Emlékmorzsák

1. nap
Ahogyan azt a márciusi összefoglalómban említettem, Cilivel a pünkösdi hétvégét Prágában töltöttük. Az időjárás sajnos, nem sok jót sejtetett, az eső egész éjjel esett, de reggelre, vagy inkább hajnalra, szerencsére, elállt. Alapvetően nem volt hűvös. Reggel 4 órakor volt az ébresztő, rendben elkészültem, f6 körül pedig, már a Népligetnél voltam. Ciliék a tervezettnél később indultak el Pakonyból, így kicsit késve is érkeztek meg. A busz hátsó felében kaptunk helyet, szám szerint mi voltunk a 31-es és a 32-es számú utas.
Hegyeshalomnál léptük át a magyar-osztrák határt, átutaztunk Ausztrián, majd Linznél észak felé haladva léptünk cseh földre. Igaz, a tervezett 12 óra helyett 14 órakor érkeztünk első látnivaló helyszínünkre, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján fekvő dél-csehországi mesebeli kisvárosba, Český Krumlovba.

Itt csatlakozott hozzánk Gita Kruková, akinek idegenvezetésével megnéztük e városka nevezetességeit. Az idegenvezetés vége felé leszakadtunk a csoporttól, hogy visszasétálva fotókat készítsünk, mert a kissé gyors tempót diktáló nézelődésben erre már nem igazán volt lehetőségünk, legfőképpen, ha nem akartunk lemaradni - sem a csoporttól, sem a Gita által mondottakról. Sajnos, ekkorra már az időjárás ismét kimutatta foga fehérjét, és az eső masszívan és kitartóan esni kezdett. :(
Estére érkeztünk meg Prágába, még pontosabban a Balkán Hotelba, amely otthonunkul szolgált 3 éjszakára. Kiosztásra kerültek a szobák - mi egy 3. emeleti szobát kaptunk. Lepakoltunk, kicsit rendbe szedtük magunkat, majd csoportostul megvacsoráztunk a hotel éttermében. Vendéglátóink jóvoltából megkóstolhattuk (vadasan készült hússal) az egyik legnevezetesebb cseh köretet, a knédlit, azaz a kéreg nélküli kenyeret, amely nem sütőben, hanem gőzben nő nagyra, lesz levegős, könnyed. Nekem nagyon ízlett - jellegében hasonlított a mi zsemlegombócunkra, amit szintén nagyon szeretek! :) A vacsinál egy asztalnál ültünk Attilával, Tündével és Józsival, akik egy társasághoz tartoztak. A beszélgetés során Attila jó szívvel ajánlotta a Jó barátok nevű vendéglőt Pakonyban, amelyet mindenképpen ki fogunk majd próbálni. :)
Vacsi után Cilivel lesétáltuk a teli pocakot a szálloda környékén. Picit belekavarodtunk a prágai utcák forgatagába, de végül, ügyesen hazataláltunk. :) Ezután más nem várt ránk, mint egy fincsi zuhany és egy fincsi alvás. :)
 
2. nap
Reggel f8-kor pompázatos svédasztalos reggelit kaptunk - vaj, dzsem, méz, felvágottak (legfőképpen sonka), sajtok, főtt virsli, püspökkenyérhez hasonló (nagyon finom) kalács, fonott péksütemény, teljes kiőrlésű kenyérszelet, kávé, tea.
Pocakunk megtöltése után f9-kor indultunk útnak prágai hétvégénk következő állomására, Csehország legnagyobb gyógyfürdőhelyére, Karlovy Varyba. Az időjárásra ezúttal nem lehetett panaszunk, igazán szép időnk volt. :)

A városnézés nagy részében itt is élveztük Gita történeteit, de a vége felé ismét leszakadtunk a csoporttól, hogy visszasétálva délutáni találkozási pontunkhoz, újabb nagyszerű fotókat készítsünk. :) Mindeközben megkóstoltuk a hagyományos cseh édességet, az ostyát, melynek története 1856-ra nyúlik vissza, amikor Karel Reitenberger elkezdte nagyüzemi gyártásukat. Az ízük és a formájuk azóta sem változott. Az egyedi előállítás része, hogy kézzel szórják meg mogyoró, vanília, fahéj és cukor keverékével az ostyákat. Az utcán több helyen is kínálták e csemegét, sőt, ott helyben választhattuk ki, milyen ízesítésűt kérünk. :)
A városnézés záró akkordjaként ellátogattunk a Jan Becher (Becherovka) Múzeumba. A Becherplatz ad helyet a Jan Becher Múzeum számára, ahol megtekinthetjük a gyógylikőr keletkezésének idején használt tárgyakat, a korabeli üvegeket, a családi relikviákat, de megismerkedhetünk a termelés folyamatával és a pince mélyén rejlő eredeti hordókkal is. A hangulatos tárlatvezetés és nézelődés végén magyar nyelvű kisfilm ismertet meg bennünket a Becher család és a Becherovka történetével, miközben nem kisebb élményben lehet részünk, mint a Becherovka likőr klasszikus és újonnan kifejlesztett ízeinek megkóstolása. A híres gyógynövénylikőr három fajtáját ízlelhettük meg - a huszonegy gyógynövény kivonatát tartalmazó Original (1807) mellett, a leheletnyi frissítő citrusféle hozzáadásával készült Lemond (2010), illetve a chilis Ice&Fire (2015) névre hallgató változatot. Hmm, ez utóbbi már "rákényszerített" a hátizsákban lapuló szendvicsből történő falatozásra. ;) Az egyik utcai árustól, és a múzeum shopjában is vásároltunk egy négy fajtából (Original, Lemond, Cordial, KV14) álló kollekciót. :)

Az esti órákban érkeztünk vissza Prágába, amikor is csoportostul beültünk vacsorázni a Novoměstský Pivovar étterembe. Itt elsősorban a csülökkóstolás lett volna műsoron, de a "hatalmassága" miatt nem vállalkoztunk rá Cilivel. Inkább a képes ajánlatból választottunk egy hamburger-sült krumpli-saláta összeállítást, de erre sem lehetett rámondani, hogy könnyű, esti vacsi - hatalmas adag, amit nem is bírtunk mind megenni! :(

A vacsora után gyalog indultunk városnézésre, hogy az esti fényben pompázó Prágát is megcsodáljuk. Sajnos, egyszer csak vészjósló felhők gyűltek össze az égen, amely inkább arra ösztökélt minket, hogy mihamarabb visszatérjünk a hotelba. Átsétálva a Károly hídon - nem tudni, milyen alkalomból -, de csodálatos tűzijátékban volt részünk! :)
 
3. nap
A mai - ugyancsak - fincsi reggeli után 9 órakor indultunk mai programunkra - Prága nevezetességeinek felfedezésére. Sajnos, az időjárás nagyon cudar volt - hűvös, szeles és esős, így kb. du. 1 óra körül jeleztük Marikának, hogy mi leválnánk a csoporttól - addigra már nagyon fáztunk, és nagyon elegünk volt az esőből. :( Még szerencse, hogy reggel Gitától kaptunk egy várostérképet, amelynek segítségével és használatával nagyon ügyesen hazakeveredtünk a hotelba. :)
Ebben a barátinak egyáltalán nem nevezhető időben szinte se kedvünk, se türelmünk nem volt nézelődni, amelyből adódóan Gita idegenvezetésére sem igazán tudtunk koncentrálni. Nem is emlékszem kristálytisztán a látottakra, de egy Prágával foglalkozó blogjellegű honlap a segítségemre lett. Sőt... fentebb ugyan azt írtam, hogy a "leválást" követően ügyesen hazakeveredtünk, de a teljes igazság az, hogy az Óváros kesze-kusza utcácskáiba kissé belebonyolódtunk, de ahogyan az imént említett oldal is írja: Az sem baj, ha eltévedsz, hisz az Óváros, a Kisoldal kanyargós, pókhálószerűen egymásba fonódó kis utcáin ez egyáltalán nem nehéz, de néha hagyni kell magunkat eltévedni… csak hagyni, hogy vigyen a város arra, amerre akar! :)
No de, amíg a csoporttal tartottunk... Városnéző sétánkat Prága Vyšehrad nevű városrészében kezdtük, ahol is három kapun - a Tábori kapun (Táborská brána), a Špička kapu maradványain, illetve a barokk stílusban épült Leopold kapun (Leopoldova brána) - áthaladva jutottunk el a ma számos híres cseh írónak, énekesnek, zenésznek, művésznek, sportolónak, festőnek végső nyughelyéül szolgáló Vyšehrádi temető területére (Vyšehradský hřbitov). A temető szomszédságában tornyosul a Szent Péter és Pál katedrális (Kapitulní chrám sv. Petra a Pavla).
Ezt követően átbuszoztunk a Moldva folyón Prága Hradzsin (Hradčany) nevű történelmi negyedébe, amelynek középpontjában a prágai vár áll. A vár első udvarának bejárata előtt, a Hradzsin téren (Hradčanské náměstí) várakozva, pontban déli 12 órakor szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak.

Miután az érdeklődő tömeg szétoszlott, a kovácsoltvas kapun beléptünk az I. várudvarba. Tovább haladva a barokk stílusú Mátyás kapun (Matyášova brána) a II. várudvarba jutunk el, ahol a Szent Kereszt kápolna áll. Az udvart két kút is díszíti - középen a 17. századi barokk Kohl szökőkút (Kohlova kašna), és mellette a kovácsoltvas kerítéssel díszített 18. századi kút. A második udvarból árkádok alatt sétáltunk át az L-alakú III. várudvarba, ahol váratlanul tornyosul fölénk a Szent Vitus székesegyház. Sajnos, egy éppen zajló mise miatt nem mehettünk be, csak az ablakon át csodálhattuk meg a belsőt. :) Itt az udvart egy Obeliszk és Szent György szobra díszíti, míg átlósan szemben a Régi Királyi Palota (Starý královský palác) található. Elhagyva a harmadik udvart, tovább sétálva a Szent György téren, megtekinthettük a - szintén Szent György nevét viselő - Bazilikát és kolostort (Bazilika a klášter svatého Jiří). A Bazilika oldalán, a Jiřská utca elvezet az ún. Arany utcácskához (Zlatá ulička u Daliborky), amely pici, színes házaival nagyon hangulatos, mesebeli látványt nyújt. A legenda szerint ezeket a házikókat II. Rudolf aranycsinálói lakták. A várat a Keleti kapun (Východní brána) keresztül hagytuk el, hogy a régi királyi lépcsőn (Staré zámecké schody) lesétálva, visszatérjünk Prága belvárosába.
Nohát, itt következett be az, hogy leváltunk a csoporttól - természetesen, Marika tudtával és beleegyezésével. Ahogyan azt már fentebb írtam, térképpel a kezünkben, végül is, sikeresen hazajutottunk a hotelba. Pár perc pihenő után erőt vettünk magunkon, és elsétáltunk a közeli "shopping negyedbe". Hamar rátaláltunk "az igazira", azaz, bevetettük magunkat egy jó kis Tescóba! Vettünk különböző ízesítésű ostyát, amilyet Karlovy Varyban kóstoltunk, egy üveg Lemond Beherovkát, mert Cilinek ez ízlett a legjobban, valamint vacsorára valót.
Délután 5 óra körül értünk vissza a hotelba - megvacsiztunk, beszélgettünk, pancsiztunk, majd este 10 óra körül bedobtuk a szundit.
 
4. nap
Ma reggel is részünk volt a fincsi reggeliben. Ezt követően visszatértünk a szobába, összeszedtük a már összecsomagolt cuccainkat, kulcsunkat leadva a recepción búcsút intettünk a Balkán Hotelnak, elsétáltunk a csoporttal a buszunkhoz, majd h9 körül útnak indultunk.
Brnoban megálltunk egy Tescós vásárlásra, de miután mindössze egy órát kaptunk, nagyon dicsértük magunkat, hogy tegnap nyugiban megvettük az ostyákat és a Beherovkát. :)
Utunkat folytatva megálltunk egy kis időtöltésre, hogy megcsodáljuk a lednice–valticei kultúrtáj részeként világörökséggé nyilvánított Lednice-kastélyt (kívülről) és az őt körülölelő francia kertet (pontosabban egy kis részét). A kastély a 13. században gótikus vár volt, majd a 16. században átépítették reneszánsz stílusú kastéllyá, a 17. században barokkizálták és francia kerttel vették körül, végül pedig, a 19. században lebontották és neogótikus stílusban emelték fel ismét. A kastély bal oldala mellett az egzotikus növények százait bemutató, öntöttvas szerkezetes, hatalmas üvegfelületekkel rendelkező, romantikus pálmaház található. A mesebeli kastélyt övező óriási kiterjedésű, arborétum jellegű, álomszép francia- és angolpark fafajták százait rejti magában.

E gyönyörű látványosság után, délután 3 óra körül hazaindultunk Magyarországra…

Március közepén az egyik hírlevélben bukkantam rá a Budafoki Dohnányi Zenekar John Williams Filharmonikusok címet viselő filmzenei koncertjére. Mint azt a programismertetőben olvastam, a Zenekar az elmúlt években több alkalommal is hatalmas sikert aratott a világ legismertebb filmzenéinek előadásával; valamint 2011. évtől jól ismerjük a BDZ-t a HAVASI Symphonic produkciókból is, így nagyon hamar a jegyvásárlás mellett döntöttünk.
John Williams - amerikai zeneszerző és karmester - számos világhírű filmzene szerzője, mégis talán, a legismertebb és a legkedveltebb műve a Csillagok háborúja zenéje. A koncert második részében a Star Wars filmzenék kapták a főszerepet, de e dallamok mellett felhangzott többek között az E.T., a földönkívüli; a Reszkessetek betörők; a Harry Potter; az Egy gésa emlékiratai; a Kapj el, ha tudsz; a Jurassic Park; az Indiana Jones és az Amistad (Africa) című filmek zenéi is.
Eme népszerű filmzenéket hallgatni már önmagukban is hatalmas élmény, nem beszélve, ha mindezt, egy több száz tagból álló szimfonikus zenekar és kórus tolmácsolásában élvezheti az ember! Az pedig szenzációsan jó ötlet volt, hogy egy-egy mű alatt az adott filmből összeállított videót vetítettek a háttérben, megadva a lehetőségét annak, hogy a zene mellett a képi világ is tökéletesen magával ragadjon bennünket. Amikor pedig, nem a filmből láthattunk részleteket, akkor légtornászok (Takács Andrea, Takács Noémi) és táncosok (Quantum XXL, Adol Mozgásművészeti Stúdió) színesítették a műsort, sőt, a koncert közben még az 501-es Légió Magyarországi Helyőrségének tagjai is feltűntek - Darth Vader pár taktus erejéig vezényelte a zenekart, majd megjelent R2-DK, és behozta a karmester pálcát a karmesternek! :)
Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar karnagya és művészeti vezetője dirigálta a látványelemekkel és számos meglepetéssel fűszerezett műsort.

 
1. Gyuri: Trombitás Frédi (Gyöngyhajú lány musical)
2. GAMáté-Lilla: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
3. Betti-Csengusz: Száguldás, Porsche, Szerelem (Cserháti Zsuzsa & Charlie)
4. KMMáté: Itt a tükör
5. Gyuri: Egy árny (Monte Cristo grófja)
6. Lilla: A díva panasza (Spamalot)
7. KMMáté-GAMáté: Macska duett (Hofi Géza & Koós János)
8. Betti-Gyuri: Minden sajtok ura (Diótörő és Egérkirály)
9. Csengusz: Donna (Hair)
10. Lilla: Puszi nyuszi (Postássy Juli)
11. Betti-KMMáté: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
12. GAMáté: Heródes király dala (JKSz)
13. Csengusz: O sole mio (Pavarotti)
14. Betti-KMMáté-Lilla: Mesemix
 
1. Gyuri: ???
2. KMMáté-Lilla: Miért? (Anna Karenina)
3. GAMáté-Csengusz: ???
4. KMMáté: ???
5. GAMáté-Lilla: Szóban forgó dal (Spamalot)
6. Betti: A zene az vagyok én (Mozart!)
7. Csengusz: Musical paródia (Szemenyei János dala)
8. GAMáté: Ha mindenki láthatná (Mulan c. film betétdala)
9. Betti-KMMáté: Ha szombat este táncol (Szép nyári nap)
10. Gyuri: Én vagyok a király (Diótörő és Egérkirály)
11. Lilla-Betti: Bűnöm az (Marie Antoinette)
12. Csengusz: Livin' La Vida Loca (Ricky Martin)
13. KMMáté-Betti: Belehalok (Grease)
14. Gyuri-KMMáté: Angyalbőrben (Moho Sapiens)
15. Finálé: Legyen valami (Hooligans)

Ahogy tudomást szereztem a Gateway to Space nemzetközi űrkiállításról, sajnáltam volna, ha lemaradok róla. Ugyan, másfél héttel a kiállítás zárása előtt, de még időben eljutottunk a minden szempontból érdekes és látványos bemutatóra, amely 3000 m²-es területen, a Millenárison került megrendezésre. Friderikusz műsora is kellőképpen kedvet csinált eme űrkalandhoz. Amint az ismertetőben is olvasható volt, teljes egészében megismerhettük a NASA és az emberiség csillagközi kalandjainak teljes történetét és napjaink érdekfeszítő felfedezéseit a kezdeti álmodozóktól a rakétagyártási kísérletezésen át egészen napjainkig. Belépve a kiállítás területére...
- azonnal megcsodálhattuk a Földet a Nemzetközi Űrállomás kupolamoduljának ablakából,
- megismerkedhettünk azzal, hogy az emberi képzelőerő (pl. Verne Gyula) hogyan hatott a tudományra,
- végigkövethettük a szovjet (pl. Jurij Gagarin) és az amerikai (pl. Neil Armstrong) "űrverseny" meghatározó lépéseit,
- részletes tájékoztatást kaptunk az amerikaiak Apollo-programjairól, amelynek következtében a szovjetek belátták, hogy a versenyzéssel fel kell hagyni, az előrehaladás érdekében nemzetközi együttműködésre van szükség,
- testközelből vehettük szemügyre a Holdjáró pontos mását, amelynek kerekeit egy magyar származású mérnök fejlesztette ki,
- "megsimogathattuk" a Holdnak egy darabját,
- elámulhattunk egy amerikai űrsikló fedélzetének látványától, ahol a megszámlálhatatlan kezelőgomb és kapcsoló segítségével irányították az űrsiklót,
- nagy népszerűségnek örvendett (akár csak a Hold-simogatás, sorba kellett állni) az az űrhajósruha, amely mögé beállva asztronautás fotót készíthettünk magunkról,
- elképzelhettük, milyen is lenne enni vagy inni az űrben az erre a célra készített ennivalókból és italokból,
- beléphettünk a MIR űrállomás központi moduljába, ahol igencsak instabil érzésben lehetett részünk ;),
- az interaktív részben a bátrabbak és vállalkozó szelleműek kipróbálhatták az ún. 3D szimulátort, vagy a súlytalanság érzését - nos, szívesen kipróbáltam volna mindkettőt, de túl nagy volt az érdeklődés, s a figyelő szemekből sem volt kevés ;),
- a kiállítás záró akkordjaként egy 10 perces kisfilmből megtudtuk, hogy napjaink űrkutatása részben a Mars minél jobban történő megismerése/felfedezése, részben a magánemberek űrutazásának lehetőségét célozta meg. :)

Nagyon jól éreztem magam, élmény teli volt ez a képzeletbeli űrutazás, mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyaránt érdekes lehet azoknak, akik eddig sohasem foglalkoztak az űrrel, de most kíváncsiak lettek, s azoknak is szolgálhat új információval, akik "szakemberei" a témának! A rendezvény március 15-ig marad Budapesten, így, aki gondolatban vágyik egy kis űrsétára, pár napig még válthat rá jegyet! ;)

Nagyon kellemes, tavaszias időben sétáltunk át a szomszédos kulturális központba Posta Victor születésnapi zongora koncertjére. Várakozással telve ültünk be a 7. sor közepére szóló helyünkre. A nézőtér percek alatt megtelt - amennyire láttam, egyetlen hely sem maradt gazdátlanul. :)
Azt már két rádióműsorból is (Klasszik Rádió, Class FM) megtudtuk előzetesen, hogy Victor zongorajátékát zenészek közreműködése teszi még teljesebbé - az Ötödik elem zenekar, a Madách Színház vonósnégyese és két vokalista hölgye, valamint a Jazz and More kórus. :)
Victor nem is nyithatta volna meg stílusosabban a koncertet, mint József Attila Születésnapomra c. versével, a költő életét bemutató Én, József Attila című musicalből, amelyben Victor főszerepet játszik. :)
Victort elsősorban musicalszínészként ismerjük, de akik közelebbről is érdeklőd(t)ünk személye és munkássága iránt, tudhatjuk, hogy 5 éves kora óta tanult zongorázni, zeneművészeti szakközépiskolában tanult tovább, majd érettségi után a svájci Zeneakadémia zongoraszakán szerzett tanári diplomát. :)
Általunk látott és hallott első zongorás fellépése a 2011. februári MusicalPluszon történt meg, mely produkciót követően már elképzelhetetlen volt a fellépése zongorajáték nélkül. Ezért is fogadtuk nagy örömmel 2013-ban L'élek! című zenés estjét a Madách Színházban. Eme előadásból, amely a szerelem témakörét járta körbe, elhangzott egy-két dal + egy akkor kimaradt dal, illetve e blokk keretében szólalt meg Zorán A szerelemnek múlnia kell című melódiája.
A ma délutáni program során jól és kevésbé ismert musicaldalok mellett, világhírű előadóművészek jól és kevésbé ismert slágerei csendültek fel Victor saját felfogásában és feldolgozásában. A musical műfajából Victor előadott egy-két Marvin Hamlisch szerzeményt - így pl. a The music and the mirror c. dalt zongorára átírva A Chorus Line című musicalből, belecsempészve egy kis Gershwin Kék rapszódiáját ;), és meghallgattuk a Félek szállni c. dalt a Kapj el! című előadásból. Ez utóbbi darabot a Madách Színház 2007. áprilisában Édeskettes hármasban címmel mutatta be, amelyből szintén hallottunk részletet, s amelynek főszereplője egy zongorista színész, akárcsak Victor... így talán, érthető is, miért kapta meg annak idején e főszerepet (is). :) Ugyancsak Hamlisch szerzeménye a One Song című dal, amelyet Victor a Jazz and More kórussal közösen adott elő. :) Elhangzott a Fényév távolság A padlásból, valamint ugyancsak el- és kimaradhatatlan lett volna, hogy Victor, mint a musical irodalom legfiatalabb Fantomja, ne adjon elő egy dalt Az Operaház Fantomja c. musicalből, így esett a választás Az éj zenéje c. dalra, amelyben - zongorakoncertről lévén szó - inkább a zongorajáték, mint az ének kapott nagyobb hangsúlyt. :)
Egyfelől a musicalhez, másfelől Victor 16 évesen, Debrecenben kezdett szinkronizálási munkájához kapcsolódóan mesélte el, majd énekelte el a Rikkancsok (Newsies) c. amerikai musicalfilm főcímzenéjét (Santa Fe). Nagyon megtetszett neki ez a dal, s nagyon örült, hogy 24 év elteltével lehetősége adódott elénekelni, ráadásul Szente Vajk magyar szövegével. :) Az 1992-es filmben Christian Bale-nek kölcsönözte a hangját. :)
A világszerte ismert zenészek slágereiből is jutott egy csokorravaló Victor prezentálásában - Phil Collins Against All Odds (Take A Look At Me Now), Prince Purple Rain, Michael Bublé Everything, Joe Cocker Come together, Elton John Saturday Night's Alright For Fighting, Beatles Let it be. :)
Két személyes kedvencemet is volt szerencsénk meghallgatni - a brit popduó, a The Communards You are my world c. slágerének nagyszerű és tökéletes feldolgozását, valamint Billy Joel megunhatatlan és jókedvre serkentő Root Beer Rag-jét. :)
Azt gondolom, aki szereti Viktort és az ő művészetét, az kedvét lelte e koncertdélutánban. Én mindenképpen jól éreztem magam! Persze, azt nem mondom, hogy nem volt hiányérzetem, de talán, az általam hiányolt dalok nem feltétlenül illettek volna bele e műsorrendbe, vagy legalábbis e dalokban a zongorának nem jutott volna (fő)szerep. ;) Remélem, Victor is hasonlóan jól érezte magát, s elképzelése és tervei szerint, ha nem is mindet, de a legtöbb olyan produkciót elhozta nekünk, ami régi vágya volt, hogy eljátszhassa őket! :)
Egy apró meglepetéssel mi is tudtunk szolgálni Victor számára, amikor is a vastaps közepette a színpadon lévő zenészekkel együtt elénekeltük a Happy Birthday-t! :)
A zongorakoncertet követően a VIP-jeggyel (első két sor) rendelkezők személyesen is köszönthették az ünnepeltet egy kis party keretében. Egyéb okok miatt mi nem éltünk e lehetőséggel, de ezúton is kívánunk további sikeres és boldog éveket szeretetben, békességben! Victor, kedves, (még) nagyon (sok) boldog születésnapot! :)

 
1. Zsaki-Szandra-Évi: Vízöntő (Hair)
2. Tomi: Hangokba zárva (Josh Groban)
3. Gabi: Csodát éleszt ez az éj (A Vörös Pimpernel)
4. Géza: Ima (A Vörös Pimpernel)
5. Laci: Vadászó sólyom (A Vörös Pimpernel)
6. Attila: Mielőtt elmegyek (Bikini)
7. Zsaki-Géza: Mozi
8. Évi-Gabi: Nem volna játék (Fame)
9. Tomi: All of me (John Legend)
10. Attila: Éjjel érkezem (EDDA)
11. Évi: Boldogság gyere haza (Cserháti Zsuzsa)
12. Tomi-Szandra: Ez most más (Rudolf)
13. Laci: Hol a lány? (A Vörös Pimpernel)
14. Zsaki-Attila: Értem születtél (Rudolf)
15. Gabi: Szerelem (Love Story c. film betétdala)
16. Géza-Kálmán Petra: I want to spend my lifetime loving you (Zorro álarca c. film betétdala)
17. Évi: Meghalok, hogyha rám nézel (Hungária)
 
1. Évi-Laci: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde)
2. Géza: Kicsi, gyere velem rózsát szedni (Cserháti Zsuzsa)
3. Gabi-Zsaki: Szóló szaxofon (MIss Saigon)
4. Tomi: Lately (Stevie Wonder)
5. Sári Évi: Medley (régi magyar slágerekből)
6. Szandra-Attila: Nézz rám! (Valahol Európában)
7. Laci: Forog a kerék (Sakk)
8. Gabi: Elfeledném ( A Vörös Pimpernel)
9. Attila-Zsaki: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
10. Petra-Géza: saját dal
11. Tomi-Szandra: Szerelemre hangolva (Dobrády Ákos & Emilia)
12. Attila: A becsület (Piramis)
13. Gabi-Géza: A lányok, a lányok angyalok (Csárdáskirálynő)
14. Szandra: Forog a tánc (Mozart!)
15. Zsaki-Laci: Féltelek (Auth Csilla & Szolnoki Péter)
16. Évi-Tomi: Belehalok (Grease)
17. Finálé: Szívből szeretni (Rómeó és Júlia)

“Orgonisták tucatjai bizonygatták, hogy semmi nem érdektelenebb számukra, mint Varnus Xaver művészete. Ám dühtől és irigységtől remegve mondták ezt, és éjjelente szobájukba zárkózva mégiscsak őt hallgatták. Hatása oly nagy korunk orgonaművészetére, hogy senki nem állhat meg mellette, így az újabb generációk nem a követésében, hanem a vele való szembemenésben próbáltak sikerekhez jutni." - írta róla egykor Faludy György, a költőfejedelem.  Bár sok esztendeje visszavonult családja Balaton-felvidéki birtokára, az elmúlt évek mégis páratlan sikereket hoztak a világhírű virtuóznak. 2010-ben a köztársasági elnök a magyar állam által adható legmagasabb kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét adta át neki. Teltházas, ünnepi koncertjeivel ő nyitotta meg a 2013. évi Berlini Nyári Fesztivált a Berlini Dómban, majd a Toledói Nemzetközi Orgonafesztivált, októberben. 2014 februárjában őt kérte fel Fischer Iván a 30 éves Budapesti Fesztiválzenekar Bach-maratonjának nyitókoncertjére. De azt a bizonyos nagybetűs Koncertet, amelynél nagyobb tisztesség nem érhet muzsikust e földi létben, 2014 augusztusa tartogatta számára: 50-dik születésnapja alkalmából a nagy Bach sírja fölött adott teltházas koncertet a legendás lipcsei Tamás-templomban.

Varnus Xaver orgonahangversenyére (is) áprilisban vettük meg a jegyeket - mint az köztudott, Xaver koncertjeire sem lehet elkényelmeskedni a jegyvásárlást, mert könnyen hoppon marad az ember! ;)
Az esti orgonahangverseny a Művészetek Palotája nagyorgonája építésének 10. évfordulója alkalmából került megrendezésre. Tíz esztendeje, 2005-ben épült fel a Művészetek Palotája orgonája, s Varnus Xaver avatta fel a pompás hangszert. Most, 10 esztendővel később az ő koncertjével ünnepeltük (mi is) legméltóbban Európa legnagyobb koncertorgonáját.

Jegyünk a II. emeleti középerkélyre szólt, ahonnan kiválóan hallottuk és láttuk a színpadon történteket. Xaver első megszólalásakor hallani lehetett a hangján, hogy megbetegedett, amit, ha szeretett volna sem tudott volna eltitkolni... elmondta, hogy egy-két napja 40°C-os lázzal küszködik. :( Mindebből a náthás hangon kívül semmit sem lehetett észrevenni, Xaver humora és a műveket összekötő érdekfeszítő történetek a hangverseny utolsó pillanatáig jelen voltak! Hálás köszönet neki, hogy ilyen betegen is vállalta a koncertet! Ezúton (is) kívánunk mihamarabbi gyógyulást! :)
A program Albinoni Adagio című szívszorongató dallamaival kezdődött, majd Xaver a közönség által szabadon választott három karácsonyi dal (Csendej éj, Mennyből az angyal, Csordapásztorok) orgona improvizációjával folytatta. A koncert J. S. Bach A nagy chaconne és Bossi Orgonaversenyével zárult.
Xaver sztárvendéget is meghívott e jeles alkalomra, mégpedig Boros Misit, a Virtuózok csodazongoristáját. A komolyzenei tehetségkutató fölfedezettje a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola diákja. Nyolcévesen megnyerte a III. Országos Bartók Béla Zeneiskolai Zongoraversenyt, tízévesen, 2013-ban Rómában a verseny legmagasabb pontszámával elhozta a VIII. Mozart Nemzetközi Zongoraverseny kiemelt első díját, a különdíjjal együtt. A két hangszervirtuóz Bach Chaconne-ját adta elő, melyet Xaver írt át orgonára és zongorára. Ezúttal is elsöprő sikere volt Misinek, akit alaposan megtapsolt a közönség. S bár, a közös produkció után félretolták a zongorát a színpadról, a koncert végi ráadásban Misi eljátszotta nekünk a Virtuózok-ban zongorázott versenyszámát - ugyancsak fergeteges sikerrel! :)

Xaver az idén 50 éves Szolnoki Szimfonikus Zenekar közreműködésével, Izaki Maszahiro (Japán) vezényletével játszotta el az olasz zeneszerző, Enrico Bossi 1890-ban írt nagyzenekari orgonaversenyét, amellyel egykor a pesti Zeneakadémia orgonáját avatta a világhírű orgonavirtuóz. További érdekessége volt e műnek a színpad fölött elhelyezkedő és a nézőtér fölé is benyúló hangvető ernyő – canopy – üzembe helyezése, melynek helyzetével alapvetően a színpadon belüli energia-eloszlás (ami az együtt játék szempontjából kiemelkedően fontos), illetve a teljes zenekar hangenergiájának a színpad és a terem közötti megoszlása szabályozható. Mozgatható szárnyai vannak, emelkedni, süllyedni és forogni is tud, valamint lámpákat, a mikrofonrendszert, a vetítővásznat és hangszórótömböket is ebből lehet kiengedni. A 40 acélsodronnyal felfüggesztett canopy súlya 45 tonna. 

Furcsa és érthetetlen módon, e koncertnek is egyszer csak elérkezett a vége!? Xaver koncertjein is felettébb gyanúsan gyorsan röpülnek a percek!? Én ezt sehogyan sem értem! ;) No, de betegség ide, 40°C-os láz oda, no meg persze, a kitartó, szűnni nem akaró taps... nem lettünk ráadás nélkül elengedve! A ráadás pedig nem volt más, mint az elmaradhatatlan "búcsúdal" - Marc-Antoine Charpentier Marche en Rondeau című szerzeménye, amelyből a közönség is kivehette a részét! ;)
Xaver kedves, köszönet e koncertért (is)! ;)

Áprilisban, amikor megvettük a jegyeket Havasi Balázs ma esti koncertjére, igencsak messzinek tűnt ez az időpont. Ám azonban, amilyen gyorsan mennek a napok, hetek, hónapok egymás után, ez a várva várt nap és esemény is elérkezett! :)
Kora délután ránéztem a Fb-ra, minden rendben van-e, nincs-e valami változás? Mindössze annyit kértek a szervezők, hogy az eddig megszokottnál korábban induljunk el a koncertre, mert a beengedéskor fokozott biztonsági ellenőrzésre számíthatunk. Mi ennek a kérésnek maximálisan eleget tettünk, s így kb. 7 óra körül már a helyünkön ülve vártuk a kezdést. Az oldalsó szektor helyett ezúttal a színpaddal szemben lévő 112-es szektor utolsó sorába váltottunk jegyet, s azt kell mondjam, jól választottunk - a távolsághoz mérten mindent láttunk a színpadon történtekből, amit pedig esetleg mégsem, abban a hatalmas kivetítők voltak segítségünkre! :)
Valamivel f8 után kialudtak a fények, s kezdetét vette a HAVASI Symphonic 2015, azaz a Negyedik Felvonás! A műsor főgerincét a korábbi évek Arena Showjában elhangzott művek adták - egyik-másik új köntösbe öltöztetve, kiegészülve új produkciókkal. A közreműködő művészek többségét is ismerősként üdvözölhettük a színpadon, s mint az Balázs gyors véleménykutatása során kiderült, az Aréna közönségének is nagy része volt már az elmúlt három év valamelyikében HAVASI-koncerten, sőt, tudok olyanról, aki mindegyik évben ott volt! ;)
Már jól ismert és kedvelt dallamok csendültek fel a Prelude, Lacrimosa, Miami Fever, Krisztus-trilógia, Trinity River, Drum & Piano, Ad Martem, Ó, Szent István (Az "Ó, Szent István, dicsértessél!" kezdetű középkori moldvai csángó eredetű népdalnak, melyet államalapító I. (Szent) István király tiszteletére énekelnek, az első két sora csendül fel a műben.), The chase (Hajsza), Generali (ft. Pejtsik Bogi) és Voices of Change (ft. Radics Gigi) című szerzemények hallatán.
A tavaly megismert Etude-sorozatból újabb kettővel - Etude No. 14. és Etude No. 15. - ismerkedhettünk meg. Ezen etűdök a bal kéz (négyes hangcsoportok) és a jobb kéz (hármas hangcsoportok) játékának szétválasztását segítik gyakorolni. Balázs elmesélte, hogy három napjába telt e fejezetek megkomponálása és kigyakorlása. Úgy véli, ilyenkor nem feltétlenül állja meg a helyét az a vélekedés, hogy jó dolog egy zongoraművésszel együtt élni!? ;) Nagyon örül az Etude-sorozat sikerének, amelyen felbuzdulva továbbra is missziójának tekinti az oktatást, már csak a zongoratanárként pályán töltött több mint 10 év miatt is. :) Idén az etűdök is új - kamarazenei - köntösben mutatkoztak be. Balázs ismertetéséből megtudtuk, hogy a kamarazene olyan zenei egység, ahol kis létszámú zenészek játszanak együtt, s emiatt nagyon könnyen tudnak együtt lélegezni, együtt mozogni, együtt zenélni, s ettől egy intim, bensőséges hangulat tud kialakulni! :) Valóban szenzációsra sikeredett! E csodás kamarazenei hangulatban szólaltak meg a Rise of the Instruments dallamai is. :)
Endi is új, meglepő produkcióval készült. Egy ébredés utáni készülődésről szóló kisfilm után egy fürdőszobának berendezett díszlet falai között indultak útjára a ritmusok, melyek eleinte a mosdón, majd a pulton és tükrön át egészen a szekrényajtókon történő "megszólaltatásig" egy valóságos ritmusorgiában csúcsosodtak ki! Elképesztő milyen hangok jöttek elő e "berendezések"-ből, s micsoda ritmus kavalkádban volt részünk! :)
Hasonlóan elképesztő élménnyel szolgált az Airtist nevű formáció, akikkel Balázs pár évvel ezelőtt az Art Market rendezvényen találkozott, s olyannyira megtetszett neki a három fiatalember produkciója, hogy meghívta őket az idei koncertre. Az Airtist elektronika nélkül, doromb (pengetéssel és fúvással megszólaltatott egyszerű hangszer), didgeridoo (észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere) és beatbox (szájdob) felállásban játszik. A három tagból kettő, Szilágyi Áron (doromb) és Döme (beatbox) magyar, Markus (didgeridoo) német. Simcha című szerzeményüket az ExperiDance táncosaival közösen adták elő ma este. Szenzációsak voltak! :)
Élmény volt nézni e produkció közben (is) az ExperiDance csodás táncosait! Amint azt Balázs elmondta, három éve dolgozik együtt a csapattal és az alapító koreográfussal, Román Sándorral, akit a barátjának mondhat, akit szakmailag nagyon tisztel, és aki nagyon sokat tett e show magas színvonalához! Arról volt információm, hogy az ExperiDance idén ünnepelte 15. születésnapját, de arról nem, hogy Román Sándor idén töltötte be az 50. életévét! Ezúton is köszöntöm őt sok szeretettel, és szívből kívánom, hogy még sok-sok évig élvezhessük munkásságát a társulat élén! :)

Ahogyan az általában a sztárvendégekkel lenni szokott, nagyon vártuk Sir Karl Jenkins színpadra lépését. Már a koncert első felében üdvözölhettük őt és ízelítőt is kaptunk zenei munkásságából, de az Adiemus várva várt gyönyörű dallamai a show második felében csendültek fel! A II. Erzsébet brit királynő születésnapja alkalmából idén lovaggá ütött Sir Karl Jenkins, a világ egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott zeneszerzője. Albumai több mint 2 millió példányban keltek el, ismertebb dallamait pedig számtalan előadó dolgozta fel Enyától egészen Eminemig. Adiemus sorozatának nyitó tételét mutatta be, közel 150 művész közreműködésével. A monumentális produkcióhoz Román Sándor különleges koreográfiát álmodott meg: 26 táncművész lépett színpadra, akik a férfi és nő modern harmóniáját ábrázolták, melyben partnerekként vannak jelen, de minden mozgás a nőtől indul, a szerelem forrása a női princípium. Az ExperiDance táncosai lenyűgöző mozgással járultak hozzá a feledhetetlen zenei élményhez! :)
Balázs több személyes pillanatot is megosztott velünk az est folyamán. Így például, mesélt a négy és fél éves kisfiáról, aki imádja az embereket, mindenkivel beszélget, a társaság középpontja, az oviban felsegíti a kabátot a lányokra, nagy-nagy kedvence Endi, akinek hatására néha tollal rajzol magának tetoválást, ami persze, apukával történő elbeszélgetést von maga után. ;) Kisfiának komponálta Altató című szerzeményét, mellyel azt szeretné neki megtanítani, hogy az álmok igen is valóra válnak! :) Egy másik személyes pillanatból fakadó szerzemény másfél éves kislányához kötődik... Sokan kérdezik tőle, hogyan íródnak a művek, hogyan születnek meg a dallamsorok? Az egyik ilyen alkotás során megajándékozta őt az élet egy kedves pillanattal: kislányával az ölében ült a zongora előtt, leütött pár hangot, mire a pici lány leütött egy másikat, s ez elég volt ahhoz, hogy megszülessen az Elinor című szerzemény. Kislányával közös pillanatokat egy, a telefonjával készített videó lejátszásával mutatta meg nekünk! :)
Balázs azzal is elbüszkélkedett, hogy október 26-án megtöltötték New York-ban, a Carnegie Hall nagytermét. Ezzel kapcsolatban is elmesélt két személyes élményt: 1. 10 éves lehetett, amikor azt mondta a szüleinek, hogy egyszer a Carnegie Hall színpadán fog zongorázni, ahova szüleit is elviszi, s lám, 30 év múlva az álom beteljesedett - Balázs a Carnegie Hall színpadán zongorázott, szülei pedig a nézőtéren ülve hallgatták őt. :) 2. Izgatottan várta öltözőjében a koncert kezdetét és azon gondolkodott, miként fogja fogadni a komolyzenéhez szokott amerikai közönség az általa képviselt új zenei irányzatot, elképzelést, főleg, amikor Endi besétál és megpörgeti a dobverőit?! Nos, aggodalmai feleslegesek voltak, mert showjukkal felszántották a színpadot, s az amerikai közönség egy emberként felállva tapsolt! :) Mindezt egy rövid videó összeállításban meg is nézhettük! :)
Vannak dolgok, emlékek, élmények, melyeket szavakkal kifejezni nagyon nehéz, ám a zene, a beszédnél sokkal magasabb rendű nyelvén ezek a képek, emlékek átadhatók. E gondolat jegyében született meg Balázs Szülőföldem című szerzeménye, amelyet Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének sorai, Kőszegi Ákos tolmácsolásában tettek még teljesebbé. :)
Balázs első szerzeményei között szereplő The storm, úgy gondolom, mára a koncertjeinek egyik fontos pillanata, azaz e nélkül el sem képzelhető HAVASI Symphonic koncert. A mű előadása előtt megosztotta velünk ma esti utolsó személyes pillanatát. 11 évvel ezelőtt átadott egy írott CD-t egy fiatal lánynak, a borítójára írva: saját szerzeményeim (pl. The storm, Generali). Ez a fiatal lány hallgatta elsőként autójában Balázs szerzeményeit, s vált az első rajongóvá. Az a fiatal lány ma már e tehetséges és csodálatos zenei világgal megáldott fiatalembernek a felesége, akivel napra pontosan ma ünneplik a házassági évfordulójukat! :) Sok-sok vidám, boldog és tartalmas évet kívánok nekik így együtt! :)
A koncert végének közeledtével Balázs köszönetet mondott nekünk, hogy évről évre átélheti(k) ezt a csodát, de azt gondolom, inkább mi mondunk köszönetet, hogy évről évre részesei lehetünk ennek a csodának! A HAVASI Symphonic Produkciónak 2015-ben is sikerült feledhetetlen koncertélményt nyújtania! Köszönet érte! :) S külön köszönet és gratula e világszínvonalú show "háttér" alkotóinak - Hajas László mesterfodrásznak, Náray Tamás ruhatervezőnek, Meskó Zsolt a show színpadi rendezőjének, Marjai Csaba a show kreatív rendezőjének és producerének, és Vidai(?) Ferenc látványtervezőnek! Szenzációsan látványos munkát végeztek! :)
A koncert zárásaként meghallgattuk az ugyancsak elmaradhatatlan Tavaszi szél kezdetű népdalt HAVASI- feldolgozásban, amellyel egy újabb évre búcsúzott a zongoraművész és csapata. Reméljük, 2016 decemberében ismét találkozunk! :)

Csupa-csupa meglepetés övezte a délutáni MusicalPlusz 10 éves jubileumi előadását. Persze, ez így helyes, hiszen, egy szülinapi bulinak a meglepetésről (is) kell szólnia. Cilivel közel 8 éve (2008 februárjától) veszünk részt a főváros, úgy gondolom, legszínvonalasabb musical rendezvényén. A 8 év alatt ez a 36. MusicalPlusz, amelyen ott voltunk, s eddig még egyszer sem csalódtunk. Mindig örömmel fogadtuk, hogy a nagy-nagy kedvenceket időről időre viszontláttuk és -hallottuk, vagy éppen az addig esetleg csak színházi előadásból ismert és kedvelt művészeket e rendezvény során még jobban megismerhettünk, sőt, némelyikük egy teljesen új oldaláról is bemutatkozhatott! Van olyan művész is, akinek pályafutásában a MP színpada fontos szerepet játszott, vagy éppen itt mutatkozott be először a szélesebb közönségnek. :)
Amint azt említettem, délután 2 óráig a maximális titoktartásé volt a főszerep, így a fellépők személyére is csak kb. n3-tól derült fény a színpadra lépés sorrendjében. A hölgyek részéről (abc-rendben) Andrádi Zsanett, Fejes Szandra, Janza Kata, Kecskés Tímea, Koós Réka, Réthy Zsazsa, Sári Évi, Stróbel Dóra és Végvári Eszter, az urak részéről Bot Gábor, Csengeri Attila, Egyházi Géza, Kerényi Miklós Máté, Merán Bálint, Merényi Ákos, Molnár László, Orbán Gábor, Pál Dániel Máté, Posta Victor, Sánta László, Száraz Tamás, Tóth Attila és Veréb Tamás képviselte az elmúlt 10 év fellépőinek sokaságát. Igazán nagy öröm volt számunkra, hogy ennyi művész el tudott jönni! :)
A műsor levezetése Zsakira lett bízva, aki viccelődéssel és humorral fűszerezve nagyon helyesen tette mindezt. Jubileumi műsorról lévén szó, többségében a már jól ismert és kedvelt musicaldalok hangzottak el - a teljesség igénye nélkül: Ördögi kör (EDDA musical - A kör); Gyűlölet, Miért fáj, Lehetsz király (Rómeó és Júlia); Haláltánc, Az már nem én lennék, Mama, hol vagy? (Elisabeth); Gethsemane (JKSz), Teljes a sötét, Meghalni oly morbid (Vámpírok bálja); Jöjj, szörnyű az éj (Rebecca); Katedrális, Belle (A párizsi Notre Dame); Time of my life (Dirty Dancing); Férfi kell, Eljött a perc, Sose sírhaszt, ha fáj (Jekyll és Hyde); Nincs más út csak az Isten útja (István, a király); Egy nap még (Nyomorultak); A fantom (Az Operaház Fantomja); Egy új élmény (Aladdin); Himnusz (Sakk); Mit mond a róka? (Ylvis); Padam, padam (Edit Piaf); Könnyű álmot hozzon az éj (Charlie); What's up, Duloc? (Shrek a musical); Finálé - Heal the World (Michael Jackson). Ja, hát igen... volt, hogy a dalok kissé másképpen szóltak a megszokottól... no de, ettől volt nem mindennapi. ;)
Mindegyik fellépőt jó volt (újra) látni és hallani! :) Tóth Attilának és Száraz Tominak nagyon-nagyon örültem! Igaz, Attila a műsor elején Rékával közösen elénekelt Ördögi kör után (más elfoglaltság miatt) "lelépett" :(, de bízom benne, hogy a 2016. február 14-i Valentin napi MP-on kárpótol majd bennünket! :) Attilával amúgy, mostanában nem tudok betelni - nagyon szeretem a hangját, és ahogyan énekel! Tomival pl. énekelhettek volna közösen valamit a JKSZ-ból! Jó, jó, nem vagyok telhetetlen... vagy mégis!? ;) Természetesen, így is hatalmas puszi neki, hogy ha egy dal erejéig is, de eljött és énekelt e jeles eseményen! :) Tomi mintha kicsit visszavonult volna a színpadtól... vagy csak mi nem látjuk őt színpadon?! A Fb-oldalán pl. a táncos, énekes, színész foglalkozások mellett a fotós jelző is olvasható... kíváncsi lennék, ez mit jelenthet?! Eszterrel előadott Dirty Dancing dal szuper volt, pláne, ahogy a szám második felében Tomi a feje fölé emelte Esztert! :) A 2008-ban látott Rómeó és Júlia előadás emlékezetes volt, amikor is Tomi játszotta Rómeó szerepét! :) Bot Gabi énekelte a Gethsemane-t, amit gondolom, Attila énekelt volna, ha marad, de így Gabi "vállalta" magára. A zene elindulásakor kissé "ijedten" megjegyezte, hogy ráadásul nem az ő zenei alapja lett bekészítve, de miután kellőképpen ismeri a dalt, nekifut így... hátha sikerül!? ;) No persze, hogy mit se számított neki az idegen alap, szenzációsan ráénekelte a dalt! :) A mikrofon inkább megijedt a helyzettől, mert egy pont után nem akarta közvetíteni Gabi hangját, de Zsaki szemfülesen orvosolta a problémát, s a dal közben beszaladt egy cseremikrofonnal. :) Amúgy úgy tűnt, a technika is (akinek, mint azt Zsakitól megtudtuk, ördöge van/volt ;)) jegyet váltott eme jubileumi műsorra, még pontosabban szereplőként volt jelen, amikor is a mikrofonokba bújva, egyszerűen nem továbbította a művészek hangját! :( Természetesen, ez még csak véletlenül sem rontott az amúgy, mindig tökéletes technikai felkészültséggel bíró rendezvény élvezeti értékéből! ;) Zsaki (nagyon csini ezzel a rövid hajjal!) és Eszter a Mit mond a róka? című dalt fergetegesen adták elő! :) Victor és Sánta Laci a Könnyű álmot hozzon az éj című dalt énekelték el közösen - Victor zongorán játszott, Laci pedig énekelt. Mint azt Victor elárulta, Lacinak nemcsak hogy szülinapja volt (Ezúton is kívánunk boldog szülinapot!!!), de hamarosan apuka lesz (Gratula!!!), ezért esett Laci választása eme Charlie dalra! :) Victor nem is énekelt több dalt, amit kicsit sajnáltam. :( Ám azonban, ahol minden kétséget kizáróan övé lesz a főszerep, az a 2016. február 21-én délután, a MusicalPlusz Extra keretében megrendezésre kerülő születésnapi zongorakoncerten! :) Alig várom már... a műsor után meg is vettük rá a jegyeket... no, de erről részletesebben majd egy picit később. ;) Merán Bálint hozott egy dalt a Shrek musicalből, amely nálunk jövő májusban lesz látható a Budapest Arénában - nagyon jópofa volt, lehet, hogy meg kéne néznünk a musicalt?! :) Merényi Ákos és Orbán Gábor számunkra új fellépők voltak. Mindketten színészek, énekesek, akik gyerekkoruk óta foglalkoznak a színészettel és az énekléssel. Ákos elhozta nekünk Eltört víziók című saját dalát is. :)
Születésnap lévén nem maradhatott ki a köszöntésből Mary sem, aki e műsornak kitalálója és létrehozója, immáron tíz éve! :) A fellépők virággal és csokival ajándékozták meg, amit a fiúk egy kis - (Joe Cocker ) You Can Leave Your Hat On című dal zenéjére lejtett - tánccal fűszereztek meg. ;)
Mint mindig, ezúttal is nagyszerűen telt a MP-délután! A színpad meglepő módon semmiféle jubileumi előadásra utaló díszletet nem viselt... lufik, szerpentinek és konfettik helyett mindössze két fényfűzér zuhatag díszítette. Félreértés ne essék, ez nem piszkálódás, csupán csak észrevétel! Különben is, a fellépő művészek maximális díszei voltak a színpadnak, akiket jó volt látni és hallani! ;)
A műsor után Cilivel kétfelé váltunk - amíg ő az előadás előtt kapott tortajegyekre átvette a fejenkénti egy-egy tortaszeletet, addig én Marynél álltam sorba jegyekért Victor februári zongorakoncertjére. :) A jegyárusítás az előzetes hírek szerint valóban Victorral együtt történt, így nem volt kérdés, hogy megkérjem őt a jegyek aláírására. Mindezt készséggel meg is tette, sőt, megkérdezte, hogy névre szólóan írja-e alá, majd kedvesen hozzátette, hogy akkor februárban találkozunk! Kifejeztem örömömet az önálló zongorás koncert ötletéért, Victor pedig biztosított róla, hogy nagyon színes műsorral készül az eseményre! :)