Emlékmorzsák

A nagyitól karácsonyra kapott színházbérlettel megkezdtük ez évi színházi évadunkat. A bérlet első előadása Kocsák Tibor és Miklós Tibor Anna Karenina című musical-operája volt, amelynek Lev Tolsztoj híres regénye szolgált alapjául. Örültünk, hogy ez a darab is szerepel az előadások között, mert amikor a Madách Színház újra műsorára tűzte Polyák Lillával a főszerepben, elhatároztuk, hogy megnézzük, de végül, csak nem történt ez meg. Jó érzéssel közelítettünk a Madách Színház felé – jól meggondolva, igencsak régen jártunk már ott! Kíváncsi várakozással ültünk be a nézőtérre. A helyünk a földszint 15. sorának közepére szólt, ahonnan egész jó volt a rálátás a színpadra. Az előadás kezdetéig az érkező embereket figyelgettük, hátha látunk ismerőst! Nos, közvetlen ismerőst nem láttunk, de az előttünk lévő sorban foglalt helyet Sánta Laci és Szelényi Laci egy kisebb társasággal. Hmm, Szelényi Laci majdnem előttem ült, így jól meg tudtam őt nézni (no, persze, nem feltűnően… csak úgy diszkréten :)) – hát, közelről is helyes a srác, semmi kétség! :) Találgattuk, vajon ki miatt jöttek el megnézni a darabot, de ez nem derült ki számunkra?! :) A szereposztás viszont annál inkább, amelynek nagyon-nagyon örültünk (köszönhető talán a bérletes előadásnak?!), mert több kedvencünket már igencsak régen láttuk-hallottuk színpadon! :) A történet nem volt teljesen ismeretlen a számomra, de már nem emlékeztem minden részletére.

Anna (Polyák Lilla) Moszkvába utazik, hogy bátyja, Sztyiva (Laklóth Aladár) házassági válságát elsimítsa - bálok, udvarlások, kérők és hozományvadászok körében tűnik fel a szép, szürke szemű, pétervári hivatalnokfeleség. Vronszkijt, a gárdatisztet (Posta Victor) első látásra megragadja az asszony. Hirtelen támadt kapcsolatuk mindkét embert zuhanásszerűen sodorja a szerelmi szenvedélybe: Annát az idős férj (Sasvári Sándor), gyerek (Szerjozsa), társadalmi tisztesség, szeretőjét viszont a karrier, a hírnév csak ideig-óráig tarthatja vissza. A hősnőt a gyermekágyi láz, a fiatal katonatisztet a megkísérelt öngyilkosság ragadja majdnem el. Külföldre utaznak, vállalják a megvetést, a kihívó lázadást. Az olaszországi út után a megszokás, a köznapi elhidegülés jelei mutatkoznak Vronszkijon - Anna azonban erre az érzelemre tette fel életét, úgy érzi, mindent feláldozott; s büntetésül, bosszúból, s az elkeseredés kiúttalanságában öngyilkos lesz, a vonat elé veti magát.

Az egymás utáni történések jól nyomon követhetők voltak, mégis akadt egy-két olyan momentum, amelyet nem értettem, hogyan is kapcsolódik a történethez, illetve mi célt is szolgált a darabban. (Az egyik ilyen értelmezhetetlen jelenet a számomra, amikor két orvos(?) egy beazonosíthatatlan szerkezet társaságában készülnek megvizsgálni(?) a betegeskedő Kittyt?!

A díszlet kimondottan egyszerű és letisztult volt, mégis nagyon ötletes, ami tökéletesen betöltötte a szerepét az adott helyzetben. Ettől függetlenül, lévén orosz regényről van szó, én elbírtam volna képzelni valami súlyos, robosztus díszletet – akárcsak jelzés értékű formában is! A szamovár jelenléte például, kifejezetten hiányzott a számomra! :)

A zenével és a szöveggel már kevésbé voltam kibékülve. Némileg iránymutató lehetett volna a szórólapon feltüntetett „musical-opera” jelző, de ha a Szentivánéji álom c. musical eklektikus stílusára gondolok, amelynek majd’ minden dallama fülbemászó, nos, akkor Kocsák Tibor e műhöz írt dallamvilága nagyon idegen, nagyon ijesztő és egyáltalán nem volt fülbarát a számomra. A darabból legtöbbször hallott dalon (Anna és Vronszkij kettősén), a Miért?-en kívül nem akadt olyan dal, vagy csak részben, amelyet akármeddig elhallgattam volna, mondván, hogy annyira szép és fület gyönyörködtető. Úgy érzem, nem feltétlenül dallamokat (dallamos dalokat) komponált a szerző, hanem mintha Bartók Béla szerzeményeihez hasonló művet hallottam volna, csak éppen musical stílusban. Persze, könnyen meglehet, hogy én vagyok nagyon műveletlen, és a musical-opera műfaja ilyen… Ebben az esetben egyszerűen arról van szó, hogy bármennyire is kedvelem Kocsák Tibort, mint embert és művészt, ez a műfaj nekem nem jön be, s ennek következményeként ez a darab sem. :(

Ugyanígy vagyok a dalok szövegeivel. Miklós Tibor, akit a magyar musical megteremtőjeként is emlegetnek, s akinek népszerű és kedvelt musicalek fordításai fűződnek a nevéhez, a dalok közti rövid (néhány szavas) párbeszédek némelyike már-már nevetségesnek tűnt, pedig komoly drámai helyzetben hangzottak el. Ismét csak elnézést kérek a tudatlanságomért, de miért nem lehetett ezeket az egy-két mondatokat prózában (zene nélkül) elmondani?! Ezek a pici (zene nélküli) szövegek arra is jók lettek volna, hogy egy kicsit fellélegezzünk, és könnyebben tudjuk befogadni a következő dalt. A darab drámai feszültsége mellett folyamatosan hallgatni az amúgy sem könnyen emészthető zenét, kifejezetten fárasztó és nyomasztó volt… :(

A színészek többsége – főleg a kedvenceink – tökéletesen és nagyon jól játszották el a szerepüket. Lillának minden elismerésem, hogy ezeket a nehéz dalokat a lehetőségekhez és a tehetségéhez mérten a legjobban adta elő. El sem tudom képzelni, hogy létezhet-e másik női musicalszínész rajta kívül, aki ilyen szinten megbirkózik ezekkel a magas hangokkal!? :) Victor szereplésének külön örült a szívem, mert régen láttam őt színpadon. Őt is csak elismerő szavakkal tudom illetni – abszolút hitelesen jelenítette meg a szenvedélyes szeretőt, és hangilag is tökéletesen illett hozzá ez a szerep! :) Nagyon jól állt neki az egyenruha, nem beszélve, amikor a kigombolt fehéringnek köszönhetően deltás mellkasának is szemtanúi lehettünk. (Ezer bocsánat, ezt nem bírtam kihagyni! J) Azt gondolom, leginkább kettőjüknek köszönhető, hogy végignéztük az előadást. Igaz, az sem igazán jellemző ránk, hogy csak úgy otthagyjunk egy darabot! :(

Mindettől függetlenül az előadás végén gondolkodás nélkül csatlakoztunk az álló tapshoz, mert a színészek szeretnivalók voltak, az előadás önmagában rendben volt, Kocsák Tibort imádjuk… hát, istenem, a darab sajnos, nagyon nem jött be nekünk! :(

Úgy terveztük, hogy jó időben elindulunk, hogy mindenre jusson idő. Megebédeltünk, majd én egy kissé hosszúra sikeredett sminkelésbe kezdtem, aminek az lett a vége, hogy szinte rohannunk kellett a helyszínre… Még jó, hogy csak a szomszédba kellett menni! :)

Megérkezve a Patakyba, a közönség nagy része már beült a nézőtérre. Amíg Cili leadta a kabátokat a ruhatárban, addig én megejtettem Géza lemezének megvásárlását. Miután majdnem középre szólt a jegyünk, így sajnos, a fél sort fel kellett állítanunk, hogy be tudjunk ülni a helyünkre. :( Apró, de annál kedvesebb figyelmesség várt bennünket a székünkre helyezett szaloncukor „tárgyában”. Kényelmesen elhelyezkedtünk, majd egyszer csak kezdetét vette a Születésnapi Musical Plusz műsora… :)

A zene.hu internetes portál előzetesen úgy írt erről a délutánról, hogy „hűen tükrözni fogja az eddigi hagyományokat, hiszen a fellépő művészek között lesz olyan, aki már szinte a kezdetektől fogva szerepel az előadásokon, lesz, aki először lép színpadra a Musical Plusz sorozatban és lesz olyan fiatal előadó is, aki nemrég mutatkozott be a nagyközönségnek.

Az eseménydús öt év alatt számtalan fellépő fordult meg a színpadon, és a musical irodalom legkedveltebb alkotásai mellett több műfaj irányába is kitérőket tettek a szereplők (pop, rock, opera, operett).

Csengeri Attila már a Musical Plusz 2. előadása óta visszatérő vendégnek számít, de az biztosan elmondható, hogy nem emiatt igazán népszerű, hanem az olyan szerepei miatt, mint az Operaház Fantomja vagy Jézus.

Csakúgy, mint Egyházi Géza, Molnár László és Serbán Attila, akik szintén régóta állandó meghívottaknak számítanak és már sokszor szereztek felejthetetlen pillanatokat az ellátogató nézőknek.

Nagy Balázs és Tóth Attila most lépnek fel először a Plusz színpadán, de számos szerepben bizonyították már tehetségüket, legutóbb a Jézus Krisztus Szupersztár Madách Színházbeli bemutatóján, ahol Attila a címszerepet, Balázs pedig Péter apostol szerepét kapta.

További két fiatal művész is bemutatkozott:

Kiss Ernő Zsoltot elsősorban, mint táncos ismerhetett meg a közönség a Vámpírok báljában, illetve a Józsefben, de a hozzáértő füleknek és szemeknek köszönhetően kiváló hangját és színészi alakítását is megtapasztalhattuk a Sakk című darabban.

Páll Tímea, a nagyváradi lány a Megasztár 5. szériájának versenyzője volt, de az aktuális párbaj során versenytársa jobbnak bizonyult, s így Timi nem jutott tovább.

A műsor levezetését Ernő vállalta magára – megítélésem szerint, ezt is tökéletesen csinálta! :) A következő dalok hangzottak el:

1.      Nagy Balázs: Az út vár (Drakula)

2.      Molnár László: Heródes király dala (Jézus Krisztus Szupersztár) – a tánckar szerepét Serbi és Csengusz töltötte be…hihetetlen kreativitással és épp ezért hatalmas sikerrel is! :)

3.      Egyházi Géza: Granada – Géza nagyon elegánsan jelent meg :)

4.      Kiss Ernő Zsolt: A bíró dala (Sakk)

5.      Csengeri Attila: Forog a kerék (Sakk)

6.      Tóth Attila: Szegény kissrác panasza (Sakk)

7.      Páll Tímea: Figaro (Hungária)

8.      Csengeri Attila – Nagy Balázs: Miért van (Valahol Európában)

9.      Serbán Attila: You’re beautiful (James Blunt)

10.   Molnár László: Csillagok (Nyomorultak)

11.   Nagy Balázs: Üres szék, üres asztal (Nyomorultak)

12.   Kiss Ernő Zsolt: Bicska Maxi

13.   Tóth Attila: Miért nem fogadsz el engem (Mozart!)

14.   Egyházi Géza: Vágyom egy nő után (A mosoly országa – operett) – a dal elhangzása után Géza megjegyezte, hogy vagy ő a kakukktojás, vagy mi vagyunk rossz helyen, merthogy egész más stílusú dalokat énekel, mint amiről ez a délután szól, de megígérte, hogy felkészül egy musicalből is… :)

15.   Nagy Balázs: Csavard fel a szőnyeget (Hungária)

16.   Serbán Attila: Bohemian Rhapsody (Queen) – a dal után Géza Serbivel jött vissza a színpadra, s Géza megjegyezte, hogy az egyik fórumozó azt tanácsolta Serbinek, hogy menjen el énektanárhoz?! Géza csak hallgatta őt, de már attól megfájdult a torka! :)

17.   Egyházi Géza: A zene, az vagyok én (Mozart!) – Géza mostanság tanulgatja ezt a dalt, és megkérte Serbit, legyen a segítségére, ha esetleg elakadna, netán elrontaná a szöveget. Serbi bosszankodott, hogyan folytassa a dalt, ha Géza elhibázza pl. a B betűnél (b… meg J)!? Szóba került az a bizonyos színházi süllyesztő is, amelyben Serbi szerint Géza eltűnik, ha ront, s a Vámpírok bálja előadásán jelenik majd meg Krolockként, azt legalább tudja (mármint a dalok szövegét)! :)

-szünet-

1.      Páll Tímea: Éjfél (Macskák)

2.      Páll Tímea: Aprócska blues (Rúzsa Magdi)

3.      Csengeri Attila – Egyházi Géza – Kiss Ernő Zsolt: Belle (A Notre Dame-i toronyőr) – hmmm, ezeket a „pasis” együtténekléseket nagyon-nagyon imádom! :)

4.      Molnár László: Vadászó sólyom (A Vörös Pimpernel)

5.      Egyházi Géza: Sex Bomb (Tom Jones) – nagyon „szexi” volt Géza! :)

6.      Csengeri Attila: egy dal a Fantom 2-ből – először hallottam bármit is a második részből, de hogy ez is fantasztikusan jó lesz, az biztos! :)

7.      Serbán Attila: Jekyll & Hyde Medley (medley: összefűznek két-három dalt egymás mellé, és hangnembe illesztik őket) – ezt már hallottam Serbitől, de most valami elképesztően nagyot szólt! :)

8.      Molnár László: Hol a lány (A Vörös Pimpernel)

9.      Kiss Ernő Zsolt: Hallelujah – Ernő kiváló hangján már a Sakk musical megnézésekor ledöbbentem, mégis most hallva ezt a dalt, újra csak nem akartam hinni a fülemnek! Miért is nem énekel/t több szólót ez a srác?! :)

10.   Páll Tímea: All I Want for Christmas (Mariah Carey)

11.   Egyházi Géza: Ima (A Vörös Pimpernel)

12.   Serbán Attila: Róma égése (Sztárcsinálók) – Ernő a felkonferáláskor „egy lírai dal” jelzővel illette a dalt, hát… :)

13.   Molnár László: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)

14.   Finálé: Bangkok (Sakk)

A délután, még ha a születésnaphoz képest kicsit visszafogottabban is, de nagyon-nagyon jó hangulatban telt el. A finálé fináléjaként + hogy kicsit a közelgő ünnepekre is gondoljunk, a kiscsapat meglehetősen egyedi stílusban elénekelte a Kis karácsony, nagy karácsony c. dalocska első versszakát. :) Sajnos, két művészt hiányolnunk kellett a második részből – Tóth Attila nem tudta folytatni, mert eleve betegen érkezett, s annyira megfájdult a torka, hogy szinte már nem is volt hangja; Nagy Balázs pedig egy esti győri előadás miatt volt kénytelen elmenni a szünetben. :(

A színpadi díszlet ezúttal is hibátlan volt, amely nagymértékben emelte a műsor és az előadók amúgy is magas színvonalú produkcióját! :)

Így a végére hagytam egy nem éppen pozitív dolgot a délutánon történtekkel kapcsolatban. Egytől-egyig maximálisan elismerem az itt fellépő művészek munkáját és tehetségét, mégsem tartottam éppen szimpatikus megnyilvánulásnak, ahogyan Csengusz kifigurázta Szíj Melindát, a Megasztár 5 versenyzőjét, miszerint róla (bezzeg) írnak az újságok és foglalkozik vele a média, holott… Nem az nem tetszett, hogy pont őt találta meg, hanem egyáltalán! :( Én értem Csengusz szívfájdalmát, illetve, hogy mi esik neki rosszul, de ez már had ne a „szíjmelindák” problémája legyen. (Amúgy ha Melindán múlna, valószínűleg semmit sem írnának róla, mert ő valóban csak énekelni szeretne, s nem ő kívánta azt a felhajtást, ami körülötte van.) Az sajnos a hazai média hibája, hogy pl. a tehetségkutatón fellépőkről szinte oda-vissza mindent megtudunk, míg a tanult, tehetséges és több éve a pályán lévő művészekről szinte alig, kivéve akkor, ha valamilyen úton-módon tudomást szerzünk róluk, keressük a velük való találkozást és figyelemmel kísérjük a pályafutásukat. Való igaz, az arra érdemesebbek jóval kevesebb nyilvánosságot kapnak, ellentétben azokkal, akik adott esetben még érdemtelenek is rá. Azok többsége azonban, akik pl. valamilyen tehetségkutatóra jelentkeznek, elképzelhető, hogy ezt gondolják az egyetlen esélyüknek és lehetőségüknek, hogy eljussanak oda, ahova addig csak álmaikban, mert az életükben ez idáig nem adatott meg, hogy a tehetségüket megmutassák. :(

Az este 7 órakor kezdődő ESSZENCIA című programra a számunkra új és ismeretlen helyszín miatt ½ 6 körül indultunk el. Megnéztem a Neten, hogyan is a legcélszerűbb megközelíteni az objektumot, s bár időben igencsak rátartottunk, 6 órakor már az ExperiDance Rendezvényház aulájában várakoztunk a nézőtérre történő bejutásra…

A jegyen fel volt tüntetve, hogy „helyfoglalás érkezési sorrendben”, amely szempontból is jó döntés volt, hogy korán odaértünk, mert ½ 7-kor, amikor is beengedtek bennünket a színházterembe, még szabadon válogathattunk a földszinti, illetve az emelvényi helyek közül. Én az emelvényt javasoltam Cilinek, ahonnan jó rálátásunk volt a színpadra. Az előadás alatt be is bizonyosodott, hogy döntésünk kitűnő választásnak bizonyult. Mindent nagyon jól láttunk, hallottunk és élveztünk! :)

Ahogyan a januárban látott Ezeregyév, úgy az Esszencia látványa is nagy-nagy élményt nyújtott számunkra. Ahogyan azt a Produkció szórólapján olvashatjuk, az ExperiDance Tánctársulat „színpadi ötös fogata, mely minket, nézőket rabul ejt, nem más, mint a TÁNC, a KOREOGRÁFIA, a JELMEZ, a FÉNY, a HANG, illetve mindezek precízen összerendezett míves kavalkádja az ALKOTÓ által.”. Az ALKOTÓ, Román Sándor gondolatait is olvasva a szórólapon megtudhatjuk, hogy az Esszencia egy „koreográfiai válogatás, amely az ExperiDance eddigi produkcióinak leglátványosabb részeit, gyöngyszemeit foglalja magában, egyedi jelmez- és díszletkollekciót felvonultatva. A kulisszák misztikus és belső világa a színen feltűnő porondmesteren (Dénes Nándor), az epekedő zenebohócon (Újszászi András) és az ő balerinájának (Morvai Veronika) szerelmén keresztül elevenedik meg számunkra. Ez a világ nagytöbbségében mindannyiunkat vonz, megérint és elkápráztat.” S tulajdonképpen e néhány mondatban benne van mindaz, amit szóban el lehet mondani ennek a fantasztikus táncegyüttesnek az előadásáról. Látni kell őket, együttesen és külön-külön is, mert mindegyik táncos szemébe nézve, arcát látva és mozgásának művészetét élvezve olyan öröm és jóérzés járja át a nézőt, hogy újra és újra ünnepelni szeretne – a „Ritmus Ünnepé”-vel! :)

Ebéd után átsétáltunk a Patakyba a Halloween Musical Pluszra. A szokásosnál kicsit korábban is indultunk el, mert abban bíztam, hogy a műsor témáját és egyik fellépőjét illetően lesz valaki, aki gondol arra, hogy Géza lemezét a helyszínen is át- illetve meg lehessen venni, de sajnos, e téren kissé csalódnom kellett. A szünetben ugyan említésre került, hogy megjelent a lemez, de ahhoz kizárólag a Magyar Színház szervezésén lehet csak hozzájutni…

A helyünket igyekeztünk mihamarabb elfoglalni, miután a 6. sor közepére szólt a jegyünk. Mögöttünk németül beszélő nézők ültek, akik minden bizonnyal a délután sztárvendége, Susan Rigvava-Dumas miatt jöttek el. Miközben várakoztunk a műsorkezdésre, megállapítottuk, hogy a színpad körüli díszítés nagyon stílusos és szép lett a színes pókokkal és csüngő-lógó denevérekkel, valamint kivágott dísztökökkel, amelyben mécses égett. Maga a színpad is nagyon jópofán volt berendezve - csontvázak lógtak felülről, szemben pedig sírok különböző feliratokkal. Az ☻R.I.P. (Rest in Peace = Nyugodjék békében) feliratú sírok között felfedezhettük ☻von Krolock, ☻Herbert, illetve ☻Vlad Tepes (alias Dracula 1431-1476) sírját, valamint olyan vicces feliratú fejfát is láthattunk, mint: ☻MEGSZÜLETETT, VIRÁGZOTT, ELTEMETTEK, KIMÁSZTAM, avagy ☻ÍGY MÉG SOSE JÁRTAM. :)

A fellépők névsora – Csóka-Vasass Kinga, Egyházi Géza, Mihálka György, Molnár László, Pirgel Dávid, Szabó Réka – pazar szórakozást ígért, nem beszélve Susan Rigvava-Dumas-ról, akit elsősorban, mint a bécsi Mrs. Danvers a Rebeccából üdvözölhettünk, láthattunk és hallhattunk ezen a nem mindennapi délutánon! :)

A délután levezetését Gyuri vállalta magára. A műsor programja, ahogyan a színpadkép is, elsődlegesen az alkalomhoz illő dalokból állt össze. A gyakori Vámpírok bálja látogatók meggyőződéssel könyvelhették el, hogy egy-két kedvelt dal biztosan elhangzik majd a nagysikerű musicalből, miután a fellépők nagyobb része (Géza, Gyuri, Dávid és Kinga) meghatározó szereplői e darabnak. :) A további fellépők közül Molnár Laci leginkább a Jekyll és Hyde-ból énekelt, amelyet köztudottan nálánál senki nem tud jobban előadni, ám azonban, akit talán mégiscsak a legnagyobb várakozás előzte meg, az a program sztárvendégeként említett Susan Rigvava-Dumas volt, az osztrák és a németországi teátrumok sztárja. A Bécsből érkezett művésznő elsősorban a Rebecca című musical Mrs. Danverseként adott elő egy-két dalt, de (ahogyan azt Marytől megtudtuk) különleges meglepetéssel is készült kifejezetten a Plusz közönsége számára. :) Volt a délutánnak még egy fellépője, Szabó Réka, akinek személyében egy újabb gyöngyszemet ismerhettünk meg! Kicsit morcos vagyok, hogy az új és még nem annyira ismert fellépőket nem mutatják be egy-két mondatban, így Rékáról sem tudtunk meg semmit, de azt örömmel hallottuk, hogy nagyon szép hangja van! :)

Ahogyan azt írtam, a fellépők személye abszolút biztosíték volt a kellemes szórakozásra, de maga a műsor minden várakozásunkat felülmúlta! Fantasztikus délután volt! :)

1.       Kinga: A csók (A pókasszony csókja)

2.       Gyuri: Lánynak szüless! (A pókasszony csókja)

3.       Laci: Eljött a perc (Jekyll és Hyde)

4.       Susan: She’s Invisible (Rebecca)

5.       Géza – Dávid: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)

6.       Kinga: Tetem-tangó (Diótörő és Egérkirály)

7.       Laci: Útvesztő minden út (Elisabeth)

8.       Réka – Dávid: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)

9.       Susan: No Good Deed (Wicked)

10.   Laci: Élek! (Jekyll és Hyde)

11.   Réka – Gyuri: Kint vár az élet (Vámpírok bálja)

12.   Kinga – Géza: Piros csizmák (Vámpírok bálja)

13.   Kinga – Géza: Teljes a sötét / Szerelmi duett (Vámpírok bálja)

14.   Susan: Rebecca (Rebecca)

15.   Gyuri – Dávid: Gyűlölet (Rómeó és Júlia)

- szünet -

1.       Kinga – Laci: Ördögi tánc (Jekyll és Hyde)

2.       Géza: Az éj zenéje (Az Operaház fantomja)

3.       Réka: Látjuk-e még egymást (Az Operaház fantomja)

4.       Dávid: A fantom (Az Operaház fantomja)

5.       Gyuri: Csak ennyit kérek én (Az Operaház fantomja)

6.       Laci: Elnyel az éj (Jekyll és Hyde)

7.       Kinga: Meghalni oly morbid (Vámpírok bálja)

8.       Dávid – Gyuri: Herbert keringő (Vámpírok bálja)

9.       Susan: Isten meghalt (Vámpírok bálja)

10.   Géza: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)

11.   Susan: Total Eclipse of the Heart (Bonnie Tyler)

12.   Susan – Géza: I Know It’s Late

13.   Dávid: Elisabetha (Drakula)

14.   Kinga – Egyházi Géza: Rég elfeledett kép (Drakula)

15.   Laci: Párbaj (Jekyll és Hyde)

16.   Susan – Géza: A Kind of Magic (We Will Rock You)

17.   Susan – Mindenki: Finálé – The Show Must Go On (Queen)

Susan egy igazi díva, hihetetlen kisugárzással, magával ragadó színpadi jelenléttel és fantasztikus hanggal. Tökéletesen adta a kimért és rideg Mrs. Danvers figuráját, ahogyan a többi dalt is élmény volt tőle hallgatni. Jó volt látni, ahogyan Gézával abszolút egymásra hangoltan énekeltek és mozogtak a színpadon, az pedig, különösen tetszett, hogy a kissé rockosabb hangvételű dalok is tökéletesen szóltak tőle. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy nagyon örültem, hogy angolul és nem németül énekelt. :)) Nem tudom, Marynek hogyan és mivel sikerült rávennie Susant, hogy eljöjjön és jelenlétével emelje a délután fényét, de ezúton is nagy-nagy köszönet érte mindkettőjüknek! :)

Kinga új résztvevője volt a Musical Plusznak, de kedves és szimpatikus megjelenésével azonnal megnyerte a közönséget. Én eddig kizárólag a Vámpírok bálja Rebeccájaként láttam és hallottam őt, amely szerepben nem igazán mutatkozik meg az énekhangja, de ma délután elkápráztatott minket erős és karakteres hangjával! :)

Géza – úgy érzem – kárpótolt minket az ezt megelőző Pluszról történő hiányzása miatt, amikor is a lebetegedett Feke Pali helyett kellett beugrania a kecskeméti Nyomorultakba! Nemcsak azért éreztem kárpótolva magam, mert sok dalt hozott el nekünk, hanem mert e dalok többsége (Az Operaház fantomja, Vámpírok bálja) annyira eggyé vált Gézával, és még ha rendszeresen repertoáron is vannak, egyszerűen megunhatatlanok tőle (gondolok itt például az El nem múló vágyra)! (Nagyon kíváncsi vagyok a lemezére! :)) Azt is tudjuk, hogy a humor sem áll távol tőle, és a legtöbb alkalmat megragadja egy kis viccelődésre! Például, a Kind of Magic című dal előadásakor csalt mosolyt az arcunkra, amikor is napszemüveges macsó csábítóként jelent meg a színpadon és Susan mellett a közönség hölgytagjait is próbálta elcsábítani és magával ragadni! Ahogyan azt már Susannál említettem, tökéletes összhang volt kettejük közt a duettek éneklésekor, ami még inkább fokozta az élményt; ráadásul a hangjuk is iszonyúan jól szólt együtt! :)

Gyuri, amilyen kis cukorfalat, olyan erő van a hangjában. Tündéri volt, ahogyan tűzpiros topban, tűsarkú cipőben, rózsaszín boával (alias „csirke” :)) a nyakában jelent meg, s a műsor első felének majd’ a végéig abban volt. :) Nagyon helyesek voltak Dáviddal, amikor a Herbert valcert felcserélt szereposztással adták elő (Gyuri volt Herbert, Dávid pedig Alfréd)! :)

Dávid hihetetlen művész – egyre jobban lenyűgöz a tehetségével és a sokoldalúságával! Nagyon jópofa volt a Gyűlölet-duett Gyurival, de az még inkább, hogy Pirgi Alice Cooperes szerkóban ("szakadt" farmer, halálfejes öv, napszemüveg, de legfőképpen a kalap) jelent meg! Bár, kicsit furcsa volt, mégis elképesztő, amikor a Fantom duettet egy kétarcú, kétoldalú ruhamegoldással egymaga adta elő – egyik fele volt Fantom, a másik Christine! :) Ahogyan azt már írtam, Gyurival édesek voltak a Herbert keringőben a szerepcsere miatt. Dávid kissé ránk is ijesztett, amikor a produkció előtt bejött a színpadra, miszerint mennie kell az esti Rebecca szereplés miatt, csak nem akart köszönés nélkül elmenni, de kiderült, hogy ez mindössze felvezetője volt az említett duettnek, mert Gyuri ekkor megszólalt, hogy „Várj! Kérlek, maradj!”… A dal folytatását pedig, ismerjük! A felcserélt szerepek is ekkor váltak egyértelművé, s oly jól ismerve a jelenetet, többünknek szerzett vidám perceket ez a cserebere! Gyuri még Dávid jellegzetes mozdulatát is „leutánozta” a „bor lesz és dal és gyertyafény” sor éneklésekor! :) Itt említeném meg Darnót Renáta és Kovács Szilárd nevét, akik nagyon szépen táncoltak az Elisabetha című dal alatt! :)

Laci tökéletesen prezentálta a Jekyll és Hyde dalokat, ezek nagyon jól szólnak tőle. Szívesen hallgattam volna egy-két dalt A Vörös Pimpernelből is, de valószínűleg azok most nem illettek volna a Halloween témakörbe! :)

Réka, mint fiatal és új fellépő, nagyon kellemes meglepetés volt számomra, mert fantasztikus élményt nyújtott gyönyörűen tiszta, csilingelő hangjával. Kevés az a női énekes, aki lenyűgöz a hangjával, de Réka minden dalát élvezet volt hallgatni! Sarah Brightmant megszégyenítő kristálytisztasággal énekelte el például a Fantomból a Látjuk-e még egymást c. dalt. Én nagyon remélem, Réka, hogy mihamarabb újra láthatunk és hallhatunk Téged a színpadon! :)

Többünk véleménye szerint világszínvonalú volt ez a délután – profi szervezés, csodálatos fellépők, élvezetes műsor, látványos színpadkép. Volt már részünk fergeteges Musical Pluszban, de ez a mostani is biztos, hogy méltó helyet fog elfoglalni a sorban! :)

Decemberben újra találkozunk!? :)

Este nagyon vártam az American Idol gálaműsorral egybekötött eredményhirdetését. Természetesen, a végeredmény ismert volt, de újfent megállapítottam, hogy Adamnek kellett volna megnyernie ezt a versenyt. Kris is nagyon aranyos, és jó hangja van, de az a tűz és energia, ami Adam színpadi megjelenéséből árad, Kris esetében nem tapasztalható. Meglátásom szerint, Kris hangja sem olyan meghatározó és egyedi, mint Adamé. Amikor a műsorvezető kimondta Kris nevét, mint a 2009-es verseny győztese, Kris a meglepetéstől meg sem tudott szólalni. Később is csak valami olyasmit tudott mondani, hogy „ezt Adamnek kellett volna…” (megnyernie), de már a mondatot sem tudta befejezni. Elképzelhetőnek tartom, hogy miután a zsűri is Adam legelső színpadra lépése óta azt engedte sugallni, hogy Adam fogja megnyerni a versenyt, a vége felé Kris is kezdte ezt hinni. Sőt, meglehet, hogy a nézők is ebbe a csapdába estek bele, és már nem is szavaztak annyian Adamre, így történhetett meg, hogy végül is Kris lett a győztes!
Amúgy a műsorban Adam elmondta, hogy azért jelentkezett az AI-ba, mert rengeteg ötlete van, és imádja megbolondítani a dalokat (átdolgozással), valamint minden álma volt egy saját lemez készítése. :)
A gálaműsor nagyon pazar volt! Adam a KISS együttessel énekelt duettet, majd a műsor legvégén Adam és Kris közösen együtt elénekelte a Queennel a We are the champions című számot! Fantasztikus volt! :)
Hm, bizonyára meglepő lesz, amit írok, de Adam ezúttal is levett a lábamról a hangjával és a mosolyával! :) A legdögösebb számomra akkor volt, amikor a KISS-duettet egy lassú számból (Beth) elénekelt néhány sorral indította, amelynek a végén egész közelről mutatja a kamera…nos, édeseim (legyetek lányok avagy fiúk :) ), azon szemek perzselő tekintetében szempillantás alatt hamuvá lehet válni! :) A YouTube-on rátaláltam egy olyan videóra, amely mindezt még inkább kiemeli a rávarázsolt csillogással! :)

A musicaldélután már megszokott helyszínére, a Pataky Művelődési Központba, ½ 2 körül indultunk el, mert eljutott hozzám a hír, hogy már most jegyet lehet váltani az október 31-iki Halloween MusicalPluszra. Azért is ígérkezik érdekesnek ez a zenés délután, mert kedvenceinken kívül a fellépők között lesz Susan Rigvava-Dumas a bécsi Rebecca Mrs. Danvers-e! :) Miután Cili érdeklődését is azonnal felkeltettem a hírrel, egyetértettünk, hogy ezen a Pluszon is ott a helyünk, így az előadás előtt a pénztárban megvettük a jegyeket…

Visszatérve azonban a mai előadásra, a nézőtér ezúttal is pillanatokon belül megtelt, s akadt közöttük egy-két ismerős arc is.

A fellépő művészek mindegyike igyekezett eleget tenni a mi szórakoztatásunknak. Malek Andrea és Tóth Gabi képviselte a női szekciót, míg a férfi vonalat Bot Gábor, Serbán Attila, Szomor György, Veréb Tamás és Zöld Csaba erősítette.

A műsort Tóth Gabi nyitotta meg a Valami Amerika 2 film címadó dalával. Gabi először volt vendége a MusicalPlusznak – extravagánssága miatt némi fenntartással voltunk iránta. Színre lépésével végül is elnyerte a tetszésünket, mert nagyon szimpatikusan adta elő magát, kifejezetten jól állt neki, ahogyan energiabombaként pezsgett a színpadon! Ráadásul az elakadt CD okozta malőrt is profi módon megoldotta, mert mintha mi sem történt volna, folytatta zene nélkül a dalt! :)

Serbi bevállalta a műsorvezető szerepét. Gabi meghiúsulni látszódó produkcióját illetően azonnal javasolta az újra próbát, amit Gabinak sem kellett kétszer mondani, főleg, hogy a közönség részéről is meggyőző volt a biztatás! :) Serbi azt is megemlítette, én nem is gondoltam rá, hogy ez a 26. MusicalPlusz volt és ma éppen 26-ika volt! Sőt, nekünk ez a 13. MPluszunk volt, ami meg pont a 26-nak a fele! :) Azt azonban szomorúan hallottuk, hogy első számú Krolock grófunkat nélkülöznünk kell, ugyanis Feke Pali megbetegedett, és Géza helyettesítette őt Kecskeméten a Nyomorultak c. előadásban… :(

Tóth Gabi dala és Serbi felkonferálása után Malek Andi lépett a színpadra – ketten érkeztek, ugyanis Andi babát vár! :)

Malek Andival alapvetően nincs semmi bajom, a hangjával is ki vagyok békülve, mégsem kedvelem az általa előadott dalokat; egy-egy dal erejéig azonban szívesen meghallgatom őt. :)

Tóth Gabi kellemes csalódás volt abban az értelemben, hogy tartottam a harsányságától, ami majd kirí az általunk ismert és kedvelt fellépők közül? Ezzel szemben azonban, Gabi csak annyira pörgött, ami a jó hangulathoz mindenképpen kellett, és kifejezetten magával ragadó volt a stílusa! A hangjáról is elismerően kell nyilatkoznom, mert minden előadott dal nagyon rendben volt! :)

Bot Gabi régi kedvencünk – leginkább amióta ő is magára öltötte Krolock gróf szerepét! Nagy veszteség lett volna, ha nem adatik meg a lehetőség, hogy megismerjük hangjának igazi tehetségét. Eredetileg úgy volt, hogy Gézával együtt éneklik el a Katedrálisokat a Notre Dame-i toronyőrből, de a fentebb említett okok miatt ezzel egyedül kellett „megbirkóznia”! Mondanom sem kell ugye, hogy milyen fantasztikusan szólt a dal egy torokból is! Való igaz, két csodás torokból még lenyűgözőbb lett volna! :) Cili külön hálás volt Gabinak ezért a dalért, mert nagyon kedveli ezt a musicalt, s nagy szívfájdalma, hogy Magyarországon egyelőre nincs esély a bemutatására! :( S ha már a meglepetéseknél tartunk… Gabi valami olyan elképesztő produkcióval készült nekünk, amelyért abszolút jogosan járt az állva vastaps és az őrjöngés! A felvezetőben Gabi elmondta, hogy merész vállalkozásra szánta el magát, amikor elhatározta, hogy valami újjal áll elő itt a MPlusz történetében, és úgy volt vele, hogy ennek a premiernek vagy folytatása lesz, vagy soha többet nem énekel ilyet az életben!? Tartott tőle, hogy esetleg az előadott dallal elüldöz bennünket, de egy csodás hangtól nem menekül el az ember, sőt… Gabi énekelt már musicalt, operettet, egyéb dalt, de operát még nem… Ezúttal Leoncavallo operájából, a Bajazzókból énekelte el Cannio áriáját. Nos, elárulom, nem kedvencem az opera műfaja, de Gabi ezzel a produkciójával elkápráztatott, úgyhogy én akár legközelebb is kész vagyok egy ilyen jellegű meglepetésre! :)

Serbi aranyos volt, mint mindig! Nagyon szeretem őt, de sajnos, változatlanul nem vagyok kibékülve azzal, amikor túlzásokba esik a dalok hangterjedelmét illetően, és rendszerint túl akarja szárnyalni mind a dal, mind a saját hangi határait. A Feeling Good című számot nemrég ismertem meg és hallottam Adam Lamberttől (American Idol 2009. II. helyezettje), akinek különben is nagyon tetszik a stílusa és az előadása, így ez a dal friss élményként volt meg bennem. Hasonló előadást vártam Serbitől is, s minden rendben is lett volna, ha…de Serbi nem elégszik meg a dal adta határokkal, ezúttal is próbálta túllépni azokat. Nem értem őt, hiszen pontosan tudja, hogy tisztában vagyunk a képességeivel, s számomra még inkább ütős lenne az adott dal, ha csak annyira ereszti ki benne a hangját, amennyire akkor és ott igazán szükség van! :( Azon azért mosolyogtam, hogy mintha kicsit féltékeny lett volna Bot Gabi állva-tombolós tapsára, de az is meglehet, hogy mindössze a műsoridő rövidsége miatt szeretett volna leállítani bennünket!? :)

Szomor Gyuri részvétele mindig külön öröm a számomra. Nagyon kedvelem és szeretem a személyét és a hangját. :) Aranyos sztori volt, amit Serbi mesélt Gyurival kapcsolatban, amikor is egy másik rendezvényen egy női dalt játszottak be neki, de Gyuri még csak véletlenül sem kétségbeesve tökéletesen végigénekelte a dalt! :) Ezt nevezik, kérem szépen profizmusnak! No és persze, tehetségnek is! :)

Veréb Tomit meglehetősen régen hallottuk MPluszos délutánon, így az ő szereplése is nagy-nagy örömünkre szolgált. Azt tudtuk, hogy ő is szerepel Szomor Gyuri musicaljében, a Robin Hood-ban, de a két nyári előadás egyikén, amelyen mi voltunk, nem őt láttuk William szerepében. Ezúttal azonban Tomi két dalt is elénekelt a darabból, s megállapítottuk, hogy Gyuri részéről kitűnő választásnak bizonyult erre a szerepre, mert a dalok tökéletesen szóltak tőle. :) Nagyon tetszett a Bot Gabival közösen előadott Ma nagyot nőtt az árnyék az Elisabeth-ből! Tomi nemcsak hangilag tehetséges, hanem a színészi képességei is felfedezhetők az előadásában! :)

Zöld Csaba új arc és új hang volt számunkra a palettán, de örömmel vettük a jelenlétét. Csaba a József Attila Színház művésze, ahol többek között Kocsák Tibor – Miklós Tibor Szegény gazdagok című musicaljében játssza Hátszegi Lénárd szerepét. Találkoztunk a darab címével a nyári szabadtéri előadások programjai között, de annyira nem keltette fel az érdeklődésünket, hogy meg is nézzük a musicalt. Ám, most, hogy Csaba két dalt is elénekelt belőle, kíváncsiak lettünk. Zeneileg tetszettek a dalok, amelyet Csaba előadása és hangja csak még inkább fokozott! :)

1.       Tóth Gabi – Valami Amerika 2

2.       Malek Andrea – Roxie (Chicago)

3.       Bot Gábor – Katedrálisok (A Notre Dame-i toronyőr)

4.       Serbán Attila – Feeling Good (Sammy Davis Jr.)

5.       Zöld Csaba – ??? (Szegény gazdagok)

6.       Szomor György – Az ég a bátrakhoz áll (Aida)

7.       Bot Gábor – Istenem, miért? (Miss Saigon)

8.       Malek Andrea – ??? (Hair)

9.       Tóth Gabi – Csillag gyúlt (Hercules)

10.   Serbán Attila – So close (Bűbáj)

11.   Zöld Csaba – Fatia Negra dala (Szegény gazdagok)

12.   Szomor György – Multimilliomos dzsesszdobos (Hungária)

13.   Bot Gábor-Veréb Tamás – Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)

14.   Serbán Attila – Árnyékdal (Mozart!)

---szünet---

1.       Tóth Gabi-Serbán Attila – Ki élne így örökké (Bohém rapszódia)

2.       Serbán Attila – Minden gondjuk az ég (JKSz)

3.       Szomor György – ??? (Robin Hood)

4.       Zöld Csaba – Nagy utazás (Presser Gábor)

5.       Bot Gábor – Vadászó sólyom (A Vörös Pimpernel)

6.       Veréb Tomi – ??? (Robin Hood)

7.       Tóth Gabi – Egy hang hív, hogy élj (Bohém rapszódia)

8.       Bot Gábor – Vesti la giubba / Kacagj, Bajazzók (Bajazzók)

9.       Malek Andrea - ???

10.   Serbán Attila – I want it all (Queen)

11.   Veréb Tomi - ???? (Robin Hood)

12.   Tóth Gabi – Elég volt (saját dal)

13.   Szomor György – Nélküled (Grease)

14.   Malek Andrea – Szállok a dallal (Caramel dala, Malek Miklós újra hangszerelte Andi részére)

15.   Zöld Csaba – Csókkirály (Hungária)

16.   Finálé – Hotel Menthol (Hungária)

Twilight-rajongóként természetesen értesültem a filmről, bár, a legtöbb cikk és interjú másról sem szólt, minthogy Robert Pattinson miként oldotta meg és „élte túl” a film pikáns jeleneteit. Paul Morrison, a film rendezője egy interjúban elmondta, hogy ismeretlen brit színészként választotta ki Robot a szerepre, ráadásul eredetileg Lorca szerepére nézte meg, de végül azt gondolta, hogy Dali szerepére jobb lenne. Látva a filmet, el sem tudnám képzelni Robertet Lorcaként. Szerény megítélésem szerint, ahogyan ő tökéletesen formálta meg Dalit, úgy Javier Beltrán is kitűnő választás volt Lorca szerepére.

A film 1920 és 1936 között játszódik, amelynek középpontjában a spanyol festő, Salvador Dali (Robert Pattinson) és az író, Federico García Lorca (Javier Beltrán) viszonya áll. Ez kezdetben csak a feltörekvő művészek egymás iránti csodálatát jelentette, de később sokkal több is kialakult – egy bonyolult, megszállott és szexuálisan túlfűtött kapcsolat. Salvador vonakodik kimutatni érzéseit Federico iránt. Az nyilvánvaló, hogy Federico meleg, de Salvador inkább biszexuális. Baráti körükbe tartozik még a filmrendező, Luis Bunuel (Matthew McNulty) is, akinek homo fóbiája rányomja bélyegét Dali és Lorca viszonyára. Nők is belekeverednek ebbe a furcsa szerelmi háromszögbe. Az egyikük Magdalena, Federico barátnője (Vicky Pena), aki nem érti, hogy Federico miért nem akar végre szeretkezni vele, a másik Gala (Arly Jover), aki Salvador felesége lesz, miután elhagyja az egyetemet.

A filmet nézve először úgy tűnt, hogy Dali Lorcához történő vonzódása nem annyira egyértelmű, mint fordítva, de később rájöttem, hogy igazából csak nem meri felvállalni az érzéseit. Ez amúgy érdekes, mert meglehetősen híres volt az öntörvényes viselkedéseiről, de úgy tűnik, e tekintetben a saját korlátaival is meg kellett birkóznia. Rob valóban elképesztően hitelesen adta vissza Salvador Dali különcségeit, s azokban az oly gyakran firtatott jelenetekben is tökéletesen helyt állt. Morrison véleménye szerint, Robnak fogalma sem volt, mire is vállalkozik, amikor igent mondott a szerepre. Annyit kért Robtól, hogy olvassa el a forgatókönyvet, és az alapján játssza el a karaktert. Rob ezzel szemben alapos kutatómunkába kezdett, és keményen dolgozni kezdett Dali szerepén. Úgy kellett megformálnia Dalit, mint aki kezdetben egy fiatal, szimpatikus művésztehetség, majd idővel bele kellett vinnie annak az embernek a karakterét, akivé a jövőben vált. Morrison elismerően nyilatkozott Robról, mert mindezt valóban sikerült megcsinálnia. :) Kiváló partnere volt a Lorcát alakító Beltrán, akivel közös jeleneteik mindegyike hiteles volt és meggyőző. Beltránnak mintha könnyebben ment volna a meleg művész megformálása, s az az érzésem, hogy Javier sokat segíthetett Robnak a kényes jelenetek eljátszásában. Nem ismerem Javier filmográfiáját, de bizonyára neki sem lehetett túl nagy tapasztalata az ilyen helyzetek terén. Rob véleménye szerint, mindössze arról van szó, hogy a spanyolok nyitottabbak, és egyáltalán nincs gondjuk a meztelenkedéssel, míg az angolok ennél sokkalta szemérmesebbek. Nos, akár így van, akár nem, én első pillanattól kezdve elhittem az érzéseiket egymás iránt! :) Morrison öt olyan jelenetet említ meg, amelyek a történetből adódóan kissé meredekebbek lettek, de mindegyik helyzet a maga módján ízlésesen lett megcsinálva. Ezek többsége a Dali és Lorca közti csókjelenetek, illetve van egy ún. „legpikánsabb” jelenet, valamint említésre kerül egy-két olyan jelenet, amelyben Dali hölgyekkel kerül intimebb kapcsolatba.

Néha az őrült viselkedések és az eszement reakciók sem álltak távol Salvador Dalitól, amelyet Rob ugyancsak nagyszerűen jelenített meg! Ilyen helyzet volt például, amikor az egyik vizsgáján „beolvas” a vele szemben helyet foglaló tisztes egyetemi professzoroknak, tanároknak, hogy túlságosan is műveletlenek ahhoz, hogy ítélkezzenek felette, s fel sem érnek az ő zseniális művészetéhez. Van egy-két olyan jelenet, amikor Rob azzal a jellegzetes „kigúvadt” szemekkel néz, amiről Dali híres volt. Egy másik jelenetben, miután látja Federicót Magdalénával szeretkezni, kiborul és leborotvált fejét festékkel önti le, majd ide-oda hánykolódik a földön. Hasonló jelenet, amikor a Lorcával kapcsolatos rossz hírt követően festékkel keni össze magát, majd az érkező vendégek elé csupa festékesen megy, csak egy köpenyt terítve magára.

A film előrehaladtával Dali stílusváltásai is jól nyomon követhetők, miként alakítja ízlését a környezete, illetve az őt körülvevő emberek. Amikor Dali megérkezik az egyetemre, elég nőiesen néz ki. Látja, hogy mennyire különbözik a többiektől, ezért levágja a haját, s igyekszik úgy öltözködni, mint társai. Sajátos pödrött bajszát már híres művészként kezdi viselni.

Ma utánanéztem pár napja említett kedvencemnek, Adam Lambertnek. Nem tudok betelni a dalaival és a hangjával, s ahogyan Brian May, a Queen gitárosa mondta:  „…Adam hangja magában foglal mindent – érzékenységet, mélységet, érettséget, elképesztő terjedelmet és erőt…”!  :) El is határoztam, ha megadatik, hogy Adam koncertet ad Budapesten, azon tuti ott leszek! :) Egyszerűen megmagyarázhatatlan számomra az a varázs, amellyel ez a srác megbabonázott! :) Ráadásul egy újabb videoklippel örvendeztetett meg bennünket, amelyet ezúttal a For your entertainment című dalból készített el! :)

Az Operettszínház Rebecca című legújabb musicaljére még valamikor júniusban váltottam jegyet. Olvastam Daphne du Maurier, a darab alapjául szolgáló regényét, láttam egy kevésbé jól sikerült olasz TV-film feldolgozást, így hát, kíváncsian vártam a musicalt. Miután ismert lett a benne szereplő színészek névsora, ahogyan az lenni szokott, bennem is megindult a vágy a kívánt szereposztás után. A könyvet olvasva, Maxim de Winter szerepében kizárólag Szabó P. Szilvesztert tudtam elképzelni, ezért nagyon szerettem volna vele látni a darabot. Kicsit el is szomorodtam, amikor az adott napi szereposztásban nem az ő nevét olvastam. Amikor azonban meghallgattam a musical dalaiból készült CD-t (amelyen Bereczki Zoltán Maxim de Winter), majd Zoli a júliusi jótékonysági koncerten elvarázsolt a Groban-dallal, már nagyon örültem a dolgok ekképpeni alakulásának, és nagyon vártam az előadást! :)

Némi útbaigazítást követően elfoglaltuk helyünket az erkély jobb oldalán. A nézőtér szép lassan megtelt. Az előadást egy számunkra új, de nagyon szimpatikus, mosolygós fiatalember, Balassa Krisztián vezényelte.

A történetet a musicalben is a főszereplő naiv fiatal nő, "Én" elmesélésében ismerhetjük meg. Egy Côte d'Azur-i szállodában ismerkedik meg Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, mely az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. Mr. De Winter, de főképp a házvezetőnő, Mrs. Danvers (Judith Anderson), fürkészve lesik a szép fiatalasszony minden gondolatát, az asszonyra mégis nyomasztóan nehezedik az első Mrs. de Winter emléke, aki mintha a ház minden tárgyában, szegletében és az ott élők minden gondolatában folyamatosan jelen lenne. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Mrs. de Winter a házvezetőnővel szemben alárendelt, bűntudatos viselkedést vesz fel, mely Mrs. Danvers uralmát tovább növeli, és a férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit. Maxim de Winter korábban már a feleségeként azonosított egy holttestet, ezért most gyilkosság gyanújába keveredik. Új felesége az egyetlen, akinek elmondja az igazságot (és most először kerülnek igazán közel egymáshoz): valóban jelen volt az első Mrs. de Winter halálkor, de az egy véletlen balesetnek és nem az ő közreműködésének köszönhető. Maxim azt is bevallja, hogy ő maga gyűlölte a mindenki által körülrajongott, de valójában szívtelen asszonyt. A látszólag kilátástalan helyzet végül mégis megoldódik: Mrs. Danvers a kastélyban kitört tűzben meghal, és kiderül, hogy Rebecca rákos volt, ezért a rendőrség öngyilkosságként zárja le a rejtélyes haláleseteket.

Az előadás minden tekintetben magával ragadó volt, a színészek pedig lenyűgözőek! Szinetár Dórát először láttam színpadon (darabban), de remélem, sokszor lesz még alkalmam élvezni a játékát! Nagyon tetszett, ahogyan megformálta a névtelen főhőst, „Én”-t, s hangilag is tökéletesen megoldotta a szerepet. Nem tudnám megmagyarázni miért, de Dórival nem szimpatizáltam eleinte – sem emberileg, sem színészileg. Azután kezdtem őt megkedvelni, hogy Bereczki Zolival való kapcsolata napvilágra került, és többször szerepelt különböző műsorokban, amelyből kicsit jobban meg lehetett őt ismerni. Ma már egy végtelenül kedves, aranyos, és legfőképpen tehetséges művész a számomra, Zolival pedig, igazán helyes és szeretnivaló párt alkotnak! :)

Zolival folytatva… Több darabban is volt alkalmam őt látni, mindig maximálisan meg voltam elégedve az alakításaival, de amit ma este Maxim de Winter szerepében nyújtott, az valami szenzációs volt! Az régóta nem kérdés, hogy Zolinak nagyon jó hangja van, de a Groban-dal után a Jégmosolyt látni és hallani tőle, egyszerűen felemelő érzés volt. Látatlanban – ugyanakkor ismerve Szilveszter hangját – meg merem kockáztatni, hogy Zoli ezzel a szereppel Szil tehetségét is magasan túlszárnyalta! Persze, Szilveszterrel is mindenképpen szeretném látni a darabot – akkor még korrektebbül tudok nyilatkozni kedvenceimről! :)

Jack Fawell szerepében szerettem volna Árpit látni, de Bálint Ádámnak is mindig nagyon örülök! Első pillanattól kezdve (amikor abban a bizonyos tehetségkutató műsorban feltűnt) kedvelem őt, majd látva őt egy-két szerepben a szimpátiám csak fokozódott iránta. Meglátásom szerint, kiváló hangja mellett a színészi tehetsége is említésre méltó. Furcsa, mert így utólag, hogy már láttam a darabot, úgy érzem, hogy míg Ádám a figurát a kívánt határokon belül játszotta el, addig Árpit képzelve a szerepbe az volt az érzésem, hogy ő esetleg túljátszaná a figurát, s néhol a ripacskodás jeleit véltem volna felfedezni!? Természetesen, mindez csak érzet, amely a darab újra megnézésével (amelyben Árpi alakítja Fawell-t :)) eloszlathatom a kétségeimet, majd nyugtázhatom, hogy fenntartásaim alaptalanok voltak! :)

Náray Erika Mrs. Van Hopper szerepében tökéletes volt. Pontosan azt a figurát jelenítette meg, amelyet a könyv elolvasásakor elképzeltem magamban! Tündérien idegesítő volt! :)

Nádasi Veronika meglepetés volt Mrs. Denvers szerepében, mert Katára vagy Lillára számítottunk, de Verocs alakítása semmi esetre sem okozott csalódást! Habitusában abszolút meggyőző volt (gondoljunk csak a gonosz Zsófia főhercegnőre az Elisabeth-ben, amelyet szintén tökéletes formált meg), ahogyan hangilag is nagyszerű választás volt! :)

Füredi Niki hangját és színészi játékát egyaránt kedvelem, de Beatrice szerepében tetszett is + nem is. Maxim nővérét tökéletesen játszotta el, mégis valahogy úgy éreztem, ez nem igazán az ő világa. Meglehet, hogy mindössze annyi volt a gondom, hogy ezúttal „kevésbé csillogó” szerepet osztottak rá!? :)

Pirgel Dávid szép fokozatosan lopta be magát a szívembe, ezért is örültem, hogy őt láthatjuk Ben szerepében. :) A figura megformálása alapjában véve tetszett, bár, néhol picit „túl bolondnak” éreztem a szerepét, mert bár, valóban rettegett az intézetbe zárástól, de azért nem csak erre korlátozódtak a gondolatai…

A kedvelt és már bizonyított szerzőpáros, Lévay Szilveszter és Michael Kunze, ezúttal is fantasztikus musicalt hoztak össze. Fülbemászó dallamokkal és szívhez szóló szövegekkel! :)

A szórólapot böngészve az pedig + hab volt a tortán, hogy koreográfusként Tihanyi Ákos neve olvasható! :)