Emlékmorzsák

A koncertről talán, egy hónappal ezelőtt értesültem Andreától, aki ismerve sűrű színházi programjainkat (igaz, ezek száma az utóbbi hónapokban igencsak csökkent), azonnal beírattatta velem a naptárba június 8. estére eme eseményt. :) Külön érdekesség, hogy a helyszín a HIT Gyülekezetének Csarnoka volt, ahova a koncert „nyilvánossága” miatt a jeggyel rendelkező „utca embere” is ezúttal bemehetett...

Elérkezett hát, a nap, amelyet kíváncsian vártunk, de miután a kb. egy évvel ezelőtti „közös” koncert nagyon emlékezetesre sikeredett, ezúttal sem voltak fenntartásaim a jó hangulatot illetően.

Miután Cili vidékről jött, én pedig munkából, s még haza is ugrottam, pár perccel 7 óra előtt léptünk be az amúgy közelben lévő koncert helyszínére, a HIT Csarnok kapuján. A HIT Park szépen rendezett kertjének egy részét már volt szerencsém látni, de a Csarnokon belül most jártam először.

A bejáratnál szigorú ellenőrzésen kellett átmennünk – szúró és vágó eszközt nem, valamint fényképezőgépet sem lehetett bevinni. Vicces, mert soha, semmilyen előadásra vagy koncertre nem viszek fényképezőgépet, de miután felmerült, hogy Zoliékról esetleg lehetne fotót készíteni, no, gondoltam, akkor most kivételesen elviszem. Hát, a fényképezőgép megőrzésre a koncert „falain” kívül maradt. :(

Andrea már a bejáratnál várt, üdvözölt minket, majd örömmel újságolta, hogy sikerült ún. „karszalagot” szereznie (nekünk is), amellyel szuper helyről, a színpaddal szemközti lelátók egyikéről, VIP vendégként nézhettük végig a koncertet. :)

Amint kényelmesen elhelyezkedtünk, kezdetét is vette a program. Rónai Egon, mint műsorvezető pár szóban felvezette az estét, majd elsőként az előzenekar, azaz a Cornerstone Club lépett színpadra. Az egy évvel ezelőtti (Petőfi Csarnoki) felálláshoz képest, egy új taggal bővült a csapat, mégpedig Norbi (Andrea és Zoltán nagyobbik fia) személyében, aki a szintetizátor mögött látta el zenészi feladatát...

Ádám, a zenekar énekese köszöntötte a közönséget, majd a fiúk a húrok közé csaptak. A 2011-ben megjelent lemezükről hat dalt - Világbajnok Jézus, Született Férjek, Nevet az ég, Mr. Universe, Több ezer éves szó, Száguldás blues - hoztak el nekünk. A fiúk változatlanul nagyon jók, ahogyan a dalok is szenzációsak, Norbi pedig, mintha mindig is a zenekar tagja lett volna – olyan lendülettel és lelkesedéssel hangolta tombolásra a közönséget, hogy ha pár tíz évvel fiatalabb lettem volna, még a kényelmes VIP székemet is lecseréltem volna, csakhogy én is a színpad előtt tombolhassak. :) Személy szerint, kissé keveselltem a hat dalt, de remélhetőleg, a „született férjek” mihamarabb előrukkolnak egy önálló koncerttel is! :)

A zenekari átállás mindössze pár percet vett igénybe. Ez idő alatt Rónai Egon, amolyan történelemórát idézve, felvezette az est főszereplőinek zenei útját az 1972-es megalakulástól napjainkig, megemlítve az ez idő alatt történt néhány – legyen az pozitív vagy negatív, de mindenképpen jelentős – történelmi eseményt, majd ezt követően a PETRA is megkezdte zenei üzenetét a szép számban összegyűlt tömeg részére. Egyik-másik dal ismerősen csengett a tavalyi koncertről, ám amit felettébb örömmel fogadtunk, hogy a kivetítőkön a dalok szövege az angol mellett magyarul is olvasható volt. :) Változatlanul elismerésre méltó, hogy túl a hatvanon húszévesek energiájával nyomta le a zenekar a koncertet, különösen az énekes, Greg X Volz fizikai teljesítménye előtt le a kalappal, aki szinte végig intenzív mozgásban volt a színpadon. :)

Már a koncert háromnegyedénél járhattunk, amikor Greg – többek között – azokhoz (is) szólt, akik már egy ideje gondolkodnak, vagy esetleg már el is döntötték, hogy megtérnek. Kihívta őket a színpad elé, s örömmel üdvözölte az elhatározásuk eredményeként kezdődő „új életükben”. E szavakat és mondatokat hallva, tudtomon kívül átestem életem első istentiszteletén, amire valamennyire fel voltam készülve, hiszen a jegyen olvastam erre utaló szavakat, ugyanakkor váratlanul is ért, hogy egy koncert keretén belül ebben is részem volt.

Világi emberként azonban szeretném eloszlatni azon téves elképzeléseket, miszerint az ehhez hasonló (zenés istentisztelettel egybekötött) rockkoncert (idézetek hozzászólásokból) „egy bizonyos réteg toborzó hadjáratáról szól”, vagy, hogy „a jó zenét (is) felhasználják a szektákba tömörítő egyének, akik a saját önnön célozott, és megtévesztő képvilágukat erőszakolják rá más, a számukra potenciális pénzforrású emberekre”, sőt mi több, a bejáratnál sem kezdték el, hogy „ajánlj fel valamekkora összeget”! Néhány HITGyülis kollegámmal közel hat éve dolgozom együtt, de még soha egyikük sem „nyaggatott erőszakosan”, hogy térjek meg, vagy éppen adakozzak a Gyülekezet javára. Ezen emberek által vallott hittel lehet azonosulni, vagy éppen nem, de hogy a közösséghez tartozó erős egység árad belőlük, az biztos. Olyasfajta együvé tartozás jóleső hangulatát és érzését tapasztaltam, amelyet bármilyen koncerten, az ott résztvevő emberek tömegéből áradna. Még egyszer hangsúlyozom, „elhivatott” világi emberként vettem részt ezen a koncerten, s a nem várt istentisztelet sem érintett erőszakos nyomással, inkább értelmeztem egy választható lehetőségnek azok számára, akiknek csak egy végső löket kellett ahhoz, hogy az életüket egy új (út)irány felé vegyék… :)

Türelmetlenül és kíváncsian vártam Adam legújabb albumát (Trespassing), ami háromévi munka után, 2012. május 15-én végre napvilágot látott. :)

Az első meghallgatás után némi csalódottság töltött el... :( No, de inkább menjünk szépen sorjában…

A bevezető Trespassing c. dal hangulata és dallama azonnal magával ragadott, melyhez idővel a még jobban megismert (és megértett) szöveg is, s nem mellékesen Adam „útmutatója” is nagyban hozzájárult. Első hallásra kedvencemmé vált a dal! Már előre csettintettem a további hasonlóan jónak ígérkező remekművekre. Csak arra tudtam gondolni, hogy megérte a hosszú várakozás (elvégre jó munkához idő kell :) ), s ha ilyen szenzációs dalokkal folytatódik a sor, akkor Adam könnyedén lepipálja az előző albumának (For Your Entertainment) sikerét. :)

A sorban következő Cuckoo c. dal hallgatása közben picit alábbhagyott a kezdeti lelkesedésem, mert meglepett a dal kissé furcsa hangzása. No de, semmi gond, majd megbarátkozunk vele! :)

A Shady c. dal elnyerte a tetszésem, bár, a kezdeti ütemek a FYE album Fever c. dalára emlékeztettek, de miután azt is imádtam, ezzel a dallal sem lesz semmi probléma. :)

A Never Close Our Eyes dallamai ismerősen csengtek, hiszen, ez volt a második kislemezes dal az albumról, ami kb. két hónapja hallható itt-ott. Annak ellenére, hogy már mennyiszer meghallgattam, még most sem érzem igazán Adamének… Hiába hallom az ő hangján énekelni, Bruno Mars stílusa kellőképpen rátette a bélyegét. A jó kis ritmusos dallama és az üzenete miatt alapvetően tetszik, de ez nem Adam. Egy jól sikerült videoklip talán (ismét) átlendít ezen az érzésen!? :)

Már-már kezdtem felkészülni Adam új zenei elképzeléseire, amikor a Kickin’ In c. dalnál ijedten pillantottam a lejátszóra, hogy még mindig őt hallgatom-e? Nos, nagyon úgy tűnt, hogy igen, ezért hát, próbáltam még befogadóbb lenni e (finoman fogalmazva is) érdekes hangzású dal iránt, ami többedszeri hallgatás után is csak azt érte el nálam, hogy most már végig tudom hallgatni, s nem érzek kényszert a továbbléptetésre. Nem tudom, valaha is meg tudom-e kedvelni a dalt, amely érzésen egyelőre a fellépéseken készült élő felvételek (ahol kissé fülbarátabban szól) sem tudtak segíteni. :( (Amúgy, ez a dal Justin Timberlake-et juttatta eszembe.)

S ha már hasonítgatni kezdtem… A következő három dal (szintén sokadszori hallgatás után) olyan előadókat juttatott eszembe, mint Kate Perry (Naked Love), Britney Spears (Pop That Lock) és a Backstreet Boys (Better Than I Know Myself). Adam elmondta, hogy az album tervezése és készítése előtt feltérképezte, kik a menő előadók, melyek a kedvelt stílusok, mik a zenei trendek, ami egy sikeresnek szánt albumnál érthető is, de azzal nem tudok mit kezdeni, hogy Adam Lambert Perry-, Spears-, vagy BSB-szerű dalokat énekeljen! Már úgy értem, hogy amelyek ennyire emlékeztetnek ezekre az énekesekre?! Hol szerepel ezekben a dalokban Adam Lambert egyéni stílusa és sajátos énekművészete? Igaz, a dalszövegek minden kétséget kizáróan rá jellemző mondatokat tartalmaznak, de a dallamot hallva a fenti sztárok jutnak az eszembe. Amúgy, e három dal (további) szerzői kapcsolatba hozhatók az említett előadókkal, természetszerűleg, ezért is nagy a hasonlóság. Félreértés ne essék, mindhárom dal elnyerte a tetszésemet, sőt, kifejezetten szeretem őket a lemezről, csak éppen nem éreztem bennük igazán Adam jelenlétét... Mármint a hangján kívül. A Better Than I Know Myself dallamai ugyancsak ismerősen csengtek már, hiszen ez volt az első dal az albumról, amivel Adam előrukkolt. Számomra azonban igazán akkor vált eggyé vele, amikor a videoklip is elkészült… zseniálisan jeleníti meg a dal mondanivalóját. :)

A Broken English egy kedves, szerelmes dal, amelybe (ha már amúgy is a hasonlóságoknál tartok) Jacko stílusát éreztem bele, míg a dal második felében hallható énekmentes rész a Voodoo dallamira emlékeztetett. Nem is értem Adamet, ugyanis, még ha a nyelvi nehézségek adott esetben bábeli zűrzavart is okoznak, s főleg, ha a dalt inspiráló személyre gondolok, akkor inkább illett volna ide valamiféle finn dallam-jellegzetesség, nem?! :)

Az Underneath mély szomorúsága és végtelen őszintesége a szárnyaira vett és a szívemig hatolt. Ebben a dalban maximálisan éreztem Adam jelenlétét – a dallamban, a szövegben, a hangban és a hangulatban. Gyönyörűen fájó ez a dal – mind zeneileg, mind a szövegét tekintve. Alapvetően ki nem állhatom, ha egy férfi látványosan (vagyis inkább hallhatóan) szenved egy érzelmes dal éneklése közben, és fájdalmasan vonyít össze-vissza… egyszerűen férfiatlannak és kiábrándítónak tartom. Mégis, a férfi énekesek közül ez idáig egyedül Adam hangja és előadásmódja volt képes arra, hogy a szenvedős és sírós éneklés ellenére is azonnal beleszeressek. Imádom Adamnek ezt az érzelmes zenei énjét! :)

A Chokehold folytatja a szomorú és sötét vonulatot, de nagyszerű dallamával és mondanivalóval bíró szövegével könnyen lehetne a rádiók kedvence, mert nekem azonnal az lett. :)

Az Outlaws of Love üzenetét igazán az érti meg, aki valamelyest ismeri Adamet, és tud róla egy s mást. Természetesen, azonosulni bárki tud a dallal, aki a mondatokban magára ismer, legyen mögötte bármiféle ok vagy magyarázat. Lassú dalról van szó, érzelmesről, amelyben Adam hangi adottságait ismét élmény hallgatni! :)

Bónuszként három dal került fel a lemezre. A Runnin’(1) –ot meghallva megállt bennem az ütőér, libabőrös lett mindenem, s egy pillanat alatt rabja lettem. A baljóslatúan induló, lüktető ritmusú zenétől elállt a lélegzetem, amelyet Adam iszonyúan mély és hűvös hangja csak még tovább fokozott, majd a kissé gyorsuló tempó egyszer csak magával ragadott, s elnyelt, mint egy örvény. A dal hangulata, Adam hangja és a szöveg olyan elemi erővel hatott rám, hogy nem is tudtam egykönnyen szabadulni tőle… újra és újra meg kellett hallgatnom, hogy az a bizonyos örvény valamelyest (el)engedjen. A dalszöveget Adam életében megtörtént események ihlették. :) A Take Back(2) fülbemászó dallamú, slágergyanús dal, amelynek még magasabb értéket szintén a mondanivalóval bíró dalszöveg ad, ami ezúttal is Adam saját, partnerével megélt élményeiből merítkezik. A Nirvana(3), annak ellenére, hogy egy lágy dallamú, szívhez szóló szerelmes dal, különösebben nem hatott rám, még ha Adam hangja gyönyörű, megnyugtató és lelket simogató ebben a dalban is. Mindhárom dalt egybevetve… Ha már, Adam elmondása szerint, ezen album dalain keresztül sokkal nyitottabban és valóságosabban mutatja meg magát nekünk, és e dalok segítségével, sokkal többet kapunk a személyéből és életének mindennapjaiból, érthetetlen számomra, miért „csak” bónuszként szerepelnek a lemezen, amikor mindhárom teljes valójában tükrözi őt. Tudom én, hogy a neves szerzők előtt tisztelegni illik, és az általuk írt dalokat a fődalok közé tenni. Meg persze, azt is értem én, hogy hatalmas elismerés és nagyszó ezekkel a művészekkel együtt dolgozni és az ő dalukat előadni. Sőt, azt a marketing koncepciót is érteni vélem, hogy e dalok, szerzőik révén (azaz a már jól és biztosan csengő név) némiképpen kitaposott úton juthatnának el a rádióállomásokhoz és egyéb – zeneileg is elismert – fórumokhoz. Mégis… ama bizonyos fentebb említett három dalt gond nélkül lecserélném eme három dallal. :)

Amit még észrevettem, és igazából nem tudom mivel magyarázni (talán a hozzá nem értésem :)), hogy némely dalnál olyan érzetem van, mintha Adam hangi képességei inkább csak bele lennének „kényszerítve” a dalba, minthogy azt valójában oda írták volna!? Van úgy, hogy kifejezetten erőltetettnek érzem… mintha Adam csak azért játszik és frazírozik a hangjával, hogy megmutassa, mire is képes, de a dallamvezetés igazából nem kívánná meg!? Persze, ez bizonyára butaság… no de, ha egyszer így érzem! :(

A dalszövegek ezúttal is elképesztően jók! Laikusként meg merem kockáztatni, hogy még a zenei anyagot is messze túlszárnyalják! Bennük van Adam teljes valója, veleje, sava-borsa, maximális jelenléte…

Befejezve az irományom elején megkezdett gondolatot, miszerint némi csalódottság kerített hatalmába a lemez első meghallgatása után… a többedszeri hallgatás ugyan sokat segített, de még mindig úgy éreztem (persze, némi túlzással), hogy nem azt az Adam Lambertet kaptam a lemezzel, akit vártam. Adam örült, hogy bőven volt ideje a zenei anyag kidolgozására, ennek köszönhetően pedig, a dalok a legkiforrottabb állapotban kerültek fel a CD-re, nem úgy, mint a FYE albumnál, ahol producerei által sürgetve érezte magát, hogy a 2009-es American Idolban szerzett ismertsége és népszerűsége nehogy megfakuljon és elfelejtsék őt. Nos, én mégis valamiért úgy érzem, hogy a FYE album (amelyet első hallás után imádtam), sokkal „Adam-közelibb” lett, mint a Trespassing, amit még inkább annak szántak. :( Persze, megint butaság így gondolkodni, hiszen egy művésznek időről időre meg kell újulnia, s művészetének színpadán olykor egy lépéssel a kollegák előtt kell járnia. Engem talán egy kicsit megzavart az elektromos, dance-es irányzat, s hiányzott a FYE rockos vonulata?

Amúgy elkötelezett Glambertnek vallom magam, maximálisan elismerem Adam tehetségét – lenyűgöz a hangjával, és tiszta szívből kedvelem és szeretem (sajnos, egyelőre csak távolról ismert, de annál inkább) lehengerlő személyiségét, így pedig akár, sutba is dobhatom a fentebb írottakat, merthogy rongyosra fogom hallgatni a CD-t, az biztos! :)

I don't need no sympathy

I won't cry and whine

Life's my light and liberty

and I'll shine when I wanna shine

(Trespassing)

Cili egy héttel meghosszabbította németországi kint tartózkodását, így nélküle voltam kénytelen elmenni a délutáni Bolondok napi Musical Pluszra. Ahogyan ez idáig egyetlen Pluszt is kár lett volna kihagyni, úgy most sem volt kérdéses, hogy ott a helyem ezen a "rendhagyó" Pluszon (is)! :)
Akik vállalkoztak az ezúttal is teltházas programon történő bolondozásra - Balogh Anna, Csengeri Attila, Egyházi Géza, Mihálka Gyuri, Posta Victor, Szabó Dávid és a Conformity (Fejes Anna és Molnár Wiki személyében). Csenguszra osztották (bár, az is lehet, hogy önként vállalta) a műsorvezetői szerepkört, aki a program elején ejtett néhány szót a Bolondok Napjának kialakulásáról, de miután ennek eredete nem teljesen tisztázott, így én sem mélyülnék bele a részletekbe. A fellépők mindegyike tündéri aranyos, viccesen bolondos és bolondosan vicces volt, de a bolondozás mellett ezúttal is szenzációs produkciókban volt részünk! :)
Gyuri hangi képességei elképesztőek… el nem tudom képzelni, hogyan fér belé ekkora hangterjedelem!? No, de végül is mindegy, a lényeg, hogy élmény őt hallgatni! Ja, és talán először láttam őt elérzékenyülni éneklés közben, azaz totálisan átadta magát a dalnak… döbbenetes előadás volt pl. a Forog a tánc, vagy éppen a Whitney Houston-dal. :)
Victor szereplése mindig nagy öröm számomra, mert azontúl, hogy nagyon jó hangja van, és baromira jó nő, ha nem férfi…khmm :), csak fokozza az élményt, ha zongorán is játszik nekünk! Az előbbi mondatom első felét illetően tudom, hogy írtam már erről, de nagyon örülök, hogy Victor… hát, hogyan is fogalmazzak… szóval, hogy megbarátkozott a „nőimitálással”, ami hihetetlenül jól áll neki, s tökéletesen csinálja! Amit Gyurival a White Boys-ban alakítottak, az nem volt semmi - Victoria kereste Györgyit, Györgyi kereste Victoriát, majd együtt keresték Gézát… szóval, tündérien édes mucikák voltak! :) Ami pedig a fenti mondatom második felét illeti… és valamikor ezt is írtam már… nem tudom, meddig el tudnám hallgatni Victor zongorajátékát… a Fényév távolság-ot nagyon jó volt tőle saját zongorakísérettel hallani. :)
Dávid dalait szintén örömmel és kíváncsian vártam, aki fokozatosan lopta be magát a szívembe. A hangjával kezdettől fogva nem volt gondom, sőt, nagyon tetszik a hangszíne, ám színészileg kezdetben nem tudtam őt hova tenni, de idővel ez is a helyére került. Valamiféle elvárásom volt felé ma délután, de azt nem hittem volna, hogy ennyire lenyűgöz az előadott dalokkal. Bár, veréssel fenyegette azt, aki a Natalia Oreiro-dal prezentálását felteszi az Internetre, de szerintem, nyugodtan vállalhatta volna... igazán szexisen szólt tőle spanyolul ez a dal! :) A Rebecca-dalt - még ha németül is, de - szenzációsan énekelte el, ahogyan Adele-lel közösen :) előadott dal is óriási ötlet volt... nagyon-nagyon tetszett! :)
Anna, Géza és Csengusz inkább csak a vicces vonalat képviselte ma délután... ismerve őket, nem hinném, hogy túlságosan nehezükre esett, sőt... Anna "internetpornózott" Gézával az Avenue Q-i bábokkal, előtte Géza egy bőgő tehénről panaszkodott, mindezt megelőzően Csengusszal közösen a "jézuskrisztusi" adóbevallással bajlódtak, de a torta habjaként, Géza és Csengusz, mint Anni-Frid és Agnetha lenyomtak egy lehengerlő Best of ABBA showt! :)

1. Comformity: ??? (Szent István krt. 14.)
2. Anna-Victor: Kapj el! (Kapj el! - kamaramusical)
3. Csengusz: Vadász (Pata) dal (Zrínyi 1566)
4. Gyuri: We Don’t Need Another Hero (Tina Turner) – (Csengusz csak annyit fűzött hozzá, hogy minek nekünk hősök, ha Egyházi Géza itt van az épületben :))
5. Dávid: Cambio Dolor (Natalia Oreiro)
6. Anna-Victor: A szóban forgó dal (ami ma délutánra „fóban szorgó” dal lett :)) (Spamalot)
7. Comformity (ft. Dávid): Herkules, a hős (rajzfilm sláger)
8. Gyuri: Somewhere (West Side Story)
9. Anna-Géza-Csengusz: Minden nagyon jól van (2012-es „alternatív” változat) (Jézus Krisztus Szupersztár)
10. Dávid: Rebecca (Rebecca)
11. Géza: Bőg a tehén (Egy csók és más semmi - operett)
12. Fejes Anna -Dávid: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
13. Gyuri-Victor: White Boys (HAIR)
14. Géza-Anna: Délibábos Hortobágyon (Az Erzsébet – zenés játék)

1. Conformity: Tánc és Jazz (Chicago)
2. Csengusz: Holnap (Sztárcsinálók)
3. Victor (ft. Conformity+Anna+Gyuri): Hey hey hey (Elvis Presley)
4. Anna-Géza: Internetpornó (Avenue Q )
5. Dávid: Ain’t No Other Man (Christina Aguilera)
6. Gyuri: Forog a tánc (Mozart!)
7. Anna-Géza: Tangó (Ájlávjú)
8. Victor: If You Talk In Your Sleep (Elvis Presley)
9. Dávid: Someone Like You (Adele)
10. Conformity (ft. Gyuri): Minden sajtok ura (Diótörő és Egérkirály)
11. Anna: Incifinci Manci (Diótörő és Egérkirály)
12. Victor: Fényév távolság (A padlás)
13. Géza-Csengusz: ABBA-egyveleg
14. Gyuri: One Moment In Time (Whitney Houston)
15. Csengusz: Egy éjszaka Bankokban (Sakk)
16. Mindenki: Fame (Fame)

A ma este látott előadás megnézése be volt tervezve a kulturális programjaink sorába, csak éppen nem úgy, ahogyan az végül is alakult. Történt ugyanis, hogy jegyet vettünk az ExperiDance : A király nevében című előadására, március 3-án délután 3 órára. Már a RaM Colosseum felé sétáltunk, amikor feltűnt, hogy iszonyú nagy csönd van az épület előtt és körül. Nem sok jót sejtettünk mindebből, s megérzésünk helyes is volt. Érdeklődve a pénztárnál, megtudtuk, hogy a délutáni előadás ugyan elmarad, de az estire beválthatók a jegyek. Tekintettel Cili náthás állapotára, az esti előadást nem vállaltuk be, de némi tanakodás után a jegyeket átcseréltük a március 9-iki Revans című előadásra, miután a műsoron lévő előadásaik közül ezt még nem láttuk. Cili kíváncsiságból rákérdezett az előadás elmaradásának okára... állítólag a színpad meghibásodott, amit gőzerővel igyekeztek megjavítani, hogy az esti előadásra már 100%-ig rendben legyen. :(
A történtekkel kapcsolatban meglehetősen morcos és csalódott voltam, mert elvártam volna, hogy valami módon értesítsenek a változásról, miután a RaM Colosseum oldalán regisztrálva vagyok, és ráadásul a részvételi szándékomat is jeleztem! Elmondásuk szerint kiírták a műsorváltozást a honlapukra, de pechemre, eszembe sem jutott indulás előtt rápillantani! Az igazat megvallva a betegség miatt elmaradt előadást jobban megértettem és elfogadtam volna, de ez a színpadi meghibásodás-történet egy kicsit sántítani látszott! Egyáltalán, mikor szembesültek a színpad meghibásodásával? Előző este? Akkor, mi garantálta, hogy estére valóban meg tudják javítani, ha előző este óta a délutáni előadásra nem sikerült? Netán a délelőtti próbán? Akkor viszont a honlapra kiírt tájékoztatás nem jutott el volna időben az érintettekhez, akik veszik a fáradságot és felnéznek az oldalra?! Mindent összevetve, nekem az volt az elméletem, hogy a délutáni előadásra nem fogytak olyan mennyiségben a jegyek, hogy megérte volna megtartani (talán, nekünk is ezért sikerült még jó helyre venni a jegyeket?!), ezért azt gondolták ki, hogy a délutáni előadást törlik, a jegyeket pedig átcserélik az estire!? Ugyanakkor az is tény, hogy az emberek többsége valahonnan értesült a változásról, mert rajtunk kívül alig hárman-négyen jöttek ugyanazzal a tudatlansággal, mint mi! :( Ezzel a történettel kicsit megrendült a rajongói elfogultságom a RaM Colosseum és az ExperiDance vezetősége iránt, mert érthetetlen számomra, hogy a technika adta lehetőségek ellenére, miért nem voltak képesek értesítő/tájékoztató e-mailt küldeni a történtekről?! :(
No, de elég a puffogásból, következzék az esti előadás beszámolója.
 
Az ExperiDance a Revans című kétrészes táncművet 2003-ban állította színpadra. Ahogyan azt a cím is sejtetni engedi (s ahogyan a lexikon is értelmezi ezt a szót), a történet „egy korábbi győztes legyőzéséről és megalázásáról szól, legalább olyan mértékben, ahogyan a vereséget el kellett tőle szenvedni”. E mű alapja Fazekas Mihály népmesei szálakkal átszőtt elbeszélő költeménye, a magyar mesehős, Lúdas Matyi története. Ahogyan a költemény, úgy a táncmű is humoros formában mutatja be, hogy a furfangos szegénylegény hogyan jár túl a gazdag uraság eszén. Mindezt áthelyezve a jelenkorba, s a szavak helyett a tánc nyelvén és az ExperiDance sajátos és egyéni stílusában előadva. A könnyed cselekményt gond nélkül nyomon lehetett követni... igazán nem igényelt különösebb elmélyülést. :)
A szereposztás szerint, Törőcsik Mari személyesíti meg Matyi édesanyját, s egyben ő a narrátor is, ám a művésznőt csak hangban tudhattuk jelen (minden bizonnyal más elfoglaltsága miatt). Nem úgy, a főszereplő Matyit alakító Újszászi Andrást, akit mindig örömmel látok színpadon... az ExperiDance-csapatból kezdettől fogva ő a kedvencem.

Természetesen, a további szereplők is mind helyesek és kedvesek voltak - egyfelől, akiket már ismerősként üdvözölhetünk, pl. Patonai Norbert, Péli Róbert, Görög Zoltán), másfelől, Galiba, a kisliba (Bistei Judit). :) Bizonyára írtam már, de jó érzés látni a mosolyt a táncosok arcán, miközben kemény munka közepette szórakoztatnak bennünket a színpadon! :)
Czomba Imre zenéje sokszínűen festi alá a történetet. Felfedezhetők a népi dallamok az új és modern hangszerelésben, felvonultatva a zenei stílusok széles repertoárját. Minden szereplőnek megvan a maga zenei világa, úgy a szegény népnek és Lúdas Matyinak, mint a gazdagoknak és Döbrögiéknek.
ExperiDance-ről lévén szó, nem bántuk meg, hogy megnéztük ezt az előadást is, de a Társulattól láttunk már sokkal látványosabb és tartalmasabb produkciót. Ezen érzésemet bizonyára befolyásolta a tetőfokára hágott náthám, de örültem, hogy az előadást az állapotomhoz képest szívesen és kedvvel néztem végig. Még egyszer köszönet érte a táncosok magával ragadó előadásának! :)

Az utolsó előtti pillanatban érkeztünk meg a Patakyba, s bár, a kezdésre bőven odaértünk, a helyünk elfoglalásához jó néhány embert fel kellett állítanunk a sorban. :( Amennyire én láttam, egyetlen hely sem maradt gazdátlanul... így hát, nem sokkal 14 óra után kezdetét vehette a Valentin napi Musical Plusz.
A fellépő művészek - Andrádi Zsanett, Mahó Andrea, Vágó Betti, Egyházi Géza, Sánta Laci, Serbán Attila - önmagukban is feledhetetlen élményt sejtettek, de látva és hallgatva őket ezúttal is emlékezetessé varázsolták a délutánt. :) Mindezt a vidám, szeretettel teli hangulatot fokozta a "mértéktartó" színpadi díszlet a szerelmes hattyúpárral, a fentről lógó három szíves dísszel, valamint a háttérben vetített szép képekkel, amely ez alkalommal is Posztós Fruzsina kreativitásának és keze munkájának gyümölcse volt. :)
Az általában jellemző szokástól eltérően a műsort Sánta Laci egymaga konferálta le. Mindjárt az elején elmesélte a Valentin-nap hiteles történetét, majd szépen egymás után felcsendültek a művészek által hozott dalok sora. :)
Zsaki picit ritkábban jár az MPluszokra, de mindig elképeszt a felkészültsége, a pontossága, és nem utolsó sorban a tökéletes hangi tisztasága. Fiatal kora ellenére az pedig mindenképpen a profizmusát dicséri, hogy a második részben Bettivel előadott Saigon-duettben, amikor a zenei alapot szolgáltató CD egyszer csak megállt (és elhallgatott), Zsaki a világ legtermészetesebb módján énekelt tovább! Bettié a dicséret másik fele, mert igazodva a helyzethez, ő is zenei alap nélkül énekelte el a saját részét, s amikor az együtténeklésre került a sor (más-más szólam, dallam és szöveg), kristálytisztán, ütemet tartva, szenzációsan adták elő a dalt. Méltán volt elképesztő sikere ennek a bakiból lett fantasztikus duettnek. Én magam meg is könnyeztem a lányokat, annyira meghatott az előadásuk! :)
S ha már Bettit említettem... Nagyon örültem, hogy eljött, mert nagyon kedvelem őt, és nagyon szeretem a hangját. Vele is maximálisan azonosítani tudom a felkészültség, a pontosság és a hangi tisztaság fogalmait. Minden eddigi általam látott előadáson tökéletes alakítást nyújtott. Tetszik, hogy ugyanúgy hiteles tőle egy komoly mélységekkel bíró dal, mint ahogy aranyosan könnyed egy vidám, bohókás dalban is! Amikor kiderült, hogy Betti elénekli ma délután Wolf Kati sikerszámát, mindössze csak azért ijedtem meg egy pindurkát, mert az eddig hallott próbálkozások nem éppen nyűgöztek le; ugyanakkor pozitív várakozás is volt bennem, mert hittem, hogy Bettitől csak jól szólhat ez a dal... nem tévedtem, s főleg, nem csalódtam! Szuper jó volt! :)
Mahócska (Géza után szabadon :)) is rendszerint megérint kristálytisztán csengő hangjával. Igaz, ez nálam dalfüggő, mert számomra nem mindegyik dalhoz passzol Andi "operettes" hangja, de a tekintetben nincs vita, hogy nagyon szép hangja van. Serbivel a Barcelona, vagy éppen Gézával a Bocelli-dal... hát, valami elképesztő volt! :)
Tudom, hogy nem feltétlenül szimpatikus, ha egy rajongó túlságosan rajong, pláne, ha azt még írásban is hangoztatja, de én akárhányszor látom Gézát színpadon játszani és énekelni, újra és újra beleszeretek... a figurájába, a személyébe, a humorába, no és persze, a hangjába! :) Tündéri volt, amikor a pörgős Wolf Kati-dal után úgy vezette fel a Lili bárónő-dalt, hogy ezután a dal után ütős lesz ez az operett sláger! :))
Laci szereplésének is nagyon örültünk... régen láttuk már őt. Ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám, hogy meg is lepődtem, amikor a nevét a fellépők között olvastam!? No, de jó érzés volt őt újra látni és hallani... egyúttal meg is nyugodtam, hogy a hangja és a humora ugyanolyan jó (ha nem jobb), mint volt! Legjobb példa erre Mester Tomi dala, amely elképesztően jól szólt tőle; míg frenetikus humorát dicséri a dal előadásának koreográfiája az ujjatlan pólószakítással és a szélgépnek álcázott ventillátorral! Ja, és a lényeg, hogy nem ám egy törékeny alkattal megáldott fiatalembert láttunk, hanem egy szépen kidolgozott felsőtestű rocksztárt! :) Az ugyan a mai napig rejtély számunkra, hogy Laci miért is vált meg a Vámpírok bálja produkciótól, de egy szövegbaki során kiderült, hogy ennek biza' már 3 éve is. Most az történt ugyanis, hogy Laci az Őérte című dal szövegét elrontotta, ezért újra nekifutott a dal eléneklésének, ami másodjára ugyan már sikerült, de azért csak el volt szontyolodva, mert úgy gondolta, ez az a dal, amit tuti biztosan - bárhol, bármikor - tud. :( Géza próbálta vigasztalni őt, hogy ilyen előfordul... sőt, hogy ennek még nagyobb nyomatékot adjon, megkérte a közönséget, hogy tegye fel az a kezét, aki már látta/hallotta őt dalszövegben hibázni... hát, a fél nézőtér (vagy inkább háromnegyed; netán az egész?!) feltette a kezét! :)
Serbi, akárhogyan is, de a szívem csücske. Ezt csak azért írom így, mert néha-néha nem vagyok kibékülve azzal, ahogyan énekel, de miután ezt már sokszor észrevételeztem, ezt most nem teszem. Bár, személyesen nem ismerem, de mint ember és művész nagyon kedvelem őt "innen a távolból". Egy csupa szív és szeretetre méltó emberke, aki talán messziről jött, de a kitartó munkájának és tehetségének köszönhetően magasra jutott. Serbi a Queen-dalok nagymestere, így ha túlozni akarnék, akkor azt mondanám, hogy szinte mindet kirázza a kisujjából (amúgy, lehet, hogy ez nem is túlzás :)), de szenzációs volt a Notre Dame-dal, vagy a Fantom2-dal, ahogyan a Bűbáj-dal is fantasztikusan szólt! :)
  
1. rész
1. Serbi: Torn Apart (Notre Dame de Paris)
2. Betti-Géza: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
3. Mahócska: Moon River (a ’61-ben bemutatott Álom luxuskivitelben / Breakfast at Tiffany’s c. film betétdala, Henry Mancini szerzeménye, Johnny Mercer dalszövege, Audrey Hepburn énekelte el a dalt annak idején)
4. Betti: Csak szerelem (Rudolf)
5. Mahócska-Géza: Miénk az éj (West Side Story)
6. Serbi: A bál (Bűbáj)
7. Betti-Laci: Nem volna játék (Fame)
8. Mahócska-Géza: Pár perc az élet (Aida)
9. Betti-Laci: Ördögi tánc (Jekyll és Hyde)
10. Géza: Ma önről álmodtam (Kálmán Imre: Ördöglovas)
11. Serbi: Till I Here (Love Never Dies - Fantom 2)
12. Zsaki-Géza: Miért? (Anna Karenina)
13. Betti-Serbi: Egy új élmény (Aladdin)
14. Laci: Szeretlek valamiért (Mester Tamás)

2. rész
1. Mahócska-Serbi: Barcelona (Queen)
2. Betti-Laci: Szépség és a Szörny (A Szépség és a Szörnyeteg)
3. Zsaki: Octavia dala (Sztárcsinálók)
4. Mahócska-Géza: Vivo Per Lei (Andrea Bocelli)
5. Betti-Serbi: Értem születtél (Rudolf)
6. Laci: Őérte (Vámpírok bálja)
7. Zsaki-Géza: Szeret mind, ki ismer (Mozart!)
8. Serbi: Too much love will kill you (Queen)
9. Betti: Szerelem miért múlsz? (Wolf Kati)
10. Mahócska-Géza: Tündérkirálynő (Lili bárónő)
11. Betti-Zsaki: Még mindig hiszem (Miss Saigon)
12. Laci: Kisfiú (Légy jó mindhalálig)
13. Géza: Love Story (a ’70-ben bemutatott film betétdala, Francis Lai szerzeménye, Várady Zsuzsa dalszövege, Sárosi Katalin énekelte el a dalt annak idején)
14. Betti-Laci: Így jössz majd rám (Bűbáj)
15. Finálé: Szívből szeretni (Rómeó és Júlia)

Amikor december 6-án olvastam a Fb-on, hogy január 21-én Bot Gabi játssza Raoult Az Operaház Fantomjában, nem volt kérdés, hogy aznapra jegyet vegyek a délutáni vagy az esti előadásra. Bár, a teljes szereposztás ekkor még nem volt ismert, a választás végül az esti előadásra esett, s a már jól bevált helyünkre, az emelet jobb oldal első sorába. :)
Útban a színház felé, a Nyugatinál szerettünk volna átszállni a 4-6-os villamosra, de meglepően sokan álldogáltak a megállóban, majd arra lettünk figyelmesek, hogy körülöttünk többen arról beszélnek, hogy nem járnak a villamosok. Sok időnk nem volt arra, hogy azon elmélkedjünk, mi lehet ennek az oka, de amikor embercsoportokat láttunk zászlókkal és transzparensekkel a kezükben, esett le a tantusz, hogy minden bizonnyal a kormány-szimpátiatüntetés felvonulóihoz volt „szerencsénk”. :(
Volt még ugyan időnk, de miután a biztonság kedvéért inkább a „lábbuszt” választottuk, ki kellett lépnünk, hogy az előadás kezdetére megérkezzünk.
Nagyon ügyesek voltunk, mert pontban 7 órakor már a helyünkön ültünk. :)
Jó érzés volt újra színházi falak között lenni, újra a Madách Színház nézőterén ülni, újra egy fantasztikus musicaldarab nézője lenni, s újra csodálatos színészeket látni és hallani a színpadon. :)
Bot Gabival kezdem a beszámolót, hiszen elsősorban miatta néztük meg újfent az előadást. Gabit akkor fedeztük fel igazán magunknak, amikor Krolock dalait kezdte énekelni a Vámpírok báljából a Musical Pluszokon, s rá kellett döbbennünk, mennyire jó hangja van. Azóta megszállott rajongói lettünk, s a lehetőségekhez mérten igyekszünk eljutni azokra a rendezvényekre, előadásokra, amelyeken fellép, illetve szerepel. Így történt ez esetben is, amikor is el nem szalasztottuk volna, hogy Raoul szerepében lássuk. Nem mondok újdonságot azzal, hogy mind hangilag, mind színészileg nagyon-nagyon tetszett az alakítása. Örülök, hogy láthattam és hallhattam őt ebben a szerepben (is)! :)
Csengeri Attilát kb. 3 évvel ezelőtt láttuk a Fantom szerepében. Hangi adottságait illetően nem voltak kétségeink, ahogyan színészileg sem. Alakítása minden tekintetben nagyszerű volt, a hangja tökéletesen szólt, mégis azt kell mondanom, számomra mára már vannak szebb hangszínnel rendelkező, Fantomot alakító énekesek. Elsőként mindjárt itt van Posta Victor, aki szenzációsan jó Fantom, valamint Egyházi Géza, akitől ugyan ez idáig csak Musical Pluszon volt alkalmunk Fantomot hallani, de többek megállapítása szerint e szerep is tökéletesen állna neki… csak végre eljátszhatná egyszer… valamikor! Ezúton is ajánlanám őt Szirtes tanár úr szíves figyelmébe! :)
Mahó Andrea énekhangja csodálatosan szép, de nem mindig érzem összhangban az adott szereppel. Christine figuráját és dalait azonban Webber akár neki (is) írhatta volna, mert tökéletesen alakította a kórustagból lett fiatal operacsillagot. :)
A további szerepekben örömmel láttuk Szerednyei Bélát és Weil Robit az operaigazgatók, valamint Laklóth Aladárt a korrepetitor szerepében. :)

Az otthonról történő kissé korai elindulásnak köszönhetően elsők között érkeztünk meg a Magyar Színházba. Kb. negyedórát várakoztunk az előtérben, amikor is beengedtek minket a ruhatárakhoz, majd egy újabb félórát, amikor is a nézőtérre beülhettünk. Elfoglalva helyünket a földszint bal 6. sor széle felé, örömmel nyugtáztam, hogy ezúttal is kiváló helyekre vettünk jegyet – tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Mind az előadás előtt, mind alatta megállapítható volt, hogy ezúttal is sok első bálozó tette tiszteletét a téli szezon utolsó Vámpírok bálján. Az előadás kezdeti szakaszában úgy tűnt, a közönség összetétele amolyan szolidabb és visszafogottabb, ám azonban az első felvonás vége felé közeledve egyre többeknek jött meg a bátorsága a tapshoz, vagy éppen a huhogáshoz! A mellettem ülő fiatal leányzó minden valószínűség szerint első báljára merészkedett el, mert a legtöbb hangosabb zeneszónál, hangnál vagy nevetésnél ijedten riadt össze, ellenben olyan elánnal fejezte ki tetszését a produkció iránt, hogy nekem mindössze csak szélesen kellett mosolyognom, ha egy-egy színész odakapta a tekintetét... a hangos tetszésnyilvánítás maximálisan biztosítva volt! :)
A visszafogott közönséggel párhuzamosan a színészek játéka is takaréklángon indult. Ezt nem feltétlenül írom negatívumként, sőt, az előadás előre haladtával így még inkább érzékelhető volt a közönség felpörgése mellett az egyre inkább fokozódó színpadi hangulat is. :)
Amikor felhangzottak az első dallamok, fogtam fel, hogy mennyire is hiányzott ez a világ – mind az előadás, mind pedig a színészek és a táncosok. :)
Nem térnék ki egyenként a művészekre, mert egytől egyig mind szenzációsan játszottak ma este (is). Géza hangja változatlanul csodálatos, de most valami elképesztően gyönyörűen szólt. Olyan szinten játszott a hangjával, hogy még fokozottabban lehetett érezni belőle a fájdalmat, az elmerengést, a tépelődést, a szomorúságot, a megvetést. :) Zsanett is brillírozott, bár, ő hangilag minden előadáson magabiztos, ám a színészi játéka neki is könnyed volt és légies, amit Gyuriról ugyancsak el lehet mondani. :) Dávid professzora is mostanra sokkal élettelibb és vidámabb lett, mint volt még a kezdet kezdetén, ahogyan Janó is megalkotta a maga „kvazimódóját”. :) Pirgi már túl van egy-két Herberten, de egyszerűen megunhatatlan és édes, ráadásul néha újításokkal is megörvendeztet bennünket! :) Gabit a pénteki előadáson ugyan nem néztük meg Krolockként (hosszas őrlődések közepette végül is nem vettünk jegyet :(), ezért őt még nagyobb figyelemmel néztem a színpadon. Rendszerint kiszúrtam, hogy éppen melyik jelmez takarja őt! Volt egy aranyos jelenet, amikor az Öröklét után a színpadról levonulva kissé ráijesztett az első sor bal szélén ülő hölgynézőre! :) A Finálé alatt figyeltem őt – hihetetlenül jól áll neki az a fekete szerelés… hogy a mozgásáról már ne is beszéljek! (Kíváncsian várom már a január 21-iki esti Fantomot, ahol Rault fog játszani!) :) A táncosokról is csak csupa jót tudok írni – élvezet nézni minden mozdulatukat, káprázatosan ügyesek! :)

2011. Január 8. 19.30
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfréd: Mihálka György
Professzor: Sándor Dávid
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebeka: Csóka Vasass Kinga
Koukol: Balog János
Herbert: Pirgel Dávid
Nightmare I: Bot Gábor
Nightmare II: Szentirmai Zsolt
Piros csizmák szóló: Varga Kinga, Faragó Csaba
Fekete vámpír: Zsíros Gábor Fehér vámpír: Ködmen Krisztián

Ahogyan a beszámolóm elején írtam, amilyen visszafogottan kezdett a közönség, úgy jöttünk bele az előadás közbeni intenzív tapsolásba és huhogásba, amelynek végső kirobbanó pontja az első tapsrend után következett be, amikor is szinte egyszerre pattantunk fel a helyünkről, s az egész nézőtér álló tapssal fejezte ki határtalan szeretetét az előadás és a művészek iránt. Nagyon jó érzés volt látni a mosolyt az arcukon, amellyel viszonozták a köszönetet és üzenték vele az irántunk érzett szeretetüket! Nagyon-nagyon jólesett ez a vérfrissítés, s még ha szűken is, de egy félévre ismét sikerült feltöltődnünk! :)