Emlékmorzsák

Ismét eltelt egy év, elérkezett a december, és vele az idei HAVASI Symphonic Aréna Show… a 7. felvonás. Ahogyan a korábbi években, úgy most is kíváncsian vártuk, mivel nyűgöz le bennünket Havasi Balázs 2018-ban?!

Amint a lehetőség adott volt, elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. (Ezúttal is kiváló helyre sikerült jegyet váltani a 214-es szektor utolsó sorába!) Az ugyan kissé bosszantó volt, hogy az ülőhelyünket csak a szomszédos szektoron keresztül tudtuk megközelíteni, mert a 214-es le volt zárva, de ennek okaira fény derült (szó szerint ;) ) a show első perceiben. ;)

Balázs, fittyet hányva a koncertekre jellemző feszültségfokozásra, pár perces intro után „berobbantotta” a színpadra a ma este sztárvendégét, a szenegáli származású, énekes-dalszerzőt, Youssou N’Dour-t… igaz, nem a világhírű 7 Seconds-dallal, de ez a melódia is igazán megalapozta a jó hangulatot! Ekkor kaptunk magyarázatot a lezárt szektorbejárat miértjére is, ugyanis az aréna színpadával szemközti oldalon, azaz közvetlenül előttünk, fekete (talán, afrikai) táncosokból álló csoport táncolt a Blood Diamond (Véres gyémánt) című film betétdalára (Solomon Vandy)! Gyűrűjükben egyszer csak megjelent Havasi Balázs is (tehát, azért a hatásos belépő nem maradt el ;) ), majd az ő felvezetésével, mindannyian el- illetve feltáncoltak a színpadra, s ezzel kezdetét vette a 2018. évi HAVASI Symphonic Aréna Show! :)

A kétórás műsor nagyobb részét új, eddig nem hallott tételek alkották, de természetesen, elhangzottak a már jól ismert és kedvelt művek közül is jó néhány. A The Road (Az út), a személyes élmények inspirálta In The Field (A mezőn) és a Dragon dallamai után Balázs orgonán játszotta el a Rebirth (Újjászületés) című új tételt, amely a csodálatos látvánnyal (háttér videó és fények) körítve nagyon izgalmas volt! :)

Ezt követően felcsendült a sokak által jól ismert, kedvelt és várva várt7 seconds dallamai Youssou N’Dour előadásában! :) Youssou N’Dour a nyugat-afrikai zenei hagyomány folytatója, aki a tradicionális szenegáli népzenét olyan modern stílusokkal ötvözi, mint a kubai rumba, hip hop, jazz vagy a soul. Ezen hagyományőrző és újító munkásságáért 2013-ban elnyerte a zenei Nobel-díjként emlegetett Polar-díjat, illetve 2005-ben Grammy-díjat nyert a legjobb kortárs világzenei album kategóriában Egypt című lemezével.  Karrierje során olyan legendákkal működött együtt, mint Peter Gabriel, Sting, Paul Simon, Bruce Springsteen vagy Tracy Chapman.

Balázs, az Aréna hatalmas mérete és a ma este megjelent több ezer érdeklődőből álló közönség ellenére, intimebb légkört teremtő tételeket is becsempészett a repertoárba: 1. a Rise of the Instruments című kamarazenei művet; 2. az I Walk Alone című új szerzeményt, amelyben a barokk zene ötvöződik egy gitárszólóval; és 3. egy szóló zongoradarabot (Abelle).

Amint azt Balázs is megjegyezte, a zongorával nem csak érzelmes és lágy dallamokat lehet kifejezni, hanem a vad és mindent elsöprő érzéseket is, amelyre tökéletes példa volt a The Warrior Within (A harcos benned) című új tétel. Ezt a tételt azok az idők inspirálták, amikor Balázs küzdősportokat űzött, s amelyek – többek között – megtanították összpontosítani az erőt az ujjaiban. Véleménye szerint, mindegyikünkben van egy harcos, amelyet elő tudunk hívni, ha küzdeni kell. :)

Érdekességként azt is elmesélte, hogy különféle tanácsokkal látták el a biztos siker receptjéhez: 1. külföldre kell költözni, mert Magyarországon a zenével nem lehet világsikert elérni; 2. el kell felejteni a saját zenét, kizárólag feldolgozásokat kell játszani, mert a közönség az ismert dallamokat kedveli; 3. az Aréna szóba sem jöhet koncertezés szempontjából, kis helyeken kell fellépni, minél többször és minél gyakrabban; 4. végül, de nem utolsó sorban, keresni kell egy normális fodrászt! ;) Nos, Balázs nem hallgatott e „jótanácsokra”, s milyen jól tette, mert könnyen megeshetett volna, hogy 2012. óta, évről évre,  egy fergeteges zenei élménnyel lennénk szegényebbek! :)

A HAVASI Symphonic elmaradhatatlan szereplője az ExperiDance csapata, akiknek produkciója mindig, mindenkor és mindenhol egy felejthetetlen élmény! :)

A lenyűgöző táncbemutató után amolyan duett produkciók következtek…

Természetesen, kihagyhatatlan része a shownak az Endivel közös tételek, amelyek izgalmasak és szenzációsak! A két fiú bemutatott egy új tételt, részünk volt a régi jól ismert tételben (The Duel), s kaptunk még egy ismert tételt (You Can’t Stop Us), csak kissé felturbózva! ;) Endi még egy pár perces ritmusgyakorlatozást is lezavart a közönséggel. ;)

A koncert vége felé meghallgattuk a Homeland (Szülőföldem) című szerzeményt Kőszegi Ákos közreműködésével, majd e gondolatok jegyében elhangzott a Pál István Szalonna és bandájával közösen előadott Coming Home (Hazatérés) című mű.

A búcsúzást megelőző percekben Balázs nagyszerű hírt osztott meg velünk, miszerint, 2019-ben lesz 10 éve, hogy a Havasi Symphonic bemutatkozott, ezért jövőre egy fantasztikus jubileumi koncerttel szeretnének meglepni bennünket! :) Meglepetés tehát lesz, azt azonban már most elárulta Balázs, hogy két világsztár - Lisa Gerrard és Lebo M - már biztosan csatlakozik, és együtt ünnepelnek velünk 2019.12.07.-én! :) E 10 év szárnyalást hivatott szimbolizálni a Golden Eagle (Szirti sas) c. új tétel.

Balázs név szerint megemlítette a HAVASI Symphonic csapatának magját, akik a kezdetektől aktív részesei és alkotói ennek a csodálatos zenei katarzisnak: Pejtsik Péter rendező és karmester, Szirtes Edina „Mókus”, Szokolay „Dongó” Balázs, Endi, az ExperiDance csapata (koreográfus: Román Sándor), a Budafoki Dohnányi Zenekar és a VoiceStation kórus.

Bár, ilyen kiváló és nagyszerű művészekkel körülvéve semmi okunk bánkódni, szívesen hallgattuk meg a Street Of Sorrow (Bánat utca) című új tételt, amelynek vége egy fináléba torkollott, merthogy megszólalt a ma este összes fellépője és szereplője! :) Sőt, a ráadások sora sem ért ezzel véget, ugyanis miután a koncert végi sikoly hangosabbra sikeredett, mint a koncert eleji sikoly, két ráadást is élvezhettünk: The storm (A vihar), és a Spring Wind (Tavaszi szél) című műveket.

És még egy bónusz hír a végére! A HAVASI Symphonic első magyar fellépőként kitűzi a zászlót a londoni Wembley Arénára és (minden bizonnyal) fergeteges koncertet ad 2019.10.27.-én! :)

Nagy valószínűséggel a londoni koncerten nem képviseltetjük magunkat :(, de a 10 éves jubileumi koncerten bérelt helyünk van! ;)

A végére pedig egy nemrég olvasott 2016. decemberi vélemény másik oldala… Azt gondolom, hogy egy „show” jelzővel ellátott koncertműsornak igenis élnie kell a modern színpadtechnika adta lehetőségekkel, zenei stílustól függetlenül. A HAVASI Symphonic éppen attól (is) sikeres, hogy a „kissé komolyzenét” keresztezi más műfajú zenei irányzatokkal, a látványvilágot pedig színesíti, még izgalmasabbá, vagy éppen kerek egésszé teszi a tűzijáték, a tűzeffekt, a konfetti eső, a lézer, a megafény és/vagy az óriáskivetítők. 2012-től minden évben ott vagyunk a HAVASI Symphonic koncerten, minden évben lenyűgöz és magával ragad a produkció, mégis, az idei koncerten éreztem igazán, hogy a bemutatott dalok és művek összeállítása, valamint a fény- és látványtechnika között lévő harmónia tökéletesen teszi teljessé és kerekké az elhangzott művet a hozzá kitalált „körítés”-sel! Igen, van, amikor a kevesebb több, de nem egy HAVASI Symphonic Aréna Show alkalmával. :)

Amint nyár elején híre ment, hogy Frida Kahlo mexikói festőművésznőnek kiállítása lesz Budapesten, Cili jelezte, hogy mindenképpen szeretné megnézni. Bevallom, kultúrfelelősként nem végeztem jól a dolgom, mert megfeledkeztem minderről, amelyhez az erkély felújítási projekt is hozzájárult. Október végén jutott eszembe ismét, amikor is utánanézve a lehetőségeknek azzal a ténnyel szembesültem, hogy a kiállítás november 4.-én zár, az elővételben foglalható jegyek pedig – a szóba jöhető időpontokra – elfogytak. :( Olvasgatva az információkat a kiállításnak otthont adó Magyar Nemzeti Galéria honlapján, elhatároztuk, hogy szombaton estefelé odamegyünk és megpróbálkozunk a helyszínen váltott belépővel bejutni, amelyből óránként 50 db-ot biztosítanak. Kb. f8 körül érkeztünk meg a Nemzeti Galériához, amelynek bejárata előtt kb. 100 fő várakozott, akinek ugyancsak nem volt előre váltott jegye. A sorban állók között kezdetben negatív hírek keltek szárnyra a bejutás lehetőségét illetően, de mi kitartóak voltunk, és legfőképpen bizakodóak! Szerencsénkre a mostanában jellemző nyárvégi időjárás igazán hozzájárult az így kellemesen elviselhető több órás várakozáshoz. Nem jutottunk be 8 órakor, és sajnos, nem jutottunk be 9 órakor sem, de legnagyobb örömünkre, f10 körül sikerült! :)

Be kell valljam őszintén, a kiállításig nem hallottam Frida Kahlóról, nem tudtam semmit az életéről, a sorsáról, és a művészetét sem ismertem. Kicsivel több, mint két órán keresztül néztük a kiállítást, amely nagyon érdekes, nagyon jól felépített és részletes volt, ugyanakkor felkavaró és megrázó is. Örülök, hogy kitartóak voltunk és láthattuk a kiállítást… nagy kár lett volna kihagyni!

Frida Kahló hatévesen járványos gyermekbénulásban megbetegedett és a jobb lába deformálódott. 18 évesen egy buszbaleset során súlyos gerincsérülést szenvedett, így hosszú időre ágyba kényszerült. Gyógyulása alatt megjárta a fájdalmak poklát, ekkoriban kezdett el festeni. Tizenkilenc évesen ismerte meg a nála 21 évvel idősebb Diego Riverát, a neves festőt. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen (férje Frida húgával kezdett viszonyt), amelyet minden bizonnyal az is befolyásolt, hogy Frida nagyon szeretett volna gyermeket, sajnos kétszer elvetélt, az orvosok hiába figyelmeztették a veszélyekre. Miután férje Frida húgával kezdett viszonyt, Frida úgy döntött, rá sem vonatkozik a házastársi hűség. Frida ekkor találkozott a magyar származású fotóművésszel, Nickolas Murayval, aki rajongott Fridáért, és 10 évig volt a szeretője.

Frida Kahló élete tehát, nem volt felhőtlen, döbbenetes, hogy sorsának kegyetlensége, illetve annak a festményeibe történő átültetése tette őt ismert és elismert művészé. Több képének témája a testének betegsége, illetve a sorozatos elvetélések. :(

Munkásságának talán egyik legmeghatározóbb dokumentuma/jelképe A törött oszlop. Ez a festmény fogadott minden látogatót az első teremben. A törött oszlop, Kahlo önarcképe, amelyen kettészakadt mellkasa és felsőteste mélyén, a gerincoszlop helyén egy darabjaira tört jón oszlop áll, a meghasadt testet szép, fehér szíjak tartják össze, mint egy egyébként szinte erotikusan vonzó, különös fűző, a testét pedig mindenütt szögek hasogatják tovább, a két legnagyobb épp a szívénél. Az arc pedig, mint egy szent asszony egy vallásos festményen, rezzenéstelen szépséggel tűr, csak a könnycseppek árulkodnak a fájdalomról, amit ez a kietlen, meddő táj előtt álló nő érez. (A hasonló, sivatagos, magányos, terméketlen táj éppúgy visszatérő szereplő a festményeken, mint a könnycseppek.)

Frida a művészen túl stílusikon is volt. Összenőtt szemöldöke és pihebajsza miatt sokak által ismert, mégis, megjelenése és erős karaktere olyan divatházakat is inspirált, mint a Jean-Paul Gaultier és a Dolce & Gabbana. Nem túlzás azt állítani, hogy a divatvilágot is elérte és foglalkoztatta a Frida-jelenség.

David Garrett-re történő rátalálás az abszolút véletlen műve volt. Június elején videókat keresgéltem és nézegettem a YouTube-on, amikor is megjelent a listában egy videó, amelynek az ajánló képén azt gondoltam, hogy egy általam kedvelt musicalszínész szerepel hegedűvel a kezében (aki amúgy jó pár éve elkalandozott a rockzene irányába)?! Nos, belenézve a videóba kiderült, hogy a rockra áttért musicalszínész nem hegedűsként éli tovább az életét, hanem a rá hasonlító fiatalember, David Garrett hegedűművész. A videó megosztó portál által felajánlott videókat nem győztem nézni egymás után, azonnal kedvencem lett az amerikai-német származású zeneművész. Rákeresve a Neten, a vele kapcsolatos információkon túl, legnagyobb örömömre, belefutottam a hírbe, hogy októberben koncertet ad az Arénában. Néhány videó linkjét átküldtem Cilinek és megérdeklődtem, hogy lenne-e kedve elmenni. Szinte e-mail fordultával jött is a lelkes igenlő válasz, amelyet követően meg is váltottam a jegyeket ma estére.

Nagy érdeklődéssel és hatalmas kíváncsisággal ültünk be a két éve elindult „Explosive Live” névre keresztelt turné budapesti koncertjére. A koncertet szervező cég ismertetőjéből megtudtuk, hogy David Garrett pályafutása 10 évesen kezdődött. Zenei tanulmányait a New York-i Juilliard Iskolában folytatta, ahol Itzhak Perlman (izraeli hegedűművész) diákja volt. A Juilliardon töltött évek alapozták meg David crossover karrierjét is. Ő volt az első, aki egyesítette Beethoven-t és Mozart-ot a The Beatles vagy Michael Jackson dalaival. (Ha netán, bármely zenei stílus kedvelői összeráncolták volna homlokukat e sorok olvastán, azt javaslom, adjanak egy esélyt és hallgassanak bele David egyik-másik számába.) 2015-ben megjelent Explosive albumán már saját szerzemények is szerepeltek. Hírnevet a 2013-as nagysikerű Paganini - Az Ördög hegedűse című filmnek köszönheti, melynek nemcsak főszereplője, de társ producere és zeneszerzőtársával, Franck van der Heijdennel együtt állították össze ennek a lenyűgöző filmnek a zenei anyagát is, melyet ugyancsak jó szívvel ajánlok mindenkinek. Egyik késő este én is csak véletlenül futottam bele valamelyik csatornán, ahol éppen leadták, de mivel az álmosságtól képtelen voltam végignézni, biztos, hogy megnézem majd újra! :)

Visszatérve azonban a koncertre… Az Explosive Live! turné 2016 novemberében indult. Ma este olyan kedvelt zenék hangzottak el, mint a This Is What It Feels Like (Armin van Buuren), Dangerous (David Guetta), a Viva La Vida (Coldplay), a Bitter Sweet Symphony (The Verve), a Lose Yourself (Eminem), Fix You (Coldplay).

David megkínált bennünket egy-két zenetörténeti klasszikussal is, mint a Superstition (Stevie Wonder), a Kashmir (Led Zeppelin), a Nah Neh Nah (Vaya Con Dios),  a Live And Let Die (Paul McCartney), a You’re The Inspiration (Chicago), a Born In The USA (Bruce Springsteen), a Killing In The Name (Rage Against the Machine), a They Don’t Care About Us (Michael Jackson), a One Moment In Time (Whitney Houston), vagy a Purple Rain (Prince). Ez utóbbit ráadásul elektromos hegedűn adta elő, ami még „zúzósabbá” tette a hangzást! ;)

Filmzenék is terítékre kerültek - a Let It Go (Frozen/Jégvarázs c. animációs film betétdala) és a Ghostbusters (Ghostbusters/Szellemirtók c. film főcímdala), ahogyan klasszikus művek sem maradtak ki: Concerto No. 1 (Csajkovszkij), Summer (Vivaldi), Sabre Dance / Kardtánc (Hacsaturján).

Saját szerzemények is felcsendültek a művész 154 éves Vuillaume-hegedűjén: a Furious;a turné címadó száma, az Explosive; a kalandfilmek ihlette Adventure Island; a Midnight Waltz; az Odd Measures, illetve a Duel Giutar vs. Violin.

A koncert nagyon jó hangulatban telt. David nagyon szerethető fiatalember a mosolygós arcával, amiből arra következtetek, hogy ő is jól érezte magát. Ez abból is lemérhető volt, hogy több magyar mondattal kedveskedett nekünk - meglepő módon, szinte tökéletes kiejtéssel! :) Igazán szerencsésnek tudhattuk magunkat, hogy még időben felfigyeltünk rá, és részesei lehettünk ennek a szenzációs koncertnek. :)

Augusztus elején egy hírlevélből értesültem Csányi Sándor estjéről. Cilivel történő egyeztetés után meg is vettem a jegyeket. A beszélgetős estre a MOMkult Színháztermében került sor, Vallomások zárt ajtók mögött alcímmel. A „vallatást” Szily Nóra újságíró vezette le, aki személyes infóként megosztotta velünk, hogy egy ideje távol tartja magát a médiától, de a kérdezéstől nem. E rövid felvezető után színpadra is hívta a Jászai Mari-díjas, Érdemes művészt.

Csányi Sándor a tőle megszokott humorral mesélt arról, miként is alakult a sorsa a téglára nehezedő nyomás kiszámításától az esti iskolán megszerzett érettségin át, a többszöri nekifutásra felvételt nyert, színművészetit végzett, mind a színpadon, mind a filmvásznon sikereket elért színművészig, aki mostanság már inkább „csak” vendégként fordul meg a színház(ak)ban.

Sándor az általános iskola elvégzése után épületgépészeti szakközépiskolában tanult, de már akkor érezte, hogy e szakmához nem sok köze lesz. A színház iránti érdeklődése egy nyári színészi táborban kezdődött, ahol egy improvizációs feladat olyan jól sikerült, hogy felkeltette a társak figyelmet is, ráadásul szívesen csinálta, és még jó kedve is lett tőle. Rá kellett jönnie, hogy igazából szeret szerepelni, és jó érzéssel tölti el, ha nézik őt. Viccesen meg is jegyezte, hogy bizonyára már gyerekkorában is úgy tartotta, hogy „ne játszanak vele, hanem nézzék, ahogyan játszik”! :)

Saját bevallása szerint, nem volt túl jó tanuló, de amikor az volt a tét, hogy a Színművészetire történő felvételihez le kell tennie az érettségit, két hónap alatt megtanulta 3.-4. osztályos anyagot és leérettségizett. Ez idő tájban tagja lett egy színi stúdiónak, s ekkor már biztosan tudta, hogy ezt akarja csinálni. A színészet iránti elkötelezettsége tehát megvolt, mégis, a negyedik nekifutásra sikerült túljutnia a rostákon – részben, mert átjutva az első rostán nem készült fel a másodikra, részben, mert kiderült, hogy a színészmesterség egyik nagyon fontos „kellékével” gondok vannak, mégpedig a „beszéddel”… röviden: egyáltalán nem érteni, amit mond. ;)

Kb. 18 évesen Zsámbéki Gábor rendező, színházigazgató javaslatára segédszínészkedett a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ahol nagyon sokat tanult, és az ott töltött évek mindenképpen megalapozták pályájának további sikeres alakulását. Sosem vágyott színházi társulati tag lenni, sőt, ha úgy érezte, inkább tovább állt… mint pl. amikor 9 év után otthagyta a Radnóti Színházat, ahol szintén nagyon sokat tanult Bálint András színigazgatása alatt.

Persze, ilyenkor nagyon jól jön egy megfontolandó ajánlat, mint pl. amikor Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezető igazgatója felajánlotta a megüresedett művészeti vezetői pozíciót. Elvállalta, csinálta is pár évig (egész pontosan 4 évig), de amikor arra eszmélt, hogy reggel 8-tól este 10-ig csak a színház van, folyamatos a telefoncsörgés, elveszett az alkotás iránti öröme, úrrá lett rajta a fásultság, s már nem szívvel-lélekkel végzi a munkáját, ráadásul, hajlamos tologatni a tennivalókat, míg végül minden a fejére szakad… szóval, ekkor érezte úgy, hogy ezen változtatni kell! Mostanság vendégművészként fordul elő a Tháliában.

A játékfilmek is fiatalon találták meg – Kontroll (2003), Csak szex és más semmi (2005), S.O.S. szerelem! (2007), Coming Out (2013) -, ráadásul főszerepet kapott bennük. A könnyed, vidám filmek után jött az Örök tél (2017) c. magyar történelmi filmdráma. Bár, a film nem lett sikeres, mégis azt érezte, hogy nagyon hiányzott számára egy ilyenfajta szerep.

2013-ban Szirtes Tamás tanár úr megkereste, hogy nincs-e kedve egy vidám darabot csinálni a Thália nagyszínpadán? Ez volt Robert Dubac művéből készült A férfiagy címet viselő egyszemélyes vígjáték? Voltak eleinte kétségei, de végül, elvállalta a feladatot. Az indulás nem volt egyszerű, folyamatosan tesztelte a poénokat a körülötte lévőkön, illetve előadáson figyelte a közönség reakcióját egy-egy új poénra. Az első előadás óta több változtatáson is átesett a darab, mégis, kb. 5 éve megy töretlen sikerrel és teltházzal. :)

E darab sikerén felbuzdulva, vagy még inkább tovább gondolva, egy új egyszemélyes vígjáték van készülőben, Hogyan értsük félre a nőket? címmel. Nyolc különböző karakteren keresztül vet fel kérdéseket az együttélés nehézségeiről, szépségeiről és öröméről, részben saját, részben mások történetei alapján. Kaptunk egy kis ízelítőt belőle, ami alapján egyértelműen a „megnézni kötelező”, de mindenképpen a „kihagyni vétek” kategóriába sorolandó. ;)

Sándor érdeklődését mostanság a vándorszínház műfaja és gondolata tölti ki. Elképzelése, hogy egy kis társulattal + kreatív csapattal járja az országot és színházi darabokat visz el kisfalvakba és művelődési házakba.

Nos, dióhéjban összefoglalva e témákról esett szó a zárt (színház)ajtók mögött, mely igazán jó hangulatúra sikeredett. Köszönet Csányi Sándor szórakoztató természetének, és köszönet az Infúzió Produkciónak, hogy ezt a beszélgetős estet megszervezte! ;)

Az IL DIVO ma esti koncertjéről a Szöveg Színház Produkció áprilisi hírleveléből értesültem. Rákérdeztem Cilinél, s miután igazából nem volt kérdés, hogy menjünk-e, meg is vásároltam a jegyeket. Hamar elröppent az öt hónap, s elérkezett ez a várva várt nap! Legutóbb 2012 szeptemberében voltunk IL DIVO koncerten, de az igazat megvallva, nem igazán kísértem figyelemmel a fiúk munkásságát, így igencsak meglepődtem, hogy alakulásuk óta 2-3 évente jelentkeztek új albummal (Il Divo {2004}, Ancora {2005}, Siempre {2006}, The Promise {2008}, Wicked Game {2011}, Musical Affair {2013}, Amor & Pasion {2015})! Legutóbbi és legfrissebb, 2018 áprilisában debütált TIMELESS című albumuk adta a gerincét az azonos nevet viselő turnén elhangzó daloknak.

Nem mondom, hogy közel ültünk a színpadhoz a 109-es szektor utolsó sorában, de a kivetítőknek köszönhetően tökéletesen láttunk mindent, és a hangok is rendben eljutottak hozzánk. ;)

Az IL DIVO-t - Urs Buhlert, Sebastien Izambardot, Carlos Marint és David Millert – először Simon Cowell, angol televíziós producer hozta össze 2003-ban. Az Il Divo négy különböző nemzetiségű, kiemelkedő tehetségű, de különböző zenei hátterű énekesből állt. Az amerikai tenor, David, konzervatóriumi képzettségű operaénekes volt, akinek teljesítményét Baz Luhrman La Boheme-jében a Broadway-n is pozitív kritikával illették. Carlos tehetségét még gyerekkórusban felfedezték, Kis Carusónak becézték, majd következett a fesztiválszínpad és az opera-karrier. Urs, a svájci tenor, hegedűn, klarinéton, zongorán, gitáron és dobon játszott, klasszikus utat választott, holott még egy heavy metál zenekarban is énekelt tizenévesen. Sébastien tehetséges énekes-dalszerző volt, akinek Si Tu Savais kislemeze a francia listákon az első helyet is megcsípte.

Az előzetes információkat olvasgatva tájékozódtam, hogy a TIMELESS album minden idők legszebb és legismertebb szerelmes dalait foglalja magába, kezdve a ’30-as évektől napjainkig. A lemezre került dalok közül ma este elhangzott a Smile (1936 - Charlie Chaplin filmben használt hangszeres téma), az Unforgettable (Nat King Cole – 1952), a Que Bonito es Vivir (What a Wonderful World, Louis Armstrong – 1956), a Love Me Tender (Elvis Presley – 1956), a Toi Et Moi (The Way We Were, Love Story c.film – 1970), az Aqui Esperándote (Right Here Waiting, Richard Max – 1989), az Angels (Robbie Williams – 1997), az All of me (John Legend – 2013), és a Hola (Hello, Adele – 2015).

Természetesen, énekeltek a fiúk a korábbi slágereik közül is jó néhányat: Quién será (Dance with me - Dean Martin), Il Mio Cuore Va (My Heart Will Go On, Titanic c. film), Senza Catene (Unchained Melody, Ghost c. film), Siempre Te Amaré (I will always love you, Whitney Houston), La Vida Sin Amor (Dov'è l'amore, Cher), Somewhere (Barbra Streisand), Regresa A Mia (Unbreak My Heart – Toni Braxton), A Mi Manera (My Way – Frank Sinatra).

Sőt, David megkínált bennünket egy operával (Vesti la giubba – Pagliacci=Bajazzók), Carlos egy Granada dallal kedveskedett En concierto címet viselő saját albumáról, Sébastien pedig Kingdom come című popdalával lepett meg minketWe Came Here To Love című 2018-as albumáról.

Fenti felsorolásból is kiderül, ahogyan több évtizedet szárnyaltunk át az időben, úgy kerültek terítékre különböző műfajú dalok, természetesen, a csapat egyedi zenei stílusában előadva. A színpadkép egyszerűségében volt a nagyszerűsége - a háttérben hatalmas LED-falak, a színpadon két oldalt elhelyezkedő szimfonikus zenekar, a színpadot megvilágító színes fények, időnként a közönséget (is) pásztázó lézershow, s nem utolsó sorban, csodálatos táncosok színesítették a produkciót.

Látszólag is és hallhatólag is nagyon vidám, jó hangulatú koncert volt. A fiúk sokat viccelődtek, talán, a beszéd is egy picit túl sok volt az énekhez képest, de látva a mosolygós arcukat és érezve a kedvességüket mindezt elnéztük nekik. Örömüket fejezték ki, hogy újra itt lehettek, mi meg annak örültünk, hogy újra eljöttek. Legyen ez így legközelebb is! :)

Amikor március környékén olvastam a hírlevélben, hogy a Budapesti Nyári Fesztivál keretében Filmzene Fantázia címen szimfonikus filmzenekoncert lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, inkább csak a megerősítés miatt hívtam fel Cilit, hogy megyünk-e, tekintettel arra, hogy szeretjük a zenét, szeretjük a szimfonikus zenét és szeretjük a filmzenéket! :) Szóval, egyértelmű volt a válasz, hogy megyünk, így hát, beszereztem a jegyeket…

Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, mert esőmentes, kellemes nyár végi hőmérsékletben volt részünk. Helyünk elfoglalásáig az előtérben osztogatott programfüzetet forgatva, nemcsak a koncert műsorával ismerkedhettünk, hanem a koncerten elhangzó filmzenék zeneszerzőjéről (Ramin Djawadi – Trónok harca; Danny Elfman – Batman; Michael Giacchino – Pókember: Hazatérés; Howard Shore - A gyűrűk ura; John Williams – Csillagok háborúja; Jerry Goldsmith - Űrszekerek) is olvashattunk néhány sort.

E névsor is talán, sejteti is, hogy a Filmzene Fantázia koncert show a legsikeresebb filmzenéket mutatta be Nic Raine vezényletével és a Budapest Symphony Orchestra tolmácsolásában. A koncert neve is árulkodó, merthogy ma este a fantasy (Harry Potter; A gyűrűk ura), a science-fiction (Űrszekerek; Csillagok háborúja) és a superhero (Superman; Batman; Spiderman) filmek kapták a főszerepet.

Ötletes megoldás volt itt is (akárcsak a májusi Trónok harca szimfonikus koncerten), hogy az elhangzó műveket a film idekapcsolódó jeleneteivel illusztrálták a színpad hátterében felszerelt kivetítőn.

E koncert is nagyszerű élményben részesített bennünket… örömmel voltunk részesei! :)

A BODY kiállítást már 2008-ban, majd 2012-ben is szerettem volna megnézni, de akkor lemaradtam, ám az ideit semmiképpen nem akartam kihagyni.

Az emberi testet bemutató tárlaton több mint kétszáz preparátumot tekinthettünk meg. A preparátumokat egy különleges, az orvostudományban használt technika, a plasztináció* (alább kicsit bővebben) segítségével tartósították. A kiállításon bemutatott maradványok eredetiek, és olyan emberektől származnak, akik rendelkeztek arról, hogy haláluk után a testüket majd a tudományos célokra használhatják. Felfedezhettük, milyen folyamatok mennek végbe a bőrünk alatt – láthatóvá és kézzelfoghatóvá vált az emberi test működése. Kitárulkozott a vázrendszer, előbukkantak az izmok, a légzőszervek, megmutatkozott a keringés. 3D animációkat bemutató képernyők és dokumentumok segítettek megérteni, hogy mi zajlik le a szervezetünkben sportolás, munka, vagy éppen pihenés közben.

Külön tárlat mutatta be az emberi magzat fejlődését, a "Magyarok a világ orvostudományában" részleg pedig a legnagyobb hazai tudósok előtt tisztelgett. A kiállítási tárgyak némelyike sokkoló volt, hiszen közvetlen közelről láthattunk egy rákos májat és egy dohányos ember elfeketedett tüdejét, amelyek segítettek abban, hogy lássuk az egészségtelen életmód közvetlen következményeit. Minden teremben szakképzett orvostanhallgatók készséggel válaszoltak a felmerülő kérdésekre, sőt, a kiállítás végén lehetőség nyílt az újraélesztés kipróbálására is.

Nagyon sajnáltam volna, ha kihagyom, mert fantasztikus és elképesztő látványban volt részünk! Akinek érdeklődését már e pár sor is felkeltette, semmiképpen se szalassza el, ha a kiállítás újra Magyarországra jön, mert garantáltan különleges és lenyűgöző élményben lesz része, köszönet a magas színvonalú bemutatásnak! :)

További kedvcsinálónak pedig, íme, egy összefoglaló videó, mire is lehet számítani:

*A plasztinációt (a test vagy testrészek konzerválásának az anatómiában használatos módszerét) Dr. Gunther von Hagens 1977-ben találta fel a Heidelberg-i Egyetemen. Ez egy egyedülálló folyamat, amely megakadályozza a holttest bomlását, és szilárd, szagtalan és tartós anatómiai mintákat állít elő a tudományos és orvosi képzés számára.

A plasztináció az alábbi lépésekből áll:

1. Balzsamozó és anatómiai disszekció - Az eljárás lényege a test bomlásának megállítása az artériákon keresztül a szervezetbe pumpált formalinnal. A formalin megöli az összes baktériumot, és kémiailag megállítja a szövetek bomlását. A boncolást segítő eszközökkel a bőr, a zsír és a kötőszövet eltávolításra kerül az egyes anatómiai struktúrák előkészítéséhez.
2. A testzsír és a víz eltávolítása - A testvizet és az oldható zsírokat kioldjuk a szervezetből úgy, hogy acetonos fürdőbe helyezzük.
3. Kényszerített impregnálás - Ez a második cserefolyamat a plasztináció központi lépése. A kényszerített impregnálás során egy reaktív polimer, például szilikon gumi helyettesíti az acetont. Ennek elérése érdekében a mintát polimer oldatba merítjük és vákuumkamrába helyezzük. A vákuum eltávolítja az acetont a mintából, és segíti a polimert abban, hogy behatoljon minden utolsó cellába.
4. Helymeghatározás - Az impregnálást követően a testet a kívánt módon kell elhelyezni, s ha minden egyes anatómiai szerkezet megfelelően illeszkedik, akkor vezetékekkel, tűkkel, bilincsekkel vagy habblokkokkal rögzíthető.
5. Keményedés - Az utolsó lépésben a minta megkeményedik. Az alkalmazott polimertől függően ez gáz, fény vagy hő hatására történik. A teljes test elágazása és műtétezése körülbelül 1500 munkaórát igényel, és általában körülbelül egy évig tart.

A felújítással kapcsolatos teendők mostanában kevesebb kulturális programon történő részvételt engedélyeztek, de az Évadzáró MusicalPlusz-ra még sikerült elcsípnünk két jegyet. Örültem, mert szeretett, illetve rég nem látott kedvencek voltak a fellépők között. Legnagyobb megelégedésünkre a nemek is aránya igen kedvezően alakult, így az erősebbik nemet Egyházi Géza :), Kerényi Miklós Máté, Mészáros Árpád Zsolt :), Pásztor Ádám és Tóth Attila :), míg a gyengébbik nemet Andrádi Zsanett képviselte. Természetesen, ha Zsaki a fellépők között van, akkor nagy eséllyel a műsorvezetés is az övé, ahogyan ezen a délutánon is történt. :) Két új szereplő is bemutatkozott a MP színpadán – Gubik Petra ugyan már ismerős lehet a musical előadásokra járók körében, de a MP műsorában először láthattuk; Fülöp Kristóf, a Broadway Stúdió frissen végzett művészének is első fellépései közé sorolandó a ma délutáni. :)

Aki olvasgatja a bejegyzéseimet, annak nem lesz meglepő, hogy Tóth Attilának nagyon örültem :), annak pedig még inkább, hogy a Getshemane az előadott dalok között szerepelt. Igaz, eredetileg a Szegény kissrác dalát énekelte volna a Sakk-ból, de MÁZS kívánságára változtatott – többünk nagy-nagy örömére! A JKSz-dal elképesztő volt… imádom Attila előadásában! :$ MÁZS magabiztos, erős hangját is jó volt újra hallani, a Katedrális szenzációsan szólt tőle! :) kisKerótól elgondolkodtató mondatok hangzottak el az Itt a tükör című saját dala eléneklése előtt, amelyet egyébként a 2016.04.03.-i MP-on már hallhattunk tőle. Olyanokat mondott, hogy ez a dal két év után is aktuális, ha nem még aktuálisabb, és csak rajtunk múlik hogyan állunk hozzá a körülöttünk lévő dolgokhoz… hm… Meglehet, hogy magamból indulok ki, és ezeket a mondatokat, illetve a dal mondanivalóját én máshogyan értelmezem, de a műsor végén közösen előadott Európa című dal csak még inkább megerősítette az általam gondoltakat. ;)

1.MÁZS: Művész (Fame)

2.Ádám-KisKero: Ha bármi bánt (Godspell)

3.Gubik Petra: Könnyű (AIDA)

4.Géza: Ima (A Vörös Pimpernel)

5.Attila: Árnyékdal (Mozart!)

6.MÁZS-Zsaki: Szeret mind, ki ismer (Mozart!)

7.Kristóf: Corner of the Sky (Pippin)

8.Petra: Játssz még! (Katona Klári) – zongora: Kovács Adrián

9.Zsaki-Ádám: Édes vagy igazán (Vámpírok bálja) - viccesen

10.Petra-Attila-Géza: Elkésett békevágy (István, a király)

11.MÁZS: Maloney dala (A Pendragon legenda) - zongora: Kovács Adrián

12.Ádám: A lecke (Tanár úr kérem)

13.Géza: Egy darabot a szívemből (Máté Péter)

14.Petra-Máté: Mima dala (Moulin Rouge)

15.Zsaki-Máté: Jöjj, szörnyű az éj (Rebecca)

16.Attila: Róma égése (Sztárcsinálók)

- szünet -

1.MÁZS: Katedrális (Notre Dame de Paris)

2.Zsaki-Petra: Álmodtam én egy álmot (A nyomorultak)

3.Attila: Getshemane (JKSz)

4.MÁZS: Így vagyok csak én (Rudolf)

5.Ádám: Őérte (Vámpírok bálja)

6.Petra-Kristóf: Mesevilág (Dorian Gray)

7.Máté: Itt a tükör (saját dal)

8.Géza: Nélküled (saját dal)

9.Zsaki: ???

10.MÁZS-Máté: Hogy mondjam el (Rómeó és Júlia)

11.Géza-Kristóf: Ma nagyot nőtt az árnyék (Elisabeth)

12.Zsaki: Ez a perc úgy fáj (Rudolf)

13.Petra: Sybill búcsúja (Dorian Gray) – zongora: Kovács Adrián

14.Attila: Kölyköd voltam (Edda musical)

15.Attila-Ádám-MÁZS-Géza-Máté: Európa

16.Finálé: Hajmási Péter, Hajmási Pál (A csárdáskirálynő)

A ma esti koncertről tavaly novemberben értesültem egy hírlevélből. Természetesen, azonnal megakadt rajta a szemem a programajánlatok között, s úgy éreztem, ezt több szempontból sem lenne szabad kihagyni. Nos, meglehet, hogy sokakat kiábrándítok, de engem nem a világ kedvenc sorozata miatt vonzott a koncert, merthogy abból egy másodpercet sem láttam, ellenben a Music FM által akkortájt már igencsak gyakran játszott főcímzene a 23 éves török DJ és producer, Mahmut Orhan deep house feldolgozásában nagyon is hatott rám! A közreműködőként feltüntetett Ramin Djawadi is felkeltette az érdeklődésemet, akinek nevével A szökés (Prison Break) című sorozat kapcsán találkoztam először. Icipicit reménykedtem benne, hogy esetleg e főcímzenéből is elhangzik egy csöppnyi részlet, de a koncert címét tekintve érthető volt, hogy ez nem történt meg.

Tehát, ahogyan azt fentebb említettem, George R.R. Martin nagy sikerű regénysorozata alapján készített Emmy-díj nyertes HBO sorozat címén és a főcímzenén kívül semmit sem tudtunk a történetről, így az egyes tételek alatt vetített filmrészletek sem igazán segítettek a cselekmény megértésében. Utólag utána olvasva, azt gondolom, lehetetlen is lett volna, tekintettel a sztori szerteágazódására. Abból kiindulva, hogy Djawadi a Trónok harca minden nagyobb uralkodói házaihoz, sőt egyes főszereplőkhöz is külön zenéket írt, úgy gondolom, a zenei betétek, talán, egy-egy uralkodói ház, illetve főszereplő köré csoportosítva hangzottak el, de meglehet, hogy sorban mentek az eddig bemutatott hét évadon, és minden évadból eljátszották a fontosabb történéseket aláfestő zenéket. A gondosan felépített dalok a karakterek közötti legfontosabb pillanatok érzelmi súlyát hangsúlyozták, elképesztő mélységet kölcsönöztek a csatajeleneteknek, és életre keltették George R.R. Martin könyveit.

Djawadi nyilatkozata szerint, egy álom valóra válása volt a Trónok harca élő koncertélményt eljuttatni a közönséghez, úgy, hogy a produkció mérete és látványa magával ragadó módon kelti életre Westeros és Essos világát, a fiktív kontinenst, ahol a sorozat játszódik.

A Game of Thrones Live Concert Experience tartalmazta mind a hét évad zenéjét. A Ramin Djawadi vezette szimfonikus zenekar és kórus csodálatos élményben részesített bennünket, amelyet látványos színpadkép, lenyűgöző vizuális- és a legújabb videotechnika tett teljessé.

A mai vasárnap délelőtti koncertről a tavaly októberi Zsinagóga koncerten kapott szórólapnak köszönhetően értesültünk. A koncert „matiné” időpontjának az is oka lehetett, hogy Varnus Xaver Európa öt legígéretesebb fiatal orgonistáját hívta meg vendégül, akik közül hárman más országból érkeztek; valamint ez időpont azoknak a zenekedvelőknek is kedvezett, akik ugyancsak messziről érkeztek a Művészetek Palotája Hangversenytermébe.

Társaságunkhoz csatlakozott Cili egyik volt kolleganője is, Évike, aki szintén nagy zenekedvelő, és Xaver művészetét is figyelemmel kíséri. Ezúttal is kiváló helyre váltottunk jegyet a III. em. középerkély 2. sorába.

Xaver vendégei voltak Balasi Barnabás, Barnkopf Balázs, Sebastian Heindl Németországból, Gert van Hoef Hollandiából és Daniel Oberzaucher Ausztriából. Xavertól nem meglepő, sőt… ezzel a koncerttel abban próbál segítségére lenni fiatalabb pályatársainak, hogy minél többen, minél szélesebb körben megismerjék őket, kiindulva abból, hogy a fiatal művészek azért nem kapnak koncerteket, mert a szervezők nem ismerik őket, és azért nem ismerik őket, mert nem kapnak koncerteket.

Xaver sorban bemutatta vendégeit néhány mondatban, némelyikükkel kapcsolatban elmesélt egy-két kedves anekdotát, majd külön-külön és együttesen játszva is ízelítőt adtak tehetségükből.