Emlékmorzsák

Cilivel a Deák téri metróaluljáróban taliztunk. Cilinek korszakalkotó ötlete volt, hogy a közelben lévő Alexandra Könyvesboltba vegyük meg a júniusi Xaver-koncert jegyeit, ami sikerült is!

Megkerestük a Merlin Színházat, ami nem tűnt egyszerűnek, mert egy kívülről lakóépületnek tűnő ház belső udvarán át jutottunk el a színház bejáratához! Hát, nagy bizalom nem fogott el bennünket az épületbe lépve, inkább hasonlított valamiféle klubhoz, de hamarosan kiderült, hogy jó helyen járunk, és még a jegyeinket is megkaptuk! Felsétálva az emeletre újabb meglepetések értek bennünket, amikor is egy kávézóban találtuk magunkat, ami egész jó úton haladt a ’füstös’ kategória jelzőért. Igyekeztünk minél félreesőbb és füstmentesebb asztalhoz leülni, merthogy a színházterembe még nem mehettünk be. 7 óráig kellett várnunk, aminek közeledtével közelebb húzódtunk a bejárathoz, merthogy nem helyre szóló jegyek vannak és már igencsak kígyózott a sor. Várakozásunk közepette ismerős arcokat is felfedeztünk a művészvilágból – Magdi anyust a Barátok köztből, aki Medveczky Ilonával jött el, és kisAtit a Jóban, rosszban sorozatból. Nehezen akartak beengedni minket (mint az később kiderült, technikai okok miatt), amit egy idős bácsi meglehetősen ingerülten szóvá is tett, ám, megvolt az eredménye, mert 7 óra után pár perccel megindulhatott befelé a nép… Cili nagyon ügyesen a 3. sorban foglalt két szuper jó helyet, ahonnan tökéletesen láttuk az előadást, és láttuk Xavert! Utánanézve ennek az új színházi kezdeményezésnek kiderült, hogy 2007 óta folyik a próbálkozás (tehát, nem a mai az első), és úgy tűnik sikerrel, mert már több tíz vendége volt a produkciónak.

Érdekes volt, amolyan alternatív jellegű – főleg, ahogyan a színészek megoldották a feladatokat. Bemelegítőnek két feladatot kaptunk, mint közönség. Először szavakat kellett bekiabálnunk, amelyeket az egyik színésznő Weörös Sándor stílusában foglalta versbe; majd egy gyermek szilofonon ki kellett választanunk három hangot (színnel megjelölve), amelyből a szintetizátornál ülő művész improvizált egy kis művet…

Az Életjáték lényege, hogy minden részlete improvizáción alapul, így a darab a nézők szeme előtt születik meg ... minden este más formában. A házigazda kérdez, a vendég mesél az életéről, miközben a színészek jeleneteket, zenés számokat rögtönöznek. Az eredmény egy másfél óra hosszú, látszólag irányíthatatlan zenés élettörténet, amely a közönséggel fokozatosan kiépülő szoros összjáték során egy magát dramaturgizáló egységélménnyé érik. Minden megtörténhet, és meg is történik.

Akik megteremtik ezt a csodát: a vendég - Varnus Xaver; színészek - Dienes Angéla, Galán Angéla, Janovics Sándor, Vári-Kovács Péter; a rendező - Czinkóczky Csaba és a moderátor - Sáfár Zoltán.

Az est menete úgy zajlott, hogy a moderátor kérdéseket tett fel Xaver gyerekkorától kezdve napjainkig, ezeket Xaver megválaszolta, a színészek pedig, bizonyos időközönként, egy kis improvizatív előadás keretén belül ezt elő is adták. Egy-egy jelenet nagyon helyesre és viccesre sikeredett! Xavér változatlanul nagyon aranyos volt, de meglehetősen fáradt is, amely a szemein egyértelműen látszott, de mint elmondta, gondolt egyet és Húsvétra kiugrott Drezdába és Prágába, ahonnan az előadás előtt nem sokkal érkezett vissza. Mindez a történetein mit sem érződött – szellemesek és érdekesek voltak egytől egyig! Élvezet volt őt hallgatni!...

Hazaérve tettem-vettem, hogy a 23.45-kor kezdődő werkfilmet a Macskák 25 éves jubileumáról megnézhessem. Szó esett több mindenről, de ami a leginkább meglepő volt számomra, hogy mindegyik színész saját magát sminkeli. Ahogyan azt Détár Enikő elmondta – nem volt mese, mindenkinek meg kellett tanulnia. Szente Vajk aranyos volt, mert elmesélte, hogy őt a balkezessége miatt e művelet alól felmentették így őt profi sminkes festi ki! : )

A Húsvét Hétfőt itthon töltöttem, késő délután pedig, készülődtem az esti Macskákra…

Cili rendben megérkezett, majd hamarosan indultunk is a színházba. A pénztárban átvettem a jegyeket, beraktuk kabátunkat a ruhatárba, majd beültünk a helyünkre…

A várakozás nem volt hiábavaló, fantasztikus előadásban volt részünk – nagyon élveztük! Örültem, hogy Cili is teljesen fel volt villanyozódva a látványtól és a színészek játékától! Olyan tuti helyen ültünk, hogy egyrészről minden fontos részlet látható volt, másrészről a színészek arca is nagyon jól megfigyelhető volt – Cili nem győzte csodálni a sminkjüket (megjegyzem, én sem!). Meg kell említenem a Grizabella szerepét játszó és éneklő Malek Andreát, aki egyöntetű véleményünk szerint a legjobban és a legszebben énekelte az idős macskahölgy két betétdalát – már-már azt is megkockáztattuk kimondani, hogy Bencze Ilonának nem lenne szabad elvállalnia ezt a szerepet, mert annyira nem szépen énekli a dalokat!... Géza ezúttal is gyönyörű és tekintélyes volt – az előbbi jelző inkább a hangjára, míg az utóbbi a megjelenésére vonatkozik. :) Bizonyára a holnapi 25. évfordulónak köszönhető és tulajdonítható, hogy „visszacsempészték” a darabba a hinta-jelenetet, amelyet a legutóbbi felújításkor kivettek belőle (a fórumon sérelmezte is az egyik Macskák-rajongó), így ezt is volt szerencsénk látni! : )

Cilinek késett a vonata, ezért hozzám is az utolsó pillanatban érkezett meg, mire sikerült elindulnunk is már picit késésben voltunk, ráadásul vissza kellett szaladnom Cili bérletéért – szóval, ismét rohanásunk volt a színházba. Ezúttal még az is tetézte izgalmunkat, hogy egész pontosan nem tudtuk hol is található az Operettszínház a Nagymező utcában!? Cili a saját emlékezete, én az itthon megnézett térkép alapján navigáltuk egymást a helyszín felé, ahova szerencsére, időben és hamar odataláltunk! Olyannyira, hogy néhányan még a színház előtt várakoztak!? Beadtuk a kabátunkat a ruhatárba, majd beültünk a helyünkre, amely kissé beljebb volt, így bizony, néhány nézőt fel kellett állítanunk, hogy beülhessünk!...

A helyünkön várva az előadást szépen megnyugodtunk, és kezdtük átadni magunkat az élvezetnek. Még azt is sikerült megállapítanunk, hogy ez a színház is nagyon szép – a nézőtere mindenképp, még ha az egyéb helyisége nem is annyira!...

Ezúttal a Mozart! című musicalt néztük meg, amelyre elsősorban Mészáros Árpád Zsolt (MÁZS) miatt esett a választásom. Árpit a Rómeó és Júlia híres betétdala (Lehetsz király) által ismertem meg, amit ugyebár, Bereczki Zoltánnal és Dolhai Attilával énekel együtt. Akkor ő számomra nem volt szimpatikus, sőt, ha lehet mondani, unszimpatikus volt – kicsit öntelt személyiségnek tűnt!? No, de mostanság, amikor minden érdekel, ami musical, meghallgattam az önálló albumát (Musicalek MÁZS-képpen), és meg kellett állapítanom, hogy jó hangja van a srácnak, nagyon jó! Egyszerűen kíváncsi lettem rá! :)

A darab nem könnyen emészthető, és nem a cselekménye, hanem a zeneisége miatt. Első hallásra nem igazán fülbemászó dallamokkal van tele, sőt, zeneileg kifejezetten nehéz, de le a kalappal az általunk látott művészek előtt – fantasztikus előadást varázsoltak nekünk a színpadra! Árpi hangja nem okozott csalódást, sőt, színészi játékába és személyiségébe is minden fenntartás nélkül egyaránt beleszerettem ma délután! Mihamarabb szeretném őt látni újra – akár Mozart, akár más szerepben! :)

Cili 2 óra körül megérkezett hozzám - addigra nagy nehezen kigondoltam, mit is vegyek fel. Eleinte úgy tűnt, hogy abszolút időben vagyunk, de csak sikerült késve indulni a Madách Színházba. Nagyon necces volt, de bezuhanva a színház bejáratán, futtában leadva a kabátunkat a ruhatárban, felállítva a teljes nézősort a helyünk megközelítése végett, kényelmesen elhelyezkedve és még szusszanva is egyet-kettőt, végül mi vártunk pár percet a darab kezdésére! : )

Ezúttal sem tudtuk pontosan, mit is látunk majd, de felgördült a vörös függöny és elkezdődött a show...

Mindkettőnknek tetszett a darab, és bár, meglepően és váratlanul alakult a történet, látványos és humorral teli előadásban volt részünk! Szerednyei Béla hozta a formáját, nagyon aranyos volt. Aki abszolút pozitív meglepetést okozott, az Alföldi Robi volt. Természetesen, nem a színészi képességeiről beszélek, hisz’ még főiskolás volt, amikor láttam vele a Rómeó és Júliát, és már akkor éreztem, hogy a nevét érdemes lesz jól megjegyeznem; de azt, hogy ennyire tökéletesen játssza el a meleg színházi rendező szerepét… szóval, le a kalappal előtte – (stílusosan) „cuki” volt ebben a szerepkörben! :) A szerepválogatásra jelentkező svéd leányzót alakító Gallusz Niki most is tündéri volt – iszonyú jó hangja van ennek a lánynak! :) Örülök, hogy már több szerepben volt szerencsém látni őt (Macskák, Volt egyszer egy csapat, Producerek). Aki azonban némi csalódást okozott, az Lippai Laci volt – elhízott, vagy csak megöregedett volna, nem tudom, de picit kiábrándító volt őt hosszú év óta újra színpadon látni. Emlékszem, amikor Koszorú Lacival jártam, aki egy házban lakott Lippai Lacival, kaptunk a József premierjére két tiszteletjegyet – akkor Laci még nagyon helyes és aranyos volt! Persze, bizonyára most is az, de látva őt… nagyon furcsa volt… Kedves Victorunknak több kisebb szerepe is volt a darabban, de énekhangját sajnos, nem élvezhettük igazán, sőt… Az pedig, már itthon tudatosult bennem, olvasgatva a Producerek vendégkönyvét, hogy Victor kettős szereposztással osztozkodik ezeken a szerepeken egy másik színészkollegával – szóval, nagy-nagy szerencsénk volt, hogy vele láttuk az előadást! :) Végül is, részben miatta néztük meg ezt a darabot! :)

A szünetben több „feladatunk” is volt Cilivel. Először is megvettük a Volt egyszer egy csapat CD-jét, majd feltérképeztük a helyet a március 24-iki Macskák előadásra (szerintem, jól fogunk látni, ha nem is a legjobban!). A szünet hátralevő részében tanulmányoztuk a szereposztást és az alkotókat (Kentaur!!! – ezúttal is lenyűgöző és fantasztikus volt a díszlet!!!).

A második felvonásnak kb. ¾ 6-kor volt vége, így mindössze egyszer tudtuk megtapsolni a művészeket, majd kilőve magunkat átstartoltunk az Uránia Kávézóba az Egyházi Géza talkshow-ra...

Délután pontban 5 órakor nem tudtam elindulni, de azért 6 körül már ott voltam a Madách Színházban. Láttam, hogy Cili leült a színház előterében lévő díványra. A pénztárban átvettem az esti előadás jegyeit, majd azt is megkérdeztem lenne-e valamelyik Producerekre jegy. Örömömre, épp visszaadtak két darabot, de sajnos, a március 9-iki du. 15 órai előadásra, amikor is 6 órára Géza-talkshowra megyünk az Uránia Kávézóba. Tájékoztattam Cilit a helyzetről, de azt mondta, vegyük meg a jegyeket, valahogy csak átérünk a kávézóba 6 órára! (A szereposztás zsákbamacska volt, de hazaérve már okosabbak lettünk – örültem, hogy Szerednyei Bélával fogjuk látni!...

Visszatérve a ma esti Volt egyszer egy csapat előadásra, feltűnt, hogy nagy kábelkötegek fekszenek keresztbe-kasul a színházba, amit a múltkori alkalommal nem véltem felfedezni. Meglátva a színház előtt álló Duna TV stábautóját, eszembe jutott, hogy a fórumon olvastam, hogy a 3-iki előadást felveszi a Duna TV, csakhogy ez akkor még nem tudatosult bennem! Ez a tény némileg bizonyítani véli, hogy valóban utolsó előadásról lehet szó!? Jó lenne tudni, vajon, mikor adják le a tévében?

Ezúttal is nagyon jól látható volt a színpad; Cili kérésére elvittem a látcsőt, így közelebbről is meg tudta nézni, aki érdekelte őt. Örültem, hogy Cilinek is nagyon tetszett a darab. Nagy Sanyi és Szente Vajk ezúttal is tündériek és aranyosak voltak – Cilinek egészen megváltozott a véleménye Sanyiról, amit nem is csodálok, hisz engem is nagyon meglepett a színészi tehetségével és fantasztikus humorával! Sőt, Sanyi a hangjával is csinálhatott valamit, mert ma este kristálytisztán és erősen szólt! :))) Persze, Victorról se feledkezzünk meg, akit Cilivel mindig egy-egy összemosolygással fogadtunk! Őt is nagyon megszerettük! :) Így, másodszorra megtekintve az előadást rájöttem, hogy nagyon tetszik nekem ez a musical – szép zene, szép dalok, úgyhogy el is határoztam, hogy a CD-t is megveszem majd…

A szünetben a nézők között felfedezni véltük Bródy Jánost, a dalok magyar szövegíróját. A közönség felállva ünnepelte és tapsolta a színészeket és a közreműködőket az utolsó előadás végén. Nagyon-nagyon örülök, hogy alkalmunk volt (újra) látni a darabot! :)))

A mai nap fénypontja az esti színházi előadás, a Volt egyszer egy csapat című musical volt. Itt azonnal pontosítanom kell, mert a darab megnézése után inkább mondanám zenés színháznak, mint musicalnek, merthogy inkább több volt benne a szöveg, mint a zene és a dal. A színház ismertetője alapján nem tudtam pontosan, milyen történetet is várjak, így némi meglepetés ért, amikor mondanivalóját tekintve, meglehetősen „komoly” darabbal találtam magam szemben. „A darab alapvető dolgokról szól. Fiatalságról, barátságról, szerelemről, emberi összetartozásról, tisztaságról, szabadságról, békevágyról, illúziókról - és felnőtté válásról, barátságok megromlásáról, az első szerelem tapasztalatlanságáról és az élettapasztalatok megszerzéséről - súlyáról, az emberi összetartozás veszendőségéről, a tisztaság elvesztéséről, a szabadság áráról, a béke veszélyeztetettségéről, az illúziók elvesztéséről.” – olvashatjuk a musical honlapján. Írországban járunk a 70-es évek táján, amikor is egyre erősebben érezhető a katolikusok és a protestánsok közötti ellentét. „Észak-Írországban a protestánsok irányították a politikai és a gazdasági életet; a katolikus kisebbség a munkalehetőségek, a lakáskörülmények és a választási feltételek terén is hátrányt szenvedett. A protestáns uralmat jelképező Ulsteri Királyi Rendőrség ezt a helyzetet tartotta fenn. A katolikusok 1968-ban erőszakmentes akciókkal próbáltak változásokat elérni; békés felvonulásaikat azonban a hatóságok rendre szétoszlatták. A tüntetések és felvonulások ennek ellenére folytatódtak; a katolikusok azt remélték, hogy így is kikényszeríthetik a társadalmi, politikai és gazdasági változásokat Észak-Írországban. A konfliktus akkor robbant ki, amikor a katolikusok Derryből Belfastba tartó menetét az Ulsteri Rendőrség brutálisan szétverte. A feszültség tovább nőtt, amikor a protestáns szélsőségesek megtámadták Bonside-ot, Derry katolikus negyedét; ezzel a mérsékelt megoldás lehetősége végleg meghiúsult. 1969 nyarán újabb zavargások törtek ki, amelyekért mind a katolikus, mind a protestáns közösség felelős volt; eluralkodott a káosz. A következő hónapokban az észak-ír kormány brit csapatokat hívott be, hogy helyreállítsák a rendet. Ekkor az Ír Köztársasági Hadsereg félkatonai szervezete a katolikus kisebbség védelmezőjeként lépett fel. Ez azonnal kiváltotta a protestáns hatóságok megtorló intézkedéseit. Úgy döntöttek, hogy a felvonulásoknak 1971 augusztusától tömeges internálással vetnek véget. A tárgyalás nélkül fogva tartott személyek kizárólag katolikusok voltak, s ez még jobban elidegenítette őket Nagy-Britanniától. 1972. január 30-án - amit azóta "véres vasárnapként" említenek - a brit katonák az internálás ellen tüntető tömegbe lőttek, és 13 embert megöltek. Ez az esemény mindennél jobban hozzájárult ahhoz, hogy az IRA terrorista szervezetté váljon. Az IRA 1972 februárjában kezdte meg terrorhadjáratát a protestáns és a brit célpontok ellen.” Webber musicalje egy ír focicsapat tagjainak és szurkolóinak életén, sorsán keresztül mutatja be Írország e történelmi szeletét. A csapaton belül megvan az összetartás, az egymás segítése, de az országban elhatalmasodó politikai helyzet csak befúrja magát a fiúk mindennapi életébe is. Thomas (Serbán Attila) közülük a legfogékonyabb erre, akinek egyre inkább elege van a katolikusok elnyomásában, és igyekszik is megtalálni az alkalmat, hogy ezen véleményének hangot adjon és tettekkel is bizonyítson. Egy nap nagy bajba kerül, amikor is segítséget kérve felhívja John (Nagy Sándor) barátját, aki épp a nászéjszakájára készül. John, friss házasságát is kockára téve azonnal csapattársa segítségére siet, ami sikerül is, mégis egy angliai szerződés reményében játszott bemutatkozó mérkőzésen a játékos figyelőnek hitt öltönyös urak John letartóztatása miatt jönnek. John börtönbe kerül, felesége, Mary (Krassy Renáta) ekkor már babát vár tőle. Thomas elhivatottsága sokkal fontosabb, minthogy azzal foglalkozzon, hogy John miatta került börtönbe – egyre inkább belekeveredik a protestánsok elleni küzdelembe. Egy nap felkeresi Danielt, a csapat piti bűnözőjét (Szente Vajk), hogy elégtételt vegyen rajta, amiért szerinte, ő adta fel Johnt a rendőrségnek – a lábába lő egy golyót, amitől Daniel egész életére lebénul. John, a börtönben töltött idő alatt csak a megtorlásra tud gondolni árulónak hitt csapattársa, Thomas ellen. Szabadulásakor megkeresi és megöli őt…

A színházba történő korai érkezésem lehetővé tette, hogy alaposan áttanulmányozzam a szereposztást. Leplezve, mégis kitörő lelkesedéssel fogadtam, hogy közreműködőként Posta Victor nevét is a színlapon olvastam! Mindez azt jelentette, hogy Victor különböző tömegjelentekben fel-feltűnt – hol szurkolóként a lelátón, hol egy átlagos srácként egy szórakozóhelyen, hol bíróként egy focimeccsen. Ez utóbbi szerepben még néhány mondat is elhangzik tőle – a hangjára azonnal rá lehetett ismerni! :)

A helyem tulajdonképpen nagyon jó volt – mindent láttam, ami a színpadon történt, csak a színészek arca volt kissé messze. Azt nem mondhatnám, hogy elvarázsolt, vagy magával ragadott a darab, de semmi esetre sem bántam meg, hogy megnéztem, sőt… Ha Cilinek kedve lesz hozzá, szívesen megnézem vele újra. Nagy Sanyi énekhangja ezúttal sem győzött meg, ám a humora és a színészi alakítása annál inkább. A drámai helyzetekben meggyőző és hiteles volt, a komikus jelenetekben édes és aranyos! :) Szente Vajk, akire a Macskákban (Elvisz Trén) figyeltem fel, ebben a darabban is nagyon szeretnivaló volt - hihetetlenül aranyos ez a srác! :)

Izgatottan vártam ezt a napot, és főleg a délutánt, hogy mit tartogat részünkre a 12. Musical Plusz műsora. Cili rendben be tudott jönni a ¾ 1-es vonattal, így a helyszínre is kényelmesen, időben odaértünk. Nem kellett messzire menni, hiszen a program a Pataky István Művelődési Központban lett megrendezve. Szép kis tömeg gyűlt már össze a bejárat előtti placcon (csodás, verőfényes idő volt), de mi inkább a benti előtérben várakoztunk a színházterembe történő bebocsátásra. Emlékeim szerint nem jártam még előadáson a Patakyban, ezért örömmel láttam, hogy nem a művelődési központokra jellemző szocreál feeling fogadott belülről, hanem nagyon szép királykék szín dominált a színházteremben – királykék széksorok, királykék függöny és kékes falborítás. Elfoglalva helyünket a 11. sorban azt is megállapíthattuk, hogy tökéletesen fogunk látni mindent a színpadon. Figyeltem az érkező embertömeget, látok-e ismerős arcokat – hát, akadt egy-kettő!... A program nem sokkal 3 óra után kezdetét is vette. Legnagyobb örömünkre Farkas Gábor „Gábriel” vállalta a(z egyik) konferanszié, míg Kamarás Máté (3. Herbert a Vámpírok báljában) a másik műsorvezető szerepét – hihetetlen hangulatot varázsoltak oda nekünk, nagyon aranyos volt együtt a két fiú. Sikeresen megtalálták azt a határt, hogy még viccesek legyenek, de ne idétlenek.

Mahó Andrea a Madách Színházban és az Operettszínházban egyaránt főszerepeket játszó művésznő Christine (Az Operaház fantomja) szerepével robbant be a köztudatba. Azóta játszotta Júlia szerepét (Rómeó és Júlia), Belle-t (Szépség és a Szörnyeteg), Maria-t (West Side Story) és Katót (Csókos asszony).
Keresztes Ildikó prózai és zenés szerepekben is bizonyította már tehetségét. A közelmúltban láthattuk A 3 testőrben és az 56 csepp vérben is. Ezen kívül játszott a Sakkban, a Chicago-ban, a Kabaréban és két szólólemezt is megjelentett (Nem tudod elvenni a kedvem - 1999, Nekem más kell - 2001).
Egyházi Géza a bársonyos hangú bariton, aki sokak szívét meghódította a Vámpírok báljának főszereplőjeként, de láthattuk már Paris grófként is az Operettszínházban és hamarosan a Lili bárónő Illésházy grófjaként is bemutatkozik Kalocsán.
Farkas Gábor „Gabriel” elsősorban a Vámpírok bálja Koukoljaként ismert. Gyerekkorától kezdve festészetet tanult, amelynek kapcsán a színház világával is megismerkedett. Mindezek mellett a zene is fontos szerepet játszott az életébe. Néhány évig a Moulin Rouge színpadát koptatta, majd pár hónapig Liverpoolban szívta magába a színházcsinálás csínját-bínját. Onnan hazatérve egyik musical szerepet kapta a másik után – Só és Cukor, A három testőr, Dr. Bubó.

Kamarás Máté itthon és külföldön egyaránt kedvelt színész. Legismertebb szerepe a Halál az Elizabeth-ből, amit Bécsben, Miskolcon és Budapesten is eljátszott. Láthattuk még a Vámpírok báljában, a Sakkban és West Side Story-ban is.
Mester Tamás elsősorban énekesként vált ismertté (Mester és tanítványai zenekar), de színházban is bizonyított, mikor 1996-ban az Operettszínház felkérésére az Elizabeth című musicalben a Halál szerepét játszotta Budapesten és Szegeden. Első szólólemeze 2006-ban jelent meg, A Pillanat címmel.
Veréb Tamás, a Musical Kurzus ifjú tehetsége, jelenleg a Miskolci Nemzeti Színházban játszik a Valahol Európában, és ugyanitt mutatkozott be néhány évvel ezelőtt a Kölyök című musical gyermek főszereplőjeként.

Most pedig következzék a program ismertetése, kiegészítve hozzáfűzéseimmel, észrevételeimmel, véleményemmel:

Kamarás Máté & Farkas Gábriel

A műsort a két fiú vezette le – hihetetlenül profi módon, olyan flottul vezényelték le az egész programot, hogy le a kalappal!

Máté azon megjegyzése nagyon tetszett, amikor felsorolta színpadra lépők nevét (nem pontos az idézet): Nagyon jól összejöttünk ma délután, mert van egy Egyházink, egy Keresztesünk, egy Mesterünk, egy Kamarásunk, és bár, picit kilóg a sorból, de egy Farkasunk is! :)

1.       Farkas Gábriel: Wilkommen (Cabaret)

Ahogyan azt már említettem, nagyon örültem Gábriel részvételének, mert ezúttal a hangját is megismerhettük végre! Hát, nem semmi! Fantasztikus hangja van a srácnak! Még ha ő nem is, én sajnálom, hogy a Vámpírok báljában „csak” a takarásban jutott szerep a számára, ahol is a tánckar és a kórus dalaiba segít bele a hangjával! :)

A Moulin Rouge színpadán eltöltött évek abszolút érezhető volt a produkción – profin adta elő a konferanszié szerepét!

2. Egyházi Géza: Isten meghalt (Vámpírok bálja)

Nos hát, igen, Géza – van olyan, amit még nem írtam le vele kapcsolatban?!

Az előadott dalt stílusosan, ahogyan azt a Vámpírok bálja előadásakor is teszi, a színpadra oldalról felsétálva adta elő. Érdekesség, hogy ezúttal nem jobboldalról lépett színre, hanem a baloldalról, ami azért is volt öröm számomra, mert mi is a baloldalon ültünk. :) A hangja pedig, változatlanul csodálatos és megunhatatlan! :)

3. Keresztes Ildi: New York, New York (New York, New York)

Keresztes Ildikó általában közömbös volt számomra – se nem szerettem, se nem utáltam. A dalait különösebben nem kedveltem, de azt meg kellett állapítanom, hogy színészileg nagyon jó előadó.

4. Mahó Andi: Csudijó (My Fair Lady)

Mahó Andreával Az Operaház fantomja előadás megnézésekor találkoztam először.

5. Mester Tamás: Gethsemane (Jézus Krisztus Szupersztár)

6. Farkas Gábriel: Night and day (Frank Sinatra)

7. Veréb Tamás: Kit álma űz (Sakk)

Hát, nagyon úgy tűnik, hogy a musical világ fiatal üdvöskéjét ismerhettük meg Veréb Tamás személyében! Ha úgy tetszik, Kamarás Máté fedezte fel a fiatalembert. Máté egy nap egy karakán e-mailt kapott Veréb Tamástól, amelyben Tamás leírta, eltökélt szándéka, hogy musical színész legyen, és ebben kéri Máté segítségét. Miután Máté – saját elmesélése szerint – hasonló módon kereste meg annak idején Mester Tamást, aki örömmel segített neki, úgy érezte, most rajta a sor, hogy ezt a fiatalembert felkarolja.

   8. Mahó Andi & Egyházi Géza: Szóló szaxofon (Miss Saigon)

E dal elején mintha némi intonációs problémák adódtak volna Gézánál, de ne legyünk szőrszál-hasogatóak, hiszen nagyon helyesek és aranyosak voltak e duettben.

9. Kamarás Máté: Let me entertain you (Robbie Williams)

Máténak ez volt az első éneklése a programban, és miután énekelni nem hallottam még, nagyon vártam, hogy rázendítsen. Hát, ez a srác is tud valamit, az biztos! Rémlik valami, hogy a YouTube-on láttam vele egy felvételt, de az is csak idővel esett le nekem, hogy ő a harmadik szereposztású Herbert a Vámpírok báljában.

10. Mahó Andi & Egyházi Géza: Álom, álom, édes álom (Csárdáskirálynő)

Mosolyogtam magamban e dal hallgatása közben, mert eszembe jutott, hogy amikor hangi problémák miatt Géza lemondta a másnapi előadást, szombaton abban reménykedtem e dal címét említve, hátha vasárnap délután bepótolja. Kívánságom meghallgatásra talált, ezért azóta nekem ez a mondat jelentőséggel bír! :)

11. Keresztes Ildi: Bennem te nem múlsz el (A 3 testőr)

12. Farkas Gábriel & Egyházi Géza: A lányok angyalok (Csárdáskirálynő)

Egyértelmű, hogy amellett nem lehetett elmenni, hogy ha már Koukol és gazdája, Von Krolock egy műsorban lép fel, ne énekeljenek együtt!? Ennek köszönhetően jól szórakozhattunk a két ex-kastélylakó humorban bővelkedő előadásán! :)

13. Mahó Andi: Úgy élj, mint a szél (Whistle down the wind)

14. Kamarás Máté, Mester Tamás & Veréb Tamás: Nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)

15. Keresztes Ildi: Urak, urak! (A 3 testőr)

– szünet –

Gold Musical Tánccsoport: Finálé 2 (Vámpírok bálja)

Nagyon örültem, mert a tánccsoportot volt alkalmam látni a Látványtánc Show 2007 című műsorban egy héttel ezelőtt a Duna TV-ben – nagyon tetszettek. Nézésük közben kedvet is kaptam, hogy újra táncolni tanuljak!? Persze, valószínűleg nem találnék olyan helyet, ahol ennyi idősen felvennének, bár, ki tudja… Musicaleket is szívesen tanulnék énekelni – most meglehetősen rá vagyok indulva ezekre a dolgokra. Végül is ezen az estén kellett rádöbbenem, hogy rengeteg musicalt nem ismerek még. Nagy elhatározásom, hogy szépen, sorjában megnézzem a Budapesten látható összes musical-előadást – a sort lehet, hogy csütörtökön a Volt egyszer egy csapattal kezdem (vagyis folytatom)!?...

1. Kamarás Máté & Farkas Gábriel: Sweet transvestite (Rocky Horror Show)

Hihetetlen volt, amit ez a két pasi e szám alatt művelt! Édesen aranyosak voltak! Olyannyira, hogy Máté fel is keltette bennem a kíváncsiságot, hogy megnézzem Herbertként a Vámpírok báljában! :)

2. Keresztes Ildi: Nem a miénk az ég (saját dal)

3. Kamarás Máté & Mester Tamás: Végső tánc (Elisabeth)

Mátéról (és Mátétól, merthogy saját maga mesélte el) megtudtuk, hogy az ő musical-pályafutását az Elisabeth című musical indította el, amikor is nagyon ajánlgatták neki, hogy nézze meg ezt a darabot, mert abban van egy szerep, amelyik biztosan tetszene neki! A musical címe nem hangzott számára túl izgalmasnak, de annyira mondták neki, hogy menjen el és nézze meg, hogy végül rászánta magát. Máté elkezdvén nézni a darabot, azon vette észre magát, hogy egyre jobban tetszenek neki a látottak és hallottak, mígnem következett egy dal (Haláltánc), ami szíven ütötte őt és végképp a székbe szögezte. Azt a bizonyos szerepet és azt a bizonyos dalt annak idején Mester Tamás énekelte. Máté azzal az eufóriával jött ki a színházból, hogy bárcsak, egyszer majd ő is eljátszhatná ezt a szerepet és elénekelhetné ezt a dalt. Nos, azóta kb. 500 Elisabeth előadást tudhat már maga mögött – idehaza és külföldön együttvéve!

4. Egyházi Géza: Vidd haza (Nyomorultak)

5. Veréb Tamás: Zene, az vagyok én (Mozart!)

6. Farkas Gábriel & Mester Tamás: Don’t let the sun go down on me (George Michael & Elton John)

E dal előadásánál meg kell említenem, hogy mind Gábriel, mind Tamás a szöveget papírról puskázva adták elő a dalt, de eszméletlenül profi módon. Gábriel hihetetlen volt, nem is értem, miért nem jut több szerephez a különböző musicalekben!? Vagy lehet, hogy mégis tudom?!...

7. Keresztes Ildi: Boldogság gyere haza (Cserháti Zsuzsa)
8. Mahó Andi: Szép új év (Sunset Boulevard)
9. Farkas Gábriel: Ez majdnem szerelem volt (Máté Péter)

Itt jegyezném meg, de ugyanúgy K. Ildikóra is igaz, hogy Gábriellel mindketten ismert és elismert magyar énekes dalát adták elő, amely hallgatása közben egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy kinek a dalát is éneklik, mert abszolút a saját egyéniségüket vitték bele, amitől csak még inkább tetszettek ezek a dalok.

10. Egyházi Géza: Szent István - Egy ország születése

Cilivel nem ismertük, és soha nem is hallottuk még ezt a dalt, de azt mindketten tudtuk, hogy ki kell nyomoznunk az eredetét! Azt talán mondanom sem kell, hogy Géza előadása csak még inkább megerősített eme elhatározásunkban! :)

11. Kamarás Máté: Rock me Amadeus (Falco)

Mátéról is csak szuperlatívuszokban tudok írni – az biztos, hogy minél előbb látnom és hallanom kell őt valamelyik musicalben! Mint azt már írtam, örülnék, ha sikerülne őt látni Herbertként a Vámpírok báljában! :)

12. Kamarás Máté & Mester Tamás: Kiss (Prince)

13. Veréb Tamás: Hotel Menthol (Hotel Menthol)

14. Mindenki: Aquarius (Hair)

Ez amolyan összéneklés volt – ha úgy tetszik, fináléja a műsornak. Gézának egy esti fellépése miatt már a műsor vége felé el kellett mennie, így erre a dalra már nem tudott kijönni. Az picit furcsa volt, hogy amennyiben a közönség nem reklamál, a színpadon lévők nem beszéltek volna Géza hiányáról – mintha mi sem történt volna!?... Géza e lépésével annak lehetősége is köddé vált, hogy a műsor után találkozhassak vele. Sok esély amúgy sem lett volna rá, de az tény, hogy az elmúlt napokban gyakran eljátszottam a gondolattal, miként is zajlana le, ha sikerülne találkoznunk!...

Andrea felvetette, hogy menjünk tornázni, de arra gondoltam, kísérletet teszek a Madách Színházban, sikerül-e jegyet szereznem az esti Macskákra?!... Hátha, akad 1 darab kóborló – nem macska, hanem – jegy; vagy esetleg valaki épp akkor este próbálja eladni feleslegessé vált jegyét!?... Jó lenne, ha összejönne! : ) Még egyszer láthatnám és hallhatnám kedves Gézát miákolni a Macskákban – és mindezt abszolút pozitív értelemben értem! : )

Andreát időben tájékoztattam, hogy délután 5 órakor pontban szeretnék elindulni – megnövelve ezzel esélyemet a jegyvásárlásra. Elhatározottságomnak és elszántságomnak köszönhetően ezt a tervet sikerült is véghezvinni, aminek köszönhetően ¾ 6 körül a színházban voltam. Az esélytelenek nyugalmával, mégis izgatottan léptem a pénztárhoz, ahol elrebegtem kérdésemet. Azonnal felvillanyozódtam, amikor a pénztáros hölgy jegyek után nyúlva sorolni kezdte a lehetőségeket – egész pontosan szám szerint hármat. Az első lehetőség 3.200,-Ft-ért a földszint utolsó előtti sorába, míg a második lehetőség 1.800,-Ft-ért az emelet baloldal első sorába, illetve a harmadik lehetőség 900,-Ft-ért az emelet baloldal második sorába szólt. A 3.200,-Ft-ot picit sokalltam az utolsó előtti sorért, a 900,-Ft-os helyet a vasárnapi tapasztalatok után köszönöm szépen nem kértem, így – kizárásos alapon – az 1.800,-Ft-os jegyet választottam, bízva a legjobbakban!... Jegyem így már biztosítva volt, így hát, felhívtam Cilit, hogy tájékoztassam… ½ 7 körül kezdték felengedni a közönséget az emeletre, addig a színház előcsarnokában foglaltam helyet. A jobboldalon mentem fel a ruhatár miatt, ahol összetalálkoztam a keddi jegykezelő nénivel, de valószínűleg kabátban, sapkában nem ismert meg, de nem is baj, mert ezúttal nagyon bíztam a jó helyemben!... Beadtam a ruhatárba a kabátomat, elsétáltam a mosdóba kicsit rendbe szedni magam, majd egy rövid séta után már be is ülhettem jól megérdemelt helyemre… Úgy mértem fel a helyzetet, hogy tökéletesen fogok látni mindent – kedden arra is fény derült, hogy látvány szempontjából a baloldal a jobbik, így ezért is örültem az e helyre szóló jegynek!... Elkezdődött az előadás, amit így harmadszorra élvezettel és teljes odaadással néztem már! A helyem olyan szempontból is kitűnő volt, hogy nagyon jól láttam a színészek arcát is! Nagyon jól éreztem magam, boldog voltam, hogy sikerült bejutnom az előadásra! Azt is nagyon jó volt látni, hogy a színészek is élvezték a produkciót…

Az előadás után kivettem a kabátomat a ruhatárból, majd baktatva lefelé a színház lépcsőjén, az motoszkált a fejemben, hogy próbát teszek, hátha valami csoda folytán be tudok menni a színészekhez az öltözőbe. Amint a földszinten jobb felé vettem az irányt, egyszer csak a jegyszedő néni lépkedett előttem, majd két leányzó társaságában a színészöltöző ajtaja felé indultak el!? Utánuk eredtem, de a jegyszedő néni meghallva a színházterem ajtajának nyitódását, hátrafordult, és azután érdeklődött, mi járatban is vagyok arrafelé!?... Megkérdeztem, hogy a ’színészekhez nem lehetne-e bemenni’, amire jött is a jól sejtett válasz, miszerint ’erre semmiféleképpen’!... Kérdő tekintetemre elmondták, hogy a színház háta mögött lévő színészbejárónál, a Hársfa utcában próbálhatok szerencsét… Ezek után nem volt mit tenni, mint sarkon fordulni és távozni, de a jegyszedő néni megjegyzését még hallottam, miszerint ’már el is késtem vele” – mármint a színészekkel való találkozásról, mert szerinte legtöbbjük már távozott a színházból!?... Hát, nem tudom, de azt azért megnézném, hogy röpke 10 perc leforgása alatt (amíg én a színházteremből kijőve a kabátomért álltam sorba) az adott színész lemossa magáról a macskasminket, és jelmezéből átöltözik az utcai ruhájában!?... No, mindegy, megpróbáltam, nem jött össze! Arra már nem tettem kísérletet, hogy a művészbejárónál Gézára várjak, de azért bízom benne, hogy találkozunk még személyesen!...

Az irodából ½ 6 után indultam el a színházba. Egész jó időt futottam – maga a színház még nem is volt nyitva, ezért a pénztárnál mentem be. A jegyemet rendben megkaptam, és mire végeztem, már a színház kapuit is kinyitották, így azonnal fel is mentem az emeletre.

Beadtam a kabátomat a ruhatárba, majd amikor a hajamat igazítottam a toalett szalon tükrénél, legnagyobb örömömre Géza hangját véltem hallani, amint bepróbálta a szólóját…

Gondoltam, elsétálgatok erre-arra, amíg nem lehet beülni a nézőtérre, amiből egy véletlennek köszönhetően az lett, hogy szóba elegyedett velem a jegyszedő néni. Úgy éreztem, tőle azt is nyugodtan megkérdezhetem, van-e lehetőség találkozni a színészekkel az előadás után? Elmondása szerint a színház előtt kell várni rájuk, de nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy ez mit is jelent pontosan, de nem firtattam tovább a dolgot… Megkérdezte, hova szól a jegyem, majd miután kiderült, hogy nem a legjobb helyre, megemlítette, hogy van más megoldás a problémára. Arra gondoltam, esetleg megengedi, hogy odaüljek, ahova nem jöttek el, de e helyett felajánlotta, hogy a részére fenntartott helyre üljek, mondván, ő amúgy sem kíván beülni az előadásra!.. Mindaddig kétkedve fogadtam a felajánlást, míg nem elkezdődött az előadás, és én ott ültem a jegyszedő néni (munka)helyén!... Kitűnően láttam az egész színpadot – egész más volt így az előadás! Egy-egy macskadalt már a legnagyobb lelkesedéssel fogadtam – szó szerint élveztem a „macskázást”!... Az első felvonás végének közeledtével még nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy Old Csendbelenn szerepében valóban Gézát látom, és hallom, ezért a szünetben lesétáltam megnézni a szereposztást, amely már minden kétséget kizáróan biztosított e tény felől.

Furcsa, mert e dalok (egész pontosan kettő) éneklésekor valahogy más hangszíne van, mint a Vámpírok bálja dalaiban!? Lehet, hogy nem is ismerném fel azonnal, ha csak úgy váratlanul valahol meghallanám őt Macskákat énekelni!? Persze, azért nagyon jó érzés volt a színházteremben ülve minden porcikámon érezni hangjának simogató érintését!... Mindössze az elszomorító kissé, hogy T. S. Eliot és A. L. Webber kevés dalt írt e szerepre!...

A szünetben a földszinti nézőtér felé is elsétáltam, és ha jobban sietek, lehet, hogy bejutok az öltözőbe. Sajnos, ugyanis, kóddal működő ajtón át lehet csak bejutni, ami odaérkezésemkor már bezáródott… : (

Nem vállalkoztam a színház előtti várakozásra, hátha, abszolút rossz helyen várakoztam volna – inkább hazasiettem…