Hétvége a Mátrában - Túra Ágasvárra
2013.05.11. 10:00
½9 körül örömmel ébredtem arra, hogy a hasamra süt a nap. Szerencsére, az előrejelzések ellenére egész nap csodálatos időnek örvendhettünk, amely maximálisan alkalmas volt túrázásra.
A fincsi reggelit követően felkerekedtünk, s amolyan alapozásképpen egy kisebb sétát terveztünk, amely elsődlegesen kenyér beszerző túra volt. A falu központjába a templom irányába indultunk el, hogy egy kb. 15 évvel ezelőtti turistatérkép szerint, Mátraszentistvánon keresztül sétáljunk vissza Lászlóba. Rögtön az utunk elején rá kellett döbbennünk, hogy a Mátraszentistváni SÍPARK kiépítésével megszűnt az a turistaút, amelyen elindultunk, s László központjába kizárólag egyetlen út vezet, mégpedig az, amerre tegnap esti érkezésünkkor mentünk. Hatalmas területen fekszik ez a bizonyos SÍPARK, amely komoly és modern paradicsoma lehet a téli sportokat kedvelőknek.
Átküszködve magunkat a hatalmas sípályák "füves legelőin", valahogy csak átkeveredtünk Mátraszentistvánba. Szerencsére, az a turistaút (KÉK) megvolt, amely átvezet Lászlóba. Komolyabb változást nem láttunk Istvánban, mindössze annyi tűnt fel nekünk, hogy az István és László határában lévő kisbolt egy kis panzióval bővült ki. Sokra persze, nem mentünk vele, ugyanis zárva volt. Végső reményünk a lászlói kisbolt maradt, amely már évekkel ezelőtt is megvolt és üzemelt, s amely szerencsénkre, most is nyitva volt. A kiszolgáló úr nem éppen volt kedves, de az édesanyja, akivel kifelé jövet szóba elegyedtünk, annál inkább, pláne, amikor megtudta, hogy évekkel ezelőtt sokat üdültünk Istvánba, és gyakran vásároltunk náluk a boltban. :)
Kenyérbeszerzési küldetésünket teljesítettük, amikor már dél felé járt az idő. Utunk a Vöröskő Étterem előtt vezetett el, ezért a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy így ebédidőtájt meg is ebédelünk.
Kellemes idő volt, így hát, az étterem teraszán ültünk asztalhoz. Az étlap tanulmányozása közben egy cirmosra lettünk figyelmesek, aki nagyon bizakodóan tekintett fel ránk, s szemei tele voltak reménykedéssel egy-két potyafalatért. Mellesleg tisztára úgy nézett ki, mint Inci, csak ez fiúcica volt. Meglepődtünk, hogy ilyen szabadon járkál a vendégek között, de macskakedvelők lévén egyikünket sem zavarta a jelenléte, sőt, örültünk, hogy köztünk van, ezért észrevételt sem tettünk az étterem személyzetének. Jól megsimogattuk és megszeretgettük őt. Miután feltérképezte a terepet, letáborozott Cili és BB-ke között, majd bedobta leghatásosabb nézését, s a legéhesebb cicaszemekkel várta a finom falatokat. :)
Megrendeltük az ételeket - én Bőgősréti szarvascombot (vörösboros barnamártás, pirított gombával, krokettel) ettem, Cili Rántott sertésbordát hasábburgonyával, BB-ke Lászlói betyárpecsenyét hasábburgonyával, Kingus pedig Rántott sajtot párolt rizzsel, tartármártással. Óriási adagokat kaptunk, de miután mindegyik nagyon finom volt, mindent elpusztítottunk az utolsó falatig. Egyetlen apró negatív kritika a desszertként rendelt kakaós palacsintát illeti, amelyben meglehetősen kevés volt a kakaó. :(
Ebéd után egy másik nagyon szép és kedves cica jött szembe velünk az országúton. Komótosan bandukolt, de miután meglátott minket, felvidulva és megszaporázva lépteit sietett felénk. Kajával nem tudtunk szolgálni, így csak a simogatásunkat tudtuk adni, de azt is nagyon élvezte. Kingus felvette őt, s úgy vitte egy darabon, de nagyon jól viselte. Egyáltalán nem fészkelődött, s még a mellettünk elhaladó autók sem ijesztették meg. Meglátásunk szerint anyacica lehetett, mert láthatóak voltak az emlői, s a kissé lógó hasa is valaha pocaklakókról árulkodott. :)
Azon az úton szerettünk volna hazamenni, amerre a templom mellett jöttünk el, de sehogyan sem sikerült megtalálnunk a hazafelé vezető turistautat. Én úgy gondoltam, tovább kellett volna mennünk még az országúton, de Cilit zavarta, hogy mindkét oldalon csak a sűrű erdőt látja, ezért visszamentünk az étterem irányába, s a már jól ismert úton mentünk haza.
Otthon kicsit kiszuszogtuk magunkat, majd 3 óra körül újabb sétára/túrára indultunk. Nekem mindenképpen tervemben volt Ágasvárra elmenni, a többiek kedvük szerinti darabon kísértek el. Mátraszentistvánig együtt bandukoltunk, majd 4 óra körül én kissé gyorsabb tempóra váltottam, hogy este 7-8 óra körül visszaérkezzem Lászlóba. (Mint utólag Cili elmesélte, BB-ke és Kinga nem sokkal azután visszafordult, hogy én elváltam tőlük, Cili pedig egy kis darabon még elsétált Ágasvár felé, majd ő is visszafordult.)
Ágasvárt a KÉK jelzésen közelítettem meg. Meglepődve láttam, milyen sok ház épült Ágasvár felé azóta, hogy utoljára arra jártunk.
A fincsi reggelit követően felkerekedtünk, s amolyan alapozásképpen egy kisebb sétát terveztünk, amely elsődlegesen kenyér beszerző túra volt. A falu központjába a templom irányába indultunk el, hogy egy kb. 15 évvel ezelőtti turistatérkép szerint, Mátraszentistvánon keresztül sétáljunk vissza Lászlóba. Rögtön az utunk elején rá kellett döbbennünk, hogy a Mátraszentistváni SÍPARK kiépítésével megszűnt az a turistaút, amelyen elindultunk, s László központjába kizárólag egyetlen út vezet, mégpedig az, amerre tegnap esti érkezésünkkor mentünk. Hatalmas területen fekszik ez a bizonyos SÍPARK, amely komoly és modern paradicsoma lehet a téli sportokat kedvelőknek.
Átküszködve magunkat a hatalmas sípályák "füves legelőin", valahogy csak átkeveredtünk Mátraszentistvánba. Szerencsére, az a turistaút (KÉK) megvolt, amely átvezet Lászlóba. Komolyabb változást nem láttunk Istvánban, mindössze annyi tűnt fel nekünk, hogy az István és László határában lévő kisbolt egy kis panzióval bővült ki. Sokra persze, nem mentünk vele, ugyanis zárva volt. Végső reményünk a lászlói kisbolt maradt, amely már évekkel ezelőtt is megvolt és üzemelt, s amely szerencsénkre, most is nyitva volt. A kiszolgáló úr nem éppen volt kedves, de az édesanyja, akivel kifelé jövet szóba elegyedtünk, annál inkább, pláne, amikor megtudta, hogy évekkel ezelőtt sokat üdültünk Istvánba, és gyakran vásároltunk náluk a boltban. :)
Kenyérbeszerzési küldetésünket teljesítettük, amikor már dél felé járt az idő. Utunk a Vöröskő Étterem előtt vezetett el, ezért a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy így ebédidőtájt meg is ebédelünk.
Kellemes idő volt, így hát, az étterem teraszán ültünk asztalhoz. Az étlap tanulmányozása közben egy cirmosra lettünk figyelmesek, aki nagyon bizakodóan tekintett fel ránk, s szemei tele voltak reménykedéssel egy-két potyafalatért. Mellesleg tisztára úgy nézett ki, mint Inci, csak ez fiúcica volt. Meglepődtünk, hogy ilyen szabadon járkál a vendégek között, de macskakedvelők lévén egyikünket sem zavarta a jelenléte, sőt, örültünk, hogy köztünk van, ezért észrevételt sem tettünk az étterem személyzetének. Jól megsimogattuk és megszeretgettük őt. Miután feltérképezte a terepet, letáborozott Cili és BB-ke között, majd bedobta leghatásosabb nézését, s a legéhesebb cicaszemekkel várta a finom falatokat. :)
Megrendeltük az ételeket - én Bőgősréti szarvascombot (vörösboros barnamártás, pirított gombával, krokettel) ettem, Cili Rántott sertésbordát hasábburgonyával, BB-ke Lászlói betyárpecsenyét hasábburgonyával, Kingus pedig Rántott sajtot párolt rizzsel, tartármártással. Óriási adagokat kaptunk, de miután mindegyik nagyon finom volt, mindent elpusztítottunk az utolsó falatig. Egyetlen apró negatív kritika a desszertként rendelt kakaós palacsintát illeti, amelyben meglehetősen kevés volt a kakaó. :(
Ebéd után egy másik nagyon szép és kedves cica jött szembe velünk az országúton. Komótosan bandukolt, de miután meglátott minket, felvidulva és megszaporázva lépteit sietett felénk. Kajával nem tudtunk szolgálni, így csak a simogatásunkat tudtuk adni, de azt is nagyon élvezte. Kingus felvette őt, s úgy vitte egy darabon, de nagyon jól viselte. Egyáltalán nem fészkelődött, s még a mellettünk elhaladó autók sem ijesztették meg. Meglátásunk szerint anyacica lehetett, mert láthatóak voltak az emlői, s a kissé lógó hasa is valaha pocaklakókról árulkodott. :)
Azon az úton szerettünk volna hazamenni, amerre a templom mellett jöttünk el, de sehogyan sem sikerült megtalálnunk a hazafelé vezető turistautat. Én úgy gondoltam, tovább kellett volna mennünk még az országúton, de Cilit zavarta, hogy mindkét oldalon csak a sűrű erdőt látja, ezért visszamentünk az étterem irányába, s a már jól ismert úton mentünk haza.
Otthon kicsit kiszuszogtuk magunkat, majd 3 óra körül újabb sétára/túrára indultunk. Nekem mindenképpen tervemben volt Ágasvárra elmenni, a többiek kedvük szerinti darabon kísértek el. Mátraszentistvánig együtt bandukoltunk, majd 4 óra körül én kissé gyorsabb tempóra váltottam, hogy este 7-8 óra körül visszaérkezzem Lászlóba. (Mint utólag Cili elmesélte, BB-ke és Kinga nem sokkal azután visszafordult, hogy én elváltam tőlük, Cili pedig egy kis darabon még elsétált Ágasvár felé, majd ő is visszafordult.)
Ágasvárt a KÉK jelzésen közelítettem meg. Meglepődve láttam, milyen sok ház épült Ágasvár felé azóta, hogy utoljára arra jártunk.
Kellemes volt az út - se nem nehéz, se nem fárasztó. Beérve az erdő sűrűjébe, éreztem, hogy igen, ez az, amire vágytam és vágyom, ha a Mátrába jövök. Az erdő mélyén sétálva különös érzés fog el, mintha én is a természet része lennék, s bár, én lépkedek az erdei ösvényen, az mégis szinte visz magával. Elmondhatatlanul jó érzés.
Haladva Ágasvár felé a turistajelzés egy kilátót jelzett, amelyhez jobbra le kellett térnem a KÉK▲ turista ösvényre. Gondoltam, megnézem, bizonyára, gyönyörű kilátás nyílik majd a tájra, s a kitérő idővel amúgy is visszatér az eredeti útvonalhoz, ahonnan folytathatom az utamat Ágasvárra. No, igen, csak azzal nem számoltam, hogy ez a kitérő igencsak hosszan, több méteren keresztül megy hegynek fel, hegynek le, ami bizony, próbára tette a fizikai erőnlétemet, a tüdőmet és a lábaimat. Mit mondjak... alig vártam, hogy az út visszatérjen a kissé light-osabb sima KÉK jelzésű útra, s Ágasvárra érve egy picit megpihenhessek! Végeláthatatlannak tűnt ez a "kis" kilátózás, s megfogadtam, hogy többet nem hagyom magam eltéríteni semmiféle látnivaló miatt az eredeti útvonalról. Akkor lélegeztem fel (az amúgy is kapkodva vett levegővételen túl, mert a kifulladás határán voltam), amikor gyerekzsivajt hallottam, mert ez azt jelentette, hogy az ágasvári turistahely már csak pár méterre lehet. Nem nyafogok, de az a pár méter nagyon-nagyon nehezen akart elfogyni. Végre-valahára azonban a KÉK▲ út visszatért a KÉK jelzésű útra, ahonnan pár lépés után már valóban Ágasváron voltam. Úgy tűnt, működik az ágasvári turistaház, merthogy tele volt emberekkel/turistákkal, s a BÜFÉ felirattal ellátott ajtó is nyitva volt!? Mondanom sem kell... miután magam mögött hagytam a meredek kaptatókat és lejtőket - nem telt bele öt perc sem - elfelejtettem a megpróbáltatásaimat, ittam egy-két kortyot, s már folytattam is a túrát... mégpedig haladék nélkül, mindenféle pihenő nélkül. Nos, igen, izgatott az út további része, valamint a tervezett 17 óra helyett, amikorra szerettem volna Ágasváron lenni, már 3/4 6 felé járt az idő. A Csörgő-völgyben vezető ZÖLD+ jelzésű úton folytattam az utamat visszafelé Istvánba, amely párhuzamosan haladt az odafelé tartó KÉK úttal, csak éppenséggel az erdő mélyében. No, persze, hogy nem bírtam megállni, hogy a térkép jelezte látnivalók miatt - Csörgő-barlang, Vándor-forrás - ne tegyek kitérőt, és ne nézzem meg... ha már egyszer ott vagyok! No, és persze, hogy mindegyik látnivalóért meg kellett "dolgoznom", merthogy bizony nem éppen volt egyszerű a megközelítése! Idővel meghallottam a patak csörgedezésének hangját. Közeledve felkészültem, hogy azon bizony - legalább egyszer - át is kell kelnem.
Épp belefeledkeztem az erdő sajátos csendjébe és fantasztikus tömény faforgács illatába, amikor az egyik kidőlt fa hatalmas gyökerei mögül egy ijedt őzike futott el lélekszakadva. Meglepődtem a nem várt eseményen, és sajnálni kezdtem, hogy a fényképezőgéppel nem álltam készenlétben legalább egy kósza fotó erejéig, amikor újabb gyanús zajokra, hangokra lettem figyelmes. Pár perc néma csönd és mozdulatlanság után, az újabb hangok és motoszkák irányába nézve, egy egész sereg vonuló őzet fedeztem fel. Feltehetőleg lejöttek inni a patakhoz, csak a közeledésem megzavarta és óva intette őket, s visszamentek a - térképen vadrezervátum néven említett - vonulási helyükre. Kb. 10-15 percig volt alkalmam csodálni őket, amikor is az utolsó őzike is el nem tűnt a fák sűrűjében. Örültem, hogy láthattam őket! Így még vidámabban és élménytelibben folytattam utamat.
A megpróbáltatásoknak azonban még nem volt vége, ugyanis hol a turistajelzéseket kellett keresgélnem a szememmel a fákon, hol a patakon történő átkelés okozott fejtörést. Ahhoz képest, hogy zöld jelzésű úton haladtam, a patakon legalább 6x kellett átkelnem, ami inkább piros jelzésnek illett volna be! Oké, 2x feleslegesen keltem át, ugyanis nem láttam a turistajelzést, amit a patakon átkelve azonnal észrevettem, csakhogy azon az oldalon folytatódott tovább az út, ahonnan átjöttem! :( Nem tagadom, néha kissé elkeseredtem, annyira kilátástalannak tűnt az egész, hogy én még sötétedésig kijutok az erdőből! Az utolsó patakon történő átkelés után letértem a ZÖLD■ útra István felé. Cili este 8 óra körül rám telefonált, hogy megvagyok-e, hiszen, úgy terveztem, hogy este 7-8 órára már otthon leszek. Természetesen, megnyugtattam, hogy minden rendben velem, s csak reménykedtem benne, hogy ez valóban így is lesz! Amikor azonban Istvánban kibukkantam a sípálya alatt, a jól ismert terepet látva az összes kétségem szertefoszlott és máris abszolút biztonságban éreztem magam!
Próbáltam László felé megtalálni azt a turistautat, amely a sípálya mellett vezet el, de most már minden kétséget kizáróan egyértelművé vált, hogy az istváni SÍPARK létrejöttével ez az út megszűnt. Visszafordulni nem volt kedvem, így hát, átküszködtem magam a sípályák (füves) rengetegén, majd kijutva az országútra már csak percek kérdése volt és megérkeztem a házba. Tartottam egy kis élménybeszámolót - természetesen, elhallgatva a nehézségeket -, bevacsoráztam, megfürödtem, majd jóleső fáradtsággal aludni mentem! :)
Címkék: mátraszentlászló mátraszentistván ágasvár vöröskő vendéglő
Szólj hozzá!
X+½ X - Varnus Xaver és Lajkó Felix közös hangversenye
2013.05.07. 19:00
Amikor tavaly december közepén, egy nem túl barátságos, esős napon nagy nehezen rávettem Cilit, hogy menjünk el a Művész Kávéházba jegyet venni Varnus Xaver és Lajkó Félix közös koncertjére, nagyon-nagyon távolinak tűnt ez a májusi nap. Mint mindig, most is bizonyára rövid idő alatt fogytak el a jegyek, az azonban biztos, hogy amikor egy-két hónapja felnéztem a MüPa oldalára, már az volt kiírva, hogy "minden jegy elkelt".
Kényelmesen megérkeztünk a MüPa-ba. Felsétáltunk a Hangversenyterem I. emeletére, ahova a jegyünk szólt. Korán érkeztünk, még nem foglalhattuk el a helyünket. Pár perc várakozás után, egyszer csak lendületes orgonazene csendült fel, s megnyitották a nézőtérre vezető bejáratokat. Leülve a helyünkre és átadva magunkat az orgonaszó élvezete közbeni szemlélődésnek, meglepetten láttuk, hogy az éppen hallható zene élőben szól, s az orgona előtt ülve nem más szólaltatja azt meg, mint maga Varnus Xaver. "Ez a korán érkezők bonus track-je!" - gondoltuk Cilivel, s még nagyobb élvezettel hallgattuk Xaver játékát. :) Néhány dallam eljátszása után Xaver némi magyarázatot is fűzött a koncert előtti koncerthez, amikor is elmondta, hogy szerinte a koncertet megelőző várakozás tulajdonképpen elválasztja egymástól a művészt, aki előadni jött a közönségnek, és a közönséget, aki látni és hallgatni jött a művészt. Xaver hát, gondolt egyet, kapja meg mindkét fél, amiért jött, s így közel a koncert meghirdetett kezdési időpontjáig orgonált nekünk. :)
A koncert elején Xaver tartott egy rövid kis eszmefuttatást - a tőle megszokottan szellemes és érdekes történetekkel fűszerezve - a zene "komoly" és "könnyű" jelzőinek értelméről, illetve értelmetlenségéről, amelynek kapcsán beszélt Johann Sebastian Bach és Wolfgang Amadeus Mozart komolyabb és könnyedebb szerzeményeiről; megemlítette Seress Rezső világhírűvé vált szerzeményét, a Szomorú vasárnap-ot, melyet több mint 100 nyelven és zenei stílusban adtak elő; s végül mesélt szeretett tanára, Kistétényi Melinda csodálatos improvizációs tehetségéről. :)
Az improvizáció fogalmának említésével Xaver meg is határozta a ma esti koncert fő irányvonalát, amikor is Lajkó Félix, hegedűművésszel, illetve a meghívott zenészekkel - Barcza Horváth József -bőgő, Tóth Zsolt -dob, Szőke Nikoletta -ének - arra vállalkoztak, hogy Bach D-moll toccata és fuga művét alapul véve egy improvizációs kirándulásra vigyenek bennünket. Kirándulást említettem, tehát, néha-néha letértünk egy-egy érdekesség kedvéért a fő ösvényről, s ilyenkor, hol egy ismert népdal (pl. Tavaszi szél), hol egy másik ismert mű dallamaira ismertünk rá. Nagyon érdekes volt az eddig inkább csak orgonán hallott műveket hegedűn hallani, ahogyan a két hangszer is nagyon jól szólt együtt. Nagyon izgalmas volt, amikor Szőke Nikoletta kellemes hangszíne, kiegészülve a nagybőgő mély brummogásával, a jazz műfajára emlékeztetve, maivá és moderné varázsolta a műveket (Bach Air c. darabját és Jesu, Joy of Man's Desiring c. kantátáját). A Junior Prima-díjas énekesnő honlapját olvasva megtudtam, hogy épp a stúdióban dolgozott legújabb lemezén, mikor Xaver felkérte őt a vendégszereplésre. :)
A művészek több mint egy órán keresztül repítettek minket a zene szárnyán a hangszerek csodálatos hangjainak segítségével. Ekkor én még naivan azt hittem, csak szünet következik, de a szűnni nem akaró taps hallatán rá kellett döbbenem, hogy ezennel a koncertnek sajnos, vége. No persze, azért kaptunk egy kis ráadást is. :)
Xaver eljátszott néhány dallamot Ravel Bolerójából, de mielőtt hosszasabban belemerültek volna a zenészekkel, elmesélt egy helyes kis történetet, amely az egyik zsinagógabeli koncertjén esett meg. Készültek videofelvételek a koncertről, s ezek vágása közben Xaver arra figyelt fel, hogy az egyik kamera célba talált egy urat, aki a Bolero 9-14. percéig egyszerűen sehogyan sem volt képes felvenni a közönség ritmusát, s kétségbeesetten kapkodta a fejét ide-oda, hátha valami csoda folytán sikerül elkapnia a ritmust. Azóta Xaver megtanulta, hogy a demokráciának szüksége van ilyenekre, különben rém unalmas lenne az élet. :)
Az első ráadást újabb vastaps követte, majd miután visszatértek a színpadra a zenészek, Xaver elárulta, hogy ez a "spontán kis együttes" három napja van együtt, s még nincs ráadás számuk, de ráadásként sokkal szebben adják elő Bach Air című darabját, mint először. :)
Xaver ezt megelőzően is elmesélt két mulatságos anekdotát, amelyek Vladimir de Pachmann orosz zongoraművész és pályatársa, a lengyel származású Leopold Godowsky között esett meg. Ezeket (és még többet) el lehet olvasni Xaver Isten majd megbocsájt: az a mestersége című könyvében (70. oldal). :)
Ezt a ráadást is kellőképpen megtapsoltuk, de amikor Xaver visszatért zenésztársaival a színpadra, már csak szavak nélkül mutatta, hogy most már mindannyian szeretnének nyugovóra térni... :)
Nem volt mese... tiszteletben tartva a kérést, bármennyire is szerettünk volna még maradni újabb és újabb ráadást hallgatni, szép kényelmesen a távozás mezejére léptünk. Megjegyzem, az a bizonyos alvás nem következhetett el valami hamar, ugyanis kijövet a teremből hallottuk, amint a hangosbemondó arra hívja fel figyelmünket, hogy a két művész dedikálást tart, amelyre mindenkit szeretettel várnak!? :)
Címkék: lajkó félix varnus xaver ü:varnus xaver
Szólj hozzá!
Musik, Musikk, Musique
2013.05.05. 19:00
Köszönhetően Andreának, aki felhívta rá a figyelmünket, nagy-nagy várakozással és kíváncsian ültünk be a Katona József Színház Musik, Musikk, Musique előadására. Andrea azóta meg is nézte a darabot, s úgy véleményezte, hogy "tetszett neki, ugyanakkor szerinte, több van benne, mint egy laza zenés kis darab". Nos, mondják, hogy "ami késik, az nem múlik"... nekünk egy nap különbséggel egy év kellett ahhoz, hogy a színházi bemutatót követően jegyet váltsunk és megnézzük ezt az érdekes zenei kirándulást. :)
Az ismertetőben az olvasható, hogy ezen előadás során "koncert-színház költözik a Katona színpadára, különleges orfeumi látványvilággal, jelmezekkel, zenekarral, a színészek pedig nem csak táncolnak és énekelnek tíz nyelven, hanem a korabeli varieté-előadókhoz méltóan további meglepetésekkel is szolgálnak". E mondat össze is foglalja a lényeget, de én azért ennél egy kicsit bővebben szeretnék írni az estéről. Úgy képzeltem, hogy egy kis történeten keresztül fogjuk megismerni a 20-as, 30-as évek Európájának kultúráját, zenéjét, szórakozási szokásait, de nem erről volt szó, hanem egy show műsor összeállítást láttunk. Mégsem színházban éreztük magunkat, hanem mintha mi is, a művészekkel együtt, egy tengerjáró hajón utazunk, és az egyik esti programként beülünk szórakozni egy zenés-táncos varietére. Mindezen érzést a színpadi díszlet (Cziegler Balázs munkája) és a színpadon félkörívben elhelyezkedő, hófehér tengerésztiszti egyenruhába öltözött zenészek is sejtetni engedték. Nagyon örültem az élő zenei kíséretnek, nem beszélve arról, hogy nem csak a zenei árokból hallottuk, hanem a színpadon láthattuk is őket. Számomra mindig sokkal meghittebb és élvezetesebb az élő zenei kíséret, mint a CD-ről bejátszott alap. Látva és halva a zenészeket még inkább sikerült beleélnem magam a luxushajón történő utazásba és szórakozásba. :)
Természetesen, a látvány mellett a színészek produkciói érdemelnek nagy-nagy elismerést. Szerény feltételezéseim szerint, a többségük elsősorban prózai színésznek tanult, mégis mindegyikük kiválóan énekelt és táncolt. Az előtt is le a kalappal, hogy az esetleg könnyebbnek tűnő (német, olasz, francia) nyelvek mellett görögül, lengyelül és portugálul is adtak elő dalokat - abszolút laikusként megítélve - tökéletesen. A műsor rendezője, Pelsőczy Réka, ezzel azonban nem érte be, ugyanis komoly felkészülést, ügyességet és rátermettséget kívánó artistamutatványokkal is színesítette a showt, amelyet a darab szereplői - szintén abszolút laikusként megítélve - ugyancsak tökéletesen gyakoroltak be. Mindezen mutatványok érthető módon kellett, hogy bekerüljenek az összeállításba, ugyanis (amint az szintén az ismertetőben olvasható) ezekben az években "sohasem látott népszerűségével beköltözött a szalonokba a cirkusz". :)
Minden bizonnyal nem okozok nagy meglepetést, ha megírom, hogy elsősorban Nagy Ervin miatt váltottunk jegyet az előadásra. Az ő színészi képességeit már ismerni véljük, kitűnő hangjával a Csókol Anyád! című vígjátékban szembesültünk (egy Elvis-hasonmás verseny kapcsán), kiváló mozgásának pedig, egy-két általunk látott darabban lehettünk tanúi (legutóbb például, az Esőember RAIN MAN "tánctanítós" jelenetében). :)
A Farsang megnézése óta másik nagy kedvencünk, Tasnádi Bence. Mindenki csal című magánszámában, bűvészeket meghazudtoló kézügyességgel kápráztatott el minket a világító golyókkal. No, és ahogyan görögül énekelt! Mintha a második anyanyelve lenne! Elképesztően tehetséges és ügyes ez a fiatalember. Játszi könnyedséggel bújik egyik figurából a másik karakterbe, s mindegyik tökéletesen hiteles és meggyőző. Olyannyira felkavarta az érdeklődésemet a színészi játéka, hogy újabb és újabb előadásban szeretném őt megnézni. Mindjárt itt is van az április 26-án bemutatott Marius von Mayenburg: Mártírok című darab, amelyben fő(bb)szerepet játszik. Az biztos, hogy meg fogjuk nézni, de a történetet olvasva, nem éppen tűnik könnyen emészthető darabnak, így erre még kissé hangolódnunk kell. :)
Ónodi Eszterre nagyon kíváncsi voltam. A filmekből nagyon kedvelem őt, de színpadon nem láttam még. Nem okozott csalódást - tehetsége ugyanúgy megmutatkozott és hatott rám a színpadról is. Csinos pofija és aranyos gesztusai mellett elismerés illeti az énekhangját, a tánctudását és azt, amilyen természetes könnyedséggel (lég)tornázott a levegőben lógó hatalmas karikán, miközben énekelt nekünk. :)
Jordán Adél meglepett a hangjával. A legtöbb általa előadott dal nagyon hiteles volt, tökéletesen azonosult velük. Különösen a portugál dal volt emlékezetes, amelyben a külső megjelenés és a dalszöveg mellett, a hangjával történő játékkal is eredeti portugál előadót idézett. :)
Rezes Judit hangja, tánca és mozgása szintén meglepett. Tőle leginkább a franciául énekelt dalt hallgattam szívesen. :)
Kocsis Gergely fizimiskája már a Farsang Dodójaként is tetszett. Most is remekül hozta a különböző karaktereket. Amilyen hiteles volt a konferanszié szerepében, ugyanolyan meggyőzően énekelt lengyelül, még ha a sok mássalhangzós nyelv hallatán mosolyogni is támadt kedvünk. :)
Nagyon kellemes időutazásban volt részünk. Kicsit tartottam az akkori idők dalaitól, zenei stílusától, de ebben a körítésben, ezen szereplők előadásában, minden percét élveztem az estének. :)
Címkék: nagy ervin ónodi eszter jordán adél rezes judit kocsis gergely tasnádi bence
Szólj hozzá!
Farsang
2013.04.12. 19:00
Zuglóban átszálltunk a vonatról a 7-es buszra. Nem tűnt jó választásnak ez az út, ugyanis a Keletit elhagyva dugóba kerültünk. Kicsit aggódni kezdtünk, hogy hiába indultunk el időben, még a végén elkésünk a színházból, amikor is pár méter után "kitisztult" a helyzet. Aggodalmunkat az is fokozta, hogy ismét szemerkélni kezdett az eső, s naná, hogy kényelmességből az esernyőket otthon hagytuk. A Ferenciek terén szálltunk le, s bár az eső még ekkor is szemerkélt, a házak ereszeinek védelme alatt néhány méter után beléptünk a Petőfi Sándor utca elején található Katona József Színház előterébe. Először jártam ebben a színházban, így nem ismertem a járást, ezért már a gyors terepszemle során is egyik impulzus ért a másik után. Alig töltöttünk el pár percet, érezhető volt, hogy ez a színház más, mint a többi színház, amelyben ez idáig megfordultunk. Elsőként például, a szabadon látszódó szellőző csövek mutattak szokatlan látványt, majd a csak látszólag félkész falfestésről kellett tudomásul vennünk, hogy az is egy tudatos koncepció. Ezen furcsaságok ellensúlyozásaképpen azonban kiszúrtam egy nagyon kedves kis üzletet, amelyben jópofa KJ-s relikviákat, valamint irodalmi könyveket lehet vásárolni. Hosszasan elnézelődhettünk volna, de úgy gondoltuk, előbb intézzük el a ruhatárat, s majd az előadás kezdetéig még rendelkezésre álló időben tovább nézelődünk a boltban. Cili ekkorra már ki is szúrta, merre jelezte a felirat a ruhatárat. Egy alagsorba kellett lemennünk, ahol egy újabb érdekesség fogadott bennünket. Nem a hagyományos értelemben működő ruhatárral találtuk szembe magunkat, hanem, mint például a gyógyfürdőkben vagy uszodákban szokás, mi magunk tehettük be a kabátunkat számozott öltözőszekrénybe, amely bezárása után a kulcsot szépen magunkhoz vettük. Nagyon tetszett nekünk ez a megoldás.
Visszasétálva a színházterembe, elfogtuk helyünket a nézőtér 4. sorában. Helyválasztásunk tökéletesnek bizonyult, mert mindent nagyon jól és kényelmesen láttunk, ami a színpadon történt. Az előadás során azt is megállapítottuk, hogy a 3. sornál előrébb nem feltétlenül érdemes jegyet venni, mert kicsit kényelmetlenül felfelé kell nézni a színpadra, legfőképpen, ha a színészek a színpad előterében tartózkodnak.
Sem a darabról, sem annak szerzőjéről nem voltak ismereteink. Elsősorban Nagy Ervin szereplése, másodsorban a komédiának ígérkező történet sugallta, hogy nézzük meg a darabot.
Ion Luca Caragiale (1852-1912) a XIX. század végi román irodalom kiemelkedő alakja volt. A Farsangot 1885-ben írta, amely Bukarest külvárosában, a Mahalában játszódik, és egy szerelmi ötszög története. Adott egy borbélyüzlet tulajdonosa, Misu (Újlaki Dénes), aki két nőnek, Didinának (Jordán Adél) és Micának (Pálmai Anna) is csapja a szelet. A högyek férjei: a valamikori rendőrtiszt, Bóbitás (Nagy Ervin) és Makhosz (Lengyel Ferenc) apró bűnjelekből (fodrászbérlet+szerelmeslevél) rájönnek aráik félrelépésére, amit sürgősen tisztázni szeretnének magával, Misuval. Misu azonban a legritkább esetben tartózkodik az üzletben, legfőképpen akkor nem, amikor ilyen életbevágóan fontos kérdésben keresik őt meg. A heves érdeklődőket Misu segédje, Dodó (Kocsis Gergely) igyekszik leszerelni, s rávenni őket, hogy egy későbbi időpontban próbálkozzanak újra. A történések előrehaladtával, és persze, bonyolódásával már nem csak a férjek kívánnak tiszta vizet önteni a pohárba, hanem a szeretők is kérdőre vonnák a nőcsábászt. Mindezen problémák tisztázására legalkalmasabb helyszínnek a farsangi mulatság ígérkezik, ahol mindnyájan jelmezt öltenek, később egyesek jelmezt is cserélnek, s így mindenki mást kerget, mint akit kergetni szeretne. Ebből adódóan elsőként a Pincért (Dankó István) gyanúsítják meg a tettekkel, aki az egyedüli, aki aznap este nem jelmezben pincér, hanem valóban az, és persze, hogy a történetbe időközben bekapcsolódó ártatlan, mindössze a fogát fájlaló (adóhivatali) Gyakornok (Tasnádi Bence) kapja szeme közé a Misunak szánt vitriolt; illetve a vége felé megjelenő Rendőrbiztos (Vajdai Vilmos) úgy vezeti le a nyomozást, hogy mindenki sértetlenül és legfőképpen büntetlenül távozik.
Kezdetben az előadás szokatlan volt, a szereplők játéka pedig, furcsának tűnt. A félreértések sorozata ellenére ez nem egy hagyományos értelemben vett felhőtlen vígjáték, s bár, több vicces helyzet is adódik, inkább egy keserű vígjátékról van szó. A szereplők által megformált figurák sem feltétlenül azok a szerethető fajták, inkább amolyan groteszkek. Miután azonban helyére tettem magamban a dolgokat, és ráhangolódtam a rendezői elképzelésre, máris minden rendben volt, s az eleinte kissé furcsa előadás, rögtön értelmet nyert. Utólag olvastam is a színház weboldalán, hogy elsősorban a "kísérletező, az újdonságok irányában nyitott" műveknek adnak helyet.
Az előadás - (egy újabb) szokatlan módon - három felvonásos volt. Az 1. és a 3. felvonás a borbélyüzletben játszódik, csak a 3. felvonásban a "bal és a jobb oldal felcserélődik" (ez a darabban is elhangzik), míg a 2. felvonás a farsangot idézi.
Az előadás szereplőinek többségét még nem láttuk színpadon. Nagy Ervint eddig csak "jól öltözött" szerepekben láttam, amelyekben természetesen mindenkor jóképűen mutatott, no de ez alkalommal a felemás hosszú, kék tréningnadrág, lyukas pulóver és bojtos sapka nem mindennapi látvány volt, nem beszélve az albínó üvegszemről. Elképesztően festett, de a színészi alakítása így is fergeteges volt. Tehetséges színész lévén, nem voltak kétségeim a figura tökéletes megformálást illetően, mégis szenzációsat alakított Bóbitásként. :)
Ervin után Tasnádi Bence vált a kedvencünkké. A fiatalember 2012-ben (tehát tavaly) végzett a Színművészeti Egyetemen, de olyan elképesztő könnyedséggel és tehetséggel játszotta a Gyakornok szerepét, hogy az valami fantasztikus! Ő ugyan nem része a szerelmi ötszögnek, de szinte mindegyik szereplővel dolga akad. Élmény volt nézni a játékát, különösen emlékezetes a farsangi jelenetben látható részeg udvarlási kísérlete. :)
Tetszett a Dodót alakító Kocsis Gergely játéka, ahogyan a Pincért alakító Dankó István is, aki leginkább a farsangi felvonásban remekel. :)
Pálmai Anna szimpatikus volt színésznőként (megnézném őt más darabban is), de kicsit nehéz elhinni, hogy Mica ágról szakadt, esetlen külsején megakadjon az erősebbik nem szeme?! Ugyanígy hihetetlennek tűnt, hogy a szívtipró Misu Újlaki Dénes külsejével csavarja el a hölgyek fejét és szívét?!
A végletekig balkáni feelinget idéző díszletek és jelmezek (Mica farsangi jelmeze igen ötletes volt) is nagyon tetszettek. Az előbbi Gothár Péter, míg az utóbbi Bujdosó Nóra munkája. Tökéletesen illettek a szerény és szegényes figurák a lepukkant és kopottas, mégis sajátos hangulatú borbélyüzletbe, amelyet a darabban "látványszalon" néven emlegetnek. :)
A szokatlansága ellenére nekem tetszett az előadás. Volt valami különös hangulata, ami nagyon bejött. :)
Utólag elolvastam a színház oldalán összegyűjtött kritikát, és meglepetten, mi több döbbenten olvastam a sok negatív, elmarasztaló és lehúzó véleményt a darab rendezésével, a szereplők játékával, valamint a díszlet és a jelmezek kinézetével kapcsolatban. Aki úgy dönt, hogy mindezek ellenére megnézné az előadást, az siessen, mert a színház május 3-án játssza utolsó alkalommal a darabot. :(
Címkék: nagy ervin tasnádi bence
Szólj hozzá!
Bolond (Musical) Plusz (27.)
2013.04.07. 14:00
Miután Cili rendben megérkezett, kényelmesen átsétáltunk a Kőrösi Kulturális Központba. Elfoglaltuk helyünket a nézőtéren, s hamarosan kezdetét vette a Bolond (Musical) Plusz. Ez a délutáni zenés bolondság nemcsak címében volt más az eddigiektől, hanem ezúttal mind a nyolc fellépő az erősebbik nemet képviselte (erre utal a "férfi kiadás" alcím is). A névsor kellőképpen biztosította a humorral és szellemességgel tartalmas délutánt. Egyházi Géza, Mihálka Gyuri, Nagy Balázs, Nagy Sanyi, Posta Victor és Serbán Attila mellett Langer Soma személye új volt számunkra, őt még nem volt alkalmunk színpadon látni. Nevével a Vámpírok bálja kapcsán már találkoztam, merthogy Egyházi Géza és Bot Gabi mellett ő is Krolock grófot játszik ebben a látványos musicalben. Kicsit utána néztem a munkásságának, s megtudtam, hogy a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte a pályáját, először a színház stúdiósaként, majd a társulat tagja volt. 2001-ben felvételt nyert a Budapesti Operettszínház Pesti Broadway stúdiójába, majd az Operett Akadémián folytatta tanulmányait. Kíváncsian vártuk színrelépését. Az előzetesen feltüntetett fellépők között volt egy meglepetés fellépő is, Mészáros József személyében. Róla annyit tudtunk meg, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészetin végzett magánzongora és zeneszerzés szakon, és zongoraoktatással is foglalkozik. Tetszettek az általa előadott zongoradarabok, melyek közül az egyik saját szerzeménye volt.
A műsort a "két Nagy" - Bazsi és Sanyi - vezette. Sanyiról már tudtam, hogy jó nagy adag humor szorult belé (hm, jóval nagyobb, mint énekhangból - jaj, milyen gonosz vagyok, pedig a Volt egszer egy csapat óta nagyon szeretem őt), de Bazsi meglepett a humorával! A pár évvel ezelőtti MP-délutánon valahogy ez nem mutatkozott meg... Sanyi részvételének nagyon örültem, mert ha valamelyik MusicalPlusz rendezvényen ott a helye, akkor feltétlenül ez a mostani volt az. Nem is okozott csalódást. Elmesélt két történetet (Gyuri által előadott Il Divo-dal kapcsán), amikor is az egyik szórakozó helyen megszólította őt egy lány, hogy "Figyelj, te nem abban az "Ál Divóban" énekelsz?, míg a másik történet ugyanezen a szórakozó helyen (ahova Sanyi ezek után többet nem is ment), szintén egy lány szólította meg: "- Figyelj, valahonnan ismerlek, nem? - Nos... színész vagyok. - Ja, akkor nem. :) Bazsival előadott Hofi-Koós-féle Macskaduett édesen kandúros volt. :)
Géza is hozta a tőle ismert poénos figurát, amelyet hol egy dalban, hol egy gesztusban, hol egy dal előtti viccben csillantott meg, mint például, a Hofi-féle lazítós szám előtti "sasmadaras" vicc! :)
Gyuri, édes, felmentést kért a bolondozásból, mert mint elmondta, ő kérdőjeles fellépője volt a délutánnak, ezért sok mindenfélével készült, de nem feltétlenül viccesekkel. Azt gondolom, a felmentést mindannyian zokszó nélkül megadtuk neki, mert olyan meglepetést hozott nekünk, amitől tátva maradt a szánk! Feltehetőleg megirigyelte Bot Gabi "kísérleteinek" sikerét, s ő is hozott egy operát (Donizetti), amelyet mikrofon nélkül, puszta zongorakísérettel adott elő. Nincsenek szavak, milyen csodálatosan énekelte el! Döbbenet, hogy ebből a vékony srácból ilyen fergeteges hangerő és hangszín jöjjön ki! Elképesztő! Fantasztikus! No, de azért a Serbivel előadott "komolyabb" verziója Macskaduett sem volt semmi, ahogyan a Bazsival elénekelt Máté Péter dal is kellő bolondozást tartalmazott. :)
Serbicica önmagához képest meglehetősen visszafogott volt... Kellőképpen meg is lepett, de... nagyon értékeltem is... Ha Serbi olvasná e sorokat, bizonyára neheztelne rám emiatt, pedig, nagyon szeretem őt, de nekem így - visszafogottabban - sokkalta jobban tetszett! Cuki kis miáuk voltak Gyurival, no és a Queen-dalok is élvezetesebbek voltak e hangerőn! :) Puszi, Serbi! :)
Victor a L'élek című zenés estjének repertoárjából több dalt is előadott (saját maga általi) zongorakísérettel, s a pályafutását is meghatározó Space Dreamből is végre énekelt nekünk egy kis ízelítőt. Örültem, hogy a zenés est két lendületes zongoraszámát is elhozta... ezek nagyon-nagyon tetsze(tt)nek! :)
Soma meglepett kiváló hangjával, bár, ha a PS alkalmasnak találta Krolock gróf szerepére, az azért mindezt sejtetni engedte. Szépen énekelte el az El nem múló vágyat, ám azonban, ha őszinte akarok lenni, akkor néhol (nagyon minimálisan) kihallottam az operettes hangképzést, amivel nincs semmi probléma, csak nekem nem annyira tetszik.
A színpadi díszlet ezúttal is nagyon helyes és kedves volt. Egy gömbölyded rózsaszín Malacka mindenki kedvencévé vált - a fiúk vele, illetve neki énekelték dalaikat, a szünetben pedig, a nézők előszeretettel fotózkodtak vele. :)
Jól éreztem magam, hiszen, kedvencek sora szórakoztatott bennünket, s nagyon tetszett ez a "férfi kiadás"... de...hogy egy kicsit kukacoskodjak... én még több vicces dalt, számot és jelenetet vártam ezen a "bolond" délutánon. :)
Oké, nem telhetetlenkedem, mert tényleg nagyon-nagyon jól éreztem magam! :)
S végül következzenek az elhangzott dalok listája:
A műsort a "két Nagy" - Bazsi és Sanyi - vezette. Sanyiról már tudtam, hogy jó nagy adag humor szorult belé (hm, jóval nagyobb, mint énekhangból - jaj, milyen gonosz vagyok, pedig a Volt egszer egy csapat óta nagyon szeretem őt), de Bazsi meglepett a humorával! A pár évvel ezelőtti MP-délutánon valahogy ez nem mutatkozott meg... Sanyi részvételének nagyon örültem, mert ha valamelyik MusicalPlusz rendezvényen ott a helye, akkor feltétlenül ez a mostani volt az. Nem is okozott csalódást. Elmesélt két történetet (Gyuri által előadott Il Divo-dal kapcsán), amikor is az egyik szórakozó helyen megszólította őt egy lány, hogy "Figyelj, te nem abban az "Ál Divóban" énekelsz?, míg a másik történet ugyanezen a szórakozó helyen (ahova Sanyi ezek után többet nem is ment), szintén egy lány szólította meg: "- Figyelj, valahonnan ismerlek, nem? - Nos... színész vagyok. - Ja, akkor nem. :) Bazsival előadott Hofi-Koós-féle Macskaduett édesen kandúros volt. :)
Géza is hozta a tőle ismert poénos figurát, amelyet hol egy dalban, hol egy gesztusban, hol egy dal előtti viccben csillantott meg, mint például, a Hofi-féle lazítós szám előtti "sasmadaras" vicc! :)
Gyuri, édes, felmentést kért a bolondozásból, mert mint elmondta, ő kérdőjeles fellépője volt a délutánnak, ezért sok mindenfélével készült, de nem feltétlenül viccesekkel. Azt gondolom, a felmentést mindannyian zokszó nélkül megadtuk neki, mert olyan meglepetést hozott nekünk, amitől tátva maradt a szánk! Feltehetőleg megirigyelte Bot Gabi "kísérleteinek" sikerét, s ő is hozott egy operát (Donizetti), amelyet mikrofon nélkül, puszta zongorakísérettel adott elő. Nincsenek szavak, milyen csodálatosan énekelte el! Döbbenet, hogy ebből a vékony srácból ilyen fergeteges hangerő és hangszín jöjjön ki! Elképesztő! Fantasztikus! No, de azért a Serbivel előadott "komolyabb" verziója Macskaduett sem volt semmi, ahogyan a Bazsival elénekelt Máté Péter dal is kellő bolondozást tartalmazott. :)
Serbicica önmagához képest meglehetősen visszafogott volt... Kellőképpen meg is lepett, de... nagyon értékeltem is... Ha Serbi olvasná e sorokat, bizonyára neheztelne rám emiatt, pedig, nagyon szeretem őt, de nekem így - visszafogottabban - sokkalta jobban tetszett! Cuki kis miáuk voltak Gyurival, no és a Queen-dalok is élvezetesebbek voltak e hangerőn! :) Puszi, Serbi! :)
Victor a L'élek című zenés estjének repertoárjából több dalt is előadott (saját maga általi) zongorakísérettel, s a pályafutását is meghatározó Space Dreamből is végre énekelt nekünk egy kis ízelítőt. Örültem, hogy a zenés est két lendületes zongoraszámát is elhozta... ezek nagyon-nagyon tetsze(tt)nek! :)
Soma meglepett kiváló hangjával, bár, ha a PS alkalmasnak találta Krolock gróf szerepére, az azért mindezt sejtetni engedte. Szépen énekelte el az El nem múló vágyat, ám azonban, ha őszinte akarok lenni, akkor néhol (nagyon minimálisan) kihallottam az operettes hangképzést, amivel nincs semmi probléma, csak nekem nem annyira tetszik.
A színpadi díszlet ezúttal is nagyon helyes és kedves volt. Egy gömbölyded rózsaszín Malacka mindenki kedvencévé vált - a fiúk vele, illetve neki énekelték dalaikat, a szünetben pedig, a nézők előszeretettel fotózkodtak vele. :)
Jól éreztem magam, hiszen, kedvencek sora szórakoztatott bennünket, s nagyon tetszett ez a "férfi kiadás"... de...hogy egy kicsit kukacoskodjak... én még több vicces dalt, számot és jelenetet vártam ezen a "bolond" délutánon. :)
Oké, nem telhetetlenkedem, mert tényleg nagyon-nagyon jól éreztem magam! :)
S végül következzenek az elhangzott dalok listája:
01. Géza: Pincér-rock (Kern András)
02. Bazsi-Serbi: Történelmi lecke császárfiúknak (Sztárcsinálók)
03. Gyuri: Somewhere (Il Divo)
04. Victor: Dreams are not real (Space Dream)
05. Géza-Soma: Gyűlölet (Rómeó és Júlia)
06. Sanyi: Pálinka-dal (Magna Cum Laude)
07. Bazsi: Lángolj! (A Vörös Pimpernel)
08. Soma: El nem múló vágy (Vámpírok bálja)
09. Gyuri: Una furtiva lagrima / Titkolt könnycsepp (Donizetti: L'elisir d'amore / Szerelmi bájital)
10. Bazsi: Mama szól (???)
11. Sanyi-Victor: Thomas Mann üdvözlése (Én, József Attila)
12. Soma: Csillagok (Nyomorultak)
13. Gyuri-Serbi: Macskaduett (Rossini "komoly" verzió)
14. Géza-Sanyi: Én vagyok a király! (Diótörő és Egérkirály)
15. Mészáros József: saját szerzemény zongorán
16. Géza: Próbálj meg lazítani! (Hofi Géza)
01. Bazsi-Gyuri: Zene nélkül mit érek én (Máté Péter)
02. Sanyi: Tyrone rap (Fame)
03. Victor: A szerelemnek múlnia kell (Zorán)
04. Géza-Serbi: Szóban forgó dal (Spamalot)
05. Sanyi: Egy arc (Producerek)
06. Soma: Forog a tánc (Mozart!)
07. Victor: You are my world (The Communards dalának feldolgozása)
08. Sanyi-Bazsi: Macskaduett (Hofi-Koós "komolytalan" verzió)
09. Serbi: Crazy Little Thing Called Love (Queen)
10. Gyuri: To Where You Are (Josh Groban)
11. Soma: Meghalni oly morbid (Vámpírok bálja)
12. Mészáros József: ???
13. Géza: Bordal (Hegedűs a háztetőn)
14. Sanyi: Ha én gazdag lennék (Hegedűs a háztetőn)
15. Victor: ???
16. Serbi: I want to break free (Queen)
17. Finálé: Legyen valami! (Hooligans)
Címkék: nagy sanyi nagy balázs ü:egyházi géza ü:posta victor ü:serbán attila ü:mihálka györgy langer soma
Szólj hozzá!
ESŐEMBER RAIN MAN
2013.03.28. 20:00
A tavaly novemberben látott és nagyon tetszett Kramer kontra Kramer előadás után, no meg Andrea szorgalmazott javaslatának köszönhetően, hogy ezt az előadást is nézzük meg, izgatottan és kíváncsian vártuk a Belvárosi Színház Esőember című darabját. Az előadást megelőző napokban sikerült megnéznem az 1988-ban készült filmet - egy kicsit szerettem volna felfrissíteni a Barry Morrow által írt történetet, mert már nem sok mindenre emlékeztem. A Barry Levinson által rendezett filmben Tom Cruise játszotta Charlie Babbitt szerepét. Tom még ekkor is nagyon fiatal volt (24 éves), de nagyon jól hozta a pénzéhes testvérből szépen átformálódó szerető és gondoskodó testvér figuráját. (Kár, hogy a szcientológia intézménye ilyen hatással volt rá, és az utóbbi időkben inkább negatív híreket hallottunk róla és nem a filmsikereiről számoltak be.) A megformálásért Oscar-díjat kapott Dustin Hoffman szenzációsan alakította az autista Raymondot, aki értelmi fogyatékossága ellenére, illetve épp az által fejlesztette észrevétlenül öccse, Charlie személyiségét a helyes irányba. No, de itt az ideje, hogy a majd 25 évvel későbbi színházi változatról beszéljek, ami hasonló élményeket tartogatott.
Nem voltak kétségeim, hogy Nagy Ervin, mint Charlie és Kulka János, mint Raymond is elképesztő alakítást nyújtanak majd, de az előadás még ennél is nagyszerűbb volt. A frissen látott filmélménytől kicsit nehezen tudok elvonatkoztatni, mégsem összehasonlítani szeretném a filmet a színházi darabbal, inkább csak megállapítani, hogy egy-egy esemény kicsit másképpen lett megoldva a darabban, illetve Raymond figurája valamivel talán viccesebbre lett véve, és mintha a kommunikációs készsége is fejlettebb lett volna a színházi változatban. Utólag olvastam egy interjút Ervinnel, amelyben elmondja, hogy ez egy tudatos elképzelés volt.
Kulka Jánost most láttam először színpadon. Egy-két mozdulat, gesztus vagy szóhasználat átvétele a filmbeli Raymondtól elengedhetetlen volt, mégis alakítása tökéletes és maximálisan egyedi volt, miképpen Nagy Erviné is, aki a filmből talán csak Charlie nagyképű, önmagával törődő stílusát vette át, de a gesztusai, a mozdulatai, a habitusa ugyancsak egyedi volt. Nagyon tetszett a kettejük közötti összhang is, amely – még ha ellentmondónak is tűnik - kezdetben az egyikük undoksága és a másikuk sérelmei között, majd később mint két (a maguk módján) szerető testvér egymás iránti aggódása és figyelme között volt jelen. A megformált karakter mellett a két színész között is érezhető volt eme bizonyos összhang, amelyet olyan elcsípett helyes pillanatok is bizonyítottak, amikor is a két színész maga is megmosolyogta a másik alakítását. Ervint nagyon kedvelem, és szerepeljen akár filmben, akár színdarabban, játékával mindig levesz a lábamról. Nem tudok szó nélkül elmenni Charlie "tánctanítós" jelenete mellett, amikor is egy laza kis koreográfiát próbál megtanítani Raymondnak... Ervin ezt tündérien adta elő! :) Andrea említett egy darabot Musik, Musikk, Musique címmel, amely a Katona József Színházban megy, és amelyben Ervin - másokkal egyetemben - énekes-táncos szerepet játszik. Azonnal felkeltette az érdeklődésünket az előadás, már csak azért is, mert a Csókol Anyád! című vidámságban fül- és szemtanúi voltunk Ervin kitűnő hangjának! (Zárójelben jegyzem meg, hogy a május 5-iki előadásra már jegyet is váltottunk!)
Visszatérve azonban a ma este látott Esőemberre... A színdarab egy-két modernitást is bevetett, mint például a mobiltelefon használatát (Charlie a filmben, hol utcai telefonfülkékből, hol a szállodai telefonokról telefonál), valamint a darabban elhangzó "szaftos kötőszavak" is (amely a filmben talán egyszer sem hangzik el) a maiságot hivatottak jelképezni. Nagy Ervin közvetve erről is szót ejt a már fentebb említett interjúban, miszerint sokkal felgyorsultabb világban élünk ma, mint húsz évvel ezelőtt, amelyben egyre intenzívebben érnek bennünket a különböző emberi és technikai hatások.
Cseh Juditot, aki Charlie barátnőjét játssza, örömmel láttam viszont a Kramer kontra Kramer Thelmája után. Tetszett, ahogyan megformálta Susanne-t. :)
A színpadi díszlet is megragadott az egyszerűségével, amely Sebő Rózsa ötletes elképzeléseit dicséri. Igaz, ezt már a Kramer kontra Kramer előadás alkalmával is megállapítottam, de a musical előadásokon megszokott színes, csilli-villi díszletek után ez a különbség igencsak szembeötlő, mégis annyira tetszik, hogy néhány "doboz", ami mindössze különböző színű fénnyel van megvilágítva, vagy éppen különböző alakzatban van felállítva, hol egy szállodai szobát, hol egy intézeti kórtermet "személyesít" meg (némi képzavarral élve). :)
Nagyon örültem, hogy - ha némi ráhatással is :) - megnéztük ezt az előadást. Nagyon-nagyon tetszett! Szóval, drága Andikám, nagyon köszönöm! :)
Címkék: nagy ervin kulka jános cseh judit
Szólj hozzá!
L'élek! - Posta Victor zenés estje
2013.03.20. 19:30
Amikor a Madách Színház hírleveléből értesültem Posta Victor L'élek! című zenés estjéről, nem volt kérdés, hogy Cilivel megnézzük-e, mindössze az időpontot kellett kiválasztanunk, ami végül a ma estére esett. Victor-rajongóként régóta vártunk egy ilyen zongorás önálló estre! Az előadás nem a nagy színházteremben, hanem a Madách Stúdióban került megrendezésre, ahol még nem volt alkalmunk előadást látni. A színházba lépve az utolsó figyelmeztető dallamok hallatszottak a 7 órakor kezdődő előadás nézői számára, amikor is Szente Vajkot láttuk a színház előterében le-fel sétálgatni, mintha várt volna valakit. Cili szívesen odament volna hozzá megmondani, mennyire kedveljük őt! :) A Stúdió megtalálásában segítséget kellett kérnünk, így átsétáltunk a Pénztárhoz informálódni. Miközben várakoztunk a sorunkra, újabb ismerős arcra lettünk figyelmesek Antal Timi (X-Faktor) személyében. Úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy nem leszünk nagyon a terhére, ha üdvözöljük őt és további sok sikert kívánunk neki. Timi nagyon kedvesen reagált, és mindketten úgy láttuk, örömmel vette szavainkat. :) Időközben a pénztáros hölgytől megtudtuk, hogy a Stúdiót közvetlenül a színház bejárata(i) mellett lévő lakóház kapuján keresztül tudjuk megközelíteni. Bár, úgy tűnt, a Stúdió már egy másik épület része, mint megtudtuk, bizony, még a színház épületéhez tartozik. Beadtuk kabátunkat a ruhatárba, ahonnan a nyitott szárnyas ajtókon egy nagy terembe léptünk, amelyről azt gondoltam, hogy már maga a színházterem lesz. Tévedtem... ekkor még csak a sorba állhattunk be. Miközben várakoztunk, találgattuk, milyen funkciót tölthet be az a terem, miután egy kisebb méretű színpad és sorba rendezett székek is megtalálhatók voltak ott? Úgy gondoltuk, valamiféle próbateremről lehet szó, amely elgondolásunkat erősítette az is, hogy amikor megindult a sor a színházterem felé, egy minden bizonnyal táncpróbákra (is) használt termen keresztül is átmentünk. Zegzugos utakon közelítettük meg az előadás helyszínét - lépcsőkön fel, lépcsőkön le, különböző díszlet- és kellékraktárak előtt elhaladva léptünk be a Stúdióba, ahol az egész terem sejtelmes ködbe burkolózott a füstgépnek köszönhetően. Ahogyan az lenni szokott, a stúdiószínház egy jóval kisebb színházterem, ahol a szereplők a nézők közvetlen közelében játszanak a színpadon, sőt olykor-olykor a nézők között is, ahogyan ezúttal is történt. Mi, nézők érkezési sorrendben foglalhattuk el helyünket, vagyis, mindenki kedve szerint megválaszthatta, hova szeretne ülni. Jobb oldalt a harmadik sor első két széke üresen várakozott, így Cilivel mi ott foglaltunk helyet.
No, miután a Madách Stúdió koordinátáit kellő részletességgel közzé tettem, áttérnék a zenés est beszámolójára. Ahogyan az a színház ismertetőjében is olvasható, ezen L'élek keretében egy koncertfantázia részesei voltunk, amelyben Victor - történetté formálva - kedvelt előadók híres dalainak segítségével énekelte és zongorázta el nekünk a felnőtté válást, megküzdve az emberi kapcsolatok, a művészlét, a hit, és a kitartás útvesztőivel. Amint azt Victor egy vele készült interjúban elmondta, az előadás úgy általában a Férfiról szól, de miután belőle építkezik az est, belőle íródott a darab, így elsősorban mégiscsak magát Posta Victort ismerhetjük meg - az Embert, a Művészt, a Lelket. S ha már adott egy férfi, akkor szükségeltetik mellé egy nő is, aki mindennek a megtapasztalásnak ugyancsak részese. Victor, ezen Nő megformálására, a hozzá hasonló gondolkodású és habitusú kolléganőjét, Gallusz Nikit kérte fel, akinek különlegesen szép hangszíne tökéletesen harmonizált Victor bársonyos baritonjával. Az est harmadik fontos főszereplőjét, nevezetesen a Zongorát, nem is említeném meg, ha számunkra, mint rajongók számára, ez a hangszer nem bírna olyan különös jelentőséggel, ha azon Victor játszik. Ezért is olvastam örömmel, hogy Victornak is régi vágya volt, hogy a színészetet és a zongorázást összefonja, és az így született produkció egy önálló előadás keretében látható legyen. A már említett interjúból az is kiderült, hogy az elhangzott dalok elsősorban Victor elképzelésein és ötletein alapult, de az est végleges dramaturgiájának kialakításában Pesty-Nagy Katalin volt segítségére, aki egyben az est rendezője is. A történetet három tehetséges táncos - Tatos Linda, Vaszilenko Eugenia és Kovács Péter - tette teljessé, akiket Molnár Ferenc koreografált meg kifejezően. Az előadás bevezetéseként, illetve lezárásaként Csikós Attila és Valla Attila versei hangzottak el felvételről Miller Zoltán, Pusztaszeri Kornél, Crespo Rodrigo és Lippai László előadásában. Valla Attila munkássága nem volt ismeretlen a számomra, de Csikós Attila alkotásaihoz még nem volt szerencsém. Victor zongorajátékát négy vonós hangszeren játszó zenész egészítette ki, illetve két fiatal hölgy vokálozott a dalok alatt. Amikor Victor a zongoránál ülve belekezdett az első dalba, kicsit megijedtem, hogy az est, amolyan magasröptű, elvontan művészi megközelítése lesz a L'élek bemutatásának, de a kétórás koncert mindvégig élvezetes volt. Persze, leginkább a virtuozitást megcsillogtató pergős zongorajátékok tetszettek a legjobban... ekkor látszott csak igazán Victor arcán, milyen tökéletes összhangban van ezzel a csodás hangszerrel! Elnézve Victort ezen lendületes zenék zongorázása közben, Havasi Balázs szenvedélyességét juttatta eszembe, és újfent eljátszottam a gondolattal, milyen szenzációs hangulatú zenei koncert jöhetne létre, ha a maguk hangszerén fantasztikusan játszó művészek - Varnus Xaver-orgona, Havasi Balázs-zongora, Lajkó Felix-hegedű, Edvin Marton-hegedű, St Martin-szaxofon, Illényi Katica-hegedű, Horgas Eszter-fuvola, Szabó Ádám-tangóharmonika és Posta Victor-zongora - egy közös koncerten lépnének fel. Persze, arról semmiféle elképzelésem nincs, hogy a felsorolt művészek hogyan is viszonyulnak egymáshoz, mennyire ismerik el egymás munkásságát, de tegyük fel, hogy jól kijönnek egymással... azt gondolom, nem mindennapi élményben lenne részünk együtt hallgatva őket! :)
No de visszatérve Victor zenés estjére... Élveztem az előadás minden pillanatát! Örültem, hogy emberi közelségből láthattam és hallhattam Victor hangját, színészi és zongorajátékát ezen a kivételes estén. Nagyon tetszik az est címe is, amely azzal a kis aposztróffal többféle értelmezést is enged és sejtet.
Címkék: kovács péter gallusz niki ü:posta victor tatos linda vaszilenko eugenia
Szólj hozzá!
Valentin Napi Musical Plusz (26.)
2013.02.10. 14:00
Fél 2 után indultunk el a Valentin napi Musical Pluszra, mert a jegyeinket még át kellett venni a pénztárban. A napokban jó kis mennyiségű hó esett le, ami nem éppen könnyítette meg a közlekedést, de azért szerencsésen eljutottunk a Kőrösibe. Amíg én beadtam kabátjainkat a ruhatárba, addig Cili átvette a jegyeket.
Ismét jó helyen sikerült ülnünk, ahonnan mindent és mindenkit jól láttunk.
Nagy-nagy örömömre, de főleg meglepetésemre, Mary a műsorvezetésre azt az általam nagyon kedvelt fiatalembert kérte fel, akit Szigeti Áron mentőorvosként ismertem meg a Jóban-Rosszban című sorozatban. Ő Pintér Gábor, akiről anno azt is megtudtam, hogy a színészkedésen túl 2010-től egy belvárosi színházi jegyiroda tulajdonosa. Tetszett a műsorvezetése – csak annyira volt vicces, amennyire kellett; az elhangzott dalokról is megtudtuk a legfontosabbakat, s így gördülékenyen zajlott a műsor. Igaz, a színpad szélének közepére helyezett angyalszárnyas rózsaszín malac jelentése mindannyiunk számára kérdéses maradt, de mindez semmit sem von le Posztos Fruzsina ezúttal is kedves és alkalomhoz méltó díszlet érdemeiből. :)
Az éppen fejét felütő influenzajárvány miatt kicsit aggódtam fellépő kedvenceim egészségi állapota miatt, de nagy-nagy örömömre egyikük sem betegedett meg. :)
Mahó Andrea, Sári Évi, Bot Gábor és Egyházi Géza mellett két új fellépőt üdvözölhettünk Fehér Adrienn és Miller Zoltán személyében. Adrienn színésznő és eMeRTon-díjas énekesnő, akit azonban ez idáig még nem láttam színpadon. A Demjén-dal nem éppen a kedvencem, de Adri előadásában tetszett. :) Miller Zoli nevével az Emberek zenekar kapcsán találkoztam először, s miután az együttes dalai nem igazán jöttek be nekem, Zolit sem kedveltem különösebben. Ezen véleményem valószínűleg nem is változott volna meg, ha 2008 októberében nem megyek el az EzerARTs Alkotóműhely megnyitójára, és ott nincs alkalmam Zolit kicsit közelebbről is megismerni. Rá kellett döbbennem, hogy egy nagyon jó humorú, szimpatikus fiatalember. A hangjával alapvetően sohasem volt bajom - örültem, hogy itt volt és jobbnál jobb musicaldalokat hallhattam tőle. Az Elvis-dal nagyon jól szólt. :) Mahóka és Évi változatlanul szépen énekeltek, ahogyan élmény volt hallgatni Gabit és Gézát is! :)
Ismét jó helyen sikerült ülnünk, ahonnan mindent és mindenkit jól láttunk.
Nagy-nagy örömömre, de főleg meglepetésemre, Mary a műsorvezetésre azt az általam nagyon kedvelt fiatalembert kérte fel, akit Szigeti Áron mentőorvosként ismertem meg a Jóban-Rosszban című sorozatban. Ő Pintér Gábor, akiről anno azt is megtudtam, hogy a színészkedésen túl 2010-től egy belvárosi színházi jegyiroda tulajdonosa. Tetszett a műsorvezetése – csak annyira volt vicces, amennyire kellett; az elhangzott dalokról is megtudtuk a legfontosabbakat, s így gördülékenyen zajlott a műsor. Igaz, a színpad szélének közepére helyezett angyalszárnyas rózsaszín malac jelentése mindannyiunk számára kérdéses maradt, de mindez semmit sem von le Posztos Fruzsina ezúttal is kedves és alkalomhoz méltó díszlet érdemeiből. :)
Az éppen fejét felütő influenzajárvány miatt kicsit aggódtam fellépő kedvenceim egészségi állapota miatt, de nagy-nagy örömömre egyikük sem betegedett meg. :)
Mahó Andrea, Sári Évi, Bot Gábor és Egyházi Géza mellett két új fellépőt üdvözölhettünk Fehér Adrienn és Miller Zoltán személyében. Adrienn színésznő és eMeRTon-díjas énekesnő, akit azonban ez idáig még nem láttam színpadon. A Demjén-dal nem éppen a kedvencem, de Adri előadásában tetszett. :) Miller Zoli nevével az Emberek zenekar kapcsán találkoztam először, s miután az együttes dalai nem igazán jöttek be nekem, Zolit sem kedveltem különösebben. Ezen véleményem valószínűleg nem is változott volna meg, ha 2008 októberében nem megyek el az EzerARTs Alkotóműhely megnyitójára, és ott nincs alkalmam Zolit kicsit közelebbről is megismerni. Rá kellett döbbennem, hogy egy nagyon jó humorú, szimpatikus fiatalember. A hangjával alapvetően sohasem volt bajom - örültem, hogy itt volt és jobbnál jobb musicaldalokat hallhattam tőle. Az Elvis-dal nagyon jól szólt. :) Mahóka és Évi változatlanul szépen énekeltek, ahogyan élmény volt hallgatni Gabit és Gézát is! :)
1. Sári Évi: Kabaré (Kabaré)
2. Egyházi Géza: Útvesztő minden út (Elisabeth)
3. Mahó Andi - Miller Zoli: Csupa csoda (Grease)
4. Fehér Adrienn: Someone's to love me (Queen)
5. Bot Gabi: Álmok, mit nem láttak még (Don Quijote)
6. Sári Évi: Ábrándozás (A Kölyök)
7. Egyházi Géza: Sunset Boulvard (Sunset Boulvard)
8. Fehér Adrienn - Bot Gabi: Szállj fel magasra (Piramis)
9. Mahó Andi - Miller Zoli: Miért (Anna Karenina)
10. Sári Évi: Soha már (A Kölyök)
11. Egyházi Géza: Ima (A Vörös Pimpernel)
12. Fehér Adrienn: Maybe this time (Kabaré)
13. Mahó Andi - Miller Zoli: Fantom duett (Az Operaház Fantomja)
14. Sári Évi - Egyházi Géza: Hogyha kell egy tánc (Elisabeth)
1. Mahó Andi - Egyházi Géza: Vivo Per Lei (Andrea Bocelli)
2. Sári Évi - Bot Gabi: Nézz rám (Valahol Európában)
3. Mahó Andi - Miller Zoli: Meseautó (Meseautó)
4. Bot Gabi: Adj nekem erőt (Josh Groban)
5. Mahó Andi: Hogy szeressem őt (Jézus Krisztus Szupersztár)
6. Fehér Adrienn: Van-e út feléd (Hair)
7. Sári Évi - Egyházi Géza: Repülőtér (Sakk)
8. Miller Zoli: Can't help falling in love (Elvis Presley)
9. Sári Évi: Senki sincs, ki melletted áll (Sakk)
10. Fehér Adrienn: Hogyan tudnék élni nélküled (Demjén Ferenc)
11. Mahó Andi - Miller Zoli: Csak ennyit kérek én (Az Operaház Fantomja)
12. Bot Gabi: Évszakok (Balázs Fecó)
13. Sári Évi: Nélküled (Grease)
14. Mahó Andi - Bot Gabi: Szóló szaxofon (Miss Saigon)
15. Fehér Adrienn - Egyházi Géza: Time of my love (Dirty Dancing)
16. Finálé: Csókkirály (Hungária)
Címkék: sári éva miller zoltán mahó andrea ü:egyházi géza ü:bot gábor fehér adrienn
Szólj hozzá!
Drew Scott & Jonathan Scott
2013.01.13. 13:13
Kb. két hónapja találtam rá a képen látható két nagyon helyes és szimpatikus fiatalember műsorára. Ők egy testvérpár, egész pontosan ikrek - Drew Scott ingatlanügynök (balra), Jonathan Scott pedig építési vállalkozó (jobbra). A sármos testvérpárnak amúgy, nem ez az eredeti foglalkozása, merthogy mindketten színészek és producerek, e mellett Drew rendez, Jonathan pedig írogat. (Érdekesség, hogy Jonathan korábban a legfiatalabb nemzetközi illuzionisták egyike volt! :)). Ketten megalapították a Scott Ingatlant, s miután kiváló szakemberek, két sikeres reality-TV sorozatot is indítottak.
Az egyikben (Álomház - Property Brothers / My Dream Home) hogy a hozzájuk forduló pároknak, illetve családoknak segítsenek a legbarátibb áron megtalálni és minél kevesebb költségráfordítással felújítani álmaik házát, míg a másikban (Venni vagy nem venni - Buying and Selling) segítsenek az eladásra szánt házat úgy felújítani / átalakítani, hogy azt minél magasabb áron el lehessen adni. Amíg Jonathan felújítja a meglévő családi házat, addig Drew a számukra tökéletes otthont keresi. Végül Drew felügyeli a felújított ház eladását és az új otthon megvételét. A legtöbb esetben Drew és Jonathan ijesztő ötletekkel áll elő, ezért mindig kérdés, hogy sikerül-e rávenniük a hezitáló tulajdonosokat a radikális változtatásokra, no és sikerül-e időben teljesíteni a projektet a megadott költségvetésből?
