Emlékmorzsák

A színházba történő indulás előtt még egyszer lecsekkoltam az esti szereposztást, majd bízva a szerencsében, útnak indultam. 1 óra előtt 5 perccel már ott álltam a színház pénztárának bejáratánál harmad magammal. Úgy tűnt, nem lesz probléma a jegyvásárlás. Így is volt; mindössze annyi történt, hogy a (kedves!!!) pénztáros hölgy a délutáni előadásra adott jegyet, de én szemfülesen még az ajtóban észrevettem a bakit és ki tudtam cseréltetni! A cserével szerintem, még jobb helyre sikerült kapni a jegyeket, bár, én megpróbálkozom még ennél is jobb helyre ülni! :) Az van ugyanis, hogy nem pótszékjegyet adtak, hanem az emelet baloldal 2. sorába, de a színpadhoz közeli felére; én pedig, ha úgy alakul, mégiscsak odaülök Cilivel a pótszékhelyekre!? Remélhetőleg, nem penderítenek ki minket onnan!

A villamosmegállóból felhívtam Cilit, hogy ’rossz hírem van – van estére színházjegy’, de vette a lapot, és abban maradtunk, hogy a színházban találkozunk…

Cili már a színház lépcsőjén állva várt, de nem is volt más dolgunk, mint elfoglalni a helyünket – pontosabban az általam kigondolt helyünket! Szerencsére, semmi probléma nem volt ezzel, sőt, több ismerős arc (elsősorban Géza-rajongók) is „csatlakozott” hozzánk, és úgyszintén a pótszék helyekre ülve nézték végig az előadást. Amúgy nem volt teltház; az emeleti 2-3. sorok szinte üresek voltak…

Jó volt újra látni a cicákat, de meglehetősen visszafogott előadás volt. Olvastam a fórumon, hogy a József szériája után néhányan (Vajk, Serbi) érzékelhetően nehezen hangolódtak át/rá a Macskák szerepeire, de szerencsére, mi nem tapasztaltunk ilyesmit. No persze, az is igaz, hogy a kiírás ellenére Serbi mégsem játszott ma este (valaki írta a fórumon, hogy átcseréltette magát a délutáni előadásra), illetve a szintén eredetileg Laklóth Aladár helyett Dunai Tamás lépett színpadra. Serbire fel voltam készülve, hogy nem lesz, de Laklóth Aladárt sajnáltam, mert szívesen megnéztem volna őt Tus, az idős macska szerepében. Tavaszi macskázásunk során megállapítottuk, hogy Grizabella szerepét Malek Andrea játssza és énekli a legjobban, de örültem, hogy inkább Bajza Viktóriával és nem Bencze Ilonával láttuk ma este. :) Gallusz Niki nagyon szép cica volt, és a McCavity dala tökéletesen szólt tőle. :) Ahogy írtam, nagyon szolid közönség jött össze, de Vajk (Elvis Trén) ezúttal is felrázta a népet – produkciója után volt taps és visítás is! Hiába, tündéri aranyos ez a srác! :) Mostanra már azt is jobban sikerült beazonosítani, hogy melyik macskajelmez, kit is takar! Weil Robira azonnal, Barát Attilára a hangja segített ráismerni. Robi szinte végig bohóckodta az előadást, amit grimaszaival csak még inkább fokozott! Attila cicasminkje nagyon helyesre sikeredett – olyan aranyos és muris arcokat vágott! :) A szünetben tisztáznunk kellett két macskaszereplőt, mert Cili kinézte magának az egyiküket az aranyos cicakinézete miatt. Ez utóbbi nem más, mint Nagy Balázs, aki Munkustrapp szerepét alakítja; a másik beazonosított macsek pedig, Csutka István, aki a darabban Quaxo nevet viseli! :) A jegesmedve bundába öltözött Old Csendbelenn abszolút rendben volt – Géza gyönyörűen énekelte el a dalt, sőt…színészi játékában is felfedezhettünk némi pluszt! :) A Mefisztuleszt játszó Kalapács József szintén főnyeremény – el sem tudom képzelni mással ezt a szerepet! :) A táncosok szintén fantasztikusak voltak, köztük a kis hófehér cicát alakító Párti Júlia. A Macskák eddig látott előadásain mindig is szimpatizáltam a Mefisztulesz táncos „énjét” megformáló művésszel, de a ma este szereplő Kovács G. Cs. különösen hatással volt rám. Ez talán, csak nem annak is köszönhető, hogy a tapsrend alatt pár másodpercre összetalálkozott a tekintetünk?! :) Szóval, ha a közönség nem is verte ki a színház falát, nagyon jó kis hangulatú előadás volt! :)

¾ 3 felé járt az idő, amikor kiléptünk az ajtón – szóval, igyekeznünk kellett, hogy lehetőleg ne az egész sor miattunk legyen kénytelen felállni!

Meglepetésünkre, még mindenki az előtérben várakozott, de mintha csak ránk vártak volna, mert ahogy beléptünk az ajtón, megszólalt a csengő, és szépen lehetett bevonulni a színházterembe… Nos, a helyünk ezúttal is tökéletes lett volna, ha előttem nem egy ritka nagyfejű és nagydarab hölgyemény ül – totálisan eltakarta előlem a színpadot! :( Úgy oldottam meg a problémát, hogy az egész műsort előredőlve néztem végig, ami szerencsére, nem volt kényelmetlen, de azért túl kényelmes sem…

Mindettől függetlenül hihetetlenül jó hangulatú előadásban volt részünk. Szerény számításaim szerint, nekünk ez a negyedik Pluszunk volt, amelyek egytől egyig kiváló hangulatúak voltak, mégis, ez a ma délután mindenek fölött állt!

A következő művészeknek volt köszönhető mindez:

Balogh Anna 2005-ben végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, és azóta számos darabban volt látható, többek között a Vámpírok báljában, mint Magda, Hegedűs a háztetőn és Chicago.

Mahó Andrea az operett és a musical műfajában is otthonosan mozog, számos nagyszerű szerepet tudhat a háta mögött, ezek közül megemlítendő Az Operaház Fantomja (Christine), a Volt egyszer egy csapat, A Szépség és a Szörnyeteg, valamint a Csókos asszony.

Vágó Bernadett, a Budapesti Operettszínáz művésznője sikerdarabok főszereplője, látható Júliaként, Vetsera Máriaként, Vitay Georginaként és Nannerl Mozartként is. Jelenleg a Szentivánéji álom worldmusical kőszínházi bemutatója előtt áll, mint Hermia.

Csengeri Attilát sokaknak nem kell bemutatni, hiszen ismerik és szeretik hangját és alakításait. Az Operaház Fantomja, az István, a király, a Jézus Krisztus Szupersztár, Macskafogó, My Fair Lady, Miss Saigon csak néhány abból a sok előadásból, melyekkel nagy népszerűségre tett szert a zenés darabokat kedvelő nézők között. Jelenleg nagy erőbedobással készül A vörös pimpernel címszerepére, melynek bemutatója október 3-án lesz a Szolnoki Szigligeti Színházban.
Egyházi Géza talán a Vámpírok bálja von Krolock grófjaként a legismertebb, de a vérszívó vámpír szerepe előtt látható volt a Budapesti Operettszínház Rómeó és Júlia előadásában (Paris), valamint több vidéki darabban is.

Sánta László fiatal kora ellenére számos sikerszerepet tudhat a háta mögött, ám a legismertebb talán a Vámpírok bálja Alfrédja. Ezen kívül a Budapesti Operettszínház számos darabjában látható, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékokon már sikerrel bemutatott Szentivánéji álom, vagy a Rudolf, Víg özvegy és A Szépség és a Szörnyeteg.
Serbán Attila jelenleg a Madách Színház és a Budapesti Operettszínház deszkáit koptatja, a Madáchban a József és színes szélesvásznú álomkabát főszereplőjeként, az Operettben az Oltári srácok című nagysikerű darab szintén egyik főszerepében. Ezt megelőzően itthon és külföldön számos musical főszereplőjeként aratott megérdemelt sikert.

Sánta Laci vállalta magára a műsorvezető szerepét (ezúttal egyszemélyben), és csak annyira volt komoly, illetve csak annyira volt vicces, amennyire kellett – nem volt se sok, se kevés = pont jó! Az általa előadott dalok során most is csak ámultunk, milyen tehetség „bújik meg” a leginkább szerény és félénk Alfrédként ismert színész mögött! :) Véletlen „elszólásának” köszönhetően a drámai oldaláról is megismerhettük őt, amikor is egy technikai fennakadás áthidalására felajánlott egy versmondást! Akkor úgy tűnt, ez csak a humor része, de amikor már senki sem számított rá, kijött és előadta József Attila Keserű nekifohászkodás című versét. :)

Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok -
Tudom előtted el nem sáppadok.

Azt, amit adtál - megvan épen - vedd el!
'sz csak hitegettem magam a Neveddel.

Te oly erős vagy - gondolsz egyet s van,
De nékem kínos a bizonytalan.

Vagy nem is adtál - én véltem bolondul,
Hogy számon élet-szöllő mustja csordul.

Ne haragudj hát, Isten, nem hiszek,
De nyakamban száz kétséget viszek.

Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.

Vagy üss agyon hát, csak törődj velem
S én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem.

Oda adom a vérem is, ha kéred.
- Mily furcsa az, hogy Néked nincs is véred!

Te jól tudsz engem, sorsom is tudod,
De vedd el tőlem a talentumod.

Vagy mért faragtál énbelőlem Embert,
Kit Bölcseséged gyávasággal megvert?!

Tudom, előtted el nem sáppadok -
Gyere Úristen, nézz meg - itt vagyok!

Balogh Annát majdnem láttuk már Pluszon, de akkor más elfoglaltsága miatt mégsem, de a híre már akkor is megelőzte, hogy vétek őt kihagyni! :)

Vágó Betti/Detti és Csengeri Attila részvétele is új volt számunkra, de kedvességükkel és humorukkal hamar belopták magukat a szívünkbe. Betti/Detti látszólag komolynak természete ellenére minden poénban benne volt, és Csengusz is megcsillantotta vicces énjét, még ha kissé visszafogottabban is. :)

Mahó Andi megmutatta a csinos és elegáns előadót, de ízelítőt kaptunk a vagány és dögös színésznőből is. :)

Géza hozta a humorát, amelyhez hol Annában, hol Laciban méltó társra talált, de erről részletesebben majd a daloknál. Örültem, hogy Géza több új, általunk még sohasem hallott dalt adott elő, de nagyon jó volt hallani ebben az ínséges időkben egy kis „vámpírosat” is. :)

1. Betti&Géza – Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)

Nagyon helyesek voltak együtt. Betti picit talán rutinosabbnak és szöveg-magabiztosabbnak tűnt a dalt illetően.

2. Anna – No good deed (Wicked)

E dal hallatán újra rá kellett döbbennünk Anna fantasztikus hangjára. Bár, sohasem láttam és hallottam még egyetlen Broadway-előadót sem, de szerintem, Anna messze lekörözné őket!

3. Csengusz – Miért van (Valahol Európában)

Hangját ismertük már a musical-lemezekről, de élőben látva és hallva őt, még inkább meggyőzött kiváló hangjáról.

4. Andi – Túl a szivárványon (Óz)

5. Serbi – Börtönbe vethettek (József)

A dalnak mindannyian örültünk, hiszen már az előző Pluszon is szerettük volna hallani Serbitől, de akkor nem teljesült a kívánságunk. Gyönyörűen adta elő a dalt (igaz, máshogyan nem is tudja :)), mégsem volt meg az a hangulata, mint az előadáson. A végén sajnos, ezúttal is „elkapkodta”, ahogyan nekem nem tetszik, de hát… ez van!

6. Betti&Laci – Nézz rám (Valahol Európában)

7. Betti&Serbi – Értem születtél (Rudolf)

Betti nagyon szimpatikusan alakította Vetsera Máriát, de Serbi a vége felé már egy picit „sok” volt.

8. Anna&Géza – Song that goes like this (Spamalot)

Szó, mi szó, ide bármit is vétek lenne írni, mert a videó önmagáért beszél!

Anna és Géza külön-külön is fantasztikusak, de együtt szédületesen jók!

9. Csengusz – Kell még egy szó (Honfoglalás)

10. Anna&Laci – Eszter keresése (Képzelt riport…)

11. Andi&Géza – Time to say goodbye (Sarah Brightman & Andrea Bocceli)

Andi nem annyira lepett meg ennek a dalnak az előadásával, de Géza már annál inkább. No, nem a hangi adottságaival, mert efelől vele kapcsolatban sem voltak kétségeim, mégis… a dal stílusa és olasz nyelvezete…

12. Csengusz – Ima (A vörös pimpernel)

13. Géza – Vaults of heaven (Whistle down the wind)

14. Laci&Serbi – Haláltánc (Elisabeth)

Eleinte úgy tűnt, a srácok egyszerűen csak eléneklik a dalt, de az egyikük elkezdte a hülyéskedést, amiből az lett, hogy a fiúk amolyan "kiamacsóbbverseny" duett formájában adták elő a dalt!

15. Andi&Csengusz – A Fantom (Az Operaház Fantomja)

Sánta Laci a dal elhangzása után megkért minden videófelvételt készítő nézőt, hogy ezt még csak véletlenül se tegye fel semmiféle „jutyúkos” videóportálra, mert az komoly pénzbüntetést jelenthet a két előadónak.

16. Anna – New York, New York

A dal előadása pici színjátékkal kezdődött. Anna volt a kezdő és bátortalan énekesnő, Betti pedig, a bátorító barát- és énektanárnő. Helyesek és viccesek voltak, amiről a videó is tanúskodik.

17. Betti&Laci – Nem volna játék (Fame)

18. Géza – Úgy volt (Pető Tibor szerzeménye)

Jobban örültem volna, ha Géza Tibor ismertebb szerzeményét, a Mondd el címűt adja elő, amely a KultúrPart Dalversenyének keretei közt volt hallható, de hát… mindent nem lehet.

– szünet –

1.       Serbi – Nessun dorma (Turandot)

Hát, Serbi totálisan letaglózott e dal eléneklésével! Hihetetlen tehetséges ez a srác! A műsor után nem beszéltük ki Cilivel, de ő, mint az operához jobban értő személy, kíváncsi lettem volna a véleményére.

2.       Andi – Pie Jesu (Requiem)

3.       Géza&Laci – El nem múló vágy (Vámpírok bálja)

A dal elején még úgy tűnt, Géza egyedül zsebeli be az elismerést, de a szám ¾ részét végül Laci énekelte el – mit ne mondjak, TÖKÉLETESEN! Le a kalappal! Az már más kérdés, hogy Krolock grófként nehezen tudom őt elképzelni, de hangilag abszolút rendben volt! Persze, nem Laci lett volna, ha egy kis humort nem visz bele az amúgy komoly és drámai dal előadásába… Amikor arról énekelt, hogy „Az ég és a pokol, a bűn és az erény mind jelkép…”, kicsit karikírozva utánozta Gézát, amint palástját csapkodja ide-oda dühében.

4.       Betti – Munkadal (Bűbáj)

5.       Laci&Géza – Őérte (Vámpírok bálja)

Amikor elkezdte Laci a dalt, jogosan lehetett arra gondolni, hogy ezúttal Géza sétál be, és énekli el a szám másik felét. Nos, aki így gondolta, helyesen gondolta, mert valóban így történt! Igaz, Géza már nem volt szövegben annyira ügyes, mint Laci az ő dalánál, de korrektül elénekelte, ez tény.

6.       Csengusz – Nincs más út csak az Isten útja (István, a király)

7.       Serbi – Gethsemane (JKSZ)

Ahogy azt a videón is hallani, nem értem Serbit, miért akar mindent visítással elintézni?! Van hangja, ez egyértelmű, és tudjuk is, de miért nem mértékkel használja?! Van egy mondás, miszerint „a kevesebb néha több”, de úgy tűnik, Serbinek ezt még tanulnia kell.

8.       Betti – Forog a tánc (Mozart!)

9.       Anna&Serbi – Tetem tangó (Diótörő)

10.    Laci – Csavard fel a szőnyeget (Hungária)

11.    Andi&Csengusz – Belehalok (Grease/Pomádé)

12.    Finálé – Ringasd el magad (Képzelt riport…)

A nézők között több ismerős arcot is felfedeztünk, így többek között roni999 is láttam.

Szerencsére nyugis nap volt, így ¾ 5-kor le is léptem az irodából. A közlekedéssel is minden rendben volt – ½ 6-kor már otthon is voltam. Szokás szerint összekészülődtem, majd irány az Operettszínház!

Cilivel a színházban találkoztunk – ő már ott volt, mire én megérkeztem. Beadtuk a kabátot a ruhatárba, majd elfoglaltuk helyünket a 7. sor 7-8. székében. Kiválóan láttunk mindent és mindenkit egész előadás alatt! :)

A darab megnézését Cili forszírozta, miután hallotta Ágotától a Senkim sincs című dalt, valamint anno A Társulat is előadta (Barát Attila főszereplésével) a Nem baj, ha lúdtalpas… című dalt a darabból, ami már akkor felkeltette az érdeklődésünket. A szereposztás megszületésekor Árpin és Ágotán kívül Szilveszter is nagy húzóerőnek bizonyult, így terveztük be ennek a musicalnek a megnézését is!

A musicalről elöljáróban annyit tudtunk, hogy a világ első klezmer-musicalje, amely Indig Ottó Torockói menyasszony című színműve nyomán készült.

A történet egy erdélyi román-magyar-zsidó településen játszódik. Bárány András (György-Rózsa Sándor) - a módos gazda fia - éppen legénybúcsút tart, házasságra készül a szegény, de igen szemrevaló Patkós Rózsival (Siménfalvy Ágota). Ez a legénybúcsú kissé elhúzódik, ugyanis, mint kiderül, Rózsi nem rendelkezik az esketéshez szükséges papírokkal. Miután szülei meghaltak, se ház, se pénz, se a lányra vonatkozó papír - születési okirat vagy keresztlevél - nem maradt utánuk. A lány az uradalomban dolgozik, és ott is lakik. Cosma jegyző (Marik Péter) – Majzikné (Lehoczky Zsuzsa) tanácsára, aki mindent tud, ami az utóbbi 50 esztendőben itt a településen történt - a Kolozsvári Gyermekmenhelyhez fordul információért. A menhely válaszából kiderül: Rózsi valóban nem a Patkósék lánya, csupán örökbe fogadták, s sajátjukként nevelték fel. Az igazi apa, néhai Blum Salamon (Benkóczy Zoltán) malomtulajdonos, az anya pedig a megejtett mindenes Weisz Regina, aki a szülés után hamarosan elhunyt. A "bűnjelet" titokban adták be az otthonba.

Tehát kiderül, hogy az eddig kereszténynek hitt Rózsi, tulajdonképpen zsidó! Amiről fogalma sincs, hogy micsoda! Hiszen eddig hithű katolikusként járt a templomba, gyónt és áldozott, s ha valami problémája volt, Szent Antalhoz fordult segítségért. Bárány András összeroppan a szörnyű fordulat hatására. Nem elég, hogy a menyasszonya lelenc, ráadásul még Blum lány is?! Úgy érzi, el kell tűnnie, el kell menekülnie a világból. Apja tiltakozása ellenére önként jelentkezik katonának.

Rózsi hiába védekezik azzal, hogy "Nem mindenki olyan szerencsés, hogy oda szülessen, ahová szeretne!", eddigi környezete, ismerősei, barátnői is kitaszítják. A kétségbeesett Rózsit a helység zsidó kocsmárosa, a filozofikus hajlamú Herskovics bácsi (Melis Gábor) veszi védőszárnyai alá. Otthont nyújt neki és - a maga módján - tanítani kezdi új hitére.

Blum Salamon felesége (Molnár Piroska) először felháborodik, mikor kiderül elhunyt férje csapodársága, majd kíváncsi lesz Rózsira. Mindig is gyermeket szeretett volna, és ez a törvénytelen perszóna mégis csak Blum-ivadék... Mellesleg Blumnénak valamikor Herskovics is udvarolt, de az asszony - ki tudja miért? - mégis csak a gazdag malomtulajdonost választotta. Blumnénak megtetszik Rózsi, és a lányaként szeretné nevelni, magával vinné a jómódba, a zsidó közösségbe. Csakhogy ott sem fogadják el, onnan is elüldözik a szerintük nem közéjük való, "lényegében még keresztény" teremtést...

Ha őszinte akarok lenni, én pici fenntartással fogadtam a darabot – tartottam tőle, hogy esetleg nem annyira fog tetszeni, illetve hasonló érzésekkel jövünk majd ki a színházból, mint májusban az Abigélről. Nem így lett, sőt… Cilivel azonnal megállapodtunk, hogy Árpival újból meg kell néznünk! :)

A történet maga meglehetősen szomorú, de egyúttal ironikus is! És bár, nem egyszer kell zsebkendő után kutatni, nagyon jó egyensúlyban van jelen a humor a komoly mondanivalóval! Mindez a színészek kitűnő játékának is köszönhető, akikkel együtt sírunk és együtt nevetünk, mert gesztusaik és mimikájuk hol könnyeket csalnak ki a szemünkből, hol mosolyt varázsolnak az arcunkra! :)

Ágota nem okozott csalódást, sőt, ha lehet, még inkább a szívünkbe zártuk őt. Nagyon helyes és aranyos színésznő – az első pillanattól kezdve elhittem neki, hogy ő egy szegény, ám jóravaló katolikus lány, aki boldogan készül feleségül menni szerelméhez…

Az Andrást alakító György-Rózsa Sándor teljesen ismeretlen volt számunkra. A fórumon olvastam egy Árpival megnézni kívánó, épp ezért kissé csalódott beírótól, hogy ő nem igazán kedveli e művészurat, ezért nem tudtam, mire számítsak vele kapcsolatban. Nos, úgy gondolom, azon túl, hogy Árpi az Árpi, Gy-R. Sándor is tökéletesen és hitelesen eljátszotta a tanácstalan és tépelődő vőlegény szerepét! Hangjában sem találtam semmi kivetnivalót, hacsak annyit nem, hogy a magasabb hangok Árpi torkán bizonyára még erőteljesebben jöttek volna ki. Néhol szinte hallottam is a „belső fülemmel”, egy-egy rész hogyan is szólna Árpi előadásában! :)

Szilveszter nem éppen szimpatikus figurát alakít – ő Jonel, a rendőrfőnök, aki egy helyzeti fölényét kihasználó, nem sok emberséget magában hordozó lakosa a településnek. A cselekmény előrehaladtával kiderül, hogy valamiféle érzések – még ha csak nyomokban is, és azok sem feltétlenül nevezhetők emberinek, de – kavarognak benne… Már-már kezdtem magamban megbékélni a gondolattal, hogy Szilveszter e darabban nem fog énekelni (persze, ez még így utólag is abszolút lehetetlen feltételezés), de a második felvonás vége felé az Ég a tűz című dallal ez is megtörtént! Szilvesztert mintha sorra megtalálták volna ezek a kissé őrült, érzelmeivel viaskodó, önmagát nem igazán találó személyiségek szerepei – Tybalt, Colloredo, Jonel… No, de olyan tehetséggel és hitelességgel formázza meg őket, hogy azonnal magával ragad és visz! J Szilveszter humorérzéke Colloredo szerepében már több alkalommal is megmutatkozott, főleg, ha a legutóbbi Mozart!-ra gondolok, és mindezzel – mint azt már említettem, a darab komoly mondanivalója ellenére – a ma esti Jonel karakter megformálásakor sem szűkölködött! :) Ami pedig, végképp meglepett bennünket, hogy az általában mindig komoly Szil a tapsrendnél olyan tánclépés-sorozatot vágott le Lehoczky Zsuzsával, hogy csak pislogtunk! Nagyon helyesek voltak! :)

A szereplők között további nagyon kedves ismerős arcokat fedeztünk föl, illetve újabb megjegyzendő nevekkel bővült a megkedvelt művészek palettája. Ismerős arcként láttuk viszont Dénes Juditot Terus, a kissé bolondlány szerepében, aki fülig szerelmes Jonelbe. Juditot Aloysia Weberként ismertük meg a Mozart!-ban… Dézsy Szabó Gábort, aki e darabban Bárány András apját játssza, ugyancsak a Mozart!-ból ismerjük, ott Arco gróf szerepét alakítja… Kerényi Miklós Máté már szinte régi, kedves ismerősünk – ő egy zsidó fiú, Dávid, aki eleinte Rózsi után érdeklődik Herskovics bácsi kocsmájában, de megpillantva Jankát (Szendy Szilvi), eltérül a szíve… Szendy Szilvit is volt már szerencsénk látni, mégpedig Kis Mari szerepében (Abigél – eleinte piszkálódik Vitay Georginával, majd a legjobb barátnők lesznek)… Oláh Tibor nevét most kezdjük megjegyezni, aki egy falubeli srácot alakít, Sanyikát, és bár, nem egy szépség, sőt…de olyan jópofa, humoros figura, hogy érdemes lesz őt megnézni más darabban is! :)

Szóval, nagyon tetszett nekünk a Menyasszonytánc, ami remélhetőleg a beszámolóból is kellőképpen kiderült! :)

A ma esti Józsefre már hetekkel, ha nem hónapokkal előbb megváltottuk a jegyeket. A szereposztás megszületéséig csak remélhettük, hogy egy számunkra kedvező összeállítást fogunk ki. Természetesen, Serbi-Victor páros lett volna álmaink netovábbja, ám amikor kiderült, hogy Puskás Petivel (és Victorral J) fogjuk látni, tulajdonképpen nem estünk kétségbe, sőt… Serbi és Nagy Sanyi után még örültünk is, hogy vele is alkalmunk lesz megnézni! Én például, a dátum közeledtével (+ hogy tegnap sikerült újra megnéznünk az „álomszereposztással”) kifejezetten vártam, és kíváncsi voltam az alakítására!...

Együtt mentünk Cilivel a színházba. Hasonló helyre szólt a jegyünk, mint tegnap, csak a szemközti (jobb) oldalra. Sajnos, ezúttal az előttünk lévő sor is megtelt, sőt, az előadás kezdetéig kifigyeltem, hogy az emeleten mindössze az erkély első sorának közepén tátongott kettő darab üres hely! A szünetben egy elegáns mozdulattal át is ültünk oda, bízva abban, hogy akiknek odaszólt a jegyük, a második felvonásra már csak nem érkeznek meg!? Hát, megérkeztek…képesek voltak kiadni több ezer forintot (vagy lehet, hogy nem) az előadásra, és csak a második felvonásra beülni!? Nos, kénytelenek voltunk visszaülni a helyünkre L, és onnan élvezni tovább az előadást! :)

No, de az élvezettel ma sem volt baj! Huhhh, ismét egy parádés estével lettünk gazdagabbak! Talán-talán, a közönség ezúttal kissé visszafogottabb összeállításban volt jelen, de az egyes produkciók meghozták a tapskedvet! Lillát újra hallva a Narrátor szerepében, úgy érzem, nekem továbbra is ő tetszik a legjobban. Az erősebb vagy magasabb hangokat kívánó részeknél annyira jól megtalálja az arányt, hogy őt hallgatva, még csak meg sem rándul a homlokom…

Ahogyan azt már írtam, Puskás Petire egyre inkább kíváncsi voltam, sőt, első jelenetének közeledtével, szinte már alig bírtam kivárni, hogy el kezdjen énekelni! Hát, olvastam a fórumokon, hogy nagyon jó, szépen énekel és a színészi játéka is kiváló, de azt nem hittem volna, hogy Serbi után is ilyen hatással lesz rám! Nagyon tehetséges a srác, és igen, szépen énekel! Serbi nálam az etalon, de meg kell mondjam őszintén, a Börtöndal ismételt előadásánál nem tetszik, amikor az utolsó sor utolsó hangját (…mert az ígéret kapuját, csak én lépem át) elkapkodja, holott az első elénekléskor gyönyörűen, tagoltan énekli (ráadásul ezáltal mintha félre is csúszna hangilag). Azt gondoltam, ezt (valamiért) így kell énekelni, bár, nekem kissé sértette a fülemet, de ma este Peti előadása választ adott ebbéli dilemmámra! Peti – ahogyan először, úgy másodszorra is – ugyanolyan tagoltan, gyönyörűen rányomva a hangot énekelte ki a sor utolsó „át” szócskáját – és mennyivel szebben szólt és hatásosabban! Mindezek mellett Peti éneklése nekem icipicit „művésziesnek” tűnik – kissé érződik rajta, hogy nagyon odafigyel minden hangra és szókiejtésre; sőt, talán még némi tájszólás is kiérződik egy-egy szónál, de tény, hogy komoly jövője van a srácnak! Színészileg is nagyon megfogott! Igaz, erről az oldaláról a Jóban, rosszban sorozat Svédjeként már régóta meggyőzött, de hogy élőben, színpadon, több méter távolságból is magával ragadjon… :) No, és a mozgása! Oké, miután zenei vonalon ismerhettük őt meg nagy nyilvánosan, sejthető volt, hogy a ritmusérzék is valahol ott csörgedezik az ereiben, de hogy ilyen jól mozogjon és táncoljon…hát, engem ezzel is elvarázsolt! Élmény volt őt nézni és hallgatni! :) Nagyon örülök, hogy a sorsnak köszönhetően vele is láttam a darabot, mert nem bántam meg, sőt… Olyannyira hatással volt rám, hogy most már várakozással és kedvvel fogok beülni azon előadásra, amikor ő játssza Józsefet!

Victor, mint Fáraó…mmmmm…imádom és megunhatatlan. :) Persze, nincs is mit megunni rajta, sőt, ha pénztárcám engedné, az összes előadását megnézném! Imádom, ahogy hozza az önmagától teljesen eltelő sztár minden allűrjét, no és amit a Szívkirály dal alatt művel!... :)

A testvéreket illetően olvastam valakitől a fórumon, hogy neki mindegy ki játszik aznap, mert mindenkit kedvel valamiért. Tulajdonképpen én is így vagyok ezzel, mert összképileg tényleg mindenki nagyon jó, de külön-külön nézve azért mégiscsak vannak kedvencek! Ruben szerepében Barát Attilát szívesebben nézem, bár, igaz, hogy Ömböli Pali is nagyon aranyos. Juda figurája nekem az örökvidám és bohókás Vajktól jobban tetszik, mint Arany Tamástól, de tény, hogy Tomi is megteremti a kellő hangulatot. Simeon Weil Robi alakításában „látványosabb” számomra, mert Robi beleviszi saját magát és humorát a szerepbe, míg Sándor Dávid alakításán érződik a „papírszerűség”. Robi pl. nem tudom, melyik előadás óta, de A kánaáni szép napok eléneklésekor úgy „módosította” a szöveget, hogy Senki nem jön, c'est la vie, Mert rossz a menü, Natalie (Mon Ami helyett), ráadásul a hangja is kísértetiesen hasonlít ennek a dalnak az előadójára... J Ami azonban nem tetszik, és nem is igazán nézem jó szemmel, még ha dramaturgiailag bele is illik a jelenetbe, hogy Robi dohányzik e szám alatt!? L Én biztosan nem engedélyeztem volna ezt!...

Teljes felüdülés megnézni ezt a darabot – dallamos zene, kitűnő színészek, kiváló táncosok, gyönyörű díszletek, ötletes jelmezek...szerintem, csak szeretni lehet! :)

Cilivel ezúttal a színházban találkoztunk - ő már ott volt, mire én megérkeztem... Baloldalon ültünk az emelet 2. sorában. Hát, innen nem éppen volt a legjobb a színpadi rálátás, de miután az előadás megkezdéséig sem jöttek meg a nézők az előttünk lévő sorba, a szélen ülő hölgy példáját követve, mi is átültünk oda. Persze, meglátva a jegyszedő néni a nagy "népvándorlást", Cilinek mondta (őt „kapta el”), hogy bármikor megérkezhetnek azok, akiknek odaszól a jegyük, és nekünk lesz kellemetlen, ha előadás közben fel kell állnunk, és vissza kell ülnünk az eredeti helyünkre!? Még szerencse, hogy a darab egy kis zenei egyveleggel indul, mert ezalatt "le lehetett vívni ezt a csatát", amelyben természetesen, a jegyszedő néni maradt alul, mert Cili némi kérleléssel a hangjában csak annyit reagált, hogy "ha megjönnek, visszaülünk a helyünkre"... A 2. sorban mellettünk ülők is nagyon örültek a mi "távozásunknak", mert így ők is kijjebb ülhettek, és ezáltal többet is láthattak! :) Mondanom sem kell, hogy a második felvonásra sem érkeztek meg a nézők, így továbbra is klassz helyről élvezhettük az előadást! :)

Az előadás nagyon hangulatosra sikeredett, amelyben szerintem, nekünk, nézőknek is nagy szerepünk volt. Díjaztunk minden apró megmozdulást, amely akár nevetést, akár tapsot érdemelt!

Ladinek Juditot Narrátorként most volt alkalmunk először látni - nagyon kíváncsi voltam rá. Az tény, hogy a hangja tiszta, szép és magabiztos, mégis nekem a "három grácia" közül Lilla a befutó! :) Judité nekem túl operettes, míg Nikinek néha-néha vannak hangi kisiklásai, elcsúszásai bizonyos részeknél...

Serbivel kapcsolatban azt gondolom, semmiféle elfogultsággal nem lehet engem vádolni :), szóval, ő egyszerűen tökéletes József szerepében, úgy színészileg, mint hangilag. Imádom azokat a kis finom, visszafogott kezdéseit (gondoljunk csak a Börtöndalra: Csak egy szám lettem végül, Arc nélkül, név nélkül; vagy amikor Fáraó álmának megfejtésébe kezd: Hét év jő, mit elképzelni is nehéz, Őrült módon nőni fog a termelés, amelyek a dal előrehaladtával úgy beerősödnek, hogy még a vakolat is hullani kezd a színházteremben (merthogy a csillárt Victor szokta leénekelni a Fantomban! :))!... Akkor is imádnivaló, amikor Fáraónak javasolja, hogy 'hozzon egy képzett gazdasági embert', majd diszkréten magára mutatva, huncut mosollyal az arcán hozzáteszi: Ám, hogy ki legyen ő, azt sajnos, nem tudom... :) Nos, hiába is csűröm-csavarom a szót, Serbire tökéletesen ráillik A csodakabát dal következő két sora: Szép vagyok, mint senki más, Egy sétáló műalkotás... :) Hát, ugye, hogy ugye! :)

A testvérek is nagyon helyesek voltak; a főbb szerepekben Barát Attilát (Ruben/Putifár), Arany Tamást (Juda), Sándor Dávidot (Simeon) és Balog Jánost (Levi/Pék) láttuk. Juda dalánál nagyon aranyos rögtönzés volt, amikor Ladinek Judit beszaladt, és megigazította Arany Tamás "sombréróját", amely már teljesen lecsúszott az arcára! :) Hiába számít bakinak, ezek az apróságok teszik különlegessé az előadást! :)

Én úgy érzem, nem túlzás, ha azt mondom, Posta Victor minden idők eddigi legtökéletesebb Fáraója! Olyannyira aprólékosan kidolgozta a figurát, hogy le a kalappal előtte, de még inkább a tehetsége előtt! Arról a rendszeres pluszokról már nem is beszélve, amit előadásról előadásra belecsempész a játékába! Egyik legkedveltebb "sajátossága" a "You know, so many girls/babies, so little time!" mondat, amely akkor hangzik el, amikor álmát újra elmeséli Józsefnek, majd a körülötte lévő hölgyek elájulnak a hangjától!... Gáspár Lacit nem láttam Fáraóként, így nem tudom, őt miként és hogyan szokta fogadni a közönség; Gesztesi Károlyról nem nyilatkozom (:-(); Barát Attilát szintén kedveli a közönség, mégis...mégis...úgy gondolom, Victor rendszerint elsöprő sikert arat! Nem egyszer olvastam a fórumon, hogy még a legpunnyadtabb közönség is lázba jön és felpörög, amikor ő színre lép és belekezd álmának elmesélésébe! Hát, ezúttal nagyon aktív közönség jött össze, mert minden arcizmának rezdülése derültséget váltott ki, a produkció utáni vastapsról már nem is beszélve! :) Nagyon-nagyon örülök Victor sikerének, mert megérdemli, és kellőképpen rá is szolgált! :)

Az ilyen beszámolókban rendszerint mostohán bánok a táncosokkal, mert őket nem emelem ki név szerint....hoppá-hoppá, bocsánat, kövezzenek meg...legtöbbjüknek nem is tudom a nevét; pedig, fantasztikusak ők is! Most, hogy már többedszerre nézzük meg a darabot, és van idő és lehetőség az ún. apró részletekben is elmerülni, figyeltük meg, hogy (főleg a lányok) milyen csodaszép ruhákban és hozzáillő cipőkben táncolnak! :) Persze, legyen szó bármelyik darabról, mindig is nagy élmény a táncosok gyönyörű mozgását és összhangját nézni a színpadon! :)

Jaj, annyira jó érzés egy ilyen klassz előadást látni – totálisan feltöltődik az ember energiával! :)

Szerencsére, sikerült a tervezett időben eljönni az irodából, még a közlekedés is rendben volt, így nagyon jó időben értem haza. Összekészülődtem, majd indultam 7 órára Kamarás Máté születésnapi koncertjére a Lurdy Házba…

Cilivel oda beszéltük meg a találkozót. Én érkeztem előbb, de kb. 10 perc múlva Cili is megérkezett. Felsétáltunk az emeletre a Renegade Kávézóba, ahol a bejáratnál már sorakoztak az érdeklődők. Miközben várakoztunk, V. Timi (a szervező) mondott valamit, hogy Máté elment, de 7 órára visszajön, és kér mindenkit, hogy feltétlenül várja meg, de igazából nem értettük, mi ennek az oka!? A sor közben haladt előre, így nekünk is időszerűvé vált a belépőjegy összegének előkészítése. Kb. 2 x 3.000,-Ft-tal számoltam, amit Cilivel úgy „kapartunk” össze, mert mindketten a másikban bíztunk, hogy biztosan lesz nála pénz; a meglepetés azonban akkor ért, amikor mi kerültünk sorra, és a cédulánkon 7.000,-Ft szerepelt!? Nem értettem ez hogyan lehetséges + tényleg nem volt nálunk több pénz, ezért kiálltunk a sorból, és megtanácskoztuk, mi tévők is legyünk? Első hallásra picit sokalltam a jegyárat, azután jobban belegondolva, a fejenkénti kb. 500,-Ft többlet már nem is tűnt olyan vészesnek! Nálam sajnos, nem volt bankkártya, de Cilinél igen, ezért vállalkozott rá, hogy leszalad az automatához és kivesz pénzt. E közben szépen elfogyott a sor, bár, továbbra is szállingóztak a Máté-kedvelők! Cili is hamar visszaért a pénzzel, leperkáltuk a jegy árát, majd mehettünk megkeresni a helyünket… Hát, nem mondom, hogy minden fejtörés nélkül sikerült, de végül is megtaláltuk a nekünk szánt székeket. Akkor úgy tűnt, hogy Timi nem túl nyerő helyre ültetett minket, mert épp egy széles oszlop volt előttünk, de később megnyugodtunk, mert a színpadot és rajta a két fiút – Mátét és Gabrielt – is tökéletesen láttuk! Mint az utólag kiderült, akadtak olyanok, akik tuti helyet kértek Timitől, ami szóban biztosítva is lett, mégis a nekik szánt helyről csak két popsit láttak volna, mert egy magas hangfal takarta a színpadi rálátást!?...

No, szóval, már éppen kényelmesen elhelyezkedtünk, hogy akkor részünkről „indulhat is a mandula”, amikor Máté a színpadon termett, és elnézést kérve arról tájékoztatott minket, hogy a koncert 8 órakor fog kezdődni, mert a szomszéd kávézóban 18-20 óráig előadást tartanak, és zavarná őket a hangos zene. Hát, nem repestünk a boldogságtól, de úgy voltunk vele, hogy csak kibírjuk! Néhányan azonban nem így voltak ezzel, úgyhogy vissza is kérték a jegyük árát és a távozás mezejére léptek!? Megjegyzem, Timi elmondta, hogy ezt a malőrt ő is csak 18 órakor tudta meg, amikor megérkezett a helyszínre, és a férje (aki egyben a Renegade tulajdonosa) mondta neki, hogy 20 órakor kezdődik a koncert. Állítólag Timi férje „bokszolta” le a szomszéd előadás vezetőjével, hogy az eredetileg 21 óráig tervezett előadást fejezzék be 20 órakor, a Máté koncert pedig, 19 óra helyett 20 órakor kezdődik. Azt gondolom, mindent összevetve ez volt a legkompromisszumabb megoldás…

Máté azért előzetesen kárpótolt bennünket a várakozásért, mert ízelítőt adott egy kifejezetten erre az alkalomra megtanult Guns ’n’ Roses számmal, amit igaz, hogy a „hangzavar” elkerülése végett csak pianóban adott elő, de ez csak még inkább megalapozta a várt hangulatot, egyúttal megerősített minket abban, hogy érdemes lesz kivárni a 8 órát, mert nem fogjuk megbánni! :)

Hát, nem is bántuk meg! Máté és Gabriel olyan hangulatot varázsoltak a színpadra, hogy nem győztük nevetéssel, tapssal és visítással! Bizony, bizony, még én is visítoztam ezerrel! Ja, és ami a legelképesztőbb az egész esti frenetikus hangulatban, de leginkább ebben a két tehetséges fiúban, hogy (mint kiderült) a februári Musical Pluszon találkoztak először, és már akkor lehengerelték a közönséget! Azt gondolom, a már jó ideje összehangolt párosok is megirigyelhették az ő duettjüket, annyira egy húron pendültek és érezték egymás rezdüléseit! Nagyon tetszett például, amikor Gabriel a „takarásban” beszélt a mikrofonba, Máté pedig, a színpadon „eljátszotta”, hogy ő mondja a szöveget…

Gabriel elsősorban régi musicalekből adott elő számokat, illetve készülő lemezéről mutatott be egy-két dalt. Ismét megállapítottuk, hogy félelmetesen jó hangja van, és hogy nem értjük, miért nem zeng tőle a musicalvilág!?

Máté elénekelte a két híres dalt (Útvesztő minden út, Végső tánc) az Elisabetből, de míg ő szorgalmazta, hogy az elsőt japánul adja elő, a közönség szinte egybehangzóan leszavazta, így magyarul volt kénytelen elénekelni! Amúgy ez a hol angolul, hol németül történő kommunikálás a színpadon mindkét fiúra jellemző volt, ami némileg zavaró is volt. Ezt akkor én is megállapítottam magamban, csak nem feltétlenül tudatosan, de utólag a fórumon is olvastam, hogy többen azon a véleményen voltunk, hogy Magyarországon, magyar közönség előtt ugyan kommunikáljunk már magyarul egymással! Igaz, állítólag voltak németek (vagy osztrákok?!) a koncerten, köztük Máté barátnője is!? E kapcsán jutott eszembe, hogy valami eljuthatott Máté füléig, mert a koncert végén ígéretet tett rá, hogy legközelebb több dalt megtanul magyarul – gondolom, elsősorban ez az oka, hogy leginkább angolul és németül énekelt nekünk! Máté elmesélt egy történetet a japán közönséggel kapcsolatban, amin gurultunk a nevetéstől! Hihetetlen, hogy amennyire fejlett ország, vannak dolgok, amiben annyira merevek, szégyenlősek és zárkózottak – mint pl. egy koncert. Máté a bécsi színházzal amolyan promóciós koncertturnén volt Japánban, amelynek célja az Elisabeth musical népszerűsítése volt. Egyik alkalommal Máté igencsak elemében volt, és úgy gondolta, megmutatja a visszafogott japán közönségnek, milyen is az igazi európai koncert feeling! Hát, Máté mutatta is, csakhogy azoknak fogalmuk sem volt, miként is reagáljanak Máté megmozdulásaira, így csak bambán meredtek rá. Máté nem kicsit érezte magát kellemetlenül, úgyhogy kénytelen volt „észhez térni” és felébredni, hogy ez a „visítós-tapsolós-együtténeklős” koncert felling Japánban bizony totálisan ismeretlen fogalom, no és legfőképpen cselekedet! Mindezt az állapotot csak tetézte az az eszement tény, hogy a közönséggel való kommunikálásban a tolmácson kívül egy ún. moderátor is „részt vesz”!? Tehát, például, Máté mondott valamit németül a színpadon, azt a tolmács lefordította a moderátornak japánul, aki a maga által jónak látott és helyénvaló mondatokat továbbította a közönségnek!?... Huhhhh, ez nagyon durva!... :) :(

Máté elénekelte Robbie Williams-től az Angels-t, a Guns ’n’ Roses-tól két számot és két – számomra abszolút – ismeretlen dalt.

A szünet után azzal folytatódott a koncert, hogy Mátét felköszöntöttük születésnapja alkalmából. Kapott egy aranyos tortát, amit ott helyben meg kellett kóstolni, úgyhogy nem volt mese, bele kellett harapnia! A kitartó rajongóknak köszönhetően átadásra került az elkészülésre nem sok esélyt látó emlékkönyv, amely látszólag meglepte Mátét. Fel lehetett volna sorakozni egy-egy Máté-köszöntő pusziért az emlékkönyvbe írók közé, de nem akartam kilógni a sok fiatal kislány közül, így én távolról küldtem Máténak telepatikus puszikat! Azt is olvastam utólag a fórumon Timitől, hogy a koncert után beszélgetett Mátéval, aki meghatódott ettől a „csodálatos születésnapi felköszöntéstől”, bele-beleolvasott az emlékkönyvbe, és volt, hogy elérzékenyült egy-egy beírásnál! :)

Máté anyukáját is láthattuk, amikor Máté köszönetet mondott neki azért, hogy művelheti a zenélést, és így azt csinálhatja, amit igazán szeret!...

A koncert második része talán még pörgősebbre, míg a vége egyenesen fergetegesre sikeredett! Ahogyan a közönség, úgy a fiúk is nagyon jól érezték magukat, aminek Máté kellőképpen hangot is adott! Olyan közös éneklést, tapsolást és visítást rendeztünk, hogy a japánok a döbbenettől csak pislogni tudtak volna, ha látnak minket! :)

A koncert végén Máté megköszönte nekünk, hogy eljöttünk, köszöntöttük őt, és fantasztikus hangulatban telt az este; valamint köszönetet mondott Timinek, aki mint kiderült, a két fiú februári Musical Pluszon történő fergeteges alakítása után határozta el és álmodta meg ennek a közös fellépésnek a lehetőségét! :)

Minden képzeletet felülmúlt a koncert hangulata, nagyon élveztük, amelyért ezúton is nagy köszönet illeti Timit a szervezésért, Gömbit a hang- és fénytechnikáért, de legfőképpen Mátét és Gabrielt ezért a parádés fellépésért! Hatalmas puszi mindegyiküknek! Köszönjük! :)

Hát, érdekes az élet!? Feltehetően a ma esti Mozart! előadáson többségében Árpi-rajongók ülhettek a nézőtéren, mégsem volt olyan elsöprő és vehemens taps és ováció, mint péntek este, amelyen ugyan szintén Árpi volt a főszereplő, de eredetileg Dolhai Attila játszotta volna Mozartot!? Persze, ma este is volt állótaps és visongás, mégis pénteken sokkal jobban éreztem a közönség aktivitását és jókedvét, amely kölcsönös hatásban volt a színpadon játszó művészekkel! Minden bizonnyal az sem elhanyagolható szempont, hogy ki a karmester az aktuális előadáson. Pénteken Silló István volt, aki hagyta a lehető leghosszabb ideig tetszést nyilvánítani a nézőket, míg ma este Makláry László vezényelt a zenészárokból, és hát...nem feltétlenül hagyta kibontakozni a közönséget. Ez leginkább a "Miért nem fogadsz el engem" dalnál volt igazán érzékelhető, mert amíg pénteken Árpi olyan zúgó vastapsot kapott, hogy tán még a szomszéd színházban ülők is hallották (szegény, mindezt Ádám-kosztümben némán és hősiesen tűrte hosszú másodpercekig), addig ma este nem tapsolhattuk meg őt kedvünkre (pedig, most is fantasztikus volt), mert egy-két másodpercnyi taps után már folytatódott is az előadás! Persze-persze, tudom én, hogy vasárnap este + senki sem szeretne későn hazamenni, de azért mégis...

No, de hogy végre az előadásról is írjak néhány mondatot... Hát, nem tudom, mennyiszer tudnám estéről estére végignézni megunhatatlanul úgy, hogy előadás végén, úgy térek magamhoz a színházi székben, mint aki egy álomból ébredt fel, és aki álmában mindvégig az előadás részese és szereplője volt!? A színészek mindegyike olyan átéléssel és hitelesen formálja meg a szerepeket, hogy szinte az előadás első másodperceiben magával ragad a történet és már én is együtt utazom a szereplőkkel Salzburg, Párizs és Bécs között! :)

Árpival egyszerűen nem tudok betelni! Amikor egy-egy nagyon jól sikerült előadás után azt gondolom, ez volt részéről a csúcs, történik valami, és egy elkövetkezendő előadáson a lelke, a szíve és a tehetsége mélyéből újabb erőt és energiát merítve messze túlszárnyalja korábbi alakításait! Miféle csodákat rejthet még magában ez a zseni (csakhogy a darabhoz mérten stílusosan fogalmazzak!)?! :) Lenyűgöz a színészi játéka, amivel mindig tud valami újat, aranyosat és kedveset kihozni a szerepből, a dalok pedig olyan átéléssel szólnak tőle, hogy a legszívesebben odamennék hozzá és megölelném...

Szilveszter – jelen pillanatban – a másik nagy kedvencem, aki a 7-i szereplésével és éneklésével teljesen levett a lábamról. Néhány előadás óta már szimpatizáltam vele, de mostanra menthetetlenül magával ragad a személyisége, ha csak megjelenik a színpadon. Tulajdonképpen nem is értem magam, eddig miért „álltam neki ellen”, de tény, hogy most már az ő szereplése is fényesebbé varázsolja az előadást! Alapvetően komoly, ritkán mosolygó ember képét mutatja, de a szemfüles néző el-elkaphat egy-egy vicces és humoros gesztust vagy mimikát, sőt, a tapsrendnél egy-egy halvány mosoly is felfedezhető az arcán! :)

Ágotát is nagyon megkedveltük, sőt, megszerettük az elmúlt két előadás alatt! Nagyon helyesek és aranyosak Árpival! :) Náray Erika és Bereczki Zoli ugyancsak tökéletesen hozták a szerepüket – nos, őket is csak szeretni és kedvelni lehet! :)