdás lelke ott lakozott volna benne, és minden egyes gesztusával és hangsúlyával átélhetővé tette a karakter összetettségét és tragikumát.

Gallusz Nikolett is kitűnő választás, akinek nemcsak a zenei teljesítménye érdemel figyelmet, mert nemcsak énekel, hanem a teljes lényével mesél és hatással van a közönségre.

Sasvári Sándor igazán erőteljesen és hitelesen hozta Pilátus szerepét a színpadra. Tekintélyt parancsoló jelenléte és kifinomult színészi játéka árnyaltan mutatta be a karakter belső vívódását, így minden gesztusában érezhető volt a döntés súlya.

Ekanem Bálint igazán kellemes meglepetés volt. Heródes király szerepében ugyan csak egyetlen dala van a darabban, de az rendkívül ütős, és ő ezt magabiztosan, könnyed eleganciával, felszabadult mozgással és karakteres énekhanggal adta elő. Nemcsak az éneklésben brillírozott, hanem a színpadi jelenléte és kisugárzása is magával ragadta a nézőket. Igazi élményt nyújtott, egy szórakoztató és emlékezetes pillanatot teremtve.

Csórics Balázs mély, erőteljes énekhangja lenyűgöző hatással volt Kajafás szerepében, tökéletesen illeszkedve a karakter tekintélyt sugárzó jelenlétéhez. Hangja nemcsak erőt és méltóságot közvetített, hanem árnyalta a főpap belső világát is. Jelmezével együtt még inkább kiemelte Kajafás királyi méltóságát, hozzájárulva ahhoz, hogy a karakter egyszerre tiszteletet parancsoló és emlékezetes maradjon.

Sánta László Simonja magával ragadó és energikus volt, teljes beleéléssel hozta a karaktert. Azok, akik régóta ismerik, pontosan tudják, hogy ez nem véletlen – Laci mindig is lenyűgöző énekhanggal és dinamikus mozgással tette emlékezetessé alakításait. Ezúttal sem volt másként: a színpadon magabiztosan uralta a teret, minden gesztusa és hangja tökéletes összhangban volt a szerep érzelmi intenzitásával.

Kedves ismerősként említeném meg Barát Attilát (Péter) és Mező Zoltánt (Annás). Attilát több sikeres Madách-produkcióban láttunk már, Zoltánt pedig a Rocktenors formációból ismerjük. Mindketten magabiztos hanggal és színészi játékkal erősítették a fenti csapatot.

Az alkotók közül külön kiemelném a díszlettervezőt, jelmeztervezőt és koreográfust, akik egyedülálló látványvilágot és dinamikát adtak a produkciónak. Rózsa István díszletei bár végtelenül egyszerűek, éppen ebben rejlik zsenialitásuk – ötletességükkel és beszédes vizuális elemeikkel tökéletesen támogatják a történet atmoszféráját. Rományi Nóra csodálatos jelmezeket alkotott, melyek nemcsak esztétikai szempontból lenyűgözőek, hanem a karakterek személyiségét és érzelmi mélységeit is tükrözik. Tihanyi Ákos koreográfiája mesterien követi a történet ritmusát és érzelmi ívét, amelyet a táncosok magával ragadó energiával és kivételes technikai tudással keltenek életre.

Kiváló helyünk volt, tökéletes rálátással a színpadra, és nagyszerű előadásban volt részünk.

Az előadás után átmetróztunk/villamosoztunk a Kispesti Evangélikus Templomba Rákász Gergely esti orgonakoncertjére…