Amikor pár évvel ezelőtt először találkoztam Havasi Balázs nevével, nem voltam elég határozott, hogy magam nézzek utána, ki is ez a fiatalember, és inkább hagytam magam befolyásolni mindenféle kritikákkal, ahelyett, hogy magam győződtem volna meg munkásságáról. 2011-ben azonban, amikor Endivel, a Hooligans zenekar dobosával nem mindennapi projekttel jelentek meg, újfent felcsigázta az érdeklődésemet, de sajnos, a kíváncsiság lángja ismét alább hagyott. No, de amikor idén nyár vége felé újra és újra hallottam a rádióban a beharangozó reklámot, illetve olvastam az újságokban a hirdetést a december 9-iki Aréna-koncertről, éreztem, hogy ott (lesz) a helyem. A rádióreklám nagyon jól sikerült, igazán hatásos és ígéretes volt... szóval, ezt hallva, Cilit sem volt nehéz rábeszélni. Szembesülve a jegyárakkal azonban, ismét elbizonytalanodtam picit (már csak...szóval...merthogy 3 hónapos állásnélküliként minden forintot meg kell gondolnom), de meggyőztem magam, és szeptember vége felé megvettem a jegyeket. Nagyon örülök, hogy így tettem, mert egyszerűen fantasztikus és magával ragadó volt a koncert, amellyel méltóképpen folytatódott Advent második vasárnapja. :)
Megérkezve a Budapest Sportarénába, hamarosan elfoglalhattuk helyeinket. Az ülésen egy gyönyörű programfüzet várt bennünket, amely az elhangzott dalok ismertetésén túl néhány mondatban bemutatja Havasi Balázst és a fellépő művészeket, valamint olvashatjuk a show kreatív rendezőjének (Brian Burke) és látványtervezőjének (Gilles Papain), illetve Havasi Balázs fellépő ruháinak tervezőjének (Náray Tamás) gondolatait is az esti műsorról. (Nagyon tetszettek Havasi Balázs fellépő ruhái, legfőképpen, amit a koncert kezdetekor viselt. Az ezüst csillámokkal diszkréten díszített fekete ing és kabát nagyon elegáns volt, ami tökéletesen illett Balázshoz és a show-hoz. Nem hiába, Náray Tamás terveit dicsérik, amely kifinomult ízlésre vall. :)) Annak ellenére, hogy a 323-as szektorban, az ún. "kakasülőre" vettünk jegyet, jó helyünk volt, ahonnan alapvetően mindent láttunk. Egy sorral vehettünk volna feljebb (mondjuk a D sorba), mert akkor talán, a korlát egyáltalán nem lógott volna bele a képbe, de a kivetítőknek köszönhetően, ez sem volt probléma. Amúgy is, zenei koncert lévén, igazából a fülünkre és hallásunkra volt szükség, bár, nagyon gyorsan kiderült, hogy nem árt, ha a szemünket és a látásunkat is beélesítjük, mert a nem mindennapi produkció látványban sem szűkölködött, sőt...
Már egy hét is eltelt a koncert óta - időről időre leülök a laptop elé és próbálom szavakba önteni mindazt a szenvedélyes érzelemlavinát és magával ragadó élményzuhatagot, amiben a közel két és fél órás koncert alatt részem volt... Rá kellett döbbenem, hogy ez képtelenség - zenei koncert még nem volt rám ilyen hatással. Kizárólag csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, ugyanakkor a magyar nyelv összes (pozitív) jelzője kevés lenne ahhoz, hogy hűen visszaadja ezt az élményt. Akárcsak a mindent elsöprő szerelem érzését akarnánk leírni valaki olyannak, aki azt még sohasem élte át. Hiába áradnánk róla, hogy csodálatos, elképesztő, fantasztikus, fergeteges, szenzációs stb., az illető számára ezek csak szavak lennének, melyek nem bírnak semmiféle valós érzelmi tartalommal. Úgy gondolom, felesleges is próbálkoznom a szavakkal, a "HAVASI-érzés"-t mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Megmondom őszintén, amíg nem láttam a kb. 12 ezer emberrel megtelt Arénát, azt gondoltam, oké, biztosan sokan lesznek, akiket érdekel (mint pl. minket is) és eljönnek Havasi Balázs koncertjére, de hogy teltház legyen, ráadásul a közönség több generációt átölelve - a gyerekektől kezdve a 20-30 éveseken át az idősebb korosztályig - töltse meg a stadiont... nos, szép-nem szép, nem hittem volna. Nagyon örülök, és boldog vagyok, hogy eljöttem erre a koncertre, mert ha nem így tettem volna, egy életre szóló élménnyel lettem volna szegényebb. :)
Nos, néhány tényszerű és prózai információt azért szívesen megosztanék e sorok olvasóival. A HAVASI SYMPHONIC Arena Concert Show különös zenei világában több mint 150 művész vett részt. Az indiai Raman M. Sundaram tradicionális énekével, Xu Ming Li, Ying Yam és Ling Peng tradicionális kínai hangszerekkel, míg a magyar japán Kyo-Kita Taiko dobcsoport ritmushangszereikkel varázsoltak el bennünket. Az örmény duduk, az ír furulya, az afrikai darbuka dob vagy a kínai kéthúros hegedű olyan egzotikus hangszerek, melyekkel ritkán találkozhatunk, de szívbemarkoló hangjuk ismerős lehet a filmzenék világából. A produkciókat a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság erősítette, továbbá olyan kiváló hangú énekesek működtek közre, mint Andrejszki Judit és Szirtes Edina “Mókus”, akinek sajátos hegedűjátékából is ízelítőt kaptunk.
Fontos szereplője (ha nem másik főszereplője) és közreműködője volt ennek az estének Endi, Magyarország legnépszerűbb rock zenekarának dobosa. Úgy vélem, amit Balázzsal együtt a Drum & Piano projektben elkövettek, az valami szenzációs. Nagyon tetszik az ajánló szövege e közös munka gyümölcsét reklámozó videónak (nem pontosan idézve): egy zongoraművész, egy rock sztár, két férfi, két külön világ, nem is szabadna egy színpadon állniuk, nem is szabadott volna találkozniuk, de a szívük mégis ugyanarra az ütemre dobban. Két, látszólag homlokegyenest más stílust és más műfajú zenét képviselő művész, valami olyan egységet és harmóniát hozott létre, hogy őket hallgatva nem is értjük, miért is nem találkoztak már jóval korábban?! :)
Amint azt már fentebb írtam, a fergeteges hangzáson túl látványban sem szűkölködtünk. Ha jól tévedek, akkor a The Duel című közös produkcióban elképesztő volt, látványos, ugyanakkor hajmeresztő is egyben, ahogyan Endi a dobokkal együtt 360°-ban átfordul - igen... igen... igen... pár másodpercig Endi konkrétan fejjel lefelé dobolt! :) Szenzációs ötlet! A produkció végén, miután Endi is épségben megúszta a mutatványt, hamar felocsúdtunk a döbbenetből, és hosszú másodpercekig őrjöngve tapsoltunk! Fantasztikusan látványos volt! :) Azért Endit is szívesen megkérdeztem volna a hogyléte felől! ;)
A műsor további fellépője közt szerepelt Lajkó Félix, világzenei hegedűművész és zeneszerző, akiről Havasi Balázs úgy beszélt, hogy számára tetszik az előadó öntörvényűsége, és hogy a konvenciókról hasonlóképpen gondolkodik, mint ő.
Szerepelt egy dal a repertoárban, amely kapcsán Havasi Balázs elmesélte, hogy évekkel ezelőtt írt egy zenét, amelyhez Hajós-Dévényi Kristóf írt egy szöveget, felénekelte, majd - lesz, ami lesz alapon - feltette az Internetre. Innentől kezdve a dal önálló életre kelt, ugyanis Tracey Torn, angol énekesnő (Everything but the Girl) feldolgozta 2011-ben megjelenő lemezén, s a You are a lover című dal az amerikai Billboard listán kötött ki. Mi Hajós Kristóf előadásában hallgattuk meg ezt a kellemes hangulatú szerzeményt. :)
Külön említést érdemel Pejtsik Péter, a show hangszerelője és karmestere, akit Havasi Balázs kreatív alkotótársának nevezett, s aki gyakran komponál vagy hangszerel olyan nemzetközi megrendelők számára, mint a BBC, az Eurodisney, vagy a Peter Gabriel által alapított Real World Records. Karmesteri teendői mellett hangszertudását is megcsillogtatta cselón, hegedűn és basszususgitáron.
Az est abszolút főszereplőjéről, Havasi Balázsról csak egy mondat, amely mindent elmond róla és a művészetéről - amellett, hogy "négy éves kora óta élete a zene" és tehetsége és tudása "szilárd klasszikus zenei alapokon" nyugszik, "11 platinalemezzel rendelkező kortárs zeneszerző és zongoraművész, aki egy teljesen új zenei világot alkotott, és aki egyszerre képes lenyűgözni a legelegánsabb koncerttermek, a színházak, a sportcsarnokok vagy akár a legpopulárisabb nyári fesztiválok közönségét is." Csodálatos az a láthatatlan híd, amellyel nem csak zenei műfajokat, de világok zenéit kapcsolta össze egy színpadon. Nem azért nem írok róla többet, mert nem tudnék mit írni, épp ellenkezőleg! Hihetetlen mennyi mindent tett már le zeneileg, szakmailag, művészileg és emberileg arra a bizonyos asztalra! Sajnálom, hogy ennyire megkésve találkoztam vele és a zenéjével, ugyanakkor örülök és boldog vagyok, hogy ilyen hatalmas zenei katarzisban volt részem ezen a koncerten! :) Ezért is volt nagyon jó érzés hallani tőle, hogy ő is nagyon szeretné, ha ez a koncert nem valaminek a vége, hanem a kezdete lenne, s reméli, ahogyan az a 600 ember emlékszik a Zeneakadémián (négy éve) rendezett koncertre, úgy ez a 12 ezer ember egyszer büszkén mondja majd, hogy ott voltunk valaminek a kezdetekor! :) S hogy az elkövetkezendő koncertekre már most bérletet váltottunk, az is biztos, mert ez a találkozás szerelem volt első látásra és hallásra! A programfüzet végén ugyan, nagy-nagy örömmel olvastuk, hogy a 2013. decemberi koncertre hamarosan megkezdik a jegyértékesítést, és a mai este után nem is kérdés, hogy ott leszünk, de addig elképzelhetetlenül nehéz lesz kibírni, ha "csak" a HAVASI CD-k hallgatásával és a DVD-k nézegetésével kell beérnünk! :)
Déli 1 óra felé járt az idő, amikor is beültem a szobába nézni az X-Faktor napot. Az idei műsor fő helyszíne egy stúdió volt, ahova meghívtak a versenyhez, illetve a versenyzőkhöz valamilyen formában kapcsolódó személyeket és azok hozzátartozóit, s az ő részvételükkel zajlott a különböző témák kibeszélése, kielemzése, kivesézése. A stúdióban Istenes Bence kérdezgette a vendégeket, míg a Backstage-ben - ahogyan ez a múlt évben is történt - Király L. Norbi kapott mikrofonvégre egy-egy versenyzőt, énektanárt, fodrászt, vagy stylistot. A nézők soraiban örömmel fedeztem fel 2011-es X-Faktor kedvenceimet, az Apollo23 legénységét, ApolloRenét, ApolloTomit és ApolloTibit. :)
