Emlékmorzsák

 
1. MÁZS: Művész (Fame)
2. Ádám: Bíró dala (Sakk)
3. Tomi: She's out of my life (Michael Jackson)
4. Mahócska: Who wants to live forever (Queen)
5. Zsaki-Gabi: Szeret mind, ki ismer (Mozart!)
6. Gyuri: Himnusz (Sakk)
7. MÁZS: Katedrális (Notre Dame de Paris)
8. Ádám: Fezziwig dala (Isten pénze)
9. Mahócska-Tomi: Szóló szaxofon (Jekyll & Hyde)
10. Gabi: ??? (Alul semmi)
11. Gyuri: Maria (West Side Story)
12. MÁZS-Tomi: A zene az vagyok én (Mozart!)
13. Ádám: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)
14. Mahócska-Gyuri: Time to say goodbye (Sarah Brightman - Andrea Bocelli)
15. Gabi: Vesti la giubba (Bajazzo)
16. Zsaki: Az már nem én lennék (Elisabeth)
 
1. Zsaki-Ádám: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde)
2. Mahócska-Gabi: Tonight (West Side Story)
3. Tomi: Miért nem fogadsz el engem? (Mozart!)
4. MÁZS: András dala (Menyasszonytánc)
5. Ádám: Rózsalevél (Sárdy János)
6. Gabi: Ima (A Vörös Pimpernel)
7. Zsaki-MÁZS: Értem születtél (Rudolf)
8. Mahócska: Hijo de la Luna (Sarah Brightman)
9. Gyuri: Távol a cél (Herkules)
10. Gabi: Vándor (saját dal)
11. Zsaki-Tomi: ??? (Robin Hood)
12. Mahócska: Várj még (saját dal)
13. Gyuri: Going home (Anthony Dvořak)
14. MÁZS: Táncolj! (saját dal)
15. Ádám: Jajj, cica (Csárdáskirálynő)
16. Zsaki: Forog a tánc (Mozart!)
17. MÁZS-Tomi: Nincs más út, csak az Isten útja (István, a király)
18. Finálé: A holnap hídja (Rudolf)

A következő, június 21-én sorra kerülő Musical Pluszra már a szünetben megvettük a jegyeket, hogy biztosítsuk helyünket az ugyancsak kedvenceket felsorakoztató délutánra: Serbán Attila :), Egyházi Géza :), Posta Victor :), Janza Kata, Vágó Bernadett, Polyák Lilla.

Mindig is érdekelt a szinkronkészítés - úgy technikailag, mint színészileg. Fogékony, de még inkább érzékeny vagyok a szinkronhangokra - elsősorban a férfi szinkronhangokra. Örök nagy kedvencem, Selmeczi Roland hangját ma már inkább csak az égiek élvezhetik.:( Számomra nagyon fontos, ha úgy tetszik, alapvető szempont, hogy az ismert külföldi színésznek szinkronhangot kölcsönző magyar hang, ha már egyszer megszoktam, lehetőség szerint, ne változzon, és igenis, erre figyeljenek oda a szinkronrendezők, és amikor csak lehet, kövessenek el mindent, hogy pl. Jennifer Anistont Kökényessy Ági, Pierce Brosnant Kautzky Armand, George Clooney-t Szabó Sipos Barnabás, Bruce Willist Dörner György, Nicholas Cage-t Józsa Imre, Leonardo di Capriót Hevér Gábor stb. szinkronizáljon, mert igenis "illúzió romboló", ha nem a megszokott magyar hangján szólaltatják meg őket. :(
A magyar szinkron idén ünnepli 80. születésnapját, ami szerintem, elismerésre méltó, mert úgy gondolom, szenzációsan jó színészeink vannak, akik kiválóan szinkronizálnak, sőt, többünk véleménye szerint, élvezetesebb film a szinkronhanggal, mint az eredeti nyelven megszólaló színésszel!? Mindezek ellenére szomorúan olvastam, hogy "bajban van a magyar hang"?!
Bizonyára a "hangok" iránti érdeklődésem is magyarázata annak, hogy azonnal felfigyeltem a Port.hu színházi ajánlójában egyik nagyon kedvelt és nagy népszerűségnek örvendő kiváló magyar színészünk, Kautzky Armand rendezésében színpadra állítottHangemberek című keserédes film-színházra, melyet az ugyancsak ismert és kedvelt színész és szinkronhang, Imre István ötlete nyomán Albert Péter kortárs szerző és színművész írt, aki maga is több mint 300 filmben szinkronizált az elmúlt két évtizedben.
Amint az a színház honlapján olvasható, "a Hangemberek a szinkronstúdiók édesbús, kulisszatitkos, sok humorral, (ön)iróniával és anomáliákkal egyaránt tarkított, rendszerváltás utáni világát tárja a bennfentessé avatott nagyérdemű elé, szívbemarkoló tanulságokkal és társadalomkritikai áthallásokkal".
A témát elolvasva én máris kedvet éreztem e darab megnézéséhez, Kautzky Armand rendezése és szereplése ugyancsak vonzó szempont volt, amely elhatározásomban a további szereplők is csak megerősítettek. Cilivel konzultálva és egyeztetve gyors elhatározásra jutottunk, s azonnal intézkedtem jegyvásárlás ügyben.
Bár, már hivatalosan a tavasz évszakába léptünk, az egyelőre nehezen távozó tél ezt mintha nem igazán akarná tudomásul venni, s még próbára teszi a türelmünket, ennek ellenére egész tűrhető időjárásban volt részünk. Az előadás az Újszínház Bubik István Stúdiószínpadán került bemutatásra, amelynek megtalálása némi gondot okozott, de egy rövid bolyongás után rátaláltunk a stúdiószínpad bejáratára. A helyfoglalás érkezési sorrendben történt, s bár, mi az utolsók között léptünk a nézőtérre, jó helyre sikerült leülnünk, ahonnan kiválóan láttunk mindent a színpadon történtekből. :)
Amint azt már fentebb is írtam, a darab egy történeten keresztül meséli el a magyar szinkronstúdiók világának elmúlt 25 évét, annak minden örömével és keserűségével. A bajban lévő magyar szinkronról korábban olvasott cikk mondatai szinte mindegyike visszaköszönt a színpadi dialógusokból. Nagyon tisztán és világosan nyomon lehetett követni a "változások szelét". :) Azt gondolom, a darab hitelességéhez nagyban hozzájárult, hogy maguktól a "szinkron sztárok"-tól, azaz a méltán népszerű és kedvelt (szinkron)színészeink - Kautzky Armand, Kökényessy Ági, Lux Ádám, Mihályi Győző, Szabó Sipos Barnabás - szájából hangzottak el azon mondatok, amelyek - adott esetben - napjainkban is elhangzanak a különböző szinkronstúdiókban. :(
Mindkettőnknek nagyon tetszett az előadás! Magamat tekintve, ugyan, nem tudtam, mire számítsak a darab kapcsán, de miután a téma nagyon érdekel, így biztos voltam benne, hogy nagy csalódás nem fog érni; Cilit tekintve pedig, örültem, hogy ugyancsak élvezte az előadást, annak ellenére, hogy alapvetően nem annyira érzékeny a (szinkron)hangokra, illetve a magyar szinkronra, mint ügyre. :)

Azt gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy nagyon-nagyon vártuk a délután 4 órakor kezdődő Egyházi Géza Plusz - Valentin napi élőzenés koncertet! :) Én konkrétan a 2011. január 20-i elmaradt koncert óta vártam, hogy valamilyen szervezés keretében mindez pótlásra, illetve megrendezésre kerüljön. Örülök, hogy Mary megtette ezt a lépést - úgy érzem, sokunk nagy-nagy örömére! :)
Cilivel a Kőrösi felé menet találkoztunk, szerencsére, a legnagyobb rendben és időben érkezett meg a vonattal. A viszonylag késői jegyvásárlás ellenére kitűnő helyre (a 11.sor közepére) sikerült jegyet váltanunk - tökéletes rálátásunk volt a színpadra. :)
A program kezdeti perceiben megtudtuk Gézától, hogy a kezdési időpontot nagyon gondosan, mértani pontossággal helyezték el a napban, merthogy tulajdonképpen a szervezetünk étkezés utáni emésztésre fordított energiájából fakadó álmosság érzet ilyenkor már elmúlóban van, a normális esti lefekvés előtti fáradtság okozta álmosság érzet pedig még nincs jelen. Ennek értelmében tehát, Géza senkit sem szeretett volna meglátni szuszókálni, hiszen, drága pénzért jegyeket vásároltunk, aludni pedig, otthon is lehet... arról nem beszélve, hogy milyen híre lenne annak, hogy Egyházi Géza koncertjén tömeges alvások voltak!? ;) Nos, hát, hasonló humorral kellőképpen átitatott és fűszerezett műsorlevezetésben volt részünk, amely abszolút nem áll távol Gézától, sőt mi több, Krolock grófunk kreatív eszperente nyelvtudását ;) is megcsillantotta! :)
A műsorpalettán szerepeltek dalok nagy klasszikusoktól (pl. Tom Jones, Máté Péter, Elvis Presley), mai kedvencektől (pl. Josh Groban), kedvelt musicalekből (pl. El nem múló vágy - Vámpírok bálja,Katedrális - Notre Dame de Paris), Géza saját (Infinity) lemezéről, s természetesen, Valentin nap kapcsán, a szerelmes dalok sem hiányozhattak (pl. Zeffirelli: Rómeó és Júlia c. film főcímdala, Igazából szerelem c. film betétdala). :)
Ahogyan az a szórólapon is olvasható volt, két vendégfellépő - Janza Kata és Szomor György - színesítette a műsort. Kata elárulta, hogy két olyan zenész kollégája van, akiknek szívesen mond igent a koncertmeghívásukra - az egyikük Egyházi Géza! :) Kata elénekelte Cserháti Zsuzsa Kicsi, gyere velem rózsát szedni című slágerét, majd (ugyancsak) hatalmas sikerrel duetteztek Gézával a Hogyha kell egy tánc (Elisabeth), a Belehalok (Grease) és a Holnap hajnalig (Szép nyári nap) című dalokkal! :) Gyuriszereplésének nagyon örültem - egyrészt, mert már nagyon régen láttam és hallottam őt, másrészt, mert nagyon szeretem a hangját! :) Sajnos, Gyuri mindössze csak két dalt hozott el nekünk (Szeretned kell, míg élek / Love of my life - Queen, Elmegyek - Máté Péter), de azokat szenzációsan adta elő. :) Miután Gézától megtudtuk, hogy Gyuri főszerepet játszik a Győri Nemzeti Színház Jézus Krisztus Szupersztár musicaljében, Cilivel elgondolkod(t)unk, hogy egy hosszú hétvége keretében elutazunk és megnézzük Gyurit Jézusként! :) Még egy vendégfellépője volt a műsornak, akinek a neve sem a szórólapon, sem a plakátokon nem szerepelt, mert vendégszereplése csak később realizálódott; de Géza, amikor csak teheti, meghívja és favorizálja őt, mert nagyon tehetségesnek tartja - ő pedig nem más, mint Szemerédi Bernadett, akivel közösen elénekelték Géza lemezéről a Holnapután című dalt. :)
Amint azt fentebb említettem, élőzenés koncertben volt részünk, s az Ötödik elem névre hallgató zenekar szolgáltatta a zenét. A zenekart két vokalista lány - Ambrus Rita és Farkas Zsófi - egészítette ki, akik önállóan is énekeltek nekünk, mégpedig Whitney Houston & Mariah Carey When you believe című dalát. :)
Nagyszerűen éreztük magunkat ezen a délutáni koncerten, kiválóan szórakoztunk, mégis... ha őszinte akarok lenni, akkor nekem sokkal jobban bejönnek Géza nagyívű, igazán magas színvonalú hangot igénylő éneklései, mint az ún. könnyedebb műfajú dalok. Igaz, Géza humora sem mindennapi, amelyre mindenkor és mindenhol abszolút vevő vagyok! :)
A szünetben sikerült jegyet vennünk a következő - április 12-i - MusicalPlusz 48.-ra, így biztosítva helyünket az ugyancsak csábító fellépőket felsorakoztató élményteli musical délutánra - többek között - Bot Gabi, Hanczár György és MÁZs társaságában! :) Tudom, elfogult vagyok, de MÁZs-nak különösen örülök! ;)

Amikor tavaly márciusban megnéztük az ExperiDance Szenvedélyem, Velence című produkcióját, tudtam, hogy én ezt mihamarabb újra látni szeretném. December elején megnéztem a RaM Colosseum honlapján a lehetőségeket, s örömmel láttam, hogy január 9-én ez a produkció lesz műsoron. Tovább kattintva a jegyvásárlásra, valamiféle jelnek tekintettem, hogy a már csak egy-egy elszórt üres helyen kívül, mindössze egyetlen két, egymás mellé szóló hely kínálta magát! Mintha csak ránk várt volna ez a két szék a nézőtér 3. sorának (szinte) közepén! :)
S ha már várt, mi éltünk a lehetőséggel, mentünk és újra megnéztük ezt a hihetetlenül látványos, szenzációs előadást! Olyannyira magával ragadó a produkció minden egyes pillanata, hogy csak akkor eszmélsz fel, hogy véget ért az előadás, amikor a táncosok meghajolnak és a közönség hosszasan tapsolni kezd. :) Már-már gyanúsan az volt az érzésünk, hogy egy-két jelenet kimaradt, olyan hamar eltelt az idő! :(
Eddig minden látott ExperiDance-produkció nagyon-nagyon tetszett, de ez a Szenvedélyem, Velencenálam mindent visz! Ahogyan azt a márciusi előadás kapcsán írtam: fülbemászó zenék, ötletes díszletek a rávetített képekkel és fényekkel kombinálva, csodaszép jelmezek, és hát, lenyűgözően ügyes táncosok! :)
Abból a szempontból nagyon jó volt a 3. sor, hogy még közelebbről láttuk a táncosok arcát, gesztusait és mozdulatait, de szerintem, a totális összkép kicsit távolabbról még egységesebb, még látványosabb! :) Az előadás Tamburino színre lépésével kezdődik, aki a nézőtérről "keveredik fel" a színpadra, csak előtte "átpasszírozza" magát a nézőtér egyik oldaláról a másikra, miközben felállít egy (hölgy)nézőt, hogy a helyére ülhessen, hogy ott pár pillanatig megpihenhessen! Nos, azért is ültünk jó helyen, mert pl. ez a jelenet pontosan előttünk zajlott le! :)
Azt is kiszúrtam, hogy kedvenc táncosom, Újszászi András, levágatta a haját... jól nézett ki! ;)
A márciusi beszámolómhoz képest csak ismételni tudom magam... Nagyon jó volt látni a táncosok arcán a mosolyt, függetlenül attól, hogy "könnyedebb" avagy nagy koncentrálást kívánó, akrobatikus mozdulatokkal kápráztattak el minket! :) A lenyűgözés ezúttal sem maradt el! Úgy érzem, nem most láttam utoljára ezt a produkciót! ;)

Nos, ha eljő a december, akkor már nem csak a Mikulás, a Karácsony és a Szilveszter jut az eszünkbe, hanem a soron következő HAVASI Symphonic Aréna Show is! ;) Az elmúlt két év fergeteges zenei élményének köszönhetően az idei - harmadik - felvonást az idő közeledtével egyre felfokozottabb hangulatban vártuk, amelyre bizony, már áprilisban megvettük a jegyeket! Az érdeklődés pedig olyannyira nagy volt, hogy a ma délutáni és esti teltházas koncerten kívül még két előadásra töltötték meg az érdeklődők a Budapest Arénát! :)
Megérkezve kicsit hiányoltuk - az elmúlt két évhez hasonlóan - a székekre helyezett gyönyörű kivitelű programfüzetet, amely felsorolta volna az elhangzó műveket, olvashattunk volna a sztárvendégekről és a show alkotóiról, de ezen hiányérzetünket pótoltuk a szünetben az idei show műsorát tartalmazó CD megvásárlásával. :) Megkeresve helyünket a lelátón, kényelembe helyeztük magunkat, majd izgatottan vártuk a kezdést. Ezúttal is kitűnő helyről csodáltuk végig a showt - mindent tökéletesen láttunk, mindent tökéletesen hallottunk. :)
A show ezúttal is saját zongoratémákból, zenei ötletekből épült fel. Pejtsik Péternek, Havasi Balázs kreatív alkotótársának köszönhetően, több hónapi közös munka gyümölcse, hogy a szóló zongoradarabok újabb és újabb monumentális művekké formálódtak, melyeket meghallva szinte azonnal ráismerünk a HAVASI Symphonic sajátos zenei világára. A koncert során több dallam is ismerősen szólt, de természetesen, hallottunk új szerzeményeket, és láttunk új produkciókat is. :)

A nagyon hatásos és látványos bevezető nyitány (Prelude - Age of Heroes) után az Ad Martemmostanra már igencsak jól ismert dallamai csendültek fel, hiszen, a koncertet hirdető reklámszöveg alatt e zene hallható. :) Ezután egy soha élőben még el nem játszott új tételt, a Miami Fever-t hallgattuk meg, amely egy nagyon vidám hangulatú, lendületes, mai modern hangzású szerzemény. :)
Balázs tavasszal egy olyan etűdsorozatot kíván megjelentetni (CD és kotta formájában), melynek segítségével könnyebben küzdhetők le a zenetanulás technikai nehézségei, mert az általa komponált etűdök zeneileg hallgathatóak és közel áll a mai zenei ízléshez. Ebből a készülő sorozatból kaptunk ízelítőt négy mű erejéig - kettőt a koncert első (Etude No. 1 és Etude No. 2) és kettőt a második felében (Etude No. 8 és Etude No. 9). :)
Ismét jól ismert dallamok következtek. Az Ecset és Zongora projektből a Poros út, az Egy magyar Párizsban és a Krisztus-trilógia hangzott el. E szerzeményeket Havasi Balázs a Munkácsy-festmények hatására komponálta, mely festményeket láthattuk közben a hatalmas LED falon. :)
"Az emberiség nagy történetei úgy kezdődnek: volt egy férfi és egy nő, de vannak történetek, amelyek kezdetén két férfi áll... És van egy történet a világon, egyetlen egy, amelyik így kezdődik: volt egy zongora és volt egy dob..." - ez Havasi Balázs és Endi története! Ki tudja, miért, a Drum & Piano projekt változatlanul hatalmas sikernek örvendett ;), pedig már szinte minden pillanata nyomon követhető a közösségi oldalakra feltöltött videókon... Hiába, a produkció látványa élőben sokkal hatásosabb és lenyűgözőbb! :)
A koncert első részének záró akkordjaként Balázs egy közös játékra kért bennünket. Endi mutatott egy egyszerű ritmusképletet, amelyet az elhangzó zenére kellett tapsolnunk, s miután magabiztosan felvettük a ritmust, elindult az új szerzemény, a You Can’t Stop Us. Talán, valamilyen formában eljutott Balázshoz a jó kis zúzos rockkal vegyített zongorajáték kívánságom, mert ez bizony a klasszikus zene és a rock találkozása volt, sőt, további meglepetésként Endi mellett a teljes Hooligans legénysége is színpadra lépett! (Csipának micsoda hangja van! Elképesztő! :))

A show második része ugyancsak látványosan kezdődött az Oh, Saint Stephen és a The Chaseművekkel. Ez utóbbiban a több hangszeren is játszó és a legtöbb zenei stílusban otthon lévő Pejtsik Péter a vezénylésen túl a hegedű tudását is megmutatta. :)
Ez évben is bekerült a műsorba Balázs Voices of Change című szerzeménye, amelyet Radics Gigi aHarlem Gospel Kórussal adott elő. :)
Az idei harmadik felvonás repertoárjában helyet kapott Liszt Ferenc Szerelmi álmok című zongoradarabja. Semmihez sem fogható érzés volt, ahogy Balázs "csupasz" zongorajátéka "beszőtte" az aréna hatalmas nézőterét. :)
No, és végre, a show sztárvendége, a Grammy-díjas Lebo M. is színpadra lépett, és élőben is felhangzott a jellegzetes kiáltás, azaz az Oroszlánkirály hangja! A világhírű producer nemcsak előadója a Circle of Life című dalnak, hanem társszerzője is. Elsöprő sikert aratott "az élet körforgása", amelyet a zeneszerző egy afrikai kórus kíséretében adott elő. :) Lebo M. egy dalpremierrel is kedveskedett nekünk, amikor is a Bruce Willis főszereplésével nagy sikert aratott, A Nap könnyei című filmdráma eddig csak lemezre felénekelt betétdalát, most először élőben is előadta. :)

A show olyan ismert és kedvelt művekkel zárult, mint a Generali, az Infinity, a Storm és a Spring Wind (Tavaszi szél). :)
Furcsa módon, ráadás, mint olyan nem volt, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen, 2014 decemberének estéjén is világszínvonalú, látvánnyal teli, giga-mega produkció részesei lehettünk, s a HAVASI Symphonic-esszenciával ismét hónapokra feltöltődtünk! :)
Az est zárásaként név szerint is bemutatásra kerültek a show fellépői és alkotói, akik közül sokukat a 2012-es és 2013-as HAVASI Symphonic Arena Show kapcsán már megismerhettünk. :)
 
Talán, kicsit mostoha módon, a beszámoló vége felé említem meg őket, de annál nagyobb szeretettel, örömmel és lelkesedéssel írom, hogy a shownak nagyon fontos szereplője és közreműködője volt az ExperiDance társulata is. Tökéletesen tették kerekké a HAVASI Symphonic zenei művészetét a mozgás művészetével. A távolság ellenére egy-két ismerős arcot is sikerült felfedeznem a táncosok között. :)

Még mielőtt bárki is reklamálná, nem, nem feledkeztem meg a show főszereplőjéről, mindössze keres(t)em a szavakat, mivel is tudnám a leginkább megköszönni neki, hogy ismét mert nagyot álmodni, és az álmok megvalósításában ezúttal is fantasztikus társakra talált. Köszönöm Havasi Balázsnak, hogy az évtizedeken át tartó gyakorlások, asztalfiókoknak történő komponálások ellenére hitt magában, hitt az érzéseinek, gondolatainak kifejezéseként választott hangszerben, a zongorában, s még azon lemezkiadók sem szegték kedvét, akiknek demo lemezét megküldve évekkel ezelőtt azzal utasították el, hogy (nem pontosan idézve): Tisztelt Havasi úr! Gratulálunk a szerzeményeihez, de jelen pillanatban ez a zene Magyarországon eladhatatlan. (?!?!) :( Nos, talán, nem tévednék nagyot, ha azt gondolnám, hogy e lemezkiadók (ha léteznek még egyáltalán) ma már bizonyára másképpen vélekednének! ;)
Balázs szüleinek is hatalmas köszönetet szeretnék mondani, akik mérnökként és közgazdászként hagyták, hogy gyermekük zenét tanuljon, s ha kicsit sokat is váratott magára, de közel négy éve meghozta gyümölcsét a kitartó munka és lelkesedés Balázs számára, s a kezdetben 600 fős zeneakadémiai közönség mára már akár négy alkalommal is teltházas Arénát produkáló rajongótáborrá duzzadt! :)
 
Adatokkal és számokkal nem szívesen untatnám magunkat, de a 450 fős háttércsapat(!!!) mellett meg kell említenem az elképesztő látványvilág létrehozásában szerepet játszó különleges, majd' 300 m2-es tű éles LED falat a színpad hátterében. Talán, mondanom sem kell, hogy e falon megjelenő képek pontosan tükrözték a zene hangulatát, lüktetését és mondanivalóját! Az élettel teli, valósághű képeknek köszönhetően, hol egy hatalmas léghajóban utazva érezhettük magunkat, amelynek mintha ablakán kinézve tárult volna elénk a csodálatos látvány; hol kézzel érinthető közelségben érezhettük a hegytetőről alázuhanó vízesést; hol pedig versenyt futhattunk a fel-felszálló madárrajjal. Szenzációs volt! :)

 
A beszámolóm legvégére egy amolyan kérésféle azoknak címezve, akik szponzor cégek munkatársaként kaptak tiszteletjegyet, eljöttek az előadásra, de talán fogalmuk sem volt, hogy mire is ülnek be pontosan, merthogy a program iránti érdeklődésük mintha odahaza maradt volna. Történt ugyanis, hogy a szünetben egy tőlünk nem messze ülő néző hangot adva felháborodásának teljesen kibukott egy társaságra, akik a koncert első része alatt iszogattak, csörömpöltek a poharakkal és dumáltak!? Kicsit megijedtünk, mert a második rész elején mögénk is valami hasonló társaság, hasonló mentalitással telepedett le, de valaminek köszönhetően, néhány perc után már nem hallottuk őket. Cili ugyan kiszúrta, amint egy biztonsági ember hosszú percekig figyelte eme társaságot, s remélhetőleg, ennek eredményeképpen visszavonulót fújtak! Szóval, kérdezem én (csak úgy, költőien), minek jön el az olyan, akinek fogalma sincs, mire ül be, s a viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy nem is nagyon érdekli, ami a színpadon történik; az pedig végképp nem érdekli, hogy más néző súlyos ezreket fizetett az előadásért, s a pénzéért nem bosszankodni szeretne az ilyenek miatt!? :(

 
1. Vastag Tomi: Róma (Monte Cristo grófja)
2. Tóth Attila: Nincs vissza út (Edda Musical)
3. Egyházi Géza - Kamarás Máté: Útvesztő minden út (Elisabeth)
4. Réthy Zsazsa: Senkim már (Nyomorultak)
5. Csengeri Attila: Hallelujah (Leonard Cohen)
6. Kamarás Máté - Vastag Tomi: New York, New York (Frank Sinatra)
7. Serbán Attila: Javert halála (Nyomorultak)
8. Egyházi Géza: Csillagok (Nyomorultak)
9. Tóth Attila: Bring him home (Nyomorultak)
10. Réthy Zsazsa - Serbán Attila: Hammer to fal (We will rock you musical)
11. Egyházi Géza - Szemerédi Bernadett: Holnapután (Géza saját CD-ről)
12. Vastag Tomi: ??? (zongorán kísér: Juhász Attila)
13. Tóth Attila: Róma égése (Sztárcsinálók)
14. Egyházi Géza - Réthy Zsazsa: Teljes a sötét (Vámpírok bálja)
15. Csengeri Attila: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)
16. Kamarás Máté - Serbán Attila: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
 
1. Kamarás Máté: You Can Leave Your Hat On (Joe Cocker)
2. Serbán Attila - Vastag Tomi: Home (Michael Buble - zongorán kísér: Juhász Attila)
3. Csengeri Attila: Forog a kerék (Sakk)
4. Tóth Attila: Gethsemane (Jézus Krisztus Szupersztár)
5. Réthy Zsazsa: Legyen hó (Jégvarázs c. mesefilm)
6. Egyházi Géza: Belle (Notre Dame de Paris)
7. Serbán Attila: Szegény kissrác panaszai (Sakk)
8. Vastag Tomi: Hangokba zárva (Josh Groban)
9. Kamarás Máté: Most múlik pontosan (Quimby)
10. Egyházi Géza - Csengeri Attila: Védj meg, Urunk! (Godspell musical)
11. Réthy Zsazsa: Úgy élj, mint a szél (Whistle Down the Wind)
12. Tóth Attila: Elsiratlak gyönyörű szerelem (Edda Musical)
13. Vastag Tomi: My way (Paul Anka - zongorán kísér: Juhász Attila)
14. Kamarás Máté: Rock me Amadeus (Falco)
15. Réthy Zsazsa - Tóth Attila: Don't stop believing! (???)
16. Finálé: 365 nap (Rent)

Az utóbbi hónapokban csökkent a színház- illetve koncertlátogatásunk száma, Xaver-koncerten is régen voltunk már (közel egy évvel ezelőtt), így nagyon vártuk a ma esti ünnepi hangversenyt. A elmúlt Mindenszentek napja és a közelgő Karácsony is apropója lehetett volna ennek az eseménynek, de ezúttal egy szép kerek évforduló alkalmából adta Xaver ezt a koncertet, mégpedig, hogy idén (áprilisban) töltötte be az 50. életévét! :) Szívből köszöntöm őt ezúton is! :)

Kanadából történő visszatérése óta 15 év telt el, amely így visszatekintve majd' olyan gyorsan repült el, mint a májusban történt jegyvásárlás óta eltelt közel fél év. ;) A Művészetek Palotájában is régen voltunk már, amely méltó helyszínt adott ennek az eseménynek! :) A (sajnos) bizonytalan vonatközlekedés miatt korán a MüPa-ba érkeztünk, így nézelődésre is jutott idő. ;)
Elfoglalva helyünket az I. emeleti középerkély 3. sorában, gondolatban hálás köszönetet mondtunk Heródek Évának, akitől a jegyeket vettem, hogy ilyen kiváló paraméterekkel rendelkező ülőhelyet ajánlott számunkra. Minden szempontból tökéletes helyen ültünk, ahonnan mindent nagyszerűen láttunk és hallottunk, sőt, még a koncertráadás ráadásának a ráadása produkcióját is... no, de erről egy kicsit később! ;)
A hangverseny első negyedórájában, ahogy Xaver fogalmazott, benne volt az, amire az életét tette fel – az improvizáció és Johann Sebastian Bach. Természetesen, a folytatást tekintve is élményekkel teli meglepetésekben volt részünk. Xaver koncertjeinek elmaradhatatlan része, ha úgy tetszik, "műsorkelléke" a művek közötti (egy-két perces) történetmesélés is, amely komoly hiányérzetet keltene a koncertjeit rendszeresen látogató közönségben, ha nem lenne. ;) El sem tudom képzelni ezeket a koncerteket Xaver, hol ironikus, hol humoros, hol tanulságos kis szösszenetei nélkül! Például, némi meghatottsággal és jó érzéssel osztotta meg velünk, hogy az augusztusi lipcsei koncert alkalmával a Tamás-templom kulcsa a szemközt lévő szállodai szobája asztalára volt készítve, s egy hétig az övé volt, hogy bármikor átmehessen játszani a templom (Bach sírja feletti) orgonáján; majd csodálattal mesélt Bach ún. komponáló szobájáról, amelyben egyetlen hangszer sem volt, de ahol két órát töltött minden nap  (este 7-9 óra között), és a fejében tökéletesen megkomponált műveinek kottáját vetette papírra. :) E történet mesélésekor az irónia is megjelent Xaver szavaiban, miszerint a Magyar Televízió felkérte őt egy Bach-sorozat elkészítésére, amelyet a közszolgálati csatorna "a sok évtizedes perverz szokásának megfelelően" éjjel fél 12-kor tett adásba! :(
A koncert folytatásaként Xaver egy nagyon fiatal, ám annál tehetségesebb (kis)hölggyel, Kiss Petra zongoraművésszel játszotta el Camille Saint-Saëns egyik művét, megmutatva ismét, hogy az orgona hangja nem nyomja el a zongoráét, hanem magával ragadja és felemeli azt, illetve a zongora hangja még jobban szárnyal, ha orgonajátékkal párosul. Ezt a nagyszerű összhangot élvezhettük Bach egyik leghíresebb, eredetileg hegedűre írt művében, a d-moll hegedűpartita "Chacconne"-tételében is. Mint azt Xavertól megtudtuk, először Mendelsshon írta át a művet hegedűre és zongorára, majd Schumann két zongorára, a 20. században pedig "jött egy pimasz fiatalember, akit Varnus Xavernak hívtak", és átírta a művet orgonára és zongorára! :)
Amikor Xaver úgy vezette fel a következő művet, hogy tegyük félre az előítéleteinket és adjunk egy esélyt a zeneszerzőnek, azt gondoltam, Bartók egyik nehezebben befogadható darabját készül orgonán előadni, de Antalffy-Zsiross Dezső nevét meghallva nekem már nem volt előítéletem, és az esélyt is azonnal megadtam a magyar orgonaművész és zeneszerző számára, hiszen a Karácsonyi harangok című szerzeményét mindig nagyon szívesen hallom Xaver tolmácsolásában! Ezúttal a Madrigal és a Holtak szigete című művét hallgattuk meg. :)
Puccini Krizantémok című műve eredetileg vonószenekarra íródott. Egy néhány évvel ezelőtti koncertpróba után, amelyen Xaver az orgonaszólamot játszotta és Leonard Bernstein vezényelt, azt mondta Xaver Bernsteinnek: "Úgy eljátszanám ezt a darabot orgonán!", mire Breinstein csak ennyit mondott: "Hát, játszd!" - és Xaver eljátszotta nekünk! :)
Ravel Bolerója a közös művünk - fogalmazott így Xaver, mondván, ez a darab a 2002. októberi Dohány utcai Zsinagógabeli koncert óta akaratlanul is az Ő és a közönsége közös produkciójává nőtte ki magát, még ha a legenda szerint, némelyek ritmusérzékét komoly próbatétel alá is veti. ;) Xaver orgonajátékát a Talamba Ütőegyüttes szenzációs játéka színesítette! :) Ekkor újabb köszönetet mondtunk Évának a tökéletes ülőhelyekért, ugyanis a Talamba tagjai a hangversenyterem emeleti orgonája előtt sorakoztak fel, így szemből nagyon jól láttuk őket is. No, de visszatérve Ravel Bolerójára... Megismertük Petit is, aki kiválóan orgonál és énekel, miközben orvosnak készül ;), s nem mellesleg ő lapozta a kottát Xavernak! Ezúttal, bár, karmesteri végzettsége nincs, azt a feladatot is megkapta, hogy egy bizonyos ponton jelzett a közönségnek, amikor is ütemesen tapsolni kezdtünk a zenére! :) Szenzációs volt! :)
Nos, ugyan Xaver adott születésnapi koncertet, ami már önmagában nagyszerű ajándék nekünk, de a ráadások következtével egyre inkább úgy éreztem, mégis csak mi vagyunk az ünnepeltek! Az első ráadás, Berlioz Rákóczi indulója volt, amelyet Xaver Petrával közösen játszott el. Aranyos volt Xaver, mert elmondása szerint több a lelkesedés a szívében,  mint a tudás a fejében e darab tekintetében, de szerintem, ezt csak a szerénysége mondatta vele, mert a produkció nagyszerűen sikerült! :)
A bónusz ráadás előtt Xaver egy kis technikai előadást tartott a teremben lévő orgonákról, miszerint a színpadon felállított orgona optikai kábel segítségével, míg az emeleti orgona abszolút mechanikusan működik, s a színpadon felállított orgonán annyival nehezebb játszani, hogy a lenyomott billentyűk pici késéssel szólaltatják meg az orgona sípjait. Tette mindezt azért, mert a bónusz ráadás zeneszámot a mechanikusan működő orgonán készült eljátszani nekünk, s amíg felsétált az emeleti orgonához, addig Petra Chopin keringőt zongorázott nekünk. :)
Ismét Xaver szavait idézve, igazi "ínyencség"-gel készült, hogy legyen mit kivesézni útban hazafelé a 2-es villamoson, feltéve, ha Tarlós főpolgármester úr még nem szüntette meg?! ;)  No, mi is lehetett volna más ez az ínyencség, mint Bach d-moll toccata és fugája - tehát, mechanikus orgonán - a Talambával dzsesszesítve! Elképesztően hatásos volt! Szenzációs! :)
És amiért azt gondolom, hogy a mi születésnapunk volt, legalábbis mi, közönség annyi mindent kaptunk Xavertól ezen az estén (is), ahogyan még egy extra ráadást is, amelyben a Talamba ugyancsak közreműködött. Nos, ha van közös művünk, akkor van közös "búcsú dalunk", ez pedig nem más, mint Marc-Antoine Charpentier Marche en Rondeau című szerzeménye. :)
50 életév ide, 37 pályaév oda, Xaver nagyon jól nézett ki - védjegyévé vált rakoncátlan szőke fürtjei, amelyet csak ő tud az ujjaival olyan sármosan pár másodperces rendezettségre bírni, magával ragadó személyisége, lebilincselő történetei és sziporkázó humora... Szóval, remélem, az orgonajátéka mellett mindezeket is még további sok éven át élvezhetjük! ;) Azon a (más szempontjából amúgy teljesen lényegtelen) felfedezésemen és megfigyelésemen meg jót mosolyogtam, hogy még ha megbeszéljük sem tudtunk volna olyan tökéletesen egyforma árnyalatú grafitszürke inget és blúzt felvenni, mint amilyen rajta és rajtam volt. ;)
A koncert félidejénél járhattunk, amikor Xaver amolyan szolgálati közleményként tájékoztatott minket a Facebookon már októbertől olvasható kezdeményezésről, miszerint november 29-én megnyitja Budapest első nyilvános lakás-koncerttermét, a Varnus Xaver Zeneszalont a XIV.ker. Amerikai út 85-ben, s mindegyik koncert bevételének egyharmadát felajánlotta a Heim Pál Gyermekkórháznak. :)
Drága Xaver! Nagyon köszönöm Neked ezt a csodálatos koncertet! Ünnepeltnek éreztem magam! Kívánom, hogy lelkesedésed, egészséged és orgonaszereteted még legalább 50 évig kitartson! :)
Csodálatos zenei élménnyel feltöltődve léptünk ki a MüPa kapuján, s amint azt már a koncertre jövet elhatároztuk, végigutazva a Duna parton vettük az irányt hazafelé a 2-es villamossal, amelyet egyelőre még semmiféle intézkedés nem szüntetett meg! ;)

Amikor kb. egy hónappal ezelőtt találkoztam a hírrel, hogy a Scooter ismét fellép Budapesten, kacérkodtam a gondolattal, hogy elmegyek, annak ellenére, hogy az  5 évvel ezelőtti koncertről úgy tértem haza, hogy nem biztos, hogy nekem való ez a tombolás!? Persze, HP-ék iránti rajongásom erősebb volt, így győzött a nosztalgia érzése, s megvettem a koncertre szóló jegyeket. :)
Elérkezett a koncert időpontja, és rajtam ismét úrrá lett a bizonytalanság az elmenetelt illetően - ezen érzésemet ráadásul csak erősítette az éppen náthából kilábaló egészségem + a délelőtt folyamán szakadó esőt produkáló időjárás. Napközben aztán kisütött a nap, s miután az előrejelzések sem szóltak cudar időjárásról, no meg a jegyemet is macerás lett volna eladni pár órával a koncert előtt (bár, ahogy a FB-on olvastam, lehet, hogy pillanatok alatt elkelt volna), összekaptam magam, és nekiindultam az estének! :)
Nem voltam még soha a Budapest Parkban, így a Neten előre kinézett útvonalajánló szerint mentem, s a villamosról leszállva csak a tömeget kellett követnem, igaz, ekkor már a Budapest Park világító felirata is azonnal észrevehető volt! :)
Percek alatt átjutottam a jegyellenőrzésen, majd beindultam a tömegbe amennyire csak lehetett, majd szimpatikusnak tűnő emberek társaságában ledekkoltam a színpad előtt. Úgy tűnt, abszolút jó volt az időzítésem, mert kb. negyedóra múlva, de már így is némi csúszással, 19:20-kor elkezdődött a program a Kozmix-szal! :)
Hát, előzenekarként, illetve bocsánat, vendégként, le a kalappal előttük, mert abba a kb. egy órában, amit a színpadon töltöttek, beleadtak mindent. Pillanatok alatt meghozták a hangulatot, s még aki alkoholos befolyásoltság alatt azt gondolta, hogy már a Scootert látja és hallja, pár másodpercnyi csalódottságából felocsúdva, önfeledten tombolt és énekelte a nagy-nagy Kozmix-slágereket! :) Laláék a legtöbb ismert dalukat elhozták, s még ha nem is teljes terjedelmében adták elő, a lényeget összedolgozták amolyan medley-vé. :) Tetszett a háttérvetítés, amely hol a számok videoklipje, hol egyéb képi effektus volt. Azt is örömmel állapítottam meg, hogy Lalának még mindig nagyon jó hangja van. :)
Ezután sajnos, kb. 30 perc technikai szünet (átállás) következett, s akkor lehetett csak igazán érezni, hogy perceken belül következik a Scooter, amikor az addig viszonylag szellősen álló emberek sokasága egy masszív (szoros) tömeggé állt össze. :( Amikor pedig, az intro hangjai felcsendültek, majd HP a színpadra perdült, végképp elszabadultak az indulatok... akarom mondani, a talpak a talajtól! :) Két-három szám erejéig bírtam is a gyűrődést, majd hirtelen olyan présben éreztem magam, hogy ki kellett mennem a tömeg szélére, ha nem akartam oxigén hiányában elájulni! No meg, elegem lett, hogy a kilátásba benyúló magas emberek tarkóját bámuljam HP hidrogénszőke feje helyett. :(
Miután kipasszíroztam magam a tömegszendvicsből, elindultam hátrafelé, azt gondolván, ott lazább a tömeg, és még a színpadon történtekből is látni valamit. Hát, tévedtem! Szinte, a Park bejáratáig tombolt a tömeg, de legalábbis, ahonnan még lehetett látni valamit a színpadi eseményekből. :( Ahogyan sodródtam ide-oda, keresve a helyemet, egyszer csak észrevettem, hogy jobbról egy hatalmas kivetítő kacsint le rám, ráadásul valami csoda folytán, felszabadult a közel(é)ben egy tökéletesnek tűnő állóhely, ahova azonnal lecövekeltem magam! Élveztem hát, tovább a koncertet - a kivetítőn mindent láttam, ami a színpadon történik, sőt, olykor a fejek között még HP-t is sikerült elcsípnem egy-egy pillanatra! :) Felé is elismerésem, hogy közel az 50-hez, így végignyomta a koncertet! Hát, még ha a cigit is letenné!... A hangját azonban változatlanul imádom, még ha az előadott számokból inkább csak annak ereje derült most ki! :)
Kb. 45 percet játszhattak, amikor egyszer csak, se szó, se beszéd, levonultak a színpadról?! Miután a tömeg feleszmélt a meglepettségéből, skandálni kezdett - ki ezt, ki azt -, hogy a fiúkat visszatérésre ösztönözze. Szerencsére, nem kellett nagyon győzködni őket (talán, a közelgő 22-es (koncert)záróra miatt?!), de két ráadás számnál többre nem futotta! HP búcsúzóul bemutatta a zenekart és a táncosokat, elköszöntek, majd levonultak, s többet vissza se jöttek!? :) No, és hol maradnak a további klasszikusok: Endless Summer, Back in the U.K., Friends, No Fate stb. - kérdeztük többen kimondva- kimondatlanul?! Nagyon úgy tűnt, hogy azt otthon kell bepótolni egy after partyzás keretében, illetve, aki maradt a koncert után, talán, Naksi & Brunner dj-től megkapta! :)

Mindent összevetve azonban, örülök, hogy a dilemmák ellenére végül, csak elmentem, és azt sem mondom, hogy megbántam, de mindenképpen van bennem egy pici csalódás. Félreértés ne essék, HP-ék szuperek voltak, tökéletes hangulatú koncertet adtak nekünk, csak éppen, annak ellenére, hogy ők voltak a főszereplők - mindössze kb. 1 órás koncertet adtak, akárcsak a Kozmix, akik amúgy, vendégzenekarként lettek megjelölve! Azután pedig... hiányoltam további nagy Scooter-slágert - akár még a kevésbé ismert számok rovására is! :( Ja, különben az időjárásnak egy hatalmas köszönet innen is, mert minden tekintetben ideális volt a helyzet - eső egy csepp sem, s a szellő is csak annyi, ami kellemes közérzetet biztosított. :)
Másnap olvasva a koncerttel kapcsolatos kommenteket, megnyugodtam, hogy általánosságban a koncert hosszát, illetve a régebbi számok hiányát kifogásolták. Nos, volt aki józanabbul látta a helyzetet, mi több, tájékozottabb is volt, s be kellett látnom, hogy ez a koncert nem egy turné állomása volt 90-100 perces koncerttel, hanem egy barátinak mondott árkategóriájú klubfellépés!