Emlékmorzsák

A korai előrejelzésekkel ellentétben kellemes napsütéses, tavaszias idő volt ma, ami megalapozta a jó hangulatot a kora délutántól késő estig tervezett kulturális programjainkat illetően.

Legutóbb tavaly júniusban voltunk MP-on, s amikor eszembe jutott és megnéztem az oldalon, nagy-nagy örömmel láttam, hogy a 69. MusicalPlusz Férfikiadás(!!!) olyan kedvenceket „kínál”, mint Tóth Ati, Bot Gabi, Sándor Peti, Veréb Tomi! :) Azt gondolom, egyik művészt sem kell különösebben bemutatni a musical kedvelőknek. A fenti négy jól csengő név mellett fellépett Brasch Bence is, akit ugyan, még nem láttunk színpadon, de a 2009-es Csillag születik című tehetségkutató műsorban végigkísértük versenyzését a 3. középdöntőig. :) Derzsi György neve és személye ismeretlen volt számunkra. Eddigi munkásságáról – zanzásítva - megtudtuk, hogy a rockzene volt a mindene, majd megtetszett neki a Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera. Ezt követően egyre több musicalt megismert; elvégzett egy-két, a szakma műveléséhez szükséges iskolát; több színházban vendégművészként dolgoztam, de mostanság „saját gyártású” műsoraival járja az országot, a világot. :)

1.D.Gyuri: Eljött az óra (Jekyll & Hyde)

2.B.Bence-V.Tomi: Szállj, úgy ahogy a szél (Elfújta a szél)

3.T.Ati: A győzelmes zeneszó (Mozart!)

4.B.Gabi: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)

5.S.Peti: Egy rózsaszál szebben beszél (János Vitéz)

6.D.Gyuri: Szép vagy Erdélyország (Lehár Ferenc: Messze a nagyerdő c. dalának háború előtti szövegváltozata a Cigányszerelem c. operettből)

7.T.Ati-V.Tomi: Nincs más út, csak az Isten útja (István, a király)

8.B.Bence: Hair (Hair c. film)

9.B.Gabi-D.Gyuri: O sole mio

10.S.Peti: Hétköznapi hős (Rudolf)

11.T.Ati: Véres kardot hoztam (István, a király)

12.B.Bence: Csak a szerelem (Chicago)

13.B.Gabi: Férfiszív (Diótörő és Egérkirály)

14.V.Tomi-S.Peti: Az egyszerű út (Mozart!)

15.T-Ati: Róma égése (Sztárcsinálók)

1.S.Peti: Kell még egy szó (Honfoglalás)

2.V.Tomi: Ott lent - Quasimodo dala (A Notre Dame-i toronyőr)

3.B.Gabi: Jancsó dala (Mária főhadnagy c. operett)

4.D.Gyuri: Csillagok – Javert dala (Nyomorultak)

5.T.Ati: Gethsemane (JKSz)

6.V.Tomi-B.Gabi-B.Bence: Belle (Notre Dame de Paris)

7.S.Peti: Miért nem fogadsz el engem (Mozart!)

8.T.Ati: Árnyékdal (Mozart!)

9.D.Gyuri: Huncut karneval (Irigy Hónaljmirigy)

10.D.Gyuri: Lady N (Korda György)

11.B.Bence: Szevasz! (Amerikai komédia c. szvingjáték)

12.V.Tomi: Come Home (One Republic)

13.B.Gabi: Nélküled (Ismerős Arcok)

14.T.Ati: Szeretlek valamiért (Mester Tamás)

15.B.Bence-S.Peti-V.Tomi: Lehetsz király (Rómeó és Júlia)

16.Finálé: Azért vannak a jó barátok (Máté Péter)

Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy nálam Tóth Ati vitte a prímet. Nagyon jó dalokat hozott – lendületesek voltak és pörgősek, kellőképpen meg tudta mutatni, milyen erő van a torkában! :) A Róma égése pazar volt! Tomi meg is jegyezte, hogy Ati vajon tudja-e majd mindezt überelni?! Hát, jelentem, tudta – a Gethsemane mindent vitt! Nekem az Árnyékdal metálváltozata is nagyon tetszett, szerintem, szuper volt! :)

Sándor Peti is nagyon szép dalokat hozott, illetve nagyon jó dalokban énekelt duettet vagy tercettet. Eleinte rezzenéstelen arccal fogadta a tapsokat, egyetlen mosolyka sem hagyta el a száját. Ám, valaki a nézők soraiból jelezhetett neki valamit ez ügyben, mire ő erre visszagesztikulált, s onnantól kezdve nemcsak hogy mosolyt lehetett felfedezni az arcán, de néhány dalban még a humoros énjét is megmutatta! Nem értem, annyira jól áll neki a mosoly, s ha jó a humora, azt miért titkolja előlünk!? ;)

Bot Gabi gyönyörűen énekelte az El nem múló vágyat! Meglepő volt, hogy a Diótörő és Egérkirály Férfiszíve eléneklése komoly feladatot és felkészülést jelentett számára?! Minden gonoszság nélkül, ha Nagy Sanyi (becsszó, nagyon szeretjük őt!) el tudta énekelni, akkor hogyhogy Gabinak nehézséget okozott?! No, lehet, hogy Gabinak meg kellett vele dolgoznia, de tökéletes lett az eredmény! :) Hatalmas tapssal biztosítottuk őt arról, hogy a Mária főhadnagy Jancsó dalával igencsak esélyes lehet valamelyik szerep elnyerésére az Operettszínház által meghirdetett meghallgatáson.

Veréb Tomi hangi teljesítményét már jól ismertük, sőt, a Sztárban Sztár c. műsorban az átalakulási/átváltozási képességeit is megismerhettük (ugyebár, meg is nyerte ezt a „másbőrébebújó” énekversenyt)! Ma délután azzal lepett meg bennünket, hogy a pop-rock blokkban egy dal előadása során saját magát kísérte zongorán. Voltak e téren némi aggodalmai, hogy miként is fog sikerülni, merthogy még soha nem énekelte el ezt a dalt nyilvánosan, és ez idáig csak otthon kísérte magát zongorán. Én egy pillanatig sem gondoltam, hogy egy ilyen tehetséges fiatalembernek sok oka lenne aggodalomra! Szuper volt, ráadásul egyik nagy kedvencem, a One Republic Come Home című dalát énekelte el – jó értelemben bele is borzongtam, merthogy néhol Tomi hangszíne kísértetiesen hasonlított Ryan Tedder hangjára. :) Amúgy, ezt a dalt drága nagyijának ajánlotta, aki ott ült a nézők soraiban, és aki természetesen, nagyon büszke rá! :)

Január közepén érkezett a hírlevél az AVATAR DISCOVER PANDORA kiállításról, s a film iránti szeretettünk és elfogultságunk szinte magától értetődővé tette, hogy megnézzük a kiállítást.
A kiállításnak helyet, még pontosabban teret adó Andrássy Élményközpont az immár neoreneszánsz-szecessziós jegyeket elegyítő  Párisi Nagy Áruház, korábban Divatcsarnok épületében talált otthonra az Andrássy úton. Az Élményközpontot megálmodó és megvalósító TulipánTündér Produkció, akinek nevéhez fűződik - az általunk is megnézett - az izgalmas és kalandos űrutazást a kezdetektől napjainkig bemutató Gateway to Space kiállítás is –, elhozta Magyarországra James Cameron világsikerű filmje alapján készült új, interaktív kiállítást, amely úgy mutatja be a Na’vi-k csodavilágának lélegzetelállító környezetét, inspiráló kultúráját és különleges teremtményeit, mintha az egy valóban létező világ lenne.
A belépő jegyünk mellé kaptunk egy vonalkóddal ellátott „Belépésre jogosult” kártyát, amelyet a varázslatosnak ígérkező utazás megkezdése előtt egy arra alkalmas készüléken aktiválunk kellett nevünkkel és e-mail címünkkel, valamint meg kellett válaszolnunk három kérdést a ránk váró kutatással és felfedezéssel kapcsolatban. A kiállítás első állomásaként levetítettek egy rövid videót, amelyhez az ismertető információkat alig lehetett érteni a videó túl hangos hangja miatt, de ezt követően végre beléphettünk Pandora lenyűgöző világába. E pillanattól kezdve csak szabadjára kellett engednünk a képzeletünket és azonnal részesei lehettünk mindannak, amit az RDA Avatar programjának tudósai fedeztek fel. Több mint 6 éve hagyták el Pandorát, hogy megtegyék hosszú útjukat, megérkezzenek a Földre és megismertessék velünk Pandora teremtményeit és tárgyait.

Határtalan képzeletünk segítségével

• Tanultunk a Na’vik életéről és kultúrájáról!

• Hagytuk, hogy Pandora fantasztikus természeti környezete elbűvöljön!
• Kapcsolatba léptünk az Avatar teremtményeivel!

• Alámerültünk a gyémánt-ragyogású Biolumin esszenciájában!
• Mesterei lettünk az AMP-nek!
• Lefényképeztük magunkat Na’vi-ként! (Ezt inkább nem teszem közzé... ;) )
  
• Megcsodáltuk és átéltük a lélegzetelállító Lelkek Fája energiáját!

A kiállítás remek volt és lenyűgöző! Nagyszerű élményben volt részünk e különleges világ felfedezésében, amelynek aktív részesei lehettünk! Amit csak lehetett, kipróbáltunk! Mi minden percét élveztük, s valóban Pandorán éreztük magunkat! Kellemesen szórakoztunk! Köszönet a kiállítás megálmodóinak! :)

Akinek tetszett az AVATAR film, és vágyott vagy vágyik Pandorára, annak mindenképpen ajánlom, de aki csak egyszerűen kíváncsi a Na'vik világára, annak is kellemes percekben, netán órákban lehet része! :)

Egyetlen csalódás ért bennünket, ami lehet, hogy a mi hibánk miatt volt, de a kiállításon készült projektjeink nem mentődtek el a vonalkódos kártyánkra, így később azokat nem értük el az Avatar-hálózaton?! :( A vonalkódos kártya aktiválását követően ugyanis, kapunk egy e-mailt, amelyben lehetőségünk lenne a kiállításon készült projektjeink – 1. Milyen lények lennénk Pandorán?; 2. Mennyire beszéljük jól a Na’vi nyelvet?; 3. Milyen színes ikrant terveztünk?; 4. Hogy festenénk Na'vi-ként?

A Queenről a ’80-as évek elején az akkori általános iskolai legjobb barátnőmtől/osztálytársnőmtől hallottam először, aki a kedvencének mondta az angol zenekart. A ’86-os budapesti fellépésükkor már szinte nem akadt olyan ember az országban, aki ne hallott volna róluk. Legendás Népstadionbeli koncertjükről film is készült (QUEEN - Live in Budapest), melynek feledhetetlen pillanata volt, amikor Mercury elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt magyarul! ;)

A 2018-as Queen-filmről innen-onnan már hallottam, de közvetlen információkat inkább kolléganőmtől, Timitől kaptam, aki kizárólag szuperlatívuszokban beszélt a filmről… megnézte szinkronizált és eredeti nyelvű változatban is, s csak mellékesen jegyezte meg, hogy bárhol, bármikor újra és újra meg tudná nézni a filmet, annyira tetszett neki. :)

Rendszeres érdeklődése, miszerint, „megnéztem-e már a filmet, és ha nem, akkor mikor nézem meg”, olyan nyomással nehezedett rám, hogy kifejezett lelkiismeret-furdalásom volt, hogy a filmnézést az elmúlt év végéig nem sikerült abszolválnom. Szinte felszabadultan éreztem magam, amikor január elején lefoglaltam a jegyeket, és január 11-én végre a filmet megnézettek táborához tartoztam! ;)

Az előzetes infók alapján azzal tisztában voltam, hogy egy ún. életrajzi filmet fogok látni, de tekintettel arra, hogy nem voltam/vagyok Queen-rajongó, még ha a dalaikat kedvel(t)em is, a zenekarról, illetve Freddie Mercury-ról csak minimális ismeretekkel rendelkeztem. A Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) a rockegyüttes történetéről szól, középpontban a frontember Freddie Mercury életével. A film végigköveti az együttes felemelkedését, Mercury szólókarrierjének indulását, és azt az időszakot, amikor az énekesnél diagnosztizálták az AIDS betegséget.

A film mindvégig magával tartott, egy pillanatra sem engedett el, amely hol a cselekménynek, hol a szereplők szenzációs játékának, hol a fantasztikus daloknak, vagy éppen mindezek összességének volt köszönhető. Olvastam, hogy sok kritika érte a filmet a történések valósághűségét illetően… Nos, ezt nem tudom megítélni… Azt azonban igen, ha Freddie valóban ilyen lazán és könnyedén vette az életet, a szerelmet és a zenélést (még ha néha/többször látszólag is), akkor méltán lett ez a dal a film címe is! Ez a dal fejezi ki leginkább Freddie életfilozófiáját – önmagát, a magánéleti kapcsolatait, illetve a zenésztársakkal és a szakmával való kapcsolatát.

Elsősorban persze, külsőleg, de amennyire meg tudtam ítélni: a Brian May gitárost alakító Gwilym Lee tökéletes választás volt; a Roger Taylor dobost játszó Ben Hardy nagyon aranyosan hozta a figurát; és végül, de nem utolsó sorban, az énekes frontembert megformáló Rami Malek egyszerűen elképesztő színészi játékkal idézte meg a vásznon Freddie Mercury alakját, gesztusait és mimikáját, amelyhez minden bizonnyal hozzájárult Mark Coulier és Jan Sewell sminkmesterek nagyszerű munkája is. ;)

Az is nagyon érdekelt, hogy a filmben tulajdonképpen ki énekelt, merthogy az elhangzott dalok Freddie hangján szólaltak meg – legalábbis én így hallottam. Gondoltam, Rami Malek csak tátogott, és erre „varázsolták rá” Freddie hangját?! Nos, kicsit utána olvasva kiderült a nem kis ámulatot okozó turpisság. ;) Ugyan Malek maga is énekel a filmben, a producerek felhasználták a Queen-dalok éneksávjait, valamint Marc Martel is vett fel részleteket a filmhez, a kanadai énekes hangja ugyanis rendkívüli módon hasonlít Mercuryéhoz. Az ének részét tulajdonképpen Malek saját hangjából, Mercury felvételeiből és Martel hangjából gyúrták össze.

Érdemes belehallgatni!… ;)

Ebben a videóban pedig kulisszatitkokba pillanthatunk bele a film egy-két jelenetének kíséretében! :)

Valamikor november végén - december elején a (nagy) Gyerekek vetették fel, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni és megnézni velük a Diótörőt a Bábszínházban?! Elsőre furcsa volt a gondolat, de végül is, miért ne?!

Az előadás napján már dél körül útnak indultunk, mert a (kis és nagy) Gyerekek szerettek volna egy kicsit nézelődni és sétálgatni valamelyik szabadtéri karácsonyi vásárban. A Szent István Bazilika előtt, a Szent István téren felállított karácsonyi forgatagra esett a választásunk, ahonnan – az összes árus alapos megszemlélését, illetve némi kürtöskalács beburkolását követően – könnyen eljutottunk kisföldalattival a Budapest Bábszínházba.

A színház előterében további családtagok (gyerekek és felnőttek) csatlakoztak a társasághoz, s így 10 fővel képviseltetve magunkat, elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. Mi, felnőttek (5 fő) erősen próbáltunk visszaemlékezni fiatalabb éveinkre, hogy mikor is voltunk utoljára bábszínházban, voltunk-e egyáltalán, s ha igen, mit is láttunk, de eredményre csak több-kevesebb sikerrel jutottunk. ;)

Amint egy kedves gyerekhang figyelmeztetett bennünket a mobiltelefonok kikapcsolására, majd kialudtak a fények, úrrá lett rajtam az izgatottság, és kíváncsian vártam az előadást! :)

Bevallom, a történet csak halványan derengett... E. T. A. Hoffmann Diótörő és az egérkirály című karácsonyi meséjére épülő történet Szenteste játszódik Stahlbaum tanácsos házában. Érkeznek a vendégek a közös ünneplésre, köztük Drosselmeyer nagybácsi, aki egy diótörő babát hoz ajándékba. Az érdekes figura nagyon megtetszik Marikának, a Stahlbaum család kislányának, aki nagy örömmel öleli magához, és játszik vele elalvásig. Álmában a fából faragott diótörő bábú daliás herceggé változik, akinek meg kell küzdenie a gonosz Egérkirállyal. Diótörő, a bátorságának és jó szívének köszönhetően legyőzi az Egérkirályt, majd Marikát csodálatos utazásra viszi a játékok és a bűvös képzelet világába, Cukorországba... mindezt pedig, Csajkovszkij varázslatos muzsikája kíséretében. :)

Magam sem hittem volna, de teljesen belefeledkeztem a cselekménybe, és együtt éltem a szereplőkkel. Az is teljesen magával ragadott, hogy mostanság egy bábelőadáson már nem csak a hagyományos kézfejre húzott bábokkal játsszák el a történetet, hanem pl. pálcás bábokkal vagy éppen bebújós maszkokkal, amelyet a színészek a színpadon előttünk öltenek fel magukra, sőt, ezeken túl árnyjátékos színészek és mozgatható díszletek is színesítik és teszik még izgalmasabbá a látványt. :)

Teljesen kikapcsoltak a látottak, és elfeledtette a színházba menet bennünket ért balesetet, amikor is a Bazilikához közeli utcában, egy 3. emeleti keskeny ablakpárkányról ránk zuhant két műanyag vödör, amelynek tejföltartalma nemcsak beterített néhányunkat, de az eltört műanyag vödör darabjai vérző fejsérülést is okoztak, amelyet a karácsonyi vásár területére kirendelt orvosi ügyeletnek kellett ellátnia. :( Szerencsére, komolyabb beavatkozást igénylő sérülés nem történt, a seb ellátását, illetve ruháink letisztítását követően saját lábunkon tudtunk elmenni a színházba. :)

Ismét eltelt egy év, elérkezett a december, és vele az idei HAVASI Symphonic Aréna Show… a 7. felvonás. Ahogyan a korábbi években, úgy most is kíváncsian vártuk, mivel nyűgöz le bennünket Havasi Balázs 2018-ban?!

Amint a lehetőség adott volt, elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. (Ezúttal is kiváló helyre sikerült jegyet váltani a 214-es szektor utolsó sorába!) Az ugyan kissé bosszantó volt, hogy az ülőhelyünket csak a szomszédos szektoron keresztül tudtuk megközelíteni, mert a 214-es le volt zárva, de ennek okaira fény derült (szó szerint ;) ) a show első perceiben. ;)

Balázs, fittyet hányva a koncertekre jellemző feszültségfokozásra, pár perces intro után „berobbantotta” a színpadra a ma este sztárvendégét, a szenegáli származású, énekes-dalszerzőt, Youssou N’Dour-t… igaz, nem a világhírű 7 Seconds-dallal, de ez a melódia is igazán megalapozta a jó hangulatot! Ekkor kaptunk magyarázatot a lezárt szektorbejárat miértjére is, ugyanis az aréna színpadával szemközti oldalon, azaz közvetlenül előttünk, fekete (talán, afrikai) táncosokból álló csoport táncolt a Blood Diamond (Véres gyémánt) című film betétdalára (Solomon Vandy)! Gyűrűjükben egyszer csak megjelent Havasi Balázs is (tehát, azért a hatásos belépő nem maradt el ;) ), majd az ő felvezetésével, mindannyian el- illetve feltáncoltak a színpadra, s ezzel kezdetét vette a 2018. évi HAVASI Symphonic Aréna Show! :)

A kétórás műsor nagyobb részét új, eddig nem hallott tételek alkották, de természetesen, elhangzottak a már jól ismert és kedvelt művek közül is jó néhány. A The Road (Az út), a személyes élmények inspirálta In The Field (A mezőn) és a Dragon dallamai után Balázs orgonán játszotta el a Rebirth (Újjászületés) című új tételt, amely a csodálatos látvánnyal (háttér videó és fények) körítve nagyon izgalmas volt! :)

Ezt követően felcsendült a sokak által jól ismert, kedvelt és várva várt7 seconds dallamai Youssou N’Dour előadásában! :) Youssou N’Dour a nyugat-afrikai zenei hagyomány folytatója, aki a tradicionális szenegáli népzenét olyan modern stílusokkal ötvözi, mint a kubai rumba, hip hop, jazz vagy a soul. Ezen hagyományőrző és újító munkásságáért 2013-ban elnyerte a zenei Nobel-díjként emlegetett Polar-díjat, illetve 2005-ben Grammy-díjat nyert a legjobb kortárs világzenei album kategóriában Egypt című lemezével.  Karrierje során olyan legendákkal működött együtt, mint Peter Gabriel, Sting, Paul Simon, Bruce Springsteen vagy Tracy Chapman.

Balázs, az Aréna hatalmas mérete és a ma este megjelent több ezer érdeklődőből álló közönség ellenére, intimebb légkört teremtő tételeket is becsempészett a repertoárba: 1. a Rise of the Instruments című kamarazenei művet; 2. az I Walk Alone című új szerzeményt, amelyben a barokk zene ötvöződik egy gitárszólóval; és 3. egy szóló zongoradarabot (Abelle).

Amint azt Balázs is megjegyezte, a zongorával nem csak érzelmes és lágy dallamokat lehet kifejezni, hanem a vad és mindent elsöprő érzéseket is, amelyre tökéletes példa volt a The Warrior Within (A harcos benned) című új tétel. Ezt a tételt azok az idők inspirálták, amikor Balázs küzdősportokat űzött, s amelyek – többek között – megtanították összpontosítani az erőt az ujjaiban. Véleménye szerint, mindegyikünkben van egy harcos, amelyet elő tudunk hívni, ha küzdeni kell. :)

Érdekességként azt is elmesélte, hogy különféle tanácsokkal látták el a biztos siker receptjéhez: 1. külföldre kell költözni, mert Magyarországon a zenével nem lehet világsikert elérni; 2. el kell felejteni a saját zenét, kizárólag feldolgozásokat kell játszani, mert a közönség az ismert dallamokat kedveli; 3. az Aréna szóba sem jöhet koncertezés szempontjából, kis helyeken kell fellépni, minél többször és minél gyakrabban; 4. végül, de nem utolsó sorban, keresni kell egy normális fodrászt! ;) Nos, Balázs nem hallgatott e „jótanácsokra”, s milyen jól tette, mert könnyen megeshetett volna, hogy 2012. óta, évről évre,  egy fergeteges zenei élménnyel lennénk szegényebbek! :)

A HAVASI Symphonic elmaradhatatlan szereplője az ExperiDance csapata, akiknek produkciója mindig, mindenkor és mindenhol egy felejthetetlen élmény! :)

A lenyűgöző táncbemutató után amolyan duett produkciók következtek…

Természetesen, kihagyhatatlan része a shownak az Endivel közös tételek, amelyek izgalmasak és szenzációsak! A két fiú bemutatott egy új tételt, részünk volt a régi jól ismert tételben (The Duel), s kaptunk még egy ismert tételt (You Can’t Stop Us), csak kissé felturbózva! ;) Endi még egy pár perces ritmusgyakorlatozást is lezavart a közönséggel. ;)

A koncert vége felé meghallgattuk a Homeland (Szülőföldem) című szerzeményt Kőszegi Ákos közreműködésével, majd e gondolatok jegyében elhangzott a Pál István Szalonna és bandájával közösen előadott Coming Home (Hazatérés) című mű.

A búcsúzást megelőző percekben Balázs nagyszerű hírt osztott meg velünk, miszerint, 2019-ben lesz 10 éve, hogy a Havasi Symphonic bemutatkozott, ezért jövőre egy fantasztikus jubileumi koncerttel szeretnének meglepni bennünket! :) Meglepetés tehát lesz, azt azonban már most elárulta Balázs, hogy két világsztár - Lisa Gerrard és Lebo M - már biztosan csatlakozik, és együtt ünnepelnek velünk 2019.12.07.-én! :) E 10 év szárnyalást hivatott szimbolizálni a Golden Eagle (Szirti sas) c. új tétel.

Balázs név szerint megemlítette a HAVASI Symphonic csapatának magját, akik a kezdetektől aktív részesei és alkotói ennek a csodálatos zenei katarzisnak: Pejtsik Péter rendező és karmester, Szirtes Edina „Mókus”, Szokolay „Dongó” Balázs, Endi, az ExperiDance csapata (koreográfus: Román Sándor), a Budafoki Dohnányi Zenekar és a VoiceStation kórus.

Bár, ilyen kiváló és nagyszerű művészekkel körülvéve semmi okunk bánkódni, szívesen hallgattuk meg a Street Of Sorrow (Bánat utca) című új tételt, amelynek vége egy fináléba torkollott, merthogy megszólalt a ma este összes fellépője és szereplője! :) Sőt, a ráadások sora sem ért ezzel véget, ugyanis miután a koncert végi sikoly hangosabbra sikeredett, mint a koncert eleji sikoly, két ráadást is élvezhettünk: The storm (A vihar), és a Spring Wind (Tavaszi szél) című műveket.

És még egy bónusz hír a végére! A HAVASI Symphonic első magyar fellépőként kitűzi a zászlót a londoni Wembley Arénára és (minden bizonnyal) fergeteges koncertet ad 2019.10.27.-én! :)

Nagy valószínűséggel a londoni koncerten nem képviseltetjük magunkat :(, de a 10 éves jubileumi koncerten bérelt helyünk van! ;)

A végére pedig egy nemrég olvasott 2016. decemberi vélemény másik oldala… Azt gondolom, hogy egy „show” jelzővel ellátott koncertműsornak igenis élnie kell a modern színpadtechnika adta lehetőségekkel, zenei stílustól függetlenül. A HAVASI Symphonic éppen attól (is) sikeres, hogy a „kissé komolyzenét” keresztezi más műfajú zenei irányzatokkal, a látványvilágot pedig színesíti, még izgalmasabbá, vagy éppen kerek egésszé teszi a tűzijáték, a tűzeffekt, a konfetti eső, a lézer, a megafény és/vagy az óriáskivetítők. 2012-től minden évben ott vagyunk a HAVASI Symphonic koncerten, minden évben lenyűgöz és magával ragad a produkció, mégis, az idei koncerten éreztem igazán, hogy a bemutatott dalok és művek összeállítása, valamint a fény- és látványtechnika között lévő harmónia tökéletesen teszi teljessé és kerekké az elhangzott művet a hozzá kitalált „körítés”-sel! Igen, van, amikor a kevesebb több, de nem egy HAVASI Symphonic Aréna Show alkalmával. :)

Amint nyár elején híre ment, hogy Frida Kahlo mexikói festőművésznőnek kiállítása lesz Budapesten, Cili jelezte, hogy mindenképpen szeretné megnézni. Bevallom, kultúrfelelősként nem végeztem jól a dolgom, mert megfeledkeztem minderről, amelyhez az erkély felújítási projekt is hozzájárult. Október végén jutott eszembe ismét, amikor is utánanézve a lehetőségeknek azzal a ténnyel szembesültem, hogy a kiállítás november 4.-én zár, az elővételben foglalható jegyek pedig – a szóba jöhető időpontokra – elfogytak. :( Olvasgatva az információkat a kiállításnak otthont adó Magyar Nemzeti Galéria honlapján, elhatároztuk, hogy szombaton estefelé odamegyünk és megpróbálkozunk a helyszínen váltott belépővel bejutni, amelyből óránként 50 db-ot biztosítanak. Kb. f8 körül érkeztünk meg a Nemzeti Galériához, amelynek bejárata előtt kb. 100 fő várakozott, akinek ugyancsak nem volt előre váltott jegye. A sorban állók között kezdetben negatív hírek keltek szárnyra a bejutás lehetőségét illetően, de mi kitartóak voltunk, és legfőképpen bizakodóak! Szerencsénkre a mostanában jellemző nyárvégi időjárás igazán hozzájárult az így kellemesen elviselhető több órás várakozáshoz. Nem jutottunk be 8 órakor, és sajnos, nem jutottunk be 9 órakor sem, de legnagyobb örömünkre, f10 körül sikerült! :)

Be kell valljam őszintén, a kiállításig nem hallottam Frida Kahlóról, nem tudtam semmit az életéről, a sorsáról, és a művészetét sem ismertem. Kicsivel több, mint két órán keresztül néztük a kiállítást, amely nagyon érdekes, nagyon jól felépített és részletes volt, ugyanakkor felkavaró és megrázó is. Örülök, hogy kitartóak voltunk és láthattuk a kiállítást… nagy kár lett volna kihagyni!

Frida Kahló hatévesen járványos gyermekbénulásban megbetegedett és a jobb lába deformálódott. 18 évesen egy buszbaleset során súlyos gerincsérülést szenvedett, így hosszú időre ágyba kényszerült. Gyógyulása alatt megjárta a fájdalmak poklát, ekkoriban kezdett el festeni. Tizenkilenc évesen ismerte meg a nála 21 évvel idősebb Diego Riverát, a neves festőt. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen (férje Frida húgával kezdett viszonyt), amelyet minden bizonnyal az is befolyásolt, hogy Frida nagyon szeretett volna gyermeket, sajnos kétszer elvetélt, az orvosok hiába figyelmeztették a veszélyekre. Miután férje Frida húgával kezdett viszonyt, Frida úgy döntött, rá sem vonatkozik a házastársi hűség. Frida ekkor találkozott a magyar származású fotóművésszel, Nickolas Murayval, aki rajongott Fridáért, és 10 évig volt a szeretője.

Frida Kahló élete tehát, nem volt felhőtlen, döbbenetes, hogy sorsának kegyetlensége, illetve annak a festményeibe történő átültetése tette őt ismert és elismert művészé. Több képének témája a testének betegsége, illetve a sorozatos elvetélések. :(

Munkásságának talán egyik legmeghatározóbb dokumentuma/jelképe A törött oszlop. Ez a festmény fogadott minden látogatót az első teremben. A törött oszlop, Kahlo önarcképe, amelyen kettészakadt mellkasa és felsőteste mélyén, a gerincoszlop helyén egy darabjaira tört jón oszlop áll, a meghasadt testet szép, fehér szíjak tartják össze, mint egy egyébként szinte erotikusan vonzó, különös fűző, a testét pedig mindenütt szögek hasogatják tovább, a két legnagyobb épp a szívénél. Az arc pedig, mint egy szent asszony egy vallásos festményen, rezzenéstelen szépséggel tűr, csak a könnycseppek árulkodnak a fájdalomról, amit ez a kietlen, meddő táj előtt álló nő érez. (A hasonló, sivatagos, magányos, terméketlen táj éppúgy visszatérő szereplő a festményeken, mint a könnycseppek.)

Frida a művészen túl stílusikon is volt. Összenőtt szemöldöke és pihebajsza miatt sokak által ismert, mégis, megjelenése és erős karaktere olyan divatházakat is inspirált, mint a Jean-Paul Gaultier és a Dolce & Gabbana. Nem túlzás azt állítani, hogy a divatvilágot is elérte és foglalkoztatta a Frida-jelenség.

David Garrett-re történő rátalálás az abszolút véletlen műve volt. Június elején videókat keresgéltem és nézegettem a YouTube-on, amikor is megjelent a listában egy videó, amelynek az ajánló képén azt gondoltam, hogy egy általam kedvelt musicalszínész szerepel hegedűvel a kezében (aki amúgy jó pár éve elkalandozott a rockzene irányába)?! Nos, belenézve a videóba kiderült, hogy a rockra áttért musicalszínész nem hegedűsként éli tovább az életét, hanem a rá hasonlító fiatalember, David Garrett hegedűművész. A videó megosztó portál által felajánlott videókat nem győztem nézni egymás után, azonnal kedvencem lett az amerikai-német származású zeneművész. Rákeresve a Neten, a vele kapcsolatos információkon túl, legnagyobb örömömre, belefutottam a hírbe, hogy októberben koncertet ad az Arénában. Néhány videó linkjét átküldtem Cilinek és megérdeklődtem, hogy lenne-e kedve elmenni. Szinte e-mail fordultával jött is a lelkes igenlő válasz, amelyet követően meg is váltottam a jegyeket ma estére.

Nagy érdeklődéssel és hatalmas kíváncsisággal ültünk be a két éve elindult „Explosive Live” névre keresztelt turné budapesti koncertjére. A koncertet szervező cég ismertetőjéből megtudtuk, hogy David Garrett pályafutása 10 évesen kezdődött. Zenei tanulmányait a New York-i Juilliard Iskolában folytatta, ahol Itzhak Perlman (izraeli hegedűművész) diákja volt. A Juilliardon töltött évek alapozták meg David crossover karrierjét is. Ő volt az első, aki egyesítette Beethoven-t és Mozart-ot a The Beatles vagy Michael Jackson dalaival. (Ha netán, bármely zenei stílus kedvelői összeráncolták volna homlokukat e sorok olvastán, azt javaslom, adjanak egy esélyt és hallgassanak bele David egyik-másik számába.) 2015-ben megjelent Explosive albumán már saját szerzemények is szerepeltek. Hírnevet a 2013-as nagysikerű Paganini - Az Ördög hegedűse című filmnek köszönheti, melynek nemcsak főszereplője, de társ producere és zeneszerzőtársával, Franck van der Heijdennel együtt állították össze ennek a lenyűgöző filmnek a zenei anyagát is, melyet ugyancsak jó szívvel ajánlok mindenkinek. Egyik késő este én is csak véletlenül futottam bele valamelyik csatornán, ahol éppen leadták, de mivel az álmosságtól képtelen voltam végignézni, biztos, hogy megnézem majd újra! :)

Visszatérve azonban a koncertre… Az Explosive Live! turné 2016 novemberében indult. Ma este olyan kedvelt zenék hangzottak el, mint a This Is What It Feels Like (Armin van Buuren), Dangerous (David Guetta), a Viva La Vida (Coldplay), a Bitter Sweet Symphony (The Verve), a Lose Yourself (Eminem), Fix You (Coldplay).

David megkínált bennünket egy-két zenetörténeti klasszikussal is, mint a Superstition (Stevie Wonder), a Kashmir (Led Zeppelin), a Nah Neh Nah (Vaya Con Dios),  a Live And Let Die (Paul McCartney), a You’re The Inspiration (Chicago), a Born In The USA (Bruce Springsteen), a Killing In The Name (Rage Against the Machine), a They Don’t Care About Us (Michael Jackson), a One Moment In Time (Whitney Houston), vagy a Purple Rain (Prince). Ez utóbbit ráadásul elektromos hegedűn adta elő, ami még „zúzósabbá” tette a hangzást! ;)

Filmzenék is terítékre kerültek - a Let It Go (Frozen/Jégvarázs c. animációs film betétdala) és a Ghostbusters (Ghostbusters/Szellemirtók c. film főcímdala), ahogyan klasszikus művek sem maradtak ki: Concerto No. 1 (Csajkovszkij), Summer (Vivaldi), Sabre Dance / Kardtánc (Hacsaturján).

Saját szerzemények is felcsendültek a művész 154 éves Vuillaume-hegedűjén: a Furious;a turné címadó száma, az Explosive; a kalandfilmek ihlette Adventure Island; a Midnight Waltz; az Odd Measures, illetve a Duel Giutar vs. Violin.

A koncert nagyon jó hangulatban telt. David nagyon szerethető fiatalember a mosolygós arcával, amiből arra következtetek, hogy ő is jól érezte magát. Ez abból is lemérhető volt, hogy több magyar mondattal kedveskedett nekünk - meglepő módon, szinte tökéletes kiejtéssel! :) Igazán szerencsésnek tudhattuk magunkat, hogy még időben felfigyeltünk rá, és részesei lehettünk ennek a szenzációs koncertnek. :)

Augusztus elején egy hírlevélből értesültem Csányi Sándor estjéről. Cilivel történő egyeztetés után meg is vettem a jegyeket. A beszélgetős estre a MOMkult Színháztermében került sor, Vallomások zárt ajtók mögött alcímmel. A „vallatást” Szily Nóra újságíró vezette le, aki személyes infóként megosztotta velünk, hogy egy ideje távol tartja magát a médiától, de a kérdezéstől nem. E rövid felvezető után színpadra is hívta a Jászai Mari-díjas, Érdemes művészt.

Csányi Sándor a tőle megszokott humorral mesélt arról, miként is alakult a sorsa a téglára nehezedő nyomás kiszámításától az esti iskolán megszerzett érettségin át, a többszöri nekifutásra felvételt nyert, színművészetit végzett, mind a színpadon, mind a filmvásznon sikereket elért színművészig, aki mostanság már inkább „csak” vendégként fordul meg a színház(ak)ban.

Sándor az általános iskola elvégzése után épületgépészeti szakközépiskolában tanult, de már akkor érezte, hogy e szakmához nem sok köze lesz. A színház iránti érdeklődése egy nyári színészi táborban kezdődött, ahol egy improvizációs feladat olyan jól sikerült, hogy felkeltette a társak figyelmet is, ráadásul szívesen csinálta, és még jó kedve is lett tőle. Rá kellett jönnie, hogy igazából szeret szerepelni, és jó érzéssel tölti el, ha nézik őt. Viccesen meg is jegyezte, hogy bizonyára már gyerekkorában is úgy tartotta, hogy „ne játszanak vele, hanem nézzék, ahogyan játszik”! :)

Saját bevallása szerint, nem volt túl jó tanuló, de amikor az volt a tét, hogy a Színművészetire történő felvételihez le kell tennie az érettségit, két hónap alatt megtanulta 3.-4. osztályos anyagot és leérettségizett. Ez idő tájban tagja lett egy színi stúdiónak, s ekkor már biztosan tudta, hogy ezt akarja csinálni. A színészet iránti elkötelezettsége tehát megvolt, mégis, a negyedik nekifutásra sikerült túljutnia a rostákon – részben, mert átjutva az első rostán nem készült fel a másodikra, részben, mert kiderült, hogy a színészmesterség egyik nagyon fontos „kellékével” gondok vannak, mégpedig a „beszéddel”… röviden: egyáltalán nem érteni, amit mond. ;)

Kb. 18 évesen Zsámbéki Gábor rendező, színházigazgató javaslatára segédszínészkedett a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ahol nagyon sokat tanult, és az ott töltött évek mindenképpen megalapozták pályájának további sikeres alakulását. Sosem vágyott színházi társulati tag lenni, sőt, ha úgy érezte, inkább tovább állt… mint pl. amikor 9 év után otthagyta a Radnóti Színházat, ahol szintén nagyon sokat tanult Bálint András színigazgatása alatt.

Persze, ilyenkor nagyon jól jön egy megfontolandó ajánlat, mint pl. amikor Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezető igazgatója felajánlotta a megüresedett művészeti vezetői pozíciót. Elvállalta, csinálta is pár évig (egész pontosan 4 évig), de amikor arra eszmélt, hogy reggel 8-tól este 10-ig csak a színház van, folyamatos a telefoncsörgés, elveszett az alkotás iránti öröme, úrrá lett rajta a fásultság, s már nem szívvel-lélekkel végzi a munkáját, ráadásul, hajlamos tologatni a tennivalókat, míg végül minden a fejére szakad… szóval, ekkor érezte úgy, hogy ezen változtatni kell! Mostanság vendégművészként fordul elő a Tháliában.

A játékfilmek is fiatalon találták meg – Kontroll (2003), Csak szex és más semmi (2005), S.O.S. szerelem! (2007), Coming Out (2013) -, ráadásul főszerepet kapott bennük. A könnyed, vidám filmek után jött az Örök tél (2017) c. magyar történelmi filmdráma. Bár, a film nem lett sikeres, mégis azt érezte, hogy nagyon hiányzott számára egy ilyenfajta szerep.

2013-ban Szirtes Tamás tanár úr megkereste, hogy nincs-e kedve egy vidám darabot csinálni a Thália nagyszínpadán? Ez volt Robert Dubac művéből készült A férfiagy címet viselő egyszemélyes vígjáték? Voltak eleinte kétségei, de végül, elvállalta a feladatot. Az indulás nem volt egyszerű, folyamatosan tesztelte a poénokat a körülötte lévőkön, illetve előadáson figyelte a közönség reakcióját egy-egy új poénra. Az első előadás óta több változtatáson is átesett a darab, mégis, kb. 5 éve megy töretlen sikerrel és teltházzal. :)

E darab sikerén felbuzdulva, vagy még inkább tovább gondolva, egy új egyszemélyes vígjáték van készülőben, Hogyan értsük félre a nőket? címmel. Nyolc különböző karakteren keresztül vet fel kérdéseket az együttélés nehézségeiről, szépségeiről és öröméről, részben saját, részben mások történetei alapján. Kaptunk egy kis ízelítőt belőle, ami alapján egyértelműen a „megnézni kötelező”, de mindenképpen a „kihagyni vétek” kategóriába sorolandó. ;)

Sándor érdeklődését mostanság a vándorszínház műfaja és gondolata tölti ki. Elképzelése, hogy egy kis társulattal + kreatív csapattal járja az országot és színházi darabokat visz el kisfalvakba és művelődési házakba.

Nos, dióhéjban összefoglalva e témákról esett szó a zárt (színház)ajtók mögött, mely igazán jó hangulatúra sikeredett. Köszönet Csányi Sándor szórakoztató természetének, és köszönet az Infúzió Produkciónak, hogy ezt a beszélgetős estet megszervezte! ;)

Az IL DIVO ma esti koncertjéről a Szöveg Színház Produkció áprilisi hírleveléből értesültem. Rákérdeztem Cilinél, s miután igazából nem volt kérdés, hogy menjünk-e, meg is vásároltam a jegyeket. Hamar elröppent az öt hónap, s elérkezett ez a várva várt nap! Legutóbb 2012 szeptemberében voltunk IL DIVO koncerten, de az igazat megvallva, nem igazán kísértem figyelemmel a fiúk munkásságát, így igencsak meglepődtem, hogy alakulásuk óta 2-3 évente jelentkeztek új albummal (Il Divo {2004}, Ancora {2005}, Siempre {2006}, The Promise {2008}, Wicked Game {2011}, Musical Affair {2013}, Amor & Pasion {2015})! Legutóbbi és legfrissebb, 2018 áprilisában debütált TIMELESS című albumuk adta a gerincét az azonos nevet viselő turnén elhangzó daloknak.

Nem mondom, hogy közel ültünk a színpadhoz a 109-es szektor utolsó sorában, de a kivetítőknek köszönhetően tökéletesen láttunk mindent, és a hangok is rendben eljutottak hozzánk. ;)

Az IL DIVO-t - Urs Buhlert, Sebastien Izambardot, Carlos Marint és David Millert – először Simon Cowell, angol televíziós producer hozta össze 2003-ban. Az Il Divo négy különböző nemzetiségű, kiemelkedő tehetségű, de különböző zenei hátterű énekesből állt. Az amerikai tenor, David, konzervatóriumi képzettségű operaénekes volt, akinek teljesítményét Baz Luhrman La Boheme-jében a Broadway-n is pozitív kritikával illették. Carlos tehetségét még gyerekkórusban felfedezték, Kis Carusónak becézték, majd következett a fesztiválszínpad és az opera-karrier. Urs, a svájci tenor, hegedűn, klarinéton, zongorán, gitáron és dobon játszott, klasszikus utat választott, holott még egy heavy metál zenekarban is énekelt tizenévesen. Sébastien tehetséges énekes-dalszerző volt, akinek Si Tu Savais kislemeze a francia listákon az első helyet is megcsípte.

Az előzetes információkat olvasgatva tájékozódtam, hogy a TIMELESS album minden idők legszebb és legismertebb szerelmes dalait foglalja magába, kezdve a ’30-as évektől napjainkig. A lemezre került dalok közül ma este elhangzott a Smile (1936 - Charlie Chaplin filmben használt hangszeres téma), az Unforgettable (Nat King Cole – 1952), a Que Bonito es Vivir (What a Wonderful World, Louis Armstrong – 1956), a Love Me Tender (Elvis Presley – 1956), a Toi Et Moi (The Way We Were, Love Story c.film – 1970), az Aqui Esperándote (Right Here Waiting, Richard Max – 1989), az Angels (Robbie Williams – 1997), az All of me (John Legend – 2013), és a Hola (Hello, Adele – 2015).

Természetesen, énekeltek a fiúk a korábbi slágereik közül is jó néhányat: Quién será (Dance with me - Dean Martin), Il Mio Cuore Va (My Heart Will Go On, Titanic c. film), Senza Catene (Unchained Melody, Ghost c. film), Siempre Te Amaré (I will always love you, Whitney Houston), La Vida Sin Amor (Dov'è l'amore, Cher), Somewhere (Barbra Streisand), Regresa A Mia (Unbreak My Heart – Toni Braxton), A Mi Manera (My Way – Frank Sinatra).

Sőt, David megkínált bennünket egy operával (Vesti la giubba – Pagliacci=Bajazzók), Carlos egy Granada dallal kedveskedett En concierto címet viselő saját albumáról, Sébastien pedig Kingdom come című popdalával lepett meg minketWe Came Here To Love című 2018-as albumáról.

Fenti felsorolásból is kiderül, ahogyan több évtizedet szárnyaltunk át az időben, úgy kerültek terítékre különböző műfajú dalok, természetesen, a csapat egyedi zenei stílusában előadva. A színpadkép egyszerűségében volt a nagyszerűsége - a háttérben hatalmas LED-falak, a színpadon két oldalt elhelyezkedő szimfonikus zenekar, a színpadot megvilágító színes fények, időnként a közönséget (is) pásztázó lézershow, s nem utolsó sorban, csodálatos táncosok színesítették a produkciót.

Látszólag is és hallhatólag is nagyon vidám, jó hangulatú koncert volt. A fiúk sokat viccelődtek, talán, a beszéd is egy picit túl sok volt az énekhez képest, de látva a mosolygós arcukat és érezve a kedvességüket mindezt elnéztük nekik. Örömüket fejezték ki, hogy újra itt lehettek, mi meg annak örültünk, hogy újra eljöttek. Legyen ez így legközelebb is! :)

Amikor március környékén olvastam a hírlevélben, hogy a Budapesti Nyári Fesztivál keretében Filmzene Fantázia címen szimfonikus filmzenekoncert lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, inkább csak a megerősítés miatt hívtam fel Cilit, hogy megyünk-e, tekintettel arra, hogy szeretjük a zenét, szeretjük a szimfonikus zenét és szeretjük a filmzenéket! :) Szóval, egyértelmű volt a válasz, hogy megyünk, így hát, beszereztem a jegyeket…

Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, mert esőmentes, kellemes nyár végi hőmérsékletben volt részünk. Helyünk elfoglalásáig az előtérben osztogatott programfüzetet forgatva, nemcsak a koncert műsorával ismerkedhettünk, hanem a koncerten elhangzó filmzenék zeneszerzőjéről (Ramin Djawadi – Trónok harca; Danny Elfman – Batman; Michael Giacchino – Pókember: Hazatérés; Howard Shore - A gyűrűk ura; John Williams – Csillagok háborúja; Jerry Goldsmith - Űrszekerek) is olvashattunk néhány sort.

E névsor is talán, sejteti is, hogy a Filmzene Fantázia koncert show a legsikeresebb filmzenéket mutatta be Nic Raine vezényletével és a Budapest Symphony Orchestra tolmácsolásában. A koncert neve is árulkodó, merthogy ma este a fantasy (Harry Potter; A gyűrűk ura), a science-fiction (Űrszekerek; Csillagok háborúja) és a superhero (Superman; Batman; Spiderman) filmek kapták a főszerepet.

Ötletes megoldás volt itt is (akárcsak a májusi Trónok harca szimfonikus koncerten), hogy az elhangzó műveket a film idekapcsolódó jeleneteivel illusztrálták a színpad hátterében felszerelt kivetítőn.

E koncert is nagyszerű élményben részesített bennünket… örömmel voltunk részesei! :)