Emlékmorzsák

Késő délután – ½ 6 felé – készülődni kezdtem az esti Vámpírok báljára. Ezúttal tetőtől talpig az estéhez illő "vámpíröltözékbe" szépítettem fel magam – vörös-fekete csipkés fehérnemű, piros blúz, fekete nadrág, vörös fülbevaló + nyakék! :))))))) Mindezt nem ronthattam el akármilyen cipővel, úgyhogy felvettem a fekete magas sarkú körömcipőmet, és természetesen, a vörös-fekete kistáskát!...

Sikeresen (bokaficam nélkül) megérkeztünk a színházba, és azonnal be is ültünk a helyünkre. Abszolút megnyugodhattunk a színpadra történő rálátás miatt - kitűnően láttunk mindent! Cili megfigyelte - én nem vettem észre -, hogy alaposan megnéztek a stílusos öltözékem miatt! :)

Hamarosan felcsendült a zene, és mi beléphettünk a "sötétség végtelen birodalmába"... Sikerült a jó tanácsot is megfogadnunk 'nyaki ütőereink épségének' megóvása érdekében és nagyon jót mulattunk! :) És ha már volt olyan kedves az egyik fórumos, és leírta kérésemre/kérdésemre az előadás teljes bevezető szövegét, hát, íme:

"Hölgyeim és uraim! Szívből köszöntjük Önöket az év legfontosabb eseményén, a Vámpírok bálján. Mi, vámpírok különös anyagból vagyunk. Idegrendszerünk rendkívül érzékeny a fényre és a zajra, ezért kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat, valamint hang- és képrögzítő készülékeiket. Ám még mielőtt belépnénk a sötétség végtelen birodalmába, még egy jó tanács: vigyázzanak nyaki ütőereik épségére! Jó mulatást!"

A szereposztás két színész tekintetében más volt a péntekihez képest: Héger Tibi volt Alfréd, és Kovács Nikolett volt Sarah. Tibinek nagyon hasonló a hangja, mint Sánta Lacinak, de Lacié jóval erősebb és szerintem, magabiztosabb. Ami Lottit illeti, hát, nem tudom, mi lehetett vele, de Cilivel aggódtunk érte, hogy a nehezebb dalokat bírja majd, mert a könnyedebbeknél is előfordult ez s az! :( A Fohász végét nem bírta levegővel, a Teljes a sötétnél pedig elbicsaklott a hangja...

No, de Géza...hát...hát...hát...ő fantasztikus volt! Tényleg lassan oda jutok, hogy nem lesz a szótárakban olyan jelző, amely méltó módon kifejezné ennek a csodás torkú, gyönyörű hangú pasinak a jelenlétét és játékát a színpadon! Többektől olvastam a fórumon, hogy Géza előadásról előadásra felülteljesíti korábbi önmagát - jobb, több, magabiztosabb, könnyedebb, előkelőbb, hűvösebb, drámaibb, viccesebb - mai divatos kifejezéssel élve: lubickol Krolock gróf szerepében a színpadon! :) A mai estén valami tökéleteset produkált nekünk! Eleinte azt gondoltam, azért hat rám elemi erővel egy-egy gesztusa, mimikája, vagy csupán csak az, ahogyan átsétál (sétál?!...vonul!!) a színpad egyik oldaláról a másikra, mert az eddigi előadásokon rendszerint az erkély soraiban (leginkább lépcsőjén) ültem, ami ahhoz elég távol volt, hogy ezek az impulzusok megtörténjenek, de kiderül, hogy nem (csak) erről van szó, hanem Géza ennyire kiforrta magából őexelenciája figuráját! :) Volt Gézának egy mindent elsöprő, (mint kiderült) ma este "debütált" grimasza az első felvonás vége felé, a kastély előtt történő "vendégfogadás"-os jelenetnél, amikor azt a sort énekli, hogy "Édes úr, lépjenek beljebb hát, a vendég nálam (grimasz!) szent"! :)

Nagyon örültem, hogy Tihanyi Ákos táncolt ma este (is - amúgy ebből a szempontból szerencsések vagyunk Cilivel, mert az általunk látott előadásokon mindig Ákos táncolta a fekete vámpírt!), de mellette meg kell említenem a többi táncost is, mert hihetetlenül ügyesek és látványosak ők is. Barczi Lacit ezúttal nem véltem felfedezni a táncosok között, de talán, augusztusban még lesz rá alkalmam!?...

Sajnos, nem Victor tűnt fel a ködből Herbert szerepében, de meg kell mondjam, ma este Dávid is fergetegesen hozta a figurát - abszolút megérdemelte a jelenet közbeni vastapsot! :) Nekem két mozdulata tetszik nagyon: az egyik, amikor a "...bor lesz és dal, és gyertyafény..." éneklésekor a kezével imitálja a lobogó gyertyalángot, illetve, amikor az előle elmenekülő Alfréd mögött megállva, nagyon helyes mozdulatokkal elrendezi szőke hosszú haját! :)

Andreát megfűztem, hogy induljunk el már ¾ 5 körül, hogy az esti színház előtt kényelmesen hazaérjek és összekészülődjek. Ez így is történt, Cili is megérkezett ¾ 6 körül, és ¼ 7-kor elindultunk a Magyar Színházba, a Vámpírok báljára…

Befordulva a színház utcájába, mind a színészbejárónál, mind az épület előtt még tébláboltak az emberkék, úgyhogy mi is időben érkeztünk. A színház bejárata mellett Pirgel Dávid ácsorgott néhány ismerős (nézői) arc társaságában. Akkor nem is gondoltam rá, de később eszembe jutott, hogy csak nem azért volt ez így, mert Victor mégsem játssza Herbertet!? Nos, az ok továbbra is ismeretlen, de az tény, hogy Victor lépett színpadra a kellő időpontban, mégpedig teljes valójában és személyében!...

Az erkély 10. sorából kitűnően láttunk, csak hát, kissé messze voltunk a színpadtól. :( Jó lett volna Victort ezúttal is közelről látni! :) Amúgy abszolút telt ház volt, sőt, mintha ezúttal lépcsőjegyeket is adtak volna ki – legalábbis ültek néhányan a lépcsőkön!...

Az előadás – mint mindig – most is fantasztikus volt, de ahogyan minden előadáson előfordul általában egy-egy baki, vagy vicces momentum, ami korábban nem, ezúttal is történt egy! A földszinten ülők valószínűleg semmit sem érzékeltek (főleg nem láttak) belőle, ugyanis az történt, hogy a kripta díszletének berendezésekor felcserélték a két koporsót, ami ugyebár akkor derült ki, amikor Alfréd a Professzor utasítására felnyitja a fedelüket!? Nos, Sánta Laci a helyzet magaslatán volt, és a világ legtermészetesebb módján módosította a szöveget a fellépő helyzet következtében! A jelenet után meg is kapta érte a vastapsot! :) A másik ilyen apró momentum, a könyvtár jelenetkor történt, amikor a Professzor elmondja Alfrédnek, hogy minden kérdésre a válasz benne vagy az egyik könyvben. Alfréd megkérdezi, hogy melyikben, mire a Professzor azt mondja Alfrédnak: „Az ember elkezdi – Arisztotelész…a másik folytatja…”, és itt Alfrédnak kell folytatnia, holott eredetileg a Professzor sorolja a neveket! Igaz, ez a múlt csütörtöki előadáskor is már így hangzott el – úgy tűnik, a kedvező fogadtatás miatt megtartották! :)

Gézáról is írnék néhány mondatot, mert bizony, szép-nem szép, de igencsak hűtlen lettem hozzá! No, számomra továbbra is ő minden idők leg-leg-leg Krolock grófja, de amennyire követtem kezdetben minden lépését, hát, mostanra eltávolodtam tőle egy kicsit! Annak viszont kimondhatatlanul örülök, hogy januárban nekem még szerencsém volt vele személyesen találkozni, néhány mondatot beszélgetni, és nem utolsó sorban közös fotókat készíteni! :) Szünetben elsétáltunk Cilivel a színészbejáróig, ahol azt láttuk, hogy ha némi túlzással is, de hétlakat alatt őrzik a színészeket! :) A nézőtérről az öltözőbe vezető ajtók rendszerint zárva vannak (igaz, még sosem ellenőriztem, hogy valóban így van-e), és előadás után is a művészbejáró előtt, az utcán toporognak a művészekkel találkozni óhajtó rajongók! Próbaszerencseképpen, elvittem magammal a fényképezőgépet, de teljesen kizárt volt, hogy pl. Victor közelébe jussak – egy vele közös Herbertes fotónak azért nagyon örültem volna, de a szintén januárban készült közös fotó is manapság milliókat ér! :)

Cilivel ismét megállapítottuk, hogy fantasztikusan báloztunk…

Cili este 3/4 8 körül érkezett meg, így hamarosan el is indultunk az esti Xaver-koncertre a Szent László templomba. A templom előtt már igencsak hosszú sor kígyózott. Némi várakozás után bebocsátást kaptunk a templom belsejébe, ahol ezúttal is szép kis tömeg gyűlt össze, de az ügyességünknek köszönhetően, egész jó helyet találtunk a templom oldalsó részébe. Bár, Xaverra nem, de a zenészek egy részére rálátásunk volt; hallani azonban mindent tökéletesen hallottunk. Xaver kezdetben egy erre az alkalomra a templomba "telepített" elektromos orgonán zenélt, majd néhány művet a templom saját orgonáján játszott el nekünk. A műsor részben megegyezett a péntek esti MüPa programjával, ami ezúttal is nagy élmény volt! :)

Nagyon jól odaértem a Lurdy-házba, és a Renegade Pub-ot is hamar megtaláltam. Szép kis tömeg gyűlt már össze, és rövid időn belül belépőjegyet is tudtam váltani Timinél, a szervezőnél. (Itt jegyzem meg, hogy akár ingyen is be tudtam volna menni, mert Timi jegyet nem adott, és a bejáratnál a kutya sem ellenőrizte azt - no, de ne legyünk sunyik, pláne, hogy részemről a két fiú teljesítménye és produkciója megérte a 2.500,-Ft-os állójegyet! :) Igaz, a drágább jegyet vásárlók már kissé más véleményen voltak, de erről majd később.)

Volt kb. fél óra csúszás a találkozó kezdésével, ami részben azért volt, mert a fiúk elmentek ebédelni, részben pedig, azért, mert az ülőhelyek számozatlanok voltak, és ez nem kis kavarodást, félreértést és vitát eredményezett. Én - a lehetőségekhez képest - a színpadtól jobb oldalra, közvetlenül a széksorok mögé álltam, ahonnan nagyon jó rálátásom volt a színpadra (mindvégig)! :)

½ 4 körül kezdetét vette a műsor - a fiúk tutira "belecsaptak a lecsóba"! Annyiban kissé rendhagyó volt a közönségtalálkozó, hogy inkább hasonlított koncertre, mint beszélgetésre - no igen, ennek az volt az oka, hogy kérdések nem igazán záporoztak a fiúk felé, inkább a spontán jött sztorizás volt a jellemző. Az igazat megvallva, én nem is bántam, mert így a majd' kétórás műsoridőt végig énekelték!

Érdekességként Árpitól megtudtuk a Mozart!-ba 1 hét múlva történő bekerülésének pontos és hiteles történetét, miszerint ő is ugyanúgy elment a meghallgatásra, mint mindenki más, aki erre a szerepre pályázott, és ahonnan azzal az információval jött el, hogy megkapta a szerepet! Több se kellett Árpinak, ezt azonnal világgá is kürtölte - leginkább szűk kis hazájában, Nyíregyházán, majd amikor ismét feljött Budapestre az Operettszínházba, döbbenten olvasta a szerepkiírást Mozartra: Dolhai Attila és Magócs Ottó. Meglehetősen kényelmetlenül érintette a hír, főleg a fentebb írtak miatt, de nem volt mit tenni... Történt azonban, hogy az első előadások egyikén Magócs Ottó olyan szerencsétlenül lépett/ugrott, hogy igen komolyan megsérült - a szerepet nem játszhatta tovább. No, ekkor jött a képbe MÁZS, akinek egy hete volt arra, hogy megtanulja a szerepet! Ami pedig, már ezidáig is több alkalommal bebizonyosodott, hogy a Sors a legjobb döntést hozta, mert szerintem, Árpi formálja meg a leghűbben és a legnagyobb átéléssel a "csodálatos Mozart"-ot! :)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy jócskán akadtak negatív vélemények is a találkozóval kapcsolatban, amelyek elsősorban a szervezést és hangosítást illették. Miután én ezt nem éltem meg tragikusan, sőt, ha nem olvasom ezeket a hozzászólásokat a fórumon, eszembe sem jutott volna szóvá tenni, ezért ezekből a véleményekből nem másolok ide be. Többen kritizálták Veronikát, Árpi asszisztensét (aki egyébként megegyezik azzal a Ronival, aki BeZo szülinapi partyján is asszisztált), hogy állandóan az időre figyelmeztette Árpiékat, és hajtotta őket, mert Árpinak este 8-ra Nyíregyházán kellett lennie, ugyanakkor arra nem figyelt, hogy törölközőt adjon a két fiúnak, akikről néhány dal után már szakadt a víz (Árpi a közönségtől kért papírzsepit)!?... No, dióhéjban ennyi a negatív hozzászólásokról!...

Ahogyan azt már írtam, engem különösebben nem zavart az ültetéssel kapcsolatos szervezetlenség, végül is előbb-utóbb, aki ülni akart, az ült. Kezdetben éreztem, hogy üvölt a zene, amely valóban próbára tette a dobhártyánkat, de a fiúk szóltak, intézkedtek és még időben ez is megoldódott. Veronika asszisztens (mások szerinti) túlbuzgósága engem ugyancsak nem zavart - végül is Árpinak kellett időre mennie, ha őt nem idegesítette, hogy Veronika minden szám után az időt jelzi neki, akkor nem értem, hogy többeket miért zavart!?

Én nagyon örültem, hogy rászántam magam, eljöttem erre a találkozóra és befértem! Az elmúlt hónapok alatt mindkét fiút maximálisan a szívembe zártam, így vétek lett volna kihagyni ezt a "dupla dózist"! :) Azt is szívesebben vettem, hogy inkább énekeltek, mint beszéltek - főleg, hogy Árpihoz még nem volt szerencsém ebben a szerepkörben! Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy itt még nagyobb erővel és energiával szóltak, pl. a Mozart-dalok, mint az előadásokon! :)

A "Miért nem fogadsz el engem?" dalnál Árpi nem tagadta meg "szexis énjét", és amikor a szövegben ahhoz a részhez ért, amikor a szerep szerint le kell vetkőznie, a rajongók legnagyobb örömére (ugyanakkor Serbi legnagyobb döbbenetére), el kezdte kikapcsolni az övét, majd a gombját a nadrágján... No, igen, ennél tovább nem is jutottunk, de ezzel kapcsolatban elmesélte Árpi, hogy ennél a jelenetnél még a takarító néniknek is hirtelen a takarás mögött akad tennivalójuk, hátha látnak valami érdekeset, de leginkább izgalmasat! :)

Ismét megállapítottam, hogy Árpinak félelmetesen dögös hangja van, sőt, egy-egy dalnál, ahol visszafogottabban kell énekelni, kifejezetten szép, bársonyos és lelket simogató :), mint például, amilyen Serbinek a Börtöndal eléneklésekor! :) Serbivel kapcsolatban azonban egy aprócska negatív észrevétel, miszerint néha már kissé túlzásba viszi a "sikítást". Tisztában vagyok vele, hogy eszméletlenül jó hangja van, de bepörög, nem érzékeli a határt, és már nem a csodálat fülével hallgatom, hanem a "hmm, a kevesebb picit több lenne" érzéssel... (Árpi is szereti kiereszteni a hangját, de ő nagyon jól megtalálja az egyensúlyt!) Persze, Serbit ettől függetlenül imádom, mert egy tündéri aranyos srác, és ma délután is csodálatosan elénekelte a Börtöndalt! :)

Szóval, csak megerősíteni tudom, hogy én nagyon jól éreztem magam a fiúkkal, és köszönöm nekik a sok dalt, amit elénekeltek! :)

A kulisszajárást követően – ½ 2 körül – felhívtam Cilit, hogy ő merre jár, majd abban maradtunk, hogy az Oktogonon találkozunk a Burger King előtt. Mindez így is történt, ahol is egy fagyi és egy juice mellett eltöltöttük az időt a délután 3 órakor kezdődő Elisabeth előadásig…

Nagyon vártam már, hogy felcsendüljenek az Elisabeth dallamai, és végre…végre…végre megláthassam Máté – ha lehet, most még szebb – alakját a Halál szerepében! :) Hát, mit mondjak, nagyon nehéz betelni vele – hihetetlenül vonzó abban az ezüstös színű ruhában és köpenyben, a szőke hajára csíkokban ráfújt ezüst csillámporról már nem is beszélve! :) Cili is olvadozott tőle, és csak egyetérteni tudok vele, miszerint ’úgy megszeretgetné, annyira szép’! :)) Nagyon jó volt újra hallani tőle a dalokat! :)

Ja, és egy jó hír, miszerint elképzelhető, hogy ha egy év szünet után is, de újra látható lesz a musical az Operettszínház színpadán! :)

Időben megérkeztem a színház főbejáratához, ahol kb. 20-25 fős csapat gyűlt már össze. Pontban ½ 1-kor megkezdtük a kulisszajárást Ember Judit fanklub koordinátor vezetésével. A felfedező túrát a színészbejárónál kezdtük; egész pontosan azon a helyen, ahol januárban szerencsém volt Gézával (több ízben) és Victorral találkozni és a közös fotót összehozni. Itt azonnal szembeötlött a kissé megfagyott Professzor alakja, akit Alfréd a darab elején a hátára vesz és bevisz a közeli fogadóba. Ez amolyan próbababa-anyagból készült, megalkotva belőle a Professzor élethű mását. A szemközti oldalon egy kosárban halmozódtak a műanyag fokhagymafüzérek, amelyek szintén nagyon élethűek, legfőképpen a nézőtérről… :)

Mint megtudtuk, ezen a szinten (azaz a földszinten) öltöznek a férfi énekesek-színészek és táncosok. Ki volt készítve néhány jelmez (Krolock, Herbert, Alfréd, Sarah, öröklétruha), amelyeket közelebbről is megnézhettünk, sőt, kézbe is vehettünk, hogy érezzük, milyen súlyuk van! Mindegyik jelmez szinte kilókban mérhető, több rétegből állnak, melyek viselése is minden elismerést megérdemel, pláne, ha a súlyukon túl a mostanság tomboló 30°C körüli hőmérsékletet is figyelembe vesszük! A jelmezek gyönyörű, aprólékos, gondos kimunkáltsága csak így kézbe véve, közelről megnézve döbbenti meg igazán az embert – a csipkevarrások, a horgolt betétek, avagy Sarah vörös báli ruhájára varrt strasszok és kristályszerű díszítések… :)

A jelmezek csodálása közben kedves meglepetés ért bennünket, amikor is Feke Pali jelent meg a színen, kávéval a kezében és ásványvizes palackkal a hóna alatt – igyekezett bejutni az öltözőbe. Kissé meglepődött az aprócska tömeg láttán, de Judit miután köszöntötte őt, felhomályosította, hogy kulisszajáráson vagyunk éppen. A kézről-kézre járó jelmezeken is felettébb meglepődött, rá is kérdezett hogy ’csak nem jelmezben fogjuk megnézni az előadást’?!... Ekkor az egyik kulisszajáró vendég megkérdezte tőle, hogy ’nem öltené-e magára ott és most a Krolock palástot’? Judit megelőzte Palit a válaszadásban, miszerint ’a művészúr szeretne készülni a délutáni előadásra, ezért inkább ne tartsuk őt fel’, mire Pali frappánsan csak annyit mondott, hogy ’ígérem, az előadáson rajtam lesz a palást”!.. :)

Utunk egy újabb emelettel feljebb folytatódott, ahol a színészi büfé található. A művészek elsősorban itt töltik el a saját jelenetükig, illetve a jelenetek közti időt…

A Sors többünknek igencsak kedvezett ma, mert Feke Palit ismét közénk „sodorta”. Pali most is meglepődve fogadott minket, hogy ismét találkozunk, majd viccesen megjegyezte, hogy ’csak nem követjük őt, vagy netán, neki van üldözési mániája?’…

Egy újabb emelettel feljebb a művészek sminkjei készülnek. Nagyon kedves sminkes lány mutatta be két vállalkozó szellemű kulisszajárón, hogyan is készülnek előadásról előadásra a vámpírarcok. Az első lépés egy nagyon világos testszínű, egész arcot befedő alapozó. Erre felkerül egy fehéres színű arcpor, amelytől már önmagában halottsápadttá lesz viselője. A szemhéj és a szem környéke fekete színt kap, kissé a halánték is meg van színezve, és a szájra úgyszintén fekete festék kerül. A még nagyobb hatás érdekében a szem alsó része vörös színnel van kihúzva. A kedves sminkes lány az egyik vállalkozó kulisszajárónak még szájból kicsorgó vért is festett, illetve vérereket rajzolt a nyakára! Igazán jól sikerültek a sminkek – nagyon jól néztek ki a vámpírrá alakult földi halandók! :) A falra ki volt téve 4-5 rajz, amely különböző jelenetek karaktereinek sminkleírását tartalmazta, miszerint hogyan, milyen sorrendben készül a sminkje és erre mennyi idő áll rendelkezésre (kb. 2-2,5 perc!). A sminkek alakulása közben újabb női jelmezeket nézegettünk, illetve bepillantást nyerhettünk a parókákkal foglalkozó fodrászhölgy munkájába, aki Magda szőke „haját” fésülte és fonta be éppen…

Innen visszamentünk a földszintre, ahonnan egy keskeny folyosón át eljutottunk a színpadig. A keskeny folyosón is „üzemel” az előadások alatt egy „sürgősségi sminkasztal” a gyors korrigálást kívánó esetekre. A színpad felé haladva elsétáltunk a reggeliző tálca mellett, rajta a „pár korty tea, kis zabpehely” jelenet kellékeivel. A színpad közelében a földre van helyezve egy tálca „gyantareszelékkel”, amelybe a táncosok lépnek, hogy a színpadon nehogy megcsússzanak. A színpadra besétálva a nézőtérrel szemben megtapasztalhattuk az érzést a másik oldalról is! :) Három díszletemelet nézhettünk meg egészen közelről: a fogadó kisebbik felét, a vámpírkastély ajtaját (ezt csapja be Krolock gróf az első felvonás végén) és a könyvtár egy darabját, amelyen közelről szemügyre vehettem a csütörtöki előadáson tett felfedezésemet, miszerint pókháló fedi a könyveket. Azt is megtudtuk, hogy az éjszakát megjelenítő háttér a hatalmas Holddal Swarovski kristályokkal van díszítve, amely csodásan csillog az előadások alatt… :)

A színpadról utunk az erkélyi nézőtérre vezetett, ahol pillantást vethettünk a hangmérnöki pultra. Letekintve valahogy sokkal közelibbnek tűnt az ezúttal teljes fényárban úszó színpad… :)

Ezzel tulajdonképpen véget is ért a kulisszajárás. A színház földszinti előterében közös csoportképek készültek, amelynek újabb művész „esett áldozatul”; nevezetesen Héger Tibit „kapta el” az egyik kedves kulisszajáró, és csábította el a fotózkodáshoz! Tibi nagyon kedvesen a rendelkezésünkre állt, és türelmesen odaállt mindenkihez, aki közös fotót szeretett volna vele! :)

Már-már eljönni készültem, amikor az egyik kulisszajáró nagyon ötletes fotót készített párjáról a Vámpírok bálja plakát elé állva! Nagy sikert aratott a fotó, és miután az illető felajánlotta, hogy aki szeretne ilyen fotót, szívesen lefotózzák és elküldik e-mailben, hát, én nem fogtam vissza magam és kértem egy ilyen fotót! Íme, az eredmény:

Napközben kissé félreérthető információkat olvastam Victor fórumán a mai szereplését illetően, de tisztázódott a dolog, és megnyugtattak a beírók, hogy ma este tuti Victor lesz Herbert a bálban!

Egész jól hazaértem, gyorsan össze is készülődtem, és bár, gondban voltam, hogy mit is vegyek fel, sikerült megfelelő ruhát találnom, és még abszolút időben érkeztem a színházba!

Olyannyira, hogy picit várnom is kellett, amíg a sor közepe megtelt, hogy én is leülhessek! Az előtérben várakozók között felfedeztem egy-két tagot a Társulatból (Molnár Ági, Fejes Szandra, Tóth Attila), bizonyára jöttek Palit megnézni! :)

Elfoglalva a helyemet, örömmel állapítottam meg, hogy kitűnően fogok látni - abszolút jó helyre sikerült végül jegyet venni; sőt, az előadás során az is kiderült, hogy Victor-szempontból a baloldal előnyösebb, mert sok jelenetben innen jobban és közelebbről látható; sőt(2x), a tapsrendnél is erre az oldalra áll be! :)

Az előadás jól sikerült, mindenki aranyos és helyes volt. Jegercsik Csaba és Sánta Laci újabb poénokat vitt bele a szövegbe - nem tudom, hogy ezek tudatosak voltak-e, vagy véletlenek, de jól sültek el! :) Feke Pali is nagyon tetszett, jó volt hallani őt, de azért hiába, számomra Géza az igazi Krolock gróf :) - a minden teret betöltő hangjával, hűvös eleganciájával és mozdulataival! :) A táncosokat különösen kiemelten kell megemlítenem, hiszen változatlanul fantasztikusak; pláne, hogy most igazán közelről láthattam őket - fel is ismertem szinte mindenkit: Tihanyi Ákost, Baranya Dávidot, Rákász Danit és Barczi Lacit (még így sminkben is iszonyú helyes ez a srác!!)! Túri Lajos szerintem, most nem volt ott, ellenben Balog Jani igen, és őt is felismertem, pedig, alaposan el volt maszkírozva! :) No, és hát, Victor...jaj, tündéri aranyos volt! :) Azt állapítottam meg, hogy mintha jobban szabadjára engedte volna a fantáziáját, és ebbe a szerepbe is belecsempészett jócskán saját magából, amitől olyan igazán Victoros lett a karakter! :)

Annyi érdekesség még a darabhoz, amit a szünetben volt szerencsém megfigyelni, hogy a díszlet egy része valóban kiszorul az utcára! Szünetben kimentem levegőzni a színház elé, és oldalt álltam meg, ahonnan pont ráláttam a szitura - a legények épp tuszakolták be Krolock gróf kastélybelsőjének elemeit! :) Hallottam nyilatkozni Kentaurt, hogy csak így tudják megoldani, hogy az összes díszlet elférjen, de ennyire nem gondoltam komolyan a dolgot! :)

Hazafelé menet, de még a Wesselényi utcában történt, hogy szembe jött velem Sándor Dávid! :) Csak második pillantásra lett ismerős, ráadásul olyan hirtelen néztem újra rá, hogy talán, azt gondolhatta, hogy a felismerésen túl meg is szólítom, de ezt nem tettem. :(

Megérkezve a színházba, elfoglaltuk helyünket az erkély 2. sorának közepén. Az előadás kezdetéig kicsit aggódtunk, hogyan is fogjuk látni a színpadot, de minden a legnagyobb rendben volt! A zene első taktusainak felcsendülése után elfogott az a különös érzés, amelyet januárban, illetve az egy héttel ezelőtti „előbálozás” során tapasztaltam… Géza bevonulásának láttán, majd meghallván bársonyos, meleg hangját végképp elvesztem, amellyel kezdetét is vette a virtuális vérátömlesztés! Az előadás végén pedig, a közönség, hát, valami csúcs volt! Én kezdetben arra figyeltem fel, hogy a meghajlás alatt a földszinti első sorból vörös rózsaszálak repülnek be a színpadra…azután pedig…mind a földszinten, mind az erkélyen ülő nézők felpattantak, és sikítva, őrjöngve tapsoltuk a produkciót! Fantasztikus élmény volt! Hihetetlen jó volt a közönség (is)! Még a lámpák felkapcsolása sem tántorított el senkit a helyéről, tovább zúgott a taps, így a művészek újabb meghajlásra voltak kénytelenek kijönni! Csodálatos vámpíros este volt! :)

Miután kissé eltájoltuk magunkat az idővel, a taps is hosszabbra sikeredett a szokásosnál, ráadásul arra sem gondoltuk, hogy ½ 8-kor kezdődött az előadás…nos, ennek az lett az eredménye, hogy az összes normál időben közlekedő közlekedési járatot lekéstünk! :( „Ezer éve” nem közlekedtem éjszakai járattal, sőt, azóta meg is változott ezeknek a rendje, így fogalmam sem volt, merre is kellene elindulnunk. Egy szolgálati járatra kaptunk engedélyt felszállni, de az csak a Kálvária térig volt nekünk jó, ott meg kellett várnunk az első éjszakai járatot, amely éjfélkor indult a Deák térről! Ilyeténképpen kissé kalandosra sikeredett a bálozás utáni hazamenetel, de harapás nélkül megúsztuk! :))))

Első programunk a 14. Musical Plusz rendezvény volt a Pataky Művelődési Központban. Már szinte törzsvendégként ültünk be a nézőtérre, mégis értek bennünket kellemes meglepetések! Rögtön az első dal előadása után ért bennünket az első meglepi, miszerint Földes Tamás helyett Sánta Laci lépett fel, aki egyúttal vállalta Mátéval a műsor vezetését és konferálását! A következő meglepi Merán Bálint (új Krolock) szereplése volt, aki Nádorfi Krisztinával előadott egy kis Vámpírok bálja-blokkot! Nagyon-nagyon örültünk Bálintnak, mert énekelni nem hallottuk még őt, de kizárólag csak pozitív véleményt olvastam vele kapcsolatban! És valóban megérdemli a támogatást, mert az ő hangja is meghallgatásra méltó! :) Máté most is nagyon aranyos volt, és le a kalappal előtte, ugyanis Lacitól megtudtuk, hogy Máté ezúttal Japánból jött haza pluszozni és Halált játszani! :) Serbi ugyan nem énekelt Börtöndalt, de énekelt más kedvenceket, és ő is változatlanul szeretnivaló! :)

Most pedig következzen a fellépők által előadott dalok listája:

1.     Balog Janó: This is the moment (Jekyll & Hyde)
2. Kamarás Máté & Serbán Attila: Die schatten warden langer (Elisabeth)

3. Merán Bálint: Isten meghalt (Vámpírok bálja)
4. Nádorfi Kriszta & Merán Bálint: Piros csizmák (Vámpírok bálja)
5. Sánta Laci: Őérte (Vámpírok bálja)
6. Nádorfi Kriszta & Merán Bálint: Teljes a sötét (Vámpírok bálja)
7. Malek Andrea & Serbán Attila: Dangerous game (Jekyll & Hyde)
8. Kamarás Máté & Sánta Laci: Míg szeret a szíved (Vámpírok bálja)
9. Malek Andrea: Vidd haza (Nyomorultak)
10. Sánta Laci Breeze of the River (Alul semmi)
11. Kamarás Máté: Útvesztő minden út - japánul (Elisabeth)

12. Serbán Attila & Balog Janó: Párbaj (Jekyll & Hyde)

- szünet –

1. Nádorfi Kriszta & Serbán Attila: Who wants to live forever (We will rock you)
2. Serbán Attila: Too much love will kill you (We will rock you)
3. Sánta Laci: Ágyban ér a halál (Miss Saigon)
4. Malek Andrea & Kamarás Máté: Szóló szaxofon (Miss Saigon)
5. Balog Janó: Kegyelet egylet (A dzsungel könyve)
6. Nádorfi Kriszta: Popular (Wicked)
7. Balog Janó: I’ll cover you (Rent)
8. Kamarás Máté: Die unstillbare gier (Vámpírok bálja)
9. Malek Andrea: Úgy élj, mint a szél (Whistle down the wind)
10. Sánta Laci: Suprise (Chorus Line)
11. Kamarás Máté: Come undone (Robbie Williams)
12. Balog Janó: Maria (West Side Story)
13. Nádorfi Kriszta & Serbán Attila: You’re the one that I want (Grease)
14. Sánta Laci: Rockandroll Rézi (Illés)
15. Mindenki: 365 nap (Rent)