Emlékmorzsák

Elöljáróban csak annyit, hogy pár héttel ezelőttig azt gondoltam, a PETRA egy női név, még a szó jelentését sem ismertem. Később megtudtam, hogy erre a névre hallgat egy amerikai keresztényzenekar is, akik május 5-én a Petőfi Csarnokban lépnek fel, és akik előtt a Cornerstone Club lesz az előzenekar. Miután megismertem a Cornerstone albumát, nagyon szívesen elmentem volna egy fellépésükre, hogy élőben is lássam és hallhassam őket. Utána is néztem a Neten, hogy milyen áron adják a jegyeket, de a 7.200,-Ft-ot kissé húzósnak találtam, ezért lemondtam erről az élményről. Pár nappal később azonban abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy Andrea feltette a kérdést, hogy nem lenne-e kedvem elmenni a koncertre? Múlt hét óta titkon reménykedtem benne, hogy valami módon elhívnak/elvisznek engem a koncertre, ezért azonnal rávágtam az igent, s így én is a szerencsések egyike lehettem. :)

Az esti koncertre ¾ 7 körül indultam el. Andreával azt beszéltük meg, hogy ¼ 8 körül találkozunk az 1-es villamos Erzsébet királyné útjai megállójánál. Épp leszálltam a villamosról, amikor hívott, hogy 70-es trolival jön, és pillanatokon belül leszáll róla, így én is induljak el lassan a Városliget felé…

A PeCsa bejáratához érve Zoli már várt minket a jegyekkel, amellyel rövid biztonsági ellenőrzést követően már be is léphettünk a csarnokba…

A kezdés 8 órára volt hirdetve, de Zoliék kb. ¾ 8-kor már a húrok közé csaptak. (Mint azt utólag megtudtam, ennek az volt az oka, hogy a PETRA még aznap este továbbutazott Svájcba a következő turnéállomásra, s kérték, hogy ők is had kezdhessenek kicsit korábban.) Ádám pár mondatos felvezetője után belekezdtek a fiúk a dalok sorába. A lemezről a következők hangzottak el (a sorrend és a teljesség igénye nélkül): Világbajnok Jézus, Született férjek, Megérkeztem már, Majdnem száz, Ugye, emlékszel?, Hé, fiatalok, Nevet az ég, Mr. Universe, Száguldás. A Majdnem száz-nak örültem, hogy bekerült a koncertprogramba, de picit sajnáltam, hogy nem Zoli énekelte. Persze, nem mintha Ádámmal bármiféle bajom lett volna, sőt… Egy szó, mint száz, örültem, hogy a kedvencem is elhangzott! :) Annak is örültem, hogy Ádám pár szóban ismertette a Nevet az ég c. dal üzenetét, miszerint a 2001. szeptember 11-iki szomorú eseményeknek állít emléket. :( Úgy tűnt, a CD-ről írt beszámolóm kissé „gitár-orientáltra” sikeredett, ezért e koncert kapcsán szeretném a zenekar többi tagjait is magasztalni. Ádám éneklése előtt le a kalappal – a hangok abszolút a helyükön voltak, ami élőben történő éneklés esetén komoly teljesítmény. Furcsa is, mert amíg felvételekről hallgatva Ádám hangja picit harsánynak tűnt számomra, itt a koncerten élveztem a belőle áradó erőt. Greg X Voltz, a PETRA énekese is tökéletes volt, ezt felesleges is vitatni, mégis Ádám hangja inkább bejött – teltebb volt és rockosabb. :) Andreától hallottam, hogy Józsi betegeskedett egy kicsit az elmúlt napokban, de úgy láttam, rendbe jött, mert a mosoly az arcán azt sugallta, jól érezte magát és élvezte a koncertet. :) Hogy azért Zolit is megemlítsem egy mondat erejéig … Andrea megkérdezte, milyen érzés színpadon látni a kollegát? A válaszom ugyan az volt, hogy „érdekes”, de ebben az esetben ezt abszolút pozitívan értettem…ja, amúgy élőben is lenyűgözött a gitárjátéka! :)

Bár, én is csak külső szemlélője voltam a fellépésüknek, mégis jó érzés volt látni a közönség szeretetét! Az első sorokban tomboltak az energiától duzzadó fiatalok, míg mögöttük kissé szolidabban nyilvánítottuk ki tetszésünket mi, a valamivel idősebb korosztály képviselői! Ahova csak néztem vidám, jól szórakozó embereket láttam magam körül! :) A Született férjek és a Száguldás hatalmas siker volt! Biztos vagyok benne, hogy ahogyan én is, úgy mások is kívülről fújták már a szöveget! Hihetetlenül jól sikerült dalok! :)

Sajnos, egyszer azonban minden véget ér… A Cornerstone kb. 50 perces műsora után átadta a színpadot az est főszereplőjének, a PETRÁ-nak… :)

Ahogyan azt már fentebb írtam, a PETRÁ-ról, mint az egyik legsikeresebb együttes a keresztény rock műfaján belül, mindössze néhány napja hallottam először. Némi kis utánanézés után annyi ismerettel  bővültek az információim, hogy 1972 óta létező zenekar, amely az idők során többszöri tagváltáson ment át. Mintegy 5 évnyi szünet után újra összeálltak és az egyik leghíresebb felállással (Greg X Voltz – ének; Bob Hartman - gitár, ének; Louie Weaver – dob; John Lawry - billentyűk, ének; Mark Kelly - basszusgitár, ének) indultak koncerturnéra, s a Back to the Rock World Tour keretében léptek fel Budapesten is.

A fentebb írt sorok olvasásakor talán többen nem is számoltak utána, hogy ezek a zenészek bizony már 50-60 év körül járnak! Ennek azonban semmiféle jelét nem tapasztaltuk a színpadon. Hihetetlen energiát sugároztak magukból, s az esti koncert hangulata ott folytatódott, ahol a Cornerstone abbahagyta. A közönséget még a színpadi átállás miatti kis szünet sem eresztette le. Ehhez természetesen hozzájárultak azok a nagyszerű dalok, amelyeket ezek a profi zenészek elhoztak nekünk. Váltották egymást a lassúbb és a pergősebb nóták, de a folyamatos kapcsolat mindvégig megvolt a színpadon lévők és a színpad előtt tomboló közönség között. Nagyon jól éreztem magam, és örültem, hogy ott lehettem ezen az estén! :)

A koncert szinte majd’ pontban 10 órakor ért véget. Amolyan levezetőként kitárgyaltuk a koncert(ek :)) emlékezetes pillanatait, majd lassan a hazaindulás került előtérbe. Verácskával (akivel a szünetben találkoztunk össze) együtt jöttünk el a PeCsából, s hogy mindezt milyen jól időzítettük, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy a PETRA énekese, majd őt követve a többiek mellettünk húztak el autóikkal, s akiktől még a nagy rohanásban is futotta egy kedves, baráti integetésre! :)

A történet ott kezdődött, hogy munka után el kellett utaznom Felsőpakonyra egy ügy elintézése céljából. Az irodából időben el tudtam jönni, ennek megfelelően a zuglói vonatállomásra is rendben kiértem, csak éppen a lajosmizsei vonat késett kb. 15 percet – amúgy érthetetlen okok miatt, mert a többi vonat gond nélkül jött-ment!? No, de örültem, hogy egyáltalán jött, mert már előfordult az újkori történelemben, hogy a menetrendszerinti vonat egyáltalán nem jött, s a kedves „vonatra várakozó” közel egy órát (azaz a következő vonat érkezéséig) töprenghetett azon, mi az oka a vonat meg nem érkezésének, merthogy a Magyar Államvasutak ZRt. Illetékes Hangosbemondójától (már ha egyáltalán létezik az adott állomáson ilyen :() ez az információ nem érkezett meg!?

Ahogyan azt írtam, a lajosmizsei vonat 15 perc késéssel jött a Nyugatiból, délután ½ 6 körüli csúcsidőben EGYETLEN EGY darab kocsival!? Már eleve szinte mindegyik ülésen ültek, Zuglóban az állóhelyek is kellőképpen megteltek, mígnem Kökitől amolyan csinos kis piros heringes dobozban érezhettük magunkat, olyan szorosan utaztunk! A kalauzhölgynek esélye sem volt ellenőrizni a jegyeket, bérleteket, sőt, nagyon résen kellett lennie, nehogy lemaradjon a vonatról, miközben jelezte a továbbindulás lehetőségét a mozdonyvezetőnek! :) Középiskolások egy csoportja tárgyalta ki előttem, hogy nem érzi magára nézve szégyennek a MÁV, amit adott esetben a lajosmizsei vonalon művel (bár, gondolom, más vasútvonalon közlekedők is tudnának mesélni :()?! Dolgozók a munkahelyükről, iskolások a suliból szerettek volna a nem kevés pénzért vett bérletükért, jegyükért jogos emberi körülmények között utazni, de úgy tűnik, a MÁV – ahogyan eddig is – magasról lesz*rta ezt az igényt! Könnyű a problémákat „hangrebbenés” nélkül elintézi azzal, hogy „a kellemetlenségért szíves elnézésüket és megértésüket kérjük”! Ez a „szorult” helyzet Gyáltól, de még inkább Felsőpakonytól látszódott oldódni, amikor is – hál’ istennek – én is a távozás mezejére léphettem…

A vonatkéséstől eltekintve sem lett volna esélyem a ½ 7-es vonattal visszautazni Budapestre, ami abból a szempontból volt érdekes, hogy a ½ 8-as vonat helyett már vonatpótló busz közlekedett Ócsa és Pestszentimre között karbantartási munkálatok miatt, amely már önmagában is aggodalomra adott okot… :(

Kiérve a pakonyi vonatállomáshoz közeli parkolóba, még bizakodó voltam a kissé kényelmetlennek ígérkező, ám de problémamentes hazautazásban. :) Már hosszú percek óta fagyoskodtam az iszonyú szeles naplementében, és már igencsak ideje lett volna a busz érkezésének, ezért egyre türelmetlenebb lettem, ráadásul felettébb aggasztani kezdett, hogy rajtam kívül egy lélek sem vágyott vonatpótló buszos utazásra! Felrémlett bennem, hogy mi van, ha rossz helyen várakozom, a busz pedig már régen elment, ezért elindultam a vonatállomásra információ után kutatva! Alighogy felbaktattam a töltésen buszfüttyögést hallottam a hátam mögül. Visszanézve eufórikus öröm fogott el a vonatpótló buszt látva. Ekkor már azzal nyugtattam magam, hogy ennyi késés végül is belefér, hiszen az autóúton nem olyan kiszámítható a közlekedés, mint a sínpályán, Pestszentimrén vár bennünket a vonat, arra átszállunk és ismét/újra sínen leszünk (szó szerint is :))…

A buszsofőr előtt le a kalappal, ő tényleg mindent megtett, hogy a „tisztelt utazóközönség”-gel felettese a kényelmetlenségeket. Hipp-hopp megérkeztünk Pestszentimrére, ahol mindannyian örömmel nyugtáztuk, hogy a vonatállomáson vár ránk a vonat, s ekkor már nem is volt téma, hogy mindössze EGYETLEN EGY kocsival! JKényelmesen elhelyezkedtünk, amikor is egy sárgamellényes vonatkísérő arról tájékoztatott bennünket, hogy ugyan nem ez a vonat megy tovább, hanem a Nyugati felől jön egy másik, de addig nyugodtan melegedjünk itt, szól, amikor át lehet szállni. Ezzel sem volt semmi probléma, ezt az információt is mindenki a helyén kezelte… Ám, amikor a hangosbemondó 1 percre rá, arról informált, hogy ez a bizonyos vonat 40(!!!!!!) percet késik…no, az többeknél kicsapta a biztosítékot! :( Sokkos döbbenetemben hosszú másodpercekig mozdulni sem voltam képes, csak néztem ki a fejemből, bízva valami csodában, hogy a hangosbemondó tévedett, vagy csak véletlenül játszották le a többünkbe éles fájdalomként hasító mondatot, és a várt vonat pillanatokon belül megérkezik! Hát, nem…minden úgy volt igaz, ahogyan azt hallottam! :( Igyekeztem feleszmélni a sokkból, és döntésképességre bírni magam! Mérhetetlen dühvel pufogtam át a buszmegállóba, bízva abban, hogy azalatt a 40 perc alatt legalább BKV-val hazaérek! Persze, bosszúságom egyéb apróságát már nem is említem, hiszen okosan ki van ez találva! Ugyebár, a vonatjegyem (BKV-bérlet lévén) Pestszentimréig szól, addig el is hozott a MÁV, részükről teljesítették a szolgáltatást; ja, hogy én tovább szerettem volna utazni, hát, sajnálják, két választásom van: kivárom a 40 percet, vagy tömegközlekedéssel megyek tovább! No, persze, akinek tovább szólt a jegye, az esetleges pluszköltségek birtokában (pl. BKV-jegy) folytathatta az utazást – nem hinném ugyanis, hogy a vonatjegyet elfogadták volna a BKV járatain!? :(

No, ha eddig melegedtünk a vonaton (bár, az változatlanul kérdés számomra, hogy miért nem tudott velünk elindulni?!), ezután fagyoskodhattunk a buszmegállóban! 15 perc biztosan eltelt, mire jött a busz, de miután nekem át kellett szállnom róla, újabb 15 perc fagyoskodás várt rám a másik buszmegállóban! :(

Summa summarum – a kb. 45 perces vonat utat, köszönet és elismerés a MÁV-nak, majd’ két óra alatt sikerült megtennem, totálisan átfagyva és kimerülve! :( Szaftos és képernyőt nem tűrő megjegyzések egész sorát tudnám itt felsorolni, de az mit sem változtatna azon, hogy a Magyar Államvasútak ZRt. illetékes vezetői ezúttal is bizonyították totális alkalmatlanságukat és szervezőképtelenségüket. Mindebben az a nagyon szomorú, hogy minimális jelét sem tapasztalni a helyzet javulásának. Ha én vezető lennék ennél a cégnél (megjegyzem, örülök, hogy nem vagyok az, sőt, hogy egyáltalán nem ott dolgozom) elsüllyednék szégyenemben, hogy különböző médiákban csak lesújtó és elmarasztaló hírek jelennek meg! Régóta készülök egy kis „bemutatóval” a Kőbánya Alsó vasútállomásról. Elképesztő milyen mocsok fogadja az arra járókat. Ki van téve ugyan a Dohányozni tilos!-tábla, de a büfé vásárlói, a zöldség-gyümölcsárus és a vonatra várakozók egyik cigiről gyújtanak rá a másikra, letojva, milyen felirat alatt is teszik mindezt! Az ÁNTSZ-t sem igazán értem, hogy a megszűnt órásüzlet előtt dekkoló hajléktalanok és a telefüstölt helyiség, hogyan fér meg együtt az ott üzemelő büfé higiéniájával?! No, de ez már egy másik történet! :(

Andrea és Zoltán egy pár…boldog házasok közel 20(!!!) éve, és mindketten a kollegáim. A HIT Gyülekezete tagjai, ami semmi több mint puszta ténymegállapítás, úgy ahogyan az, hogy én világi ember vagyok, s ami a harmonikus kollegiális kapcsolatunkat abszolút nem befolyásolja. Zoli zenél is – hozzáértők szerint fantasztikusan gitározik (ráadásul bal kézzel!), de szintetizátoron is tökéletesen játszik. Többféle zenekarban volt/van benne, én a Cornerstone Club formációként hallottam őt/őket először. Emlékszem, Andrea azzal hívta fel a figyelmemet az egyik dalukra, hogy nagyon édes kis barikák szaladgálnak a videóban, s nem mellesleg Zoli énekel. Némi fenntartással néztem és hallgattam meg a videót, de az igazat megvallva, azonnal megtetszett, amit hallottam (s nem csak az aranyos báránykák miatt :)), s nem mellesleg Zoli hangja is nagyon megfogott. Azóta is ez a dal, azaz a Majdnem száz a kedvencem. Akkor még csak a honlapjukon volt alkalmam (látni és) hallgatni őket, de pár héttel később Andrea elárulta, hogy a Cornerstone Club CD-t tervez kiadni. Egy-két hónap elteltével Andrea újabb dalt hozott el megmutatni – ez volt a Több ezer éves szó –, amely ugyancsak elnyerte a tetszésemet. Ezt ugyan már nem Zoli énekelte, viszont a zenéjét ennek is ő írta. Ezt követően egyre nagyobb érdeklődéssel vártam a CD megjelenését, amely kitartó türelem után végre megszületett és létrejött. :)

Mint „ősrajongó” kaptam belőle egy tiszteletpéldányt. Ekkor már mindenféle fenntartás nélkül tettem be a lemezt a lejátszóba, és hallgattam egymás után a dalokat. Úgy gondolom, ha elvonatkoztatunk attól, hogy alapvetően egy keresztény rockzenekar lemezét hallgatjuk, a néhol vallási témát érintő dalok nagyon is figyelemreméltó, komoly mondanivalóval szolgálnak, amelyeken világiként is érdemes lenne olykor elgondolkodni (Hé, fiatalok; Nevet az ég; Száguldás blues). Élvezettel hallgattam a lemezt, mert nagyon jó hangulatú, változatos stílusú, jó hangszerelésű dalokat vonultat fel. Némelyik dalban (ha nem mindegyikben :)) olyan virtuóz gitárbetéteket/gitárszólókat lehet hallani, hogy az csak, na! Olyan dal nincs a lemezen, amelyik nem vagy csak kevésbé tetszik, maximum kedvencségi sorrendet tudnék felállítani! :) A fentebb említett két dalon kívül például az Idő-Rohanó évek című érzelmileg nagyon megérintett – akárhányszor hallgatom, könnybe lábad a szemem. Az Ugye emlékszel?, a Megérkeztem már, a Film és a Csodakorszak című dalok hangulata is nagyon megfogott, míg a Született férjek és a Jobb lesz, jobless! igen jó humorral megírt dalok! :)

Ahogyan azt a szösszenetem elején írtam, vallás nélküli, de a hittel teli emberek életét élem, s úgy gondoltam, ha rám ilyen jó hatással volt ez a lemez, s ennyire bejött nekem, akkor ennek visszhangot is adok itt a blogomban, hátha mások is osztják majd a véleményem, és szívesen hallgatják ezeket a dalokat (is)! :)

Az esti Kings On Ice jegyeket sajnos, nem sikerült eladnom, így hát, Cili nélkül, de elmentem az előadásra, hogy ne vesszen kárba mindkét jegy…

A Sportaréna előtt szembe jött velem az a pasi, aki a Rhoda-Xavér koncert előtt is, azt szajkózva, hogy „jegyet veszek”. Gondoltam, megkérdezem, mennyiért venné meg a felesleges jegyemet, de a felajánlott 1.000,-Ft nem győzött meg, így inkább otthagytam. Persze, utánam kiabált, hogy ha beviszem magammal a jegyet, akkor egy fillért sem látok viszont belőle, de úgy voltam vele, hogy 3ezret bukunk a jegyen vagy 4ezret, most már oly mindegy!... Amúgy járt az agyam, hogy mi ebben az üzlet, de nagy okosságra nem jutottam. Esetleg annyi, hogy megveszi tőlem ezerért és eladja kétezerért…no, de kinek van bizodalma jegyet venni egy vadidegentől az utcán?...

Átjutva a jegyellenőrzésen hamar megtaláltam a helyemet (210.szektor C.sor 11.szék), ahonnan tökéletes rálátásom volt a küzdőtéren felállított jégpályára. Bár az Arénának csak kb. a fele szolgált a műsor színteréül, a szemközti végébe felállított színpad kissé távolinak tűnt, de végül is kivetítő nélkül is mindent jól lehetett látni…

Szép lassan kezdett megtelni az Aréna, de a program kezdésekor sem volt teltház, sőt, meglepően sok hely maradt üresen…

A már említett színpadon Edvin Marton és a Monte Carlo Orchestra névre hallgató, öt lányból álló zenekar szolgáltatta élőben a zenét, de egy-két műsorszám erejéig a fellépők az általuk hozott zenére korcsolyáztak.

Végigolvasva az ismertetőben felsorolt neveket, a korcsolyában járatos nézők biztosak lehettek benne, hogy látványos produkcióban lesz részünk! :)

Edvin Marton és az olimpiai, háromszoros világ- és hatszoros Európa-bajnok Evgeni Plushenko meghívására hazánkba érkeznek az utóbbi idők legnagyobb műkorcsolyázó ászai:

       az extravaganciájáról híres Johnny Weir, világbajnoki bronzérmes amerikai műkorcsolyázó,

      az ötszörös Európa-bajnok, háromszoros VB-ezüstérmes francia Surya Bonaly,

       a csodálatos Fumie Suguri is: a könnyed, légies mozgású japán műkorcsolyázó vitt már haza VB-ről ezüst- és bronzérmet, emellett háromszor nyerte meg a Négy Kontinens bajnokságot,

       a korcsolya-show-k világában jól ismert Fiona Zaldua-Dmitry Sukhanov páros,

       jön az akrobata világbajnok kettős: Vladimir Besedin és Alexei Polishuk;

       és tapsolhatunk a magyar bajnok Tigran Vardanjannak is,

       és természetesen itt lesz a sportág hazai büszkesége, az Európa-bajnoki aranyérmes Sebestyén Juli is.

Plushi fellépése többünknek a műsor csúcspontját jelentette. Amikor annak idején megláttam őt a 2005-ös műkorcsolya-világbajnokságon, azonnal a kedvencemmé vált! Hihetetlenül aranyos és szeretnivaló figura, aki elképesztő tehetséggel van megáldva! Laikusként is azonnal felmértem és láttam, hogy a stílusa és technikája abszolút egyedi a versenytársak között, bár, mintha az utóbbi években már fel-felbukkantak volna követői is – igaz, több-kevesebb sikerrel, és azok is inkább a stílusra, mint a technikára koncentráltak volna. Az egyik rajongói oldalon olvastam a következő mondatot, miszerint „összességében egyesül benne a technikai tudás + a szakmai hozzáértés + a művészi hatás = ő a legtökéletesebb férfikorcsolyázó a jégen”, amellyel maximálisan egyetértek. Épp ezért is fogadtam kitörő lelkesedéssel, hogy komoly lépéseket tesz a 2010-es eltiltásából történő visszatérése érdekében, amely a moszkvai vb után akár meg is történhet! Nagyon-nagyon várom őt vissza, mert igencsak hiányzik a versenyekről! :)

Johnny is kedves és kedvelt ismerős a különböző versenyekről – az ő megmozdulásai is rendszerint figyelemre és említésre méltók.

Fumie érdekes és izgalmas produkciót hozott el nekünk! A videót megnézve érdemes türelmesnek lenni, mert 1:30-tól jön a fiatalos, lendületes és szexis meglepetés! :)

Fiona és Dmitry elképesztő mozdulatsorral és akrobatikával kápráztattak el bennünket. Számomra a zeneválasztás is kitűnő volt ehhez a produkcióhoz! Hihetetlen mire képesek együtt – gyönyörűen korcsolyáznak, ám néha hátborzongatóan veszélyes, amit művelnek. A videót 3:25-től csak erős idegzetűeknek ajánlom, de érdemes megnézni! Fantasztikusan ügyesek! :)

Tigran neve és személye – bevallom őszintén – új volt a számomra. Nem is nagyon értettem, hogyan jön össze az idegen hangzású név a magyar bajnoki címmel. A műsort követően utánanéztem ennek a 22 éves fiatalembernek, s megtudtam, hogy a Moszkvában született orosz műkorcsolyázó nemzetközileg magyar színekben versenyez, s háromszoros (2007-2009) magyar bajnok. Tetszett a műsora, amely kedves volt és hangulatos, s amikor pár sorral feljebb Plushival kapcsolatban azt írtam, hogy már akadnak követői, akkor például, rá is gondoltam. :)

Juli és Viktória ugyancsak ismerősek voltak számomra a műkorcsolya világából, míg azonban a Nagy Zsuzsanna - Fejes Máté pároshoz még nem volt szerencsém – legalábbis emlékeim szerint. Természetesen, mindannyian nagyon ügyesek voltak! :)

Kedves és üde színfoltja volt az est programjának a Magyar Szinkronkorcsolya-válogatott! :)

A Finálé-val méltóan zárult ez az este! :)

AZ ORGONÁK CSATÁJA: RHODA SCOTT és VARNUS XAVER  KONCERTJE

Két élő legenda, két generáció. Varnus Xaver hét esztendős volt, amikor a fiatal, de már akkor világhírű Rhoda Scott felvillanyozta elbűvölő orgonajátékával Magyarországot.
Az egykori kisfiúból is orgonista lett. Nem is akármilyen. Háromezer koncertjével végigturnézta a világot, játszott a párizsi Notre-Dame-tól kezdve a Canterbury-i székesegyházon át a világ legnagyobb orgonájáig, a híres philadelphiai Wanamakerig.
A klasszikus orgonazene koronagyémántja ő, bűvös márkanév, sokmilliónyi közönségével e földgolyón.
Rendkívüli ajándékkal lepi meg önmagát és roppant rajongótáborát.
Barátságos orgona-párbajra hívja ki gyermekkori idolját és mai napig tartó csodálatának tárgyát, Rhoda Scott-ot.
Itt lesz hát az Orgonák csatája, 2011. április 10., du. 4 órakor, amikor is két páratlan tudású művész ujjai és lábai bírják majd szóra a királyt. A hangszerek fejedelmét. Az orgonát.

Mielőtt belekezdenék a beszámolómba, pár mondatot írnék arról, mikor és hogyan találkoztam először Rhoda Scottal, egész pontosan az ő orgonajátékával. Kicsi koromtól kezdve (kb. 6-7 évesen) hétvégente és iskolai szünetekben sok időt töltöttem a körúti nagyszülőknél, ahol a sokféle műfajt felsorakoztató bakelitlemezek közül a Micimackó, az ABBA, a Neoton Família és Szűcs Judit lemeze mellett kedvencem volt egy ciklámen színű borítójú Rhoda Scott lemez is 1971-ből. Ezek az albumok rendszeresen repertoáron voltak, s felváltva hallgattam őket, soha meg nem unva. Rhoda Scottról akkoriban még semmit sem tudtam, egyszerűen csak magával ragadott a stílusa és a játéka, amely érzés közel 30 éve sem múlt el nyomtalanul, sőt…
Amikor először szereztünk tudomást Rhoda Scott és Varnus Xavér közös április 5-iki zsinagógai koncertjéről, és végre-valahára elhatároztuk, hogy elmegyünk rá, egyetlen darab jegyet sem lehetett rá szerezni egész magyarországi viszonylatban. Már-már búsulásnak adtuk a fejünket, amiért lemaradtunk erről a szenzációsnak ígérkező eseményről, amikor január elején kaptam egy e-mailt az egyik vidéki jegyirodában dolgozó hölgytől, miszerint a két művész ráadás koncertet ad egy nappal előtte, azaz április 4-én, szintén a Zsinagógában. Ekkor már nem halogattam a dolgot, szerintem elsők között vettem meg erre a koncertre a jegyeket. Mindezek után nyugodt lelki békével vártuk a nagy nap elérkezését, amikor pár nap múlva újabb változásokról értesültünk, miszerint a hatalmas érdeklődésre való tekintettel nem a Dohány utcai Zsinagógában, hanem a Budapest Sportarénában lesz megtartva a koncert, és nem április 4-én, hanem április 10-én délután 16 órakor. Miután arról is értesítettek, hogy a Zsinagógába vásárolt jegyek érvényesek lesznek az Arénában (tehát, nem kell előtte sehol sem átíratni őket), ismét csak nyugalommal vártuk az új időpontot…
Ím, el is érkezett a várva várt nap, amikor is a fenti változásokat szem előtt tartva, jóval korábban érkeztünk az Arénába az esetleges ügyintézés végett. A főbejáraton minden gond nélkül átjutottunk, ám a szektor bejáratok egyikén fennakadtunk, mivelhogy nem „ültettek át minket jegyileg”, amelyet a bejáratoktól balra kellett ügyintézni. Azt negatívumként jegyzem meg, hogy a főbejáratnál álló jegyellenőrök nem tájékoztattak minket arról, hogy a zsinagógás jegyek átíratása hol történik; azt azonban hatalmas pozitívumként kell megemlítenem, milyen flottul történt meg és zajlott le ezen jeggyel érkezők átültetése…
Megkapva a jegyeket a már érvényes konkrét ülőhelyekkel, találgattuk, vajon hova soroltak be bennünket? Kicsit megijedtünk, amikor a küzdőtér felé irányítottak minket, de egyre inkább felfelé kezdett görbülni a szánk, amikor viszonylag jóval előrébb kaptunk helyet, mint azt gondoltuk, és tökéletes rálátásunk volt onnan a színpadra.
Talán pár perccel múlhatott 4 óra, amikor egyszer csak Xavér megjelent a színpadon, s az üdvözlő tapsvihar közepette tájékoztatott bennünket, hogy technikai okok miatt a koncert félórával később kezdődik csak el, de addig szívesen orgonál nekünk egy-két Bach művet! Mi, a közönség azonnal lekenyereződtünk (legalábbis körülöttünk senki sem háborgott), s így már közel sem volt olyan uncsi kivárni azt a 20-25 percet. Amúgy ezért is bírom Xavért – annyira ember tudott maradni, közvetlen, minden sztárallűrtől mentesen! :)
(Zárójelben jegyzem meg, hogy Cilivel kissé gondban voltunk mennyire is öltözzünk fel elegánsan, de azt gondolom, végül a farmer kitűnő választásnak bizonyult, miután Xavér is abban volt, s utólag is azt olvastam az egyik nyilatkozatában, hogy lazán fog öltözni, mert „ez többé-kevésbé mégis inkább dzsesszkoncert, mint komolyzenei”.)
A koncert két-két főszereplőjén – azaz Rhodán és az ő Hammond-orgonáján, illetve Xavéron és az ő koncertorgonáján (Rodgers Trilliumon) – kívül más hangszerek is emelték az est fényét és hangulatát. Rhoda egy fantasztikus harsonás lányt hozott magával, Sarah Morrow személyében, aki elképesztően tehetséges :), illetve egy nagyszerű és ugyancsak végtelenül tehetséges dobost, Lucian Daubat-t. Xavér részéről az általunk is már ismert és kedvelt Talamba ütőegyüttes, illetve az Evergreen névre hallgató (ha jól értettem – elnézést kérek, ha nem) fúvósegyüttes színesítette az elhangzott műveket.
A gyakori Xavér-koncertlátogatóknak nem volt meglepő, hogy Xavér háttal a közönségnek ült le az orgonához – ennek van egy amolyan vicces magyarázata, miszerint Xavér nem nagyon szereti, ha orgonálás közben látják az "arcjátékát", ám a hivatalos magyarázat ennél sokkal prózaibb, vagyis mi, azaz a közönség lássunk is a kéz- és lábjátékából valamit, különben a hatalmas hangszer teljesen eltakarná őt előlünk! :) Rhoda orgonájának „felépítése” más, így az ő hangszere lehetővé teszi, hogy szemben a közönséggel üljön le! Amint Rhoda színpadra lépett, levette cipőjét, s ahogyan a legenda járja róla, mezítláb ült az orgonához és sugárzó mosollyal az arcán zenélt nekünk mindvégig! :)
A két orgonavirtuóz felváltva játszott a saját hangszerén – ki-ki az általa képviselt műfajban. Igaz, Xavér kifejtette, hogy nem tartja szerencsésnek a zene komoly- és könnyűzenei kategóriára történő szétválasztását, mert szerinte csak örömzene kategória létezik! :) Messzemenően egyetértek ezzel a véleménnyel, mert a zene – legyen az bármilyen műfajú – önmagunkat és a lelkünket tükrözi vissza, amelyet az adott hangulatunk szerint választunk ki. Ennek értelmében az egyik nap a lágy dallamokat, míg másik nap a vad gitárszólókat hallgatjuk szívesen! :) Így hát, az örömzenélés keretében Rhodától elsősorban dzsesszt hallottunk, míg Xavértól az örök kedvenc és elmaradhatatlan Bach d-moll toccata és fúgájától kezdődően Beethoven Holdfény-szonátáján át Ravel Bolerójáig követhettük nyomon az évszázadok zenéjét – képviselve ezzel a komolyzenei oldalt, míg a könnyedebb műfajt tekintve Webber Fantomjával találkoztunk az Operaházban, Vangelis csodás dallamaival meghódítottuk a Paradicsomot, s John Williams révén még a Csillagokkal is háborúztunk egy távoli galaxisban! :) S ha már örömzenélésről beszéltünk – s itt is a Xavér-kedvelőkre hivatkoznék –, jól tudjuk, hogy Xavér koncertje nem múlhat el improvizáció nélkül. A koncertjeire járók azt is pontosan tudják, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal rendszerint alapja ezeknek az improvizációknak. Minden bizonnyal ezért eshetett a választás ezúttal is erre a dalra, amelyre a művésznő is improvizált a maga gondolatai és érzései szerint! Sőt, Xavér azt is meg szerette volna mutatni Rhodának, hogy ez a magyar népdal a vérünkben van, bárhol, bármikor tökéletesen elénekeljük… Hát, másodszori nekifutásnak össze is jött – reméljük, Rhoda ezt vitte haza emlékül erről a délutánról! :) A ráadásként előadott Bolero Raveltől ugyancsak nem maradhatott ki ebből a csodás délután programjából – szenzációsan szólt a dobpergéssel és a fúvósokkal együtt! :)
Egy emlékezetes előadás talán nem is válik azzá, ha egy pozitív kimenetelű baki/hiba/technikai malőr közbe nem jön. Rhoda éppen az aktuális szám kellős közepén játszott az orgonán, amikor a hangszer gondolt egyet és elhallgatott. A technikusoknak köszönhetően rövid javítási idő után az orgona újra hallatta a hangját, de nem sokkal később sajnos, ismét elhallgatott, amikor is Xavér egy hirtelen jött ötlettől vezérelve, felajánlotta Rhodának a saját orgonáját! Rhodának sem kellett kétszer mondani, fiatalos lendülettel átperdült a másik hangszerhez, Xavér pillanatok alatt „Rhodakészre” állította a sok ezernyi gombbal felszerelt orgonát, és a művésznő már játszott is tovább, mintha mi sem történt volna! :) Rhoda minden bizonnyal kihagyta volna ezt a kis kényszerű „szomszédolást”, mégis számomra ember közelibbé, és ahogyan írtam, pozitívan emlékezetessé tette ez a kis gubanc ezt a persze, amúgy is felejthetetlen koncertet! Arról már nem is beszélve, hogy (Xavér szavait idézve) a közönség szemtanúja lehetett, ahogy a technikai szakemberek a nyílt színen felboncolnak egy orgonát. Állítólag egy harmincéves transzformátor adta meg magát, amit a helyszínen azonnal megjavítottak! :)
Kicsit visszautalva Xavér közvetlenségére, az is hihetetlenül szimpatikus gesztus volt számomra, amikor felajánlotta, hogy – szakítva a beidegződött hagyományokkal, miszerint egy sztár csak akkor sztár, ha megközelíthetetlen a rajongók számára – a koncert után szeretettel várja azon érdeklődőket és rajongókat, akik közvetlenül szeretnének találkozni Rhodával… és persze, vele is! :) Cilivel ugyan nem éltünk ezzel a lehetőséggel, de mindenesetre nagy bátorságra vallott mindezt a többezres nézőközönségnek felajánlani! :)
Fantasztikusan megszerkesztett és összeállított koncertnek lehettünk fül- és szemtanúi. Kiválóan váltották egymást a kissé melankolikusabb, illetve pergősebb számok. Amennyire tartottam Rhoda repertoárjától, olyannyira élveztem minden pillanatát a játékának, és hallgattam volna még őt tovább is! Xavér is nagyszerűen választotta ki az előadott műveket! Szenzációs koncertdélutánt hozott össze ez a két tehetség – természetesen, a közreműködő zenészekkel egyetemben! :)

A koncert végén rápillantva az óránkra igencsak meglepődtünk, amikor közel 8 órát mutatott, azaz majd 3 és fél órás koncertben volt részünk, amelynek minden pillanata tartalmas élmény volt! :)

A Nagyitól karácsonyra kapott Madách-bérlet harmadik és egyben utolsó előadása a József musical volt. E téren biztosak voltunk benne, hogy nem ér minket csalódás, hiszen láttuk már a darabot jó néhányszor! A történet tökéletesen ismert volt előttünk, s amikor a pontos napi szereposztás is megszületett, egy pillanatig sem voltak kétségeink, hogy tökéletes előadást fogunk látni! :)

Serbi édes volt és aranyos, amilyen mindig is! A dalok szépen szóltak tőle, de kicsit mintha visszafogottan, amolyan papírforma szerint énekelt és játszott volna. Olyat nem akarok írni, hogy érzésem szerint lélekben nem volt 100%-ig a színpadon, mert ha ezt olvasná, biztosan nagyon rosszul esne neki, és azt egyáltalán nem szeretném! Az tény, hogy többségében olyan előadást láttam vele, amikor csak úgy pezsgett és vibrált körülötte a levegő, de az is igaz, hogy ha most valamivel szolidabb is volt a pezsgés és a vibrálás, azért mégiscsak megnyerő volt a játéka! Amúgy nem is értem, mit kukacoskodom itt, hiszen még a Börtöndal végi utolsó hangot is csak annyira énekelte magasan, ahogyan az az én fülemnek kellemes! Bocsi, ez az én rögeszmém, amivel rendszerint bajom van, ha Serbiről van! :)

Gáspár Laci újdonság volt számunkra, mert őt még nem volt alkalmunk látni Fáraóként. Kedvelem őt, a hangját is szeretem, ezért örültem, hogy ezen az előadáson létrejöhetett ez a találkozás – nagyon kíváncsi voltam, miként birkózik meg a feladattal?! A hangi adottságait illetően nem voltak fenntartásaim, de színészileg nem tudtam felmérni, mennyire tudja hitelesen átadni a kívánt figurát?! Fórumokon többnyire csak pozitív véleményeket olvastam, akiknek táborát én is csak erősíteni tudom, mert Laci tökéletesen hozta a szerepét! Hangilag teljesen rendben volt, ahogyan a színészi játéka is igazán megnyerő volt. Egyénien formázta meg Fáraót, s miközben őt néztem és hallgattam, egy pillanatra sem éreztem hasonlóságot más Fáraót játszó színészek játékával – egyszóval, abszolút „gáspárlacis” volt a szerepformálás! :)

Lillát, Palit, Vajkot, Robit és a többieket nem emelem ki külön – úgyis csak csupa jót tudnék írni róluk! :) Ádok Zolit is először láttam színpadon, amióta intenzívebben jelen van a (musical)színházi életben. Örülök, hogy Ernőhöz hasonlóan ő is legalább olyan jól énekel, mint ahogyan táncol! (Remélem, hogy a kiírt szereposztás szerint április 16-án este őt látjuk Heródesként a JKSZ-ban!) :)

Ha már Ernőt említettem… Eddig úgy gondoltam, hogy őt bárhol, bármikor, bármilyen távolságból felismerem a színpadon, de ezúttal igencsak elbizonytalanodtam… ugyanis szerintem, nem őt láttam Dán szerepében… vagy ezúttal mégsem ismertem volna fel?! :)

Hasonló gondjaim voltak a Putifárnét alakító Eugeniával… A honlapon az ő neve szerepelt, de miután őt még nem ismerem, csak gondolom, hogy ő játszotta a szerepet ma este, és nem Ladinek Judit, akit azért kicsit jobban ismerek, és akinek a neve ki volt írva a színház előcsarnokában… minden bizonnyal helytelenül, ugye?!

József és a színes szélesvásznú álomkabát

2011.03.17. csütörtök

                                      József                   Serbán Attila

                                      Narrátor               Polyák Lilla

                                      Fáraó                    Gáspár Laci

                                      Jákob                   Koltai János

                                      Putifárné             Vaszilenko Eugenia

                                      Ruben/Putifár      Ömböli Pál

                                      Juda                     Szente Vajk

                                      Simeon                 Weil Róbert

                                      Levi / Pék             Ádok Zoltán

                                      Naftali/Pohárnok Barabás Kiss Zoltán

                                      Iszakar                Ködmen Krisztián

                                      Dán                      Kiss Ernő Zsolt

                                      Aser                     Kasuba Gábor

                                      Zebulon               Radványi Attila

                                      Gád                      Jencski Zoltán

                                      Benjamin             Lakatos Tamás

                                      Vezényel             Kocsák Tibor

Ahogyan azt a beszámolóm elején már írtam, nagyon jó kis előadást láttunk! Igaz, a bérletes előadásra jellemző visszafogottabb közönségi reakciók érzékelhetők voltak, de az előadás végi Finálé azért megtette a hatását! Ha nem is volt állótaps, az biztos, hogy mind a nézőtéren ülők, mind a színpadon játszó művészek jó érzéssel a szívükben léptek ki a színház kapuján… :)

Az esti St. Martin koncertre történő indulás előtt még felnéztem a Netre, hogy biztosan nem marad-e el, s miután erre semmiféle jel nem utalt, ½ 7 körül átsétáltunk a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központba (volt Pataky Művelődi Központ)… (Nem tudom, miért voltak fenntartásaim a koncert megtartását illetően, mert mint az utólag kiderült, ezen érzéseim teljesen alaptalanok voltak. :))

Ha nem is volt teljes teltház, nagyon szépen megtelt a terem a hűséges és kíváncsi rajongókkal, valamint a szaxofon kedvelőkkel. A FÖLD SZÉLÉN, KÖZÉPEN című legújabb, 2010 novemberében megjelent lemezének (sorban a 18.) bemutató koncertje azzal az alcímmel csalogatta az érdeklődőket, hogy „Tavaszköszöntő koncert szimfonikusokkal”. Az alcím nagyon találónak bizonyult, ugyanis a mai nap időjárása először adott ízelítőt a tavaszból a szikrázó napsütésével és kellemes hőmérsékletével. :)

A program fő gerincét az új lemez dalai adták (pl. Balkán Világ – Virág; Keserédes szamba; Mindenki, minden; Csak te kellesz…, a Rumba!; A Föld krónikása), amelyeket St. Martin hol szaxofonon, hol pánsípon játszott el nekünk, ahogyan azt az alcím is jelezte, szimfonikusokkal – vonósokkal és fúvósokkal. Az előadott dalokat ismertette pár szóval, mesélt a megszületésükről, azok üzenetéről, illetve a dalok elhangzása között hallhattunk egy-két érdekes és vicces történetet világkörüli utazásainak egy-egy emlékezetes pillanatáról.

A koncert nagyon kellemes, családiasan közvetlen hangulatban zajlott. Egy-egy dalban mi, a közönség is megmutathattuk tehetségünket pár hang eléneklése, illetve néhány ütemes taps keretén belül. :)

Örülök, hogy a részemről érthetetlen dilemma ellenére a részvétel mellett döntöttünk, és nem hagytuk ki ezt az igazán jóérzésű tavaszköszöntő koncertet! :)

 
ST.MARTIN - FÖLD SZÉLÉN, KÖZÉPEN
 
„Más, mint ami eddig volt, talán életem legjobb lemeze!” Mondja St.Martin előadóművész, zeneszerző. A magyar instrumentális zene jeles képviselője. 20 éve ismert, elismert művész Magyarországon, és külföldön. Lemezei kimagasló példányszámot érnek el mind a mai napig. Dalai és feldolgozásai összetéveszthetetlenek, egyénisége, érzelmi világa egyedi minden muzsikájában. A 18. lemeze után itt a következő, melynek címe: FÖLD SZÉLÉN, KÖZÉPEN. 10 vadonatúj dal, szaxofon és pánsíp egyaránt megtalálható a lemezen, úgy, ahogy fia is ismét énekel az albumon! Más, mint az eddigi zene, más zenei világba, azaz világzenébe kalauzol minket az előadó, St.Martin. A Balkán zenei stílus, ami pezsgő, temperamentumos, feszes lüktetés, már néhol eufóriában tartja, lebegteti a hallgatót. A lemezen ezekből számtalan megtalálható.
A „Föld Krónikása” című, pánsíppal eljátszott mű ezennel a vörös iszap által okozott tragikus eseményt foglalja magába és fogalmazza meg sajátos zenei kifejezésmódban. Reményteli fohász, röviden így lehet jellemezni a dal hangulatát! Ebben a műben is és a pezsgő ritmusú délszláv muzsikát idéző, „Mindenki, Minden” című szerzeményben, egy elragadóan virtuóz hegedűjáték és csodálatosan csengő énekhang kíséri St.Martint. Ő Szirtes Edina Mókus, aki Magyarországon és Európában is jól ismert, kedvelt előadó.
Norman, St.Martin fia, Rómeó és Júlia című musical legcsodálatosabb dalát énekli, (a pap imája)! A lemez egyik dala elgondolkodtat, ringat es átölel, a másik emlékeket csal elő, táncba hív.
 
„Életem legjobb lemeze, ha nem hiszi, járjon utána!”
„A vörös iszap által okozott tragédia engem is mélyen megérintett. Szeretnék segíteni a szinte mindenüket elveszített embereknek, jelen esetben gyermekeknek az újrakezdésben, folytatásban! Több ízben vettem részt jótékonysági koncerteken, ahol már volt lehetőségem ez irányban tenni. A kiadóval (Tom-Tom Records) egyeztetve megállapodtunk, hogy a FÖLD SZÉLÉN, KÖZÉPEN című legújabb lemezem, 2010. december 31-ig elfogyott példányszám bevételének rám eső részét, segítségükre felajánlom.”
St.Martin

Kicsit aggódtam, mert Cili a megbeszélt 2 óra helyett ½ 3 körül érkezett meg. Evett pár falatot, majd elindultunk a 29. Musical Pluszra a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központba (biztosan időbe telik majd, amíg megszokom a Pataky új nevét – nem igazán értem, miért kellett megváltoztatni a nevét, hiszen már annyira berögzült a régi neve a köztudatba). :(

Ezúttal azon programra járók számát növeltük, akik minél közelebb laknak a helyszínhez, annál később érkeznek meg, ráadásul a sor kellős közepén ülnek, s mire a kabátjukat beteszik a ruhatárba, persze, hogy az egész sort fel kell állítaniuk, hogy elfoglalják a helyüket! :( Ezúton is nagy-nagy elnézést kérek a 8. sor jobb oldalán ülőktől! :)

Ismerve a délutáni fellépőket, semmi kétségem nem volt afelől, hogy ezúttal is jól szórakozunk; azt azonban nem hittem volna, hogy egy műsor lekonferálását olyan humorral is meg lehet oldani, ahogyan azt Victor tette, amolyan Elvis imitátorként (remélem, nem veszi rossz néven a megfogalmazást)! :) Még inkább a humorérzéke volt számomra meglepetés – no nem az, hogy van neki, mert azzal azért tisztában voltam, dehogy ennyire poénosra tudta venni a figurát, és az még jól is állt neki, és semmiféle erőltetettség nem volt benne! Szóval, meglepett ezzel a nagyon laza stílussal! :)

Például az egyik ilyen poénkodása volt a délután szereplőinek bemutatása, amikor is Csóka Fradi Kingából Csóka-Vasass Kinga, Lolyák Pillából Polyák Lilla, Lári Fáriból Sári Évi, Got Babiból Bot Gabi, Betyári Gésából Egyházi Géza, Posta Vicctorból Posta Victor és Till Attilából Tóth Attila lett :)

Victor részvételét illetően nagyon-nagyon bíztam benne, hogy zongora is áll majd a színpadon, amelyen – sokunk kívánságának eleget téve – ő (is) játszik majd! :) (Mint az utóbb kiderült, csak ő játszott rajta! :))

Az elhangzott dalok (a teljesség és pontosság igénye nélkül) a következők voltak:

1. Victor: Little less conversation (Elvis Presley) – Azt ugyan már a József Fáraójaként megmutatta Victor mennyire profi szinten sajátította el Elvis jellegzetességeit (hangját, mozgását), mégis lenyűgözött, ahogyan ma délután is megjelenítette őt a színpadon, mindezt jó nagy adag humorral fűszerezve! :)
2. Évi - Gabi: Ördögi tánc (Jekyll & Hyde)
3. Attila: Kölyköd voltam (Edda)
4. Lilla: Félteni kell (Zalatnay Sarolta)
5. Kinga – Évi: Már ismerem őt (Sakk)
6. Géza: Csillagok (Nyomorultak)
7. Attila: Gethsemane (JKSZ) – Attila a múltkori Pluszra sajnos betegen érkezett, ezért akkor nem tudott 100%-os lenni, és az igazat megvallva, akkor picit kételkedtem is benne, hogy valóban annyira nagyon jó lenne. Ám, most, hogy hangjának ereje teljében hallottam tőle ezt a dalt, az összes kétségemet és fenntartásomat eloszlatta, sőt, kimerem jelenteni, hogy az összes eddigi általam hallott előadót messze lekörözte, pedig, Feke Pali vagy Szomor Gyuri előadása eddig számomra etalon volt. Elképesztően szólt Attilától ez a dal, de miután még mindig volt bennem kétség azt gondolván, hogy csak ezúttal sikerült neki ennyire tökéletesen, meghallgattam tőle ezt a dalt máskor készült felvételek alapján, és be kellett látnom, hogy nem csak most, hanem a többi felvételen is hasonló energiával rengette meg a falakat e dal eléneklésével. Emelem (nem létező) kalapomat Attila előtt, és ezúttal kérek elnézést, hogy nem akartam hinni azoknak, akik a fórumokon teljes joggal dicsérték és magasztalták őt! Mindezek után Szirtes Tamást is tökéletesen megértem, hogy Jézus szerepének kiválasztásakor miért esett Attilára (is) a választás! Szívből örülök, hogy Attila a székbe szögezve győzött meg fantasztikus hangjáról! :) Victor (a la Elvis :)) meg is jegyezte a dal elhangzása után, hogy ő mondta Attilának, hogy akár musicaleket is énekelhetne! :)
8. Victor: Are you lonesome tonight (Elvis Presley) – A dal előtt Victor elmesélt egy helyes kis történetet abból az időből, amikor még a Vámpírok báljában Herberteskedett :). Dennis Gallahen (koreográfus) mondta neki, hogy jó-jó, amit és ahogyan csinálja, mindössze annyi a probléma, hogy a nadrágon áttetszik az alsónadrág széle, ezért inkább szuszit (a tanga férfi megfelelője) kellene viselnie. Victor csak nevetett rajta, ám Dávidnak (Pirgi) nem kellett kétszer mondani! :)
9. Gabi: Per Te
10. Kinga: Super woman (Alicia Keys)
11. Lilla: Rebecca (Rebecca)
12. Géza: Maria (West Side Story)
13. Kinga – Gabi: Értem születtél (Rudolf)
14. Attila: Árnyékdal (Mozart!) – Nos, Attilával nem tudtam betelni ma délután, teljesen lenyűgözött a hangjával! Azt nem mondom, hogy örök Mozártomat, MÁZs-t elcserélném vele, de hogy a hangszínükben kísérteties a hasonlóság, az biztos! Mennyire számít, hogy hangilag (egészségileg) valaki rendben van, vagy nincs. Az előző Pluszon is elénekelte Attila ezt a dalt, de akkor, minden bizonnyal a betegség miatt (számomra) nem volt olyan meggyőző, mint most! :)
15. Lilla – Géza: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)

1. Gabi: Levélária (Puccini: Tosca) – Az előző Pluszon Gabi énekelt már olyat, amilyet addig még nem, s miután akkor azt nagy-nagy örömmel fogadtuk, többünk kérése az volt, hogy ebből legyen megint… Az előadott dalt szavakkal elmondani felesleges és képtelenség is! Szenzációs volt! Gyönyörű! Legközelebb is „legyen megint”, lécci, lécci, lécci! :)
2. Évi: Mindig az a perc (Cserháti Zsuzsa)
3. Victor: A szerelemnek múlnia kell (Zorán-feldolgozás zongorával) – (Victor erre a dalra Victorként jött be, amikor is megtudtuk, hogy Elvis kiszaladt a közértbe – ez egy újabb poén volt… :)) Zorán dalát a Madách Színház Végtelen szerelem című Valentin-napi műsorára dolgozta fel Victor, amelynek nagyon örültem, hogy elhozta nekünk! Én, ha szerveznék műsorokat, tuti, hogy összehoznék egy olyan élőben zenélős (zongorás, gitáros, szájharmónikás, ütőhangszeres stb.) és éneklős délutánt vagy estet, mert élmény nézni és hallgatni ezeket a művészeket, ahogyan hangszeren játszanak! :) No, de miután nem szervezek műsorokat, mindez valószínűleg csak vágyálom marad! :( Hacsak… :)
4. Victor: Root Beer Rag (Billy Joel zongoradarab) – Hmmm, folytathatnám is az előző gondolatsort! Hát, nem egy élmény ezt látni és hallani!? :) Amúgy Victor e dal előtt elmesélte, hogy 12-13 éves korában nagy kedvence volt Richard Clayderman, s mindig arról álmodott, hogy majd egyszer színpadon zongoránál fog zongorázni. Idővel kinőtte ezt a dolgot, de a pályafutása során nem teljesen szakadt el a zongorától. Amikor azon gondolkodott, mit is játsszon el nekünk ma délután, akkor eszébe jutott Billy Joel ezen „zongoraszösszenete”, amit mindig is nagy vágya volt közönség előtt eljátszani, s úgy volt vele, ha már adott a közönség és adott a zongora, akkor… :)
5. Kinga: Csak szerelem (Rudolf)
6. Lilla: Riz dala (Grease)
7. Géza: Hol a lány (A Vörös Pimpernel)
8. Évi: Férfi kell (Jekyll & Hyde)
9. Attila: Eljött az óra (Jekyll & Hyde)
10. Victor: I got a woman (Elvis-dal, aminek „Webber bácsi lelopta a végét”) – Elvis megjött a közértből, így újra színpadra kívánkozott. Kissé sértődötten elmesélte, hogy információi szerint Posta Victor parodizálja őt a Madách Színházban, ezért meghallgatta azt a dalt, amit énekel, s ráadásul még azzal is szembesülnie kellett, hogy „Webber bácsi” lelopta az egyik dalának a végét…egy az egyben!? Ezúttal Elvic elénekelte nekünk az eredeti dalt, és szólt, amikor figyelni kellett…és tényleg ott volt a dal végén a Madách Színházból már oly jól ismert hangsor! :)
11. Lilla – Gabi: Szóló szaxofon (Miss Saigon)
12. Évi – Géza: Szép város Kolozsvár (Marica grófnő) – Évi és Géza nagyon helyesek, aranyosak, ügyesek és főleg, csinosak voltak a magyaros jellegű ruhában! :)
13. Kinga: I am american women (Rebecca)
14. Lilla – Victor: Miért? (Anna Karenina)
15. Kinga – Attila: Nézz rám (Valahol Európában)
16. Évi – Gabi: Mima dala (A Vörös Malom) – Jópofa ez a dal, ahogyan „parancsszóra” váltakoznak benne a különböző érzelmi megnyilvánulások. Eddig csak Szinetár Dórától hallottam ezt a dalt, amely nagyon tetszett, de Évi előadása tökéletes volt! :)
17. Géza: Multimilliomos dzsesszdobos (Hungária) – Hmmm, nos, ami humor és poén még Gézában maradt, azt e szám előadása közben hatványozottan adta ki magából! A Csodás Hang egy testben lakozik a Móka Mesterrel! :)
18. Finálé: Szívből szeretni (Rómeó és Júlia)

Annak ellenére, hogy a legtöbb dal vissza-visszatérő szereplője a műsornak, nagyon jó újra hallani őket, mert fellépő kedvenceink mindig mást és újat tudnak adni ezekkel a kedvelt dalokkal! :)

Nem vagyok művész, így egyik Pluszon sem léptem még fel, de azt gondolom, ez a több éve sikeresen működő, rendszeres és színvonalas program elérte azt, hogy ma már elismerésnek érzi az adott művész, ha meghívják őt ide fellépőként. Ez persze elsősorban Marynek, a Musical Plusz kitalálójának és szervezőjének az érdeme, aki odafigyelve a közönség kívánalmaira, programról programra kedvenceink sorát vonultatja fel! Félreértés ne essék, nem reklámozni szeretném a Pluszt (megsúgom, nincs is rá semmi szüksége), mindössze kifejezni örömömet e nagyszerű időtöltés iránt, és azt kívánni magunknak, hogy még sok-sok évig élvezhessük, az ott megforduló művészekkel együtt! :)

Mmmm, sajnos, a következő Pluszra (április 10-én) nem tudunk elmenni :), mert Xaver koncertje Rhoda Scott-tal „beelőzött”, amelyre már korábban megvettük a jegyeket! :)

A ma esti Vámpírok bálja előadás előtt beleolvastam a fórumokba, és hát, szomorúan kellett látnom, hogy a 27-i „műsorváltozás” alakulásának mikéntje igencsak felborzolta a kedélyeket. Többen azt kifogásolták (amit én is hiányoltam), hogy az illetékesek közül senki sem állt ki a közönség elé, hogy néhány mondatban magyarázatot adjon a dolgok ekképpen alakulására, de ami még ennél is kellemetlenebb volt, hogy akik nem néztek be különböző fórumokra és közösségi oldalakra, ahonnan értesülhettek volna a változásról, azokat a színházba lépve, ne adj’ isten, a műsor elkezdésekor érte a nagy-nagy meglepetés! :( (Jelzem, én attól a jegyirodától kaptam értesítést e-mailben, akiktől vettem a jegyet. :)) Sajnálom, hogy egy fantasztikus koncertnek ígérkező eseményből ennyire keserédes történés kerekedett… :(

No, de inkább térjünk rá a téli szezon utolsó Vámpírok bálja előadására, amelynek minden pillanata és minden szereplője ezúttal is csodálatos élményben részesített bennünket! :) A helyünk a már jól bevált földszint bal oldalára szólt, de épp kinéztük, hogy legközelebb kipróbáljuk a jobb oldalpáholy valamelyik sorát…

Kicsit nehéz elkezdeni a beszámolót, mert minden jót és szépet megírtam két nappal ezelőtt, s a legtöbb szereplőt és momentumot illetően csak ismételni tudnám önmagam…

Géza szereplése most is fantasztikus volt – hihetetlen, milyen elképesztően csodás hang lakozik abban a torokban! :) Ám ezúttal, aprócska kritikával kell éljek, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. Az történt, hogy a bál megnyitásakor a „szószékről”előadott dalban (A bál) Géza a „…jön egy bővebb, jobb év…” sort az eredetinél magasabb hangnemben énekelte el (elnézést, ha szakszerűtlenül fogalmaztam), ami zavaró volt számomra, és nem hinném, hogy szükség lenne erre a változtatásra. A csütörtöki előadás alkalmával is így volt ez, de akkor betudtam az „extra” előadás szabadságának, de most, hogy ezt a „hivatalos” előadáson is így hallottam, nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá! Imádom Gézát, és tudom, hogy képes kiénekelni azokat a hangokat is, de énekelje csak úgy a dalokat, ahogyan azt a szerzők megírták! :(

Tibor teljesen elvarázsolt Alfrédként. Úgy emlékszem, kezdetben nem találtam őt elég játékosnak a figura megformálásában – meglehetősen „mereven, forgatókönyv szerint” adta elő a Professzor asszisztensét, ma este azonban minden gesztusa, mozdulata élt a színpadon! Nagyon aranyos volt! :)

Baranya Dávidra ezúttal minden kétséget kizáróan azonnal sikerült ráismernem! :) (Az 5. sorból azért ez el is várható! :))

A közönség összetételén azért érezhető volt, hogy a legtöbbje már többszöri bálozó! A művészeket megillető jól megérdemelt tapsok és ovációk nem maradtak el, amelyekre Köteles Géza karmester is tekintettel volt, s itt-ott hagyta, hogy a közönség teljesen kibontakozhasson! A tapsrend alatti vörös rózsaszálak bedobása sem maradt el, amely némely művész esetében kiegészült egy kis plüssdenevérrel(???) is! :)

2011. Január 29. 19.30
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Andrádi Zsanett
Alfred: Héger Tibor
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebecca: Csóka-Vasass Kinga
Koukol: Farkas Gábor Attila
Herbert: Pirgel Dávid
Nm I: Bot Gábor
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs

Piros csizmák, Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán

Fekete vámpír: Sólya Ádám

Fehér vámpír: Baranya Dávid

Napközben igyekeztem még jobban informálódni az eredetileg január 20-ra meghirdetett, majd betegség miatt ma estére halasztott Egyházi Géza-koncert ügyében, amely helyett egyeztetési okok miatt extra Vámpírok bálja előadás lett szervezve. Nem tudtam meg sokkal többet, mint amennyit az előző mondatban leírtam, ellenben vegyes érzelmű megnyilvánulásokat olvastam a történtekkel kapcsolatban egy közösségi oldalon, amely hozzászólások elsősorban a megjelölt okot kritizálták. Egy jól értesült fórumozó azt is leírta, mi mindennel készültek volna a koncertre, ami azonban az említett egyeztetési okok miatt nem jött össze?!… Én ebbe nem is kívánnék mélyebben belemenni, mert miután adott volt a lehetőség, hogy a jegyeket vissza lehet váltani, aki úgy érezte, hogy a változás nincs kedvére, az választhatta ezt az utat is…

Mi nem váltottuk vissza a jegyeket, mert bár, nagyon-nagyon vártuk Géza önálló koncertjét, biztosak voltunk benne, hogy az előadás ugyancsak fantasztikus lesz! :) A szereposztás is csak csupa jót ígért! Egyetlen név volt új számunkra a palettán, Török Anna neve, akit ugyan, Géza lemezén már hallhattunk énekelni, de színpadon szerepelni (előadni) még nem. Régi kedves, s most újra visszatért ismerős nevét is jó volt olvasni a szereplők között - Baranya Dávidét! :)

Azt gondolom, nem mondok újdonságot, ha azt írom, Géza szereplése – énekhangja, színészi játéka – ezúttal is (mint mindig) minden képzeletet felülmúlt! Tudom, elfogult vagyok, de lenyűgöz a tehetsége, amellyel előadásról előadásra elvarázsol! Írtam is már jó néhányszor, hogy színészetet tanult emberek nem képesek olyan átéléssel, erővel és kisugárzással előadni a szerepüket, ahogyan ezt Géza teszi! Hmm, hát igen, mintha ezt neveznék őstehetségnek! És szintén leírtam már számtalanszor, hogy nemcsak azt élmény hallgatni, ahogyan énekel, hanem ahogyan beszél a színpadon! Szerény meglátásom szerint, az ez idáig látott előadásokon nyújtott ugyancsak magas színvonalú teljesítményét ma este ismét sikerült túlszárnyalnia! Ez talán azért is történhetett meg, mert valószínűleg a koncertre 1000%-kal készült, s mindehhez „már csak” a színészi játékot kellett hozzátennie! Komolyra fordítva a szót, Géza maximálisan kiforrott és felépített Krolock grófot jelenített meg a színpadon, amelyet talán elképzelhetetlen felülmúlni, de fantasztikus tehetségekről lévén szó, ebben mégsem lehetünk egészen biztosak! Akár maga Géza fogja megcáfolni mindezt egy következő általam látott előadáson (reményeim szerint január 29-én J), avagy ne feledkezzünk meg másik csodás hangú fővámpír grófunkról, Bot Gabiról, aki ugyancsak hihetetlen teljesítményt nyújt/ott ebben a szerepben! :)

Ahogyan azt már említettem, Török Annáról sajnos, semmiféle információval nem rendelkeztünk, de a lemezen hallott énekhangja alapján ígéretesnek tűnt. Az első néhány hang meg is győzött engem, hogy érdemes volt kiválasztani őt Sarah szerepére, mígnem az előadás végére a kedvenc Sarah-mnak könyveltem el! Magabiztos, kristálytiszta hang, amely tökéletes harmóniában szólt minden szereplővel! Színészi játéka is meggyőző volt, s még ha a külső hasonlóság kísérteties is volt Zsakival (legalábbis az erkély 5. sorából :)), számomra „törökannás” volt a szerepformálása! Nagyon örülök, hogy bekerült ebbe a csodálatos produkcióba, még ha az idáig vezető úton szükség is volt részéről egy kis adag elszánt rámenősségre! :) (Megjegyzem, jól tette - erről bővebben itt lehet olvasni.) Anna kapcsán azt is örömmel nyugtáztuk, hogy a Produkció változatlanul kitart amellett, hogy a darab „vérfrissítése” érdekében minden újonnan érkező szereplőtől megköveteli a színvonalat, amelyet már jó pár név is bizonyít, mint pl. Sári Évi, Mihálka Gyuri, Fekete Zoltán vagy Túri Lajos! :)

Annáról azért annyit megtudtam az Operettszínház honlapjáról, hogy édesapja színházi ember, ezért már kislánykora óta vonzza a színpad világa. Alsó tagozatos korában számos népdal- és zsoltáréneklési versenyt nyert, első szerepét 2000-ben az Árpádházi Szent Margit Legendája című zenés történelmi játékban játszotta, a gyermek Margitot alakította. Ének-zene tagozatos általános iskolába járt, és az első zenés színházi szerepet követte a többi: Kosztolányi Dezső: Patália (Tóth Piroska), Grimm: Jancsi és Juliska (Juliska), Mit meg nem ád…(Edith Piaf). Jelenleg a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway Stúdiójának első évfolyamos hallgatója, s játszik a Déryné Vándorszíntársulat zenés előadásaiban.

Gyuri – mint mindig – most is tündérien aranyos volt Alfrédként. Nekem ő a legédesebb Alfréd – úgy színészileg, mint hangilag! Ha egy színészről el lehet mondani, hogy élvezi a színpadot és lubickol a szerepben, akkor Gyuri az! Minden gesztusában, mozdulatában és édes mosolyában benne van az öröm és az alázat, hogy azt csinálhatja amit! Azt gondolom, őt nem lehet, nem szeretni, mert egy szeretnivaló, édes pofa! Amúgy pedig, sem mentegetőzésre nincs okom, sem elfogultsággal nem lehet vádolni, egyszerűen csak látni és hallani kell a közönséget, miután ő szerepel a színpadon! :)

Dáviddal folytatnám a sort, aki ugyebár Herbertet formálja meg tündérien és édesen! Amit Gézával és az általa megformált szereppel kapcsolatban írtam, ugyanazt írhatnám Dáviddal és Herbert figurájával kapcsolatban. Pirgi kezdettől fogva tökéletesen és meggyőzően játssza az ifjú meleg vámpír figuráját. Több olyan egyedi mozdulatot csempészett bele az előadásába (pl. a karjával a levegőbe „rajzolt” gyertyafény), amely a védjegyévé vált, de még inkább „pirgeldávidos”-sá! No, és persze, a hiteles színészi játékon túl ne feledkezzünk meg arról a magabiztos hangról és szép hangszínről, amellyel Dávid rendelkezik! Az ő játékát nézve is azt gondolná az ember, hogy ezúttal a maximumot látta tőle, de Pirgi a következő előadáson újból meglep, mert valami pluszt megint csak sikerül belecsempésznie a játékába! :)

Csabát mindig is imádtuk a Professzor szerepében, így ezúttal sem volt ez másként, ellenben számomra valami nem egészen stimmelt a mai előadásával kapcsolatban. Néha-néha olyan érzésem volt, mintha sietne valahova, ezért a dal harmada után begyorsult az énekléssel, hogy azt mihamarabb letudja!? Ez nem feltétlenül negatív kritika, egyszerűen csak így éreztem – mindemellett övé az egyik legtökéletesebben megformált Professzorok egyike a Vámpírok bálja történetében! :)

A Koukolt alakító Szentirmai Zsoltot láttuk már ebben a szerepben – akkor én kimondottan értékeltem, hogy sajátosan játszotta a szerepet és saját humort vitt bele. Nem volt könnyű dolga már akkor sem, hiszen Gabriel ugyancsak tökélyre vitte ennek a karakternek a megformálását! Zsolt most is maximálisan alakította a gróf púpos szolgáját, de picit hiányoltam tőle az aprócska, egy-két szavas poénokat! :)

Írásom elején említettem, hogy hosszas szünet után Baranya Dávid visszatért, mint Fehér vámpír. Egy-két héttel korábban már olvastam a nevét a szereplők között, meg is lepődtem, de még inkább örültem neki – ellenben ma este alig akartam ráismerni!? Egyértelműen csak a színház előterében kifüggesztett szereposztás erősített meg, hogy márpedig őt láttam! Talán a haja volt más, nem tudom, de remélem, szombat este is ő lesz, s akkor kitisztul a kép! :)

Amit még az előadással kapcsolatban abszolút pozitívumként szeretnék megemlíteni, azok az előadást segítő képi megjelenítések felfrissítése! Gondolok itt például, a leeresztett áttetsző függönyre és a háttérben vetített új képekre, amelyeken a kastélyhoz vezető hegyi utak és maga a kastély (hol távolabbról, hol közelebbről) sokkalta látványosabban jelenik meg! :)

Remélhetőleg a fenti sorokból kiderült, hogy ezúttal is fantasztikus előadásban volt részünk! Bár, be kell valljam őszintén, amikor azt olvastam az értesítő e-mailben, hogy az elmaradt koncert helyett „extra Vámpírok bálja” előadás lesz, én naivan azt gondoltam, hogy az „extra” szócska, az valóban extrát jelent majd! Az előadás végének közeledtével azonban rá kellett eszmélnem, hogy az „extra” mindössze annyit jelentett, hogy az eredeti előadásokon kívül egy, amúgy be nem tervezett, extra előadásnak lehetünk a részesei. :)

(Így a kis beszámolóm végén, zárójelben jegyzem meg, hogy azért akadt egy apró momentum, amit hiányoltam az előadás megkezdése előtt – nevezetesen, (el)vártam volna, hogy a Produkció egyik illetékes személye kiáll a közönség elé, és egy-két mondatot intéz felénk a koncertből lett „extra Vámpírok bálja” előadás okait illetően. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen jól vette volna ki magát. :))

2011. Január 27. 19.00
Krolock: Egyházi Géza
Sarah: Török Anna
Alfred: Mihálka György
Professzor: Jegercsik Csaba
Chagal: Pavletits Béla
Magda: Sári Éva
Rebecca: Csóka-Vasass Kinga
Koukol: Szentirmai Zsolt
Herbert: Pirgel Dávid
Nm I: Bot Gábor
Nm II: Hetei Bakó Szabolcs

Piros csizmák, Nightmare-szóló: Taródi Szilvia, Fekete Zoltán

Fekete vámpír: Sólya Ádám

Fehér vámpír: Baranya Dávid