Emlékmorzsák

A tavaly novemberben látott és nagyon tetszett Kramer kontra Kramer előadás után, no meg Andrea szorgalmazott javaslatának köszönhetően, hogy ezt az előadást is nézzük meg, izgatottan és kíváncsian vártuk a Belvárosi Színház Esőember című darabját. Az előadást megelőző napokban sikerült megnéznem az 1988-ban készült filmet - egy kicsit szerettem volna felfrissíteni a Barry Morrow által írt történetet, mert már nem sok mindenre emlékeztem. A Barry Levinson által rendezett filmben Tom Cruise játszotta Charlie Babbitt szerepét. Tom még ekkor is nagyon fiatal volt (24 éves), de nagyon jól hozta a pénzéhes testvérből szépen átformálódó szerető és gondoskodó testvér figuráját. (Kár, hogy a szcientológia intézménye ilyen hatással volt rá, és az utóbbi időkben inkább negatív híreket hallottunk róla és nem a filmsikereiről számoltak be.) A megformálásért Oscar-díjat kapott Dustin Hoffman szenzációsan alakította az autista Raymondot, aki értelmi fogyatékossága ellenére, illetve épp az által fejlesztette észrevétlenül öccse, Charlie személyiségét a helyes irányba. No, de itt az ideje, hogy a majd 25 évvel későbbi színházi változatról beszéljek, ami hasonló élményeket tartogatott.
Nem voltak kétségeim, hogy Nagy Ervin, mint Charlie és Kulka János, mint Raymond is elképesztő alakítást nyújtanak majd, de az előadás még ennél is nagyszerűbb volt. A frissen látott filmélménytől kicsit nehezen tudok elvonatkoztatni, mégsem összehasonlítani szeretném a filmet a színházi darabbal, inkább csak megállapítani, hogy egy-egy esemény kicsit másképpen lett megoldva a darabban, illetve Raymond figurája valamivel talán viccesebbre lett véve, és mintha a kommunikációs készsége is fejlettebb lett volna a színházi változatban. Utólag olvastam egy interjút Ervinnel, amelyben elmondja, hogy ez egy tudatos elképzelés volt.
Kulka Jánost most láttam először színpadon. Egy-két mozdulat, gesztus vagy szóhasználat átvétele a filmbeli Raymondtól elengedhetetlen volt, mégis alakítása tökéletes és maximálisan egyedi volt, miképpen Nagy Erviné is, aki a filmből talán csak Charlie nagyképű, önmagával törődő stílusát vette át, de a gesztusai, a mozdulatai, a habitusa ugyancsak egyedi volt. Nagyon tetszett a kettejük közötti összhang is, amely – még ha ellentmondónak is tűnik - kezdetben az egyikük undoksága és a másikuk sérelmei között, majd később mint két (a maguk módján) szerető testvér egymás iránti aggódása és figyelme között volt jelen. A megformált karakter mellett a két színész között is érezhető volt eme bizonyos összhang, amelyet olyan elcsípett helyes pillanatok is bizonyítottak, amikor is a két színész maga is megmosolyogta a másik alakítását. Ervint nagyon kedvelem, és szerepeljen akár filmben, akár színdarabban, játékával mindig levesz a lábamról. Nem tudok szó nélkül elmenni Charlie "tánctanítós" jelenete mellett, amikor is egy laza kis koreográfiát próbál megtanítani Raymondnak... Ervin ezt tündérien adta elő! :) Andrea említett egy darabot Musik, Musikk, Musique címmel, amely a Katona József Színházban megy, és amelyben Ervin - másokkal egyetemben - énekes-táncos szerepet játszik. Azonnal felkeltette az érdeklődésünket az előadás, már csak azért is, mert a Csókol Anyád! című vidámságban fül- és szemtanúi voltunk Ervin kitűnő hangjának! (Zárójelben jegyzem meg, hogy a május 5-iki előadásra már jegyet is váltottunk!)
Visszatérve azonban a ma este látott Esőemberre... A színdarab egy-két modernitást is bevetett, mint például a mobiltelefon használatát (Charlie a filmben, hol utcai telefonfülkékből, hol a szállodai telefonokról telefonál), valamint a darabban elhangzó "szaftos kötőszavak" is (amely a filmben talán egyszer sem hangzik el) a maiságot hivatottak jelképezni. Nagy Ervin közvetve erről is szót ejt a már fentebb említett interjúban, miszerint sokkal felgyorsultabb világban élünk ma, mint húsz évvel ezelőtt, amelyben egyre intenzívebben érnek bennünket a különböző emberi és technikai hatások.
Cseh Juditot, aki Charlie barátnőjét játssza, örömmel láttam viszont a Kramer kontra Kramer Thelmája után. Tetszett, ahogyan megformálta Susanne-t. :)
A színpadi díszlet is megragadott az egyszerűségével, amely Sebő Rózsa ötletes elképzeléseit dicséri. Igaz, ezt már a Kramer kontra Kramer előadás alkalmával is megállapítottam, de a musical előadásokon megszokott színes, csilli-villi díszletek után ez a különbség igencsak szembeötlő, mégis annyira tetszik, hogy néhány "doboz", ami mindössze különböző színű fénnyel van megvilágítva, vagy éppen különböző alakzatban van felállítva, hol egy szállodai szobát, hol egy intézeti kórtermet "személyesít" meg (némi képzavarral élve). :)
Nagyon örültem, hogy - ha némi ráhatással is :) - megnéztük ezt az előadást. Nagyon-nagyon tetszett! Szóval, drága Andikám, nagyon köszönöm! :)

Amikor a Madách Színház hírleveléből értesültem Posta Victor L'élek! című zenés estjéről, nem volt kérdés, hogy Cilivel megnézzük-e, mindössze az időpontot kellett kiválasztanunk, ami végül a ma estére esett. Victor-rajongóként régóta vártunk egy ilyen zongorás önálló estre! Az előadás nem a nagy színházteremben, hanem a Madách Stúdióban került megrendezésre, ahol még nem volt alkalmunk előadást látni. A színházba lépve az utolsó figyelmeztető dallamok hallatszottak a 7 órakor kezdődő előadás nézői számára, amikor is Szente Vajkot láttuk a színház előterében le-fel sétálgatni, mintha várt volna valakit. Cili szívesen odament volna hozzá megmondani, mennyire kedveljük őt! :) A Stúdió megtalálásában segítséget kellett kérnünk, így átsétáltunk a Pénztárhoz informálódni. Miközben várakoztunk a sorunkra, újabb ismerős arcra lettünk figyelmesek Antal Timi (X-Faktor) személyében. Úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy nem leszünk nagyon a terhére, ha üdvözöljük őt és további sok sikert kívánunk neki. Timi nagyon kedvesen reagált, és mindketten úgy láttuk, örömmel vette szavainkat. :) Időközben a pénztáros hölgytől megtudtuk, hogy a Stúdiót közvetlenül a színház bejárata(i) mellett lévő lakóház kapuján keresztül tudjuk megközelíteni. Bár, úgy tűnt, a Stúdió már egy másik épület része, mint megtudtuk, bizony, még a színház épületéhez tartozik. Beadtuk kabátunkat a ruhatárba, ahonnan a nyitott szárnyas ajtókon egy nagy terembe léptünk, amelyről azt gondoltam, hogy már maga a színházterem lesz. Tévedtem... ekkor még csak a sorba állhattunk be. Miközben várakoztunk, találgattuk, milyen funkciót tölthet be az a terem, miután egy kisebb méretű színpad és sorba rendezett székek is megtalálhatók voltak ott? Úgy gondoltuk, valamiféle próbateremről lehet szó, amely elgondolásunkat erősítette az is, hogy amikor megindult a sor a színházterem felé, egy minden bizonnyal táncpróbákra (is) használt termen keresztül is átmentünk. Zegzugos utakon közelítettük meg az előadás helyszínét - lépcsőkön fel, lépcsőkön le, különböző díszlet- és kellékraktárak előtt elhaladva léptünk be a Stúdióba, ahol az egész terem sejtelmes ködbe burkolózott a füstgépnek köszönhetően. Ahogyan az lenni szokott, a stúdiószínház egy jóval kisebb színházterem, ahol a szereplők a nézők közvetlen közelében játszanak a színpadon, sőt olykor-olykor a nézők között is, ahogyan ezúttal is történt. Mi, nézők érkezési sorrendben foglalhattuk el helyünket, vagyis, mindenki kedve szerint megválaszthatta, hova szeretne ülni. Jobb oldalt a harmadik sor első két széke üresen várakozott, így Cilivel mi ott foglaltunk helyet.
No, miután a Madách Stúdió koordinátáit kellő részletességgel közzé tettem, áttérnék a zenés est beszámolójára. Ahogyan az a színház ismertetőjében is olvasható, ezen L'élek keretében egy koncertfantázia részesei voltunk, amelyben Victor - történetté formálva - kedvelt előadók híres dalainak segítségével énekelte és zongorázta el nekünk a felnőtté válást, megküzdve az emberi kapcsolatok, a művészlét, a hit, és a kitartás útvesztőivel. Amint azt Victor egy vele készült interjúban elmondta, az előadás úgy általában a Férfiról szól, de miután belőle építkezik az est, belőle íródott a darab, így elsősorban mégiscsak magát Posta Victort ismerhetjük meg - az Embert, a Művészt, a Lelket. S ha már adott egy férfi, akkor szükségeltetik mellé egy nő is, aki mindennek a megtapasztalásnak ugyancsak részese. Victor, ezen Nő megformálására, a hozzá hasonló gondolkodású és habitusú kolléganőjét, Gallusz Nikit kérte fel, akinek különlegesen szép hangszíne tökéletesen harmonizált Victor bársonyos baritonjával. Az est harmadik fontos főszereplőjét, nevezetesen a Zongorát, nem is említeném meg, ha számunkra, mint rajongók számára, ez a hangszer nem bírna olyan különös jelentőséggel, ha azon Victor játszik. Ezért is olvastam örömmel, hogy Victornak is régi vágya volt, hogy a színészetet és a zongorázást összefonja, és az így született produkció egy önálló előadás keretében látható legyen. A már említett interjúból az is kiderült, hogy az elhangzott dalok elsősorban Victor elképzelésein és ötletein alapult, de az est végleges dramaturgiájának kialakításában Pesty-Nagy Katalin volt segítségére, aki egyben az est rendezője is. A történetet három tehetséges táncos - Tatos Linda, Vaszilenko Eugenia és Kovács Péter - tette teljessé, akiket Molnár Ferenc koreografált meg kifejezően. Az előadás bevezetéseként, illetve lezárásaként Csikós Attila és Valla Attila versei hangzottak el felvételről Miller Zoltán, Pusztaszeri Kornél, Crespo Rodrigo és Lippai László előadásában. Valla Attila munkássága nem volt ismeretlen a számomra, de Csikós Attila alkotásaihoz még nem volt szerencsém. Victor zongorajátékát négy vonós hangszeren játszó zenész egészítette ki, illetve két fiatal hölgy vokálozott a dalok alatt. Amikor Victor a zongoránál ülve belekezdett az első dalba, kicsit megijedtem, hogy az est, amolyan magasröptű, elvontan művészi megközelítése lesz a L'élek bemutatásának, de a kétórás koncert mindvégig élvezetes volt. Persze, leginkább a virtuozitást megcsillogtató pergős zongorajátékok tetszettek a legjobban... ekkor látszott csak igazán Victor arcán, milyen tökéletes összhangban van ezzel a csodás hangszerrel! Elnézve Victort ezen lendületes zenék zongorázása közben, Havasi Balázs szenvedélyességét juttatta eszembe, és újfent eljátszottam a gondolattal, milyen szenzációs hangulatú zenei koncert jöhetne létre, ha a maguk hangszerén fantasztikusan játszó művészek - Varnus Xaver-orgona, Havasi Balázs-zongora, Lajkó Felix-hegedű, Edvin Marton-hegedű, St Martin-szaxofon, Illényi Katica-hegedű, Horgas Eszter-fuvola, Szabó Ádám-tangóharmonika és Posta Victor-zongora - egy közös koncerten lépnének fel. Persze, arról semmiféle elképzelésem nincs, hogy a felsorolt művészek hogyan is viszonyulnak egymáshoz, mennyire ismerik el egymás munkásságát, de tegyük fel, hogy jól kijönnek egymással... azt gondolom, nem mindennapi élményben lenne részünk együtt hallgatva őket! :)
No de visszatérve Victor zenés estjére... Élveztem az előadás minden pillanatát! Örültem, hogy emberi közelségből láthattam és hallhattam Victor hangját, színészi és zongorajátékát ezen a kivételes estén. Nagyon tetszik az est címe is, amely azzal a kis aposztróffal többféle értelmezést is enged és sejtet.

Kb. két hónapja találtam rá a képen látható két nagyon helyes és szimpatikus fiatalember műsorára. Ők egy testvérpár, egész pontosan ikrek - Drew Scott ingatlanügynök (balra), Jonathan Scott pedig építési vállalkozó (jobbra). A sármos testvérpárnak amúgy, nem ez az eredeti foglalkozása, merthogy mindketten színészek és producerek, e mellett Drew rendez, Jonathan pedig írogat. (Érdekesség, hogy Jonathan korábban a legfiatalabb nemzetközi illuzionisták egyike volt! :)). Ketten megalapították a Scott Ingatlant, s miután kiváló szakemberek, két sikeres reality-TV sorozatot is indítottak.
Az egyikben (Álomház - Property Brothers / My Dream Home) hogy a hozzájuk forduló pároknak, illetve családoknak segítsenek a legbarátibb áron megtalálni és minél kevesebb költségráfordítással felújítani álmaik házát, míg a másikban (Venni vagy nem venni - Buying and Selling) segítsenek az eladásra szánt házat úgy felújítani / átalakítani, hogy azt minél magasabb áron el lehessen adni. Amíg Jonathan felújítja a meglévő családi házat, addig Drew a számukra tökéletes otthont keresi. Végül Drew felügyeli a felújított ház eladását és az új otthon megvételét. A legtöbb esetben Drew és Jonathan ijesztő ötletekkel áll elő, ezért mindig kérdés, hogy sikerül-e rávenniük a hezitáló tulajdonosokat a radikális változtatásokra, no és sikerül-e időben teljesíteni a projektet a megadott költségvetésből?

1. Zsaki-Csengusz: Holnap hajnalig (Szép nyári nap)
2. Szandi-Gyuri: As Long As You're Mine (Wicked)
3. Serbi: A zene, az vagyok én (Mozart!)
4. Csengusz: Romlott vér (A púpos)
5. Gyuri-Tomi: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)
6. Zsaki: Magányos csónak (Valami Amerika 2. - filmbetétdal)
7. Kata: Mosolyogni kell (Mary Poppins)
8. Gyuri: Bírnom kell a célig (Hercules)
9. Tomi: I Feel Good (James Brown)
10. Serbi: Mondd, mit tegyek (Rudolf)
11. Gyuri: Total Eclipse of the Heart (Westlife verzió)
12. Zsaki-Csengusz: Micsoda nő ez a férfi (Egy szoknya, egy nadrág - filmbetétdal)
13. Gyuri: Skyfall (Skyfall James Bond 007 - filmbetétdal)
14. Szandi-Tomi: I want it all (Queen)
15. Serbi: It Had Better Be Tonight (Michael Bublé)
16. Szandi-Kata-Zsaki-Tomi: Mese dalegyveleg

1. Tomi: Long Train Runnin' (Doobie Brothers)
2. Szandi: Without you (David Guetta ft. Usher)
3. Kata-Csengusz-Tomi: Őrült szerelem (Grease)
4. Serbi: Singing in the Rain (Gene Kelly)
5. Szandi: I am an American women (Rebecca)
6. Csengusz: Üres a szék, üres az asztal (Nyomorultak)
7. Serbi-Végvári Eszter: Nézz rám, Istenem (Kasza Tibor ft. Szinetár Dóra)
8. Kata: Érzed már a szív szavát (Az Oroszlánkirály)
9. Szandi-Zsaki: Álmodtam én egy álmot (Nyomorultak)
10. Csengusz: Hotel Menthol (Hungária)
11. Kata: Moulin Rouge
12. Tomi: Walk This Way (Aerosmith)
13. Serbi: Don't stop me now (Queen)
14. Zsaki-Csengusz: Száguldás, Porsche, szerelem
15. Kata: Happy New Year (ABBA)
16. Finálé: Különös szilveszter

Visszatekintve, gyorsan eltelt ez a közel 3 hónapos versenysorozat, s ma este elérkezett a Finálé, azaz a Döntő napja. Az élő showba bejutott 12 énekes közül a méltán legjobb kettő - Antal Timi és Oláh Gergő - maradt a végére. Azt is írhattam volna, hogy győzzön a jobbik, mert mindketten megérdemelték volna, mégis, a szívem mindvégig Gergő győzelméért szurkolt! :)
Az esti show egy nagyon hangulatos közös produkcióval kezdődött, amikor is Timi és Gergő főszereplésével mind a 12 döntős együtt énekelt Mika Happy Ending és PSY Gangnam Style zenéjére.

A két finalista ma is 3 körben mérettetett meg, bár, ez már inkább örömzenélés volt, mint versengés. Gergő az alábbi dalokkal lépett színpadra:
1. kör - verseny alatti kedvenc dal: James Brown It's a man's man's world dalát választotta Seal feldolgozásában - Gergő most még elsöprőbb és lehengerlőbb volt, mint az egész verseny alatt! Ez a produkció - ahogyan Geszti Mentor is fogalmazott - frenetikus volt! :)

2. kör - meglepetés duett dal: Vastag Csabával, a 2010-es X-Faktor győztesével énekelte el nagy-nagy kedvencemet, az Őrizd az álmod! című dalt. A dalválasztás nem is lehetett volna találóbb, hiszen, Csaba részéről a dal üzenete egy hasznos útravaló Gergő számára, míg Gergő részéről egy mindenképpen megfogadandó tanács a jövőre vonatkozóan. A dal után pár perce benéztünk Gergő rajongóihoz Salgótarjánba, ahol Mártika büszkén emelte a magasba Gergő gereblyéjét, amelyet gyorspostával küldenek Ferónak, merthogy Gergőnek már nem lesz rá szüksége! :)

3. kör - a Győztes dal: Ez évben nem egy már létező dalt választottak Győztes dalnak, hanem a Rakonczai Viktor-Rácz Gergő-Szabó Ági szerzőhármas kifejezetten erre az alkalomra írt és komponált. Az általam nagyon kedvelt szerzők garanciát jelentettek arra, hogy ez a dal nagyon jó, de a Törj ki a csendből című szerzemény Gergő hangján megszólaltatva és az ő érzéseivel megtöltve lett csak igazán gyönyörű, őszinte és hiteles! :)

A végső eredményhirdetés feszültségének oldásaként és egyben fokozásaként részünk volt még egy közös produkcióban, amikor is a 12 döntős búcsúzóul Roy és Ádám Az otthon itt van című dalát adták elő. :)

Ahogyan az elmúlt adások mindegyikén, úgy most is elérkezett az eredményhirdetés ideje. Minden eddiginél jobban izgultam Gergőért! A torkomban dobogott a szívem! Már-már ki is ugrott volna a helyéről, de szerencsére, Nóri végre kimondta... mit mondta, égbe kiáltotta a bűvös és győztes nevet... OLÁH GERGŐ nevét! Végtelenül boldog voltam, hogy ennek a szerencsét próbáló szegénylegénynek a története ilyen mesebeli, mégis minden pillanatában valóságos véget ért! :)

S végül, a szegénylegényből lett királyfi, akit Gergőnek hívtak, s aki a 2012-es X-Faktor Fináléjában elnyerte méltó jutalmát, körülvéve az emberek szeretetével - igaz, könnyeivel és érzelmeivel küszködve - újra elénekelte a Győztes dalt. :)

Az After X-ben meglepve hallottam Gergőtől, hogy a nevének kimondása előtti pillanatokban feladta magában a versenyt, s úgy érezte, nem ő nyeri meg az idei X-Faktort. Gondolom, mindez az elképesztő izgalom miatt volt, de egyszerűen nem történhetett volna másképpen, minthogy ő legyen a győztes. Nem vitatom, hogy Timi is mindvégig jól teljesített és ő is méltó lett volna a győzelemre, de míg Timi az adások előrehaladtával csiszolódott tündöklő gyémánttá, addig Gergő az első pillanattól kezdve egy érett művész jegyeit csillogtatta meg. Timi volt A HANG, de Gergő A ZENE! :)
Nem titok, hogy ezt a kis szösszenetet, pár nappal a Döntő után írtam, amikor is napvilágot látott, hogy a szavazatokat tekintve, Gergő minden élő adásból abszolút győztesként jutott tovább a következő fordulóba. :) Mindez meglepő, ugyanakkor mégsem, hiszen, ha jól tévedek, Gergő az első olyan X-Faktor versenyző, aki párbaj nélkül jutott el a végső döntőig! Ahogyan Geszti Péter is mondta, "ennyire komplex művész" esetében ezen nincs is mit csodálkozni! :)
Szomorúan hallottam Malek Miki bejelentését, miszerint ez volt az utolsó évada az X-Faktorban - szeretne a félbehagyott dolgaival foglalkozni, melyeket az X-Faktor indulása, még pontosabban a mentori teendők elvállalása miatt tett félre. :( Ám azonban, ha már így döntött, bízom benne, hogy méltó utódot találnak a helyére. Nekem lennének is jelöltjeim - Rakonczai Viktor, Rácz Gergő, Kasza Tibor, Ákos, vagy éppen, a női arány javítása érdekében, Szulák Andrea vagy Zséda személyében. Úgy gondolom, ők mindannyian megállnák a helyüket mind szakmailag, mind zeneileg, mind hangilag. Kérdés persze, hogy bármelyikük is szívesen ülne be a mentori székbe?! :)

Déli 1 óra felé járt az idő, amikor is beültem a szobába nézni az X-Faktor napot. Az idei műsor fő helyszíne egy stúdió volt, ahova meghívtak a versenyhez, illetve a versenyzőkhöz valamilyen formában kapcsolódó személyeket és azok hozzátartozóit, s az ő részvételükkel zajlott a különböző témák kibeszélése, kielemzése, kivesézése. A stúdióban Istenes Bence kérdezgette a vendégeket, míg a Backstage-ben - ahogyan ez a múlt évben is történt - Király L. Norbi kapott mikrofonvégre egy-egy versenyzőt, énektanárt, fodrászt, vagy stylistot. A nézők soraiban örömmel fedeztem fel 2011-es X-Faktor kedvenceimet, az Apollo23 legénységét, ApolloRenét, ApolloTomit és ApolloTibit. :)
Malek Miki és Geszti Péter, mint Timi és Gergő mentora meséltek a kiválasztás és a mentorság nehézségeiről, valamint a jelentkezőkre, illetve az élő adásba bekerült versenyzőkre váró fizikai és lelki megterhelésről.

Örömmel nyugtáztam, hogy a stúdióba hívott vendégek többsége is Gergőnek szurkolt. Így pl. Nagy Szilárd is (ő egyébként a Mentor Házig jutott, s a Táborban volt alkalma kissé közelebbről összeismerkedni Gergővel), aki - Gergő tehetségét ezzel is bizonyítva - elmesélte, hogy Gergő leült egy gitárral és bármit eljátszott és elénekelt, amit kértek tőle. :)
Helyes volt Ördög Nóri, amikor megosztotta emlékeit a Finalistákról! :)

Éliás Gyula, Gergő énektanára a viccelődést követően nagyon meghatóan értékelte a Gergővel történő közös munkát, miszerint Gergő a verseny időszaka alatt "annyi mindent letett az asztalra, és olyan különleges dolgokat csinált, s az eddigi 8 év pályafutásom alatt még soha nem fordult elő, hogy egy ilyen előadóval dolgozhattam, nem csak azért, mert emberileg egy tüneményes ember, hanem egy hipertehetség." :)
Azt gondolom, nem semmi lelki nyugalomra volt szükség ahhoz, hogy a Döntő előtt 10-15 perccel a két Finalista kedélyesen és készségesen válaszoljon Bence kérdéseire. Gergő el is mondta, hogy számára most az a legfontosabb, hogy a lelke rendben és nyugodt legyen, s hogy megfogadja Mentorapja minden egyes tanácsát. :) Mentorapja, Geszti Péter "mindenen túl és innen" már csak egyetlen tanáccsal tudta őt segíteni, miszerint ki kell állni és énekelni! :)

Az elmúlt napok nagy részét a karácsonyi tobozfüzérek készítése tette ki, de legnagyobb örömömre, feldolgoztam az összeset, így este az X-Faktort már teljes odafigyeléssel tudtam nézni.

Sőt, a Fókusz Pluszban láttam Geszti Mentor három mentorált fiának (Dávid, Gergő, Zoli) közös "köszönet" dalát mentoruknak - édesek voltak és meghatóak! :)

Az idei széria utolsó előtti, azaz a Legjobb 3 adása a Nyitány után mindjárt egy közös produkcióval kezdődött, sőt, ráadásul ebben mind a 12 döntős részt vett és együtt énekelték el a One Direction One Thing című slágerét. :)

A közös produkció után a három döntőst érte nagy meglepetés, amikor is Nóri átadta mindegyiküknek első önálló CD-jüket. :)
A műsor alatt időnként bekapcsolták a versenyzők városának szurkolóit, amely Gergő esetében Salgótarján volt - kiegészülve természetesen, Karancslapujtővel. Azt gondolom, mára több ezren megjegyeztük ennek a Nógrád megyei községnek a nevét! :-) Az összegyűlt szurkolói tömeg nagyon helyes versikét fabrikált Gergő számára - így szól: Eláll a zivatar, nincs több felhő, a legszebb avatar Oláh Gergő! :) Ez az avatar-dolog onnan jön, hogy Fehér Zoli tett egy megállapítást ország-világ előtt, miszerint Gergőnek olyan avatar feje van! :) És tényleg... :D
Az énekesek, így Gergő is három körben lépett színpadra, s igyekezett meggyőzni a nézőket arról, hogy a végső döntőben a helye!
1. kör - a válogatón előadott dal: Stevie Wonder - Part Time Lover
Feró Mentor azt észrevételezte, amit már én is megtettem néhány adással ezelőtt, miszerint Gergő olyan tehetséges, hogy próbákra talán nincs is szüksége. Mentora egyszerűen csak megnyom rajta egy gombot, s már árad is belőle a zene. Ildi Mentor - miután az a bizonyos gereble Feró által lefoglalva - elmegy meditálni arra a helyre, ahol Gergő gereblézett, hátha ő is magába tud szívni egy kis Gergő-erőt. Miki Mentor annyi megállapítást tett, hogy Gergő a válogatáson is jó volt, most is, azzal a különbséggel, hogy mára magabiztosabb lett. :) Geszti Mentor és Gergő mindenkit megnyugtattak, hogy azért bőven volt mit dolgozni a dalon! Nos, igen, a dal köré egy kis showt varázsoltak! :)

2. kör - meglepetés vendéggel előadott dal: Back II Black - Tevagyazakitalegjobban
A dalból adódóan, Gergő duett partnere Bebe volt.

3. kör - esetleges párbajra tartogatott dal: Michael Jackson - Billie Jean (Chris Cornell feldolgozás)
A Mentorok mindegyike azon a véleményen volt, hogy örülhetett minden versenyző, hogy ezt a dalt nem párbajban énekelte el Gergő, mert komoly fejtörést okozott volna az illetőnek, hogy miként tudná őt túlszárnyalni. :) Geszti Mentor - többek között - azt mondta, hogy nem történhetett volna vele sokkal jobb ebben az évben, minthogy Gergővel találkozott! Nos, én ugyanezt szeretném elmondani, csak egy picit másképp... szóval... nem történhetett volna velem sokkal jobb ebben az évben, minthogy Gergőt megismerhettem az X-Faktor által! Én is nagyon köszönöm! :)
A Döntőbe jutó két versenyzőről ezúttal kizárólag a nézők szavazatai döntöttek. Elsőként Antal Timi neve hangzott el, de maximálisan bíztam Gergő továbbjutásában, így nem is ért nagy meglepetés, amikor Nóri másodikként Gergő nevét kiáltotta! Mindezek értelmében Csobot Adél lett a verseny harmadik helyezettje! :)