Emlékmorzsák

 
1. Vastag Tomi: Róma (Monte Cristo grófja)
2. Tóth Attila: Nincs vissza út (Edda Musical)
3. Egyházi Géza - Kamarás Máté: Útvesztő minden út (Elisabeth)
4. Réthy Zsazsa: Senkim már (Nyomorultak)
5. Csengeri Attila: Hallelujah (Leonard Cohen)
6. Kamarás Máté - Vastag Tomi: New York, New York (Frank Sinatra)
7. Serbán Attila: Javert halála (Nyomorultak)
8. Egyházi Géza: Csillagok (Nyomorultak)
9. Tóth Attila: Bring him home (Nyomorultak)
10. Réthy Zsazsa - Serbán Attila: Hammer to fal (We will rock you musical)
11. Egyházi Géza - Szemerédi Bernadett: Holnapután (Géza saját CD-ről)
12. Vastag Tomi: ??? (zongorán kísér: Juhász Attila)
13. Tóth Attila: Róma égése (Sztárcsinálók)
14. Egyházi Géza - Réthy Zsazsa: Teljes a sötét (Vámpírok bálja)
15. Csengeri Attila: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)
16. Kamarás Máté - Serbán Attila: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
 
1. Kamarás Máté: You Can Leave Your Hat On (Joe Cocker)
2. Serbán Attila - Vastag Tomi: Home (Michael Buble - zongorán kísér: Juhász Attila)
3. Csengeri Attila: Forog a kerék (Sakk)
4. Tóth Attila: Gethsemane (Jézus Krisztus Szupersztár)
5. Réthy Zsazsa: Legyen hó (Jégvarázs c. mesefilm)
6. Egyházi Géza: Belle (Notre Dame de Paris)
7. Serbán Attila: Szegény kissrác panaszai (Sakk)
8. Vastag Tomi: Hangokba zárva (Josh Groban)
9. Kamarás Máté: Most múlik pontosan (Quimby)
10. Egyházi Géza - Csengeri Attila: Védj meg, Urunk! (Godspell musical)
11. Réthy Zsazsa: Úgy élj, mint a szél (Whistle Down the Wind)
12. Tóth Attila: Elsiratlak gyönyörű szerelem (Edda Musical)
13. Vastag Tomi: My way (Paul Anka - zongorán kísér: Juhász Attila)
14. Kamarás Máté: Rock me Amadeus (Falco)
15. Réthy Zsazsa - Tóth Attila: Don't stop believing! (???)
16. Finálé: 365 nap (Rent)

Az utóbbi hónapokban csökkent a színház- illetve koncertlátogatásunk száma, Xaver-koncerten is régen voltunk már (közel egy évvel ezelőtt), így nagyon vártuk a ma esti ünnepi hangversenyt. A elmúlt Mindenszentek napja és a közelgő Karácsony is apropója lehetett volna ennek az eseménynek, de ezúttal egy szép kerek évforduló alkalmából adta Xaver ezt a koncertet, mégpedig, hogy idén (áprilisban) töltötte be az 50. életévét! :) Szívből köszöntöm őt ezúton is! :)

Kanadából történő visszatérése óta 15 év telt el, amely így visszatekintve majd' olyan gyorsan repült el, mint a májusban történt jegyvásárlás óta eltelt közel fél év. ;) A Művészetek Palotájában is régen voltunk már, amely méltó helyszínt adott ennek az eseménynek! :) A (sajnos) bizonytalan vonatközlekedés miatt korán a MüPa-ba érkeztünk, így nézelődésre is jutott idő. ;)
Elfoglalva helyünket az I. emeleti középerkély 3. sorában, gondolatban hálás köszönetet mondtunk Heródek Évának, akitől a jegyeket vettem, hogy ilyen kiváló paraméterekkel rendelkező ülőhelyet ajánlott számunkra. Minden szempontból tökéletes helyen ültünk, ahonnan mindent nagyszerűen láttunk és hallottunk, sőt, még a koncertráadás ráadásának a ráadása produkcióját is... no, de erről egy kicsit később! ;)
A hangverseny első negyedórájában, ahogy Xaver fogalmazott, benne volt az, amire az életét tette fel – az improvizáció és Johann Sebastian Bach. Természetesen, a folytatást tekintve is élményekkel teli meglepetésekben volt részünk. Xaver koncertjeinek elmaradhatatlan része, ha úgy tetszik, "műsorkelléke" a művek közötti (egy-két perces) történetmesélés is, amely komoly hiányérzetet keltene a koncertjeit rendszeresen látogató közönségben, ha nem lenne. ;) El sem tudom képzelni ezeket a koncerteket Xaver, hol ironikus, hol humoros, hol tanulságos kis szösszenetei nélkül! Például, némi meghatottsággal és jó érzéssel osztotta meg velünk, hogy az augusztusi lipcsei koncert alkalmával a Tamás-templom kulcsa a szemközt lévő szállodai szobája asztalára volt készítve, s egy hétig az övé volt, hogy bármikor átmehessen játszani a templom (Bach sírja feletti) orgonáján; majd csodálattal mesélt Bach ún. komponáló szobájáról, amelyben egyetlen hangszer sem volt, de ahol két órát töltött minden nap  (este 7-9 óra között), és a fejében tökéletesen megkomponált műveinek kottáját vetette papírra. :) E történet mesélésekor az irónia is megjelent Xaver szavaiban, miszerint a Magyar Televízió felkérte őt egy Bach-sorozat elkészítésére, amelyet a közszolgálati csatorna "a sok évtizedes perverz szokásának megfelelően" éjjel fél 12-kor tett adásba! :(
A koncert folytatásaként Xaver egy nagyon fiatal, ám annál tehetségesebb (kis)hölggyel, Kiss Petra zongoraművésszel játszotta el Camille Saint-Saëns egyik művét, megmutatva ismét, hogy az orgona hangja nem nyomja el a zongoráét, hanem magával ragadja és felemeli azt, illetve a zongora hangja még jobban szárnyal, ha orgonajátékkal párosul. Ezt a nagyszerű összhangot élvezhettük Bach egyik leghíresebb, eredetileg hegedűre írt művében, a d-moll hegedűpartita "Chacconne"-tételében is. Mint azt Xavertól megtudtuk, először Mendelsshon írta át a művet hegedűre és zongorára, majd Schumann két zongorára, a 20. században pedig "jött egy pimasz fiatalember, akit Varnus Xavernak hívtak", és átírta a művet orgonára és zongorára! :)
Amikor Xaver úgy vezette fel a következő művet, hogy tegyük félre az előítéleteinket és adjunk egy esélyt a zeneszerzőnek, azt gondoltam, Bartók egyik nehezebben befogadható darabját készül orgonán előadni, de Antalffy-Zsiross Dezső nevét meghallva nekem már nem volt előítéletem, és az esélyt is azonnal megadtam a magyar orgonaművész és zeneszerző számára, hiszen a Karácsonyi harangok című szerzeményét mindig nagyon szívesen hallom Xaver tolmácsolásában! Ezúttal a Madrigal és a Holtak szigete című művét hallgattuk meg. :)
Puccini Krizantémok című műve eredetileg vonószenekarra íródott. Egy néhány évvel ezelőtti koncertpróba után, amelyen Xaver az orgonaszólamot játszotta és Leonard Bernstein vezényelt, azt mondta Xaver Bernsteinnek: "Úgy eljátszanám ezt a darabot orgonán!", mire Breinstein csak ennyit mondott: "Hát, játszd!" - és Xaver eljátszotta nekünk! :)
Ravel Bolerója a közös művünk - fogalmazott így Xaver, mondván, ez a darab a 2002. októberi Dohány utcai Zsinagógabeli koncert óta akaratlanul is az Ő és a közönsége közös produkciójává nőtte ki magát, még ha a legenda szerint, némelyek ritmusérzékét komoly próbatétel alá is veti. ;) Xaver orgonajátékát a Talamba Ütőegyüttes szenzációs játéka színesítette! :) Ekkor újabb köszönetet mondtunk Évának a tökéletes ülőhelyekért, ugyanis a Talamba tagjai a hangversenyterem emeleti orgonája előtt sorakoztak fel, így szemből nagyon jól láttuk őket is. No, de visszatérve Ravel Bolerójára... Megismertük Petit is, aki kiválóan orgonál és énekel, miközben orvosnak készül ;), s nem mellesleg ő lapozta a kottát Xavernak! Ezúttal, bár, karmesteri végzettsége nincs, azt a feladatot is megkapta, hogy egy bizonyos ponton jelzett a közönségnek, amikor is ütemesen tapsolni kezdtünk a zenére! :) Szenzációs volt! :)
Nos, ugyan Xaver adott születésnapi koncertet, ami már önmagában nagyszerű ajándék nekünk, de a ráadások következtével egyre inkább úgy éreztem, mégis csak mi vagyunk az ünnepeltek! Az első ráadás, Berlioz Rákóczi indulója volt, amelyet Xaver Petrával közösen játszott el. Aranyos volt Xaver, mert elmondása szerint több a lelkesedés a szívében,  mint a tudás a fejében e darab tekintetében, de szerintem, ezt csak a szerénysége mondatta vele, mert a produkció nagyszerűen sikerült! :)
A bónusz ráadás előtt Xaver egy kis technikai előadást tartott a teremben lévő orgonákról, miszerint a színpadon felállított orgona optikai kábel segítségével, míg az emeleti orgona abszolút mechanikusan működik, s a színpadon felállított orgonán annyival nehezebb játszani, hogy a lenyomott billentyűk pici késéssel szólaltatják meg az orgona sípjait. Tette mindezt azért, mert a bónusz ráadás zeneszámot a mechanikusan működő orgonán készült eljátszani nekünk, s amíg felsétált az emeleti orgonához, addig Petra Chopin keringőt zongorázott nekünk. :)
Ismét Xaver szavait idézve, igazi "ínyencség"-gel készült, hogy legyen mit kivesézni útban hazafelé a 2-es villamoson, feltéve, ha Tarlós főpolgármester úr még nem szüntette meg?! ;)  No, mi is lehetett volna más ez az ínyencség, mint Bach d-moll toccata és fugája - tehát, mechanikus orgonán - a Talambával dzsesszesítve! Elképesztően hatásos volt! Szenzációs! :)
És amiért azt gondolom, hogy a mi születésnapunk volt, legalábbis mi, közönség annyi mindent kaptunk Xavertól ezen az estén (is), ahogyan még egy extra ráadást is, amelyben a Talamba ugyancsak közreműködött. Nos, ha van közös művünk, akkor van közös "búcsú dalunk", ez pedig nem más, mint Marc-Antoine Charpentier Marche en Rondeau című szerzeménye. :)
50 életév ide, 37 pályaév oda, Xaver nagyon jól nézett ki - védjegyévé vált rakoncátlan szőke fürtjei, amelyet csak ő tud az ujjaival olyan sármosan pár másodperces rendezettségre bírni, magával ragadó személyisége, lebilincselő történetei és sziporkázó humora... Szóval, remélem, az orgonajátéka mellett mindezeket is még további sok éven át élvezhetjük! ;) Azon a (más szempontjából amúgy teljesen lényegtelen) felfedezésemen és megfigyelésemen meg jót mosolyogtam, hogy még ha megbeszéljük sem tudtunk volna olyan tökéletesen egyforma árnyalatú grafitszürke inget és blúzt felvenni, mint amilyen rajta és rajtam volt. ;)
A koncert félidejénél járhattunk, amikor Xaver amolyan szolgálati közleményként tájékoztatott minket a Facebookon már októbertől olvasható kezdeményezésről, miszerint november 29-én megnyitja Budapest első nyilvános lakás-koncerttermét, a Varnus Xaver Zeneszalont a XIV.ker. Amerikai út 85-ben, s mindegyik koncert bevételének egyharmadát felajánlotta a Heim Pál Gyermekkórháznak. :)
Drága Xaver! Nagyon köszönöm Neked ezt a csodálatos koncertet! Ünnepeltnek éreztem magam! Kívánom, hogy lelkesedésed, egészséged és orgonaszereteted még legalább 50 évig kitartson! :)
Csodálatos zenei élménnyel feltöltődve léptünk ki a MüPa kapuján, s amint azt már a koncertre jövet elhatároztuk, végigutazva a Duna parton vettük az irányt hazafelé a 2-es villamossal, amelyet egyelőre még semmiféle intézkedés nem szüntetett meg! ;)

Amikor kb. egy hónappal ezelőtt találkoztam a hírrel, hogy a Scooter ismét fellép Budapesten, kacérkodtam a gondolattal, hogy elmegyek, annak ellenére, hogy az  5 évvel ezelőtti koncertről úgy tértem haza, hogy nem biztos, hogy nekem való ez a tombolás!? Persze, HP-ék iránti rajongásom erősebb volt, így győzött a nosztalgia érzése, s megvettem a koncertre szóló jegyeket. :)
Elérkezett a koncert időpontja, és rajtam ismét úrrá lett a bizonytalanság az elmenetelt illetően - ezen érzésemet ráadásul csak erősítette az éppen náthából kilábaló egészségem + a délelőtt folyamán szakadó esőt produkáló időjárás. Napközben aztán kisütött a nap, s miután az előrejelzések sem szóltak cudar időjárásról, no meg a jegyemet is macerás lett volna eladni pár órával a koncert előtt (bár, ahogy a FB-on olvastam, lehet, hogy pillanatok alatt elkelt volna), összekaptam magam, és nekiindultam az estének! :)
Nem voltam még soha a Budapest Parkban, így a Neten előre kinézett útvonalajánló szerint mentem, s a villamosról leszállva csak a tömeget kellett követnem, igaz, ekkor már a Budapest Park világító felirata is azonnal észrevehető volt! :)
Percek alatt átjutottam a jegyellenőrzésen, majd beindultam a tömegbe amennyire csak lehetett, majd szimpatikusnak tűnő emberek társaságában ledekkoltam a színpad előtt. Úgy tűnt, abszolút jó volt az időzítésem, mert kb. negyedóra múlva, de már így is némi csúszással, 19:20-kor elkezdődött a program a Kozmix-szal! :)
Hát, előzenekarként, illetve bocsánat, vendégként, le a kalappal előttük, mert abba a kb. egy órában, amit a színpadon töltöttek, beleadtak mindent. Pillanatok alatt meghozták a hangulatot, s még aki alkoholos befolyásoltság alatt azt gondolta, hogy már a Scootert látja és hallja, pár másodpercnyi csalódottságából felocsúdva, önfeledten tombolt és énekelte a nagy-nagy Kozmix-slágereket! :) Laláék a legtöbb ismert dalukat elhozták, s még ha nem is teljes terjedelmében adták elő, a lényeget összedolgozták amolyan medley-vé. :) Tetszett a háttérvetítés, amely hol a számok videoklipje, hol egyéb képi effektus volt. Azt is örömmel állapítottam meg, hogy Lalának még mindig nagyon jó hangja van. :)
Ezután sajnos, kb. 30 perc technikai szünet (átállás) következett, s akkor lehetett csak igazán érezni, hogy perceken belül következik a Scooter, amikor az addig viszonylag szellősen álló emberek sokasága egy masszív (szoros) tömeggé állt össze. :( Amikor pedig, az intro hangjai felcsendültek, majd HP a színpadra perdült, végképp elszabadultak az indulatok... akarom mondani, a talpak a talajtól! :) Két-három szám erejéig bírtam is a gyűrődést, majd hirtelen olyan présben éreztem magam, hogy ki kellett mennem a tömeg szélére, ha nem akartam oxigén hiányában elájulni! No meg, elegem lett, hogy a kilátásba benyúló magas emberek tarkóját bámuljam HP hidrogénszőke feje helyett. :(
Miután kipasszíroztam magam a tömegszendvicsből, elindultam hátrafelé, azt gondolván, ott lazább a tömeg, és még a színpadon történtekből is látni valamit. Hát, tévedtem! Szinte, a Park bejáratáig tombolt a tömeg, de legalábbis, ahonnan még lehetett látni valamit a színpadi eseményekből. :( Ahogyan sodródtam ide-oda, keresve a helyemet, egyszer csak észrevettem, hogy jobbról egy hatalmas kivetítő kacsint le rám, ráadásul valami csoda folytán, felszabadult a közel(é)ben egy tökéletesnek tűnő állóhely, ahova azonnal lecövekeltem magam! Élveztem hát, tovább a koncertet - a kivetítőn mindent láttam, ami a színpadon történik, sőt, olykor a fejek között még HP-t is sikerült elcsípnem egy-egy pillanatra! :) Felé is elismerésem, hogy közel az 50-hez, így végignyomta a koncertet! Hát, még ha a cigit is letenné!... A hangját azonban változatlanul imádom, még ha az előadott számokból inkább csak annak ereje derült most ki! :)
Kb. 45 percet játszhattak, amikor egyszer csak, se szó, se beszéd, levonultak a színpadról?! Miután a tömeg feleszmélt a meglepettségéből, skandálni kezdett - ki ezt, ki azt -, hogy a fiúkat visszatérésre ösztönözze. Szerencsére, nem kellett nagyon győzködni őket (talán, a közelgő 22-es (koncert)záróra miatt?!), de két ráadás számnál többre nem futotta! HP búcsúzóul bemutatta a zenekart és a táncosokat, elköszöntek, majd levonultak, s többet vissza se jöttek!? :) No, és hol maradnak a további klasszikusok: Endless Summer, Back in the U.K., Friends, No Fate stb. - kérdeztük többen kimondva- kimondatlanul?! Nagyon úgy tűnt, hogy azt otthon kell bepótolni egy after partyzás keretében, illetve, aki maradt a koncert után, talán, Naksi & Brunner dj-től megkapta! :)

Mindent összevetve azonban, örülök, hogy a dilemmák ellenére végül, csak elmentem, és azt sem mondom, hogy megbántam, de mindenképpen van bennem egy pici csalódás. Félreértés ne essék, HP-ék szuperek voltak, tökéletes hangulatú koncertet adtak nekünk, csak éppen, annak ellenére, hogy ők voltak a főszereplők - mindössze kb. 1 órás koncertet adtak, akárcsak a Kozmix, akik amúgy, vendégzenekarként lettek megjelölve! Azután pedig... hiányoltam további nagy Scooter-slágert - akár még a kevésbé ismert számok rovására is! :( Ja, különben az időjárásnak egy hatalmas köszönet innen is, mert minden tekintetben ideális volt a helyzet - eső egy csepp sem, s a szellő is csak annyi, ami kellemes közérzetet biztosított. :)
Másnap olvasva a koncerttel kapcsolatos kommenteket, megnyugodtam, hogy általánosságban a koncert hosszát, illetve a régebbi számok hiányát kifogásolták. Nos, volt aki józanabbul látta a helyzetet, mi több, tájékozottabb is volt, s be kellett látnom, hogy ez a koncert nem egy turné állomása volt 90-100 perces koncerttel, hanem egy barátinak mondott árkategóriájú klubfellépés!

 
1. Géza: Valami Amerika (BonBon)
2. Laci: ??? (Chorus Line)
3. Gyurci: Miért van? (Valahol Európában)
4. Victor-Anna: Miért? (Anna Karenina)
5. Gabi-Susan: I was born to love you (Rudolf)
6. Géza: ??? (Gospel)
7. Gyurci: Eljött a perc (Jekyll & Hyde)
8. Laci: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)
9. Susan-Géza: Dangerous game (Jekyll & Hyde)
10. Victor: József Attila: Talán eltűnök hirtelen... (Én, József Attila)
11. Anna-Géza: Kétség és ábránd (Rudolf)
12. Susan: Rebecca (Rebecca)
13. Gyurci: Measure of a man (Rudolf)
14. Laci: Elvisz Trén (Macskák)
15. Gabi: A bál (Bűbáj)
16. Anna-Susan: In his eyes (Jekyll & Hyde)
 
1. Susan-Gyurci: Who want to live forever (Queen)
2. Gabi-Victor: Érzés (Máté Péter)
3. Géza: ??? (Varga Bálint szerzeménye)
4. Susan: I will always love you (Whitney Houston)
5. Anna-Laci-Gabi: Minden nagyon jól van (Jézus Krisztus Szupersztár)
6. Victor: Purple Rain (Prince) - Mary szülinapja
7. Gabi: Hétköznapi hős (Rudolf)
8. Anna: Én húzok már (Ghost)
9. Gyurci: Miért nem fogadsz el engem? (Mozart!)
10. Susan-Géza: You and I (Sakk)
11. Gabi: Nőj nekem (Rémségek kicsiny boltja)
12. Anna- Laci: LGT-mix
13. Victor: Fever (Elvis Presley)
14. Victor: Boldog születésnapot (Halász Judit)
15. Susan: The winner takes it all (ABBA)
15. Anna: Somebody to love (Queen)
16. Finálé ft. Susan: When love takes over (David Guetta ft. Kelly Rowland)

Amikor június elején olvastunk a Magna Cum Laude augusztusi koncertjéről, az Akusztikus & Szimfonikus alcím kellőképpen felkeltette az érdeklődésünket. A rádióban hallott dalok mindegyikét szeretjük; Mező Misit, a Voice c. tehetségkutató zsűri tagjaként kicsit még jobban megismertük és még jobban megkedveltük, így hát, már nem is volt kérdés, hogy elmegyünk-e a Margitszigeti koncertjükre. :)
Nagyon izgultunk, hogy a mostanság jellemzően esős időjárás elmossa a koncertet, de legnagyobb örömünkre, az égiek olyannyira tökéletes időjárásban részesítettek bennünket, hogy még az előrelátóan magunkkal vitt polártakarókat is mindössze csak székpárnának használtuk! Természetesen, a kellemes (köz)érzetünkhöz Misiék nagyszerűen összeállított műsora, és a jobbnál jobb MCL-dalok is maximálisan hozzájárultak! :)
A szép időnek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy a Margitsziget bejáratától sétálunk a Szabadtéri Színpadig. Pár percet elidőztünk a zenére "táncoló" és különböző színekben pompázó szökőkútnál is! :) Rövid videón is szerettem volna megörökíteni a pillanato(ka)t, de az elem 2 mp után végképp feladta, így ultrarövidre sikeredett a felvétel. :(
Elfoglalva helyünket a szabadtéri nézőtéren, megállapítottuk, hogy kiváló helyre sikerült jegyet vennünk - tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Az előzetes tervektől eltérően a koncert nem 20 órakor, hanem 20:30-kor kezdődött, és szünet nélkül ment le. Úgy gondolom, ez sokkal jobb megoldás volt, mert így a szünet nem zökkentette ki a közönséget a lendületből! :) Gondolom, nem meglepő, hogy teltház volt, a nézők sorai között pedig pl. felfedeztük Kovács "Koko" Istvánt! :)
A koncert két részből állt - az első felében akusztikusan hallgattunk meg dalokat a fiúktól, míg a második felében a Kossuth-díjas, Szenthelyi Miklós hegedűművész által alapított Magyar Virtuózok közreműködésével, és Werner Gábor vezényletével szimfonikusan adták elő a dalokat (pl. Hatalmas a szíved; Vadászmezők; Vidéki sanzon; Nem akarok többet gondolni rád; Színezd újra). Misi a Vidéki sanzon közben lesétált a közönség közé, mindezzel nem kis izgatottságot keltve, hiszen, a legtöbben szerették volna megölelni őt, vagy legalább is kezet fogni vele! Voltak szerencsések, akiknek még egy-két puszi is összejött! A dal vége felé begyorsult a ritmus, ami csak még inkább fokozta a már amúgy is vidám hangulatot! :) Bár, a dalok többségét nem ismertük :$, de most hallgatva őket újfent megállapítottam, hogy egytől egyig kiváló szöveggel (Kara Misa), nagyszerű hangszereléssel (Szabó Tibi) és magával ragadó előadással (Mező Misi) bírnak. Nagyszerű élmény volt a szimfonikus átiratokat hallgatni, mind-mind szenzációsan szólt! Az igazat megvallva, nem igazán tudtam elképzelni a MCL-dalokat szimfonikus köntösben, de lehengerlő volt ez a harmónia! :) Nagy kedvencem, a Színezd újra, mint megtudtuk, szimfonikusan újra lett hangszerelve, nos, így is szuper volt! :)
A ráadásban kaptunk egy hatalmas Köszönet-et; kicsit ellenkeztünk a Nem, nem, nem-mel és eldaloltuk Mid nem voltam én neked. Mindegyik dalt hatalmas ováció követte! No, és melyik dal zárhatta volna a legstílusosabban ezt a fergeteges koncertet, ha nem a Pálinka dal! :)
Úgy gondolom, a koncerten lévő majd' háromezer néző nevében írhatom, hogy a Magna Cum Laude és a Magyar Virtuózok fantasztikus koncertélményben részesítettek bennünket! :) Nagyon örülök, hogy ott voltunk! :)

Magna Cum Laude
és a Magyar Virtuózok
koncert

2014. augusztus 7. (csütörtök) 20:30
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

„Kilencszázkilencvenkilenc, mezőtúri nyár, itt kezdődött el minden…” – emlékezik meg az indulásról a 999 című dal. 2014 egy igen fontos év a zenekar számára. Az idén 15 éves banda több fontos dologgal is készül a jeles esemény kapcsán. Az év végére tervezett nagyszabású jubileumi koncertje előtt egyetlen alkalommal lép fel Budapesten, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

10+5 év, rengeteg küzdelem, tagcserék, nagylemezek, klipek és koncertek százai nyomán jutott el a Mező Misi, Szabó Tibi, Kara Misa alkotta, máig eredeti formáció a gyulai próbateremből a nagyszínpadokig. Minden állomás, Átkozott nők, Színezd újra, Túl későn, Visszhang, Főnököm, Pálinka dal, Vidéki sanzon vagy a Köszönet, hogy csak néhányat említsünk a zenekar megannyi sikerdala közül.

A Margitszigeten a legnagyobb slágerek mellett a legújabb album dalai is felcsendülnek majd, de a koncert a legnagyobb rajongóknak is tartogat meglepetéseket. Az akusztikus és elektronikus vegyes koncertet egy különleges szimfonikus hangszerelés teszi egyedülállóvá, megmutatva a Magna-dalok színes világát.